Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-23 / 223. szám

1982. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • 5

A

kisközség a kora őszi napon csendes, végtelen nyugalmat áraszt. Külleméből ítélve, a helybeliek rendszerető, szorgalmas emberek. A több mint másfél ezer lakosú település családi házai kényelmes, igényes ott. honokat sejtetnek. Hivalkodó, gazdájának kificamodott ízléséről árulkodó nemigen akad köztük. Ügy tűnik, hogy itt sokkal inkább az ésszerű gyakorlatiasság a mérvadó, mintsem a látszat. Talán azért, mert a falu eléggé kiesik a forgalomból, nem tart igényt a világ figyelmére? ...

Mihelyt letelepszünk az irodájában, Moravcsik Árpád, a helyi tanács elnöke hasonló gondolattal kezdi a beszélgetést, mondván:

Mindenki becsüli, munkálja a szőlőt

— Mi aztán nagy zajra, vagy túl nagy jövés-menésre nem panaszkodhatunk; kicsit kiesünk az útból. A hétköznapok csendesek, ami persze nem jelenti, hogy nem történik semmi. Elég körülnézni a határban, ott zafjlik az élet. Főhivatásban, vagy mellékes jövedelmet adó kedvtelésből, nálunk szinte mindenki szereti, becsüli, munkálja a szőlőt.

Kisvártatva megtudom, hogy a helyi Ezerjó Szőlő és Gyümölcs Szakszövetkezet zömmel az ezerjó fajtából telepített nagyüzemi ültetvénye ma már eléri a 120 hektárt. A lakosság jelentős hányada részt vesz a szakszövetkezet közös munkájában. Kissé tovább bővült a gazdaság palackozója is. Nemrégiben a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, s a szak- szövetkezet borászati társaságot hozott létre. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezentúl már nemcsak a saját bort palackozzák. S hegy a tőkék számára áldásos homok egy darabkája se maradjon parlagon. a szakszövetkezet a nagyüzemi telepítésre alkalmatlan területet kiadja betelepítésre, művelésre. Vállalkozókban nincs hiány, sok nemhivatásos szőlő- termesztőt — akik között pedagógus, vagy éppen tanácsi dolgozó egyaránt akad — dicsérnek máris az ígéretes kisültetvények.

Miután a szakszövetkezeti elnök személye felől kérdezem, Moravcsik Árpád egy nagy tiszteletnek örvendő helyi férfi arcképvázlatát is felvillantja válaszában :

Soltszentimre 1982

Egy kis falu mozgalmas hétköznapjai

• A kiubkünyvtár tőszomszédságában már tető alatt altnak a tornaterem falai

V Sokan megcsodálják Szalka József kőműves, szakszövetkezeti tag ezer négyszögöles narancsízu szőlőültetvényét, amely legalább 300 mázsa termést hozott.

H Terepszemle az Árpád-kori . csonka vártorony falmaradványairól. A vártorony makettjét szeretnék ugyanis a klubkönyvtár előtt felállítani. Mintegy jelezvén: odabenn a helytörténeti kiállítás is megtalálható. Ennek gyűjtése folyik.

*

— Most éppen átmeneti állapot van az elnöki poszton. Az eddigi elnök — mert megviselte a közös és az egyéni munka terhe

— lemondott. Az utód, Ficsor Balázs, egyelőre a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban eddig betöltött munkakörének átadásával van elfoglalva. A szövetkezet kor. mányrúdjánál ezért átmenetileg megbízott elnök áll Apró Balázs személyében, ö egyébként a szak- szövetkezet nyugdíjas elnöke, akit a közösség bizalma kért. és hívott vissza kisegítésre. Balázs bácsi megfontolt, nagy életta- pasztalatú ember, akit az egész falu tisztel. Tulajdonképpen mindig a közösséget szolgálta. Valamikor napszámos zsellér volt az Ivánka báró birtokán. A felszabadulás után alapítótagja, majd ügyvezető elnöke a földművesszövetkezetnek. Dolgozott mint tanácselnök, s egy ideig a község párttitkára is volt. Egyébként 1944 óta tagja a pártnak. Mint társadalmi tanácselnök-helyettes, teszi a dolgát ma is a közösségért.

Értéket teremtő összefogás

Közösség, társadalmi munka

— érthető, hogy községpolitikai, településfejlesztési kérdésekre társít a gondolat, ezekre terelődik a szó. S a tanácselnök nem fukarkodik az újságolnival 5- val.

A lakosságnak nagy örömet jelentett az idén, hogy kiépült, és egyben korszerűsödött a két kilométer hosszú Szent Imre utca. Következő lépésként a fekete salakporos Virág utca kerül sorra. Legutóbb az általános iskolai tantermek világításáért fogtak össze a helyi mesteremberek, a szülők. Kicserélték a régi vezetéket, ami feltétele volt a megyei tanács által meghirdetett pályázat elnyerésének.

— Szeptember végén — október elején várjuk az'Mj fénycsőarmatúrákat — magyarázza a tanácselnök. — Amikor rriégismertük a pályázati felhívást, összehívtuk a kisiparosokat. Itt az irodámban ültünk vagy heten-nyolcan. Őszintén elmondtuk: a tanácsnak nincs pénze, vállaljuk-e? Az volt az egybehangzó vélemény, hogy a segítségnek nem lesz híja, ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. A nehezebbje, az ígéret behajtása. utána következett.

— Nehéz a társadalmi munkát megszervezni?

— A készségben nincs hiba, az időt összeegyeztetni nehéz. Van, aki eljár dolgozni, van aki kora tavasztól szinte a határban él. S ezért bizony gyakran elhangzott: „Már megint benne van a pere- nesz, azt is csinálni kéne..."

Visszatérve azonban az iskolára: Végül is lelkes buzgalommal folyt a munka. Volt ott olyan kopácsolás, sürgés-forgás! Hogy csak néhány nevet említsek: Szálka József, Rakonczai Gábor, Antal Mihály, Téglás László, Pasz- tendorf Sándor és társaik nélkül aligha tudtuk volna ezt a gondot megoldani.

Nem kell pironkodva fogadni a vendégeket

— Mennyi a község fejlesztési alapja?

— Évi 250 ezer forint. Meg kell fontolnunk, hogy mire költjük. Az egyik legnagyobb problémánk, hogy nincs művelődési ház. Nagyon hiányzik tehát egy két-há- romszáz személyes nagyterem, ahol ünnepséget, különböző rendezvényeket lehetne tartani. Másít Az általános iskolások 30 százaléka rendszeres olvasója a könyvtárnak. A felnőtt olvasók érdeklődését tovább ébresztgetni fontos feladatának tekinti a klubkönyvtáros.

It A sakkszakkör tagjainak vezére: Cserjés Imre. (Straszer And. rás felvételei)

felől az iskolának a tornaterem hiánya okoz gondot. Ügy határoztunk, hogy építünk egy, a szabványoknak megfelelő tornatermet, amely a művelődési követelményeknek is megfelel. A tervidőszakban ez a fő feladatunk, az összes pénzünket erre költjük. Egyébként az új klubkönyvtárunk tőszomszédságában a falai már tető alatt állnak.

Mintha csak hallotta volna birodalmának említését, szerény mosolyú fiatalember: Bujdosó István, a klubkönyvtáros lép be.

— De jó, hogy jöttél Pista! — örül a tanácselnök. Röviddel később pedig már a lakályosan berendezett, szinte minden szakmai kellékkel ellátott, 6200 kötetes klubkönyvtárban beszélgetünk hármasban. Hamarosan megismerem a klubkönyvtár létrehozásának történetét.

A közművelődés tárgyi feltételeiben enyhén szólva lemaradás jellemezte Soltszentimrét. Ezen — a már említett nagyterem létrehozásáig — úgy segítettek, hogy a tanácsházzal szomszédos portán megtoldva, és megújítva a gazdasági épületszárnyat, méltó helyet teremtettek az eladdig egy öreg iskolai tanterembe zsúfolt könyvállománynak. S nemcsak a kötetek helyét, meg az ott-tar- tózkodás lehetőségét tették vonzóvá. Már a falszomszédos torna- és művelődési nagyterem hasznosítására gondolva, megteremtették az átöltözés, tisztálkodás lehetőségét. Nem szólva az előtérről, amely alkalmasint asztalitenisz-csaták színhelye. A klubkönyvtár berendezése érdekében — hasonlóan a tantermi világítás korszerűsítéséhez — megpályázták. s a könyvtárépület kialakításával kiérdemelték a megyei közművelődési alapból nyújtott mintegy 100 ezer forint támogatást.

— Ebben a környezetben már nem kell pironkodva fogadnunk egy-egy író—olvasó találkozó résztvevőit, vagy egyéb rendezvényeinkre meghívott vendégekéi — jegyzi meg jólesöen Bujdosó István. A tanácselnök pedig hozzáteszi:- ■ —» Bizony, emlékszem milyen kellemetlen érzés volt, amikor Szirtes Ádám '^színművészt az irodánkban tudtuk vendégül látni .. . Hanem, hogy legalább a rétegfoglalkozásokban ne legyen hiány, létesítettünk egy pinceklubot is, a pártház eladdig kihasználatlan pincéjéből. Berendezésre a megyei ifjúsági alapból kaptunk 50 ezer forintot.

— Azt is érdemes ám megnézni! — csatlakozik ismét a klubkönyvtáros. — Nyolcvan négyzetméter alapterületű, két részből álló, barátságos helye a KISZtaggyüléseknek, TIT-előadásoknak, a különböző kisebb létszámú ösz- szejöveteleknek. Ott működik az ifjúsági klub, a kézimunka., valamint a sakkszakkör.

Sakkozók, súlyemelők, lövészek

Ez utóbbi említésére felkapom a fejem: sakkozóik is vannak? Moravcsik Árpád pedig:

— Méghozzá milyen ügyszerető társaság! Körülbelül tizenhatan alkotják az állandó gárdát. Többnyire idősebbek, de van érdeklődés a fiatalabb korosztály- beliek részéről is. A vezér, a 72 éves Cserjés Imre bácsi, aki aktív korában a Takarékszövetkezet vezetője volt, de tanácstagként, s a számvizsgáló bizottság elnökeként ma is igen tevékeny. Nemegyszer látom az utcán, hogy a szakkör tagjai viszik a hónuk alatt a sakkot. Egyébként a klubkönyvtárba vásároltunk már néhány sakk-készletet, a rendelkezésükre áll. Meri nagyon komolyan űzik ezt a szép szellemi sportot. Csinálnak maguknak például mikrobáinokságot. Ilyenkor megveszik a fődíjat, például golyóstollat, öngyújtót vagy éppen szó- dásszifont.

Miközben a pinceklubba tartunk, a kis község tömegsportjáról egyéb részleteket is megtudok. Nemzeti ünnepeken — mint legutóbb augusztus 20-án — például szinte mindenki melegítőbe öltözik, és irány a sportvetélkedő. Focimeccsen mérkőznek az úttörők és a felnőttek, összemérik erejüket, tudásukat, ügyességüket a súlyemelők (akik például har- mincvalahányan vannak), a sakkozók, lövészek, asztaliteniszezők, illetve a tekézők. Ilyenkor azonban szinte mindenkinek jut szerep. Aki nem vetélkedik, vagy a hangosbemondón megválasz.- tott zsűri tagjaként ítél. vagy nézőként buzdítja a sportolókat.

Az örömre hangoló híreket hallgatva, ez jár a fejemben: kultúra, testkultúra, tömegsport összetartozó fogalmak. Ügy tűnik, hogy Soltszentimrén ezt nagyon komolyan veszik. Perny Irén

,,Szeretni kell az embereket”

„Szeretek itt élni. másutt el sem tudom képzelni már az életemet. Mintha a szülőfalum lenne Vadkert. mindenkit ismerek itt. Tanítványaimon keresztül a szülőket is, hozzájuk éppúgy tartozom. Minden baj ellenére szép az életem, nincs okom panaszkodásra, nem is teszem . . .”

Egy negyvenöt éves .pedagógus beszélt így Soltvadkerten, Má- tyus Lajos,. a helybeli általános iskola igazgatóhelyettese. Azt bizonyítják az elfogult mondatok, hogy vannak emberek, akik nem titkolják szoros kötődésüket ahhoz a helységhez, a szűkebb hazához, ahol naponta dolgoznak, tevékenykednek. Szépen hangzó szavaiból idézünk az alábbiakban egy csokorra valót.

„A csehszlovákiai Naszvad községben születtem, majd Császártöltésen, Kiskunfélegyházán éltem. Három évig tanyai tanító voltam, azután Kiskőrösön dolgoztam a tanácsnál, mint népművelési felügyelő. Több mint húsz esztendeje vagyok Vadkerten. Hogy miért lettem pedagógus? Hát nem ez akartam lenni... így sikerült... Heten voltunk testvérek, én voltam a legkisebb, azt kellett tennem, amit a családom akart.”

— Nem bánta meg?

— Főiskolán, egyetemen tanultam. mint földrajz—teslnevel.ö szakos. Azóta tanítok. Megbánni? Soha!

— Ön egyéb munkát is végez ebben a faluban; nem csupán pedagógus.. .

— Másfél évtizede már, hogy tanácstag vagyok. És tte év óta a végrehajtó bizottságnak tagja. A dolgozók általános iskoláját vezetem, de voltam labdarúgó- edző is. a sportkörnek elnökhelyettese. pártbizottsági tag. Nem unatkoztam soha... De mondhatnám a TIT-előadásokat, a népi ellenőrzési megbízásokat, a pá11propagandista-munkái.

— Kapott elismerő kitüntetésekig, úgy tudom.

— Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója jelvényt és a Községfejlesztésért emlékérmet.

— Mit jelent falun nevelőnek lenni?

— Mint másutt... Szeretni kel! az embereket, a fiatalokat. És a tanítványokon keresztül a szülőket is... Ha jó mozgalmi ember egyben a pedagógus, akkor könnyebben megy.

— Minek örül legjobban?

— Hogy ami itt. Vadkerten végbement, mint pozitiv változás, ahhoz nekem is közöm van. Hogy tehettem érte valamit.

— A felesége nevelő. Jó ez igy?

— Nemcsak jó, de fontos is. Sőt. a fiam is annak készül.

— ön közművelődési szakember is.

— Pedagógia, oktatás és közművelődés: szorosan összefüggnek. Az igazi nevelő munkája szerintem hem merülhet ki az iskola falai között. V. M.

9- Az Intermezzo után Amerika

Amerikai filmajánlatra vár. tam. Néhányan már érdeklődtek Hollywoodból. De csak szerződési ajánlatokról volt szó. nem konkrét filmajánlatokról. Nem speciális szerepet javasoltak, hanem olyan szerződést, mellyel több évre egy stúdióhoz kötöttem volna magamat. Mindent el kel. lett volna játszanom, amit mondanak. Ezt nem akartam, és ezért minden eddigi szerződési ajánlatot elutasítottam.

Ekkor készültem gyermekem születésére is. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a nyilvános, ság csodálkozik azon, ha egy fiatal színésznőnek, aki boldog házasságban él. gyermeke születik. Nem vártam azt sem, hogy akadnak olyan emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy a gyér. mek árt a színésznő karrierjének. Később nagyon meglepődtem. amikor Amerikában mindenki megdöbbent azon. hogy nekem gyermekem van. „Üristen. gyereke van" — kiáltották meglepetten a hollywoodi főnökök. „Nem szabad a gyerekkel fény- képeztetned magad, és az újságíróknak se említsd soha. hogy anya vagy”.

Még a házasságom előtt. 1936- ban forgattam Svédországban az „Intermezzó”-t. Egy háromszögtörténet volt. amelyben egy zongoraművésznőt játszottam, akit szenvedélyes kapcsolat fűz egy nős hegedűművészhez.

Amikor a svéd változatot 1937- ben amerikai felirattal bemutatták az Egyesült Államokban, ezt írta a Los Angeles-i ..Daily News” a főszereplőről: „Nemcsak szép. ami Hollywoodban egyáltalán nem különlegesség, de megvan az \a ritka képessége, hogy meggyőzzön egyszerűségével. Megvan hozzá az adottsága, hogy nemzetközi sztár legyen, a hollywoodi producernek meg kellene próbálni Amerikába hozni”.

Nem tudom, hogy a későbbi producerem. David O. Selznik olvasta-e ezt a kritikát, de volt egy figyelmes munkatársnője. Kay Brown, aki a New York-i irodáját vezette. Ö állandóan figye• Az első hollywoodi film: az Intermezzo, Leslie Howarddal.

lemmel kísérte a külföldi filmeket, hogy anyagot találjon Selz- niknek, aki megfilmesítheti ezeket az amerikai piac számára.

Látta az ,,Intermezzó”-t, el volt ragadtatva, írt Selzniknek, és azt tanácsolta, készítse el az amerikai változatot. Selznik táviratozott neki, hogy kössön velem szerződést, és hozzon Amerikába. Borzalmas hóviharban repült Kay Brown egy ügyvéd kíséretében Stockholmba, Ami ezután történt azt jobb, ha ötőle olvassuk:

„Ingriddel és a férjével, Petter. rel a lakásukon találkoztunk, és elkészítettük a szerződést. Ingrid egy szót sem szólt. Egy fotelben ült. és ruhát horgolt a gyermekének. Ránéztem Ingridre, aki egyáltalán nem törődött a szerződéssel. hanem a horgolással volt elfoglalva, és azt gondoltam: Ki tudja, jó-e neki, ha kiemelem a környezetéből. Olyan nagyon otthon volt ott, hogy egyszerre lelkiismereti urdalásom támadt,

amiért Amerikába akarom telepíteni . .

Következik: 10. Egy idegen világban.