Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-19 / 194. szám
4 • PETŐFI NÉPE « 1982. augusztus 19. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT MEGÜJULÁS ÉS INNOVÁCIÓ (in.) Hogyan lett a veszteségből nyereség? Az alkotók összefogása A világpiaci árviszonyok következetesebb érvényesítése egyre kevésbé ad módot arra, hogy a vállalatok a szükséges nyereséget csupán a bevétel és a termelés mennyiségének a növelésével érjék el. Értékes anyagokból, drága energiával csak akkor érdemes többet gyártani, ha az jó áron eladható. A nyereség egyre inkább csak úgy növelhető, ha ugyanazt a termékmennyiséget kevesebb anyagból és energiával gyártják, vagy ha ugyanannyi anyagból és energiával drágább terméket állítanak elő. Ehhez kell az ötletes, folyamatos műszaki fejlesztés. Az utóbbi időben számos intézkedés született a K+F kapacitások hatékony összefogására és kihasználására. Elszámolási és pénzügyi intézkedéseket hoztak azzal a céllal, hogy az önálló kutatóintézetek érdekeltsége jobban kötődjék a vállalati, termelési érdekhez. Szövetkezeti gazdák látogatták meg kerek hat esztendeje dr. Czeglédy Jánost a munkahelyén. Köztiszteletben álló dolgozók Mélykútion valamennyien, akiket még ifjú kora óta jól ismert az ottani születésű kertész szakember. Az Alkotmány Tsz 'tagságának képviseletében jártak akkor Kunbaján. Kérték az igazgatót, hogy vállalja el az akkor elég súlyos helyzetben levő termelőszövetkezet vezetését. Az eset 1976 áprilisában történt, és néhány héttel később a közgyűlés megválasztotta elnöknek Czeglédy Jánost, aki huszonnégy esztendeig a szomszédos állami gazdaságot igazgatta. Nehéz időszak következett számára, hiszen csaknem négy esztendeig a megüresedett főmezőgazdászi munkakört is el kellett látnia. Az Alkotmány Tsz gazdasági és pénzügyi helyzete cseppet sem volt rózsás, hiszen az 1975-ös esztendő zárszámadási mérlege még 15 milliós veszteséget mutatott ki. Ilyen közös gazdaságban nemigen maradtak meg a szakemberek. 1968 és 1974 között ezerkétszáz téesz-tag és alkalmazott hagyta el a szövetkezetét. Mit lehetett tenni ilyen előzmények után, kérdeztük dr. Czeglédy Jánost? — A szövetkezet vezetősége a járási párt- és állami szervekkel, a területi szövetséggel együttműködve, dolgozta ki az Alkotmány Tsz fejlesztési tervét. Az 5200 hektáros gazdaságnak kilenc település határában, sőt a Dunántúlon is volt érdekeltségi és mezőgazdasági területe. Először a sok táblában, parcellában itt-ott fekvő földeket kellett összehozni cserékkel, táb- lásítással vágy átadással. Az 1970-es évek elején a tömeges elvándorlás miatt, a nagy felületű ültetvények hovatovább gazdátlanul maradtak, nem akadt, aki megművelje. Az 1200 hektár szőlőhöz, gyümölcsöshöz a telepítéskor és azután sem épült feldolgozó. A termést a pincegazdaság, és más kereskedelmi vállalatok vették át elég nyomott árakon. Felújításra, ültetvény-korszerűsítésre sem jutott elég pénz, természetes, hogy borászati üzemre annál kevésbé. A veszteség meg tovább halmozódott. Elhatároztuk, hogy a szomszédos állami gazdaságnak adjuk át a 800 hektár szőlőt és a 400 hektár gyümölcsöst. Amit ellenszolgáltatásként kaptunk, abból kiegyenlítettük tartozásainkat, amelyek 1975-ig eléggé felszaporodtak. Sokan fájlalták a termelési szerkezet ilyen gyökeres megváltoztatását, de nem volt mit tenni. A 4000 hektárosra csökkent szövetkezeti területből 3540 hektár szántó, 307 hektár legelő maradt, a többi erdő. A szőlő-gyümölcstermesztő nagyüzem szántóföldi növénytermesztő gazdasággá alakult át. Milyen ma a vetésszerkezet? — Búzát, napraforgót, kukoricát termesztünk, és a nagyüzemi állattartásnak tömegtakarmányt. Nemcsak az ültetvényeket adtuk át, hanem valamennyi veszteséges ágazatot is felszámoltunk. Erre a sorsra jutott a lósport is. A valamikor elég nagy költséggel felépített és fenntartott sportpálya, ahol népes közönség, külföldi résztvevők előtt rendezték a fogathajtó bajnokságokat, ma üres. A jobb sorsra érdemes sportlétesítmény üzemben tartását senki sem vállalta el, bár kezdetben erre ígéretek is elhangzottak. Más 'állattenyésztési ágazatokat valósítottunk meg. A tehenészet és a szarvasmarha-hizlalás mellett évente másfél, egymillióhatszázezer broilercsirkét értékesítünk. Az aszály ellenére kielégítő, szép terméssel fizetett a kenyérgabona, ígéretes a napraforgó és a kukorica. Úgy tűnik, hogy terven felül is hoz bevételt az olajosmag, amelyet a Bácsalmási Napraforgótermelési Kendszer technológiája szerint művelünk. A BNR-en kívül a bábolnai IKR, a bajai BKR eljárását alkalmazzuk a kalászos gabona-, valamint a kukoricatermesztésben, valamint a gyepgazdálkodásnál és a lucernánál. A broliercsirkével a Hunniahib- ridhez társultunk. A földcserék, táblásítások ellenére maradt a mélykúti szövetkezetnek elég gyenge minőségű mezőgazdasági területe is. Ennek szerényebb bevételét mivel sikerült kiegyenlítenie a közös gazdaságnak ? — Említettem, hogy a kimon- dodottan veszteséges ágazatokat szűntettük meg. Ami gazdaságos, azt nem. Megmaradt például az alumínumöntöde, ahol harmincötén dolgoznak. A ’fővárosi ELKO-gyárnak készítünk elég nagy sorozatban tömbszelencéket. Ez a munka a könnyűfémöntödénk kapacitását teljesen leköti. Megnyitottuk az elektromos- és rriotorostargonca• ígéretes a kukorica termése — mutatja a jól megtermett csöveket dr. Czeglédy János. javító üzemünket, amely az egész országra kiterjedő szolgáltatást végez. Jövedelmező a nehézgép- ágazatunk is, amely a talajmunkában, a tereprendezésben fejt ki hasznos tevékenységet. Nagy forgalmat bonyolít le szövetkezetünk üzemanyagtöltő állomása, tavaly 35 milliós bevétellel zárta az évet. Amióta a pénzügyi szervekkel sikerült az árrésben megegyezni, nyereségre is van kilátás. Elképzelésünk, hogy a szántóföldi növénytermesztési ágazatokban előbbre lépünk. Már tizenkét egyetemet végzett szakember dolgozik szövetkezetünkben. A továbbképző tanfolyamok is eredményesek. Huszonötén tanulnak, hogy szakmunkás -képesítést szerezzenek. A magasabb képzettségűek közül többen szakmérnöki vizsgára készülnek. Ilyen előzmények után a vetőmagtermesztésre is ^vállalkozik közeljövőben a szövetkezetünk Jíéhány esztendő alatt a szövetkezeit vezetősége és a tagsága között kialakult a kölcsönös- bizalom. Megszűnt az Alkotmány Tsz-ből az elvándorlás. Aki dolgozik, az megtalálja a számítását. A közösben szerzett keresettet egészíti ki a háztáji jövedelme. A szorgos munkával együtt jár az anyagi, erkölcsi elismerés. Több termelőközösség nyerte el a szövetkezet kiváló brigádja címet. A veszteséges gazdálkodás jövedelmezővé vált. Az idén 9 milliónál magasabb szövetkezeti eredményre, nyereségre számít a mélykúti Alkotmány Tsz. Kiss Antal Társulás egy-egy témára Két—három kutatóintézet beolvadt egy—egy termelő vállalatba, a Híradástechnikai Ipari Kutató- intézet pedig az Egyesült Izzó fejlesztő laboratóriumával, a Központi Fizikai Kutatóintézet félvezető kutatócsoportjával és az Izzó gyöngyösi gyárának egyik termelő részlegével új vállalattá egyesült. Itt jött létre az elektronikai alkatrészgyártás fejlesztését szolgáló program központi termelő bázisa: a Mikroelektronikai Vállalat. Néhány kutatóintézet műszaki fejlesztő vállalattá alakult, tehát árutermelésre tért át. Gyártmányleírásokat, technológiai dokumentációkat szállítanak konkrét megrendelésekre, adott határidőre és szabott áron. A fejlesztő vállalatok saját kockázatukra is kutathatnak, fejleszthetnek, vállalva, hogy a megoldásra — itthon vagy külföldön — vevőt keresnek. A legújabb jogi, pénzügyi feltételek széles körben módot adnak arra, hogy kutatóintézet, fejlesztő vállalat, gyár és külkereskedelmi vállalat egy-egy téma megoldására társulást alakítson. A kisvállalkozási formák az eddiginél gazdagabb eszköztárat kínálnak a K+F kapacitások, illetve az ötletes, felkészült, kezdeményezőkész szakemberek, szakmunkások számára. Módot adnak arra, hogy egy-egy olyan új ötletet, amely nem illeszkedik valamely nagyvállalat rövidebb-hosszabb távú programjába, különösebb kockázat és aránylag kis befektetés révén a piac „ítélőszéke” elé kerülhessen — egyedi vagy kis- sorozatú gyártás rhegszervezésé- vel. Ennek révén több újító, feltaláló tud bizonyítani, kibonta-. kozni. Egy-egy (akár magán, akár állami vagy szövetkezeti vagy vegyes) innovációs társulás vagy kisvállalkozás indulásához többféle — szakmai, jogi, anyagi — segítséget nyújtanak. Több tucat az innovációs tevékenységet szervező, tanáccsal, pénzzel ellátó szervezet, vállalat — sőt: kisvállalkozás alakult, viszonylag igen rövid idő alatt. Központi lépés A műszaki fejlesztés változatlanul kimeríthetetlen tartaléka az újítómozgalom. (Az újításokból származó többleteredmény 1976 és 1980 között több mint 3,5 milliárd- ra emelkedett. Az 5876 alkalmazott találmány nyomán pedig több mint 8 milliárdos eredményt könyveltek el a vállalatok.) Äz újítók, feltalálók száma jelenleg 210—220 ezerre tehető. Munkájuk támogatása valamennyi vállalatnál, a legbiztosabb befektetések közé sorolható. A közelmúltban, intézkedést hoztak, hogy az újítási díjak a progresszívadó-mentes részesedési alapból fizethetők. Egyértelművé vált az újítások és találmányok gyors hasznosítását elősegítő közreműködők érdekeltsége is. Az említett intézkedések mindegyike a K+F hatásfokának javítása érdekében meghozott központi lépés volt. A vállalatokon belül azonban legalább ennyit, ha nem többet lehet tenni, azért, hogy a gazdálkodás műszakiszervezeti alapjai megújuljanak. Vegyük sorra a legfontosabb teendőket. Körültekintően kell foglalkozni az értékesítési lehetőségek alakulásával, tájékozódni, elemezni a keresletet, azt, hogy melyik piac kínál esetleg jobb feltételeket a mai és a holnapi gyártmányok értékesítéséhez. A piaci munka javítása érdekében újabb együttműködési formákat lehet keresni a külkereskedelemmel való közös érdekeltség növeléséhez. Hasznos, ha a piaci információk nemcsak az értékesítési, hanem a műszaki-fejlesztési, intézkedési terveket is alátámasszák. Nem lenne haszontalan, ha a vállalati K+F programok egyre több helyen a vállalaton kívüli és belüli kutatók, fejlesztők közös munkájaként készülnének. A K+F munka vállalati összehangolása érdekében az eddiginél bátrabban kellene keresni a kutató és fejlesztő intézetekkel való kooperáció bővítésének útjait. ■* Nincs mire várni Sok tartalék felbukkanása várható ott, ahol a műszaki-fejlesztési gondokról és programokról részletesen és rendszeresen tájékoztatják a vállalat belső közvéleményét: pályázatokat írnak ki egy-egy feladat megoldására, sőt: egy-egy elkészült program bírálatára. A vállalati jövedelemszabályozással érdekeltté lehet tenni a műszaki szakembergárdát és a szakmunkásokat abban, hogy a saját vállalatuk számára törjék fejüket új megoldásokon, s hogy az új dolgok bevezetésén fáradozzanak. Erre a gazdasági munka- közösségi forma is tág teret nyújt. Napjainkban, ha egy vállalat vezetése — ahogy mondani szokás: innovatív típusú, akkor körülbelül ezt a feladatsort írja elő; sajátmaga számára, a következő időszakra. Ma már nincs mire, nincs kire várni: elképzelhetetlen olyan ötlet, amelynek kivitelezése hivatali, rendeleti akadályba ütköznék: olyan kooperációt, társulást, munkaközösséget szervez bármelyik vállalat — az innováció gyorsítására —, amilyet akar. Mindenre van mód. Éppen azért, mert a kiépült, korszerű gazdaság sok százezres gyártmány skálájának innovációját egyetlen központból, jó hatásfokkal, irányítani nem lehet. Jó ötletre pénzt is adnak a bankok. A korábbi panaszok, kifogások az ipartörténeti feljegyzésekre tartoznak: van tér, pálya — a vállalatokon a sor, hogy megmutassák, mit tudnak. G. F. (Vége) A KOMMUNISTÁK ÚJSZERŰ FELADATAI Hulladékból szőtt tervek a Finomposztóban Lenn szorosan egymás mellett papírkádak sokasága áll, melyekből karvastagságúra formált fonálalapanyag kígyózik a gépié. Árgyelán Sándor főmérnök, akivel üzemnéző körúton vagyunk a F,jnomposztóban, futólag ellenőrzi, hogy tisztán, gondosan bánnak-e a laza szálkeverékkel itt az előfonodában. Űj, átfogó program Az imént arról esett szó köztünk, amit az MSZMP Központi Bizottságának júniusi ülésén leszögeztek : megalapozott gazdasági fejlődés csak az exportképesség erőteljes növelésével és az import ésszerű mérséklésével érhető el. Beszéltünk az új nép- gazdasági programról is, amelyet a kormány július 22-én fogadott el az anyagfelhasználás gazdaságosabbá tételéről. Az anyag áramlásának -teljes folyamatát alapul vevő tervezet megvalósítása a vállalatokon múlik majd. A bajai cégnél érdeklődéssel várják az elsődleges és másodlagos feldolgozással, a takarékos technológiák elterjesztésével, a minőségjavítással, s a konstrukciók korszerűsítésével kapcsolatos beruházási pá- ljázati rendszer ismertetését. De itt náluk már — mondotta a főmérnök — eddig is történt egy és más. Stop az importnak — Az a célunk, hogy a termeléshez ne vegyünk igénybe több nyugati eredetű anyagot, mint amennyi az oda irányuló exportunk értéke — tér vissza témánkhoz a kísérőm —, illetve, ha lehetséges, akkor a gazdaságos kivitel haladja meg az im-* portot. Elképzelésünket több új kezdeményezéssel igyekszünk valóra váltani. Az idén előtérbe került nálunk a tőkés alapanyag- és alkatrészszükséglet csökkentése. Ez újszerű feladatokat jelent a vállalat kommunistáj számára is, akik egyetértettek a gazdasági vezetők elgondolásával. Nem véletlen, hogy Árgyelán Sándor a változó közgazdasági körülményekhez való igazodásról szólva a pártszervezet tagjait említi. Ugyanis ő az üzemi pártbizottság munkáját segítő gazdaságpolitikai bizottság vezetője, ezért minden teendőt erről az oldaláról is lát. — Milyen új ötleteik vannak? — Évente körülbelül 19 millió forintot költünk gépalkatrészekre, s ebből 6 millió a tőkés import értéke. Ehhez jön. még a nagy mennyiségben szükséges, szintén nyugati segédanyagok ára. A hazaival való helyettesítésre eddig is törekedtünk, anyagilag ösztönöztük erre a dolgo*zókat, s az elért eredmény nem is volt jelentéktelen. Azonban még további lehetőségeket látunk a pótlásra. Az élet kényszerít erre bennünket, hiezen újabban a kemény valutáért vásárolt alkatrészek értékének húsz százalékát a fejlesztési alapból kell fizetni, annak pedig nem vagyunk bővében. Nos, vállalkozást hozunk létre az importhelyettesítésre. Munkaközösségben Erről részletesebben Dankó László, a gépészeti pártalapszer- vezet titkára tájékoztat: — A gazdasági munkaközösség megalakításával az a célunk, hogy egy szakmailag ütőképes • Árgyelán Sándor. gárda tervszerűen foglalkozzon a külföldi alkatrészek feleslegessé tételével. Ezek az emberek a leglényegesebb, legtöbb megtakarítással járó feladatokra összpontosítsanak, s készítsék el ők maguk, vagy állíttassák elő hazai üzemmel, amire a gépek jó műszaki állapotának megőrzéséhez szükség van. A behozatalt a lehetséges mértékig vissza akarjuk szorítani. — A közösség tagjai anyagilag mennyire lesznek ebben érdekeltek? — Már tevékenykednek nálunk más területen munkaközösségek, s azok tagjai a hét végi szabad idejükben 450—500 forintot megkeresnek. Az alkatrészkészítőket szintén megfelelő mértékben ösztönözzük majd. Figyelembe vesszük, hogy ők a szellemi erejükkel is dolgoznak, amikor a nyugatiakkal azonos használati értékű cikkeket produkálnak. Az anyagi javadalma• Dankó László. zásra és egyebekre vonatkozó szabályokat most dolgozzuk ki. Pártmegbí zatáské nt — Hogy fogadták az emberek a vállalkozás ötletét? — Először a pártalapszerve- zetben értettük meg a tagsággal, hogywszükség van rá. Horváth Istvánt, a szervezőtitkárunkat bíztuk meg a csoport megalakításával és vezetésével. Ez pártfeladata. Újszerű teendő, de változnak az idők, s a kommunistáknak készen kell állni eddig nem ismert megbízatások teljesítésére is. Egyébként a vállalkozás gondolata nem volt idegen az itteniek számára. Az vetődött fel a jelentkezőkben, hogy mi lesz, ha nem lesznek képesek arra, amit elvárnak tőlük? — Mindenki bekerülhetett a „válogatott” csapatba? • Bakó Györgyné. — Csak harmincán, a legjobb, legmegbízhatóbb szakemberek. — A kívül maradók nem irigyek a várható kereseti többlet miatt? — Minden meggyőző, magyarázó munkánk ellenére akadnak néhányan, akik ellendrukkeri pozíciót foglaltak el. Mi bízunk a sikerben, amit a pártalapszer- vezet folyamatos odafigyeléssel segít elő. Hazai cs másodlagos A gépészetről tovább menve Árgyelán Sándor a gyártmány- fejlesztés feladatait vázolja. Olyan termékeket terveznek, amelyekhez döntően, illetve kizárólag hazai alapanyagok szükségesek. Az őszi BNV-n az új, divatos kelmék közül már bemutatnak egy párat. — Jobban meg kell becsülni az anyagot, mint régebben? — kérdem Bakó Györgyné fonó szakmunkásnőtől, amikor ismét a fonodában járunk^ Tagja az itteni pártalapszervézetnek. — Nemcsak azt, a gépet sem lehet váltáskor csak úgy itthagyni. Óvnunk kell, hisz a javítási költségek mindannyiunk zsebére mennek. Az alapanyagot, ami hulladék lesz belőle, ha tiszta marad, gyártáskor mindjárt visszaetetjük. Ha erre nem alkalmas, zsákban összegyűjtjük. Aztán majd újra feldolgozzuk. Az alapszervezeti gyűlésen mostanában szerepeld napirenden a hulladékgazdálkodás. Amit ott megtud-tunk, továbbadtuk a pártonkívülieknek Népgazdasági szintén § — A fonási hulladékot válogatással, tépéssel, lazíts fsai kell előkészíteni a hasznosít áshoz — magyarázza a gazdasá politikai bizottság vezetője. — Z| másodlagosan nyert alapanya® feldolgozásához kisebb beruházás főijük nálunk. Jövőre jnár 100 tonna kötőfonalat állítunk elő hulladékból. Ez azt jeldnti, hogy a népgazdaságot ugyanannyi tőkés importtól mentesítjük. S természetesen, kedvezőbb lesz általa a Finomposztó export—import mérlege is. — Minden feltétel megvan ehhez? — A másodlagos alapanyagot kooperációban szeretnénk előkészíttetni, mert nálunk ehhez kevés a munkaerő, de egyelőre még nem találtunk partnert. A Bajai Finomposztó Vállalatnál a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácséinak tagjai olyan takarót alakítanak ki, melynek a készítése másodlagos alapanyagot igényel. A próbagyártásra is maguk vállalkoznak. A pártszervezet, s gazdasági vezetők minden okos kezdeményezést támogatnak, amely hozzájárulhat a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A. Tóth Sándor
