Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

1982. augusztus 18. « PETŐFI NÉPE • 5

Mi újság

a rajzfilmstúdióban?

Üj alkotások, megrendelések, fesztivál, koprodukció, technikai feltételek . . . Ilyen címszavakba lehetne tömöríteni a választ, amelyet Mikulás Ferenctől, a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének vezetőjétől kaptunk a napokban, fenti kérdésünkre, íme, kicsit részletesebben:

Szoboszlay Péter Hogy kerül Eszter az asztalra címmel, Hegedűs László pedig egy cigányballadából készít egyedi rajzfilmet. Molnár Péter Változás című alkotásának már az utómunkái folynak a kecskeméti stúdióban. A Magyar Televízió megrendelésére Mátyás királyról készül Egy 13 részes sorozat, továbbá a Kentaur gyerek és a Hogyan lehet megijeszteni az oroszlánt című sorozatok, illetve dr. Bubó is ismét rajzasztalra került. A Vízipók-csodapók 13 epizódjával már megismerkedhettek a tévénézők a közelmúltban, s szombat estétől újabb folytatások sugárzását kezdi a televízió. Jelenleg egy másfél órás új filmet is „forgatnak” a népszerű vízihősről, a MOKÉP megrendelésére. Hegyi Füstös László nem akármilyen munkára vállalkozott most sem: a statisztikai zsebkönyvet varázsolja rajzfilmmé. Érdekesnek ígérkezik Szoboszlay Péter új művé is, amelyben a lakótelepi gyerekek életét, problémáit igyekszik megeleveníteni.

Kanada kétévenként'ad otthont az animációs filmek fesztiváljának. A kecskeméti műhelyben nagy izgalommal várják az Ottawa felől érkező híreket, ugyanis a nemzetközi seregszemlén — amely augusztus 13-tól 18-ig tart — négy magyar alkotás is bemutatásra kerül, s közülük az egyik itt született a megyeszékhely rajzfilmstúdiójában- Horváth Mária Az éjszaka csodái című, ki- lencperces rajzfilmjéről van szó. Remélhetőleg ez a fesztivál is tovább növeli azt a népszerűséget, amely a kecskeméti alkotásokat ma már világszerte jelzi. A Magyar népmese kétszer 13 részes sorozatát szinte valamennyi európai ország megvásárolta már. A Vízipók-csodapók epizódjait eddig 11 nyugati ország vette meg, de hasonlóan nagy az érdeklődés a Hogyan lehet megijeszteni az oroszlánt című 7 perces film iránt is. (Egyébként a kecskeméti műhely tőkés exportból származó árbevétele már meghaladja az évi másfél millió forintot). Kilátásban van egy jelentősnek ígérkező koprodukció

a franciákkal: Robinson Crusoe történetének megfilmesítése.

Érdeklődtünk a Forrás szerkesztőségével közösen meghirdetett pályázat felől. A díjnyertes forgatókönyvek dramatizálása folyamatban van, s a tervek szerint jövőre rajzasztalra kerülnek ezek a szociográfiai témák is. Megrendelőjük a Magyar Televízió.

Egy interjúban (amely tavaly novemberben készült) így nyilát- kozott a kecskeméti rajzfilmstúdió vezetője lapunknak: „ígéretet kaptunk a technika korszerűsítésére, mert az eszközeink nem méltók az épülethez, s hovatovább elégtelenek a növekvő feladatok elvégzéséhez .. —

Nos, mi lett azóta ebből az ígéretből? — Ha nehezen is, de megvalósul, tájékoztatott bennünket Mikulás Ferenc. Kamerákkal, vetítőkkel, vágóasztalokkal gazdagodott ebben az évben a műterem; meggyorsítva és megköny- nyítve a rajzfilmkészítés munkafázisait.

K. Eíntori

a Az igazságtevő Mátyás király.

HONISMERET - HELYTÖRTÉNET

SZÉCHENYI ISTVÁN:

Vallomás a hazafiságról

„Miinél többet s mélyebben te- kinték a múlt idők rajzába, mely leghívebb tükre a jövendőnek; minél tisztább világban kezdém látni a jelenkor eseteit: annál erősb hitté vált keblemben, hogy a munkásságnak legnagyobb rugója a honszeretet, a a munkásságnak legbizonyosb követője a gazdagság, erő s erény, s hogy így a közgyarapodás, nemzeti súly s lakosok tiszta erkölcse honszeretetből fakad leginkább.”

(VILÁG)

„Kiki szeresse felebarátjában a hazafit s embert s ne nézze, mi módon vet számot istenével s mely úton igyekezik mennyek országát elérni.”

(HITEL)

„Országunk nagysága a tökéletesen elrendelt honi mechanikai, mint: számos híd, egy mocsár sem, számos gőzhajó, egy korlátlan víz sem, sok színház, egy kóborló társaság sem stb., leginkább pedig a nagy tökélyre fejlett nemzeti erkölcsiség, mint: számos vagyonos s egy ügyefo- gyott sem, számnélküli tanult s egy tanulatlan sem, minden számon túli hazafi s egyetlenegy korcs sem.”

(STÁDIUM)

„Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait, mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen minéműségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végcéljához, az emberiség feldicsőítéséhez vezetni: kérdem, lehet-e ennél minden kesertől tisztább érzés; ha csak mint hangya ily megdicsőí- tés.hez egy parányal is járulhatni, van-e ennél emberek közt, kiktől lelki örömök el nem zár- vák, édesb osztályrész?”

(KELET NÉPE)

„Egy nemzet, mely sajátságinak kifejtésében valami egészre kiképezheti magát, oly erkölcsi test, mely az emberiségnek alkotó része és azon lépcsőknek egyike, melyeken az emberi nem mind magasabbra emelkedhetik véghivatása a tökéletesülés felé.”

Ui (HUNNIA)

„Mint a kiégő üstökcsillag iszonyú forgásában s határt, se utat nem tart, de mint átok a végtelen üregben maga-magát, emészti s nap systemákat rendít meg: úgy bolyong cél s törvény nélkül a hazátlan.”

(HITEL)

„Évek tűnése után virágozzék egy nemesb s felemeltébb aera következtében a haza, mint örömre készült kert, melyben idegen a nyomorult, hol az ember méltósága szent s melyben erény s ész a legszebb dísz!”

(HITEL)

„A tett az első, a szó a második; az ember, a hazafi elül áll s csak aztán jő az író.”

(VILÁG)

„Sokan azt gondolják: Magyar- ország — volt; én azt szeretném hinni: lesz!”

Eredmény — félpénzen

A hajdani mezőváros, Kunszentmiklós idős polgárai nem unatkoztak augusztus első hetében. A harmadik megyei középiskolás honismereti tábor magnetofonnal és jegyzettömbbel „felfegyverzett” diákjai csoportvezetőik biztatására szinte egy perc nyugtot nem hagytak a korosztály tagjainak; hiszen a régmúlt, letűnőfélben lévő népi hagyományainak minden valószínűség szerint ők a leghűségesebb őrzői. A minden csoportot foglalkoztató helytörténeti gyűjtőmunkán kívül például etnobotanikai kutatással, néprajzi személyiségvizsgálattal is foglalkoztak a tábor lakói.

Esténként természetvédelmi, etnográfiai előadások erősítették a nap közben szerzett élményt, s a jól összeállított táborprogramban még a zenei műsorok is célzatosak voltak: egyszer történeti áttekintéssel egybekötött country-bemuta- tót, máskor a XVI. századi Magyarországról szóló kobzosdalokat hallhatták a táborlakók.

Az időnkénti anyagi természetű gondokon is rendszerint sikerrel úrrá levő eszményi vezetőpárostól — Kürtösi Ágnestől és Balogh Mihálytól — a tábor tapasztalatairól érdeklődtünk. Kettőjük véleményét a helybeli gimnázium kiváló tanára, Balogh Mihály összegezte.

— A harmadik honismereti tábor itt Kunszentmiklóson eltérő a többitől. Szerényebb igényű, hiszen, összesen hét nap annyit kellett volna adnunk a gyerekeknek, mint korábban két hét alatt. Fő feladatunk így az élményszerűség és a módszerek elsajátíttatása volt. A gyűjtőmunkára helyeztük a hangsúlyt — a Baksay Sándor kunszentmiklósi emlékeit kutató csoport például csaknem száz riportot készített —, a felhalmozott anyag feldolgozására viszont alig maradt idő.

— Miért kellett lerövidíteni a tábort?

— Hét napra elegendő pénzből nem lehet kéthetes tábort tartani. Minden elismerésünk azoké a szerveké — megyei tanács művelődési osztálya, a KISZ. Erdei Ferenc Művelődési Központ —, amelyek anyagiakkal is támogatni tudtak minket- Meg kell köszönni a Hazafias Népfront segítségét is, bár az idén ők pénzt nem tudtak adni. Nagyon hiányzik az a néhány ezer forint, amit tőlük vártunk, — amit tavaly még adni tudtak, az idén azonban minden támogatásra szánt pénzüket az olvasótáborokra költötték. Jövőre jó lenne, ha pénzben is ki tudnák fejezni azt, hogy a honismereti munka feladataik közé tartozik.

Ez a tábor eddig Kecskeméten működött, most először mozdult ki „vidékre”. Az volna a rokonszenves és egyúttal hasznos, ha minden évben máshol jöhetne össze ez a „hithű gyülekezet”. Jövőre például — hiszen ott érettek a feltételek — szeretnénk Kiskunmajsán vendégszerepelni, azután valahol a Duna mellékén, még később Bácskában olyan helyen, ahol a helyiek is magukénak érzik ezt a mozgalmat. Szeretnénk ezúton is köszönetét mondani a kunszentmiklósiaknak, hiszen ahová a gyermekek elmentek,- mindenhol segítőkészen fogadták őket, s ez rendkívül megkönnyítette munkánkat. Úgy. látszik, a kisebb települések lakói még büszkék arra, hogy ez a mozgalom velük is foglalkozik.

— A honismereti diáktábor lakói — a tábor vezetőinek köszönhetően — természetesen nem tudnak az anyagi gondokról, az itt töltött idő^ azonban ők is kevésnek találják. Az irodalomtörténeti nyomozásban szorgos Baksay-csoport három tagja például lelkesen, a jól végzjett munka örömével beszél munkájáról:

Miklós Illés Ágnes (Szilády Áron Gimnázium):

— Szerintem rendkívül hasznos volt ez a hét, teljesen más módszerrel dolgoztunk, mint eddig, magnó-riportos munkában mi még nem vettünk részt. Olyan emberekkel kerültünk kapcsolatba, akik szívesen szóba álltak velünk, s általában hasznos adatokkal bővítették ismereteinket,- Széles volt a skála, a református paptól a pincérig szinte mindenkit meginterjúvoltunk, s a templomtól az uszodáig mindenhol megfordultunk.

Hegyes Edina (Szilády Áron Gimnázium):

— Rendkívül élveztem amit csináltunk, bár tovább is lehettünk volna. Nagyon érdekes különböző embertípusokkal találkozni, az egyik visszahúzódó, a másik aktív, közlékeny. Az idősebbek a leghálásabb riportalanyok, lehet, hogy azért, rheft nincs kinek elmondaniuk mow. dandóikat.

Benedeczki Erzsébet (Bajai Tanítóképző Főiskola):

— Nekem is a módszer megtanulása volt a fontos. Főiskolai diplomamunkámat egy keceli „tudós emberről” írom, aki egyszerű ember létére nagyon sokat tudott, s faluja hasznára munkálkodott. Most -már tudom, hogy mit és hogyan kell kérdezni.

***

Az eltitkolt nemzeti ünnepek korszaka után félő, hogy ismét másik végletbe esünk. A melldöngető, frázisos hazaszeretet csábítása is nagy, hiszen nem kíván tetteket, részletek felderítésére is vállalkozó aprómunkát. A kunszentmiklósi honismereti tábor aktív hazaszeretetre nevelt.

Igaz félpénzen. Kozma Huba

Nosztalgia

D

ivat a nosztalgia. Mit divat! Járvány! A hetvenes évek második felében kezdett meghonosodni e fogalom — egy múlt időt sóvárgó langy életérzés kicsit rozsdás foglalataként —, s a nyolcvanas évek elejére már szinte mindenkit megfertőzött „széles e hazában”. Minden „menő” ami régi; a bútorok, a különféle használati tárgyak, ételreceptek, öltözékek... A nosztalgia felütötte a fejét a könyvpiacon, hódít a film- és színházvilágban ... A focirajongók naponta „leporolják” az aranycsapat emlékét, a zeneimádók nagy része a twist és az ötvenes évek rock and roll sztárjait isteníti...

Szóval egyre nagyobb a nosztalgiahullámzás és egyre nagyobb tömegek ringatóznak ábrándos szemekkel, langyos merengéssel e hullámokon. S persze e divatszerű életérzést, ahogy szerte a világban, nálunk is egyre többen és egyre többször meglovagolják.

Mi tagadás, az efféle „hullámlovaglás” jutott eszembe, amikor a szegedi körzeti stúdió adását megtekintettem a képernyőn. A műsor Szeged kávéházi múltját igyekezett „szellemidézni” sóhajtozó melankóliával. Már a címe — Kávéházi bánat — is nosztalgiát sugallt, s már e címet is furcsálltám egy kicsit, elsősorban azért, mert egy irodalmi dokumentum-összeállításnak kommentálták a Tisza-partiak negyvenperces műsorát.

Az összeállításból megtudhattuk, hogy mikor nyílt meg az első szegedi kávéház, mikor élték virágkorukat e vendégváró intézmények, s hogy mikor, milyen híres emberek tartoztak törzsvendégeik közé. Megtudhattuk továbbá —, amit már eddig is tudtunk —, hogy hajdan a társas érintkezés, a politizálgatás és a művészek fellegvárainak számítoltak a kávéházak, és a társadalmi hovatartozás határozta meg, hogy ki melyiket látogatta. — Néhány évszám, kávéháznevek (Hungária, Imperiál, Európa, Horváth, Tisza, stb.) sokasága és néhány hajdani, híres törzsvendég (Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Juhász Gyula) felemlegetése „hej, azok a szép idők [’’-akcentusban. A műsor nagy részét pedig, az említett irodalmárok tollából vett idézetek, valamint kávéházi sanzonok, kupiék töltötték *ki. Azután egy bu- songó sóhaj: „Talán feltámadnak egyszer?...” Mert a kávéházak végül is meghaltak. Pontosabban: elveszítették egykori irodalmi, politizáló jellegüket, s ma már nem is nevezik kávéházaknak ezeket az intézményeket.

Kétségtelen, hogy a szegediek műsora le tudta kötni olykor-olykor a néző figyelmét, de közel sem szolgáltatott olyan élményt, amilyet várni lehetett, amilyet megszoktunk e körzeti stúdiótól.

Akik kedden este a Kávéházi bánat langyos (kicsit áporodott) vizéről új vizekre vágytak evezni, s átkapcsoltak az egyes műsorra, meggyőződhettek arról, hogy a tévé kulturális hetilapja, a Stúdió ’82 sem rest meglovagolni egy- egy nosztalgiahullámot. Sőt! Egyenesen a legdivatosabbak egyike; a letűnt idők rockzenéje után nyúltak a műsor készítői. A képernyőn a rock and roll koronázatlan királya — a kábítószer, ital és különféle gyógyszerek fogyasztása miatt öt esztendeje elhunyt — Elvis Presley tündökölt, hosszú, hosszú perceken keresztül. Igaz, annyit hallhattunk, olvashattunk az utóbbi időben róla, hogy szinte mindent tudunk Presleyröl, ám biztos ami biztos alapon, a kulturális hetilap ismét végigpörgette műsorában a rockkirály életútját. Láthattunk tomboló tömegeket, extázisbán zokogó lányokat, önkívületben rázkódó rajongókat, színpadra hajított női alsóneműt .. . Egyszóval kaptunk egy jó adag nosztalgiát, ezen az estén. Persze, hogy kinek mennyire „jó”

Ha már szóltunk a szegedi körzeti stúdióról, említsük meg a vasárnap délutáni gyermekműsorukat is. A Kincskereső televíziós száma, Források közelében címmel, ugyancsak a múltat „széliem idézte”, de egy merőben más alapállásból — nem csak gyermekműsor jellegénél fogva! —, mint a kedden látott Kávéházi bánat. Az őpusztaszeri emlékpark skanzenjében forgatott összeállítás a csongrádi tájak folklórkincseit kötötte színes csokorba.

A régi népszokások, dalok, balladák, gyermekmondókák és játékok megelevenítése mellett, finom vonalakban rajzolódott ki az egykori paraszti élet; a mezőgazdasági munkák, a halászat, a szövés és hímzés kétkezi „ügyességpróbái”. Egy bájos, kedves, játékos és mindemellett tényszerű gyermekműsort láthattunk, amely szólni tudott a felnőttekhez is. S a „hatást” egyszerű tisztasága garantálta, nem holmi nosztalgikus „lovasbemutató”.

Végezetül egy megjegyzés: A nosztalgiában, mint életérzésben nincs semmi kivetnivaló, nem baj, nem bűn, sőt még csak nem is egészségtelen, ha mértékletesen adagoljuk. Valami olyasféle jelenség ez, mint amikor hátat fordítunk a menetiránynak, s curik- kolva haladunk előre. Kétségtelen, hogy akik a nosztalgiahullámokat meglovagolják, nem csak üzletből; kényelemből, szellemi lustaságból is teszik, hiszen „új vizekre evezni” sokkal veszélyesebb és nagyobb próbatételt igénylő vállalkozás. i

Koloh Elek

Népzene a szélmalomnál

• A Dankó Pista nótája által híressé vált Szcgcd-kiskundo- rozsmai szélmalom tövében idén is megrendezték a már hagyományos népzenei találkozót. Képünkön: a dorozsmai cite- raegyüttes.

pl Az éjszaka csodái című fesztiválfilm két jelenete.