Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-19 / 194. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA » ___________ X XXVII, évf. 19«. szám Ara: 1,40 Ft 1982. augusztus 19. csütörtök Felavatták a Széchenyi-szobrot Az alkotmány napi ünnepség­sorozat keretében került sor teg­nap délután a „legnagyobb ma­gyarénak, Széchenyi István szob­rának a leleplezésére. Kiss 1st-, ván Kossuth-díjas, kiváló mű­vész és Kerényi József Ybl-díjas építész közös alkotása díszíti ezentúl Bács-KiskUn legnagyobb lakótelepének egyik tágas park­ját, az Aradi Vértanúk terét. Az egybegyűlt népes közönséget dr. Mező Mihály, Kecskemét vá­ros tanácselnöke köszöntötte, köztük Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság tit­kárát, aki a megyei és városi ve­zetők társaságában érkezett az esemény színhelyére- A tanács­elnök hangsúlyozta, hogy a több mint húszezer lakosú, új város­rész lakói kérésének tettek eleget, amikor úgy döntöttek, hogy szob­rot állítanak a magyar történe­lem nagy alakjának. Ezután S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára mondott avató beszédet. Elmondta többek kö­zött, hogy akinek ma Kecskemét hosszú időre emléket állít, igazi reformer volt, az előrevivő komp­romisszumok útját járva vetette meg a korszerű magyar nemzet- gazdaság alapjait. Majd így foly­tatta: • S. Hegedűs László beszél. — Midőn népünk új társadalmi rendszert, gazdaságot, országot, szocializmust épít, szellemiségé­ben is építkezik. Mindinkább megismeri, megbecsüli és példa­képül állítja nagyjait. Ez a szem­léletfejlődésünk nélkülözhetetlen erőforrása. Ezután hozzátette: — Széchenyi erős szálakkal kö­tődött Kecskeméthez, ehhez a szabad és erős városhoz, ‘innen származott a nevelője, akihez aty­ja után talán a legerősebben kö­tődött. Később ezen a vidéken valósult meg, nem látványos al­kotásokban, de a valóság annál szélesebb talaján a korszerű, a világ haladásához felzárkózó me­zőgazdaság és a szabadabb tár­sadalmi fejlődés. Mert ez a város kertté varázsolta a futóhomo­kot, ahol ezekben az években a szellemi élet, a művészetek és a műveltség kertje is épül­A szoboravató ünnepségen, amelyen több száz érdeklődő vett részt, közreműködött a kecskemé­ti és kiskunfélegyházi munkás- őrzenekar, valamint Vitéz Lász­ló színművész, a Katona József Színház tagja. Megnyílt Kiss István kiállítása Miután dr. Mező Mihály át­vette a város lakossága nevében a szobrot, a rangos vendég és kí­sérete, valamint az érdeklődő kö­zönség az Erdei Ferenc Művelő­dési Központba ment, hogy részt vegyen a Széchenyi-szobor alko­tója egyéni kiállításának megnyi­tásán. Itt Gila János, az intézmény igazgatója üdvözölte a megje­lenteket, majd átadta a szót Far­kas Gábor Ybl-díjas építésznek, aki meleg szavakkal méltatta a Kossuth-díjas művész alkotói te­vékenységét. Hangsúlyozta, hogy „régi hiányosság pótlására nyí­lott lehetőség, amikor a szobrász- művészt körünkben üdvözölhet­jük, amikor megismerhetjük kis­plasztikáit, portréit, művészi te­vékenységének egy töredékét." V. M. • Farkas Gábor Ybl-díjas építész megnyitja a kiál­lítást. • viSV iJUiLj ^ r _ " Népünk összeforrottságára építve bizakodással nézhetünk a jövőbe Tegnap délután 5 órakor Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban, alkot­mányunk 33. évfordulójára emlékezve, ün­nepi gyűlést tartottak. Az MSZMP Bács-Kis- kun megyei és Kecskemét városi Bizottsága, a Hazafias Népfront megyei és városi bizott­ságai, a megyei és városi tanács által rende­zett gyűlés elnökségében foglalt helyet Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Romány Pál, a Központi Bizottság tagja, a .megyei párt- bizottság első titkára; Katanics Sándor és Szakolczai Pál a megyei pártbizottság titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, dr. Kőrös Gáspár, a városi pártbizottság első titkára, Borsodi György, az SZMT vezető titká­ra, Tóth Pálné üzemi munkás — a megyei párt v. b. tagjai. Ott voltak továbbá Kiss Ist­ván, az MSZMP KB tagja, Kossuth-díjas szobrász, S. Hegedűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, Szemők József, az Országos Tanács alelnöke, dr. Do­bos László, a népfront megyei bizottságának elnöke, Farkas József, a népfront megyei tit­kára, Csorba Andrásné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, konzervgyári munkás, Gráner Gyula, a KISZ megyei első titkára, dr. Simon Sándor, a honvédség ma­gasabb egységének parancsnoka, dr. Fehér Géza, megyei rendőrfőkapitány, Lengyel Im­re, megyei területvédelmi és hadkiegészítési parancsnok, dr. Cserháti László, a munkásőr­ség megyei parancsnoka, dr. Greiner József, a megyei bíróság elnöke, Stein Ernő kanonok, plébános, a papi békebizottság titkára, dr. Ka­pitány Sándor, a GAMF főigazgatója, dr. Me­ző Mihály, Kecskemét városi Tanács elnöke, Kiss András, városi KISZ-titkár, Bordós La­jos, az UNIVER-ÁFÉSZ Eötvös-díjas elnöke, dr. Morva László, Állami-díjas körzeti főorvos, dr. Szvétek Sándor, Apácai-Csere János-díjas kollégiumi igazgató, Bori Gyuláné és Kerényi József országgyűlési képviselők, Nagysoly- mosi Sándor élsportoló, Laczkó Gyula, a kis­kunfélegyházi Lenin Tsz Eötvös-díjas elnöke, dr. Molnár István, a Gabonaforgalmi Válla­lat igazgatója, Hazag László, a Széchenyi Ist­ván Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző igazgatója, dr. Szegedi Sándor tudományos tanácsadó, Kecskemét díszpolgá­ra, Ács Eszter, a Törekvés Tsz párttitkára, Bozsik Sándorné, a Baromfifeldolgozó Válla­lat Kiváló Dolgozója, Fekete Katalin, a Petőfi Nyomda Kiváló Dolgozója, Lakos Gáspár ve­terán. A gyűlés résztvevői közt ott voltak a me­gye városaiból, községeiből érkezett küldöt­tek és meghívottak, a társadalmi és közélet képviselői, szocialista brigádok tagjai, üzemi és termelőszövetkezeti dolgozók, értelmisé­giek, gazdasági és szellemi életünk munká­ban helytálló kiválóságai, a dolgos hétközna­pok terheit becsülettel hordozó Bács-Kiskun megyei honfitársaink. A Himnusz elhangzása után Váci Mihály: Építs tetőt című versét Major Pál, kecskemé­ti színművész mondta el, majd a jelenlévőket dr. Dobos László, a népfront megyei elnöke köszöntötte meleg, közvetlen szavakkal. Ezt követően Aczél György, az ünnepi gyűlés szó­noka emelkedett szólásra. Aczél György ünnepi beszéde (Az alábbiakban rövidítve közöljük az elhangzottakat). A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében kö­szöntőm Kecskemét, Bács-Kiskun megye lakosait. A gyárak és üze­mek munkásait, akik jó ipart működtetnek ott is, ahol azelőtt csak futóhomokot hordott a szél. Köszöntőm a földek, a szőlősker­tek, a gyümölcsösök művelőit, akik tisztes hírt szereztek ennek a vidéknek a határokon túl is. Köszöntőm a pedagógusokat, -a megye értelmiségének képvise­lőit, akik a többi dolgozó osztály- lyal vállvetve annyi eredetiség­gel és tehetséggel alakítják kör­nyezetüket, alkotásaikkal teszik szebbé és gazdagabbá életünket, odaadóan nevelik a felnövekvő, jövőt formáló nemzedékeket. Köszöntőm az idősebb nemze­dékek tagjait, akik keményen át­dolgozott évtizedek után megér­demelt nyugalomban, nem gon­dok nélkül, de abban a tudatban élhetnek, hogy társadalmunk ma is igényli tapasztalataikat. Köszöntőm a fiatalokat, akik mind érettebb felelősséggel, el­fogulatlan szigorúsággal, önma­gukkal szemben is igényesen ke­resik és vállalják az értelmes feladatokat. Külön is köszöntőm a nőket és azokat az asszonyokat, akik csa­ládszerető anyaként is sokat tesz­nek népünkért, a jövendő nem­zedék sorsának alakításáért és akik, már nemcsak egyen jo- g ú, hanem egyre inkább, egyre több helyen: családban és mun­kahelyen is egyenrangú tár­saink. Üdvözlöm a megye nemzetisé­gi dolgozóit, örülünk annak, hogy ők is otthonuknak érzik a Ma­gyar Népköztársaságot. Ezt érté­kes, odaadó munkájuk bizonyítja a legszebben. Tisztelet az elődöknek Évről-évre sajátos arcú ünne­pet ülünk augusztus 20-án. Egy napon ünnepeljük alkotmányun­kat, szegjük meg az új termés kenyerét: a munka és az élet szimbólumát, és ezen a napon emlékezünk a kései utókor tisz­teletével államalapító István ki­rályunkra is. Ezen az ünnepna­pon találkozik a múlt, a jelen és a jövő. Történelmünk tanulságait meg­érteni és helyesen használni: ez a múlt igazi tisztelete. A törté­nelmi tanulságok a nemzet élet- tapasztalatának értékes forrását jelentik, de a ma emberének mindenekelőtt a mai történelmi helyzet elemzése alapján kell sor­sáról döntenie. Csaknem ezer év távlatából István király politikai nagysága ma egyre nyilvánvalóbb előt­tünk. Ö volt az, aki egyértel­műen kora haladó gazdasági, po­litikai és eszmei rendszeréhez kapcsolta a magyar nép sorsát, s ezzel megmentette attól, ami a népvándorlás során beözönlött oly sok nép osztályrésze lett, a hunoktól a gepidákig és avarokig: a felszívódás, a megsemmisülés sorsától. István király a maga idejében a nemzeti fennmaradás és a továbbfejlődés képességének alapvető feltételét, a minden- oldalú átalakulást, a kor követel­ményeihez való alkalmazkodást hajtotta és hajtatta végre, majd nekilátott az új életforma meg­erősítését, a haladás visszafor­díthatatlanságát biztosító építő­munkának. Életművét, az új tár­sadalom védelmét és megszilár­dítását célzó lépések sorozata fémjelzi. Tanulság ez nekünk, tisztelt hallgatóim? Igen. Követ­kezetességre, az új iránti fogé­konyságra, a jó ügy iránti el­szántságra és egyben a józan rea­lizmusra int. Persze a mi ko­runkban, a mi körülményeink között. Á mai országos alkotmányün­nep kecskeméti eseményeként, Széchenyi István új szobrát avat­va, a mai nemzedék történel­münk egy másik nagy alakja, a magyar nemzet reformkori meg­újulásának nagy politikai gon­dolkodója és elindítója előtt is tiszteleg. Történelmi személyiségek so­hasem pusztán egyéni képessé­geik révén válnak méltóvá a nép őrző emlékezetére. Csak azok 'érdemlik ki ezt, akik elméjük­kel, szenvedélyeikkel felismerték koruk belső fejlődésigényeit, akik képesek voltak nemcsak azonosulni a haladás követelmé­nyeivel, de cselekedni is érte. Széchenyi István a haladás szük­ségességét felismerő és azzal vias­kodó szellem megtestesítője. Akarta nemzete előbbre jutását, de nem tudta akarni az előreju­tás forradalmi útját. Igaz, mikor eljött a forradalom — saját sza­vaival — bevonni sem tudta vi­torláit. Az volt a célja, hogy ki­mozdítsa nemzetét a pusztulással fenyegető elmaradottságból, és az európai fejlődéshez kapcsolja reformok sorozatával. Ezt akarta és nem a forradalmat. Mégis, legnagyobb ellenfele, vitapartne­re, Kossuth Lajos írta le róla: ^Ujjait a kor ütőerére tévé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én is őt a legnagyobb magyarnak ...” Nagy reformprogramjának megfogalmazása idején az ország jobbjaiban kétely és bizonytalan­ság uralkodott a nemzet helyze­tének megítélésével, jövőjével és sorsával kapcsolatban. Széchenyi nagysága épp az volt, hogy vá­laszt tudott adni a kételyekre. Reális választ, amely a korban gyökerezett, és a történelmi fej­lődés egy Magyarországra alkal­mazható, de az európai fejlődés­hez kapcsolódó alternatíváját tartalmazta. Világosan látta, hogy a „ma­gyar ugar” — ez a kifejezés Ady révén került be a köztudatba, de Széchenyitől származik — csak úgy tehető termővé, ha az ország képes a fejlettebb országoktól átvenni mindent, ami jó, és ké­pes azt fejlődésünkbe bekapcsol­ni, hogy a magyar sajátosságok­nak megfeleljen. ö volt az első olyan magyar politikai gondolkodó, aki a gaz­dasági kérdéseket a nemzet fej­lődésének középpontjába állítot­ta. Közvetíteni akarta Magyar- ország felé mindazokat az új gondolatokat, amelyeket a 19. század eleje a gazdasági fejlődés­ről az ipar és a mezőgazdaság modernizálásáról megteremtett. Világosan felismerte, hogy min­den politikai, társadalmi vagy kulturális reform alapja is a gaz­daságban kell, hogy gyökerezzen. A gazdasági fejlődés és az in­tézményes reform Széchenyi-féle programja szervesen kiegészült azokkal a gondolatokkal, ame­lyeket a kiművelt emberfők so­kaságának szükségességéről fo­galmazott meg. Lényeges eleme volt Széchenyi reformprogramjának a múlttal való szembenézés, a nemzet tör­ténetéhez való viszonya. Egyfelől a jogos nemzeti büszkeség, más­felől az önkritika: az elmara­dottság, a nemzeti hibák ostoro­zása — és ami a legfontosabb: mindkettőnek a helyes mértéke. Szembeszállt a nemzeti múlt egy­oldalú és hamis dicsőítésével. Ügy gondolta, hogy a jövőt csak­is a problémák bátor felvetésével, a hibák, a bajok merész kimuta­tásával lehet megalapozni. Ismét és ismét leszögezte, hogy a haza­fias óhajokat nem szabad összeté­veszteni a közgazdaság szigorú valóságával. Ö maga is szigorú volt a diag­nózis kimondásában, és szigorú volt a terápia megfogalmazásá­ban is. Megvetette a ködfaragást, a fellegjárást, a szólamokat. A tárgyszerű elemzést becsülte, és azt gyakorolta maga is. Európai mérték alapján minősített; gya­korlati hasznosságot, célszerűsé­get helyezett előtérbe az álmodo­zással szemben. Mégsem lehet száraz prakticistának tekinteni. A szocialista Magyarország lét­rehozásában és gazdagításában a gyakorlatban oldódott föl az any- nyi évtizeden át levenen tar­tott ellentét Kossu.h és Széche­nyi útja között. Ma már nem lehet kijátszani egymás ellen a haladásért vívott küzdelem megfelelő időben egy­aránt érvényes módszereit. Prog­ramjukból, tetteikből — minden hamis kultusz ellenére — az vált maradandóvá életünkben, tuda­tunkban, ami azonos irányba mu­tatott, ami haladó volt. Tanulságok a mának Amikor alkotmányunk ünne­pén Széchenyi István nagy alak­ját idézzük föl és tisztelgünk előtte, nem azért tesszük, mert ma is a reformok korszakának részesei vagyunk. A mai refor- mok/nemcsak céljaikban, a más­fél évszázadnyi távolság miatt különböznek a Széchenyi-kora- beliektől. Jellegük is alapvetően más: a múlt század első felének reformkísérletei valójában egy forradalom, előjátékai voltak, most egy győztes forradalom után folytatjuk a reform politikáját úgy, hogy a reformok lényege változatlanul a forradalmi elv, a forradalmi politika, a forradalmi erkölcs, és egyedüli céljuk a szocialista forradalom ügyének megvalósítása. Széchenyi reformgondolata" mégsem tanulságok nélkül való számunkra. Része történelmi ön­ismeretünknek, az erősödő, ko­vácsolódó szocialista nemzettu­datnak, amelynek jelentős szere­pe van teljesítményeinkben is. Amikor népünk ma nagy tiszte­lettel kutatja történelmi nagyjai­nak gondolati hagyatékát, nem nosztalgiából teszi azt. Nem azért, mert vigaszt keres a ke­serű jelennel szemben a dicső­séges múltban. Ellenkezőleg: em­lékezik, hogy tanuljon, tanul, hogy cselekedhessen, és cselek­szik, hogy boldogulhasson. Mérlegelve a történelem tanul­ságait, a legfontosabb teendőnk: pontosan meghatározni, hogy ma és itt mit kell tennünk a szocia­lista holnapért?! Nem a dog­mákért kell számot vetnünk a történelem tanulságaival, nem mechanikusan idézni Széchenyit és Marxot, hanem állandóan fej­lődő világnézetünk alapján ru­galmasan és érthetően válaszolni korunk kérdéseire. És gyorsan, haladék nélkül cselekedni! Mert hihetetlen méretekben gyorsult fel az idő, a fejlődés a világban, s az országban, a mi hazánkban is. A felszabadulás a magyar nép legsajátabb érdekeit segítette ér­vényre jutni. A Szovjetunió se­gítsége, majd a szocialista orszá­gok közösségéhez való tartozá­sunk biztosította a társadalmi és nemzeti felemelkedés, az alkotó munka békés feltételeit. A kibontakozott szocialista rendszer reális esélyt teremtett a magyarság számára a megké- settség felszámolására, Európa élvonalához való közelítésre. Csak néhány mennyiségi ösz- szefüggést idézek az emlékeze­tükbe. A magyar iparban ma két­szer annyi ember csaknem ki­lencszer annyi terméket termel, mint harminc évvel ezelőtt. Ezen belül tizenkétszeresére nőtt a villamos energia, csaknem tizen- négyszeresére a gépek, harminc- négyszeresére a vegyicikkek, hat­szorosára az ipari fogyasztási cikkek termelése. Ezek önma­gukban, hangsúlyozom, mennyi­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom