Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

1982. szeptember 21. • PETŐFI NÉPE • 5

TAGOK ÉS TISZTSÉGVISELŐK • MI LEGYEN A BEJÁRÓKKAL?

SZÉPEN MAGYARUL - SZÉPEN EMBERÜL

Szakszervezeti oktatás 1982/83

„Nem érünk most rá a tudattal bíbelődni!” — jelentette ki valahol egy felelős vezető. „Szorít a gazdaság, termelni, s eladni kell!” Egyedül van ezzel a véleményével vajon? Aligha. Igaza lenne7 Szó sincs róla! Ha valaha fontos volt a tudattal való „bíbelődés”, akkor ma különösen az. Ám az igaz, hogy a tömegpolitikai oktatásban is korszerű formákra, a jelenhez igazodó tartalomra van szükség. Erről beszélgettünk Dulity Tiborral, a megyei szakszervezeti iskola vezetőjével.

— Változott-e napjainkra a szakszervezeti oktatás célja?

— A szakszervezeti oktatás változatlanul eszköz. Arra hivatott, hogy előmozdítsa a feladatok megvalósítását. Nyújtson új ismereteket, tárja föl a főbb összefüggéseket. Vagyis az elmélet korszerű módon segítse a gyakorlatot. Izgalmas és minduntalan visszatérő probléma a gazdaság és a politika kapcsolata. Egész létünket meghatározó összefüggés ez. s a jelen mindinkább ráirányítja a figyelmet a szakszervezetek termelést segítő tevékenységére. Olyan sokszor elhangzanak ezek a kifejezések: hatékonyság, termelékenység. Általánosságban azonban nem sokra megyünk velük. Az a lényeg, hogy az egyes ember tudja, számára konkrétan mit jelentenek ezek. Legyen tisztában vele, hogy ö személy szerint mit tehet a célok megvalósítása érdekében.

— Tudna példákat is említeni?

— Hogyne. A- bizalmi (testületek véleményezik egyebek között a gazdasági terveket. De hogyan? Olykor formálissá merevedik ez a tevékenység. Rugalmasabb, az élethez jobban igazodó testületi munkára van szükség. Vagy itt van a munkaverseny-mozgalom. Alapvető dolog: nem a brigádmozgalom gyakorlatához kell igazítani a terveket, hanem a termelési folyamatokhoz a munkaversenyt. Tartalmasabbá kell tennünk a demokráciát. Égetően szükségünk van a külön beruházást nem igénylő emberi tartalékok jobb kiművelésére.

— Hogyan jelenik meg mindez a tagság tömegpolitikai oktatásában?

— A tömegpolitikai oktatás hároméves. A Társadalmunk kérdései első évfolyamán általános ismereteket szereznek a hallgatók u szocialista társadalmi viszonyok fejlődéséről, a párt vezető szerepéről, gazdaságpolitikánkról, és így tovább. A második évfolyam témája: a szakszervezetek helye és szerepe, feladatai, tevékenysége. A harmadik évfolyam címe: Időszerű kérdések. Azokkal is foglalkozik olyan színvonalon, amely feltételezi az első és a második évben elsajátított ismereteket. Szeretném azonban hozzátenni, hogy a témák csupán ajánlottak, és nem kötelezőek. Árról kell beszélni és beszélgetni mindenütt, ami a hallgatókat a leginkább érdekli.

— A szakszervezeti oktatás társadalmi céljairól képet kaptunk. Tisztségviselők esetében a konkrét célkitűzés is világos: álljanak jelkészült emberek a különböző posztokon. Van-e a tömegpolitikai oktatásnak is hasonló, a mozgalmi munkát közvetlenül is segítő célja?

— Van ilyen. A mozgalomnak a tisztségviselők derékhadát valahonnan merítenie kell. Nem ritkán a hároméves tömegpolitikai tanfolyamot végzettek közül kerülnek ki a későbbi bizalmiak, szb-tagok, s más tisztségviselők. Másrészt a szakszervezeti tömegpolitikai oktatás mintegy előisko- lája a magasabb szintű pártoktatásnak. Azaz az utóbbi számára felkészült hallgatókat ad. És ami még nagyon fontos: a különböző szintű szakszervezeti döntéseket megelőzően véleményt kell hogy cseréljünk a tagsággal. A tömegpolitikai oktatás ennek is fórum- rendszere.

—A miért-ről térjünk át a hogyan-ra. Milyen módon történik a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik oktatása?

— Ami új: a képzésük folyamatos lesz a jövőben. Nem indul októberben, s nem ér véget júniusban. Havonta egy alkalommal télen-nyáron sort kell rá keríteni. Köztudomású, hogy a bizalmiak jog- és hatásköre néhány éve jelentősen bővült. Ám még mindig nem érvényesül mindenütt úgy, ahogy kívánatos volna. A bizalmiképzés célja: ismerje jogait és hatáskörét és tudjon élni vele. S mivel ez nemcsak rajta, hanem a partner gazdasági vezetőn is múlik, tavaly megkezdődött a művezetők, üzemvezetők képzése is. A gyakorlat alapszervezetenként más és más. Van ahol a bizalmiakkal együtt, van ahol külön foglalkoznak velük. '

— Hol és hogyan szerezhetik meg a mozgalmi munkához szükséges ismereteket az szb- tagok, reszortosok és más tisztségviselők?

— Hadd szóljak néhány szót mindenekelőtt a szocialista brigádvezetőkről. Bács-Kiskun megyében 4000 szocialista brigád dolgozik. A brigádvezetők számára az alapszervezetek szerveznek

tanfolyamokat, s ezekét mi úgy tekintjük, mint a munkaverseny to\ ábbfejlesztésének fontos tartalmi és taktikai színtereit. Az szb-tagok és a reszortfelelősök oktatása, képzése Szegeden és Kecskeméten történik. E két helyen az 1982 83-as tanévben ősz- sz.esen 660 aktíva szervezett oktatását tervezzük. Kecskeméten 17 tanfolyamot indítunk, amelyeknek 510 hallgatója lesz. Újdonság. hogy bevezettük a levelező oktatást; a kéthetes tanfolyamok többsége ilyen.

— Nem esett még szó a tanfolyamok főszereplőiről, a propagandistákról, s nem beszélgettünk a bejáró dolgozók körüli gondokról sem.

— Alapszervezeteinknél a szak- szervezeti titkár, az szb-tagok. a páittitkár és egyes gazdasági vezetők oktatnak. A propagandisták felkészítését változatos módon segítjük. Az újak egyhetes alapképző tanfolyamon vesznek részt. Tapasztaltabb társaik pedig levelező oktatásban részesülnek. Ide tartozik még a szakmai megyebizottságok évindító konferenciája, továbbá — ez az idén volt először — a megyei elméleti konferencia. A bejáró dolgozók sajátos helyzetéről nem hiszem, hogy sok újat tudnék mondani. Annyi bizonyos, hogy a képzésükről nem mondhatunk le. meg kell találnunk az életmódjukkal leginkább összhangban álló újszerű, rugalmas módszereket.

— Mikor „csöngetnek be” a szakszervezeti tanfolyamokon, iskolákban?

— Az alapszervezeteknél a legtöbb helyen szeptember végén, a megyei szakszervezeti iskolán egy hónappal később. Bízunk, abban, hogy Kecskeméten a tanév javarészében már az új SZMT- székházban fogadjuk az eddiginél sokkal jobb körülmények között a hallgatókat.

Sitkéi Bél»

KIADVÁNY A TESTVÉRMEGY ÉKRŐL

19 Krimi testvérmegyénk életéből: a szimferopoli házgyárban dolgozó Sz. V. Kuzovkov, a Szocialista Munka Hőse gyakran találkozik fiatalokkal, hogy megossza velük élete tapasztalatait.

Távoli városok közeli barátok

Másfél esztendős előkészület után megszületett a könyv. A címe: Távoli városok — közeli barátok. Testvérmegyei és -városi kapcsolatokat térképeznek föl az írások, dokumentálnak a fény- képfelvételek.

Végül is 350 oldalnyi terjedelemben elérte eredeti célját a kiadvány: bemutatja a magyar és szovjet nép barátságának, együttműködésének gyakorla- lati eredményeit, a testvérmegyei jó tapasztalatok széles körű ismertetésével. Szó esik a kezdeti közeledésekről, számos példa szemlélteti az üzemi, iskolai, intézményi és területi tapasztalatcserék gyakorlati eredményeit. A közös rendezvények sorában meghívások, cserelátogatások, szakmai találkozók követik egymást. Mindezt személyes kapcsolatok is színesítik. Beféjezésül pedig rendszerint azok az elképzelések zárják az írásokat, amelyek a barátság további elmélyítését szolgálják.

A legerősebb kapocs címmel Budapest és Moszkva, a két főváros kézfogását örökítik meg közös munkájukban az Esti Hírlap újságírói. Eat követik azok a heszámolók, amelyek a jelképes erejű szívközeli, hagyományokat teremtő és továbbfejlesztő, látókört tágító vagy épp ősi testvériségről valló találkozásokról szólnak. Valóban, a kézfogások egyre sokasodnak, s a baráti szálak immár kiterjednek a Ivovi, penzai, vologdai, odesszai, vorosilovgrádi, kemerovói, omszki, kalinyini, kárpátontúli, tambovi és herszoni területekre, az örmény, Litván, Észt SZSZK- ra, valamint a Csuvas, Csecsen-ingus és Ma. ri Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságokra. A kapcsolatteremtésben, élen járt több mint húsz esztendeje Bács-Kiskun megye és a krími terület. Erről a példamutató barátságról Halász Ferenc írását és Tóth Sándor fotóit közli a kiadvány Kun Béla és Zalka Máté nyomdokain címmel.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság olyan könyvet jelentetett meg, amely a frázisok kiiktatására törekedve tárja fel a testvérmegyei viszony kölcsönös előnyeit, hasznát. Egyben jó segédeszközt jelent a kötet mindazoknak az MSZBT-tagcsoportoknak, amelyek a Szovjetunió megalakításának közelgő 60. évfordulóján különböző vetélkedőkön is számot akarnak adni ismereteikről.

7- Az ezüstróka

Ragaszkodtam hozzá, hogy a korházba magammal vigyem az ezüstrókámat. Sínbe tették a lábamat, és ágyba dugtak; a rókát magamnál tartottam. Nem tudom, mit gondolhatott az orvos, amikor meglátott — egyenesen ültem az ágyban, hálóingben, vállamon az ezűstróka.

1936 júliusában jegyeztük el egymást, a hetedik hónap hetedik napján. A hetes édesanyám szerencseszáma volt, és meg voltam róla győződve, hogy ez az én szerencseszámom is. Elutaztunk Hamburgba, és megnéztük azt a kis templomot, melyben a szüleim

esküdtek; ott váltottunk gyűrűt. Platinagyűrűk voltak, iszonyúan romantikusak. Két párhuzamos bevésett hullámvonal futott bennük föl-le, melyeknek minden magassága és mélysége azt szimbolizálta, amit az ember a házasságtól vár, párhuzamosok, melyek soha nem veszítik el egymást. I

És természetesen egy évvel később a hetedik hónap hetedik napján akartam esküdni. De a film. a „Dollár”, melyet Gustaf Molanderrel forgattam, csak a tervezett forgatási idő után készült el, és így csak július 10-én tudtunk összeházasodni.

Az esküvő napján adódott néhány probléma. Petter nem szeretett a nyilvánosság rivaldafényében állni. Nyugodt, privát esküvőt akart. Azonban színésznőt vett feleségül. És valóban, valaki elbújt a kertben, hogy titokban lefényképezzen minket. Petter nagyon mérges volt, és a jövevényt — egy fiatal nő volt — mindenáron el akarta űzni, mikor megjelent az apja, akinek az volt a véleménye, hogy az embernek az esküvője napján mégis csak kedvesnek kell lennie egv hölggyel. Meghívta a riporternőt a házba.

Berendeztünk magunknak egy lakást Stockholmban. Mollie Faustman, egyik barátnőm egy kis macskát ajándékozott nekünk, ez kezdte szétkarmolni a bútorokat. A konyha soha nem nagyon érdekelt, házvezetőnőt tartottunk. Csak később, Hollywoodban szereztem első tapasztalatomat a főzés terén, mikor lányom, Pia, hazajött az iskolából, és azt mondta, azt a feladatot kapta, hogy főzzön egy tojást. Vásároltam egy szakácskönyvet, és közösen elkészítettük a feladatöt.

A takarításban mindig jó voltam. A mosás és sikálás mindig örömet szerzett, skandináv lelke- met megelégedéssel" töltötte el. Egyik barátom egyszer azt mondta: „Hogy tudod az idődet a szín• Egyik híres filmszerepében, a Casablancában Humphrey Bo- garttal.

játszásra pazarolni, mikor te lennél a világon a legjobb és legkeresettebb takarítónő.”

Petter és én szorgalmasan készítettük elő karrierünket. Petter nagyon sikeres fogorvosi gyakorlatot folytatott, és ezen kívül a doktori munkáján dolgozott. Én tovább forgattam a filmeket. Keményen dolgoztunk, mindketten nagyon szerelmesek voltunk egymásba, boldogságunk tökéletesnek tűnt.

Következik: 8. Filmszerződés az VFA-val.

Nyelvi nagyképűség

Amikor a következő szövegrészletet hallottam egy előadó be. számolójában, talán joggal merülhetett fel bennem az a gyanú, hogy az illető magatartása kimeríti a nagyképűség fogalmát. Szólt pedig egyik testes mondata eképpen:

„Rekonstrukcionális terveinket csak optimális financiális lehetőségek esetén realizálhatjuk; kapacitásunk csak minimális konstrukciómódosítás feltételeit produkálja az eljövendő tervperiódus időszakában, ezért maximálisan kell orientálódnunk a racionálisan produktív termelés irányában ...”

Ami leginkább szemet szúr ebben a szövegben, az az idegen szavak tolakodóan tüntető halmozása. Azzal az esettel állunk szemben, amikor a beszélő a szakmai gőggel párosuló nagyképű. séggel, a műveltségnek előkelős- ködő fitogtatásával akarja hallgatóit elbűvölni. Pedig a bűvö- lés a szemfényvesztés rokon értelmű megfelelője, ezért igen két. élű kísérlet arra. hogy a beszélő levegye lábáról hallgatóit. Ellenkezőleg: zavart támaszt a megértésben, homályba borítja a mondanivaló tisztaságát, gyanút kelt a beszélő szándékának őszinteségével szemben.

Mennyire emberibb módon szólhatott volna az előadó egysze. rűbben, világos magyarsággal, például így:

Felújítási terveinket csak a

legkézenfekvőbb pénzügyi feltételek mellett valósíthatjuk meg: kapacitásunk csupán igen csekély szerkezetmódosítást enged meg a következő tervidőszakban. Ezért a legnagyobb mértékben kell észszerű termelékenységre törekednünk.

Ez már közérthető beszéd lett volna, és megkímélte volna az előadót a köntörfalazás és magamutogatás vádjától. Ez a vád persze nemcsak az idegen szavaknak ízléstelenül rikító használatából támadhat jogosan, hanem az efféle terpeszkedő kifejezésektől is: „konstrukciómódosítás feltételeit produkálja”, meg „a tervperiódus időszaka” (fölösleges szószaporitás, hiszen a periódus önmagában is időszakot jelent-.)

A hibáztatott példával természetesen nem az idegen szavak oktalan száműzését kívántam javasolni, hanem célozni akartam arra a visszaélésre, amelyet kellő nyelvi figyelemmel elkerülhetünk. Mert a visszaélés társas veszélyt jelent: a mégoly tiszta szándékot elhomályosítva zavarja az emberi kapcsolatok őszinteségét.

Esetünk tehát figyelmeztető adalék ahhoz is. amit Illyés Gyula így világít meg: „Jól beszélni és írni magyarul, ez ... igazán- ból: jellemkérdés”.

Szende Aladár

ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK

Dr. Csupor István

Mitől lesz főiskola a főiskola? Többek között attól — hangzik az egyszerű válasz, hogy a, tanárok nemcsak oktatnak, hanem tudományos kutatást is végeznek. Az oktató munkát a maga szakterületén jól-rosszul mindenki el tudja látni, de mi történik akkor, ha a tanár esetleg nem kutató alkat? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, mielőtt felkerestem dr. Csupor István főiskolai tanárt a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola műanyagfeldolgozó technológiai tanszékén.

— ön mennyiben tud

eleget tenni a főiskolai tanárokkal szemben támasztott kettős követelményeknek?

— Véleményem szerint majdnem minden ember két síkon tevékenykedik. Az első a napi, kötelező teendő, a második, pedig amihez leginkább kedvünk van. Nálam ez utóbbinak szerepét a kutató munka tölti be. Szerencsésnek tartom magam, mert egyrészt taníthatok, így pedagógus múltamtól nem szakadtam el — nem is szerettem volna —, másrészt pedig részt vehetek a főiskolán, illetve a tanszéken folyó kutatásban.

— Hogyan indult a pályán?

— A szegedi József Attila Tudományegyetemen végeztem kémia—fizika szakon, ezután hét évig tanítottam a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban. A középiskolát nagyon hamar megszerettem és élveztem munkám minden pillanatát. Ennek a néhány évnek köszönhetem azt, hogy megtanultam tanítani. 1964- ben létesítették a Felsőfokú Gépipari Technikumot, amely elődje volt a jelenlegi főiskolának. Az alapítótagok közé tartozom. Időközben a Budapesti Műszaki Egyetemen műanyagfeldolgozó szakmérnöki oklevelet szereztem, s ettől kezdve végzek az oktatással párhuzamosan tudományos munkát.

— Milyen területen folytat kutatásokat?

■— Műanyagkeverékkel foglalkozom. A műanyagokat is ugyanúgy lehet „ötvözni”, mint a fémeket. Ezeknek az anyagoknak ma akkora jelentőségük van, mint amekkora a bronznak volt több ezer éve. Kísérletezni a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdtem, mert a főiskolán akkoriban még nem voltak olyan jól felszerelt laboratóriumok, mint amilyenekkel ma rendelkezünk.

— Ügy tudom, ön műszaki doktor?

— Igen, 1974-ben doktoráltam, a disszertációmban a- műanyagkeverékek feldolgozásával kapcsolatos jelenségeket vizsgáltam. Azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal ezzel a témával foglalkozom.

— Mit jelent az, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal?

— Főiskolánk gyakran kap megbízásokat, főleg Bács-Kiskun megyei ipari üzemektől, olyan problémák megoldására, amelyek

a népgazdaság jelenlegi és távlati céljainak megvalósításához nyújtanak segítséget. Ezek a rövid távú célra orientált feladatok elsőbbséget élveznek azokkal szemben, amelyek kutatása hosz- szú éveket vesz igénybe, és hasznosításukra a közeljövőben még nincs lehetőség. 1976—77-ben egy nagyon szép gyakorlati problémán dolgozott a tanszék. A műanyaghulladékok újrafeldolgozási lehetőségeit vizsgáltuk munkatársaimmal. Kétéves munkánk gyümölcsét a Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalatnál hasznosítják szép sikerrel. Ezekről a kutatási eredményeinkről több tudományos közleményt is publikáltunk. Az egyik megjelent egy angol szak- folyóiratban is.

— Hallgatói az ön főiskolai jegyzetéből tanulnak ...

— Igen, egyik budapesti kollégámmal írtunk egy véleményünk szerint jól sikerült kémiajegyzetet, amely már a nyolcadik kiadást is megérte.

— Minél foglalkozik még, ami szorosan kapcsolódik munkájához?

— Tavaly ősszel megjelent a GAME közleményeinek első száma. Ennek a kiadványnak, amelyben kizárólag a főiskolán folyó tudományos munka eredményeit publikáljuk, én vagyok a főszerkesztője.

— Az oktató-nevelő munkában milyen sikereket vallhat magáénak?

— A legbüszkébb arra vagyok, hogy egyik tanítványom tavaly az Országos Tudományos Diákköri Konferencia döntőjében az anyagvizsgálat szekcióban 13 induló között első díjat nyert. Diákjaink közül ketten visszakerültek a tanszékre és eredményesen vesznek részt a kutatásban. Egyébként nem szeretem az oktató-nevelő munka kifejezést, helyette inkább azt mondanám: oktató és kutató munka. A mi esetünkben ez a két fogalom egymástól elválaszthatatlan.

— Mit mondana még el önmagáról?

— Szeretem a szépirodalmat. A munkámtól ellopott órákban Németh Lászlót, Tolsztojt, Berzsenyit és Adyt olvasok. Sokszor ezek a művek inspirálnak. A tudományos és az irodalmi alkotásokban fel lehet fedezni közös vonásokat.

Kormos Emese