Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

> 1982. augusztus 6.’ • PETŐFI NÉPE # 5 V . VAJDASÁGI TESTVÉRMEGYÉNK fiatalokról - fiataloknak Monográfia készül a 900 éves Kanizsáról Történelmi kuriózumhak ígér­kezik a jugoszláviai Vajdaságban a Tisza menti ősi település, a nemsokára kilencszáz éves Kani­zsa monográfiájának megírása és kiadása. Ez kitartó, szívós kuta­tómunkát, nagy figyelmet és kör rültekintést követel. Kanizsa hely- történészei — mint olvashatjuk Mák Ferenc értekezését, az új­vidéki Magyar Szó kulturális mel­lékletében a Kilátóban — kitűnő alapozó munkát végeztek, s igye­keztek összegyűjteni a kutatók, történészek tapasztalatait is az induláshoz szükséges „kezdő szel­lemi tőkéhez”! A Tisza-vidéki település sokat hallatott magáról történelmünk­ben — nemcsak az időszámítás utáni első ezer évet követő szá­zadokban, s a tragikus esemé­nyekben bővelkedő népvándorlás következményeinek romboló, pusztító évtizedeiben, a tatárjá­rás—törökdúlás világában, de még Mária Terézia „telepítéspoli­tikájának” nemzetromboló kor­szakában is! A kalocsai érseki könyvtárban olyan történelmi dokumentumok­ból meríthetnek eredeti, hiteles adatokat éppen Kanizsáról, amik­kel bizonyára nemcsak lerövidít­hető a monográfia elkészítésé­nek ideje, hanem sók fáradtság­tól is megkímélhetik magukat az írók, a szerkesztők, a kutatók, a históriások egyaránt — csak ava­tott kezekkel kell hozzányúlni. Dobos János, a zentai Törté­nelmi Levéltár levéltárosa a töb­bi közt elmondja, hogy Kanizsá- ' ról már a múlt században ké­szültek történelmi munkák. Pél­daként említi Pesti Frigyes hely- történeti kutatót, a neves tudóst, aki már 1860-ban írt figyelemre méltó értekezést, s abban Ma­gyarország vármegyéit dolgozva MONOf,RÁFIJA IANJíZE KÁMZSA MONOGRÁFIÁJA fel, a Tisza-parti Kanizsáról is megemlékezik. A Temesvárott megalakult Dél-magyarországi Történelmi Társulat mintá­jára; Bács-Bodrog vármegyében is megalakult a Történelmi Tár­sulat. Az akkori kanizsai plébá­nos, Appel Ede megbízást kap egy szorosan Kanizsára vonatko­zó monográfia megírására. A nagy műveltségű plébános elvál­lalta a megbízást, s olyan alapos, még inkább szorgalmas, fáradtsá­got nem ismerő kutatómunkát végzett, hogy meglepően rövid idő alatt elkészítette a művet; 1886- ban a,Kanizsa—Törökkanizsa kö­zötti tiszai pontonhíd átadásának napján a hídavatásra összegyűlt emberek kezébe is adhatták már a füzetekét, amelyek „Kanizsá­nak, az izmosodó mezővárosnak sokáig nacjy büszkesége voltak!” Appel Edén kívül azonban még sokan mások is írtai? Kanizsáról monográfiái — jegyzi meg Mák Ferenc —, mint például az ötve­nes évek elején a pravoszláv plébános, aki számtalan .tévedés­sel színezte egyébként semmi ere­detiséget sem tartalmazó köny­vecskéjét. Az említett, kuriózumnak ígér­kező legújabb helytörténeti do­kumentumkötetet (a tervek sze­rint) Kanizsa kilencszázadik év­fordulójának megünneplésekor, 1993-ban adnák ki. László király ugyanis egy 1093-ra datált bir- tokösszeírásban, amelyben a Pan­nonhalmi Szent Demeter apátság­nak adományozott birtokokat so­rolta fel, ez a tétel is szerepel: „a 14. birtok, ahol a Knéza pa­tak a Tiszába ömlik...” — azon a helyen pedig akkor már Kani­zsa létezett. A mintegy 600 oldalas, számta­lan illusztrációval, kdrabeji met­szetekkel díszített monográfia megírása, sajtó alá rendezésére, elkészítésére már megkötötték a Szerződéseket is a szerzőkkel: Urbán János író a munkásmoz­galmi részt dolgozza fel, Szeke­res László régész végzi a kuta­tásokat, Mák Ferenc a kapitaliz­mus korával foglalkozik, Papp György és Alekszander Jancsikin a néprajzi részt írja, Katona Pál pedig a kereskedelmi és ipari, valamint a hitelintézményekre vonatkozó adatokat rögzíti Koncz h tván, a Kanizsai Amatőrszínház rendezője és művészeti vezetője a monográfia .borítólapját tervez­te, s már el is készítette, s ez lesz majd a nagy mű emblémá­ja is. ..Tíz évre szóló óriási munka előtt állunk, amely a szakembe­rek népes táborát mozgatja meg. Szeretnénk egy olvan monográ­fiát tenni az asztalra, ami min­den további kutatásnak alaoiául szolgál majd.” — fejezi be igen figyelemreméltó értekezését Mák Ferenc, az újvidéki Magyar Szó­ban. Vass Imre PÁRIZS, A „FÉNYEK VÁROSA” (IX.) Indulás haza Kirakatnéző sétára indulunk a St. Honoré utcában. Itt vannak a divatdiktátorok szalonjai. Finom ízléssel elrendezett kirakatok hosszú sora kínálja minden alka­lomra a szebbnél szebb női toa­letteket — méregdrágán. — Már hosszasan nézelődtünk, — megál- ' lapítjuk, hogy a fehér-fekete szín­összeállítás: az uralkodó. — Fehér alapon gyönyörű fekete mintájú ruhák — fekete-fehér csíkosak. Egyszerűek, de mindegyiken van \ ílami különleges megoldás, ami elegánssá teszi. — Színes, habos, művészi mintájú tarka, nyári' és estélyi-ruhákat csodáljuk. Tavaszra a fehér Ch.inel-kosz- tüm a legdivatosabb — a bri- csesznadrágot nemcsak fiatalok, hanem középkorú hölgyek is hord­ják. — Néhány fazont jól emléke­zetünkbe vésünk —, hegy , otthon „lekoppintsuk ’ —, megvalósítsuk. — A cipők topánkaszerűek —, az alkalmi cipők, szandálok sarka — toronymagas. — A női táskák, sá­lak, kendők sokaságában két egy­formát nem fedezünk fel. Az ékszerüzletek az „Ezeregy éjszaka meséi”-be illenek! — az ékkövekből álló, kígyó—krokodil —rpadáralakokkal díszített —, széles, brilliánsokból álló karkö­tők ára nincs kiírva, mint a többi ékszeré. — Ezekkel csak millio­mosok, olajkirályok kedvesked­hetnek szívük hölgyének. Már a „Comedie Francois”, a molieri hagyományokat őrző szín­ház mellett vagyunk, amikor hirte­len szél' kerekedik, úgy lehűl a le­vegő, hogy didergünk. — A jár­dán ráállunk azokra a rácsokra, ahonnan árad a kazánok melege. — Az első utunkba kerülő hely­re —, egy „bar”-ba ülünk be —, forró teát, kávét iszunk. — Meg­pihenünk, felmelegszünk — és so­kat fizetünk. .Párizsi tartózkodásunk utolsó reggelén az eső havazásba megy át. Milyen jó, hogy eddig napfé­nyes tavaszban róttuk Párizst! — Ma délelőtt már csak a Lafayett- áruházat akarjuk látni —. elköl­teni maradék pénzünket. ígéretéhez híven, csomagokkal megrakottan megérkezik Éva, — Dóra párizsi rokona. — A család­tagoknak küld haza ajándékokat, még nekem is jut belőle. Esernyő- sen, gyalog indulunk — nincs messze az opera melletti Lafayette Galerie. Éva ismerős — passzá­zsokon, átjárókon keresetül rövi­díti az utat — hamarosan bent vagyunk az áruházban. — A múlt század legvégén épült, — színes üvegekkel, fémdíszítményekkel ékes üvegkupola borítja. A ma­gasban, körben cirádás korlát —, a modern áru és áruelrendezés mellett is jelen van a múlt száza­di ízlés. A földszinten —, a kupo­la alatt, egzotikus, oázisszerűen elrendezett műpálmák, vizek —, a valódi illúzióját keltik. Éva vezet bennünket — elmond­ja, hogy itt minden szalon, min­den cég képviselteti magát készít­ményeivel. —, Mindegyiknek van egy-egy portája —, területe — így együtt van az ugyanazon cég által készített kabát, ruha, blúz — pu­lóver stb. — Minden „portán” vi­lágítanak a fehér, rövid kosztü­mök, jelen vannak a fekete-fehér összeállítások. — A kozmetikai osztályon kötünk ki — mit is vá­sárolhatunk, mi mást vihetnénk ajándékba Párizsból, mint szépí­tőszereket. — Kölni vagy parfüm vásárlására gondolnunk sem le­het, olyan drága. Ha otthon kap­ható francia kölni — olcsóbb, mint itt, a frankot forintra át­számolva. — Itt is jó kalauzunk Éva, tudja milyenek és hol talál­hatók a kitűnő minőségű rúzsok, krémpúderek, szemkikészítők, a világhírű márkák rettenetes drá­gák — persze a nagy neveket kell megfizetni. — Néhány lépésnyire tőlünk —, 3 hölgy „kikészítését” végzik a fehérköpenyes kozmeti­kusok —, ez ingyenes, az áruház reklámja. Lafayett-kikészítés nél­kül fogunk Budapestre és haza­érni!, A hanglemezosztályon boldo­gan látjuk Bartók arcképét, alá­írását a lemezborítókon —, Ko­csis Zoltánt a zongoránál. — Olyan lemezt választok, amin világhírű magyar énekesnő, Hamari Júlia énekel —, más világnagyságokkal együtt. — Ez reprezentatív kiadás —, az ára háromszoros, mint ál­talában a lemezeké. Az élelmiszereknél óriási áru­kínálat — esztétikus, vevőcsalo­gató elrendezés. — Néhány sajt­különlegességgel, „Bursin”-nel, Camemberrel kedveskedem az otthoniaknak. Mire kiérünk az áruházból, hí­re sincs esőnek, hónak — ragyog a nap! — Éva meghív ebédre —, még egy utolsó séta Párizs belvá­rosában, mire az étteremhez érünk. — Kényelmes fotelekben ülünk az asztalnál —, az otthonia­kat emlegetjük. — A kávénál már búcsúzóban vagyunk. — Vendég­látónk és kalauzunk elkísér a metró állomásáig —, megköszö­nöm, hogy Dóra mellett én is ré­szesültem szíves vendéglátásá­ban —, szeretetteljes segítsége, szebbé, sikeresebbé tette párizsi napjainkat. Viszontlátásra Magyarországon! — „Au revoir!” Megérkezett az autóbusz! Siet­ve szállunk be. Éppen olyan nap­sütéses délután van, mint amikor a repülőgépből megláttam ezt a hatalmas metropolist. A Baumarchais bulvár a Bas­tille térbe torkollik. — Még most is mutat újat Párizs. — Világtör­ténelmet formáló forradalmi ese­mény —, a gyűlölt Bastille lerom­bolásának helyén vagyunk. Üj korszak kezdődött itt az emberi­ség történetében! A csúcsforgalom miatt sokáig állunk —, így alaposan megnéz­hetjük a tér közepén álló, magas­ba nyúló „Szabadság Géniusza” elnevezésű emlékoszlopot. Tetejé­ben éppen felrepülni készülő szárnyas alak —, jelképezve, hogy innen repült világgá a Szabadság Szelleme... Minduntalan szállnak le- és fel a repülőgépek. A mi gépünk is megérkezett már Budapestről —, beállt a helyére. Sötét van, ami­kor beszállunk. Belépve, kis asz­talon az aznapi francia és magyar újságok között válogathatunk. Utolsó pillantás a fénylő város­ra. Ady soraira gondolva búcsú­zom : „Szép ámulások szent városa Párizs, Isten veled!” (Vége.) Szalayné Bodócs Éva Csupa vidámság lesz Kunfehértón Tagadhatatlan, hogy a nagy se­regszemlének óriási a vonzereje. Az ifjúsági találkozókon, egymás között oldottabb a légkör, vala­hogy mindenkire rátör a „szeres­sük egymást gyerekek” hangulat. Felejthetetlen emlékként marad meg sok-sok mozzanat, s ha a részletek összemosódnak is ké­sőbb, marad az érzés: de jó volt...! A nyár valahogy mindig is az ifjúságé. A szünidő fölött érzett öröm, felszabádultság még a munkát vállalók, a „termelők” mindennapjait is áthatja. Lehet, holtfáradt az ember a kötözés­ben, a gyümölcsszedésben, de dél­utánra új erőre kap. A fáradha­tatlanság ebben a korban még nem csodálnivaló. ^ Mindenesetre, ha a Kunfe­hértón szombat—vasárnap meg­rendezendő találkozó programjá­ra tekintünk, aligha lehet lanka­datlanul részt venni valamennyi eseményben. A nyitányt a megyei szántóverseny jelenti, melyet az idén a mélykúti Lenin Termelő- szövetkezet földjén tartanak meg. A legeslegújabb barázdák szán­tásában a legkiválóbb ifjú trak­torosok mutatjuk meg, mit tud­nak. Az érdekeltek táborán túl — gondolom — a helybeliek is megtekintik a versengést. Míg a zömmögő masinák nyer­gében munkálkodik a mélykúti mezőny, Kunfehértón több sport­ágban rendezik meg a Kiskun­halas városi-járási döntőket. El- kél a biztatás a centiméterek, gó­lok 'növeléséhez, a győzelmek megszületéséhez. Vasárnap azután majális jel­legű szórakozásra nyílik lehető­ség. Népzene, könnyű műfaj, já­tékos vetélkedők váltják egymást. A Magyar Honvédelmi Szövetség pedig főpróbát tart: az augusz­tus 20-i légiparádé főszereplői mutatják be műsorukat. A rendezők — a Bács-Kiskun megyei KISZ-bizottság, az MHSZ megyei vezetősége, a MEDOSZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága, a kiskunhalasi városi-járási KISZ-bizottság — mindenkit sze­retettel várnak a jeles napokra. A mimes Alkalmi színpad a kertészeti főiskola előadójá­ban- Reflektor helyett közönséges izzók, kelléknek egy asztal- Fekete trikóban, kopaszra Iberetvált fej­jel megjelenik a mimes, s ettől a pillanattól vala­hogyan minden élni kezd. M. Kecskés András bűvkörébe vonja a közönséget. Kick Wakeman Criminal Records eímű lemezének zenéjére Kom­ponált a műsor: ördögi kísértetek .. • A pantomim alig ismert műfaj miinálunk. Az em­beri testből csinálni színházat — fogalmazhatnánk meg a mímesek programját, melynek legismertebb egyénisége a francia Marcell Marceau. Hazai követői közül Küllő Miklós és Regös Pál nevét jegyzik1. — Én is az ő stúdiójukban'kezdtem,— mondja M- Kecskés András — s az ott tanultakat fejlesz­tettem tovább. Még középiskolás koromban — né­mi sportelőélettel alapozva — vágtam bele a pan­tomimbe, amely összehangolt mozgásokkal emeli ki a test szépségét, fejezi ki az eseményeket, a gondo­latokat, érzéseket. Az első igazi sikert az 1977-es Ki mit tud? hozta meg a számomra — Azóta? — A Budapesti Művelődési Központ ad csopor­tunknak, a Corpusnak fellépési és próbalehetősé­get, hisz pantomimszínházunk nincs- Mondhatnám úttörő munkát végzünk, s amellett hogy a műfaj elismertetése is célunk, egyben' hagyományokat is szeretnénk teremteni. A modern balett és a panto­mim eszköztára sokban közös, de a mímesek em- berábrázollása szuggesztívebib, tömörebb- Akciót jelenít meg, de nem tánc formájában. — A színpadon egyedül szerepel a mimes. A műfaj á:ránt érdeklődők gondolom többen vannak? — Szeretnénk új formákat kialakítani, a panto­mim fejlesztésének lőhet őségéit kitágítani. Ezért a Budapesti Művelődési Központtal, a Népművelési Intézettel és együttesemmel közösen módszertani központot nyitunk- Októbertől az érdeklődő ama­tőr mímeseknek segítséget, tanácsokat adunk az ön­képzéshez, kurzusokat rendezünk. A műhely lét­rehozását éppen az érdeklődés sürgette. • M. Kecskés András. — Miben látod a pantomim növekvő népszerű­ségének titkát? — A mimes játéka a mitológiára épül. Korunk­nak nincsenek mítoszai. Talán így teremthetünk.. 1 —s. —f. Kordokumentumok tintával, géppel — Bródy János! Kezdjük egy játékkal. Ha azt mondom Illés, mi jut az eszedbe? — Illés Lajos. — Fonográf ... — ... az Illés-klub újságja, amely 1968-tól jelent meg többé- kevésbé rendszeresen. — Szörényi Levente azt nyilat­kozta valahol, hogy elképzelhető: új lemezt ad ki az Illés. — Nem hallottam erről. Noha nem lehetetlen, az Illés minden tagja él, összejöhetnénk, bevonul­hatnánk a stúdióba. Ehhez azon­ban nekem valószínűleg meg kel­lene írnom a szövegeket. És nem tudom, hogy milyen szövegeket írnék az Illés-zenekarnak! Ami­lyen határozatlan vagyok, gondol­kodási időt kérnék, és ez eltar­tana tíz—húsz évig is. — Mit csinál ma a Fonográf? — Erre a kérdésre nagyon egy­szerű a válasz: semmit. kotás”, akkor írom le tintával vagy géppel. Az az igazi formája. — De váltsunk! Változik a szakma is. — Biztos, hogy mindig alakul, mindig van valami, ami éppen új, érdekes. A műfaj szabályai szerint a jelenlegi, a legújabb mindig izgalmasabb, mint a régi. Csak hosszú idő után derül ki, ml a maradandó érték, a kordo­kumentum, lamit érdemes sok év után is meghallgatni. ■ — Ennyit a változásokról. És a szakszervezet? — A szakszervezetünk, a pop­zenészek érdekvédelmi szövetsé­ge. Tevékenységét leginkább a rendeletek és a jogi formák ta­nulmányozása és az ezek módosí­tására tett javaslatok töltik ki. — Járatosak vagytok ilyen ügyekben is? — Nem, de van két jogászunk, akiknek ez a feladata. — De hiszen Szörényivel meg­írtátok a Kőműves Kelemen rock­balladát, Németh Oszkár lemez­boltot vezet... — Áldozata lettem annak a té­vedésnek, hogy úgy értettem, amikor azt kérdezted, hogy mit csinál a Fonográf, akkor tényleg az együttesre gondolsz... Ha kü- lön-külön a zenekartagok tevé­kenysége felől érdeklődsz, akkor valóban rengeteg mindent csiná­lunk. — Talán ezért nem tud együtt dolgozni a csapat? '— Nem. Valószínűleg azért dol­gozunk külön-külön, mert együtt nem dolgozunk. — Jó, ha nem akarod elmon­dani, nem firtatom. Miről írsz mostanában? • A felvétel azon a „bizonyos” Koncerten készült. — Ami körülöttem zajlik. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember őszintén írjon. Az őszinteség azt jelenti, hogy a da­lokban azt a lelkiállapotot tük­rözöm, amit átélek, s ha úgy tu­dok élni és figyelni a körülöttem történő eseményekre, hogy érzé­keny vagyok a világra, akkor re­mélem sikerül ennek a kornak viszonylag hűséges dokumentu­maként a dalokban leírni életün­ket. — Hogyan írod a Szövegeket? — Általában ceruzával Kezdem, Amikor kialakul a végleges „al­— Hogyan értékeled A koncer­tet? Az Illés történetét lezáró eseménynek, nosztalgikus fellé­pésnek vagy egy „jó bulinak”? — Nem szoktam a múltba Té­vedni, tehát ez kiesett. A koncert nagy lehetősége volt a filmgyár­nak: egy koncertfilm szükséges­nek tűnt. Jól forgalmazható anyag, ráadásul a lemezgyár, a könyvkiadó is felkarolta a „nagy vállalkozást”. Én azt mondom, hogy mindenféleképpen „jó buli” volt... — Köszönöm a beszélgetést! — Ne add fel ilyen hamar-.. Z __? B orzák Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom