Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
1982. augusztus 3. • PETŐFI NÉPE • 5 ALKOTÓMŰHELYEK BÁCS-KJSKUNBAN________________ Nemzetközi zománcművészeti tábor \> yFélidőhöz érkezett a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán az idén immár nyolcadik alkalommal működő nemzetközi zománcművészeti alkotótábor. Az első hét esztendő eredményeit Moszkvában összegezte kiállítás, nem véletlenül ott: ahogy addig, úgy most is vannak szovjet művészvendégei a tábornak a tizenhárom hazai képzőművész mellett. Az alkotók a kecskeméti táborban gyakorlati és elméleti ismereteiket fejlesztik, megismerkednek Bács- Kiskun megye kulturális és gazdasági eredményei- , vei. Augusztus 15-én itt készült munkáikat mutatják be az Erdei Ferenc Művelődési Központban. A Katona József Múzeum — hazánk első kortárs tűzzománcgyűjteménye — is gyarapszik, mert az itt dolgozó művészek egy-egy szakmai zsűri által elfogadott alkotást hagyományoznak számára. Az alkotótelep munkájáról, a tervekről, az eredményekről Kátai Mihály festőművészt faggatom, aki nyolcadszor vezeti a tábort. • Ezek már idei alkotások. — Kezdettől fogva arról voltam meggyőződve, hogy a művésztelep valódi célja egy kecskeméti zománcműves műhely kialakítása, ahol a zománcműves- ség hagyományaira épülő eredeti alkotások jöhetnének létre. — Milyen hagyományra gondold — írásos emlékek tanúskodnak arról, hogy már a török hódoltságot megelőző időkben működött a városban ,ötvösműhely — tárgyi emlékeit a hamarosan megnyíló Református Egyházi Múzeum gyűjteményében lehet megtekinteni. A fémművességnek tehát volt és van hagyománya, s a zománctelep, a megalakuló műhely ezt akarja továbbfejleszteni. — Megőrizve a kézműves jelleget? — Feltétlenül. A zománcműhelyt csakis kézműves jellegű öt- vösmüheljynek képzelem élj amely zománcozást segítő fémműves technikák elvégzésére alkalmas. — Hogyan illeszkedhet ez a tábor programjához? — Eddig minden évben egyetlen program volt meghirdetve valamilyen speciális vagy egyéb feladatra. A gyakorlatban azon- ' ban bebizonyosodott, hogy ennek nincs létjogosultsága. — Hanem minek van? — A hosszú távú művészeti programnak, éppen a művészet sajátosságai miatt; csak ennek van társadalmi haszna is. — Az építészetet tehát száműzik? * — Nem. A szimpozionok kísérleti jellegűek, de az idén megalakult zománcműhely programja már hosszú távra szól. Ebben éppúgy van építészeti feladat, mint intimebb, egyedi jellegű vállalkozás fs. Én magam mindig az elmélyült és kísérletező műhelymunkát szorgalmaztam. — Az idő rövidségét ellensúlyozandó? — Hat hét, a hely és a felszerelés nem alkalmas , arra, hogy , nagy építészeti feladatokra vállalkozhatnánk. Csak kisméretű, kézműves jellegű alkotások létre- hczását tudtuk eddig vállalni. — Sikerrel? — A múlt évben a murális t tervek helyett elsősorban hagyományos képek készültek, amelyek nemcsak kiállításokon arattak átütő közönségsikert, haném a Művelődési Minisztérium is megfelelőnek tartotta a színvonalat és gyűjteménye részére több alkotást megvásárolt. Az idén is igyekeztem rábeszélni a kollégákat képalkotói ösztönük felszabadítására. > — Van mór különleges kecskeméti zománcstílus? — A hétéves együtt-munkál- kodás során sikerült kialakítani egy sajátos kecskeméti zománceljárást, amelyet a rendelkezésre álló szűk színskálájú anyagokból kísérleteztünk ki. Szürke rendszerű, opálos hatású szín. együttest sikerült létrehozni. Erre a sajátosan kecskeméti eljárásra nem is mi, művészek, hanem az alkotásokat ismerő és tanulmányozó művészettörténész kollégák figyeltek föl. — A megszokott stílusnak önmagában rejlenek veszélyei is ... — A kecskeméti zománctechnika képes arra, hogy megakadályozza a művészeket a görcsös ismétlődésektől. A nemzetközi zománcművészeti alkotótelep résztvevőire az idén a szokásosnál is nagyobb felelősség hárul. A zárókiállítás anyagát ugyanis bemutatják a Semmelweis utcai Szovjet Kultúra és Tudomány Háza termében is. Sári Katalin művészettörténész T örténettudomány és a társadalom A TÉMA NEM ÚJ, az elmúlt évtizedben többször is foglalkoztak vele tudományos fórumokon. Aktualitása, azonban nem csökkent. Ezt bizonyította a Történelem és köz- gondolkodás címen a közelmúltban Egerben megrendezett tudományos tanácskozás szinte minden előadása, és nyílt, helyenként szenvedélyes, termékeny, vitája is. Ez nem csupán a tanácskozás sok műfajúságával magyarázható, hanem azokból a fogalmi, értelmezési, helyzetmegítélési és egyéb különbségekből, amelyek a történészek között, az egyes társadalomtudományi ágazatok és az úgynevezett közvetítő mechanizmusok (iskola, művészetek, tömegkommunikáció) képviselői között részben objektív indítékokból fennállnak, s amelyek a munka módszereinek, eszközeinek, a velük szemben támasztott, lényegében azonos, de a gyakorlatban mégis különböző műfaji és funkcionális követelményekből erednek. A TÖRTÉNELEMSZEMLÉLET formálására hivatott valamennyi fórum feladatait megvizsgálva nem azt kell mérlegelnünk, hogy korunk emberének műveltségében milyen helyet foglal el a „történelmi elem”, hogy miképpen kell értelmezni a történelmi műveltséget mai világunkban — ez is jelentős kérdés —, hanem bonckés alá kell venni azt is: hogyan fogadják be a történelmi műveltséget, mennyire vált a történelem szocialista tudat- formáló erővé hazánkban. Ez azonban rendkívül bonyolult; egzakt módon nehezen mérhető. Ahhoz, hogy megközelítőleg reális képet alkothassunk a „közvélemény” történelmi tudatszintjéről, az első és legfontosabb vizsgálandó tényező: a történettudományi kutatómunka helyzete, tudományos megalapozottsága és hitele. Ezt vizsgálva megállapíthat- ' juk, hogy az elmúlt két évtized minden tekintetben termékeny időszak volt. Ezen a téren nem a megjelent művek száma a mérvadó, noha nem lebecsülendő. A lényeg azonban az egész tudományág szemléleti, módszertani fejlődésé. A széles körű hazai és nemzetközi forrásbázisra épülő, a történeti fejlődést a maga összetettségében láttató tudományos művek gyarapodása, amely — szerénytelenség nélkül — nemzetközi elismerést vívott ki a magyar történettudománynak. Ez természetesen folyamat, amelynek nem értünk a végére, s figyelembe véve az új, megválaszolásra váró kérdések, valamint a tudományok fejlődésének törvényszerűségeit, nem is érhetünk a végére. Ez állandó küzdelem. Jóllehet sok még az úgynevezett fehér folt, azonban ma már megfelelő tudományos bázisa van tehát a marxista történetszemlélet formálásának. Fel kell tenni a kérdést: mi volt a kiindulópontja ennek § fejlődésnek? Első és legfontosabb feltétel« az. a politikai és ideológiai konszolidáció, amely felszabadította az alkotó szellemi energiákat a korábbi megkötöttségektől. Ez igényt és egyben követelményt támasztott és támaszt a tudományág művelőivel szemben. A kutatómunka legfőbb követelménye az ideológiai és a valóságfeltáró funkció dialektikus egységének érvényesítése lett. Az egyetemesség érvényesítése mellett, és azon belül követelmény lett annak a földrajzi, történelmi környezet szerepének és hatásának számbavétele, amely népünk évezredes történetének ‘ alakulását mindenkor nagymértékben befolyásolta. Ennek az évezrednek, s még inkább a hozzánk legközelebb álló évszázadnak számos sorskérdését kellett újraértékelni, tudományos alapra helyezni. AZ OKOK ISMERTEK. A historizálás, majd a tudatosan nacionalista, soviniszta szellemű történetírással szemben álló marxista történészek csak igen kis mértékben tudták ellensúlyozni ezeknek a hatását a tömegek történelemszemléletében. Sőt, maga is a felszabadulást követő évek osztály- harcának követelményeiből kiindulva, s annak alárendelve kezdte meg azoknak a történelmi eseményeknek, személyeknek az „átértékelését”, amelyek, illetve akik népünk történetének sorskérdéseihez, jobbára pozitív hagyományaihoz kötődtek. A Dózsa vezette parasztlázadás, 1848—49, és annak kiemelkedő vezetői, az 1918—19 es forradalmi periódus, az illegális kommunisták küzdelme, a felszabadulás voltak azok a „kulcstémák”, amelyeket meg kellett szabadítani a korábbi torzításoktól. Ezt az egyoldalú, javarészt politikai célzatú történetírást a munkáshatalom győzelme után erőteljesen determinálta a dogmatizmus majd a revi- zionizmus, a különböző előjelű, azonban a hamis tudatot konzerváló, vagy újratermelő történelemszemlélete. Mindezt felerősítette az úgynevezett közvetítő mechanizmusok (oktatás, művészetek, tömegkommunikáció) „hatékony” munkája. Közismert, hogy Magyarországon évszázadok óta a történelem hagyományosan fontos eleme volt a közgondolkodásnak. Az ideológiai-politikai munkának értlffetően elsőrendű érdeke volt, hogy a múlt mindenfajta torzításával szemben, népünk reális képet kapjon saját múltjáról, annak legfontosabb eseményeiről, történelmét meghatározó hazai és nemzetközi tényekről, folyamatokról, összefüggésekről. Nem „sorbán rendezett” történeti példák kiemelésével, nem aktuális párhuzamokkal, hanem a marxista—leninista társadalomvizsgálat szellemében és módszereivel kellett és lehetett ennek az igénynek megfelelni. A tudomány olyan művelésével, amely a fejlődés ellentmondásain, az osztályerők küzdelmében megvalósuló történelmi folyamatok, a szükségszerűségek és a véletlenek közegében érvényesülő törvényszerűségek feltárásával érzékelteti a mához vezető történelmi múltat, s a múltnak a mában is ható pozitív és negatív elemeit. EZ A FEJLŐDÉS nem volt egyenesvonalú. Azt sem mondhatjuk, hogy a múlt módszertani. szemléleti problémáin már minden tekintetben úrrá lettünk. Tettenérhetők még egyoldalúságok, főleg történelmi közelmúltunk értékelésében, az utóbbi mintegy két évtized azonban megteremtette azt a szerény tudományos alapot, amelyre az erre illetékes fórumok a helyes történelmi szemlélet formálásáért végzett munkájukat építhetik. Vass Henrik a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető elnöke PÁRIZS, A FÉNYEK VÁROSA (VI.) Notre-Dame, az élmények csúcsa Még süt a nap, amikor a Notre Dame elé érünk. — Homlokzatának, tornyainak, bejáratainak szépsége — leírhatatlan! Vezetőnk siettet bennünket a kated- rális belsejébe — és ez a siettetés nem véletlen! Párizs annyira van tőlünk nyugatabbra, — bár azonos zónaidőben vagyunk, hogy kb. egy órával később kel és nyugszik a nap. — Hiába a siettetés, nem tudunk elindulni, szinte egyszerre mondjuk Dórával: Lenyűgöző! — Egy darab itt maradt középkor. 1163-ban kezdték építeni — amikor III. Béla királyunk a bizánci császár udvarában készül az uralkodásra. Elfogódottá tesz a dóm belsejének gótikus szépsége, hangulata. Hát igaz, hogy itt vagyok? — Igen, álomba illő valóság ez! — A két tornyot tartó óriás pillér láttán földbe gyökerezik a lábam ...primitív eszközökkel, csak emberi és ló által szolgáltatott energiával, hogyan voltak képesek ilyen alkotásra? — A rózsaablakokhoz, a rosettákhoz sietünk. A három közül az északi oldalát vesszük szemügyre. Hátraszegett fejjel, kifeszített nyakkal figyeljük a hét évszázada készült, ezer és ezer színben ragyogó üvegablakot. A vörösek egész skálája úgy világít, mint az autósztrádákon foszforeszkáló piros jelzések. A különböző kéke!^ száz és százféle árnyalata. — Ennek a rosettának minden darabja eredeti, XII. századi. — Már tudjuk, azért siettetett vezetőnk, hogy a napfény még megvilágítsa az üvegablakot, úgy láthassuk. — Ennek az egészen kivételes üvegragyogásnak a titkát. semmiféle vizsgálat nem tudta kideríteni, — készítője, mestere magával vitte a titkot sírjába. A II. világháború előtt minden üveget kiszedtek, gondosan csomagolva biztonságba helyezték. A háború után pontos leírás alapján rakták vissza. A Párizsba sereglők újra láthatták és láthatják a több mint 80 jelenetet ábrázoló rosettát — a pátriárkákról, prófétákról, ótestamentomi királyokról szóló képeket —, amelyek az ember alkotó szellemét. munkájának nagyszerűségét hirdetik ... Most nemcsak Párizs, de Franciaország szívében állunk — a Notre Dame előtti téren a jelzés, ahonnan az országba szertevivő utak távolságát, hosszát számítják. A Notre Dame történelmi múltjával, megilletődést kiváltó szépségével, tökéletes művészi mivoltával — az élmények csúcsát jelentette. Magyarország legszebb, a fer- tődi volt Eszterházy-kastélyt „Bessenyei György gárdahadnagy: Az „ESZTER'HÁZY vígasságok” című versében az i'tteni mulatságokat leírván, „Magyar Verszáliának” nevezte. Most az igazi, nagy Versailles felé utazunk, 30 kilométerre a fővárostól... Versailles széles, szép villákkal, házakkal ékes főútjára érünk — 90 ezer ember él itt, „Párizs hálószobájában”. Azért nevezik így, mert szinte mindenki Párizsban dolgozik, és este aludni tér haza. A főútról vaskapuóriáson jutunk a kastély belső udvarába. — XIV. Lajos lovasszobra fogad bennünket, — III. Napóleon tisztelgett ezzel a szoborral a „Nap- király” emlékének. A Napkirály atyja, szívesen vadászgatott Versailles vadban gazdag erdőin, mezőin — azért vadászkastélyt építtetett ide. — XIV. Lajos trónra kerülve határozta el, hogy olyan fényes kastély áll majd itt, — ami méltó lesz a király és az udvar székhelyének. — 23 éves, amikor elren deli a kastély építését, — 44, mi re beköltözik, és még 33 évig élvezi az 1500 teremből álló kastély pompáját. — 30 ezer ember, 6 ezer ló dolgozott az építkezésen, teraszok, csatornák, szökőkutak ásásán. — XIV. Lajos létrehozta — fia, XV. Lajos Madam Pompadour és Madam Dubarry társaságában élvezte, — 'unokája, XVI. Lajos megfizetett a királyi hatalom mértéktelen gazdag és pazar tobzódásáért, amit a kastély építése, és a benne folyó élet mutatott. Sorra járjuk a kastély termeit — csak az egyik szárnyépület, ami megtekinthető — a többit javítják. — A kastély építésének idején a művészet három 'követelményének tartották: a kifinomultságot, a hangulatteremtést és a tökéletes megvalósítást. A termek díszítése, ajtók kiképzése, a mennyezetet, falakat díszítő képek a legmagasabb fokát képviselik a három követelménynek. Megjegyezhetetlen a rengeteg allegorikus festménydíszítés, minden csak pillanatnyi szépséget jelent. A kandallókban a szálfák arra emlékeztetnek, olyan hideg volt a kastély, hogy télen-nyáron lángoltak a fatörzsek: a méteres falak nyáron sem tudtak felme legedni. . Víz, mosdó, W. C. — sehol. Ezer szolga hordta naponta a vizet — a márványok felmosására —, mosdáshoz kölnit, ivásra víznél nemesebb italokat fogyasztottak. — Lyukas székek helyettesítették a W. C.-t — amit a szolgák időnként ürítettek — Gyertyák százai, és fáklyák világítottak. Arra gondolok, hogy ma az egyszerű ember is összkomfortos lakásában emberibb életet élhet —, mint néhány évszázada, káprázatos, tobzódó pompában a királyok és előkelőségek. Mária Antoinette-nek a hálószobájába érünk. Arany, fehér selyem-baldachinos ágya, színes selyem hímzéssel díszített, aranyozott korlát választja el a szoba többi részétől. A berendezés, kárpitok, szőnyegek éppen olyanok, mint amikor itt aludt a királyné. Nem eredetiek, de annak pontos másai. — A kastély berendezését a forradalom idején elárverezték. — A királynék hálószobájának nagy jelentőségük volt; itt az udvar jelenlétében jöttek világra a trónörökösök — hercegek, hercegnők —, nehogy kicserélhessék a királyi pár újszülöttjét, az udvarban élő, az urak „szórakozását” szolgáló hölgy valamelyik gyermekével. Az egész kastélyban egyetlenegy termet díszítettek fekete márvánnyal — Mária Antoinette hálószobája melletti, zenélő-, társalgótermét — a legenda szerint ez előre jelezte tragikus végét. Szalayné Bodócs Éva (Folytatjuk) A Pozsonyi Kulturális Nyár rendezvényei Az előző évek gyakorlatához híven az idén is megrendezik a Pozsonyi kulturális Nyarat. A rendezvénysorozat forgatókönyvét a városi Művelődési Ház munkatársai dolgozták ki, s arra törekedtek, hogy a nyári program műfajilag minél sokrétűbb, színesebb legyen. Az érdeklődők színházi előadásokon, zenés irodalmi műsorokon, folklóregyüttesek bemutatóin, a legkülönbözőbb témákról szóló előadásokon, filmbemutatókon és kiállításokon vehetnek részt. A koncertkedvelőket gazdag zenei program várja, a túrázók pedig honismereti kirándulásokra indulhatnak. A kulturális nyár rendezvényeinek megszervezésében több .mint 15,intézmény — köztük a Pozsonyi Tájékoztatási és Propaganda Szolgálat, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség, a Fővárosi Galéria, a Városi Könyvtár, a Fővárosi Moziigazgatóság, a Városi Múzeum — vett részt. Az idén is több hangversenyt rendeznek, az orgonamuzsika rajongóinak. A pozsonyi vár koncerttermében elsőként a szovjet Harry Grodberg lép fel. Rajta kívül még olyan neves művészek szólaltatják meg a nemrég épített várbeli orgonát, mint a csehszlovák Vladimir Ruso, Jan Vladimir Michalko és Milan Slechta, továbbá a norvég Bjorn Boysen, a holland Piet Kee, a spanyol Montserrat Torrent Serra és mások. CSULAK MAGDA-, A népművészet fáradhatatlan ápolója, őrzője, alkotásainak szenvedélyes gyűjtője és gyarapítója volt a kolozsvári Csulak Magda. Az egykori tanítónő régi, már- már feledésbe merült népi hímzéseket kutatott fel. Három évtizedes búvármunkájának eredménye, „A 125 magyar szálénva^rott hímzésminta'’ című gyűjtemény néhány évvel ezelőtt jelent meg a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna megyei Irányító Központja gondozásában. Ismeretes népművészetiiparművészeti tevékenysége is. Nagy népszerűségnek örvendenek az immár ugyancsak hagyományos kamarazenei koncertek, amelyek a Mirbach-palotában és az Egyetemi Könyvtár udvarában hallhatók. A hangversenyeken neves együttesek szerepelnek, például a Szlovák Kamara- zenekar, a Trio Istropolitanum, a Pro Musica, a Musica Aeterna együttes, a Tránvicek-kvartett és a Harmonia Antiqua zenekar. A rendezvénysorozat szervezői arra is gondoltak, hogy a hivatásos színházi társulatok mellett a nevesebb szlovák amatőr- színjátszó együttesek is bemutatkozhassanak a pozsonyi közönségnek. A népművészet kedvelőinek színes folklórprogramot állítottak össze. Gazdag választékot nyújtanak az irodalmi műsorok is. A többi között irodalmi estet rendeznek Ivan Skala műveiből, a neves cseh költő 60. születésnapja alkalmából. A nyári programok keretében az ifjúság számára is készültek műsorok. A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából például szovjet gyerek- és ifjúsági filmek fesztiválja kezdődik a szlovák fővárosban. Az augusztus végéig tartó kulturális nyár műsorait úgy állították össze, hogy azok között a külföldi turisták is megtalálhassák a kedvükre való programokat. DÍJ” Szőttesei, varrottasai számos romániai és külföldi kiállításon arattak sikert, s közülük nem egyet múzeumokban, közgyűjteményekben őriznek. Egyik munkáját 1958-ban Párizsban aranyéremmel jutalmazták. Csulak Magda egész életét a népművészeti értékek ápolásának szentelte. Nemrégiben bekövetkezett halála előtt, tízezer lej megtakarított pénzét egy Kovászna megyei középiskolára hagyta, egy olyan fiatalnak ajándékozta, aki jelentős érdemeket szerzett a népművészet terén.
