Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-16 / 217. szám

4'V“rETÖ#I N^PE* 1982. szeptember 16.

AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT

A régi recepteket félre kell tenni!

Ottoványi Ferenc, a Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat igazgatója a tanácsi ipar sokat tapasztalt veteránja. Kalocsán öt esztendeje igazgató, de már 23 éve dolgozik tanácsi irányítású vállalatoknál: előbb a Kiskunhalasi Fémtömegcikkipari Vállalat főmérnijke, majd a Kis- kunmajsai Drótfonatgyár igazgatója. Vezetőként éli át a vidéki ipartelepítés hőskorát, a különböző átszervezéseket, a változásokat. Teltek, múltak az idők, koncepciók jöttek és mentek: ő maradt. Tudatában volt és van: amikor a kalocsai vállalat élére került, nem mindenki örült ennek.

— A vezetési stílusom bizonyára eltért az itt korábban megszokottól. Talán másoknál érzékenyebben reagáltam a gazdasági változásokra, és sürgettem az új, korábbinál jobb megoldásokat. 1977-ben jöttem Kalocsára, abban az esztendőben, amelyet a gazdasági korszakváltás éveként is szoktunk emlegetni. Akkoriban jelentkeztek, — immár nagyon erőteljesen ,— azok a nehézségek, amelyek korábban is jelezték ugyan közeledtüket, de valahogy nem akaródzott róluk tudomást vennünk. A gazdasági körülmények változása felgyorsult, rohamossá fokozódott. Az 1979-es év elején addig soha nem látott mértékű rendeléslemondás hozott bennünket igen nehéz helyzetbe. Három hónap alatt 70 millió forintra rúgott a lemondott megrendelések összege. Főként az anyagigényesebb termékeink iránt csökkent a kereslet. s a kiesést munkaigényesebb gyártmányokkal tudtuk csak pótolni. Következésképp az adott eredményért többet kellett dolgozni, mint korábban.

— A probléma meglehetősen általános. Számos vállalátnak kellett szembenéznie a kereslet hirtelen és váratlan csökkenésével, s a termelőkapacitás lekötése érdekében sokhelyütt vállalkoztak arra is, amit konjunktúra idején figyelemre sem méltattak.

— Ez így igaz. Csakhogy egészen másként fest a helyzet ott, ahol változott az irányítás, új az igazgató. Sokan — beosztottak és vezetők — úgy vélték: a nehéz éveik, amelyek a vállalatra köszöntöttek, jórészt az új igazgatónak köszönhetők, aki mindent másképp akar csinálni, akinek semmi sem jó úgy, ahogyan korábban volt. Mások pedig nem értették, hogy míg a vállalat

1978-ig sohasem küszködött létszámgondokkal, a körülmények folytán bennünket is utolért ez a jelenség.

— önt dinamikus egyéniségnek, szókimondó embernek tartják. Lehet, hogy ezt viselték el nehezen egyesek? Vagy inkább a követelményeket, amelyeket önmagával és másokkal szemben támasztott, tartották túlzottnak?

— Ami mindannyiunkat szorított és szorít ma is, az a gazdasági kényszer. Az első két esztendő azzal telt el, hogy a vállalat közösségével elismertessem és elfogadtassam az eddiginél korszerűbb termelésirányítás, -szervezés szükségességét. Ki előbb, ki később ismerte föl, hogy továbblépni csak a termelés és az azt kiszolgáló anyagi, műszaki, ügyviteli előkészítés racionalizálásával lehet.

— A KALOPLASZT1K tipikusan háttéripari tevékenységet végez. Nehezítette-e az önök dolgát akkoriban ez a körülmény?

— Mára mindenki fölismerte, hogy alkatrészgyártás nélkül nincs készárutermelés, és hibátlan csak az az árucikk lehet, amelybe kiváló minőségű részegységeket építettek. Néhány évvel ezelőtt azonban még nagy nyomás nehezedett ránk: mindenki azt akarta, gyártsunk készterméket. Mi azonban hűek maradtunk a vállalat korábbi profiljához, amely 1977-re meglehetősén; lé tisztult; Ekkoriban gurni- alapanyag-előállítással, gumialkatrészek gyártásával és műanyag-feldolgozással foglalkoztunk.

— Tehát továbbra is a háttériparral. Ebben nem történt változás. Mi volt az, amit másképpen csináltak, mint azelőtt?

— Elhatároztuk, hogy bővítjük a termékskálát. Két jó okunk is

volt erre. Egyrészt teljesebb lett a választék, másrészt fokozódott a vállalat stabilitása, az igények viharos hullámzása közepette is. Az 1979-es visszaesésből kilábaltunk és két esztendővel később belekezdtünk a vállalat eddigi történetének legnagyobb beruházásába.

— Mennyire volt kockázatos ez a vállalkozás?

— Lehetne most „hősies” pózban tetszelegni, és azt válaszolni: Nagyon! Ám a valóságban ez úgy történt, hogy a lehetséges kockázatot amennyire tudtuk, kiszámítottuk. A vállalkozás megalapozott volt, az ésszerű kockázatot a bankhitel igénybevétele jelentette, mivel annak terhei nagyok, és a szabályozók tervezett változásai folytán jórészt előre nem láthatók voltak. A termékeink kelendőségét és gazdaságosságát illetően azonban optimisták voltunk.

— Eljutottunk addig, hogy hitelt kértek, beruháztak és vállalkoztak valamire. Tekintsük át, fyogy mi is történt tulajdonképpen?

— Mindenekelőtt a gumikeverék előállítását korszerűsítettük. A keverőüzem, amelyet létrehoztunk, a második legnagyobb az országban. Hogy ez az elhatározás jó volt-e, vagy sem, ennek eldöntéséhez hadd mondjam el a következőket. A keverőüzem bővítésével eredetileg az volt a célunk, hogy megteremtsük a saját alapanyag-ellátásunk biztonságát. Ám mivel időközben alaposan megnőtt a kereslet a gumi- keverék iránt, s a kapacitásunkból futja, mi látjuk el alapanyaggal egyebek között a Dunaföldvári Gumiipari Szövetkezetét, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatot és az AFIT soproni gyárát is. A keverőüzem bővítését ezután követte a gumifeldol- gozó-ágazat korszerűsítése. Annak ellenére, hogy ez a kevésbé nyereséges ágazat, sokat költöttünk a fejlesztésére. Ha nem tesszük, lemaradunk a piacért vívott versenyben. Bevezettük a gumifröccsöntést és a fröccs-saj- tolást. A présvulkanizálást kitelepítettük Dunapatajra, s neki- kezdtünk az ottani üzem rekonstrukciójának.

— A beszélgetés elején, a feladatokról szólva nemcsak a gyártási folyamatok, a termelésirányítás és -szervezés korszerűsítéséről is beszélt.

— Bevezettük a számítógépes termelésirányítást. Kis számítógépekre vittük az operatív terveket, a gazdaságossági számításokat. Így vált lehetővé, hogy igen rövid idő alatt képesek vagyunk az új helyzetnek megfelelő termelési stratégiát kidolgozni. A mi vállalatunk életében is adódtak váratlan lehetőségek, amelyek hasznosításáról gyorsan kellett dönteni. Ilyen módon jutottunk például a Curver cég pe- dálos szemetesvödör-gyártó szerszámjához, amelyet kedvező áron — másokat megelőzve — sikerült előbb bérbe vennünk, majd megvásárolnunk, s amellyel azóta is gyártjuk a keresett háztartási cikket.

— És ezzel el is jutottunk a műanyag-feldolgozáshoz, amelyről nekem elsősorban az jut az eszembe, hogy a KALOPLASZ- TIK jelentős mennyiségű hulladékanyagot hasznosít. Továbbá fölvetődik bennem egy eddig nem firtatott kockázati tényező: a nyersanyagellátás. Mert a gumikeveréket is csak elő kell állítani valamiből. És a nyersanyag többnyire a határainkon túlról származik.

— Igen. A vegyipari alapanyagok mindegyike importból való, vagy import anyagot tartalmaz. Ez a körülmény napjainkban igen nagy nehézségeket okoz. Nem a megszokott nyersanyagokat kapjuk: ingadozó a minőség. Ám a kockázatvállalásnál én éppen azt tartom a legfontosabbnak, hogy felkészülten kell fogadnunk nemcsak a kiszámítható, de az előre nem látható változásokat is. Körülöttünk minden változik, s nekünk mégis jó minőséget kell produkálni. Ez-másként nem megy: a régi recepteket félre kell tenni! És ez nem csupán a gumikeverák előállításakor igaz.

Sitkéi Béla

TÍZMILLIÓS MEGTAKARÍTÁS

VENTILLÁTOROK SOROZATBAN ^ ,

____________________ Kevesebb acél a panelekben

M Kerekegyházán, a MEZŐGÉP üzemében évente több mint 11 ezer vcntillátorház készül, értéke meghaladja a 24 millió forintot. Eddig már több mint 8 ezer darabot gyártottak. Urbán Lajosné műszakonként C0—70 ventillátorház összeszerelését végzi el.

Üj számítási modellt kísérletezett ki a házgyári panelek acélvázának takarékos kialakítására a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat egy műszaki szakemberekből álló csoportja, a budapesti műszaki egyetemi kutatókkal közösen. A szabadalmaztatott módszer alkalmazásával a betonvas egyharmada feleslegessé válik, s ez évi tízmillió forintos megtakarítást eredményez a házgyárban. A több éve tartó számítások, kísérletek eredményeként azt állapították meg, hogy a panel szilárdsága, teherbíróképeasé- ge szempontjából nem mindegy, hogy abban a betonvasak hogyan helyezkednek el. A széleken ugyanis nagyobb a vasalás jelentősége, mint a panel közepén. Ezért a szabályos, rácsos szerkezetet megváltoztatták, középre kevesebb vasat helyeztek, ezzel a panel szilárdsága nem csökkent.

Nagy teljesítményű vasútépítő gépsor kezdte meg a vágányok cseréjét a Budapest—Hegyeshalom vasúti fővonalon, Kimle és Mosonmagyaróvár között. Az osztrák gyártmányú gépsor óránként 250 —300 méter hosszan hajtja végre a teljes vágánycserét. A régi síneket a talpfákkal együtt felszedi, kitisztítja az ágyazatot, majd lefekteti az új talpfákat és felrakja, rögzíti az új síneket. A nagyrészt automatizált berendezést mindössze 30 munkás szolgálEz ugyanakkor nagyobb technológiai fegyelmet követel, ami egyebek között azt is jelenti, hogy a betonban az adalékanyagokat, cementet tökéletesen kell elkeverni.

A módszer nemcsak a vasanyag- megtakarítás szempontjából előnyös, hiszen ennek arányában az egyengetéshez, hegesztéshez is kevesebb munkaerő és energia szükséges. Ugyanakkor könnyebbé vált az acélszerkezetet mozgató dolgozók munkája, hiszen a má- zsányi szerkezetek helyett csak 60—70 kilót kell emelgetni. A panelek csökkentett súlyú vasszerkezete egyébként az épületek biztonsága szempontjából nem jár kockázattal. Az országos szabványt nemrégiben megváltoztatták, s így az új betonvastakarékos eljárást hamarosan országszerte bevezetik. (MTI)

ja ki. Kimle és Mosonmagyaróvár között a 6 kilométer hosszú baloldali sínpárt a hét végére átépítik, kicserélik az új berendezéssel. Ezzel a Győr és Mosonmagyaróvár között befejeződik ez a munka. Az új pályán az eddigi 80 kilométer helyett 120 kilométeres sebességgel haladhatnak a vonatok.

A nagy forgalmú vasúti fővonal egyéb szakaszain is dolgoznak a vasútépítők.

Irányjelzö

Közlekedésbiztonsági és munkavédelmi hónap

A Volán 9. számú Vállalat szeptembert közlekedésbiztonsági és munkavédelmi hónappá nyilvánította. Ennek jegyében a Bács megyei Közlekedésbiztonsági Tanáccsal, annak járási szerveivel, az Autóklubbal, Állami Biztosítóval, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával, a Moziüzemi Vállalattal és a Vöröskereszttel összefogva rendezvénysorozatot szervezett. Megkezdte megyei körútját a mozi- és a Vöröskeresztes autóbusz is, amelynek kiállítási anyaga, filmjei, a gépjárművezetési alkalmasságot befolyásoló gyógyszerek, elsősegélynyújtási berendezések, eszközök, csomagok és egészségnevelési propagandaanyag, a közlekedésbiztonsággal és munkavédelemmel kapcsolatos.

A Volán Vállalat szolgálati helyein vándorkiállítást rendeznek közlekedésbiztonsági és munka- védelmi fotópályázat anyagából és közúti balesetitabló-kiáilítás is bemutatásra kerül. Megrendezik a gépjárművezetők vetélkedőjét, a legjobbakat a Megyei Közbiztonsági Tanács is jutalmazza. A megye mozijaiban a közlekedésbiztonsággal és munkavédelemmel kapcsolatos kísérőfilmeket vetítenek, és egy közlekedési matinét is rendeznek, ahol vetélkedésre is lehetőség nyílik.

Az Autóklub ingyenes fényszóróbeállítási akcióval járul hozzá a sikerhez, és Kecskeméten egész szeptemberben (Jász utca 26), Kiskunfélegyházán szeptember 14—18. között (Álmos u. 12.), Kiskörösön szeptember 21—22-én a VOLÁN-iroda előtt, Tiszakécs- kén szeptember 27-én a VOLÁN- iroda előtt, Baján pedig szeptember 16-án az Autóklub műszaki állomásán állítja be ingyenesen az autók fényszóróit.

A Volán Vállalat önkéntes rendőrei a BM-szervekkel együtt 12 alkalommal tartanak kerékpáros ellenőrzést a megyében, amikor térítésmentesen kiegészítik és felszerelik a kerékpárosok világítási rendszerének hiányzó eiemeit.

A közlekedés biztonsága és a munkavédelem egészségvédelemmel párosuló élet- és vagyonbiztonság egyformán érdeke az egyénnek és társSdalomnak. Csak együtt és együttműködve valósítható meg, ezért érdemes megszívlelni jelszavukat: „Mindnyájan máshová, de mindig együttműködve!"

Át a piroson

• A forgalomirányító fényjelző készülék nagy biztonsággal irányítja a forgalmat, ha jelzéseit, színeit betartják a gépjárművezetők. Ezen a felvételünkön a tanulógépkocsi vezetője és oktatója már piros fényre hajtott be a kereszteződésbe. Az oktatásnak ez a módszere nem a legjobb. Ha a tanuló már most szabálytalankodik, mi lesz akkor, ha nem ül mellette az oktató? Megjósolhatjuk: baleset!

Az idős emberek védelmében

Világszerte felfigyeltek arra, hogy a közlekedésben az idős emberek nagyobb kockázattal vesznek részt, mint a fiatalabbak. Mozgásukat bizonyos vonások jellemzik, ami a korosodással összefügg. Hazánkban évente megrendezik az idős emberek hetét a közlekedésben, de a kampány mellett a balesetmegelőzési tevékenység egyik ága egész évben foglalkozik a problémával.

Az idős emberekre a következők a jellemzők: Az öregedés természetes folyamat, amit senki sem kerülhet el. Megszakad a kapcsolat az alkotással, a munkával, a munkahelyi kollektívával. A kortársak folyamatosan örökre eltávoznak, a magányosság érzete fokozatosan kialakul. Igyekeznek a környezetük, a családjuk javára hasznosítani magukat, felhasználva ilyen módon a megnövekedett szabad időt. önmegvalósítási tevékenységük többnyire közlekedéssel jár, ez a bevásárlásban, ebádhordásban, gyermeksétáltatásban nyilvánul meg. Közlekedéssel jár az egészségügyi gondozásuk, sőt kedvelik az egészségügyi sétákat is, ami ugyan úticél nélküli.

Ezek alapján nyilvánvaló, hogy az idős emberek közlekedése élettevékenységük jelentős részét kitölti. Idős korban az érzékszervi működés folyamatosan csökken. Romlik a látás, a hallás. A közlekedési környezetből jövő jelzések tehát csak korlátozottan hatnak. Márpedig ezek teszik lehetővé a közlekedők közötti együttműködést, illetve az egymáshoz való alkalmazkodást. A korral jár a mozgásképesség csökkenése is. Nem várható el tőlük, kogy fiatalos frissességgel szökelljenek át az úttesten. Ezzel tisztában is vannak, és az úttesitre gyakran hosszas fontolgatás után lépnek le a járdáról. Figyelmük inkább befelé fordul. Így kevesebbet szentelnek a forgalmi környezetre, ez pedig jelentős veszélyt jelent, hiszen a biztonság legfontosabb feltétele,

a környezet felmérése szenved csorbát. A kifelé irányuló figyelemre jellemző, hogy nem átfogó, inkább a részletekre irányuló.

Gyakran fedezhető fel az idősek részéről döntési bizonytalanság. Látszólag a haladás, vagy az átkelés mellett döntenek, de váratlanul mégis mást tesznek. Sajnos ez fordítva is megtörténik, azaz látszólag a kivárás tükröződik róluk, majd meglepetésszerűen megkezdik az átkelést. Hallottam már védőbeszédet arra alapozni, hogy minden jele megvolt annak, hogy az idős gyalogos és a járművezető között kialakult az együttműködés, tekintetük egybekapcsolódott, ennek ellenére a gyalogos határozottan belépett a veszélyzónába. Az életét már nem lehetett megmenteni. Kiszámíthatatlanságuk jelentkezik kerékpározás közben is. Legkritikusabb manőverük a balra kanyarodás. Sok esetben ezt váratlanul, besorolás és jelzés nélkül teszik. Sajnos, esetenként azt sem veszik észre, vagy figyelembe, hogy már megkezdte előzésüket egy gépjármű.

Az idős emberek alkalmazkodó- és együttműködő készsége is rugalmatlanabb a fiátalokánál. Inkább talán azt várják el, hogy a közlekedők alkalmazkodjanak hozzájuk. Ebben is van valami méltányosság, de mivel „vérre megy a játék”, meg kellene győződniük arról, hogy a partner mennyire méltányolja ezt az elvárást. Ez a meggyőződés, a partner szándékának felderítése gyakran elmarad. A vak bizalom pedig sokszor tragikus balesethez vezet.

Végül még egy jellegzetességet vizsgáljunk meg. A szabályokhoz való viszonyulást. Tapasztalat szerint nem ismerik, vagy nem respektálják a számukra fontos közlekedési szabályokat. Még az Elsőbbságadás kötelező jelzőtáblánál is előfordul, hogy önfeledten kerekeznek a védett útra, az őket veszélyeztető forgalmat is figyelmen kívül hagyva.

Sz. A.

Új vasútépítő géplánc