Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 5. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKÄJA: HÉTFŐ: Rómában közzéteszik az új Spadolini-kormány program­ját. — Űjabb dél-afrikai támadások Angola ellen. — Schmidt kancellár a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánykoalíció fenntartása mellett. KEDD: Rendzavarások több lengyel városban, a gdanski megállapo­dások évfordulóján. — A „gázvita” kiterjed egy brit vállalatra is. — Spanyolországban megkezdődnek a választási előkészületek. SZERDA: Csehszlovák—bolgár kormányfői találkozó Prágában. — Pekingben megkezdődik a Kínai Kommunista Párt XII. kong­resszusa. — A palesztin harcosok és' a szíriai katonák utolsó csoportjai elhagyják Bejrutot. CSÜTÖRTÖK: Mitterrand francia elnök Athénban, ugyancsak a gö­rög fővárosban tárgyal Jasszer Arafat. — Államosítási intézke­dések Mexikóban. — Nőtt. brit hadügyminiszter bejelenti lemon­dási szándékát. PÉNTEK: Reagan elnök közzéteszi új közel-keleti tervét. — A PFSZ vezetőséget összehívják a helyzet tanulmányozására. — Kormányválság Dániában. SZOMBAT: Kezdetét veszi a chilei szolidaritási hét. — Bizonytalan­ság a hétfőre tervezett arab csúcsértekezlet előtt. A hét három kérdése: Milyen új fejleményei vannak a közel-keleti válságnak? Egy nappal a hétfőre összehí­vott arab csúcsértekezlet előtt ma még nehéz lenne megmondani, kik és milyen keretek között ta- nácskoznaK majd a marokkói Fes-ben, sőt az sincs kizárva, hogy valamilyen formában halasztást szenvedhet a nem kis vajúdással • születő találkozó. Még a sorszá­mon is vitatkozni lehet: sorrend­ben ez lenne az arab állam- és kormányfők tizenharmadik ösz- szejövetele. de a 12 b. számú csúcsról is szó esik. A megbe­szélések ugyanis ott folytatódnak, ahol tíz hónappal ezelőtt az em­lékezetes Fahd-terv miatt félbe­szakadtak. Az előjelek nem a legkedve­zőbbek, hiszen az arab világ rég nem volt annyira megosztott, mint most, amikor pedig az új helyzet megkövetelné az egysé­ges fellépést. A Szilárdság Front­jának több tagállama, a Fahd- terv felújításától tartva.bizalmat­lanul szemlélte a csúcs előké­születeit. s fenntartásokat emelt a marokkói színhellyel kapcso­latosan. Az arab világ jobboldala szemlátomást azt szeretné elke­rülni, hogy a csúcs a Washing- ton-ellenes bírálatok jegyében álljon. Külön halasztást kért Li­banon. mert Basir Gemajel szep­tember 23-án veszi át az elnöki tisztséget, s egy korábbi tanács­kozáson csak Szárkisz elnök mel­lett vehetne részt. A PFSZ — az eddigi nyilatkozatok szerint — részt vesz a csúcsértekezleten, de i állásfoglalására hatással lehetnek azok a döntések, amelyeket a palesztin vezetés a felszabadítási szervezet végrehajtó bizottságá­nak rendkívüli ülésén hoz majd. Szinte az arab csúcs előestjén látott napvilágot Reagan új kö­zel-keleti terve. Ennek lényege, hogy egyrészt elkerüljék a pa­lesztin nemzeti állam létrehozá­sát, másrészt, hogy az eddig me­rev állásponttal szemben bizo­nyos részengedményekkel lesze­reljék a palesztinokat, s megpró­báljanak törést előidézni soraik­ban. Mindehhez járulna egy te­vékeny amerikai részvétel, amely a haladó erők gyengítésé­re, a Szovjetunió kiszorítására irányulna a térségben. A Rea- gan-tervvel nem véletlenül siet- tek, nyilván úgy kívánták időzí­teni. hogy az esetleges arab csúcskonferencián már az ameri- kaellenes érzületek és bírálatok enyhítésével járjon. A washingtoni terv első vissz­hangja igen vegyes volt. Elutasí­tások, bírálatok, fenntartások, s .a felfedezett „új elemek tanulmá­nyozására” irányuló felhívások követték egymást, meglehetősen különböző előjellel. Az elutasítók között volt Izrael, mert fel kelle­ne hagynia a telepítések folytatá­sával, s nemcsak a lakosoknak, hanem meghatározott területi egy­ségeknek kellene autonómiát biz­tosítani. A Reagan-terv inkább ahhoz az elképzeléshez áll közel, amelyet az ellenzéki munkapárt vall (jordániai megoldás), mint a Begin-kabinet egyértelmű an- nexiójához. Elutasította a javasla­tot Szíria is, természetesen azért, mert a terv meg akarja akadá­lyozni a független Palesztina meg­valósítását. Jordánia és Szaúd- Arábia óvatosan kitér, míg a kü­lönböző palesztin vezetők részéről más-más jellegű nyilatkozatok hangzottak el. Ez érthető is, a PFSZ-nek nyilvánvalóan át kell gondolnia új politikai elképzelé­seit, miután szerdán, két nappal a korábban megállapított határ­idő előtt, befejeződött a bejrúti kiürítés. A Reagan-terv — a maga tak­tikázásával és ellentmondásaival — egy dolgot mindenképpen tük­röz: a palesztin problémát nem sikerült lebombázni a tárgyaló- asztalról. A palesztin probléma továbbra is megoldásra vár, amit nem utolsósorban ‘az is bizonyí­tott, hogy Jasszer Arafat nem a nemzetközi politika mellékútjaira, hanem történetesen éppen egy NATO-tagállam, Görögország fő­városába távozott Nyugat-Bejrút- ból, s ott Papandreu kormányfő­vel folytatott tárgyalásokat. Mi történt Lengyelországban ? Lengyelországban sok az évfor­duló — írta egy tudósító varsói jelentésében. Ez alighanem való­ban így van egy olyan államban, ahol a viharos történelmi múlt gyakran jelentkezik dátumaival a jelenben is. Ezúttal egy viszony­lag újkeletű évforduló irányítot­ta a figyelmet Lengyelországra: a gdanski megállapodásokat két esz­tendővel ezelőtt írták alá. Akkor úgy tűnt, hogy lezárul egy súlyos válságszakasz, a korábbi hibákat felülvizsgálva és kijavítva Len­gyelország dinamikusabban ha­ladhat előre. Sajnos, nem így tör­tént: megkezdődtek a zűrzavar és káosz hónapjai, amelyek Lengyel, országot az állami rend szétesésé­nek küszöbére vitték. Ezt akadá­lyozta meg tavaly decemberben a szükségállapot életbe léptetése. Az ellenforradalmi erők — a külső reakció messzemenő támo­gatását élvezve — jó ideje heves utóvédharcokat folytatnak, s most, az évforduló kapcsán vagy inkább ürügyén megpróbáltak erőpróbát kikényszeríteni. Nem volt jó hfr, hogy Lengyelország számos váro­sában zavargásokra került sor, s ezek Lubinban áldozatokat is követeltek. Sajnálatos, hogy fő­leg fiatalokat, nemegyszer fiatal­korúakat vitt az utcára a felelőt­len uszítás és demagógia. Mégis biztató lehetett, hogy az üzemek­ben fennakadás nélkül folyt' a termelőmunka, nem sikerült sztrájkra bújtogatni a munkáso­kat. s az utcára csábítottak szá­ma alatta maradt a reakció által remélt nagyobb tömegeknek. A hatóságok — amint arra figyel­meztettek — felléptek a rend­bontók ellen, s megfelelő eszkö­zöket alkalmaztak. Egyúttal igye­keznek elkülöníteni a szervező­ket azoktól, akiket ideig-óráig fél­re lehetett vezetni. A lengyel ve­zetés hangsúlyozta: nem hagyja magát leltéríteni vállalt politikai programjától, tovább halad a konszolidáció, a szükséges refor­mok, a‘rendezés útján. S ha már az évfordulóknál tar­tunk: a héten emlékeztünk an­nak 43. évfordulójára, hogy Len­gyelország megtámadásával ki­tört a második világháború. Ami ismét figyelmeztetett arra a sze­repre, amelyet egy független, szo­cialista Lengyelország tölt be az európai béke és biztonság szem­pontjából. Mert a Lengyelország destabilizálására irányuló szándé­kok nemcsak a lengyel népnek, hanem egész kontinensünknek veszélyt jelentenek. Miért mondott le a dán miniszterelnök? Az amúgyis kisebbségben le­vő dán szociáldemokrata kor­mány a hét végére nem tudta folytatni a kormányzást: Jorgen­sen miniszterelnök benyújtotta lemondását. A közvetlen ok: a többi pártok nem támogatták azt • Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta Kaysone Phom- vihane.t, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertaná­csának elnökét. • Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője be­fejezte athéni tárgyalásait és továbbutazott Tuniszba, hogy részt vegyen a szervezet végrehajtó bizottságának ülésén. • Portillo mexikói köztársasági elnök a parlamentben bejelenti a nagy mexikói magánbankok államosítását. a „nadrágszíjmeghúzó”, szigorú programot, amelyet az adott gaz­dasági körülmények között Jor­gensen ajánlott. Aligha van kormány, amely szívesen vállalja a sohasem nép­szerű megszorításokat. Különö­sen érvényes lehetett ez Dániára, ahol eddig sem volt biztos kor­mánytöbbség, s a szociáldemokra­ták nyilván annak reményében kormányoztak, hogy ez az igazi többség felé vezethet. A realitá­sok azonban kíméletlenek: Dá­niát is sújtják a kedvezőtlen vi­lággazdasági jelenségek, ame­lyekhez egy sajátos, rendkívüli esemény is járult, száj- és köröm­fájás nehezítette a dánoknak any- nyira fontos húsexportot. Egyelőre nem lehet tudni, va­jon hosszú és kínos alkudozások következnek-e, vagy rendkívüli választások. Az előbbire a fejlett tőkés Európa kis országai közül Belgium, az utóbbira Hollandia szolgáltathat most példát. Amint a nagyobbak közül bizonytalanná vált a nyugatnémet koalíció, fel­oszlatták a parlamentet Spanyol- országban, Itáliában pedig legfel­jebb átmeneti megoldás szüle­tett. S a gazdaság állapotáról szó­ló jelentések továbbra sem ígér­nek kedvező fordulatot. .. R. E. Kongresszusi beszéd a kínai külpolitikáról Szombaton Pekingben bővebb részleteket tettek közzé Hu Jao- • pang szerdán elhangzott beszédé­ből, azaz a KKP KB beszámolójá­ból. Ezekből kitűnik, hogy Kína erősíteni kívánja kapcsolatait „a harmadik világgal”, a nemzetközi feszültségért „a szuperhatalmak rivalizálását” teszi felelőssé és nem változtatott a Szovjetunióval szembeni alapállásán. Hu Jao-pang kijelentette, hogy Kína nem kötf magát egyetlen nagyhatalomhoz vagy hatalmi cso­portosuláshoz sem, és „nem en­ged a nyomásnak, bármely nagy­hatalomtól származzon is az”. Le­szögezte, hogy Kína a különböző társadalmi berendezkedésű orszá­gok kapcsolatait irányítani híva­tott öt elv alapján kész fejleszteni kapcsolatait más országokkal, szo­cialista országokkal is. Hu Jao-pang hangsúlyozta, hogy a kínai nép a japán néppel és a koruknál messzebb látó japán személyiségekkel együtt fog dol­gozni a kínai—japán viszonyt ká­rosan befolyásoló összes tényezők kiküszöbölésén. A kínai—amerikai kapcsolatok­ról szólva azt mondta, hogy azok csak akkor fejlődhetnek megbíz­hatóan, ha valóban kitartanak a szuverenitás, a területi egység és a belügyekbe való be nem avat­kozás elvei mellett. Zavarja a kapcsolatokat, hogy a tajvani fegyverszállításokkal, a Tajvan. törvény elfogadásával Washington megsértette Kína szuverenitását és beavatkozott belügyeibe. Kína ugyanakkor hasznosnak ítéli meg a kínai—amerikai kapcsolatokat, mind a két nép, mind a világbéke szempontjából. A KKP KB elnöke a továbbiak­ban emlékeztetett arra, hogy Kí­na és a Szovjetunió hosszú időn keresztül baráti kapcsolatokat ápolt egymással. A viszony meg­romlásáért a Szovjetunió úgyne­vezett hegemonista politikáját tet­te felelőssé. Azt állította, hogy a kínai—szovjet, a kínai—mongol határon állomásozó szovjet csapa­tok, a vietnami politika szovjet támogatása, a Szovjetunió afga­nisztáni lépése fenyegeti Ázsia bé­kéjét és Kína biztonságát. Hu Jao- pang „a szovjet hatóságok jóhi­szeműségétől és cselekedeteitől” tette függővé a kínai—szovjet vi­szony normalizálását. Magyar és amerikai filozófusok tanácskozása Magyar és amerikai filozófu­sok közös tanácskozása kezdő­dött meg szombaton a budapesti Kossuth Klubban. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Fi­lozófiai Intézetének 3 napos rendezvényén neves amerikai, il­letve magyar tudósok cserélnek véleményt a történetiség és ra­cionalitás témájában: megvitat­ják a történelem menetében re­konstruálható ésszerűség elmélet: kérdéseit. A magyar—amerikai tudomá­nyos kapcsolatok újabb állomását jelentő tanácskbzás az Amerikai Filozófiai Társaság kezdeménye­zésére az elmúlt évben Bonnban tartott eszmecserének. Ott szü­letett meg az elhatározás: a jö­vőben évenként találkoznak, hogy a tudományág hagyományos, nagy témáit napirendre tűzve dialó­gust folytassanak. Jövőre — a kanadai filozófiai világkongresszussal egyidőben — az amerikai és a magyar filozó­fusok a tengerentúlon adnak ta­lálkozót egymásnak. (MTI) Vendégünk: Koivisto A DIPLOMÁCIA finom gesztu­sai sok mindent elárulnak. Ami­kor Helsinkiben és Budapesten bejelentették, hogy Mauno Koi­visto köztársasági elnök hazánk­ba látogat, a finn sajtó nem mu­lasztotta el, hogy felhívja a fi­gyelmet egy kedves „apróságra”. Eszerint: az idén megválasztott új finn államfő a két szomszéd­ország ban — Stockholmban és Moszkvában — tett látogatás után első külföldi útját Magyarország­ra teszi. Mi, magyarok, mindenkor ba­rátsággal, szeretettel, örömmel fogadjuk északi testvéreink kép­viselőit. Koivisto elnök nagy előd­je, Urho Kaleva Kekkonen, ál­lamfőként háromszor is járt ná­lunk, 1963-ban, 1969-ben és 1976- ban. Az ő szavai és a két ország népeinek szándéka szerint: nem­zedékünk megtalálja az utat, amely az egyik néptől a másikig, az egyik országtól a másikig ve­zet. Ezen az úton érkezik hétfőn, szeptember 6-án hozzánk az új finn államfő baráti munkalátoga­tásra. ŐSZINTÉN TISZTELT és nagy- rabecsült vendégünk olyan or­szágot képvisel, amely az utóbbi évtizedekben hatalmas nemzet­közi tekintélyt szerzett. Finnor­szág bebizonyította, hogy konst­ruktív, jó külpolitikával egy kis ország is játszhat nagy szerepet a nemzetek családjában. A finn külpolitika alpelve roppant egy­szerű: a béke és a jószomszéd­ság a nemzet létérdeke. Háttér­ben az a mély bölcsesség húzó­dik meg, amelyet a helsinki Eu­rópa-konferencián a finn államfő így fogalmazott meg: „A bizton­ságot nem kerítés emelésével, ha­nem a kapu kinyitásával lehet megszerezni”. Koivisto elnök a maga részéről továbbviszi e gon­dolatot. Nemrégiben a Dagbladet című norvég lapnak fejtette ki, hogy az északi országok atomfegy­vermentes státusza megőrzésének legjobb módja az lenne, ha atom­fegyvermentes övezetté nyilvání­tanák a térséget. Hozzátette: „e tekintetben kiemelkedő jelen­tőségű lenne, ha javulna a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolata, ha előrelépnének a kölcsönös bizalom helyreállításá­nak útján”. S ezzel a gondolattal bizonyára nemcsak a finn és a magyar nép, de minden veszélyez­tetett kis nép mélységesen egyet­ért. ÍGY GONDOLKOZIK Finnor­szágban a nép többsége, s a sta­bil belső viszonyok kedveznek e bölcs, gyakorlatias politikának. A két munkáspárt, a Szociálde­mokrata Párt és a Kommunista Pártot is reprezentáló Finn Népi Demokratikus Unió — 1979 óta — a választók 41,8 százalékát kép­viseli a parlamentben. Az edus- kunta 200 képviselője közül 87 munkáspárti. Finnország élet- színvonala — az egész világot el­öntő gazdasági válság közepette is — kifejezetten magas. Az egy főre eső, évi nemzeti bruttó ter­mék 8260 dollár fölött van, s ez­zel a világranglista 17. helyén áll. Ehhez azonban járulnak bizo­nyos gondok, elsősorban a mun­kanélküliség, amelyet az utóbbi időben erősen aktivizálódó pol­gári pártok szeretnének meglova­golni, s a gazdasági problémákat a kormány ellen fordítani, A két munkáspártnak azonban jó adui vannak e játszmában. A kor­mányzat és a szakszervezetek bi­zonyos módon összehangolt takti­kával igyekeznek segíteni a fő gondon. Jellemző erre, hogy éppen most a szakszervezetek mind kevésbé követelnek bér­emelést, s mindinkább azt kíván­ják, hogy a kormány új munkaal­kalmak teremtésére adja a ren­delkezésre álló pénzt. S ezzel a két munkáspárt egyetért. A MAGYAR—FINN kapcsola­tok egén nincsenek felhők. Négy és fél évtizedes, szervezett kultu­rális kapcsolataink mintaszerű­ek. A gazdasági életben pedig so­kat mond ez az adat: 1973 óta köl­csönös export—importunk ötszö­rösére ugrott. De hadd idézzük erről egy finn újságíró, Kari Tal- vitie véleményét: „Finnország és Magyarország között kereskede­lempolitikailag minden rende­zett ... Kereskedelmi kapcsolata­ink jövője megnyugtatónak lát­szik. ígéretes vonások fedezhetők fel benne, noha az egész világot megpróbáltatások érik, s az álta­lános visszaesés saját gazdasági fejlődésünket is lassítja” — ír­ja, s hozzáteszi, hogy a finn fo­gyasztó örülne, ha a magyar me­zőgazdasági cikkekkel bővíthető lenne az import. „Koivisto elnök szélesebbre tárja a kaput magyarországi út­ján” — írta a napokban a finn sajtó. Semmi kétség, hogy segít­ségére leszünk benne. F. A. Washingtoni kormányforrások pénteken nyilvánosságra hozták, hogy Reagan elnök még azelőtt, hogy szerdán meghirdette kö­zel-keleti rendezési tervét, levél­ben tájékoztatta Begin izraeli kormányfőt e terv mibenlétéről. Az amerikai elnök levelében egyebek között Begin tudomásá­ra hozta, hogy az Egyesült Álla­mok mindaddig ellenezni fogja a Ciszjordániában és a Gaza.-öve- zetben már meglévő zsidó tele­pülések felszámolását, amíg a' palesztinok meg nem teremtik önkormányzatukat. Reagan rá­mutatott, hogy az átmeneti időszak alatt Izrael kezé­ben maradhat a terület védel­me, de a belső rendet -a palesz­tinoknak kell biztosítaniuk már az átmeneti időszak alatt is. A névtelenségükhöz ragaszko­dó források szerint az Egyesült Államok egyaránt ellenezni fog­ja az izraeliek és a paleszti­nok szuverenitását Ciszjordánia és a Gaza-övezet felett, amíg a terület végleges státusának ki­dolgozása tart. Az izraeli fenn­hatóság alatt élő 1,3 millió pa­lesztinnak gazdaságilag lehetővé kell tenni, hogy kulturális és szo­ciális kapcsolatokat tartson fenn Jordánjával, Az átmenetet követő időkre utalva Reagan jelezte, hogy Iz­raelnek a békéért cserébe „visz- sza kell vonulnia”, de nemi kö­vetelte Izrael kivonulását az 1967-ben elfoglalt egyiptomi, jor- dániai és szíriai területek egé­széről. A határokat tárgyaláso­kon kell meghatározni, Izrael pe­dig a mindenkori biztonsági hely­zetnek megfelelően hajtaná vég­re kivonulását. Reagan biztosította Begint, hogy az Egyesült Államok nem támo­gatná egy palesztin állam létre­hozásának gondolatát, viszont azt sem hangoztatta, hogy elle­nezné a palesztin államiságot, ha a tárgyaló felek ezt az utat vá­lasztanák. Jeruzsálem végleges státusáról, illetve a Ciszjordá­niában és Gázában levő izraeli településeknek az átmeneti idő­szak utáni sorsáról ugyancsak a tárgyaló feleknek kell majd dön­teniük. Az Egyesült Államok nem támogatja, az újabb települések létrehozását. Merénylet Palermóban A szicíliai Parlemóban pénte­ken este agyonlőtték a városnak a maffia elleni harcot irányító rendőrprefektusát, feleségét, vala­mint a személyi biztonságuk vé­delmére kirendelt személyt. Carlo Alberto dalia Chiesa tá­bornok gépkocsiját a város köz­pontjában este fél tíz után két autóval és egy motorkerékpár­ral közrefogták, és automata fegyverekkel sortüzet zúdítottak a nem páncélozott gépkocsi uta­saira. A tábornok a helyszínen meghalt, felesége röviddel kór­házba szállítása után. Testőrü­ket, aki gépkocsiján nyomukban haladt, állítólag egy harmadik autóból lőtték agyon. Bár a rendőrség azonnal le­zárta a környéket, mindeddig eredménytelen a tettesek utáni hajtóvadászat. Nehezíti a nyo­mozást, hogy az esetnek nincse­nek szemtanúi. Az éjszaka folyamán két kü­lönböző telefonáló terroristacso­portok nevében vállalta ugyan a merényletet, a bejelentéseket azonban fenntartással kezelik. Közlésük hitelét az teszi kétsé­gessé, hogy dalia Chiesa a maf­fiaellenes harcot irányította Pa­lermóban. A 62 éves tábornokot ez év ta­vaszán nevezték ki a város rendőrprefektusává. Áthelyezé­sét maga Spadolini miniszterel­nök sürgette, amikor a mosta­nival teljesen azonos módon meggyilkolták Pio la Torrét. az OKP szicíliai titkárát és kísé­rőjét. Reagan levele Beginhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom