Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-23 / 223. szám
1982. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE 9 3 A VI. kongresszus küszöbén Beszélgetés Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennél' lásának századik évfordulóját — e napokban VI. kongresz- szusára készül. A kongresszuson az utóbbi öt esztendő alatti munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meghaladta az 1 millió 200 ezret. — Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdeztük Hantos Jánostól, a szervezet főtitkáritól. — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglévő tagok fokozottabb aktivizálását tűztük célul. Álláspontunk az, hegy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tágjaink számával. hanem a vezetőségekben, a munkabizottságokban, az egészségügyi állomásokon, a segélyhelyeken. a tisztasági mozgalomban, a véradás szervezésében, a különböző szociális gondozómunkákban, az ismeretterjesztésben. a polgári védelmi munkában konkrét feladatot végző aktivisták számával fejezhető ki. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek. hogy a beszámolási időszakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most mát meghaladja a 320 ezret. — Végrehajtotta a Magyar Vöröskereszt az előző kongresszus határozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határozatai alapján a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége arra törekedett, hogy sajátos programmal ás önálló tevékenységgel támogassa a párt politikájának megvalósítását. A beszámolási időszakban gazdagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága. Fontosnak tartom, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdeményezések. Ami nemcsak egyszerűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségek, hanem a probléma- érzékenység ás a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Milyen kezdeményezésekre gondol? — Valamennyit felsorolni aligha lesz hely ebben a beszélgetésben, de első helyre kívánkozik például Vas megyei szervezetünk 1979-ben indított munkája, a fogyatékos gyermekek nyári táboroztatásáért. És az idén, már 17 megyére terjedt ki a jó példa. Ks ugyancsak vasi kezdeményezések születnek napjainkban is, ezúttal a házibeteg-gondozás lehetőségeinek. új formáinak felkutatásában, alkalmazásában. Nógrádiban az idős emberekről való gondoskodásban született szervezetünknek értékes kezdeményezése, Pest megyében a családgondozással kapcsolatosan tapasztalhatók újszerű erőfeszítések. De a konkrét eseteknél is fontosabb talán rámutatni a társadalomban meglévő sokirányú, intenzív segítőkészségre, amelyet a társadalmilag fontos célok szolgálatába állítani, okosan mozgósítani és szervezni, ez a többi közt a mi feladatunk. — A Vöröskeresztnek tehát egyfajta kapocsszerepe van a segítség, mint készség és reális lehetőség, illetve a segítség, mint cselekvés között? — Igen, így is fogalmazhatunk. Szervezetünk munkájának hasznosságát fokozhatja az az őszinte politikai-emberi légkör, amelyben nem szégyelljük bevallani, hogy élnek emberek a mi hazánkban, akiknek szükségük van segítségre. Hogy a szocializmus fejlődése nem szüntethette meg egyes emberek, vagy családok problémáit, hogy az egész nép általános életszínvonal-emelkedésén belül akadnak nehéz sorsú családok, gondokkal küszködő rétegek. Amikor a VI. kongresz- szuson, az előzőhöz képest egyfajta hangsúlyeltolódást is várunk például a családi élet fejlesztésével, gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus feladatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális felmérése, hanem önmagunk kritikája is benne van, hiszen mi is hajlamosak voltunk inkább hallgatni arról, aminek nem örülhettünk. Ma azt valljuk, hogy az általános jóban kötelességünk észrevenni a részleges problémát, — Ez a reálisabb szemlélet bizonyára sikeresen terjeszthető majd a szervezet megannyi fórumán, a tanfo. lyamokon, a továbbképzéseken, az előadásokon... — Igen, de más dolog felismerni, megértetni és meggyőződésünkké tenni vglamit. és más dolog cselekedni. Mi pedig ez utóbbira helyezzük a hangsúlyt. Az előbbi is ezt van hivatva szolgálni. És a különféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az országos vezetőség kitalálja, elhatározza és megmondja; hogy mit kell csinálni. A korszerűbb szemlélethez körszerűbb munkastílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megválaszolni, ahol az felvetődik. így mérhetetlenül megnő a tettek valódi haszna, és hatalmas energiák szabadulnak fel a kezdeményezés, az ötletgazdagság új lehetőségei révén. Sőt: ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban végezzük el azt a jelzőfunkciónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igazgatási szervek várnak el tőlünk. Például arról, hogy kik, hol, miben, s mire rászorulók. — Alem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Vöröskereszt minden korábbinál szélesebb körű tevékenységet fejt ki a szervezet nemzetközi testületéiben, sőt irányításában, ön például alelnöke a Nemzetközi Vöröskereszt legfelső irányító testületének, az Állandó Bizottságnak, tavaly hazánkban rendezték meg — 24 ■ ország szervezete képviselőinek részvételével — az úgynevezett európai regionális konferenciát. Mind több magyar szakember vesz részt a Vöröskereszt nemzetközi szerveiben és testületéiben. Minek köszönhető mindez? — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Népköztársaság külpoli- kája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében, s ezen belül, hazai eredményeink bázisán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen felelősség- tudatuk által vezettetve, felismerik az idők szavát, s hajlamosak a változásra és változtatásra olyan kérdésekben is, amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt működésének hagyományait illetően sokáig kétségbevonhatatlannak tűntek. — Melyek ezek? — Kiemelném közülük például azt az általunk szorgalmazott elvet — amelynek, mint említettem; mi az itthoni tevékenységben is igyekszünk érvényt szerezni —. hogy nagyobb legyen a korábbinál az egyes nemzeti szervezetek önállósága tennivalóik megfogalmazását, illetve elvégzését illetően. A Nemzetközi Vöröskeresztre mind ez idáig az intézményi jelleg volt a jellemző, s mi a mozgalmi jelleg megvalósításáért, illetve elterjesztéséért szállunk síkra a megfelelő nemzetközi fórumokon. Másik ilyen kardinális kérdés a Vöröskereszt és a béke kapcsolata. Idehaza már az is furcsának tűnhet, hogy ez a kérdés egyáltalán vita tárgya lehet, hiszen nálunk ez a kapcsolat logikus, magátólértetődő. De a Vöröskereszt bizonyos szervezeteiben és nemzetközi testületéiben ez nem így van, ezért ez ma is vita. sőt harc tárgya. Akadnak ugyanis, akik szerint a béke és háború kérdését a politikusokra kell bízni, a Vöröskeresztnek nem szabad ilyesmibe avatkoznia. mert ha ezt teszi, akkor fennáll a veszélye, hogy megkülönböztetésekre kerül sor bizonyos események alkalmával a rászorultak segélyezésében. 1975-ben zajlott le Belgrádban a Nemzetközi Vöröskereszt első békekonferenciája, és mi — ennek is hangot adunk majd kongresszusunkon — szorgalmazzuk egy újabb békekonferencia megtartását, éppen azzal a céllal, hogy a szervezet nemzetközi méretekben is tudatosabban, egységesebben és erőteljesebben léphessen fel a béke védelmében. — A magyar közvélemény előtt ismeretes, hogy a Vörös- kereszt természeti csapások, katasztrófák, konfliktusok esetén több segélyszállítmányt küldött külföldre ... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, felvilágosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élet propagandájával pótolhatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordulóján Kádár János elvtárs levélben üdvözölte a szervezetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászlórendje ki-, tüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen ellátni a társadalmi munkamegosztásban reá háruló feladatokat. Csakis ezek által, s ebben a folyamatban növekedhetett hazai és nemzetközi megbecsülése. Cs. I. Az első pillanat Fontos dátum a magyar nép legújabbkori történelmében: 1944. szeptember 23. Egész Európa hazánkra figyelt. Mikor szánja el magát az ország vezetése a háborúból való kilépésre, hiszen csatlósként már egyetlennek számítottunk. Románia pontosan egy hónappal korábban felkelt a németek ellen, hogy a felszabadítók oldalán harcoljon. Horthyék nyugatra tekintése, s habozása a németekkel való szembeszállásra nem kelthetett más benyomást, mint azt, hogy végleg kitartanak a náci birodalom mellett. A szeptember közepi napokban a magyar kormányköröket különösen nyugtalanította a 2. Ukrán Front balszárny-csapatainak megjelenése Temesvár, Arad és Nagyvárad térségében. A magyar és német csapatok ezen a vidéken ellentámadásokat kezdeményeztek, hogy elérjék a hegyvidéket és a hágókat birtokba vegyék. Így akarták megakadályozni a szovjet csapatok magyar Alföldre való özönlését. Mindez kudarcot vallott. A szovjetek 53. hadserege és a 18. harckocsihadtest csapatai már szeptember 17-én felvették az érintkezést a Romániába betört magyar hadtestekkel, és ellencsapásokat mérve rájuk, megkezdték kiszorításukat. Minderről a vezérkarnak küldött jelentés így szól: „.. . szeptember 20-án Arad, Nagyvárad térségében amiatt, hogy a hegyi járókból váratlanul orosz csapatok törtek ki, és a magyar egységek visszavonultak a határra — a helyzetben lényeges változás következett be.” A hírek magyar vezető körökben nagy riadalmat keltettek. Horthy Náday vezérezredest Olaszországba küldte, hogy megkísérelje egy különbéke megkötését. Nádayt nem fogadhatták hivatalosan, mert nem volt megbízólevele. Időközben az aradi térségben a magyar csapatok helyzete veszélyesebbé vált. A hirtelen összeverbuvált 3. hadsereg, amelynek parancsnoka a nyilasérzelmű Heszlényi vezérezredes volt, nem tudott helytállni. A 2. Ukrán Front bal szárnya váratlanul mélyen elő- reugrott nyugatra. Szeptember 23-án Dombegyház, Battonya és Csanádpalota körzetében kijutottak a román—magyar határra, majd azt átlépve megkezdték a határmenti magyar falvak felszabadítását. Különféle akkor született jelentések a magyar katonák kedvezőtlen harcikedvére hivatkoztak, amelyet a háború befejez- téig már semmivel sem lehetett buzdítani. Heszlényi a váratlan visszavonulást megtorolta, ezért a 4. és a 12. póthadosztályok néhány századát megtizedeltette. Nehéz helyzettel találta magát szemben a magyar katonai és polgári vezetés. A délkeleti térségből a menekültek egész áradata zúdult nyugati irányba. Ellátásuk megoldatlan volt. A katonák dezertáltak a hadseregből. Olykor több volt ezek száma, mint a szovjet hadifogságba esetteké. Az ország hangulata érthetően elkeseredett volt. Mindenki a háború befejezésének pillanatát várta, amire — akkor szeptemberben — megvolt a lehetőség. 1944. augusztus végén és szeptember elején az ország belsejében a harcfeladatok végrehajtására alkalmas német erők száma az SS-rendőri és Gestapo-alakulatok- kal együtt sem haladta meg a 65 —70 ezer főt. Hitler ekkor nagyon szűkében volt a katonáknak. Tartalékait felemésztette a szovjet csapatok nyári támadása és a szövetségesek partraszállása. Tehát Magyarországon 1944 őszén nem voltak számottevő, ütközetbe; vethető német hadosztályok. A kiugrásra azonban nem került sor. Magyarország teljesen kilátástalan és elszigetelt helyzetét VoBEMUTATÓ: OKTÓBERBEN „Azok a tar hősi szép napok...” O Szokolay Sándor zeneszerző válaszol Bubryák István szerkesztő kérdéseire. (Balogh László felvétele) Hatalmas park közepén oszlopos, emeletes épület: a volt tar- hosi diákok maguk készítette zenepavilonja. Ennyi maradt meg az ország legelső állami énekzenei általános iskolájából, amelyet Gulyás György, karnagy alapított a Békés megyei Tarhoson, az Alföld tehetséges — és elsősorban* paraszti származású — gyerekeinek zenei és általános műveltségbeli pallérozására. Nem kisebb pártfogói voltak az egyedülálló kezdeményezésnek, mint Adóm Jenő zenetudós, és Illyés Gyula. Kodály Zoltán először ellenezte a tervet, később elismerte az iskola jelentőségét, és régi álmainak első megvalósulását látta benne. A volt tanítvány, Szokolay Sándor zeneszerző gyermekkora mennyországának nevezi ezt a helyet, ahol élete leg- összekovácsolódottabb közösségével találkozott és megismerte az együtténeklés emberformáló varázsát. A Magyar Televízió Szegedi Köilzeti Stúdiója dokumerrtum- filmet készített erről a maga ideiében is sok vihart kavaró, maid virágiában felszámolt kísérletről. Filmjük címe: „Azok a tarhosi szép napok..Egykori diákok és tanárok vallanak a kamera előtt arról: mit jelentett számukra a tarhosi műhely? A zenélésben, dalban és munkában összekovácsolódott a közösség, amely máig sem bomlinszkij a moszkvai rádió szeptember harmincadiki adásában úgy kommentálja, hogy az napról napra súlyosabbá válik. Északi határain tovább fejlődik a szlovákiai felkelés, amelynek éle a magyar és német megszállók és azok segítőtársai ellen irányul. Délen a szovjet csapatok, együtt- ' működve a román kötelékekkel, elérték a magyar határokat, a jugoszláv felszabadító hadsereg pedig délen veri a német megszállókat a magyar határhoz közel fekvő területen. Lakatos kormánya földet ígér jutalmul azoknak a katonáknak, akik a tankok elleni harcokban kitüntetik magukat. . A magyar kormány azelőtt szovjet területen ígért földet a honvédeknek, most már akarva, nem akarva magyar földdel kell őket biztatni. A kérdés csak az, hogy ezek a föld felszínén van- nak-e, avagy a föld alatt. A szovjet hadseregben név szerint is megnevezték a hősöket: Vaszilij Pavlovics Brjuhov századost, a 170. harckocsidandár I. zászlóaljához tartozó 2. harckocsiszázad parancsnokát és Nyikoláj Szemjonovics Makszimov főhadnagyot, a század egyik szakaszparancsnokát. A két tiszt részt vett a romániai harcokban, s mindig kitűnt határtalan odaadásával és kitűnő szaktudásával. A század tucatnyi ellenséges páncélost és lőtt fel. Számontartják egymást, és rendszeresen találkoznak. Részt vesznek az évente megrendezésre kerülő Békés—Tarhosi Zenei Napokon és felkeresik ifjúságuk felejthetetlen színhelyét, a Zenepavilont. Az elárvult épületet ma tornateremnek használják a gyógypedagógiai intézet növendékei. A csodálatos akusztikájú hangversenyterem teljesen kihasználatlan. Igaza volt Kotöbb száz hitleristát, semmisített meg. Szép, napsütötte őszön, szeptember végén — régvártan — valami új érkezett hazánk földjére. Ez volt az, ami országmezsgyét sem ismerve görgette maga előtt a gyilkos ellent, a rettegtetőt. Akkor még nem fogalmazódhatott meg az, amit ma már országnyi népek véshetnek emlékezetükbe és' vallhatják az utódok is: megszakadt addigi történelmünk fonala. Újjá lett világunk. Attól, a harmincnyolc év előtti pillanattól számit nekünk a béke. A fasiszta, embernyúzó horda na- cionáléját felesleges megjelölni. Megsemmisülése egyben a nyugalom, biztonság és függetlenség, az emberhez méltó élet, és a holnap bizonyossága. Szimbólum tehát ez a pillanat! Jelkép, amelyben mindaz foglaltatik, ami ember számára jó és kedves. De, ebben a jelképben örök mementóként ott a piros szín, az embervér, amelyből any- nyi, de annyi ömlött mai örömeinkért. Hatalmas ármádiák hullámoztak akkor nyugatra, hogy mentsék a mi véreinket. Ekkor, 1944. szeptember 23-án a második, de olyan valóságos honfoglalás zajlott e földön, mint ezer évvel korábban. S bizonyos, hogy erre az időre pirosbetűs napként emlékeznek majd az utódok. W. D. dály Zoltánnak, hogy Tarhos megszüntetésével kimondhatatlan kár érte népművelésünket is. A dokumentumfilm Tarhosnak állít emléket. Annak az iskolának, amely elsőként vezette be a szegény parasztok gyerekeit a zene birodalmába, és amelynek a mintájára alakultak meg az énekzenei általános iskolák — a kecskeméti is — országszerte. V. Zs. Bábolnai bemutató Száz hazai és hetven külföldi kiállító — gépeket, kemikáliákat, gyógyszereket, állategészségügyi és más mezőgazdasági eszközöket gyártó cég, vetőmagnemesítő intézet — vesz részt a szeptember 29-én kezdődő bábolnai napokon. A mezőgazdasági kombinát, az IKR közös vállalat es a BCR-művek — Bábolna, a Chinoin és a Kőbányai Gyógyszergyár közös vállalata — fogadja három napon át a látogatókat., Az idei bemutató fő célja. hogy elősegítse az iparsze- í űen rendszerezett termelés fejlesztését, ezen keresztül a népgazdaság gabonapiogramjának teljesítését, az export növelését. A bemutatót idén is a gondolatcsere "termékeny fórumának szánják, számos országos összejövetelt rendeznek. Itt tartja szimpóziumát „A búza és a kukorica trágyázása” címmel a Magyar Agrártudományi Egyesület gépesítési, növénytermesztési, növényvédelmi, valamint talajtani társasága. A legeredményesebb hazai mezőgazdasági újítók tanácskozásán a MÉM jutalmakat ad át. Megvitatják tennivalóikat a női agrárszakemberek. Most tartják meg az IKR országos szántóversenyének döntőjét — ahol három kategóriában hu- szonhalan állnak rajthoz — és a kombinát partnergazdaságaiban dolgozó ifjú I baromfitenf'ész^ők számára rendezett Tetra versenyének országos döntőjét. Nemzetiségi tv-pályázat A Magyar Televízió Pécsi Stúdiójának német nyelvű nemzetiségi műsora, az Unser Bildschirm (A mi képernyőnk) országos pályázatot hirdet ív-feldolgozásra alkalmas novellák, egyfelvonásosok írására. A stúdió nemet nemzetiségi szerkesztősége a következő témaköröket ajánlja a pályázóknak: a magyarországi németség története; a német nemzetiség jelene, hétköznapjai; a különböző nemzetiségi emberek együttélése, sorsközössége. A pályaművek egyaránt készülhetnek német irodalmi nyelven vagy valamelyik hazai német nyelvjárásban. A színpadi szereplők száma legfeljebb hat lehet. A pályázat jeligés; a pályázók nevét, címét, munkahelyét és foglalkozását zárt borítékban mellékelni kell. A pályaműveket az MTV Pécsi Stúdiója által felkért szakzsüri értékeli majd. A dijak: 5000, 3000 és 2000 forint. A díjazott és sikeres művek bemutatásáról, illetve publikálásáról az MTV Pécsi Stúdiójának német nyelvű nemzetiségi műsora, az Unsher Bildschirm gondoskodik. A pályázatokat három gépelt példányban a következő címre kell beküldeni: Unser Bildschirm irodalmi pályázat, MTV, Pécs, Sorház u. 8. 7021. A beküldési határidő: 1983. június 30. Eredményhirdetésre 1983. augusztusában kerül sor. (MTI) « Az idén 25 darab 3000 lóerős (2200 kW) villanymozdonyt kap a MÁV. A szilicium-egyenirányítós vasúti vontatójármű a Ganz Villamossági Müvek és a Ganz-MÁVAG együttműködésével készül, az előbbi a villamos berendezéseket, az utóbbi pedig a járműszerkezeti egységeket gyártja. A GANZ-MÁVAG SZERELDÉJÉBEN
