Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

] TUDOMÁNY • TECHNIKA KUTATÓMUNKA A GAMF-ON Együttműködés az üzemekkel A GAMF jogelődje, a kecske­méti Felsőfokú Gépipari Techni­kum 1964-ben létesült. A Gépipari és Automatizálási. Műszaki Főis­kolát a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. évi 24. szá­mú törvényerejű rendeletével ala­pította. A főiskola gépipari, gyár­tástechnológiai folyamatok auto­matizálására, az automatizált gé­pek és berendezések üzemelteté­sére és karbantartására, a gyártás műszaki előkészítésére, a gyártási folyamatok és a gyártóeszközök tervezésére, a gyártó-szerelő üze­mek szervezésére és vezetésére, a műanyagok feldolgozására, mű­anyag alkatrészek gyártására, az alkatrészgyártásnál alkalmazott berendezések üzemeltetéséré ké­pez ki üzemmérnököket — irányí­tó műszaki szakembereket. A fejlődés szakaszai A GAMF szervezeti és működé­si szabályzata kimondja: „A főis­kola az oktató-nevelőmunka kor­szerű színvonalon tartása, vala­mint a -társadalmi haladás szol­gálata érdekében a képzés irá­nyával megegyező szakterületen részt vesz a kutatási-fejlesztési munkában, figyelemmel kíséri és terjeszti a tudomány és a techni­ka új eredményeit.” Az első — 1969-től 1973-ig tartó — periódus a főiskolai szintű képzés áttérési, érlelési, a kutatómunka és az ipari fejlesztő tevékenység kialakítási, szervezési időszaka volt. Már több tanszék, így a gyár­tástechnológiai, a gépipari auto­matizálási és a műanyagfeldolgo­zó technológiai, bekapcsolódott az ipari megbízások teljesítésébe, a kutató-fejlesztő tevékenységbe. A munka egyéni kutatásokkal in­dult, amelyekből fokozatosan tan­széki csoportos kutatások váltak az MSZMP KB tudomány-politikai irányelveinek megfelelően. 1973 után a kutatómunka kiszé­lesedett és tervszerűbbé vált. 1974- ben. az intézmény alapításának tizedik évfordulóján megrendez­ték az első tudományos üléssza­kot, amelyen négy szekcióban 42 előadás hangzott el, s az előadók fele a főiskola oktatói karából került ki. Országos célkitűzések A főiskola kutató-fejlesztő tevé­kenysége szoros összhangban áll az Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervekkel. Az OTTKT szellemében kapcsolódott be a GAMF a K—2 Petrolkémiai Köz­ponti Fejlesztési Programba és a K—6 A gépgyártás-technológiai kutatása, fejlesztése című prog­ramba. A K—2-ben 1972 és 1975 'között 3,1 millió forint beruházá­si támogatást kapott a főiskola és 1,5 millió forint értékű kutató­munkát végzett. 1977-től 1980-ig az akkori Ne­hézipari Minisztérium a K—2 program' keretein belül ötmillió forint értékű kutatási megbízást adott a GAMF-nak, míg az MSZMP KB Tudománypolitikai Bizottsága keretéből 1,7 millió fo­rint beszerzési céltámogatáshoz jutott a kecskeméti intézmény. A jelentős összegű támogatás első­sorban a Műanyagfeldolgozó Technológiai Tanszéken folyó si­keres kutatómunka eredménye. A K—6 jelzésű program kereté­ben a Kohó- és Gépipari Minisz­térium 1978-ban 2,5 millió forin­tos kutatás-fejlesztési szerződést kötött a főiskolával. A Tudomány- politikai Bizottság 1978—80-ban kétmilliós nagyságrendű céltámo­gatást juttatott a GAMF-nak. A K—6-ban való részvételt a Gép- gyártástechnológiai Tanszéken fo­lyó kutató-fejlesztő tevékenység tette lehetővé. Jelentős megbíza­tást kapott a főiskola az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság­tól is a „Szállítóberendezések il­lesztése különböző szakaszos tech­nológiai folyalnatokban” téma­körben. E kutatások profilgazdá- ia a Gépipari Automatizálási Tanszék. A számítástechnikai jel­legű tudományos kutatómunka a K—3 jelű központi programhoz kapcsolódik. Belső szükséglet is 1975-től a főiskola rendszeresen végez kutató-fejlesztő munkát Bács-Kiskun megye üzemei szá­mára. Gyümölcsöző együttműkö­dési kapcsolatok alakultak ki ezekkel az üzemekkel, valamint az ország sok más vállalatával. A GAMF jó hírét öregbítik az itt végzett üzemmérnökök is, akik jól megállják helyüket munkakörük­ben. A főiskolának számos üzemmel, vállalattal van együttműködési szerződése jelenleg is. Bács-Kis­kun megyében az IGV kecskeméti sokszorosítógépgyára, a BRG magnetofongyára, a Kéziszerszám­gyár reszelőgyáregysége, a kecs­keméti Tejipari Vállalat, az Izsá­ki Állami Gazdaság, a KALO- PLASZTIK, a REMIX tiszakécskei gyáregysége és a dunavecsei Fém­ipari Vállalat bízta meg a főisko­lát olyan kutatási feladatokkal, amelyek folyamatban vannak, vagy az idén fejeződnek be, illet­ve kezdődnek meg. De nem kisebb a kutatómunka iránt támasztott követelmény .az intézmény falain belül sem. A főiskolán dolgozó szakemberek elsődleges feladata az oktatás. Ám a magas színvonalú oktatás­nak feltétele, hogy maga az elő­adó alkotó módon művelje az ál­tala oktatott tudományterületet, legyenek saját tudományos ered­ményei, szerezzen tudományos mi­nősítést. vegyen részt a tudomá­nyos egyesületek munkájában, ku­tatómunkája közvetlenül vagy közvetve kapcsolódjon az orszá­gos ipari és kutatási feladatok megvalósításához. A kecskeméti Gépipari és Auto­matizálási Műszaki Főiskolán ezek a feltételek adottak. Az ok­tatók közül többen rendelkeznek tudományos fokozattal, vagy váro­mányosai annak, s negyven száza­lékuknak két diplomája van. A főiskola tanárainak tollából szá­mos publikáció, jegyzet, tanul­mány és több könyv jelent meg az elmúlt években. Sitkéi Béla Mavica — a film nélküli fényképezőgép A Sony Corporation olyan elektronikus fényké­pezőgépet fejlesztett ki, melynél a szokványos fil­met mikromágneses tárcsalemezzel helyettesítik. A lemezre felvett színes képet a televízió képernyőjén azonnal vissza lehet játszani, de lehet róla papírké­pet vagy diaképet is készíteni. Az új Sony-készülék, melyet a „mágneses video kamerá”-ról Mavica névvel illették, egy-két éven belül megjelenik a piacon. A Mavica tehát úgy is tekinthető, mint a kép­magnetofon állóképes változata. A Mavica tartozékai: maga a fényképezőgép, to­vábbá a hagyományos fényképezőgép filmjének megfelelő Mavipak elnevezésű mikromágneses tár­csalemez és a speciális visszajátszó egység, ami a képek tv-képernyőre való kivetítését teszi lehetővé. A Mavica 13 centiméter hosszú, 8,9 centiméter magas és 5,3 centi­méter széles, a három tölthető UM—3-as nikkel—kadmium elem­mel együtt 800 grammot nyom. Három cserélhető lencséje van: egy 25 milliméteres F:' 2,0-as, egy 50 milliméteres F: 1,4-es és egy 16—64 milliméteres 1,4-es fókuszú gumiobjektív. A készüléknek három változtat­ható zársebessége lesz, mely vagy automatikusan, vagy kézzel lesz állítható, mégpedig 1 60 és 1/2000 mp között. méterenként kb. 1 millió ezüst képelem található, vagyis négy­szer annyi, mint a Mavicánál. Ez a Mavicával készített képeknél, a rendes filmmel szemben bizonyos durvaságot eredményez. Ha a képeket videoszalagra má­solják át, video-album is készít­hető. A felvett kép törölhető is, így tehát a Mavipak-lemez újra és újra felhasználható. A tárcsale­mezen színes fényképfelvételek eredeti lemezei korlátlan ideig tá­rolhatók. Egv kb. 1 négyzelcenlj meter nagyságú félvezetőt helyeznek el oda, ahova a Mavica lencséjén ke­resztül jutó fény képet alkot, mely a fény erősségétől függően töltő­dik fel. Az optikai kép átalakul elektromos jelekké, mely a forgó Mavipak tárcsalemezén levő fej segítségével mágneses úton rögzí­tésre kerül. Az 1 négyzetcentimé­ter nagyságú szerkezet 280 ezer pontot, illetve képelemet tartal­maz. összehasonlításképpen: a ha­gyományos filmen négyzetcenti­Haszonjárművek Minél korszerűbb a közlekedés egy országban, annál kevésbé képzelhető el, hogy mindenféle szállítási feladatot azonos nagy­ságú teherautók bonyolítsanak le. A nagyobb települések áruterítő vagy -gyűjtő forgalmában ez már csak gazdaságossági okokból sem kívánatos, de a belvárosok forgal­mi rendje is egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy néhány doboz élel­miszerrel vagy egy-két csomag ruhaneművel nagyobb jármű „ha­toljon be” az amúgyis zsúfolt ut­cákba. Erre a célra külön jármű­típust alakítottak ki, a kis ha­szonjárművek családját, s ma már akkora választékban gyártják őket, hogy minden pontosan kö­rülhatárolt feladatra akad megfe­lelő változat. A nyugatnémet Volkswagen cég felismerte a kis haszonjárművek előállításában rejlő kedvező üzleti lehetőségeket, s ezeknek több tí­pusát is kialakította. Közülük egyik legsikerültebb az LT mo­dell, amely már semmiben sem emlékeztet a régebbi léghűtéses boxermotorú típusokra. Az LT modellnél a 2 ezer köbcenti hen­gerűrtartalmú, négvhengeres. so­ros. vízhűtéses, OHC vezérlésű motor elöl van. A teljesítménye 55 kW, s 92 oktános benzin kell az üzemben tartásához. A normál zárt áruszállítón kí­• Képünkön: a legelterjedtebb változat, a VW LT—31 típus rakodás közben. vül gyártják e modell magasított belső terű és alacsony platós vál­tozatát is. A zárt felépítményű típusokat szériaszerűen felszerelik jobb oldali toló- és hátsó kétszár- n.yú ajtóval, amelyek rendkívül előnyösek a szűk utcákban, nagy forgalmú utakon való ki- és be­rakodásnál. A világhírű cég ma­gabiztosságát jelzi, hogy az LT modellekre 50 ezer kilométerig nyújt garanciát. SB" ft A „kis energetika” nagy előnyei Úszó áramfejlesztő telepek —Mikro vízierőmüvek — Szélcsendben is működő szél— hidrogén-erőmüvek — Krími testvérmegyénkben épül az első szovjet ipari naperőmű Villamos energia előállítására használják fel a kitermelt ener­giahordozók több mint egyhar- madát szerte a világon. A leg­olcsóbb villamos energiát a szu­per teljesítményű pakura-, szén­ás gáztüzelésű erőmüvek, továb­bá a hatalmas vízerőművek ad­ják. Ennek ellenére a világon csaknem mindenütt növekszik az érdeklődés a „kis energetika” iránt. Keresettek az olyan vi­szonylag alacsony teljesítményű áramfejlesztő üzemek, amelyek gazdaságosan működtethetők a csekély népsűrűségű, nehezen megközelíthető vidékeken, ahol az energiafogyasztás szintje ki­csi. s a távolság sem teszi kifi­zetődővé transzformátorállomá­sok és erőátviteli rendszerek ki­építését. A Szovjetunióban sorozatban gyártják az „Északi fény” nevű, 20 ezer kilowattos, úszó, gáztur­binás áramfejlesztőket, amelyek segítségével meggyorsítható a kő­olaj- és földgázlelőhelyek kiak­názása az északi vidékeken. Az ország gyéren lakott területein széles körben alkalmazzák a Diesel- és benzinmotoros, moz­gatható áramfejlesztő telepeket, valamint a Diesel-generátorokat. Ez a megbízható és lényegében igénytelen technika nemcsak a Szovjetunióban vált be: az utób­bi 15 évben a kis teljesítményű áramfejlesztő telepek szovjet ex­portja főbb mint az ötszörösére növekedett. A Tien San hegységben siker­rel próbálták ki az első szovjet mikro vízerőművet. Az alig 80 ki­logramm súlyú, miniatűr erőmű­vet gleccserpatakban állították fel, s meteorológiai állomást lát el elektromos árammal. A mik­icerőmü négy szerkezeti egység­ből áll: a vízgyűjtőből, a vastag falú nyomótömlőből, a hidro- energetikai blokkból és a fe­szültségszabályozóból. Az 1,5 ki­lowattos erőmű működtetéséhez 50 literes vízhozamra, és a folyó­víz 4 fokos esésére van szükség. A megtermelt villamos energia önköltsége mindössze harmada a Diesel-meghajtású berendezése­kének. Egyre nagyobb figyelmet for­dítanak a szovjet energetikusok a szélenergiára is. Jelenleg a Szovjetunióban mintegy ötezer — 1—30 kilowatt teljesítményű — szélmotor működik. A szélmo­torokkal termelt áram fő fo­gyasztói a pásztorok, a meteoro­lógusok és a geológusok, mind­azok. akiknek gazdaságos, önálló és hordozható vvllamosenergia- forrásra van szükségük. A szél­energetikai aggregátokat a hat­vanas évek közepétől a kőolaj- és földgázvezetékek sztatikus fe­szültségének megszüntetésére is felhasználják. Nemrégiben kidol­gozták az országban a szélener­getika fejlesztésének 1990-ig ter­jedő komplex programját. A ter­vezetben szerepel az úgynevezett széláram-kataszter megalkotása: egy olyan adatbank létrehozása, amely a Szovjetunió egész te­rületén föltérképezi a légáram­latok erőforrásait. A program keretében Asztrahányban bőví­tik és felújítják a szélaggregá- tokat gyártó üzemet, és tökéle­tesítik a gyártmányok szerkeze­tét. Már kifejlesztették a szél­csendben is működő szél—hidro­gén erőműveket, amelyek a vil­lamos energiával egyidejűleg hidrogént is előállítanak a víz elektromos felbontása közben. Ezek az erőművek szélcsend ide­jén az előzetesen tartalékolt hid­rogént hőgenerátorban elegelve lerme'lnek villamos áramot. A módszer a környezetvédelem cél­jainak is megfelel, mivel csak vízgőz keletkezik a hidrogén el­égetése közben. Nagy reményeket fűznek a szakemberek a napenergia-gaz­dálkodáshoz is. Ma a világ több mint 60 országában terveznek és létesítenek napkohókat és -erő­műveket. Napjainkban a Szov­jetunóban több mint 100 kis tel­jesítményű napkohó működik, főleg világítótornyokon, navigá­ciós bójákon és csővezetékek ka- tódos védőberendezésein. A Krím-félszigeten — Bács- Kiskun testvérmegyéjében — nemrégiben kezdték meg a Szov­jetunió első ipari naperőművé­nek építését. Az ötezer kilowat­tos erőmű a későbbiekben több lépcsőben alakítja át a napener­giát villamos árammá. A villa- mosenergia-termelésnek ez a módszere ma még eléggé veszte­séges, s emellett sokba kerül a fotocellák és a naptelepek elő­állítása is. Ezért a szovjet tudó­sok jelenleg azon dolgoznak, ho­gyan lehetne a napenergiát köz­vetlenül villamos árammá alakí­tani, s miként szerkeszthetnének a jelenlegieknél olcsóbb és na­gyi,bb hatásfokkal üzemelő foto­cellákat és naptelepeket. Az oldalt összeállította: Straszer András .v.y. :*XvXvX\v:v:* HATVANI DÁNIEL Szétszórt csontok 10. (V.) A múzeum bejárata előtt hirdetőtábla, rajta olvashatatlan­ná rongyolódott plakátokkal. Etelka siet a tábla felé, kezé­ben nagy ív rajzlappal, s egy tubus ragasztóval. Fölerősíti a táblát, melyen ez a szöveg áll: MUNKASOKAT KERESÜNK A HUN TEMETŐ FELTÁRÁ­SÁHOZ. FIZETÉS MEGEGYE­ZÉS S7ERINT. VÁRSZÖLLŐSI MÚZEUM IGAZGATÓSÁGA. A város presszójának belső termében a sarokasztalnál ül Ha- rangos-Kovács László, a helyi Egyetértés Téesz elnöke. Előtte díszes kapcsos füzet van kiterít­ve, az elnök verssorokat ró egy­más alá. Észrevétlenül mögéje lopódzik a csecses-faros felszol­gálónő, s úgy teszi a vendég elé a következő fél konyakot. Né­hány üres pohár, jelzi, hogy nem az első adagról van szó. A presszósnő Harangos-Ko- vács füléhez hajol, úgy, hogy melle csaknem a férfi vállába fúródik. — Arról írjon már verset, hogy kezdődik az ásatás. . . — Táncsak nem a hun teme­tőben? — kérdi meglepetten Ha- rangos-Kovács. — De bizony, hogy ott. . . Hol él maga, hogy még ezt sem tud­ja? Már ki is függesztették a múzeum elé, hogy munkásokat vesznek fel. Tag nélkül marad a téesz ... Harangos-Kovács elsápad. — Fizetek! A nő bólint, számolóblokkot vesz elő. A tanácselnök fel-alá járkál a szobájában. Cseng a telefon, föl­veszi: — Szedlák. Harangos-Kovács telefonál a tőeszelnöki irodából: — Ferikém, ha istent ismersz, állíttasd le ezt az ásatást. Itt vannak az őszi csúcsmunkák, s viszik el az embereimet. Buzgól- kodik ez a szakállas kölyök is. Tudod, a régész ... Szedlak nyel egyet. — Tudom, igen . . . De Laci­kám, bármennyire is megértelek, nem ilyen egyszerű az ügy. A megyei párttitkár is támogatja. — Valamit azért mégis ki kellene találnunk. Közösen . . . Elég jól haladnak a sztrádával, sokakat érint a kisajátítás. — Nézd Laci, ez nem telefon­téma. Egyfelől azonban meg­nyugtatlak: nem fogok tudni ar­ról. hogy kinek és hogyan tar­tasz be az ásatás ügyében. Cse­rében ugyanezt kérem én is tő­led. — Azt hiszem, ez korrekt aján­lat — mondja elégedetten Ha­rangos-Kovács. — Korrekt és tisztességes — teszi hozzá “Szedlák. 11. Kürti késő este ér haza alag­sori szállására. Villanyt gyújt, mappáját a sarokba hajítja, le­roskad az ágy szélére; fáradt. Ekkor veszi észre, hogy a kis asztalkán hét vagy nyolc üveg palack bor áll. Az egyiket kö­zelebbről is megnézi, a címke alján a felirat: várszöllősi Egyet­értés Mg. Tsz palackozó üzeme. Majd fölfedezi az üvegek mel­lé helyezett kis cédulát is, me­lyen kézírással ez a szöveg áll: Harangos-Kovács elvtárs ajáhdé- ka. Egészségére. Etelka. Kürti fekete filctollat vesz elő. s a cédula hátlapjára ezt írja: VISSZA A FELADÓNAK! De aztán legyint, a cédulát össze­tépi. előkeresi dugóhúzós bics­káját, s felnyitja az egyik vörös botos palackot. Tölt, iszik, me­gint tölt, megint iszik . .. 12. Másnap reggel a régész be­megy Kerengihez. — Főnök, vannak-e már je­lentkezők? — Nincsenek, és egyelőre nem is lesznek — mondja az igazgató, és elnéz óldalra. — Amíg az őszi csúcs nem ér véget, méltányol­juk a téesz kérését. Bármikor rájuk lehetünk utalva mi is... Különben véletlen, hogy ber«t találsz, még van egy hét sza­badságom, most veszem ki. — Engedd meg. hogy szerez­zek embereket én magam. Ho­zok Balogszállásról cigányo­kat .. . — Ahogy gondolod. Előtte azért hívd fel Sáfárt, hogy en­gedélyezze. Ha ő hozzájárul, ré­szemről a fáklyásmenet. 13. lásomat is be kell tartani. Ez nem kubikosmunka, hanem tu­domány. Rostás vigyorogva a többiek felé fordul: — Halljátok csórók? Már mi is tudományos emberek vagyunk. — Azok bizony — bólogat Kürti komolyan. — Szerszámo­kat a helyszínen kapnak, most pedig kövessenek. Az oldalkocsis motorbiciklit pöfögve, zörögve követi a Wart­burg. A kocsit Rostás vezeti. F7)lyTT< a feltárás egész nap. Kürti egy hegyes karóval előre kirajzotgatja a felásandó terüle­tet. Előkerülnek az első csont­vázak; a koponyáról maga a ré­gész kaparja le a földet. A cigá­nyok babonás félelemmel néze­getik a csont leleteket. Közben Kürti szorgalmasan rajzolgat mappájába. El-elbámul észak felé. ahol a távolban egy enyhe magaslat emelkedik ki a síkságból. Estefelé egyenként kifizeti munkásait, és elköszön tőlük. — Viszlát, emberek. Akkui holnap reggel találkozunk. (Folytatjuk.) Végtelenül rozoga, piszkos, drapp színű, régi típusú, lekerekí­tett vonalú Wartburg áll meg a múzeum előtt. Kiszáll belőle öt férfi, fiatalok és középkorúak, barna bőrűek, szikárak és lom- posak. Indulnak befelé, de egy perc sem telik el, már jönnek is vissza. Kürtivel együtt. Az öt közül Rostás a legerőteljesebb testalkatú; a régész mellé sze­gődik, ő tárgyal a többiek ne­vében is. — Tehát meglesz fejenként a kettőszáz, gazduram ? — Erre mérget vehet. De cse­rébe alapos, lelkiismeretes mun­kát várok, s a legapróbb utasí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom