Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-03 / 180. szám

1982. augusztus 3. • PETŐFI NÉPE • 5 ALKOTÓMŰHELYEK BÁCS-KJSKUNBAN________________ Nemzetközi zománcművészeti tábor \> y­Félidőhöz érkezett a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán az idén immár nyolcadik alkalommal mű­ködő nemzetközi zománc­művészeti alkotótábor. Az első hét esztendő eredmé­nyeit Moszkvában össze­gezte kiállítás, nem vélet­lenül ott: ahogy addig, úgy most is vannak szovjet művészvendégei a tábor­nak a tizenhárom hazai képzőművész mellett. Az alkotók a kecskeméti tá­borban gyakorlati és elmé­leti ismereteiket fejlesztik, megismerkednek Bács- Kiskun megye kulturális és gazdasági eredményei- , vei. Augusztus 15-én itt készült munkáikat mutatják be az Erdei Ferenc Művelődési Központban. A Katona József Mú­zeum — hazánk első kortárs tűzzománcgyűjteménye — is gyarapszik, mert az itt dolgozó művészek egy-egy szakmai zsűri által elfogadott alkotást hagyományoznak számára. Az alkotótelep munkájáról, a tervekről, az eredményekről Kátai Mihály festőművészt faggatom, aki nyolcadszor vezeti a tábort. • Ezek már idei alkotások. — Kezdettől fogva arról vol­tam meggyőződve, hogy a mű­vésztelep valódi célja egy kecs­keméti zománcműves műhely ki­alakítása, ahol a zománcműves- ség hagyományaira épülő eredeti alkotások jöhetnének létre. — Milyen hagyományra gon­dold — írásos emlékek tanúskodnak arról, hogy már a török hódolt­ságot megelőző időkben műkö­dött a városban ,ötvösműhely — tárgyi emlékeit a hamarosan megnyíló Református Egyházi Múzeum gyűjteményében lehet megtekinteni. A fémművesség­nek tehát volt és van hagyomá­nya, s a zománctelep, a megala­kuló műhely ezt akarja tovább­fejleszteni. — Megőrizve a kézműves jelle­get? — Feltétlenül. A zománcmű­helyt csakis kézműves jellegű öt- vösmüheljynek képzelem élj amely zománcozást segítő fémműves technikák elvégzésére alkalmas. — Hogyan illeszkedhet ez a tá­bor programjához? — Eddig minden évben egyet­len program volt meghirdetve valamilyen speciális vagy egyéb feladatra. A gyakorlatban azon- ' ban bebizonyosodott, hogy ennek nincs létjogosultsága. — Hanem minek van? — A hosszú távú művészeti programnak, éppen a művészet sajátosságai miatt; csak ennek van társadalmi haszna is. — Az építészetet tehát számű­zik? * — Nem. A szimpozionok kísér­leti jellegűek, de az idén mega­lakult zománcműhely programja már hosszú távra szól. Ebben éppúgy van építészeti feladat, mint intimebb, egyedi jellegű vállalkozás fs. Én magam min­dig az elmélyült és kísérletező műhelymunkát szorgalmaztam. — Az idő rövidségét ellensú­lyozandó? — Hat hét, a hely és a felsze­relés nem alkalmas , arra, hogy , nagy építészeti feladatokra vál­lalkozhatnánk. Csak kisméretű, kézműves jellegű alkotások létre- hczását tudtuk eddig vállalni. — Sikerrel? — A múlt évben a murális t tervek helyett elsősorban hagyo­mányos képek készültek, ame­lyek nemcsak kiállításokon arat­tak átütő közönségsikert, haném a Művelődési Minisztérium is megfelelőnek tartotta a színvona­lat és gyűjteménye részére több alkotást megvásárolt. Az idén is igyekeztem rábeszélni a kollégá­kat képalkotói ösztönük felsza­badítására. > — Van mór különleges kecske­méti zománcstílus? — A hétéves együtt-munkál- kodás során sikerült kialakítani egy sajátos kecskeméti zománc­eljárást, amelyet a rendelkezés­re álló szűk színskálájú anya­gokból kísérleteztünk ki. Szürke rendszerű, opálos hatású szín­. együttest sikerült létrehozni. Erre a sajátosan kecskeméti eljárásra nem is mi, művészek, hanem az alkotásokat ismerő és tanulmá­nyozó művészettörténész kollégák figyeltek föl. — A megszokott stílusnak ön­magában rejlenek veszélyei is ... — A kecskeméti zománctechni­ka képes arra, hogy megakadá­lyozza a művészeket a görcsös ismétlődésektől. A nemzetközi zománcművésze­ti alkotótelep résztvevőire az idén a szokásosnál is nagyobb fe­lelősség hárul. A zárókiállítás anyagát ugyanis bemutatják a Semmelweis utcai Szovjet Kultú­ra és Tudomány Háza termében is. Sári Katalin művészettörténész T örténettudomány és a társadalom A TÉMA NEM ÚJ, az el­múlt évtizedben többször is foglalkoztak vele tudományos fórumokon. Aktualitása, azon­ban nem csökkent. Ezt bizo­nyította a Történelem és köz- gondolkodás címen a közel­múltban Egerben megrende­zett tudományos tanácskozás szinte minden előadása, és nyílt, helyenként szenvedé­lyes, termékeny, vitája is. Ez nem csupán a tanácskozás sok műfajúságával magyarázha­tó, hanem azokból a fogalmi, értelmezési, helyzetmegítélé­si és egyéb különbségekből, amelyek a történészek között, az egyes társadalomtudomá­nyi ágazatok és az úgyneve­zett közvetítő mechanizmusok (iskola, művészetek, tömeg­kommunikáció) képviselői kö­zött részben objektív indíté­kokból fennállnak, s amelyek a munka módszereinek, esz­közeinek, a velük szemben tá­masztott, lényegében azonos, de a gyakorlatban mégis kü­lönböző műfaji és funkcioná­lis követelményekből erednek. A TÖRTÉNELEMSZEMLÉ­LET formálására hivatott va­lamennyi fórum feladatait megvizsgálva nem azt kell mérlegelnünk, hogy korunk emberének műveltségében mi­lyen helyet foglal el a „tör­ténelmi elem”, hogy mikép­pen kell értelmezni a törté­nelmi műveltséget mai vilá­gunkban — ez is jelentős kér­dés —, hanem bonckés alá kell venni azt is: hogyan fo­gadják be a történelmi mű­veltséget, mennyire vált a történelem szocialista tudat- formáló erővé hazánkban. Ez azonban rendkívül bo­nyolult; egzakt módon nehe­zen mérhető. Ahhoz, hogy megközelítőleg reális képet alkothassunk a „közvélemény” történelmi tudatszintjéről, az első és legfontosabb vizsgá­landó tényező: a történettudo­mányi kutatómunka helyzete, tudományos megalapozottsá­ga és hitele. Ezt vizsgálva megállapíthat- ' juk, hogy az elmúlt két évti­zed minden tekintetben ter­mékeny időszak volt. Ezen a téren nem a megjelent művek száma a mérvadó, noha nem lebecsülendő. A lényeg azon­ban az egész tudományág szemléleti, módszertani fejlő­désé. A széles körű hazai és nemzetközi forrásbázisra épü­lő, a történeti fejlődést a ma­ga összetettségében láttató tu­dományos művek gyarapodá­sa, amely — szerénytelenség nélkül — nemzetközi elisme­rést vívott ki a magyar tör­ténettudománynak. Ez termé­szetesen folyamat, amelynek nem értünk a végére, s figye­lembe véve az új, megválaszo­lásra váró kérdések, valamint a tudományok fejlődésének törvényszerűségeit, nem is ér­hetünk a végére. Ez állandó küzdelem. Jóllehet sok még az úgyne­vezett fehér folt, azonban ma már megfelelő tudományos bázisa van tehát a marxista történetszemlélet formálásá­nak. Fel kell tenni a kérdést: mi volt a kiindulópontja en­nek § fejlődésnek? Első és legfontosabb feltétel« az. a politikai és ideológiai konszo­lidáció, amely felszabadította az alkotó szellemi energiákat a korábbi megkötöttségektől. Ez igényt és egyben követel­ményt támasztott és támaszt a tudományág művelőivel szemben. A kutatómunka leg­főbb követelménye az ideoló­giai és a valóságfeltáró funk­ció dialektikus egységének ér­vényesítése lett. Az egyete­messég érvényesítése mellett, és azon belül követelmény lett annak a földrajzi, történelmi környezet szerepének és hatá­sának számbavétele, amely népünk évezredes történeté­nek ‘ alakulását mindenkor nagymértékben befolyásolta. Ennek az évezrednek, s még inkább a hozzánk legközelebb álló évszázadnak számos sors­kérdését kellett újraértékelni, tudományos alapra helyezni. AZ OKOK ISMERTEK. A historizálás, majd a tudatosan nacionalista, soviniszta szelle­mű történetírással szemben álló marxista történészek csak igen kis mértékben tudták el­lensúlyozni ezeknek a hatását a tömegek történelemszemlé­letében. Sőt, maga is a felsza­badulást követő évek osztály- harcának követelményeiből kiindulva, s annak alárendel­ve kezdte meg azoknak a tör­ténelmi eseményeknek, szemé­lyeknek az „átértékelését”, amelyek, illetve akik népünk történetének sorskérdéseihez, jobbára pozitív hagyományai­hoz kötődtek. A Dózsa vezette parasztlázadás, 1848—49, és annak kiemelkedő vezetői, az 1918—19 es forradalmi perió­dus, az illegális kommunisták küzdelme, a felszabadulás vol­tak azok a „kulcstémák”, amelyeket meg kellett szaba­dítani a korábbi torzításoktól. Ezt az egyoldalú, javarészt po­litikai célzatú történetírást a munkáshatalom győzelme után erőteljesen determinálta a dogmatizmus majd a revi- zionizmus, a különböző elője­lű, azonban a hamis tudatot konzerváló, vagy újratermelő történelemszemlélete. Mind­ezt felerősítette az úgyneve­zett közvetítő mechanizmusok (oktatás, művészetek, tömeg­kommunikáció) „hatékony” munkája. Közismert, hogy Magyaror­szágon évszázadok óta a tör­ténelem hagyományosan fon­tos eleme volt a közgondolko­dásnak. Az ideológiai-politikai munkának értlffetően elsőren­dű érdeke volt, hogy a múlt mindenfajta torzításával szemben, népünk reális képet kapjon saját múltjáról, annak legfontosabb eseményeiről, történelmét meghatározó ha­zai és nemzetközi tényekről, folyamatokról, összefüggések­ről. Nem „sorbán rendezett” történeti példák kiemelésével, nem aktuális párhuzamokkal, hanem a marxista—leninista társadalomvizsgálat szellemé­ben és módszereivel kellett és lehetett ennek az igénynek megfelelni. A tudomány olyan művelésével, amely a fejlődés ellentmondásain, az osztály­erők küzdelmében megvalósu­ló történelmi folyamatok, a szükségszerűségek és a vélet­lenek közegében érvényesülő törvényszerűségek feltárásá­val érzékelteti a mához vezető történelmi múltat, s a múlt­nak a mában is ható pozitív és negatív elemeit. EZ A FEJLŐDÉS nem volt egyenesvonalú. Azt sem mond­hatjuk, hogy a múlt módszer­tani. szemléleti problémáin már minden tekintetben úrrá lettünk. Tettenérhetők még egyoldalúságok, főleg törté­nelmi közelmúltunk értékelé­sében, az utóbbi mintegy két évtized azonban megteremtet­te azt a szerény tudományos alapot, amelyre az erre illeté­kes fórumok a helyes törté­nelmi szemlélet formálásáért végzett munkájukat építhetik. Vass Henrik a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető elnöke PÁRIZS, A FÉNYEK VÁROSA (VI.) Notre-Dame, az élmények csúcsa Még süt a nap, amikor a Notre Dame elé érünk. — Homlokzatá­nak, tornyainak, bejáratainak szépsége — leírhatatlan! Veze­tőnk siettet bennünket a kated- rális belsejébe — és ez a siette­tés nem véletlen! Párizs annyira van tőlünk nyugatabbra, — bár azonos zónaidőben vagyunk, hogy kb. egy órával később kel és nyugszik a nap. — Hiába a siet­tetés, nem tudunk elindulni, szin­te egyszerre mondjuk Dórával: Lenyűgöző! — Egy darab itt ma­radt középkor. 1163-ban kezdték építeni — amikor III. Béla ki­rályunk a bizánci császár udva­rában készül az uralkodásra. Elfogódottá tesz a dóm belse­jének gótikus szépsége, hangula­ta. Hát igaz, hogy itt vagyok? — Igen, álomba illő valóság ez! — A két tornyot tartó óriás pillér láttán földbe gyökerezik a lábam ...primitív eszközökkel, csak emberi és ló által szolgáltatott energiával, hogyan voltak képe­sek ilyen alkotásra? — A rózsa­ablakokhoz, a rosettákhoz sie­tünk. A három közül az északi oldalát vesszük szemügyre. Hát­raszegett fejjel, kifeszített nyak­kal figyeljük a hét évszázada készült, ezer és ezer színben ra­gyogó üvegablakot. A vörösek egész skálája úgy világít, mint az autósztrádákon foszforeszkáló piros jelzések. A különböző ké­ke!^ száz és százféle árnyalata. — Ennek a rosettának minden da­rabja eredeti, XII. századi. — Már tudjuk, azért siettetett veze­tőnk, hogy a napfény még meg­világítsa az üvegablakot, úgy láthassuk. — Ennek az egészen kivételes üvegragyogásnak a tit­kát. semmiféle vizsgálat nem tudta kideríteni, — készítője, mestere magával vitte a titkot sírjába. A II. világháború előtt minden üveget kiszedtek, gondosan cso­magolva biztonságba helyezték. A háború után pontos leírás alap­ján rakták vissza. A Párizsba sereglők újra láthatták és láthat­ják a több mint 80 jelenetet áb­rázoló rosettát — a pátriárkák­ról, prófétákról, ótestamentomi királyokról szóló képeket —, amelyek az ember alkotó szelle­mét. munkájának nagyszerűségét hirdetik ... Most nemcsak Párizs, de Fran­ciaország szívében állunk — a Notre Dame előtti téren a jelzés, ahonnan az országba szertevivő utak távolságát, hosszát számít­ják. A Notre Dame történelmi múlt­jával, megilletődést kiváltó szép­ségével, tökéletes művészi mivol­tával — az élmények csúcsát je­lentette. Magyarország legszebb, a fer- tődi volt Eszterházy-kastélyt „Bessenyei György gárdahad­nagy: Az „ESZTER'HÁZY vígas­ságok” című versében az i'tteni mulatságokat leírván, „Magyar Verszáliának” nevezte. Most az igazi, nagy Versailles felé uta­zunk, 30 kilométerre a főváros­tól... Versailles széles, szép villák­kal, házakkal ékes főútjára érünk — 90 ezer ember él itt, „Párizs hálószobájában”. Azért nevezik így, mert szinte mindenki Párizs­ban dolgozik, és este aludni tér haza. A főútról vaskapuóriáson jutunk a kastély belső udvarába. — XIV. Lajos lovasszobra fogad bennünket, — III. Napóleon tisz­telgett ezzel a szoborral a „Nap- király” emlékének. A Napkirály atyja, szívesen vadászgatott Versailles vadban gazdag erdőin, mezőin — azért vadászkastélyt építtetett ide. — XIV. Lajos trónra kerülve hatá­rozta el, hogy olyan fényes kas­tély áll majd itt, — ami méltó lesz a király és az udvar székhe­lyének. — 23 éves, amikor elren deli a kastély építését, — 44, mi re beköltözik, és még 33 évig él­vezi az 1500 teremből álló kas­tély pompáját. — 30 ezer ember, 6 ezer ló dolgozott az építkezé­sen, teraszok, csatornák, szökő­kutak ásásán. — XIV. Lajos lét­rehozta — fia, XV. Lajos Madam Pompadour és Madam Dubarry társaságában élvezte, — 'unokája, XVI. Lajos megfizetett a királyi hatalom mértéktelen gazdag és pazar tobzódásáért, amit a kas­tély építése, és a benne folyó élet mutatott. Sorra járjuk a kastély termeit — csak az egyik szárnyépület, ami megtekinthető — a többit javítják. — A kastély építésének idején a művészet három 'köve­telményének tartották: a kifino­multságot, a hangulatteremtést és a tökéletes megvalósítást. A termek díszítése, ajtók kiképzése, a mennyezetet, falakat díszítő képek a legmagasabb fokát kép­viselik a három követelménynek. Megjegyezhetetlen a rengeteg al­legorikus festménydíszítés, min­den csak pillanatnyi szépséget jelent. A kandallókban a szálfák arra emlékeztetnek, olyan hideg volt a kastély, hogy télen-nyáron lángoltak a fatörzsek: a méteres falak nyáron sem tudtak felme legedni. . Víz, mosdó, W. C. — sehol. Ezer szolga hordta napon­ta a vizet — a márványok felmo­sására —, mosdáshoz kölnit, ivásra víznél nemesebb italokat fogyasztottak. — Lyukas székek helyettesítették a W. C.-t — amit a szolgák időnként ürítettek — Gyertyák százai, és fáklyák vi­lágítottak. Arra gondolok, hogy ma az egyszerű ember is össz­komfortos lakásában emberibb életet élhet —, mint néhány év­százada, káprázatos, tobzódó pompában a királyok és előkelő­ségek. Mária Antoinette-nek a háló­szobájába érünk. Arany, fehér selyem-baldachinos ágya, színes selyem hímzéssel díszített, aranyo­zott korlát választja el a szoba többi részétől. A berendezés, kár­pitok, szőnyegek éppen olyanok, mint amikor itt aludt a királyné. Nem eredetiek, de annak pontos másai. — A kastély berendezését a forradalom idején elárverezték. — A királynék hálószobájának nagy jelentőségük volt; itt az ud­var jelenlétében jöttek világra a trónörökösök — hercegek, her­cegnők —, nehogy kicserélhessék a királyi pár újszülöttjét, az ud­varban élő, az urak „szórakozá­sát” szolgáló hölgy valamelyik gyermekével. Az egész kastély­ban egyetlenegy termet díszítet­tek fekete márvánnyal — Mária Antoinette hálószobája melletti, zenélő-, társalgótermét — a le­genda szerint ez előre jelezte tragikus végét. Szalayné Bodócs Éva (Folytatjuk) A Pozsonyi Kulturális Nyár rendezvényei Az előző évek gyakorlatához híven az idén is megrendezik a Pozsonyi kulturális Nyarat. A rendezvénysorozat forgatóköny­vét a városi Művelődési Ház munkatársai dolgozták ki, s ar­ra törekedtek, hogy a nyári prog­ram műfajilag minél sokrétűbb, színesebb legyen. Az érdeklődők színházi előadásokon, zenés iro­dalmi műsorokon, folklóregyütte­sek bemutatóin, a legkülönbözőbb témákról szóló előadásokon, filmbemutatókon és kiállításokon vehetnek részt. A koncertkedve­lőket gazdag zenei program vár­ja, a túrázók pedig honismereti kirándulásokra indulhatnak. A kulturális nyár rendezvénye­inek megszervezésében több .mint 15,intézmény — köztük a Pozso­nyi Tájékoztatási és Propaganda Szolgálat, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség, a Fővárosi Ga­léria, a Városi Könyvtár, a Fő­városi Moziigazgatóság, a Városi Múzeum — vett részt. Az idén is több hangversenyt rendeznek, az orgonamuzsika ra­jongóinak. A pozsonyi vár kon­certtermében elsőként a szovjet Harry Grodberg lép fel. Rajta kí­vül még olyan neves művészek szólaltatják meg a nemrég épí­tett várbeli orgonát, mint a cseh­szlovák Vladimir Ruso, Jan Vla­dimir Michalko és Milan Slechta, továbbá a norvég Bjorn Boysen, a holland Piet Kee, a spanyol Montserrat Torrent Serra és má­sok. CSULAK MAGDA-, A népművészet fáradhatatlan ápolója, őrzője, alkotásainak szenvedélyes gyűjtője és gyarapí­tója volt a kolozsvári Csulak Magda. Az egykori tanítónő régi, már- már feledésbe merült népi hím­zéseket kutatott fel. Három évti­zedes búvármunkájának eredmé­nye, „A 125 magyar szálénva^rott hímzésminta'’ című gyűjtemény néhány évvel ezelőtt jelent meg a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna me­gyei Irányító Központja gondozá­sában. Ismeretes népművészeti­iparművészeti tevékenysége is. Nagy népszerűségnek örvende­nek az immár ugyancsak hagyo­mányos kamarazenei koncertek, amelyek a Mirbach-palotában és az Egyetemi Könyvtár udvará­ban hallhatók. A hangversenye­ken neves együttesek szerepel­nek, például a Szlovák Kamara- zenekar, a Trio Istropolitanum, a Pro Musica, a Musica Aeterna együttes, a Tránvicek-kvartett és a Harmonia Antiqua zenekar. A rendezvénysorozat szervezői arra is gondoltak, hogy a hiva­tásos színházi társulatok mellett a nevesebb szlovák amatőr- szín­játszó együttesek is bemutatkoz­hassanak a pozsonyi közönség­nek. A népművészet kedvelőinek színes folklórprogramot állítot­tak össze. Gazdag választékot nyújtanak az irodalmi műsorok is. A töb­bi között irodalmi estet rendez­nek Ivan Skala műveiből, a ne­ves cseh költő 60. születésnapja alkalmából. A nyári programok keretében az ifjúság számára is készültek műsorok. A Szovjetunió megala­kulásának 60. évfordulója alkal­mából például szovjet gyerek- és ifjúsági filmek fesztiválja kezdő­dik a szlovák fővárosban. ­Az augusztus végéig tartó kul­turális nyár műsorait úgy állí­tották össze, hogy azok között a külföldi turisták is megtalálhas­sák a kedvükre való programo­kat. DÍJ” Szőttesei, varrottasai számos ro­mániai és külföldi kiállításon arattak sikert, s közülük nem egyet múzeumokban, közgyűjte­ményekben őriznek. Egyik mun­káját 1958-ban Párizsban arany­éremmel jutalmazták. Csulak Magda egész életét a népművészeti értékek ápolásának szentelte. Nemrégiben bekövetke­zett halála előtt, tízezer lej meg­takarított pénzét egy Kovászna megyei középiskolára hagyta, egy olyan fiatalnak ajándékozta, aki jelentős érdemeket szerzett a népművészet terén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom