Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

1982. július 15. • PETŐFI NÉPE • 3

Cserkeszőlőrol Tisza kürtre

Az egyik kisebb cserkeszölői gyógymedence.

Jóllehet a melegvizes strandok nem tartoznak feltétlenül a természetjárók, a szó legnemesebb értelmében vett turisták keresett célpontjai közé, a hétvégeken mégis — ilyenkor nyáron is — kirándulók ezrei zarándokolnak élismert gyógyfürdőinkhez. Ennek oka pedig az, hogy manapság elég ritka az a család, amelynek legalább egy, de inkább több tagja ne küszködne a reuma valamely változatával. És ha már útra kelnek a szülők vagy a nagyszülők, miért ne tartson velük az egész família, hisz egy kis izomlazító llubickolás a legegészségesebbeknek sem árt...

Űtirajzsorozatunk mai folytatásában — valódi szándékunkhoz híven — egy testet-lelket felfrissítő, kombinált — azaz biciklis— gyalogos — túrára csalogatjuk olvasóinkat, mégpedig az ismert MOZDULJ! jelszó jegyében.

Az első állomás a hévizéről messzeföldön híres, Szolnok megyei Cserkeszőlő, ahová Bács- Kiskun északi részéből két-há- rom. de még Kecskemétről és Kiskunfélegyházáról is legfeljebb négy-öt órás kellemes karikázás- sal juthatunk dl. Mindkét városból rendszeresen indulnak személyvonatok is, amik elszállítják — velünk együtt — a kerékpárokat Lakitelekig vagy Tiszaug— Tisza-hídfőig, onnan pedig — a 44"es főúton — már csak 13, illetve 10 kilométer a fürdőtelep.

A tiszaugi híd közelében, a kijelölt strandon, kánikulai napokon a „szőkén” hömpölygő élő Tiszában is megmártózhatnak az úszni jól tudó merészebbek. A folyópart a gazdag ártéri vegetációnak köszönhetően itt is vad- regényes, úgyhogy ez a környezet önmagában is megér egy egész napos kiruccanást, táborozást.

De mi haladjunk tovább, most már a Tiszántúlon, vagy ahogy újabban nevezik a yidéket: gyógyvízországban. Szolnok megye sajátos természeti szépségeit — miként Bács-Kiskunét — csak napjainkban, fokozatosan fedezi föl ország s világ. Először is a medicinaként használt termálvizeit, amiben igen nagyon bővelkedik ez a mintegy öt és fél ezer négyzetkilométeres terület: több mint száz a 40 Celsius-foknál melegebb vizet adó kutak száma, melyekre eddig 21 gyógy. és strandfürdő — köztük Cserkeszőlő — épült fel.

A falun áthajtva, annak túlsó szélén, a sarki kemping faházait és az éttermet, a büfé- és 'bazársort követően, bal kéz felől, a főúttól 200 méterre, igazán rendezett körülmények között találjuk a szépen parkosított strandfürdőt, öt nyitott (ebből egy

uszoda) és három téliesített, fedett medencével.

Az alkálikloridos—hidrokarbo- nátos—jódos víz oldott sót és jelentős mennyiségű fluoridot, me- tabórsavat, metakovasavat és szabad szénsavat tartalmaz. (A benne előforduló hatékony anyagok sokasága, töménysége miatt erősebb hatású a hazai gyógyvizeknél, ezért fürdés előtt ajánlatos az orvos véleményét kikérni.) Egyébként a testáztatás mozgás- szervi betegségek, nőgyógyászati utókezelések és gyulladások eseten javallt, míg az ivókúra heveny és idült gyomorpanaszok, bélhurutok, epebántalmak ellen hatásos.

Kora délután ismét felkerekedhetünk és visszafelé tekerve kb. öt kilométert, jobbra térünk a legészakibb Tisza-zugi település, Tiszakürt irányába. A község központjában, a Szolnokra tartó betont keresztezve egyenesen a Tiszának tartunk, s pár méterrel a védőgát előtt, egy sportpályával és sátorozóhellyel szemben, a jobb oldalon megleljük az arborétum bejáratát. A kapubán hagyhatjuk járművünket; 2—3 órás, lenyűgöző séta vár reínk.

Manapság, amikor egyre szigorúbb intézkedéseket hoznak természeti kincseink védelmére, ez a botanikuskert gyönyörű példája annak, hogyan kell a teljes megsemmisüléstől megmenteni egy rendkívül értékes és látványos növényi együttest. Húsz hektáron több mint ötszáz fa- és cserjeféle él itt jelenleg, eszményi békességben, harmóniában.

A tiszakürti kastélypark (az épületben ma gyógypedagógiai intézet van) alapítása a szarvasi Pepi-kerthez hasonlóan a Bolza család nevéhez fűződik. Bolza József és Batthyány Anna kisebbik fia, Péter (1824—1881) hozatta a faluba külföldről az első facsemetéket. Később az ő fia, József fejlesztette tovább a parkot, mélynek, 1940-ben bekövetkezett haláláig, gazdája is maradt. A háború alatt, de még a felszabadulás után is igen nagy károkat szenvedett az arborétum. A Szolnok megyei és a helybeli tanács csak 1961-ben vette pártfogásába, és 1971-ben nyilvánította természetvédelmi területté. 1975-iben további 15 hektárt csatoltak hozzá, amit a fejlődéstani rendszer szerint kívánnak beültetni.

A méreteit tekintve hazánk talán legszűkebb, ám tájképileg olykor a legnagyobbakkal — így a szarvasival — is vetekedő botanikuskertben másfél kilométeres körutat teszünk meg. Ha a büfétől balra indulunk el, legelőször idős tölgyekkel és boglárvagy platánfákkal találkozunk, majd spanyol, kaukázusi, kéktobo- zú és görög jegenyefenyőket pillantunk meg. Arrébb, a fenyők

árnyékában sárga és hófehér virágú havasszépe, valamint japán és amerikai üiliomfa bújkál.

Pompásak a japán díszcseresznyék, a turkesztáni gyöngycserjék, s a karcsú oszlopos tuják. A Tisza-mellék legszebb, leghatalmasabb kocsányos tölgyének törzskörmérete mellmagasságban 450 centiméter. Egy kis nyírfa- hídon átlépve nyírek, törökmo- gyorótfák, tiszafák, virginiai borókák, nagyvirágú liliomfák, bí- bortöllgyek szegődnek mellénk útitársul. Távolabbról vadgesztenye, kolorádófenyő, páfrányfenyő, kinai mammutfenyő. mocsári ciprus integet-bólogat. Közben kedves kis faházakat, esőbeálló kunyhókat hagyunk el és a szabadtéri színpadhoz érkezünk, melyen az évenkénti tiszazugi napok előadásai zajlanak. A parkot a három évvel ezelőtt itt megrendezett fafaragó alkotótábor „termésének” egy része díszíti, s teszi még hangulatosabbá, még emberibbé.

S mert álföldi emberek vagyunk és imádjuk a folyókat, tavakat, leugrunk még néhány percre a ligetes-bozótos Tisza-partra, gyönyörködni a vad sodrásban, az örvényekben és forgókban, majd nyeregbe széliünk és Tisza- ugon vagy Lakiteleken, esetleg még messzebb, egy vasúti megállóban befejezzük a kirándulást.

Kép és szöveg: Kutasi Ferenc

CIKKÜNK NYOMÁN

*

OkmáByegységesítés a külkereskedelemben

A kecskeméti Dobó István körúton télen telepített és kiszáradt fákról írtunk lapunk június 25-i számában. A cikkre Mayer Antal okleveles kertépítész mérnök, szaktanácsadó és Pólyák Péter, a városi tanács kommunális költségvetési üzemének főmérnöke válaszolt:

„Mindig örömmel vettük és vesszük, ha lapjuk, a Petőfi Népe figyelemmel kíséri munkánkat és arról tájékoztatja a megye lakosságát. Kritikai megjegyzéseiket akkor is hasznosnak tartjuk, ha nem okoz egyhangú lelkesedést dolgozóink körében. — A fák állva halnak meg — című cikkük helyenként téves megállapításokat tesz.”

A cikkben megemlítettük, hogy több éves küzdelem árán sikerült a kecskeméti Nagytemplom és a Tanácsháza közötti 18 törökmogyoró életkedvét visszadni. Erre válaszuk: „Több éves küzdelemről túlzás — bár nagyon hatásos — beszélni, mert az előnevelt földlabdás egyedek hiánytalanul megeredtek. Az igazsághoz tartozik

, hogy a jelenlegi .állomány már ismételt telepítés. A megelőző évben a földlabda nélküli csemeték nem eredtek meg. Mindez történt 1977—1978-ban. Az említett gondos kezelés szűk* séges volt az állomány érzékenysége és a telepítési hely miatt. (A Nagytemplom—Városháza közötti szűkület huzatos, szélsőséges mikroklímájú hely.)”

Ezek után nemcsak az újságíróban vetődik fel a kérdés — jogosan —: miért érzékeny fákat választottak erre a helyre?

A továbbiakban a Dobó István körúton található kiszáradt hársfákról így írnak: „az ezüsthársak valóban nem eredtek meg. A fákat a debreceni városgazdálkodási vállalat faiskolájából rendeltük novemberi szállítással. Földlabdás, előnevelt fákat igényeltünk. A fák ára szállítással együtt darabonként 2200 forint. A faiskola a megrendelőben feltüntetett november helyett január 19—21. között szállította. Ezeken a napokon a hőmérséklet mínusz 5 Cel- sius-fok, az éjszakai pedig mínusz 12—17 Celsius-fok között változott. A telepítés eredményességét szakembereink már januárban megkérdőjelezték. Ennek ellenére a faiskola kockázatára elültettük a fákat.

Az eredés elmaradása után, 1982. június 1-én szakértői vélemény alapján a fák kicserélését kértük a faiskolától. A közös helyszíni szemle időpontjáig a fáknak sajnos a jelenlegi helyükön kell maradni. A fák tehát így születtek halva a telepítők jóvoltából.

Véleményünk szerint, ha valaki az üzemek szándékát, szakértelmét vonja kétségbe, körültekintőbben járjon el.

Ä hiba megtörtént és az időjárási tényezők mérlegelése után a közreműködők vétségük arányában viselik a következményeket.”

Az illetékes szaktekintélyek válaszát köszönettel vettük. Ám a tényeken a szakértelem és a szándék nem változtat. Addig is, amíg a kiszáradt fák a helyükön maradnak — a közös helyszíni szemléig — javaslom, akasszanak mindegyikre táblát, amelyen feltüntetik a vétkesek nevét.

Czauner Péter

A Magyar Kereskedelmi Kamara nemzetközi okmányegységesítési és adatfeldolgozási koordinációs tagozatának szakemberei új, egységes, a külkereskedelemben használatos okmányt dolgoznak ki.

Az új okmány az árukísérőjegy és vámnyilatkozat funkciójának ellátásán kívül betölti majd az export és import statisztikai bizonylat szerepét is, adott esetben minőségi bizonyítványként, illetve csomagolási jegyzékként szolgálhat, Bevezetésével lényegesen egyszerűbbé válhat a külkereskedelemben az adatfeldolgozás és a nyilvántartás, csökkenthető az adminisztráció.

Magyarországon több éve foglalkoznak a szakemberek az egységes adatfeldolgozás rendszerének megteremtésével a külkereskedelemben. A DATORG KülkeÜj fajta ágy- és asztalneműkkel bővíti választékát a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat. Az utóbbi években gyártmányfejlesztőik kiemelten foglalkoznak e termékekkel, ugyanis a lakáskultúra fejlődésével megnövekedtek irántuk az igények. Mind a hazai, mind a külföldi piacokon keresettek az ízléses, korszerű alapanyagú, színben és mintázatban egymáshoz illő ágyneműgarnitúrák és háztartási textíliák. A vállalat korábbi kezdeményezéseinek — például a nyomott, pozitív—negatív mintával készített párna- és paplanhuzatoknak, színes lepedőknek a sikere bebizonyította, hogy érdemes e termékek választékát tovább bővíteni. Ezért kooperációs megállapodást kötöttek a Minőségi Ruházati Háziipari

reskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Vállalatnál különböző típusrendszereket dolgoztak ki, melyek bevezetésén már több külkereskedelmi vállalatnál dolgoznak a szervezők. Az adatfeldolgozás korszerűsítésének része a külkereskedelemben használatos bizonylatok egyszerűsítése, több funkciót is betöltő okmányok kidolgozása. Ez a munka azonban már nemzetközi összefogást igényel.

A Kamara okmányegységesítési és adatfeldolgozási koordinációs tagozatának szakemberei részt vesznek a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának egy időszakos munkacsoportjában, ahol együttesen dolgozzák ki az új okmányt. Ennek kísérleti alkalmazásába a Szovjetunió,- az NDK és Magyarország vállalatai és Csehszlovákia illetékes hatóságai is bekapcsolódnak. (MTI)

Szövetkezettel, ami lehetővé tette, hogy slingelt szélű, de nemcsak egyszínű, hanem nyomottmintás és damaszt ágyneműket is készítsenek. Ezek ma rendkívül divatosak, akárcsak azok az asztalneműk, térítők, szalvéták, amelyeket nemcsak önmagukban, hanem különböző kiegészítőkkel együtt gyártanak. Így például ugyanolyan anyagból függönyt, lábasfogó kesztyűt, kávés- és teáskannára hővédő sapkát, sőt bevásárlótáskát is készítenek a vállalat konfekcionáló üzemében. A Budaprint új termékeivel megoldható a konyhák egyöntetű, harmonikus „felöltöztetése”, ami régi igénye a hazai vásárlóknak.

Az újdonságok várhatóan még az idén az üzletekbe kerülnek. (MTI)

Háztartási textíliák — kiegészítőkkel

Kiteljesedő demokratizmus

A SZAKSZERVEZETI mozgalom tevékenységének középpontjába az alapszervezetek kerültek. E felállásban a legmagasabb irányító- és képviseleti szerv a taggyűlés, illetve a bizalmi küldöttek tanácskozása lett. Tulajdonképpen e testületek hatáskörébe kerültek az alapszervezetek érdekvédelmi, képviseleti munkájának ellátásához szükséges jogok. A bizalmi testületek létrejötte teljesen újszerű, s a korábbi gyakorlattól eltérően nagyobb feladatot jelentett a szervezetek és a gazdasági vezetők számára.

Az alapszervezetek munkájában mindez jelentős változást hozott. Hatására javult a szakszervezeti tisztségviselők, főként a bizalmiak felkészültsége — ez a széles körű oktató-, nevelő-, felkészítő munkának köszönhető —, aktivitása s az, hogy megfelelően képviselik a tagok érdekeit különböző fórumokon és a gazdasági vezetők előtt is. Ennek nyilvánvaló következményeként erősödött a tagság és a bizalmiak kapcsolata, s rendszeresebbé váltak a csoportértkezletek. Ismét a felvilágosító, nevelőmunka hatásaként kell elkönyvelni azt a fontos tényt, hogy a dolgozókban, de a bizalmiakban is tudatosult: a jogokkal élni és azt képviselni ma már szükséges.

Szerencsére ebben a vonatkozásban sokat fejlődött a gazdasági vezetők szemlélete és gyakorlata is. A vezetők közül sokan ismerték fel, hogy a demokratizmus olyan erő, amely nélkül nem lehet szocialista módon termelni, gazdálkodni, megfelelni a kor követelményeinek. Igaz, a szakszervezeti testületi üléseken hozott döntések általában jól segítették a gazdasági vezetők munkáját, mozgósították a dolgozókat a termelési tervek teljesítésére.

Érdemes megvizsgálni —

az előbbiek kapcsán —: a bizalmiak, illetve a szakszervezeti bizottságok hogyan tudtak megbirkózni az új feladatokkal? A bizalmiak egyre jobban élnek jog- és hatáskörükkel. Az SZMT és a megyei ágazati bizottságok mindent megtettek annak érdekében, hogy a bizalmiak megismerjék

feladataikat. A jogkör gyakorlása ugyanis feltételezi a jogszabályok, határozatok, gazdasági szabályzók ismeretét. Nyilvánvaló: a szak- szervezeti bizalmiak tevékenységük során támaszkodtak a párt- alapszervezetek vezetőségeire, a pártbizalmiak segítségére, irányítására. A szakszervezeti bizottságok többnyire betöltötték hivatásukat. Azon túl; hogy állást foglaltak a testületi ülések elé kerülő előterjesztésekben segítették a bizalmi testületi üléseken hozott határozatok végrehajtását, mozgósították a dolgozókat a termelési tervek végrehajtására.

A szervezeti változások óta a szakszervezeti alapszervezetekben a korábbi aggályokra, bizonytalanságra a gyakorlat adott egyértelmű választ. Ma már kézzel fogható a dolgozók részvétele a vezetésben, növekszik érdeklődésük a munkahelyi körülmények iránt és erősödik aktivitásuk a mozgalmi, a termelőmunkában. Elismert tény, hogy ez a megkezdett folyamat időszerű és szükségszerű is volt. Az üzemi, munkahelyi demokratizmus az eltelt évek során jól beépült a munkahelyi közéletbe. Ehhez azonban elengedhetetlen és szükséges volt a párt irányító tevékenysége, a pártalap- szervezetek cselekvő részvétele és támogatása, amely megfelelő feltételeket teremtett a demokratizmus gyakorlatának kibontakoztatásához. Minden bizonnyal ez továbbra is az előrehaladás feltétele.

AZ UTÓBBI ÉVEKBEN az üzemi demokratikus fórumok, a dolgozók cselekvőképességének kibontakozása a társadalmi élet egyik legfontosabb vonásává vált, de ez a folyamat természetesen még nem fejeződött be. A munkahelyi demokratizmus lehetőségeit még csak részben tudják kihasználni, s akadnak olyan helyek és esetek, amelyek gátolják, vagy nehezítik a demokrácia teljes kibontakozását. Nyilvánvaló, az újonnan létrehozott szakszervezeti szervek csak folyamatosan tudnak felnőni feladataikhoz és látják el felelősségteljes funkciójukat.

Gémes Gábor

UDVARIASSÁG A KÖZLEKEDÉSBEN

Lehet a gépjárművezetés techniká jának a művésze valaki, akkor sem vezet biztonságosan, ha jellemző rá a rossz értelemben vett indulatve- zéreltség — figyelmeztetnek az Autó közlekedési Tanintézet munkatársai. — Ezt pedig „kihozhatja” az ember bői egy sor meteorológiai tényező is. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor könnyebb az önkontroll, és könnyebb annak a tanácsnak a szem előtt tar tása is, amely szerint: „a jobb lábat sokszor a rosszindulat vezérli, a bal kezet pedig gyakran a jóindulat.” Mit jelent ez? Azt, hogy ha előzni kezd valaki minket, akkor ne a jobb lábunk mozduljon rá a gázra, mert ez általában a primitív reakció. Inkább a bal kezünket használjuk ilyen kor, annak a gesztusnak a kimuta- , tására, hogy „előzz nyugodtan, ha valóban nyugodtan lehet előzni, én is segítem közlekedési feladatod meg oldását”. Mennyivel jobb érzés nekünk is, ha a minket megelőző gép kocsi vezetője kézfelemeléssel köszöni meg távolodása közben a segítő gesztust!

Sanyika kerékpárjai

Sanyika kerékpárját ellopták ...

Pontosabban az történt, hogy Sanyika ezt mondta otthon, pedig valójában elhagyta valahol, ő maga sem emlékezett rá, merre, de így teljes mértékben elhárította magától a felelősséget.

A kerékpárt — igazi versenykerékpár volt! — két hónapja kapta a szüleitől, belekerült vagy háromezer forintba, de hát „ez volt szegény gyerek álma”, s a családban mindenki boldog volt, hogy ez az álom teljesült.

A kerékpár eltűnése tehát nem az emberek oldaláról volt ügy a szülök számára: hogy milyen „aljas tolvajok” léteznek, hanem Sanyika miatt, aki — szegény! — most nem kerékpározhatott.

A gyerek ugyanis, amióta megkapta az ajándékot, mindenhova csak azzal volt hajlandó menni. Kerékpárra ült, ha a boltba küldték, ha szódát kellett hoznia, a szomszédba is kerékpárral ment át; egyszóval minden szabad idejét a kerékpár nyergében töltötte.

Híre is ment percek alatt a „sérelemnek" a családban, s estére ott volt a nagyapa is, a keresztanya is, hogy ször- nyülködjön a történtek miatt, és, hogy sajnálja a fiút.

Sanyika természetesnek vette a felháborodást, és még szomorúbb arcot vágott: Erre még jobban sajnálták.

Amikor vacsora után a gyerek lefeküdt, a családi tanács összedugta a fejét, hogy megbeszéljék, mit tegyenek.

A nagypapa a rendőrséget ajánlotta, de leszavazták azzal, hogy ez túl kis ügy a rendőrségnek, s ha meg is találnák a kerékpárt, ki tudja, mikorra, s mi lenne addig Sa- nyikával.

Az anya sírva fakadt.

— Ügy szerette azt a kerékpárt!

Ezt mindnyájan helyben •hagyták.

— Dobjuk össze! — szólalt meg kérlelve a keresztanya.

— Mit mondasz? — kérdezte az apa.

— Mindenki ad egyegy ezrest: én is, a nagypapa is, ti is, és veszünk egy új kerékpárt. Olyant, amilyen ez volt.

Egymásra néztek. Valójában ezt akarta mindegyikük, csak nem mert, vagy nem akart előrukkolni az ötlettel.

Mintha egyszerre elfújta volna valaki a körülöttük levő fojtó, nyomasztó hangulatot: az anya mosolyogni kezdett, a nagyapa örült, hogy a kisuno- kája ismét kerekezhet, a keresztanya boldogságát meg még az is növelte, hogy ő ajánlotta a megoldást.

— Akkor én holnap el is intézem a dolgot — mondta az apa, aztán hozzátette. — De Sanyikénak nem szólunk, csak egyszerűen odarakjuk az új kerékpárt, ahol a régit tartotta.

Ezt az ötletet mindenki nagyszerűnek tartotta, tökéletes pedagógiai megoldásnak.

Az anya szeme ismét könnybe lábadt, de most már az örömtől.

— Elvégre nem lehet meg az a szegény gyerek kerékpár nélkül — mondta halkan.

Ezt mindnyájan természetesnek tartották.

Másnap, amikor Sanyika meglátta az új kerékpárt, csak annyit kérdezett: „Hát ez?” Amikor megmondták neki, hogy a másik helyett vették, nem szólt, csak egyszerűen bólintott, ö is természetesnek tartotta az intézkedést.

Tóth Tibor

• Részlet a parkból, fenyőkkel, tujákkat. faragott totemoszloppal.

• Vadregényes Tisza-part.

A szakértelem és a tények