Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 30. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Nehéz terepen Sajátos körülmények között gazdálkodik a homokmégyi Aranykalász Termelőszövet­kezet. Hét közös gazdaság egyesüléséből ala­kult ki a mai 5100 hektáros nagyüzem. Te­rületén öt tanyacsoport — szállás — he­lyezkedik el. Ezek a települések jellemzőek erre a vidékre. Tizenhatféle talajtípusod!, eléggé szétszórt területen dolgozik a tagság. Ezért is vezették be nemrég a CB-rádióte- lon-összeköttetést négy üzemegység kö­zött. Ezzel gyorsabbá, hatásosabbá tudták tenni az irányítást. Marosi Károly «lnök öt éve van ezen a poszton- A közös gazdaság évről évre — ha kicsit is —, de előbbre lép. Alacsony árak, elégedetlen termelők... — Egyik jelentős elhatározá­suk, hogy • csatlakoznak a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer ál­tal kezdeményezett tíztonnás mozgalomhoz. Nem volt vita ekörül a szakemberek között? — Volt. Arról, hogy merjük-e vállalni. Végül úgy döntöttünk, hogy 120 hektáron kísérletet te­szünk. A betakarítást megkezd­tük három NDK gyártmányú kombájnnal. Eddig az említett területen mutatkozik a hektáron­kénti tíz tonna. Bízunk abban, hogy sikerül a vállalkozásunk. Tavaly rekordtermést értünk el kukoricából, átlagosan 6,1 tonnát hektáronként. Ez is ösztönzött bennünket, hogy bekapcsolódjunk a mozgalomba. Ha az idei kísér­let sikerül, jövőre 400 hektáron alkalmazzuk a magas hozamot elősegítő technológiát­— Tudomásunk szerint a ter­melőszövetkezet az őszi árpa ve­tőmag-termesztésben is jeleske­dik. Az idén hogyan sikerült? — A szaporítóanyag termesz­tése nagyobb odafigyelést kíván, de megéri a fáradságot, mert jövedelmező. Már nyolc éve ál­lítjuk elő a megye gazdaságai ré­szére. Az idén is nagyobbrészt elsőosztályú magot adtunk fém­zárolásra. Itt is nagy a kocká­zat, hiszen ügyelnünk kell a ma­gasabb szintű- technológia betar­tására, mert ellenkező esetben nem érjük el azt a jövedelmet, amire számítunk. Szerencsére, gyakorlott, képzett szakembere­ink eddig még nem okoztak csa­lódást. Hozzáteszem, hogy a Pa­mutnyomóipari Vállalat dunave- csei gyéregységével megegyezve, egy megüresedett iskolában var­rodát létesítettünk, ahol jelenleg csaknem harminc asszony dol­gozik. Szükség esetén ők is se­gítenek a vetőmag tisztításában, csomagolásában. A melléküzem- ágnak számos előnye van, de a legfontosabb az, hogy állandó jö­vedelmet teremtettünk egy cso­port nő számára, akik egyúttal munkaerő-tartalékot is jelente­nek a gazdaságnak. — Ha már a vállalkozásoknál tartunk, miképp tudják megol­dani 500 hektár napraforgó ter­mesztését ilyen változó talajvi­szonyok között? — Nem könnyű. Az olajos nö­vény termőhelyét úgy kell kiala­kítani, hogy ugyanarra a terü­letre csak ötévenként kerüljön napraforgó. A szántóterületünk egyötödrészén termesztjük, így a váltás megoldott, igaz, a talaj- viszonyok különbözősége gondot okoz. Az ágazat azonban jöve­delmező, tehát érdemes foglal­kozni a tányérrózsával. — Térjünk át más témára. A háztáji üzemággal hogyan alakul a kapcsolat? — A gazdákkal összefogj, ét­kezési paprikát termesztettünk az idén. Négyszáz, nyolcszáz négyszögölt vállalt egy-egy csa­lád. összesen tíz hektár jött ösz- sze. A megyei ZÖLDÉRT Válla­lattal kötöttünk megállapodást a termék átvételére. A termelőszö­vetkezet segített a talajmunkák­ban, a szállításban. Természete­sen a tagok öntözték a növényt, mert másként nem érdemes ter­meszteni, hiszen a paprika víz­igényes. Majd meglátjuk, hogy érdemes-e jövőre is foglalkozni ezzel, mert a tapasztalatok ve­gyesek. • A szó szoros értelmében ne­héz terepen gazdálkodik a ho­mokmégyi Aranykalász Termelő- szövetkezet. Alaposan, meg kell küzdeni a tagságnak minden fo­rint jövedelemért. A nyugdíjasok aránya 50 százalék körül van, a dolgozó tagok átlagéletkora 40 év. A vezetőség, a tagsággal ösz- szefogva, igyekszik kezdeményez­ni annak érdekében, hogy haté­konyabbá tegyék a gazdálkodást. Olyan életszínvonalat igyekez­nek teremteni, hogy a gazdák megtalálják számításukat, szíve­sen dolgozzanak. Ezek az erőfe­szítések egyúttal elősegítik a kö­zöshöz való kötődést. Kereskedő Sándor Beszélgetés Masir^ Józseffel, a megyei ZÖLDÉRT igazgatójával Egy bizonyos, a zöldség-gyümölcsforgalmazásban dolgo­zók közül kevesen vannak, akik szeretnének ezekben a na­pokban a ZÖLDÉRT igazgatói székében ülni. Elégedetlen a termelő, mert a korábbi évekhez viszonyítva alacsony a fel- vásárlási ár, zúgolódik a fogyasztó, mert alig jut elfogadha­tó portékához, gondja van a külkereskedőnek, mert megfe­lelő minőségben nem akp az exportra szánt termék­ből és szinte természetes, hogy duzzog a feldolgozó válla­lat is, mert az általa számított árnál drágábban jut a paradi­csompaprikához, az almához, a paradicsomhoz . .. Ennyi apropó elegendő ahhoz, hogy megkeressük Masir Józsefet, a megyei ZÖLDÉRT igazgatóját, — Korábban is gyakorta ka­pott bírálatot a ZÖLDÉRT, most úgy tűnik, mintha tovább nőne az elégedetlenkedők tábora .. . — Rendhagyó esztendő az idei — válaszol az igazgató. — Né­hány gyümölcsöt sokkal alacso­nyabb áron vásároltunk, mint ta­valy. Ennek magyarázatául csak annyit, hogy szilvából például nagyon nagy termés volt az idén, a minőség viszont csapnivaló. A korábbi esztendőkben magas ár­fekvéssel, hét-nyolcszáz tonna szilvát exportáltunk tőkés orszá­gokba. Az idén egy kilogrammot sem. Ez az árszínvonalat nyil­vánvalóan meghatározta, ősziba­rackból az elmúlt tíz esztendő legjobb termése volt. Itt hiába exportáltunk a tervezett 50 va­gonnal szemben 108-at, a nagy tételek miatt sokkal több volt a csupán léminőségű barack. Tudo­másul kell venni azt is, hogy ér­tékesítési lehetőségeink jelentő­sen csökkentek. Emiatt a belföl­di piac is telítetté vált. A tava­lyi szeptember végi 5150 vagon­nal szemben az idén csak 4608 vagont vásároltunk fel, mégis ezzel több gondunk, bajunk van ... — Árutöbblet idején jól jönne 'a igák \^:ug felvásárló", p. neppe­rek hada. — Szerencse, hogy az ügyes­kedők száma a piaci telítettség miatt csökkent. Ilyenkor nem ta­lálkozni velük. Azért mondom, hogy szerencse, mert akik komo­lyan veszik a kereskedelem írat­lan törvényeit, azok szűkös esz­tendőben sem állnak majd szóba velük ... — Ha azt mondom alma... — Ezzel a gyümölccsel számos gondunk van. Igen jó termés volt, emellett nagyon rossz minő­ségű portéka. Színtelen, a jo- nathán, karakterére például csak a formájából lehet következtetni, a kertek egy részében az akná­zómoly eltakarította a lombot, néhány helyütt, mielőtt a termés beérett volna, megállt a vegetá­ció. Nyilvánvalóan kihat ez a tárolhatóságra is ... — Lapunk hasábjain elég sokat foglalkozunk az akadozó alma­exporttal. — A korábbi esztendőben meg­szoktuk, hogy tőkés exportra csak hibátlan áru szállítható. Az idén hasonló igénnyel jelentkeznek a szocialista országokból érkezett partnereink is ... — Végső soron nem tesznek mást, csak minőséget akarnak a pénzükért... — Azt sem mondhatohi, hogy mindez váratlanul ért bennün­ket. A ZÖLDÉRT két tűz között van. Szemben állunk a külkeres­kedővel, mert szeretnénk túlad­ni a felvásárolt árun. Szemben állunk a termelővel is, annak el­lenére, hogy tudjuk, érezzük, a megtermelt javakat el szeretné adni... Ezekben a szituációkban van egyre nagyobb jelentősége a korrekt kereskedelmi kapcso­latoknak ... — Telexen jó hír érkezett. .. — így igaz, a múlt heti meg­torpanás után az NDK-ba na­ponta 180 tonna, Csehszlovákiá­ba pedig 120 tonna almát adha­tunk fel. Megindult a szovjet export is, napi 150—200 tonná­val. A külföldi partnerek átve­vői itt vannak, viszonylag ké­nyelmes helyzetben vagyunk, mert csak azok a tételek rakha­tók, amelyeket ők minősítettek . . . — Nem beszéltünk még a bur­gonyáról ... — A szárazság miatt vontatot- tabb a betakarítása, mint hittük. A szerződött 1450 vagon áru meg­termett, a minőséggel viszont gondjaink vannak, ügyelnünk kell arra, hogy csak a tárolást bírót tételek jussanak a bűtőrak- túrakba, Lengyelországgal és Bul­gáriával megkötötték a külkeres­kedők azt a szerződést, amelynek értelmében 5 ezer vagonra igényt tartanak. A feleslegben termett burgonya —, a jó minőségű —, » hét közepétől vagonba rakható. — Beszélgetésünkből kitűnik, hogy a kedvezőtlen előjelek el­lenére még sem olyan reményte­len a helyzet... — Egy igazgatónak mindig op­timistának kell lenni. Egy biz­tos. nehéz esztendő az idei. Az egyre növekvő költségek miatt az eredményünk szerényebb lesz az idén, hisz árrésünk is a tavalyi 24 százalékkal szemben az idén alig haladta meg a 22 százalékot. Költségeink viszont 16 százalék­kal növekedtek. Mindezek elle­nére szerény nyereségre számí­tok, mert azért azt sem szabad elfelejteni, hogy vállalatunk 1248 tagot számláló kollektívája sok­szor azért dolgozik erején felül, hogy áprilisban nyereségrészese­déskor ők is a pénztárhoz járul­hassanak ... Szabó Pál Mikló« Közületi autóbuszok a munkásszállításban 15. Hemingway Mariája Mindegyik kollégám, akivel együtt dolgoztam a „Casablancá­ban”, kiváló színész ‘ volt, de a forgatás tisztázatlansága miatt alig tudtuk megismerni egymást. Az biztos, hogy megcsókoltam Humphrey Bogartot, de alig is­mertem meg. Barátságos volt és udvarias, de mindig bizonyos tá­volságot éreztem közöttünk. Meg­félemlített. Éppen a „Sólyom nyo­mában” című filmjét adták a mo­zikban, amit a „Casablanca” for­gatása alatt többször is megnéz­tem. Azt reméltem, hogy ezen a módon jobban megismerhetem Bogartot. Mialatt a „Casablanca” állóké­peit készítettem, csöngött a tele­fon. David O. Selznik volt a ké­szüléknél, és azt mondta: „Hallo, Maria.’ Megvan a szerep.” Én let­tem Hemingway Mariája! Az „Akiért a harang szól” külső felvételeit a Sierra Névadóban forgatták. Mikor hosszú autóút után elértem a filmes csapat tábo­rát, odajött hozzám Gary Cooper, aki a férfi főszerepet alakította, rám nevetett és azt mondta: „Jó napot, Maria!” Elpirultam zava­romban. Szerettem Mariát. Mindent elol­vastam, amit Hemingway erről a lányról írt. Napokra bezárkóztam, hogy eggyé váljak Mariával. Ma­riának Robert Jordánba, az ame­rikaiba kellett beleszeretnie. És azon vettem észre magamat, hogy a forgatási szünetekben Gary Coopert figyelem, akiben azt a férfit láttam, akibe Mariának bele kell szeretnie. Nem tudtam leven­ni róla a szemem. Mikor Hemingway visszajött Kínából, megkérdeztem, látta-e már a filmet. „Igen” — mondta meglepetésemre — „ötször”. Na­gyon boldog vagyok, válaszoltam, hogy ennyire tetszett. „Nem” — mondta. „Bementem, hogy megnézzem, de az első öt perc után már kint is voltam. Ki­hagyták az elejéről a legjobb je­leneteimet. Később ismét bemen­tem, mert azt mondtam magam­nak, meg kell néznem az egész filmet, mielőtt ítélek. Megint lát­tam valamit, megint kimentem és így tovább, öt fájdalmas látoga­tásba került, míg az egész filmet megnéztem. Most már tudja, mennyire tetszett a film!” A „New York Times” azt írta: „Hemingway könyvét meggyő­zően vitték filmre”. Charles Boyer-val 1943-ban ját­szottam a „Lady Alquist házá­ban”. Az első forgatási napon a szerelmi jelenetek nagyon komi­kusak voltak. Meg kellett érkez­nem egy pályaudvarra, Boyer-hoz futni, odaadóan a karjaiba omla­ni és megcsókolni. Valójában egy ládán állt, mert kisebb volt, mint én. És vigyáznom kellett arra, hogy a nagy izgalomban meg ne lökjem a ládát. Charles Boyer volt a legintelligensebb színész, akivel valaha is együtt dolgoztam, leg­kedvesebb partnereim egyike. Egy évvel később ezért a szere­pért kaptam az első Oscar-díja- mat. Következik: 16. Válaszúton • Ingrid Bergman, Gary Cooperrel, az Akiért a harang szól című Ernest Hemingway- regény alapján készült filmben. A közületi autóbuszok jobb kihasználása érdekében a kor­mány Gazdasági 'Bizottsága ez évben határozatot hozott. Ennek értelmében a harmincöt személy­nél nagyobb befogadóképességű közületi autóbuszokkal rendelke­ző vállalatok kötelesek részt ven­ni a munkásszállítás feladatainak hatékonyabb megoldásában. En­nek célja, a területi utazási igé­nyek kielégítése, valamint a kö­zületi és közforgalmú autóbuszok ésszerű kihasználása. Az ezzel kapcsolatos felmérő és szervező- munkát a megyei szállítási bi­zottságon belül létrehozott sze­mélyforgalmi szákbizottság vég­zi. A tudnivalókról, az igénybe­vételről tájékozódtunk, azaz ar­ról: mit kell tenniük az ilyen járműkkel rendelkező vállala­toknak, illetve a személyforgalmi szakbizottságnak. Felszámolni a párhuzamosságokat Régóta vita tárgya, hogy miért kell két adott vállalatnak ugyan­abból a községből, két nagy be­fogadóképességű autóbusszal, azonos időben munkásokat szál­lítani. Ez sem a vállalatoknak, sem pedig a népgazdaságnak nem jó. Ezért a Gazdasági Bizottság úgy határozott, hogy a közületi autóbuszok jobb kihasználása ér­dekében együttműködés alakít­ható ki, közület és közület, közű­iét és a közlekedési vállalat, il­letve a közület és a vasút között. Ezzel gyakorlatilag felszámolha­tók az indokolatlan párhuzamos­ságok, csökkenthetők a személy- szállítási csúcsok, illetve megol­dódhat az ellátatlan, vagy nem kellően ellátott területek közle­kedési gondja. A felméréskor figyelembe ve­szik, hogy a közforgalmú közle­kedésre átirányított közületi au­tóbusszal az utazási idő 20 per­cet meghaladóan ne növekedjék. A közületi autóbusz útvonalá­nak módosítása esetén a betérés mértéke járatonként a 20 kilo­métert ne haladja meg, illetve a többlettevékenység a gépjármű- vezetők törvényes munkaidejé­ben elvégezhető legyen és újabb munkaerő beállítása emiatt ne váljon szükségessé. Szerződés alapján A határozat feljogosítja a ta­nácsok közlekedési feladatokat ellátó szakigazgatási szervét, hogy indokolt esetben a 35 sze­mélyt befogadó autóbuszok üzem- •bentartási engedélyének kiadását a közforgalmú közlekedésben va­ló részvételhez köthessék. Hogy mi a közcélú személy- szállítás? Mielőtt a kérdésre vá­laszolnánk, szeretnénk elmonda­ni, hogy 1983. január 1-től a 20 személynél nagyobb befogadóké­pességű autóbuszokat csak üzem- bentartási engedéllyel lehet mű­ködtetni. Ezt a KPM Autófelügye­let megyei igazgatósága adja. A 35 személynél nagyobb befogadó- képességű autóbuszok üzemben- tartási engedélyét azonban csak a tanács közlekedési, szakigazga­tási szerveinek határozatára ad­ják ki. Közcélú személyszállításnak minősül az idegenforgalmi, a sport- és kulturális céllal óvo­dák, tanintézetek, úttörő- és KISZ-szervezetek, sportkörök ré­szére autóbusszal — szerződés alapján — végzett személyszállí­tás. Társadalmi szervezetek, egyesületek, idegenforgalmi hi­vatalok és vállalatok, más közü- letek részére szerződés alapján végzett személyszállítás, ameny- nyiben e teljesítmények havonta legalább a 350 kilométert elérik! Közforgalmú feladatnak minősül, ha a közület autóbuszával meg­hirdetés alapján — legalább he­ti kétszeri gyakorisággal j— olyan menetrend szerinti autóbuszokat közlekedtet, amelyet az utazási feltételek teljesítése esetén bár­mely utas igénybe vehet. Az is közforgalmú feladat, amikor az autóbusz férőhelyeinek jobb ki­használása érdekében óvodások, tanulók, vagy más közületek dol­gozóinak szállítását végzik, és e célra havonta legalább 350 kilo­méteren a jármű férőhelyeinek 20 százalékát biztosítják. A közforgalmú feladatok ellá­tásában csak egy évinél nem ré-­gebbi műszaki vizsgával rendel­kező autóbusz vehet részt. Azt az autóbuszt azonban, amelyet ilyen feladatok ellátására kije­löltek, s műszaki vizsgája 1 év­nél idősebb, újabb műszaki vizs­gára kell vinni. A szakbizottság teendői A megyei szállítási bizottság legutóbbi ülésén — mint azt már jeleztük — létrehozta a személy- forgalmi szakbizottságát, amely­ben személyforgalmi közlekedési szakemberek, tanácsi közlekedési szakigazgatási szervek képvfore. lői, az érdekelt, illefjee autóbusz- szal rendelkező igazatok képvi­selői és a társadalmi szervek szakértői vesznek részt. A szakbizottság felméri a kö­zületi autóbuszállományt, javas­latot tesz a jármű átvételére, vagy az újonnan indítható köz­forgalmú autóbuszvonalak kije­lölésére, illetve a vállalatokat felkéri az együttműködés előse­gítésére. Emellett konkrét ja­vaslatokat tesznek a munkás- szállítási feladatok megoldására, azaz arra, hogy a közforgalmú feladatokat mikor és hol lássák el közületi autóbuszok. A véleményezést, majd egyez­tetést követően feltehető, hogy decemberben már közületi autó­buszok is szállítják az utasokat a közforgalmi személyszállítás­ban. Gémes Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom