Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

■9 r~ I TUDOMÁNY - TECHNIKA [ Műholdfigyelés, felsőlégkör-kutatás Baján Baján, a várostól mintegy 4 kilométerre a szegedi út mellett épült fel a Magyar Tudományos Akadé­mia Csillagászati Kutatóiintézete Bajai Obszervató­riumának új, korszerű észlelőhelye. Az épület két végén levő gördiülőtető nem hétköznapi célokat szolgál: szétnyitásával lehetővé válik, hogy az épü­letben elhelyezett műszerekkel csillagászati megfi­gyeléseket végezhessenek dr. Ili Mártonnal, az intéz­mény vezetőjével a bajai kutatóállomás tudományos tevékenységéről beszélgetünk. — Milyen megfigyeléseket végeznek az obszerva­tóriumban? — Elsősorban mesterséges holdakat észlelünk op­tikai úton. Ez azt jelenti, hogy meg kell állapítani a műhold helyzetét egy adott pillanatban, a csilla­gokhoz képest. Természetesen, minél pontosabb az észlelés, annál értékesebb. Például, az AFU—75 fotografikus holdkövető kamerával elérhető pon­tosság pozícióban néhány ívmásodpercet tesz ki, ami ebben a kategóriában világszínvonalat jelent. Ám az iránymérést így is csak akkor lehet kellően hasznosítani, ha a mérés időpontját is kellő pontos­sággal ismerjük. Az említett esetben az időmérés hibája nem lehet nagyobb 0,001 másodpercnél. Ezt a pontosságot a korábban használt kvarcórákkal csak nagy nehézségek árán lehetett elérni, de az új obszervatórium Hewlet-Packard atomórájára alapozott időszolgálat még akár a milliomod másod­perces pontosságot (amire itt most nincs szükség) is tudja mérni. A nagypontosságú fotografikus felvételeken a műhold képe mellett csillagképek is láthatók. Ezek teszik lehetővé a műhold pontos égi koordinátáinak meghatározását. Ehhez a képpontok kölcsönös tá­volságát mikrométer (milliomod méter) pontosság­gal kell kimérni. Az új obszervatórium nemrég be­szerzett ASCORECORD kimérőasztala, amely egye­di számítógéppel van felszerelve, lehetővé teszi már ezeket a precíziós méréseket is. A felső légkör kutatásában nincs szükség a foto­grafikus észlelések nagy pontosságára, akár 10—20- szor kisebb pontosság is teljesen megfelel a célnak. Ha ehhez hozzávesszük a fotografikus észlelések viszonylag nagy költségeit, érthető( hogy a bajai obszervatórium munkatársai újabb megoldást ke­restek. Több éves munkával meghatározták egy olyan műszer paramétereit és technikai jellemzőit, amely sokkal olcsóbban, ennek ellenére korszerűb­ben biztosítja a felsőlégköri kutatásokhoz szükséges észleléseket. Ezeket az elképzeléseket valósította meg a Bu­dapesti Műszeripari Kutató Intézet, amikor meg­építette a digit-vizuális távcsövet (DVT), Ennek működése: az észlelő a műholdat a távcső fonalke- resztjének középpontjába viszi, és a tengelyeket meghajtó két elektromotor (a későbbi változatban egy mikroprocesszor) segítségével úgy követi, hogy az folyamatosan a középpontban maradjon. Eköz­ben a DVT meghatározott pillanatokban automati­kusan kijelzi a műhold koordinátáit. De nemcsak kijelzi azokat, hanem egy írógépen le is írja, sőt lyukszalagon, vagy mágnesszalagon rögzíti a mérési eredményeket. Így az észlelés után azonnal számító­gépbe táplálhatok a mérési adatok. • Az adatgyűjtő és rögzítő egység, amely a mű­holdak helyzetét ezredfok pontossággal képes meg­határozni. (Pásztor Zoltán felvételei) H Digit-vizuális távcső. Az észlelés megkezdése előtt Kiss József műszerész ellenőrzi a műszert. Igen fontos, hogy az eredményeket nem kell át­másolni (ami újabb hibaforrás lehet), és nem kell az észleléseket tölbb órás munka árán kimérni. A DVT-vel nyert észlelések pontossága századfoknál nem rosszabb, így légkörkutatásra kiválóan felhasz­nálható. Ugyanakkor ezek az észlelések legalább százszor olcsóbbak, mint a fotografikusak. Ezért több intézet komolyan érdeklődik a digit-vizuális távcső iránt, sőt a Műszeripari Kutató Intézet már készíti belőlük a további példányokat. — Mire lehet felhasználni a műholdak észleléseit? — Sok" mindenre, ezúttal azonban a felsőlégköri felhasználást ismertetem. Vegyünk egy példát. A megszokott égimechanikai módszerekkel kiszámít­juk, hogy holnap mikor és hol lesz látható egy adott műhold. Ha a számított időpontban megfigyeléssel ellenőrizzük számításunkat, valószínűleg azt fog­juk tapasztalni, hogy a hold „késik”. Vajon miért? Egyszerűen azért, mert a számításban nem sze­replő, vagy esetleg nem eléggé pontosan felvett lég­sűrűségérték egy olyan fékezőerőt — közegellen­állást — képez, amely egy bizonyos idő múlva mér­hető eltérést okoz a hold mozgásában. így például egy átlagos hold esetében az időbeli eltérés már na­ponta ezredmásodperceket is kitehet. Ha tehát felvetjük — a matematika nyelvén — azt a kérdést, hogy vajon mekkorának kellett len­nie a hold mondjuk 600 kilométeres magasságában a levegő sűrűségének — ami a megfigyelt késést okozza —, akkor ilyen megfigyelésekből kiszámít­ható a levegő sűrűsége' a hold magasságában. Ez viszont nagyon fontos, hiszen azokban a magassá­gokban a sűrűséget közvetlenül megmérni nem is tudjuk. A vázolt módszerrel pedig a sűrűségértékek ezreit kapjuk a holdak egymás utáni vonulásainak észleléseiből. (Régen szinte semmit sem tudtunk a 100 kilomé­ter feletti légköri tartományokról. Az utóbbi idő­ben a műholdas észlelések alapján számos légköri modell készült és ismerjük a felső légkörben leját­szódó változásokat, fizikai paramétereket, valamint energetikai viszonyokat. — Milyen kapcsolatban áll a bajai megfigyelő- állomás tí többi csillagvizsgáló intézetekkel? — Az új bajai obszervatórium az említetteken kívül többek között az Interkozmosz együttműködés keretében az úgynevezett Atmoszféra-programot is koordinálja. Ez a program fogja össze a szocialista országokban folyó felsőlégkör-kutatást. A bajai ob­szervatórium nemzetközi felsőlégköri szemináriumo­kat szervez, több szocialista országot lát el a mű­holdak előrejelzéseivel, ezenkívül vendégkutatókat fogad számos országból. A tervszerű munkát az évente-tartott állandó bi­zottsági ülések hangolják össze. Ilyen volt az idén júniusban, a Plovdivban megtartott konferencia is. Itt a tudományos kutatók az Atmoszféra-program legutóbbi eredményeit, illetve a jövő évi felsőlég­kör-kutatási terveket vitatták meg. 1983-ban az úgy­nevezett 11 éves effektus vizsgálata kerül a munka előterébe, ami a naptevékenységgel függ össze, ame­lyet eddig még alig tanulmányoztak a csillagászok. A bajai obszervatóriumban természetesen nem­csak műholdfigyelés, magaslégkör-kutatás folyik. Az égimechanikai és egyéb elméleti kutatások azon­ban már egy másik beszélgetés témái lehetnének. N. O. A Tejút ismeretlen bölcsője Két amerikai rádiócsillagász olyan óriási molekula- felhőket fedezett fel, amelyek nyilvánvalóan a Tejút eddig nem gyanított spirálkarjának részét alkotják, messzi galaxisunk eddig feltételezett határain túl. A molekuláris felhők a csillagok bölcsői, így az új megfi­gyelésekből arra kell következtetni, hogy csillagváro­sunkban jóval több csillag születik, mint eddig felté­teleztük. Egészen mostanáig a csillagászok azt tartot­ták, hogy a Tejút-rendszer molekuláris felhői a Nap pályáján belüli térségben koncentrálódnak, a galak­tikus centrumtól mintegy 30 ezer fényévnyi átmérőjű térségiben. A legújabb adatok arra vallanak, hogy a Nap és a galaktikus centrum közötti távolság kétszere- sére nyúlnak — talán 80 ezer fényévnyire is a galaxis középpontjától. Egyes felhők hosszúsága elérheti a 200 fényévet is, tömegük pedig akár 200 ezer naptömeg­nyi is lehet. Csillagok tehát kétszer akkora területen születhetnek csillagvárosunkban, a Tejút-rendszerben, mint eddig feltételeztük. (Delta) Űj építőanyag Leningrádi kutatók új épí­tőanyagot kísérleteztek ki nefeliniszap és azbeszt fel- használásával. Az ütőpálcás aprítógépben előfoszlatott az­besztből és az őrölt nefelin- iszapból az első lépésben híg vizes szuszpenziót készíte­nek, amelyet azután ultra­hanggal kezelnek. Az ultra­hang az azbesztszálakat to­vább foszlatja, a nefeliniszap szemcséit pedig hidrauliku­san aktiválja, azaz a kezelés után finomra őrölt por vízzel keverve megköt, keménnyé válik, mint a cement. Az így előkészített rlyers- anyagkeveréket megformáz­zák, majd autoklávban 100 Celsius-fok felett, telített vizgőztérben szilárdítják. A vizsgálatok tanúsága szerint ez a termék 30 százalékkal szilárdabb, mint a vegyi úton aktivált nefeliniszapból készült bármelyik termék. Szemüveg — elalvás ellen Biztonság a bányában Nemegyszer okozott már vasúti katasztrófát, hogy az éjszakai szolgálatot teljesítő mozdonyvezetőn álmosság vett erőt. Az ilyen események megelőzésére az NDK-ban egy különleges szemüveget találtak fel. Ez a szemüveg látszatra nem különbözik a megszo­kott szemüvegektől; viselője szemének megfelelően akár síküveggel, akár dioptriás üveggel készíthető. A szem­üveg keretébe azonban ér­zékelőket építettek be; ezek a hozzájuk súrlódó szempil­lák révén a szemhéjak időn­kénti mozgását (a pislogást) folyamatosan érzékelni tud­ják. Az érzékelők a moz­dony műszerfalán elhelye­zett ‘elektronikus egységhez vannak csatlakoztatva. Ha a mozdonyvezető akár csak rö­vid időre is elszunnyad, a berendezés már két-három másodperccel a ^szemhéjak záródása után ébresztő hang­jeleket ad, majd további két másodperccel később műkö­désbe hozza a mozdony fék­rendszerét. A második világháború előtt a szénbányászat a bányatérségek biztosítására kizárólag bányafát használt. A fokozódó termelés fel­tételeit a fejtések és vágatok fa­biztosítása már nem tudta kielé­gíteni. A gyakorlat bebizonyította, hogy fával nem lehet olyan nagy szelvényű és időálló vágatokat biztosítani, amelyek a mind na­gyobb teljesítményű szállítóberen­dezések üzemeltetéséhez megfe­lelnek. Először — az 1950-es évek elején — fa helyett a körszelvé­nyű TH-acélbiztosítás alkalmazá­sával próbálkoztak, majd az ún. csúszóíves biztosítás használatára tértek át. Mintegy két és fél évtizeddel ezelőtt indult meg nagyobb arányban fa helyett az acéltámok és acélsüvegek alkalmazása. Elő­nyük elsősorban az volt, hogy om- lasztás (kimentés) után ismételten be lehetett őket építeni, míg a fa­biztosítást bent kellett hagyni. Ugyanakkor segítségükkel már ki lehetett alakítani a korszerű jö- vesztő-, rakodó-, és szállítógépek alkalmazásához nélkülözhetetlen támmentes szénhomokot. Az első időben súrlódásos fémtámokat használtak, majd rátértek a hid­raulikus tárnok használatára is. A súrlódásos tárnokkal szemben a hidraulikus tárnoknak több nagy előnyük van: könnyebbek, beépí­tésük gyorsabb, előfeszítési lehe­tőségük sokkal nagyobb, ezért a névleges terhelést hamarabb el­érik, működésük pontosabb. A fej­tési biztosítás gépesítése során alakultak ki a hidraulikus tárnok­it Egy nyugatnémet szénbánya hidraulikus tárnokkal biztosított frontfejtése. ból kiképzett, két—hat támos egy­ségekből álló rendszerek, ame­lyeknek legfontosabb feladata á főte megfelelő alátámasztá­sa. A gépesített biztosítószerkezet megakadályozza a lefejtett térség­ből az omladék lefolyását a mun- kapásztába. Ugyanakkor lehetővé teszi a gépi jövesztést és szállítást, valamint a szállítóberendezések hidraulikus módon történő előre mozgatását. Mini tengeralattjáró A franciaországi óceánkutatás nagyon régi bázisa a monacói Oceanográfiai Kutató Intézet. A képünkön látható Perona nevű kétszemélyes kutató tengeralatt­járó a maga nemében talán a leg­régibb ilyen francia kutatójármű, amelyet ez az intézet adott köl­csön egy párizsi kiállításra. A francia kutató tengeralattjá­rók kifejlesztése a második világ­háború után gyorsult meg, rész­ben Cousteau kapitány jóvoltából. A világszerte elismert óceánkuta­tó nevéhez több kis kutató tenger­alattjáró kifejlesztése fűződik. 1959-ben bocsátották vízre az SP —300 Denise nevű merülő-csésze- aljat, ezt a diszkosz alakú jármű­vet, amelynek mindössze 2,9 mé­ter az átmérője. 1,5 kW-os elekt­romotor segítségével halad a víz alatt a kétszemélyes jármű. En­nek továbbfejlesztett változatát az SP—500-at 1967-ben bocsátot­ták vízre. Egyszemélyes ez a tí­pus, és a víz alatti filmezésre al­kalmasabb, mint az SP—300. A víz alatti csészealj-sorozat követ­kező típusát, az SP—3000 Cyana • nevűt 1971-ben indították első út- jäfá. Háröhíéyi pröbamerülés-so- rozat után 1974-ben kezdték al­kalmazni óceánkutatási célokra, elsősorban biológiai és geológiai vizsgálatokra. Ez a típus 3000 mé­ter mélységig merülhet, míg az előző két típus merülési mélysége szerényebb. A felsorolt típusok a világten­gereken az elmúlt évtizedekben számos sikeres kutatási expedíciót hajtottak végre. Az SP—500 pél­dául csak 1972-ig mintegy 200 víz ’ alatti filmezőutat végzett Mada­gaszkár, Mexikó és a Karib-ten- ger vizein. (KS) „Csináld magad”-bútor Napjaink embere sokat, s egy­re többet ül. Ma már sok olyan munkát is ülve végzünk, amely néhány évvel ezelőtt még kife­jezetten álló tevékenységnek szá­mított, Ez az egyik oka, hogy az ülőbútorok a rohamosan változó bútoriparon belül is az egyik leg­jobban fejlődő ágazatot képvise­lik. Bútoripari szakemberek sze­rint semmit sem olyan nehéz ké­szíteni, mint jó és kényelmes széket, amelyek még ráadásul tet­szetősnek is kell lennie. Tekin­tettel arra, hogy korunk embere sajnálatosan ülő emberré vált, ennek a kedvezőtlen élettani kö­vetkezményei ellen szervezkedve a konstruktőrök köre kibővült. Technológusok, belsőépítészek, mérnökök, orvosok, ergonómusok ma már együttesen foglalkoznak a legmegfelelőbb ülőbútorok ki­kísérletezésével. A közös munka folyamán alakulnak ki az első pillantásra sokszor meghökkentő, mégis teljesen indokolt újabb és újabb formák. Az efféle ülőalkal­matosságokon többé nemcsak jól­rosszul, „általában” lehet ülni, hanem úgy és addig, ahogyan azt a különleges rendeltetés megkí­vánja. Az ülőbútorok anyagválasztéka gyökeresen megváltozott az el­múlt évtizedek során. Kezdetben a fémek használatával „kacérko­dott” az addig csupán fát hasz­náló bútorművesség, paajd a mű­anyagok légiójának alkalmazásá­ra tért át. Így azután lassan nyugdíjba vonul a kárpitosipar­ból a rugó, lószőr, afrik, vatta, s helyüket elfoglalják a mű­anyaghabok, műanyaggolyócskák, továbbá a levegő és a víz. Való­jában többről van szó, mint egy­szerű váltásról. Az új anyagok és a velük alkalmazható új mód­szerek szükségtelenné teszik a fa- és fémszerkezeteket is, A képünkön látható székek ter­vezője egy ausztrál "diák, aki a mezőgazdaságban használatos bor­dás öntözőcsövet használta fel az ülőbútor vázául, hajlítás előtt megtöltvén a csövet poliuretán és üveggyapot keverékével. Fénylő cipősarok Éjjel a gyalogosok és a kerék­párosok két és félszer nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint nappal. Svájcban három évvel ez­előtt akciót indítottak az éjjeli balesetek számának csökkentésé­re. Ezért azt propagálták, hogy ki-ki fényvisszaverő lapocskákat »gasszon a cipője sarkára. Azóta e lapok minőségét olyannyira ja­vították, hogy azok már a krepp­sarokra is biztonságosan rátapad­nak, a fényszórófényben 100 mé­tert meghaladó távolságból is jól láthatók. E lapoknak a hasonló célú fényvisszaverő karkötőkkel stb. ellentétben megvan az az előnyük, hogy ha egyszer ráerő­sítették őket a cipőre, tovább nem kell velük törődni, mert nap­pal e lapocskák jóformán telje­sen láthatatlanok. Nikkeles úszómellény A radar ernyőjén éjszaka is ki­rajzolódik a hajótöröttek finom nikkelréteggel borított, a textília tulajdonságait egyébként nem be­folyásoló új úszómellénye. Az ilyen mellényt viselő hajótörötte­ket még egy kilométer távolság­ból is észrevehetik. Ginzeng A ginzeng, a borostyánfélék családjába tartozó növény Észak- Koreában, Északkelet-Kínában és a Szovjetunióban, az Usszuri folyó vidékén honos. Húsos gyökerét csaknem háromezer év óta gyógy­szerként használják. A szabad ter­mészetben a ginzeng csak min­den harmadik évben virágzik, s ez nehezíti a termesztését, már­pedig a növény gyökere iránti kereslet egyre nagyobb. Más ha­szonnövények esetében ezt a gon­dot szövettenyészettel igyekeznek megoldani. Legújabban olyan kísérletekről számoltak be, amelyben sikerült ginzeng-csíranö vényt .létrehoz­niuk e növény gyökereinek . kal- luszából (növényi hegszövet). Kö­zölték annak a tápoldatnak az összetételét, amelyben — a kal- luszon — több szakaszban, 26 Celsius-fokon, sötétben 2—3 mil­liméter hosszú csíranövények nő­nek. Húsz Celsius-fokon és napi 16 órán át tartó, 1500 lux erős­ségű megvilágításban sziklevelek és osztódószövet képződtek, s ezekből növényenként 3—15 da­rab porzókat és termőket képző apró virág keletkezett. A virág­pornak körülbelül 90 százaléka termékenyítőképes. Az egész fo­lyamat az egyébként szükséges három év helyett egy hónap alatt ment végbe. összeállította: Nagy Ottó «.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom