Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-15 / 164. szám
1982. július 15. • PETŐFI NÉPE • 5 EGYMÁST MÚLJÁK FELÜL Például a Takács-brigád Kiskunmajsa mindinkább az értékeit egyre inkább becsülő, eredményeit büszkén fet- mutató településeink sorába tartozik. Nem mindig volt ez így- A hajdanvolt városi öntudat bizony jócskán megkopott az ötvenes években, egyre többen fordítottak véglegesen hátat mostohának érzett szülőföldjüknek, s az otthonmaradók szánakozva néztek össze a közös tűz élesztgetésén fáradozók erőfeszítései láttán, még egy legyintést sem pazaroltak rájuk. Hosszasan és mély elemző igénnyel lehetne sorolni az azóta eltelt időszakban bekövetkezett pozitív gazdasági és társadalmi fejlődés állomásait, melyek a kilátástalan helyzet megváltoztatását eredményezték. Elemzésre csábító kedvünket visszafogva maradjunk a hírlapi felszínnél, s rögzítsük napjaink tényét: egy-két év óta valóságos áokálpatrióta-láz tört ki a nagyközségben. Elég csupán a majsai „múzeumi szervezkedés” mozzanatait figyelemmel kísérni, hogy lássuk: a település mostani, megváltozott szemléletű lakói és gazdasági egységei egymást múlják felül az önzetlen segítségnyújtásban. Egy mezőgazdasági nagyüzem kék-sárga fezek voltak Majsa városi színei) szemléletű vezetői a tagsággal egyetértésben épületet és pénzt áldoztak az ügy oltárán, az eddig egymástól elszigetelten tevékenykedő magángyűj- tök összefogva néprajzi tárgyakkal népesítették be az alakuló intézményt, egy három fős munkaközösség társadalmi munkában megírta a község történetét, a jonathános Konecsni György brigád több hétig ugyancsak társadalmi munkában a múzeumnak kijelölt épület új feladatokra alkalmassá tételén munkálkodott. Konecsni György özvegye félretéve korábbi, község iránt érzett jogos sértettségéi egy termet Ko- necsni-relikviákkal töltött meg, a Párizsban is honos, de korábbi nyarait Majsán töltő Járitz Józsa festő képeket adományozott. Közben az, új kulturális létesítmény tovább bővült. A termelő- szövetkezet megvásárolva a község egyik legrégibb, legjellegzetesebb parasztházát ez évi közgyűlésekor tájházat avatott, október• Gaál Miklósné brigádvezető. ben pedig új, a jelenleginél tágasabb időszakos kiállítóhelyiség létrehozását tervezi. Hogy mi készteti ilyen közösségi áldozatvállalásra az embereket, akár egy konkrét példán is lemérhetjük. A tájház avatása után pár nappal új szocialista brigád alakult a Jonathán Mg. Tsz. szárítóüzemében, s a megnyitó közeli élménye máris sugallta az egyik „felajánlást”: segítik az épület állagának megóvását, takarítanak, virágokat ültetnek a kertbe, vigyáznak a házra. Vállalásukhoz híven Kiskunmajsa első fiatalon elhunyt néprajzosának nevét viselik, Takács Istvánét, aki ugyancsak rajongásig szerette szülőföldjét, s aki az első nyomtatásban is megjelent tanulmányt írta a községről, még a negyvenes évek elején. S az eltelt pár hónap döntő változásokat hozott a tizenhat fős közösség életében. De erről beszéljen inkább Gaál Miklósné, a brigád vezetője: — A brigád tagjai középkorúak, s zömében tanyáról költöztek a városba, paraszti származásukat miért is szégyellnék. Nagyon megtetszett nekünk ez a tájház már az avatón, hiszen gyermekkorunkat sokan ilyen házban töltöttük, értünk a meszeléshez, mázoláshoz, én is ilyen szabadké- ményes házban születtem. Test- reszabott feladatot vállaltunk, üzemünktől alig száz méterre ha van ez a ház, s nincs olyan nap, hogy ne végeznénk valami munkát a kertben, az épületben. Muskátlit tettünk az ablakba, függönyöket vásároltunk, húsvétra kimeszeltünk, kéthetenkét fölmázoljuk a padlót, takarítunk. Közben a közösség is alakulgat, a közös munka arra is megtanít bennünket, hogy munkaidőben is egymásért dolgozzunk. Azt tervezzük, hogy majd később egy-két alkalommal elhívjuk a családtagokat is, sütünk valami jó régi parasztos kalácsot a kemencében, s megmutatjuk majd az otthoniaknak, hogy miért is dolgozunk mi még a munkaidő után is. Keresszegi Attilától, a szárítóüzem vezetőjétől a brigádvezető által szemérmesen elhallgatott „külön haszonról” is értesültünk: — Én örülök legjobban ennek a tájház-vállalásnak. Áldatlan állapotok uralkodtak ebben a műszakban korábban. A mostani Takács-brigád tagjai két szalagon dolgoztaTc, s olyan nagy volt köztük az ellentét, hogy nem is beszéltek egymással. A munkaidő utáni közös munka, a tervezgeté- sek lelkileg is összehozták a társaságot. Jó szellem van végre kialakulóban. Ma már — látjuk — egyre többen táplálják a korábban hasztalanul élesztgetett tüzet Kiskun- majsán. Parasztok, munkások; értelmiségiek közösen, ki-ki képességei szerint. Mert a jó közérzet közös múltunk fölkutatásából, a közösségi tudat kialakulásából, kialakításából is eredezhet. Egy község megtartóereje pedig a jó közérzetben rejlik. Egész pontosan: abban is. Kozma Huba • Munkában a brigád. Géricault grafikái a Galériában A Budavári Palota C-épületében július 6- án megnyílt Theodore Géricault grafikai tárlata. A XIX. század első felében alkotó, a romantika úttörői között számon tartott francia mester rajzait a Roueni Szépművészeti Múzeum kölcsönözte a Magyar Nemzeti Galériának. • m A Svájci őrszem a Louvreban. 4) Lőszerkocsi. • Bokszolok. KÖNYVESPOLC Romániai Magyar Irodalmi Lexikon A történelem során az anyaországtól elszakadt, de nyelvét beszélő népcsoport sajátos érdekeinek megfelelően igyekszik ápolni, ébrentartani és fejleszteni kultúráját, hagyományait. A nemes ügy érdekében fáradoznak sokan Erdélyben és Románia más tájain is régóta. Áz onnan érkező lapok, folyóiratok, könyvek és könyvsorozatok árulkodnak arról, hogy: a fáradozásokat siker koronázza. Ehhez sorolható a legújabb szellemi termék, a nagyszabású összefogás eredménye: a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon nemrégiben napvilágot látott első, vaskos kötete. A könyvet a már sok-sok eredményt felmutató Kritérion Könyvkiadó jelentette meg. A sorozat főszerkesztője a nálunk is széles körben ismert politikus, közéleti ember és író: Balogh Edgár. Az úttörő szerepet betöltő lexikon a kezdetektől — 1919-től — napjainkig ismerteti a legszélesebb értelemben vett romániai magyar irodalmat. Azokét, akik a nyomtatott betű útján jelen voltak, vagy jelen vannak a romániai magyarság szellemi életében. Külön értéke a lexikon első kötetének, hogy lapjain szemléletesen és meggyőzően tárul elénk az egyes tájak és városok irodalmi— szellemi élete. Szerzőket, újságokat és folyóiratokat, antológiákat, írói csoportosulásokat ismerhetünk meg a könyv olvasása, „csemegézése” közben. Megtudjuk, hogy például Brassónak, Aradnak, Csíkszeredának milyen sokféle hasznos törekvése volt a múltban — és természetesen a jelenben is. Többek között különlegesen izgalmas része a kötetnek a csángók irodalmáról szóló szócikk. Kedvet kap az olvasó arra, hogy további ismereteket szerezzen erről az igen-igen izgalmas kérdésről. Szellemes szerkesztői ötlettel számba veszik a lexikonban az egyes klasszikusok romániai — leginkább erdélyi — kapcsolatait, hatásait. így többek között Aranyét, Adyét, Bartókét. S bőséges ismereteket szerezhetünk az erdélyi magyarság sok nagyszerű alakjáról, példamutató egyéniségéről. Közülük Bartalis János, Dzsida Jenő, Brossai Sámuel, Benedek Elek, Áprily Lajos, Beke György és Balogh Edgár nevét említjük meg. De gazdagítják bőségesen az ismereteinket azok a szócikkek is, amelyek a Forrásnemzedéket, az Erdélyi Helikont, vagy az Erdélyi Szépmíves Céh vállalkozását hozzák közelebb az érdeklődőkhöz. Tegyünk hűségesek a szokásainkhoz. Említsük meg azokat, akiknek valamilyen formában a lexikon szerint kapcsolatuk volt — vagy van — szűkebb hazánkkal. Adonyi Borbála írónő Kecskeméten született 1915-ben. Ugyanitt érettségizett az 1969- ben elhunyt Faragó Pál sakkszakíró. Csicsáky Imre költő és műfordító viszont Bácsalmáson szüleFett, 1860-ban. Ő egyébként a magyarországi Dante-kutatás úttörője volt. Büchler Pál filológus Kalocsán végezte a középiskoláit^ B. Nagy Margit — 1928-ban született — Kecskeméten járt középiskolába. Hangsúlyozzuk, hogy roppant nehéz minden igényt kielégítő lexikont szerkeszteni. Sok hazai példa is bizonyítja a vállalkozás buktatóit, a szép elképzelések megvalósításának nehézségeit. Nos, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon sem mentes a hibáktól. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy olykor jelentéktelen, semmitmondó szövegrészekkel is találkozunk. Ahogy mondani szokás: a kevesebb több lett volna. Varga Mihály Berkes Péter 5ZAIíAS#SÁ£5M (2.) — Nincs legközelebb. Nem kell. Csecsemő vagyok én, hogy naponta érdeklődjetek a hogylé- tem felől ? Tébolyult, aki bármely pillanatban kárt tehet magában? — Rendben van, ha ingerel, nem fogunk naponta.... — Nem ingerel, csak fölösleges. A Jani mondta a mocsok kőmíveseket? — Miféle kőmíveseket? — Ezeket itt szemközt. Az IBUSZ-házon. — Édes Istenem! Kálmán! — Nemrég jött meg a főnökük. A hatodik díszpinty. Tegnap is ilyentájt volt jelenése. — Kálmikám, engem nem érdekelnek azok a kőművesek. Engem ... — Olyan huszonöt körülinek saccolom. Meglepően kulturált küllemű. Épeszűén nyírt haj, hetyke bajusz, kord nadrág, dzseki, fehér ing nyakkendővel. Az a döbbenetes benne... — Kálmán! — ... hogy nem beszél. Fütyül meg mutogat. Valami egyezményes jelbeszéddel szól a bandájához, mintha siketnémák volnának. És közben füttyöget. Nem ismerős dallamot, hanem afféle ahogy kijön, úgy szól kíséretet a mozdulataihoz. Fitty, fitty, fifitty, fitty. A mocskok meg bólogatnak. Okéfőnököznek, mintha értenék. A munkát, persze, esze ágába*) sincs ellenőrizni. A házra oda se bagózik. Most is... most se ... Nocsak! — Kálmán, kérlek, figyelnél rám' is egy percre? — Rólam beszélnek. A mocskok nyilván bemutatnak neki. Ahogy látom, nem túl jókedvvel. — Mi az, hogy bemutatnak, Kálmán? — Hát megmutatnak. Felhívják nagybecsű figyelmét a létezésemre. Nem mindegy? — Honnan tudják, Kálmán ... Kálmán! Te odamentéi hozzájuk! Beléjük kötöttél! — Beléjük kötöttem? Ismered az elvemet. Húsz éve pofázom. Az ember, bármilyen indulatos, bármilyen szemét alakokkal kerül dolga, őrizze meg a nyugalmát, és beszéljen kulturáltan. Az igazságnak nincs szüksége indulati segélycsapatokra. Rólam mindenki tudja, hogy sose vesztem el a fejemet. A legkeményebb dolgokat is emberi hangon ... — Istenem, Kálmán, miért kellett? Mit mondtál nekik? — Még csak kérdeztem. Hogy melyik vállalathoz tartoznak. Milyen határidővel kapták a munkát. Hallottak-e már olyanféle dolgokról, hogy szocializmus építése, munkásöntudat, munkafegyelem, kötelesség, tisztesség. — Kálmán, az ég szerelmére, mi közöd hozzájuk? — Nagyon jól tudod. Az embernek köze kell legyen mindenhez, ami ebben az országban történik. — De nem most, Kálmán, nem most. Pihenni mentél. Orvosi parancsra. Parancsra, Kálmán. Kötelező kikapcsolódnod. Föladtam neked expressz egy csomag süteményt. Krumplis pogácsa, diós linzer, meg olyan darálós, tudod. Ne edd meg egyszerre, eszegesd! Hogy mindig legyen valami a gyomrodban. — Vonogatja a vállát. — Mit mondasz, kedvesem? — A füttyös górécska. Idepislog; és vonogatja a vállát. A háta mögé bököd a hüvelykujjával. Egészen pontosan a ... — Kálmán, még egy fontosat. Vasárnap, sajnos, mégse tudok lemenni. Hallasz? Félévi zárás van. Ebben a félévben rengeteg zűrös fuvarunk volt, és Tekulics kartárs megkérte a részleget... Hallasz, Kálmikám? — Persze, hogy hallak. És elmegy a disznó. Vé betűt mutat a két ujjával. Korai még az a Viktória, elvtársam! Vagy uram! Gó- récskám! Nagyon korai! Ha kell, hát kell. Megértem. Kitakarítok, elmosogatok magam is, ne aggódj. Visszaülnek a rekeszükhöz. Mért nem üvegenként hozzák a sert, hanem mindjárt egy egész rekesszel. Hogy munkaidő alatt azzal se kelljen ... Hát komolyan mondom... — Kálmán! Ha nem feledkezel meg róluk, én ... én becsület szavamra ... Halló! Kálmán, itt vagy? Halló! Kálmááán!... 5. (Egyes — önéletrajzi — cédulacsoport) „Születtem 1928. február 26-án Kispesten, koraeste, mínusz négy fokban, egy földszintes ház du* fartjában, két zseblámpa fényénél, titoknak szánva, ámde el- titkolhatatlanul. Anyám Kéri Borbála, háztartási alkalmazott (cselédlány) dr. Schöpthey Áb- ris kamarai ügyvéd szolgálatában. majd bőrgyári munkás, majd szövőnő, majd pártalkalmazott, majd újra szövőnő, majd nyugdíjas. Apám, néhai Darida János bőrmunkás: Halála oka: vegyszermérgezés, saját hibájából. Húgom, Darida Teréz, egészségi okból (fertőző májgyulladásból visszamaradt egyensúlyzavar) nyugdíjazott egyetemi laboráns, a tragikus hirtelenséggel (gépkocsibaleset) elhunyt dr. Gellei László professzor özvegye. Feleségem, Soós Veronika munkaügyi előadó a Volán...” „Engem, akinek gyerekkorában csak yhúzd meg magad’, csak .takarodj innét, te rongyos!’, csak ,mi a jóistent akarsz már megint, tudod, hogy nincs semmink’ volt a neve, engem azzal szabadítottak fel, azzal tettek emberré, hogy drapériás asztalhoz ültettek, és azt mondták: fiú, pont ilyen káderekre van szükségünk, az új ország új hadseregének ... Nem pontosan így, de a lényeg ... Én akkor...” „Élj a lehetőséggel, Darida elvtárs, mondták, de én csak rémületet éreztem, nem tudtam semmit, nem értettem semmit, a magabiztosak szavait mondtam, az ő mozdulataikat mozdultam, egyéniségem belőlük építkezett, azt éreztem, hittem, gondoltam, vallottam, amit ők, ez adott biztonságot, így tudtam este elaludni, és reggel fölébredni, a jövőre függesztve szemem, amit — büszkeségem helyett rémületemre — a kezembe nyomtak. Nem tudnám pontosan megmondani, mikortól...” „Az az évszázados laktanya Tolnán! Az az ötven ló! önálló fogatolt hegyiágyús .., Na, Darida, fogjon be, hajtson az állomásra, hozza be az alakulat címére érkezett vaságyakat! ÉN!? A született kispesti!? Naná, hogy fordítva kezdtem erőszakolni a szerszámot! Az őrmester (régi. de illeszkedni akaró káder) azt hitte, ki akarok bújni. Pedig én ... Az állomáson annyi vaságy, hogy hazafelé minden macskakőnél leesett egy- kettő ... Víz alig volt, mosdani alig tudtunk, de a lovak patáját naponta meleg vízzel... De mit a kefével? És mit a kaparóval?... Csajághy Géza százados. Még hatlovas hintón esküdött, összefonódva a helyi deklasszáltakkal. Bérbeadta a katonákat. Engem is egy naccságához fát vágni. De micsoda rönköket! Eggyel végzek, ott integet Lestá’- Sanyi a kerítésnél. Miféle ember vagy te? Alighogy fölszabadultál, máris tűröd, hogy újra kizsákmányoljanak? Hol a gerinced? Hol az öklöd? Ez a mi hadseregünk lesz. Itt a mi erkölcsi elveink fognak uralkodni. Szégyenemben úgy belevágtam a fejszét az egyik rönkbe, hogy hat ember ...” „A vezérlő eszmék, a követelmények, Lestár Sanyi, a tiszti tanfolyam, a szemináriumok. a viták a Kossuth-körben, az általános iskola 5—8. osztálya, a gimnázium, az érettségi lassan, de biztosan, mint karók a gyenge hajtást...” „Nem volt semmink. Amink volt, az is elavult, használhatatlan. Csak jövőnk volt. Reményünk, hogy ha megfeszülünk, ha lemondunk önös vágyainkról, holnapra minden másképp lesz. Szükségünk volt minden kézre. Aki a magáét levette a szekérről, annak a nyaka közé vágtunk: eladnád a holnapunkat, te szemétláda?! Velünk kapartatnád ki a gesztenyédet, te önző kispolgár?!” ,.Én a családomat... a családomért ... Az első gyerekem a családi tábor sátrában. A másodikról egy hét késéssel ért utol a hír. Még egy Virágcsokrot, egy köszöntő dísztáviratot se tudtam ...” „Minden minősítés legfőbb erényemként a következetesen szilárd erkölcsi-politikai... Azt soha egy szóval se, hogy én ...” (7oXytutá*o következik.)
