Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-31 / 203. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 31. A KOMMUNISTÁK ÜJSZERÜ FELADATAI Csarnokszerkezetek kevesebb anyagból Hatalmas acélszerkezetek so­rakoznak szállításra készen a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának udvarán. Bent a mű­helycsarnokban pedig lelkes munkával készülnek az újabb szerkezetek, s mindenki becsü­letbeli ügyének tartja a határ­idők pontos betartását. — Ezt kívánja a líbiai megren­delő is — tájékoztat Szűcs Béla, a gyári pártvezetőség titkára. — Az afrikai ország az idén lé­pett vásárlóink körébe, méghoz­zá azzal, hogy év végéig 105 millió forint értékű csarnokszer­kezetet gyártsunk részére. — Ezek szerint már javában dolgoznak az MSZMP KB 1982. júniusi határozatának végrehaj­tásán, miszerint minden gazda­sági egység számára kiemelt fel­adat a nem rubelelszámolású ex­port fokozása? Bonyolultabb körülmények — Ez a határozat igen sokol­dalú feladatot ró a kommunis­tákra — felelte a párttitkár. — Külön felhívja a pártszervezete­ket arra, hogy aktív politikai meggyőző és szervező munkával, kezdeményezéseikkel járuljanak hozzá a tennivalók eredményes elvégzéséhez. A véletlen úgy hoz­ta, hogy néhány nappal a KB közleményének megjelenése előtt — június 24-én — tárgyalta pártvezetőségünk a Központi Bi­zottság 1977. októberi határoza­tát, amely hasonló témában szabta meg a feladatokat. Ennek szellemében vizsgáltuk meg gyárunk exporttevékenységét, és ezzel kapcsolatos teendőink vég­rehajtását. Természetesen az idei KB-ha- tározat — amely bonyolultabb külgazdasági körülmények kö­zött született — sok új szem­pontot tartalmaz. Erőteljesebben hívja fel figyelmünket a minő­ség javítására, pz import csök­kentésére, az anyaggal, energiá­val való takarékosságra. Mégis örömmel állapíthattuk meg, hogy eddig is jó úton haladtunk, hi­szen a tavalyi 20 millió forint­hoz mérten az idén — az iraki megrendeléssel együtt — 140 millióra, vagyis hétszeresére nö­veltük a nem rubelelszámolású exportunkat. A KB határozat szellemében Az első félévben 78,5 millió forint értékű csarnokszerkezetet szállítottunk Líbiába. Emellett a Szolnoki Papírgyár rekonstruk­ciójához is ütemesen küldtük a megrendelt szerkezeteket és egyéb kötelezettségeinket is tel­jesítettük. Ezt úgy értük el, hogy havonta pártcsoport-értekezle- teken beszéltük meg a termelés­sel kapcsolatos feladatokat, és mozgósítottuk a végrehajtásukra az üzemrészek dolgozóit. Siker­rel. Ugyanis >■ féléves termelési tervünket 103,3, értékesítési elő­irányzatainkat ,100,5 százalékra teljesítettük. A napokban kapta meg párt- veztőségünk a városi párt-végre­hajtóbizottság feladattervét. Ez Kecskemét ipari és mezőgazda- sági üzemeire bontva szabja meg a Központi Bizottság ez év jú­niusi határozatának végrehajtá­sával kapcsolatos tennivalókat. Ebben kiemelten szerepel gyá­runk exporttevékenysége is. Je­lenleg a pártvezetőségi ülés be­számolóján dolgozom. Három pártalapszervezetünk és a párt­csoportok is ismerik már ezzel kapcsolatos teendőiket, s a párt­vezetőség után saját területükre vonatkozóan tárgyalják majd meg a KB-határozat végrehaj­tását. Tóth Mihály műszaki főmér­nök a pártszervezetben propa­gandista munkát végez. Ezúttal mégis a munkaterületét érintő műszaki kérdéssel fordultam hozzá. A Központi Bizottság ha­tározata ugyanis "hangsúlyozza, hogy a gazdaságosan értékesít­hető árualapok megteremtéséhez nélkülözhetetlen az anyaggal, energiával való takarékosság, a termékszerkezet korszerűsítésé­nek meggyorsítása. Növeltük a fesztávolságot •— A nagyvállalat és gyárunk közös kezdeményezésére — mon­dotta Tóth Mihály — kezdődött el termékeink korszerűsítése. Líbia részére például nem a szi­bériai hidegnek, hanem a tró­pusi körülményeknek megfelelő, könnyebb csarnokszerkezeteket kell készítenünk. Már az Iraknak gyártott szerkezeteknél is 50 ton­na anyagot tudtunk megtakarítani csarnokonként. A líbiai témára pályázatot írtunk ki. Az átter­vezéssel újabb 37 tonna anyag megtakarítása válik lehetővé, mégpedig úgy, hogy a minőség javul, a használhatóság növeke­dik. Az új csarnokoknak például növeltük a hosszúságát, és a szerkezetek fesztávolságát. Gyárunk tőkés importanyag­felhasználása alig éri el az ösz- szes anyag két százalékát. Kü­lönböző műszaki megoldásokkal ezt is 40’ százalékkal csökken­tettük. Ami az energiatakaré­kosságot illeti; most van folya­matban a sűrítettlevegő-hálózat korszerűsítése. Ezenkívül 35 régi kézi hegesztőgépet cserélünk ki félvezetős hegesztőgépekre. Mind­két fejlesztés jelentős energia­megtakarítást tesz majd lehetővé. — Milyen segítséget kaptak a termelés területén a pártszerve­zetektől ? — A pártvezetőség tavaly szep­temberi ülésén tárgyalta a gyár exporttevékenységét. Felhívta a gazdasági vezetés figyelmét a kü­lönböző' üzemrészek munkájának jobb összehangolására. Pontos szállítás ugyanis csak úgy lehet­séges, ha minden műhelyben egy­szerre készülnek el a munkával. Fontos ez a megfelelő minőség, a hosszú útra való gondos cso­magolás, szállításra való előké­szítés miatt is. A pártszervezetek hasznos _ politikai tevékenysége pedig abban tükröződött, hogy a gyárban mindenki érezte, meny­nyire fontos munkát végez. A MERT-ellenőrök az átvételnél nem is találtak hibát a csarnok­szerkezetekben. Kell-e valahol segíteni? Szemerédi Imre az V-ös mű­hely művezetője, a városi párt­végrehajtóbizottság tagja: — Én első kézből értesülök az eseményekről, az új feladatokról — válaszolja kérdésemre. — Tá­jékozottságom miatt könnyebb helyzetben is vagyok. Természe­tesen értesüléseimet azonnal to­vább is adom. Ha a feladat meg­kívánja, a műhely pártcsoport­jával megvitatom a tennivalókat, ha szükséges, röpgyűlésre hívjuk össze a dolgozókat. Ez azért jó. mert azonnal mozgósítani tudunk egy-egy feladat végrehajtására. Az V-ös műhely egyébként szinte minden termelési témában érdekelt. Sok esetben maguk a dolgozók jönnek hozzám infor­málódni, én pedig tőlem telhe­tőén minden kérdésre választ adok. Sőt, igen jóleső érzés, hogy a brigádvezetők nap mint nap megkérdezik, van-e valami prob­léma, kell-e valahol segíteni. így van ez azonban a többi műhely­lóén is, ezért elmondhatom, hogy a második félév első két hónap­ja is ütemes termeléssel zárul a gyárban. Ily módon bizakodva nézek az idei exporttervek tel­jesítése elé. Szűcs Béla végül azzal búcsú­zik tőlem, hogy a Központi Bi­zottság határozatának végrehaj­tása jó úton halad a gyárban, ugyanis az előzetes tárgyalások alapján jövőre újabb 100 millió forinttal növelik a nem rubel- elszámolású exportot. Nagy Ottó • Szemerédi Imre. ENERGIA TEREM A MEZŐN Szalmakazán a csirkeólban A gabonatermelés egyik, ezer­nyi módon hasznosítható mellék- terméke a szalma. A kalászt hor­dozó aranysárga szár — miután megfosztották értékes terhétől — kétségkívül sokat veszít „erköl­csi” értékéből. Napjainkban, amikor a takarékosság népgazda­sági törekvéssé vált, ezekre az úgynevezett melléktermékekre és hasznosításukra jobban figyel­nek. Feldolgozásukkal és ésszerű felhasználásukkal egy-egy üzem sokmillió forintos többletjövede­lemre tehet szert. Nem mellékes az sem, hogy helyettesíteni tud­ják a nem éppen olcsó import- termékeket. A hartai Erdei Ferenc Terme­lőszövetkezet megyénk egyik legeredményesebben gazdálko­dó szövetkezeti nagyüzeme. Még egy ilyen „erős” gazdaság sem • Nagy László és Tapolcsányi Sándor rakta a homlokemelővel el­látott erőgéppel a szalmabálákat a házilag készített pótkocsikra. (Méhes! Éva felvételei) • A kombájnok nyomán Bart János és Balázs Gyula gyűjtötte az óriás szalmabálákat. maradhat a megszokott kerékvá­gásban, amikor a termelés felté­telei egyre nehezebbé válnak. Különösen az energia hatékony felhasználása jelent gondot. A termelőszövetkezetben az elmúlt esztendőben 27,5 millió forint értékű energiára: üzemanyagra és villanyra volt szükség. A szá­rítás költségeinek csökkentése érdekében bevezették a nedves kukorica tárolását. Idén az egyik baromfitelepen egy kukoricaszár­ral, illetve szalmával fűtött ka­zán szolgáltatja majd a meleget. Ha a berendezés sikeresen fog üzemelni, akkor nyolcmillió fo­rint értékű olajat tudnak megta­karítani. Ha ezt az összeget el­lensúlyozzák a szalma és az üze­meltetés várható költségével, megközelítően négymillió forint; tál fog emelkedni a húscsirke- ágazat eredménye. Cz. P. Robi és társai Világszerte, igy hazánkban is egyre nő az igény az univerzális kerti kisgépek iránt. Némi túl­zással kistraktoroknak is nevezik e hasznos, többféle kerti munkái­ra használható kis erőgépeket, amelyeknek egyik reprezentánsa a ma már nálunk is sokfelé kap­ható, 'bárki által megvásárolható, Robi—50. A francia kooperáció­ban készülő kisgép első szállít­mányai még csak rotációs kapá­val kerültek a boltokba. Ma már viszont megvásárolható a hozzá való két kerék, a töltögető eke, a pázsitnyíró, az öntözőszivattyú és a pótkocsi is (a licencért, a kismotorért egyébként ezekkel a hazai gyártmányú adapterekkel fizetünk a franciáknak). A ten­gely, illetve a kerekek nyomtáv- ja állítható. A tengelyvégek mindkét oldalon tíz-tíz centivel rövidíthetők vagy hosszabbítha­tok. Ezáltal a rotációs kapa 40 és 60 centiméter széleségre állít­ható, akárcsak a kerekek. Az ön­tözőszivattyú óránként 6000 liter víz kilocsolására alkalmas. Az üléssel, rögzítőfékkel ellátott utánfutó 250 kilogramm teherbí­rású. Másfajta kerti traktorhoz is hozzájuthatnak a kertbarátok és háztáji-művelők, nevezetesen az 1981. évi őszi BNV-n nagy sikert aratott Hondához. Ez két válto­zatban kerül hazai forgalomba. Egyik a Honda F—600-as. a má­sik a Honda F—400-as. Az előb­bi 4,5 az utóbbi pedig 2,6 kW — 6. illetve 3,5 LE — teljesítményű. Szinte minden munka elvégezhe­tő az' alapgéphez kapható 21 munkaeszközzel. A négyütemű belsőégésű motor csaknem zajta­lanul, nagy biztonsággal műkö­dik. Az utánfutó részt vehet a közúti forgalomban is, ha felsze­relik rá az előírás szerinti vilá­gítóberendezéseket. Hírünk , a világgazdaságban Most, hogy külkereskedelmünk szerepéről egyre több' szó esik, gyakran hallunk különféle koo­perációkról. De mit is értünk ezen az együtt­működési formán? Sokfélét: a bérmunkától az alkatrész-szállí­tásokon át a közös fejlesztéseken alapuló megosztott gyártásig, a közös harmadik piaci exportig mindenféle együttműködést a kutatásban, a kísérletezésben, a licenéforgalomban, a gyártásban, és az értékesítésben. Az ENSZ európai gazdasági bizottsága is tágan értelmezi a kooperációt: minden kooperáció, ami hosszú távon kapcsolatot teremt és nem kizárólagos export-import szál­lításokból áll. Tehát ide sorol­ható a közös piackutatás, vagy a bérmunka is, kiváltképp, ha az szervezési tapasztalatok átadá­sával párosul. Kis ország — nagyhatalom • Ezek után nézzük, hogy milyen szerepet tölt be a kooperáció a magyar népgazdaságban, kül- kapcsolataink formálásában? A legfontosabb termelési együtt­működések a KGST-beli partne­rekkel, elsősorban a Szovjetunió­val alakultak ki. Ezeknek a két- és sokoldalú gyártásszakosítási és kooperációs megállapodások­nak egyike-másika az egész nép­gazdaság vérkeringéslét serkent­heti, fontosságúik alapvető az ipar nyers- és alapanyag-ellátásában. Szocialista partnereinkkel bo­nyolított árucsere-forgalmunk­ban — a kooperációs termékek részaránya egyes ágazatokban — például a gépiparban — megha­ladja az 50—60 százalékot. A kelet—nyugati gazdasági együttműködés terén valóságos kooperáló „nagyhatalomnak” szá­mítunk. Az ipar termelési szer­kezetének átalakításában egyre jobban igyekszünk kihasználni a tőkés cégekkel létrejövő koope­rációk előnyeit. Az ENSZ már említett szervezete, az EGB egyik friss statisztikája szerint csak­nem kétezer kooperáció épült ki a szocialista közösség és a tő­kés világ vállalatai között. En­nek felében, tehát legalább ezer­ben érdekeltek magyar vállala­tok. A legtöbb kooperáció, mint­egy négyszáz, nyugatnémet cé­gekkel alakult ki, de igen sok termelési együttműködésben oszt­rák, svájci és skandináv üzemek a partnereink. Az utóbbi időben jó néhány szerződést kötöttek a magyar vállalatok amerikai vál­lalkozókkal. Más ország vállala­taival viszont nehéz ilyen köz­vetlen kapcsolatokat kiépíteni, így a lehetőségekhez képest jó­val kevesebb a kooperáció olasz, angol és japán gyárakkal. Egyre több vállalkozó A kohászatban és a gépiparban, ezen belül is a szerszám- és a me­zőgazdasági gépgyártásban, va­lamint az alkatrészgyártásban a legtöbb termelési együttműködés eredményes. Mind több építőipa­ri és mezőgazdasági üzem vállal­kozik a cseppet sem kockázat- mentes közös termelés megszer­vezésére tőkés partnerekkel. Ko­rábba« sok könnyűipari koope­ráció is létrejött; ezek közül jól ismertek a Triumph, a Feliina vagy a Levi’s Strauss együttmű­ködések, de az utóbbi egy-két év­ben nehezebb kooperáló partnert találni ebben az iparágban. Többnyire sikeres kooperációk­ról olvasunk, hallunk. Pedig nem minden ígéretes vállalkozásnak induló termelési együttműködés váltja be a hozzá fűzött remé­nyeket, olyanra is akad példa, amelyik megbukott. Nemrég egyik vállalatunk osztrák céggel szer­ződött az építőiparban eddig hiánycikknek számító padlóki­egyenlítő paszta közös gyártásá­ra. A honosítás megtörtént, a pró­bát azonban nem állta ki a kül­földön oly népszerű, hatásos, jó minőségű termék. Hogy miért? Minthogy a pasz­ta nem szereti a napsütést, az osztrák partner külön előírta, hogy ott, ahol használják, az ab­lakokra védőredőnyt kell szerel­ni. A pasztát sok helyen kipró­bálták Magyarországon, de egyet­len alkalommal sem tartották be a technológiai előírási;. A magyar építőmunkás úgy gondolta, a nap sugarai sem neki, sem a pasztá­nak nem árthatnak. Ez utóbbiban tévedtek, s így a paszta közös gyártásából nem lett semmi. Ugrani nem lehet Külkereskedőinket gyakran éri vád, hogy nem elég körültekin­tőek a piacon, rossz marketing- munkát végeznek, s ezért lefutott termékek licencét veszik meg. Mégsem ez a jellemző, inkább az, hogy a hozzánk eljutó új techno­lógiák és eljárások adaptálása el­húzódik, sokszor öt-hat évig, így, mire a sorozatgyártás megkez­dődik, nemcsak a termék, hanem annak előállítási módja is elavul. Bár az sem tagadható, hogy nem mindig a legkorszerűbbet vesz- szük át. Ennek oka, hogy manap­ság a technikai-műszaki színvo­nal versenyt fut az idővel. A hol­nap technikáját az Egyesült Álla­mok képviseli, a máit Nyugat- Európa, míg a kelet-európai Or­szágok a tegnap és a. ma közötti átmenetet. Természetes, hogy mindenki előbbre akar lépni, ezért igyekezik túladni a jelenleg alkal­mazott eljárásokon. Annak át­vétele viszont a rangsor alsó fo­kán elhelyezkedőknek érdeke, mert — bár sok szakember vi­tatja — átugrani egyik lépcsőfo­kot sem lehet. Sorrend, rugalmasság Hazánkban szőkébb keretek közé szorult az import. A nép­gazdaság teherbíró képessége, az államháztartás pénztárcája nem teszi lehetővé az import fokozá­sát, gyakran kell mérlegelni, fon­tosági sorrendet felállítani. A koo­perációs együttműködés feltéte­lei a világgazdasági válságjelen­ségek hatására megváltoztak, és sok külföldi partner a lassan be­érő kooperáció helyett az azonnal fizető exportot részesíti előnyben. Ebben a helyzetben számunkra különösen fontos, hogy külföldön megbízható partnernek ismerje­nek bennünket. Rugalmasággal, jó minőségű, gondosabb és ter­melékenyebb munkával új part­nereket szerezhetünk, s a régie­ket megtartva tovább bővíthet­jük az együttműködést. Sz. L. Csúcsszezon a dohánybeváltó üzemben • Szállítószalagról jut a kerekeken guruló kontó nerekbe a zölddohány A dohány termesztésé­nek régi ha­gyományai vannak Kis­kunfélegyhá­zán és környé­kén. Termelő- szövetkezetek és háztáji gaz­daságok fog­lalkoznak en­nek az ipari növénynek az ápolásával, gondozásával s a más növé­nyeket ter­mesztőkhöz ha­sonlóan ők is ki vannak téve az időjárás vi­szontagságai­nak. — Az idén rekordtermésre szá­míthatunk — mondta Mészáros Ferenc, a kiskunfélegyházi do­hánybeváltó-üzem helyettes ve­zetője. — Itt húsz, matkói tele­pünkön pedig 11 szárítókamrá­ban folyik a zölddohány szárí­tása. Július 6-án érkezett az első szállítmány, s azóta már 10 ezer mázsa nyers dohánylevelet vet­tünk át, sőt a termelők által szá­rított levelekből is beérkezett már 500 mázsa. Az érdekelt gazdasá­gok segítését jelenti a többi kö­zött, hogy Szabadszálláson, Ke­rekegyházán, Kunadacson, Kun­peszéren és Kunbaracson fiók­átvevőhelyet létesítettünk. Az eddigi becslések szerint az idei hektáronkénti termésátlag eléri a 95 mázsát, ami 15 mázsá­val több, mint a korábbi évek átlaga. Idei munkánkat jelentősen megkönnyíti, hogy kezdünk át­térni a konténeres szállításra. Ezeket a kerekeken guruló kon­ténereket a nők is könnyen moz­gathatják és ezzel ellensúlyozni tudjuk a férfi munkaerő hiányát. Jelenleg már 150-et használunk, de számukat folyamatosan 850- re kívánjuk növelni. O. L. Szűcs Róla. ► Tóth Mihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom