Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 5. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKÄJA: HÉTFŐ: Rómában közzéteszik az új Spadolini-kormány programját. — Űjabb dél-afrikai támadások Angola ellen. — Schmidt kancellár a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánykoalíció fenntartása mellett. KEDD: Rendzavarások több lengyel városban, a gdanski megállapodások évfordulóján. — A „gázvita” kiterjed egy brit vállalatra is. — Spanyolországban megkezdődnek a választási előkészületek. SZERDA: Csehszlovák—bolgár kormányfői találkozó Prágában. — Pekingben megkezdődik a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusa. — A palesztin harcosok és' a szíriai katonák utolsó csoportjai elhagyják Bejrutot. CSÜTÖRTÖK: Mitterrand francia elnök Athénban, ugyancsak a görög fővárosban tárgyal Jasszer Arafat. — Államosítási intézkedések Mexikóban. — Nőtt. brit hadügyminiszter bejelenti lemondási szándékát. PÉNTEK: Reagan elnök közzéteszi új közel-keleti tervét. — A PFSZ vezetőséget összehívják a helyzet tanulmányozására. — Kormányválság Dániában. SZOMBAT: Kezdetét veszi a chilei szolidaritási hét. — Bizonytalanság a hétfőre tervezett arab csúcsértekezlet előtt. A hét három kérdése: Milyen új fejleményei vannak a közel-keleti válságnak? Egy nappal a hétfőre összehívott arab csúcsértekezlet előtt ma még nehéz lenne megmondani, kik és milyen keretek között ta- nácskoznaK majd a marokkói Fes-ben, sőt az sincs kizárva, hogy valamilyen formában halasztást szenvedhet a nem kis vajúdással • születő találkozó. Még a sorszámon is vitatkozni lehet: sorrendben ez lenne az arab állam- és kormányfők tizenharmadik ösz- szejövetele. de a 12 b. számú csúcsról is szó esik. A megbeszélések ugyanis ott folytatódnak, ahol tíz hónappal ezelőtt az emlékezetes Fahd-terv miatt félbeszakadtak. Az előjelek nem a legkedvezőbbek, hiszen az arab világ rég nem volt annyira megosztott, mint most, amikor pedig az új helyzet megkövetelné az egységes fellépést. A Szilárdság Frontjának több tagállama, a Fahd- terv felújításától tartva.bizalmatlanul szemlélte a csúcs előkészületeit. s fenntartásokat emelt a marokkói színhellyel kapcsolatosan. Az arab világ jobboldala szemlátomást azt szeretné elkerülni, hogy a csúcs a Washing- ton-ellenes bírálatok jegyében álljon. Külön halasztást kért Libanon. mert Basir Gemajel szeptember 23-án veszi át az elnöki tisztséget, s egy korábbi tanácskozáson csak Szárkisz elnök mellett vehetne részt. A PFSZ — az eddigi nyilatkozatok szerint — részt vesz a csúcsértekezleten, de i állásfoglalására hatással lehetnek azok a döntések, amelyeket a palesztin vezetés a felszabadítási szervezet végrehajtó bizottságának rendkívüli ülésén hoz majd. Szinte az arab csúcs előestjén látott napvilágot Reagan új közel-keleti terve. Ennek lényege, hogy egyrészt elkerüljék a palesztin nemzeti állam létrehozását, másrészt, hogy az eddig merev állásponttal szemben bizonyos részengedményekkel leszereljék a palesztinokat, s megpróbáljanak törést előidézni soraikban. Mindehhez járulna egy tevékeny amerikai részvétel, amely a haladó erők gyengítésére, a Szovjetunió kiszorítására irányulna a térségben. A Rea- gan-tervvel nem véletlenül siet- tek, nyilván úgy kívánták időzíteni. hogy az esetleges arab csúcskonferencián már az ameri- kaellenes érzületek és bírálatok enyhítésével járjon. A washingtoni terv első visszhangja igen vegyes volt. Elutasítások, bírálatok, fenntartások, s .a felfedezett „új elemek tanulmányozására” irányuló felhívások követték egymást, meglehetősen különböző előjellel. Az elutasítók között volt Izrael, mert fel kellene hagynia a telepítések folytatásával, s nemcsak a lakosoknak, hanem meghatározott területi egységeknek kellene autonómiát biztosítani. A Reagan-terv inkább ahhoz az elképzeléshez áll közel, amelyet az ellenzéki munkapárt vall (jordániai megoldás), mint a Begin-kabinet egyértelmű an- nexiójához. Elutasította a javaslatot Szíria is, természetesen azért, mert a terv meg akarja akadályozni a független Palesztina megvalósítását. Jordánia és Szaúd- Arábia óvatosan kitér, míg a különböző palesztin vezetők részéről más-más jellegű nyilatkozatok hangzottak el. Ez érthető is, a PFSZ-nek nyilvánvalóan át kell gondolnia új politikai elképzeléseit, miután szerdán, két nappal a korábban megállapított határidő előtt, befejeződött a bejrúti kiürítés. A Reagan-terv — a maga taktikázásával és ellentmondásaival — egy dolgot mindenképpen tükröz: a palesztin problémát nem sikerült lebombázni a tárgyaló- asztalról. A palesztin probléma továbbra is megoldásra vár, amit nem utolsósorban ‘az is bizonyított, hogy Jasszer Arafat nem a nemzetközi politika mellékútjaira, hanem történetesen éppen egy NATO-tagállam, Görögország fővárosába távozott Nyugat-Bejrút- ból, s ott Papandreu kormányfővel folytatott tárgyalásokat. Mi történt Lengyelországban ? Lengyelországban sok az évforduló — írta egy tudósító varsói jelentésében. Ez alighanem valóban így van egy olyan államban, ahol a viharos történelmi múlt gyakran jelentkezik dátumaival a jelenben is. Ezúttal egy viszonylag újkeletű évforduló irányította a figyelmet Lengyelországra: a gdanski megállapodásokat két esztendővel ezelőtt írták alá. Akkor úgy tűnt, hogy lezárul egy súlyos válságszakasz, a korábbi hibákat felülvizsgálva és kijavítva Lengyelország dinamikusabban haladhat előre. Sajnos, nem így történt: megkezdődtek a zűrzavar és káosz hónapjai, amelyek Lengyel, országot az állami rend szétesésének küszöbére vitték. Ezt akadályozta meg tavaly decemberben a szükségállapot életbe léptetése. Az ellenforradalmi erők — a külső reakció messzemenő támogatását élvezve — jó ideje heves utóvédharcokat folytatnak, s most, az évforduló kapcsán vagy inkább ürügyén megpróbáltak erőpróbát kikényszeríteni. Nem volt jó hfr, hogy Lengyelország számos városában zavargásokra került sor, s ezek Lubinban áldozatokat is követeltek. Sajnálatos, hogy főleg fiatalokat, nemegyszer fiatalkorúakat vitt az utcára a felelőtlen uszítás és demagógia. Mégis biztató lehetett, hogy az üzemekben fennakadás nélkül folyt' a termelőmunka, nem sikerült sztrájkra bújtogatni a munkásokat. s az utcára csábítottak száma alatta maradt a reakció által remélt nagyobb tömegeknek. A hatóságok — amint arra figyelmeztettek — felléptek a rendbontók ellen, s megfelelő eszközöket alkalmaztak. Egyúttal igyekeznek elkülöníteni a szervezőket azoktól, akiket ideig-óráig félre lehetett vezetni. A lengyel vezetés hangsúlyozta: nem hagyja magát leltéríteni vállalt politikai programjától, tovább halad a konszolidáció, a szükséges reformok, a‘rendezés útján. S ha már az évfordulóknál tartunk: a héten emlékeztünk annak 43. évfordulójára, hogy Lengyelország megtámadásával kitört a második világháború. Ami ismét figyelmeztetett arra a szerepre, amelyet egy független, szocialista Lengyelország tölt be az európai béke és biztonság szempontjából. Mert a Lengyelország destabilizálására irányuló szándékok nemcsak a lengyel népnek, hanem egész kontinensünknek veszélyt jelentenek. Miért mondott le a dán miniszterelnök? Az amúgyis kisebbségben levő dán szociáldemokrata kormány a hét végére nem tudta folytatni a kormányzást: Jorgensen miniszterelnök benyújtotta lemondását. A közvetlen ok: a többi pártok nem támogatták azt • Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta Kaysone Phom- vihane.t, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökét. • Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője befejezte athéni tárgyalásait és továbbutazott Tuniszba, hogy részt vegyen a szervezet végrehajtó bizottságának ülésén. • Portillo mexikói köztársasági elnök a parlamentben bejelenti a nagy mexikói magánbankok államosítását. a „nadrágszíjmeghúzó”, szigorú programot, amelyet az adott gazdasági körülmények között Jorgensen ajánlott. Aligha van kormány, amely szívesen vállalja a sohasem népszerű megszorításokat. Különösen érvényes lehetett ez Dániára, ahol eddig sem volt biztos kormánytöbbség, s a szociáldemokraták nyilván annak reményében kormányoztak, hogy ez az igazi többség felé vezethet. A realitások azonban kíméletlenek: Dániát is sújtják a kedvezőtlen világgazdasági jelenségek, amelyekhez egy sajátos, rendkívüli esemény is járult, száj- és körömfájás nehezítette a dánoknak any- nyira fontos húsexportot. Egyelőre nem lehet tudni, vajon hosszú és kínos alkudozások következnek-e, vagy rendkívüli választások. Az előbbire a fejlett tőkés Európa kis országai közül Belgium, az utóbbira Hollandia szolgáltathat most példát. Amint a nagyobbak közül bizonytalanná vált a nyugatnémet koalíció, feloszlatták a parlamentet Spanyol- országban, Itáliában pedig legfeljebb átmeneti megoldás született. S a gazdaság állapotáról szóló jelentések továbbra sem ígérnek kedvező fordulatot. .. R. E. Kongresszusi beszéd a kínai külpolitikáról Szombaton Pekingben bővebb részleteket tettek közzé Hu Jao- • pang szerdán elhangzott beszédéből, azaz a KKP KB beszámolójából. Ezekből kitűnik, hogy Kína erősíteni kívánja kapcsolatait „a harmadik világgal”, a nemzetközi feszültségért „a szuperhatalmak rivalizálását” teszi felelőssé és nem változtatott a Szovjetunióval szembeni alapállásán. Hu Jao-pang kijelentette, hogy Kína nem kötf magát egyetlen nagyhatalomhoz vagy hatalmi csoportosuláshoz sem, és „nem enged a nyomásnak, bármely nagyhatalomtól származzon is az”. Leszögezte, hogy Kína a különböző társadalmi berendezkedésű országok kapcsolatait irányítani hívatott öt elv alapján kész fejleszteni kapcsolatait más országokkal, szocialista országokkal is. Hu Jao-pang hangsúlyozta, hogy a kínai nép a japán néppel és a koruknál messzebb látó japán személyiségekkel együtt fog dolgozni a kínai—japán viszonyt károsan befolyásoló összes tényezők kiküszöbölésén. A kínai—amerikai kapcsolatokról szólva azt mondta, hogy azok csak akkor fejlődhetnek megbízhatóan, ha valóban kitartanak a szuverenitás, a területi egység és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei mellett. Zavarja a kapcsolatokat, hogy a tajvani fegyverszállításokkal, a Tajvan. törvény elfogadásával Washington megsértette Kína szuverenitását és beavatkozott belügyeibe. Kína ugyanakkor hasznosnak ítéli meg a kínai—amerikai kapcsolatokat, mind a két nép, mind a világbéke szempontjából. A KKP KB elnöke a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy Kína és a Szovjetunió hosszú időn keresztül baráti kapcsolatokat ápolt egymással. A viszony megromlásáért a Szovjetunió úgynevezett hegemonista politikáját tette felelőssé. Azt állította, hogy a kínai—szovjet, a kínai—mongol határon állomásozó szovjet csapatok, a vietnami politika szovjet támogatása, a Szovjetunió afganisztáni lépése fenyegeti Ázsia békéjét és Kína biztonságát. Hu Jao- pang „a szovjet hatóságok jóhiszeműségétől és cselekedeteitől” tette függővé a kínai—szovjet viszony normalizálását. Magyar és amerikai filozófusok tanácskozása Magyar és amerikai filozófusok közös tanácskozása kezdődött meg szombaton a budapesti Kossuth Klubban. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének 3 napos rendezvényén neves amerikai, illetve magyar tudósok cserélnek véleményt a történetiség és racionalitás témájában: megvitatják a történelem menetében rekonstruálható ésszerűség elmélet: kérdéseit. A magyar—amerikai tudományos kapcsolatok újabb állomását jelentő tanácskbzás az Amerikai Filozófiai Társaság kezdeményezésére az elmúlt évben Bonnban tartott eszmecserének. Ott született meg az elhatározás: a jövőben évenként találkoznak, hogy a tudományág hagyományos, nagy témáit napirendre tűzve dialógust folytassanak. Jövőre — a kanadai filozófiai világkongresszussal egyidőben — az amerikai és a magyar filozófusok a tengerentúlon adnak találkozót egymásnak. (MTI) Vendégünk: Koivisto A DIPLOMÁCIA finom gesztusai sok mindent elárulnak. Amikor Helsinkiben és Budapesten bejelentették, hogy Mauno Koivisto köztársasági elnök hazánkba látogat, a finn sajtó nem mulasztotta el, hogy felhívja a figyelmet egy kedves „apróságra”. Eszerint: az idén megválasztott új finn államfő a két szomszédország ban — Stockholmban és Moszkvában — tett látogatás után első külföldi útját Magyarországra teszi. Mi, magyarok, mindenkor barátsággal, szeretettel, örömmel fogadjuk északi testvéreink képviselőit. Koivisto elnök nagy elődje, Urho Kaleva Kekkonen, államfőként háromszor is járt nálunk, 1963-ban, 1969-ben és 1976- ban. Az ő szavai és a két ország népeinek szándéka szerint: nemzedékünk megtalálja az utat, amely az egyik néptől a másikig, az egyik országtól a másikig vezet. Ezen az úton érkezik hétfőn, szeptember 6-án hozzánk az új finn államfő baráti munkalátogatásra. ŐSZINTÉN TISZTELT és nagy- rabecsült vendégünk olyan országot képvisel, amely az utóbbi évtizedekben hatalmas nemzetközi tekintélyt szerzett. Finnország bebizonyította, hogy konstruktív, jó külpolitikával egy kis ország is játszhat nagy szerepet a nemzetek családjában. A finn külpolitika alpelve roppant egyszerű: a béke és a jószomszédság a nemzet létérdeke. Háttérben az a mély bölcsesség húzódik meg, amelyet a helsinki Európa-konferencián a finn államfő így fogalmazott meg: „A biztonságot nem kerítés emelésével, hanem a kapu kinyitásával lehet megszerezni”. Koivisto elnök a maga részéről továbbviszi e gondolatot. Nemrégiben a Dagbladet című norvég lapnak fejtette ki, hogy az északi országok atomfegyvermentes státusza megőrzésének legjobb módja az lenne, ha atomfegyvermentes övezetté nyilvánítanák a térséget. Hozzátette: „e tekintetben kiemelkedő jelentőségű lenne, ha javulna a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolata, ha előrelépnének a kölcsönös bizalom helyreállításának útján”. S ezzel a gondolattal bizonyára nemcsak a finn és a magyar nép, de minden veszélyeztetett kis nép mélységesen egyetért. ÍGY GONDOLKOZIK Finnországban a nép többsége, s a stabil belső viszonyok kedveznek e bölcs, gyakorlatias politikának. A két munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Pártot is reprezentáló Finn Népi Demokratikus Unió — 1979 óta — a választók 41,8 százalékát képviseli a parlamentben. Az edus- kunta 200 képviselője közül 87 munkáspárti. Finnország élet- színvonala — az egész világot elöntő gazdasági válság közepette is — kifejezetten magas. Az egy főre eső, évi nemzeti bruttó termék 8260 dollár fölött van, s ezzel a világranglista 17. helyén áll. Ehhez azonban járulnak bizonyos gondok, elsősorban a munkanélküliség, amelyet az utóbbi időben erősen aktivizálódó polgári pártok szeretnének meglovagolni, s a gazdasági problémákat a kormány ellen fordítani, A két munkáspártnak azonban jó adui vannak e játszmában. A kormányzat és a szakszervezetek bizonyos módon összehangolt taktikával igyekeznek segíteni a fő gondon. Jellemző erre, hogy éppen most a szakszervezetek mind kevésbé követelnek béremelést, s mindinkább azt kívánják, hogy a kormány új munkaalkalmak teremtésére adja a rendelkezésre álló pénzt. S ezzel a két munkáspárt egyetért. A MAGYAR—FINN kapcsolatok egén nincsenek felhők. Négy és fél évtizedes, szervezett kulturális kapcsolataink mintaszerűek. A gazdasági életben pedig sokat mond ez az adat: 1973 óta kölcsönös export—importunk ötszörösére ugrott. De hadd idézzük erről egy finn újságíró, Kari Tal- vitie véleményét: „Finnország és Magyarország között kereskedelempolitikailag minden rendezett ... Kereskedelmi kapcsolataink jövője megnyugtatónak látszik. ígéretes vonások fedezhetők fel benne, noha az egész világot megpróbáltatások érik, s az általános visszaesés saját gazdasági fejlődésünket is lassítja” — írja, s hozzáteszi, hogy a finn fogyasztó örülne, ha a magyar mezőgazdasági cikkekkel bővíthető lenne az import. „Koivisto elnök szélesebbre tárja a kaput magyarországi útján” — írta a napokban a finn sajtó. Semmi kétség, hogy segítségére leszünk benne. F. A. Washingtoni kormányforrások pénteken nyilvánosságra hozták, hogy Reagan elnök még azelőtt, hogy szerdán meghirdette közel-keleti rendezési tervét, levélben tájékoztatta Begin izraeli kormányfőt e terv mibenlétéről. Az amerikai elnök levelében egyebek között Begin tudomására hozta, hogy az Egyesült Államok mindaddig ellenezni fogja a Ciszjordániában és a Gaza.-öve- zetben már meglévő zsidó települések felszámolását, amíg a' palesztinok meg nem teremtik önkormányzatukat. Reagan rámutatott, hogy az átmeneti időszak alatt Izrael kezében maradhat a terület védelme, de a belső rendet -a palesztinoknak kell biztosítaniuk már az átmeneti időszak alatt is. A névtelenségükhöz ragaszkodó források szerint az Egyesült Államok egyaránt ellenezni fogja az izraeliek és a palesztinok szuverenitását Ciszjordánia és a Gaza-övezet felett, amíg a terület végleges státusának kidolgozása tart. Az izraeli fennhatóság alatt élő 1,3 millió palesztinnak gazdaságilag lehetővé kell tenni, hogy kulturális és szociális kapcsolatokat tartson fenn Jordánjával, Az átmenetet követő időkre utalva Reagan jelezte, hogy Izraelnek a békéért cserébe „visz- sza kell vonulnia”, de nemi követelte Izrael kivonulását az 1967-ben elfoglalt egyiptomi, jor- dániai és szíriai területek egészéről. A határokat tárgyalásokon kell meghatározni, Izrael pedig a mindenkori biztonsági helyzetnek megfelelően hajtaná végre kivonulását. Reagan biztosította Begint, hogy az Egyesült Államok nem támogatná egy palesztin állam létrehozásának gondolatát, viszont azt sem hangoztatta, hogy ellenezné a palesztin államiságot, ha a tárgyaló felek ezt az utat választanák. Jeruzsálem végleges státusáról, illetve a Ciszjordániában és Gázában levő izraeli településeknek az átmeneti időszak utáni sorsáról ugyancsak a tárgyaló feleknek kell majd dönteniük. Az Egyesült Államok nem támogatja, az újabb települések létrehozását. Merénylet Palermóban A szicíliai Parlemóban pénteken este agyonlőtték a városnak a maffia elleni harcot irányító rendőrprefektusát, feleségét, valamint a személyi biztonságuk védelmére kirendelt személyt. Carlo Alberto dalia Chiesa tábornok gépkocsiját a város központjában este fél tíz után két autóval és egy motorkerékpárral közrefogták, és automata fegyverekkel sortüzet zúdítottak a nem páncélozott gépkocsi utasaira. A tábornok a helyszínen meghalt, felesége röviddel kórházba szállítása után. Testőrüket, aki gépkocsiján nyomukban haladt, állítólag egy harmadik autóból lőtték agyon. Bár a rendőrség azonnal lezárta a környéket, mindeddig eredménytelen a tettesek utáni hajtóvadászat. Nehezíti a nyomozást, hogy az esetnek nincsenek szemtanúi. Az éjszaka folyamán két különböző telefonáló terroristacsoportok nevében vállalta ugyan a merényletet, a bejelentéseket azonban fenntartással kezelik. Közlésük hitelét az teszi kétségessé, hogy dalia Chiesa a maffiaellenes harcot irányította Palermóban. A 62 éves tábornokot ez év tavaszán nevezték ki a város rendőrprefektusává. Áthelyezését maga Spadolini miniszterelnök sürgette, amikor a mostanival teljesen azonos módon meggyilkolták Pio la Torrét. az OKP szicíliai titkárát és kísérőjét. Reagan levele Beginhez
