Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-25 / 198. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 25. Ágazati együttműködésekkel csökkenthetők a gazdálkodási különbségek RpS7PlfrPtP V Varga Antal TESZÖ V-t it kárral A Bácskai és a Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében 59 közös gazdaság van. A területük ösz- szesen ?20 ezer hektár. A gazdaságok a VI. ötéves terv első évének előirányzatait teljesítették. Először történt, hogy a mérleg szerinti nyereségük'fölözte az 1 milliárd forintot. Az országos átlagot meghaladó vállalati eredménynövekedés hozzájárult az évi tervfeladatok teljesítésének megalapozásához. A tagszövetkezetek fejlődését a mind szigorúbb feltételek, a magasabb követelmények jelentősen befolyásolják. Az V. ötéves tervidőszak második felében már nagyobb mértékben jelentkezett az üzemek differenciálódása. A szabályozókhoz jobban alkalmazkodni tudó gazdaságok fejlődése erőteljesebbé vált, viszont az átlagnál jobban szakosodott, visszatérően vezetési gondokkal küzdő üzemek fejlődési üteme lelassult. • Több növényvédelmi társulás működik a Bácskában és a Duna mellékén. A hartainak 12 szövetkezet és a BKR a tagja. Képünkön vegyszer- felvételre szállt le a repülőgép az Erdei Ferenc Tsz. területén. (Méhesi Éva felvétele) Ezekről a jelenségekről beszélgettünk dr. Varga Antallal, a területi szövetség titkárával. A különböző fejlettségű üzemcso- c. oportok arányáról érdeklődtünk e őször. — Az összes földterület, az eszközállomány, az aktív .dolgo- 7' k 16—17, az alacsony, 41—42, a közepes, és a 40—41 százaléka a magas hatékonysággal gazdálkodó üzemekben van. Az elmúlt évoen a termelőszövetkezetek összes mérleg szerinti nyereségének mindössze 5,2 százaléka képződött az alacsony hatékonyságú gazdaságokban. A különbségek mérséklése érdekében sokat tehetnek az intézmények. A szövetség üzemsoros, a főágazatokra is kiterjedő elemzésekkel, értékelésekkel és az ezekhez kapcsolódó ajánlásokkal, javaslatokkal, a kétoldali együttműködések kialakításával, valamint az üzemi tennivalók segítésével járul hozzá az eredményesebb gazdálkodáshoz. Külön is megemlíthető, hogy a szövetség keretében működő Kölcsönös Támogatási Alap — amelynek tagja valamennyi termelőszövetkezet — minden esetben kielégíti az átmeneti pénzzavarokkal küzdő üzemek igényeit. A területi szövetség körzetében az érintett termelőszövetkezetek és ezek munkáját segítő szervek erőfeszítéseit jelzi, hogy több év átlagában alacsony hatékonysággal gazdálkodó üzemek egy része magasabb kategóriába került. — A közös gazdaságok fejlődésével járó különbségek, különösen a feszültségeket előidéző tényezők vitát váltanak ki. Milyen gondok jelentkeznek? — Visszatérően szóba kerülnek a vezetési színvonal növelésével, a személyi feltételek javításával kapcsolatos tennivalók. Igénylik, hogy ha szakemberek időszakosan vagy véglegesen vállalkoznak alacsony színvonalon gazdálkodó üzemekben vezetői munkára, anyagi érdekeltségüket pontosabban rendezzék. Ugyanis erre vonatkozóan csak a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek esetében történtek intézkedések. Gondoskodni kellene arról, hogy a vállalt ledolgozott idő után — ha a szakember igényli — az eredeti, vagy hasonló beosztásába visszamehessen. Több fórumon elmondták azt is, hogy néhány évre szóló szerződéssel a szakemberek jobban elő tudnák segíteni a biztonságosabb termelést, a gazdálkodás eredményességének javítását. Jelenleg szinte példát sem tudunk említeni arra, hogy alacsony hatékonyságú gazdasággal valamelyik vállalat több évre szóló szerződést kötött volna. — A szövetség tagszövetkezeteinek fejlődése, az iparszerü technológiák elterjedése szorosan kötődik a különböző társulásokhoz, az ágazati együttműködésekhez. Miként jelentkezik ez a gyakorlatban? — Körzetünkben négy közös vállalat, 17 jogi személyiség nélküli társaság, 36 különböző, jórészt kétoldalú együttműködés, és 24 termelési rendszer tevékenységéhez kapcsolódnak az üzemek. Mindezek jó keretek lehetőséget adnak a résztvevőknek — köztük az alacsony, hatékonyságú üzemeknek — ahhoz, hogy részesei legyenek a tudományos kutatómunka gyakorlati eredményeinek, a fejlett technológiák alkalmazásának, átvegyék az üzem- és munkaszervezés legjobb módszereit. — Néhány jó példát hallhatnánk? — A Bácskai Húsipari Közös Vállalat például érdekeltségi rendszerével kedvezően befolyásolja a sertéstenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztését, pozitívan hat a termelési kedv alakulására. A vállalat munkája iránti érdeklődést az is jelzi, hogy az idén a két szakosított telepet üzemeltető mélykúti Lenin Termelőszövetkezet is belépett a tagok sorába. A Kalocsai Agráripari Egyesülés többek között a legfőbb agrokémiai feladatokat tagjain kívül nyolc szomszédos termelő- szövetkezet részére is elvégzi. Ez a segítség a költségtakarékosság mellett megakadályozza a párhuzamos fejlesztéseket. Az ésszerű, népgazdasági és üzemi szempontból is hasznos összefogást példázza a rémi Dózsa Termelőszövetkezet irányításával működő takarmánykeverő gazdasági társaság. Az évi 100 ezer tonna takarjnányt előállító összefogás az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű kooperációjává vált. A sokoldalú, eredményes együttműködések élenjárói a különböző ágazatokban a hartai Erdei Ferenc, a vaskúti Bácska, a fajszi Kék-Duna és a bácsalmási "'Petőfi Termelőszövetkezet. Ezenkívül lehetne még sorolni néhány gazdaságot. — Mit tesz a területi szövetség az együttműködések érdekében? — A társulások, a termelési rendszerek munkáját folyamatosan koordináljuk, általában arra törekszünk, hogy segítsék a kü• lönbségek kedvezőtlen hatásait, mérsékeljék a differenciált fejlődést. Elnökségünk a vonatkozó párthatározatok útmutatásaira támaszkodva ez évben ismételten napirendre tűzi a termelő- szövetkezetek fejlődésének tapasztalatait. .Ily módon összegezzük a legfontosabb szövetségi és üzemi tennivalókat is. Kereskedő Sándor Miről írnak az üzemi lapok? Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek újságjai a mező- gázdasági munkák állásáról, a növénytermesztésről, az állattenyésztésről és — természetesen — az időjárásról. Az ipari üzemek híradói pedig az első féléves tervek teljesítéséről, a soron következő feladatokról, a termelés korszerűsítéséről, az anyag- és energiagazdálkodásról. S az eredmények, a számok mögött mindenütt ott vannak a munkások, a termelőszövetkezeti parasztok — a dolgozó emberek. Az ő bemutatásukkal sem maradnak adósak a Bács-Kiskun megyei üzemi lapok. személyében kiváló darusuk van az építőknek. Az építkezésre kilátogató újságírót megragadja a magasból elébe táruló látvány: az egyik oldalon új épületek tucatjai, fényt villantó ablakok százai sorakoznak, míg a másikon vízfoltoktól csillogó, zsombékos rét nyújtózik. A sürgő-forgó emberek — akiknek keze nyomán új és új városrészek nőnek ki a földből átformálják a várost, az országot. BACS MEGYEi r~íí-- - ! ÉPÍTŐK | * »in tim »Ozi Ai.i«mi trlTOirA«! vAhalat dolgozóinak lama | Bátor és erős férfiak Panelszerelőkről közöl riportot a Bács megyei Építők — a Duna— Tisza közi Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak lapja. Aki fél, az ne menjen panelszerelőnek — sommázva tapasztalatait az új lakótelep egyik épülő házának harmadik emeletén az újságíró. Itt gyenge, vagy ügyetlen ember nem él meg: a drótkötélen függő betonpanelt még a viszonylag gyenge szellő is úgy megpörgeti, hogy ember legyen a tálpán aki elkapja és a helyére illeszti. Csatalinácz István művezető és csapata összeszokottán végzik a nehéz s nem is veszélytelen munkát. Szabó József és társai már a beton koccanásából is „kihallják”: pontosan a helyére került-e a födémpanel, vagy billeg, mert nem fekszik fel valamelyik szélével. Szerencsére Szilágyi Ferenc holmikért. A telep KlSZ-szerve- zete által rendezett divatbemutatón manökenként is sikert aratott nemrég. Nők, akikre számítani lehet Ám nem csupán a férfierő, s virtus diadalmaskodik a mindennapi helytállásban. A „gyönge” nők szorgalma, kitartása éppúgy elismerésre méltó. A Finomposztó Híradó — a Bajai Finomposztó Vállalat pártbizottságának lapja — három bácsalmási munkásnőt mutat be a Szorgalom és aktivitás a jellemzőjük című cikkben. Engi Amália és Kabóth Mária fonók, valamint Visinka Mária szö- yjő, mindhárman a bácsalmási gyáregység legeredményesebben dolgozó munkásnői közé tartoznak. Teljesítményük legutóbb 117, 113. illetve 112 százalékos volt. Külön írás hozza portréközeibe a Finomposztó Híradóban Kőhegyi Gabriellát, a vállalat hercegszántói telepének alig 16 esztendős munkásnőiét. A keresztor- sózó kislány, aki kora reggel néha bizony álmos és talán morcos is kissé, kedvét leli a munkájában, a szép színes fonalakban, és természetesen rajong a divatos Elégedett öregek S ha a gyermekkoriból alig hogy kinőtt Gabrielláról elismerő szavakat ír a vállalati újság, hasonlóképpen a tisztelet hangján szól két idős emberről a Híradó — a szábadszállási Lenin Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet üzemi lapja, özvegy Baracsi Péterné 95, Varga János 94 éves. A néni, akinek három gyermeke, négy unokája és hét dédunokája van, 74 éves volt, amikor a földjével együtt belépett a tsz-be. „Volt némi kis aggodalom a szívemben, hogy jó lesz-e? — emlékezik. — Ahogy azonban az idő haladt, egyre jobban és jobban kialakult az élet a termelőszövetkezetben, a tagok elégedettek, s mi öregek is . több járadékot kapunk.” János bácsi kőműves mester- volt, 73 évesen lett tsz-tag. Két lánya van, akik nagyon szeretik. „Nagyot fejlődött már a világ és a tsz az akkorihoz képest — mondja. — Jól gazdálkodnak a fiatalok, ezt én idős ember onnan tudom, hogy minden évben megkapom a kiegészítő összeget a nyugdíjamhoz. a karácsonyi segélyt, és nem utolsósorban a háztájit. Nekem a megélhetésem biztosított, a lánvoméknál ebédelek, de a régi családi házban élek; Szeretnék még egv kicsit dolgozgatni, amit a korom és az erőm megenged.” S B SAJTOPOSTA Ki így, ki úgy Több olvasónkkal folytattunk a minap élénk eszmecserét a közcélú egyéni kezdeményezések-ötletek szükségességéről, lehetőségéről, a kisvállalkozások jelentőségéről. Beszélgetőpartnereink a végén oda lyukadtak ki, hogy mostanában a pénzhajhászás hulláma sodor rengeteg embert. Szerintük, jó néhányan fáradhatatlanul ügyeskednek, sőt merészen túllépik a törvényesség, a tisztesség határait. Ki így, ki úgy zsebeli be a plusz forintokat — összegezték tapasztalataikat. Ez utóbbiakat — gondolva a többletmunkát végző becsületes állampolgárok zömére — roppant szélsőséges., már-már alaptalan állításnak véltük, mígnem egymásután két olyan esetről is értesültünk, amely enyhén szólva megrendítette derűlátásunkat. Bár egyik sem jellemző, de hogy ne is váljék azzá, közreadjuk a fontosabb részleteket. A cukrászdában A tulajdonos, a megyei vendéglátó vállalat világosan megmondta a versenytárgyalást nyert vállalkozónak, milyen feltételek közepette működtetheti a „hírős” város egyik terén lévő kicsi cukrászdát. Közölte: nem árusíthat sört és más szeszes italt helybéli fogyasztásra, s hogy ülő vendéget sem szolgálhat ki, mert az egység nem rendelkezik illemhellyel, mosdóval. És mi történik a gyakorlatban? Alig tartja magát az. előírásokhoz az üzemeltető, aki önkényes módon bővítette készletét szinte mindenféle szeszes itallal, a vendéget pedig — ha nem is köny- nyen — leülteti, s kiszolgálja az igénye szerint. Aki pedig vécézni óhajt, mehet a parkba, a sétányra. És megy is. A környékbeli lakosok emiatti panaszát jogosnak találta a tanács, majd a megállapítása nyo• • • mán a tulajdonos figyelmeztette a szerződéses vállalkozót az üzletköri rend szigorú betartására. Ám úgy tűnik, hiába, mert a furcsa állapot semmit sem változott. Ezt közölte szerkesztőségünkkel nemrégen a népfront körzeti titkára, akinek leveléből arra következtetünk, a cukrászdás a pénzért, a bevételért mindenre képes. A vonaton Kánikulai vasárnap utazott Kiskunfélegyházáról Kiskunhalasra az a fiatal házaspár, amely kisgyermekét egy babakocsiban vitte magával. Utóbbiról kiderült az állomási pénztárnál, hogy nem kell érte fizetni, ha kézipoggyásznak minősül. Mindezt elhitte a két szülő, s mit sem sejtve szállt fel a vonatra, ahol rövidesen következett a kellemetlen meglepetés. Megjelent ugyanis a kalauz, akinek rögtön feltűnt a tárgy, § közölte, ilyesmit netn szabad itt szállítani, ezért bírságot kell fizetniük. A férj és feleség hivatkozott arra, nekik mást mondott a vasúti pénztáros, ám a jegyvizsgáló hajthatatlan maradt. Húszast fizettetett, de a felvett összegről nem adott nyugtát. Ez nem is zavarta különösebben a házaspárt, csak akkor váltak mindketten izgatottá, amikor nem sokkal később megérkezett az ellenőr, ö azonban pillantásra sem méltatta a gyerekkocsit. El kell még mondani, ezzel a kézipoggyásszal visszaúton sem volt baj. A panaszosok is csak azért nem felejtették el az egészet, mert a húsz forint igazi rendeltetésére nem találnak kellő magyarázatot. Arra gondolnak, talán a kalauz az egyéni pénzszerzésnek ezt a módját választotta. Ki így, ki úgy ... Villáminterjú — a pékárukról Az utóbbi időben egyre több a kifogás a megyeszékhelyen a kenyér, a kifli és a zsemle minőségét illetően. Egyesek a túlságosan égett héjú pékáruk miatt panaszkodnak, mások a szokásosnál kisebb súlyukat teszik szóvá, arra gondolva, hogy a vásárlók rendszeresen károsodnak. — Tényleg nincs minden rendjén mostanában a termelés körül? — kérdeztük a kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatóját, Kiss Józsefet, aki ezeket válaszolta: — Hozzánk is befutottak már hasonló tárgyú jelzések, bejelentések, amelyek általában megfelelnek a valóságnak. Azzal kezdem, a nagyon megsült-megégett héj a mi hibánk következménye, melynek megszüntetése érdekében intézkedem. A termékeink méreteit illetően azonban vétlenek vagyunk. — Miért? — Jelenleg az új búzából őrölt olyan lisztet dolgozunk fel, amelynek az úgynevezett sikértartalma még nem kielégítő. Ezen a helyzeten tavaly úgy segítettünk, hogy a régebbi lisztet használtuk fel, idén azonban már nem rendelkezünk efféle alapanyaggal. Különben az idősebb háziasszonyok — akik valaha maguk sütöttek kenyeret — jól ismerik ezt az állapotot, ők úgy mondják, még „erőtlen” a liszt. Belőle tehát nem készülhet a kívánt térfogatú, méretű áru. Gondot okoz még az. hogy az importból származó kelesztőanya- gunk is elfogyott. Egyébként tudni kell, hogy a sütőipari termékeink súlya megfelel a szabványnak. ebbéli károsodás tehát nem éri a vevőt. — Mikorra várható változás? — Remélem, hamarosan érettebb, jobb minőségű lisztet kapunk, melynek felhasználásával rendszeresen készíthetjük a mindent igényt kielégítő, vagyis a megszokott méretű-ízű pékárut. LEVELEKBŐL RÖVIDEN Békétlenséget okozó foci Kiss Sándor és 11 társa a kalocsai Széchenyi lakótelepről küldte hozzánk levelét. Ebből kiderül, bár a környéken sok a testmozgásra alkalmas terület, így a futballpálya is, ennek ellenére némelyek úgy döntöttek, hogy az egymástól rövidke távolságra levő lakóházak között is fociterepet rendszeresítenek. Állandóan ide-oda röpül a labda — írják a panaszosok —, egyszer egy idős bácsit talál el, máskor pedig a kisbabáját cipelő édesanyát. És szinte elviselhetetlen a játék közbeni üvöltözés. Ezek a srácok egyébként belegázolnak az ottani virágágyakba is, tehát tönkreteszik a parkot. Funkciójuk, tekintélyük alapján a lakóközösség képviselőinek kellene fellépniük eme állapot felszámolása érdekében. Vajon miért késlekednek? A kecskeméti Akadémia körút 53—59. szám alatt lakó levélírónk felháborodva tudatta velünk: az egyik éjszaka csörgésre- csattogásra ébredt, ami azzal végződött, hogy teljes sötétségbe borult a környék. Reggel szétnézett a ház mentén, s látta a szomorú tényeket, az összetört villanyégők darabjait, a hálózati oszlopok megrongált biztosítóberendezéseit, kiszaggatott drótjait. A történtekről informáltuk a DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltségét, ahol elmondották, sajnos korántsem egyedi cselekményről van szó, hiszen szinte naponta érkezik a sürgős bejelentés hozzájuk, hogy itt letépték a villanyvezetéket, ott tönkretették a földkábelt, amott pedig az árammérő órát távolították el helyéről a vandál kezek. És e felsorolást lehetne folytatni. Mint megtudtuk, havonként tízezrekbe kerül a vállalatnak az ilyen okokból történt helyreállítás. Pedig ezt a pérfet sokkal fontosabb feladat elvégzésére is fordíthatnák. De ezzel kevésbé törődnek azok, akik a társadalmi tulajdon semmibevevésében, pusztításában élik ki eltorzult szenvedélyeiket. A szakemberek közölték, ezek a rontópálok nagyon veszélyes dolgot művelnek, hiszen feszültség alatt levő villamosberendezésekhez nyúlnak hozzá. Ahol bármikor bekövetkezhet a halálos áramütés. Véleményünk szerint a saját józan eszük is óva inthetné az ilyen elvetemült személyeket attól, hogy a jövőben tovább rongálják javainkat. De gyanítjuk, a megfékezésükre még szükség van a közrendet hivatásosan őrzők következetesebb fellépésére éppúgy, mint a társadalom fokozottabb éberségére! „Menjünk tanyára?” Nagyon elkeseredett a Hercegszántó, Alkotmány tér 5. szám alatt lakó Szabovlyev Istvánné, aki a férje nevében is írja, hogy a közvetlen szomszédban levő udvar ijesztően elhanyagolt, ahol hemzsegnek a bogarak, a rovarok, melyek másutt is „tiszteletüket teszik”. Még ennél is kellemetlenebb azonban, hogy a tulajdonos sok-sok órán át használja a kovácsüllőjét, a villany- fűrészét, a hegesztőkészülékét és. még ki tudja milyen szerszámát. A kopácsolástól, s az egyéb zajtól alig lehet megmaradni a környéken. Nyugalmunk nincs — panaszolja olvasónk —, állandóan idegeskedünk és szedjük a nyugta- tót. Talán menjünk tanyára? Efféle javaslattal már kedveskedett a szomszéd. Tudjuk, létezik környezetvédelmi törvény, sőt a csend is szabályozva van, csak azt nem értjük, a helyi hatóság miért nem él a rendelkezések adta lehetőségekkel. E jogos kérdésekre mi is kíváncsian várjuk az illetékesek válaszát! KÉRDEZZEN Csendháborítás-e az éjszakai Fenyvesi Mihály és hat társa írta alá a Kiskunhalas, Vasút u. 6/a. szám alól érkezett levelet. Megtudjuk belőle, hogy a város egyik legforgalmasabb útvonala mentén fekvő emeletes szövetkezeti ház lakóinak kétszeres a bosszúsága: nappal a rettenetes autózajt kénytelenek elviselni, éjszaka pedig a szűnni nem akaró kutyaugatás űzi el a nyugalmukat. A négylábúak a szemközti földszintes ház őrzői, s az este beköszöntésével az utca minden járókelőjét megugatják. A továbbiakat így részletezik olvasóink: „Az éjjeli pihenésünk hiánya a legkellemetlenebb. Főleg most, nyáron, a nyitott ablakok mellett borzalmas hallgatni órákon át a csaholást. Panaszt tettünk a tanácsnál, ahol azt mondották, semmi jogalap nincs, hogy intézkedjenek ügyünkben. Belenyugodjunk ebbe? Egyáltalán jogi szempontból csendháborító-e az éjszakai kutyaugatás?” Abból a nyilvánvaló tényből kell kiindulnunk, hogy a házőrző ebek a természetüknek, funkciójuknak megfelelően ugatnak éjjel is, ha idegent látnak a környéken. Hangjuk valóban zavarhatja a közeli lakóközösség nyugalmát. — FELELÜNK kutyaugatás? Csakhogy ez a csendháborítás aligha szüntethető meg a csenddel kapcsolatos rendelkezés alkalmazásával, hiszen nem indokolatlanul és ember által okozott zajról van szó, márpedig e paragrafus csak az ilyen esetben teszi lehetővé az eljárást. De akkor mi a megoldás? Amint azt a megyei tanács igazgatási osztályának egyik szakelőadója közölte, az érdekeltek az otthonuk rendeltetésszerű használatában vannak megsértve, vagyis pihenésükben szenvednek hátrányt más miatt. Így hát birtokvédelem illeti meg őket. Ennek érdekében a helyi tanács szabálysértési csoportjához kell fordulniuk bejelentésükkel. A hatóságnak módja van arra, hogy a lakók nyugalmáért megtegye a szükséges intézkedéseket. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. )
