Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

# 1982. július 14. • PETŐFI NÉPE • 3 BAJÁN EGYRE TÖBBEN KÉRDEZIK: ____________________ Mi kor lesz uszodánk? • Itt bizony nehéz lesz (elelőst találni — morfondírozhatunk a félig kész, mégis elhagyatottnak tűnő építmény fényképe láttán. A személyzeti munka kézikönyve Mikor lesz uszodánk? — egyre többen és egyre gyak­rabban teszik fel ezt a kér­dést Baján. Ráadásul ki-ki másképpen: van, aki vágya­kozva, más inkább türel­metlenkedve, esetleg őszinte aggodalommal. Igen sokan akadnak azonban olyanok is, akik a cinikus kívülállók hanghordozásával érdeklőd­nek, alig leplezve megelége­désüket önmaguk előrelátó bölcsességével, amellyel jó- előre megmondták: kár eről­tetni ezt a dolgot — kár egy kisvárosban nagy álmokat szőni. Csakugyan így állna a helyzet? — kopogtattunk be Mécs János­hoz, a Bajai Sportuszodát Építő Egyesület intézőbizottsági elnö­kéhez, miután értesültünk róla: a módosított terv egy évvel később­re tett határidejét sem tudják teljesíteni az építők, sőt az idő­közben „kialkudott” további há- romhónapos haladék is kevésnek látszik. Mécs János a számok egész so­rával cáfolta a kishitűeket. El­mondása szerint az uszoda utáni vágy olyan széles hullámokat ve­tő mozgalmat indított el a vizet mindig is “kedvelő bajaiak köré­ben, amire több évtizedig vissza­menően sem akad hasonló példa: az egyesület 24 ezer tagja (17 ezer Baja városának, a többi pe­dig a környékbeli falvaknak a lakója) 17 millió 740 ezer forintot adott össze, készpénzben. Ha éh­hez hozzászámítjuk azt a több ezer órányi társadalmi munkát, amelyet a szocialista brigádok ajánlottak fel (szívesen jönnek parkosítani, takarítani), továbbá azokat az építéshez szükséges anyagokat, amelyeket ingyen vagy kedvezményes áron adnak a kör­nyékbeli munkahelyek — nos, ak­kor a Baja térségében élők húsz­millió forintnyi „saját erőt” ál­doznak a Petőfi-szigeten épülő sportuszodára, ami az összes költ­ségnek csaknem a fele. A kiadások fennmaradó részét Második hete dolgoznak az Ál­lami Biztosító megyei szakembe­rei a július 4-i viharkárok felmé­résén. A kárbecslők és az őket segítő megbízottak szinte éjjel-nappal járják a határt és a településeket még most is, hogy teljes képet íkapjanak az ítéletidő következmé­nyeiről. Az elmúlt vasárnap is dolgoztak a felmérők. Eddig több mint két­ezer viharkárt állapítottak meg. Az erős orkán főként az épületek tetőszerkezetét rongálta meg. Bu­illetékes állami szervek fedezik — anyagi okokból tehát nem in­dokolható semmiféle késedelmes- kedés. Hanem? Nehéz sóhajtással kezdődik a válasz, jelezvén, hogy sokkal bo­nyolultabb a helyzet annál, sem­hogy ujjal mutogassunk az épí­tőkre: ók nem teljesítik azt, amit vállaltak annak idején. — Mert igaz ugyan, hogy a vasbetonból készült födémgerendákat hóna­pokkal később emelték a helyük­re, de vajon tehetnek ők arról, hogy egy másik vállalat nem épí­tette meg terv szerinti időre az új hidat? S hogy sem a rozoga régin, sem pedig kompon nem lehetett bevinni ezeket a hatal­mas. sok tonnás szerkezeti eleme­ket? Vagy: lassan egy hónapja állnak már a vasból készült me­dence széleinek körbebetonozásá­val — de nem azért, mert nincs kedvük dolgozni a nagy kániku­lában, hanem mert még mindig nem érkezett meg az a gumiból készült, speciális szalag amely­nek rugalmas közege a folyton mozgó-rezgő medencét a szilárd vasbeton szerkezethez pászítaná. Igaz persze, hogy — s ezt az észrevételt már az építőknek, adott esetben a DUTÉP illetéke­gacon eev eperfa rádőlt egy ud­vari épuretre. Akasztón a felmé­rők találtak olyan házat, amely­nek a tetejét a szél teljesen le­sodorta. A kár: 160 ezer forint. Dunapatajon közvetlen a vihar után 400 kártételt észleltek; ez a szám azóta 700-ra emelkedett. A mezőgazdaságot ért viharká­rokról is kezd kialakulni a teljes kép. Eszerint 15 ezer hektár ga­bona sínylette meg a megyében kisebb-nagyobb mértékben a jú­lius 4-i vihart. Nyolcezer hektár­ra jég is esett, de ez az akkori seinek kell címeznünk — pilla­natnyilag kétségesnek látszik: ha végre mégis megérkezik majd a várva várt gumiszalag, vajon tudnak-e megfelelő ütemben be­tonozni? Ugyanis jelenleg igen kevés az ilyen munkához értő szakemberük. Hasonló problémák várhatók az építés következő fázisában a gépészeti szerelések idején is. Még nem tudható pontosan, hogy mikor érkezik meg a. nyugatné­met licenc alapján hazánkban gyártott víztisztító- és vízforgató berendezés, de az már gyanítha­tó: a beszerelésére mozgósított szakemberek száma kevés. A sok ezer vízimádó pénzével gazdálkodó, s annak tisztességes felhasználásáért felelős intéző bi­zottság legfontosabb feladata te­hát most az. hogy igyekezzék minden bizonytalansági elemet ki­küszöbölni, úgy, hogy azokra ide­jében felhívják az illetékes mun­kahelyi vezetők figyelmét. Csak így garantálható az, hogy a jövő év tavaszán (a terv szerinti már­cius 31-én nem is. de október 20-án, a város felszabadulásának évfordulóján végleg birtokba ve­heti Baja és környéke a sokak által várt fedett uszodát. Káposztás János érési időszakban nem okozott je­lentősebb veszteséget a kalászo­soknál. A vihar Dunapataj, Akasz­tó, Csengőd, Kaskantyú, Kiskőrös, Soltvadkert, Bocsa, Bugac és Kis­kunfélegyháza környékén volt a leghevesebb; ezekről a helyekről jelentették a legtöbb kárt. Az Állami Biztosító műszaki és mezőgazdasági szakértői a beje­lentett károk felmérését tovább folytatták, s megtették az előké­születeket a biztosítottak kártala­nítására. K — 1 Az export- fővállalkozások szabályozásának korszerűsítése A népgazdaság külkereskedel­mi feladatainak megoldásában, a kivitel szerkezetének korszerűsí­tésében nő a hazai vállalatok ex­port-fővállalkozási tevékenységé­nek jelentősége. Az ilyen vállal­kozások olyan gyártmányok kül­földi értékesítését is lehetővé te­szik, amelyeket jelenleg csak korlátozott mértékben vagy egy­általán nem adunk el külföldön. Mivel ma még az export-fővállal­kozások keretében lebonyolított kivitel nem haladja meg az éves export 10 százalékát, lényeges en­nek a vállalkozási formának a támogatása, az elterjedését bizto­sító kedvező feltételek megterem­tése. Ezért került sor a közelmúlt­ban a meglevő szabályozás kor­szerűsítésére, olyan keretek ki­alakítására. amelyek nagyobb mozgásteret biztosítanak a válla­latoknak. A korszerűsített sza­bályozás ezen túl lehetővé teszi, hogy komplett berendezések ki­vitelére, külföldön kulcsrakész, létesítmények létrehozására, kül- “ kereskedelmi, illetve gazdasági társaságot alakítsanak a hazai vállalatok. A társaság tagjai így a deviza-árbevételt megállapodá­suknak megfelelően megoszthat­ják, A feltétel az. hogy a vállal­kozás kockázatát is együttesen viseljék. így biztosítható a részt­vevők közös érdekeltsége. Lényegesen javultak az export­fővállalkozás finanszírozási felté­telei is. Korábban a gyors kivi­telezéshez szükséges külföldi esz­közök beszerzésére sok esetben nem volt élég pénzük a vállala­toknak. A gépvásárlások mellett egy-egy fővállalkozásnál más de­vizális kiadások is adódnak, mint amilyen például külföldieknek fizetendő munkadíj, bérleti díj, vám, adók. Most ilyen esetben a bankok a mindenkori pénzpiaci kamattal, devizaárbevételből visz- szifezetendő devizahitelt nyújt­hatnak a nem rubel elszámolású export-fővállalkozás résztvevői­nek. Ugyancsak az export-fővál­lalkozók ezentúl a megnöveke­dett készletek finanszírozásához export-fővállalkozói célhitelt kaphatnak a bankoktól. Már a korábbi rendelkezés is lehetővé tette, hogy bizonyos ál­lóeszközöket, meghatározott ter­melő és a termelést közvetlenül kiszolgáló berendezéseket külföl­dön kedvezőbb módon szerez­hessenek be, az ilyen kiadásokat ne a fejlesztési alapból fedezzék, hanem a termelési költségek kö­zött számolják el. Most a korlá­tozásokat teljes egészében felol­dották. és jelenleg már minden termelő és a termelést közvetle­nül kiszolgáló állóeszközre érvé­nyes a rendelkezés, melyet az ex­portvállalkozó nem rubel elszá­molású vállalkozási tevékenysége során külföldön használ. Szintén a rugalmasságot, a vál­lalkozóképességet hivatott növel­ni az a változtatás is, mely sze­rint 3-ról 5 százalékra növelhe­tik a fővállalkozói kockázati ala­pot. melyet az adózatlan nyere­ségből képeznek. RÉGI IGÉNY a személyzeti munkával foglalkozók körében, hogy tevékenységük segítéséhez megfelelő kézikönyvet kapjanak. Olyan művet, amely a párt káder­politikai határozatainak és az ál­lami személyzeti munkáról szóló minisztertanácsi határozatoknak a végrehajtásához nyújt gyakorlati és módszertani segítséget. Ezt a régóta meglevő igényt elé­gíti ki a személyzeti munka kézi­könyve, amely most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál, 383 oldal terjedelemben, 40 forintos áron. A kézikönyv elkészítésében je­lentős számú szerzői gárda vett részt. Szerzői között találhatók az állami és politikai szervek vezető munkatársai, a különböző tudo­mányterületek képviselői és a gya­korlati élet szakemberei. A szer­kesztés alapelve az volt, hogy a munka — a káderpolitikai elvek­ből kiindulva — a személyzeti munka gyakorlatának módszerta­ni gyűjteménye legyen, felhasz­nálva az ehhez kapcsolódó kor­szerű tudományos ismereteket is. Ennek alapján a kézikönyv a ká­derpolitikai elvek szellemében sorra veszi az alapvető személy­zet) problémák megoldásának gyakorlati módszereit és teendőit. Minden munkaszervezetben, vállalatnál és intézménynél a sze­mélyzeti munka irányítása az el­ső számú vezető hatáskörébe tar­tozik, ezért egyik fejezet a veze­tők személyzeti feladataival fog­lalkozik. Tárgyalja a vezetők sze­mélyzeti munkájának területeit, a feladatok megszervezését és a sze­mélyzeti apparátus működését. AZ ÁLLAMI személyzeti mun­ka jogi szabályozásának kérdései­vel is külön fejezet foglalkozik. Ebben nemcsak az alapvető jog­szabályok összefogása bizonyul hasznosnak, hanem annak kifejté­se is, hogy a szabályozás körébe vont személyzeti feladatok jogal­kalmazásnak minősülő végrehaj­tása során milyen jogi szemponto­kat kell figyelembe venni. A személyzeti munka egyik „klasszikus” problémáját, a kivá­lasztási folyamat sokrétű összete­vőit dolgozza fel egy másik feje­zet. Bőséges anyagot nyújt a hár­mas követelmény érvényesítésé­nek módszertani feltételeiről. Fel­hívja a figyelmet — egyebek közt — arra, hogy adott munkakörre a megfelelő ember kiválasztásához a betöltendő munkakör elemzését, az alkalmassági kritériumok meg­létének elbírálását, az esélyes je­löltek különböző módszerekkel történő felkutatását kell elvégez­ni. Rámutat arra, hogy az ered­ményes kiválasztás a beállított dolgozó beválásában mutatkozik meg. Részletes magyarázatot ta­lálunk a beválás fogalmáról. Az új dolgozó beválásához azonban szükséges még a munkakörébe és a szervezetbe illeszkedésének módszeres megszervezése. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik egy fejezet. » TÁRGYALJA A KÖTET a sze­mélyzeti munkában az oktatási és továbbképzési feladatokat, a dol­gozó ember szakmai életútjának és életpályájának támogatását és munkára ösztönzését a szervezet­ben, az utánpótlás tervezését, ki­választását és nevelését. Ez utób­bi téma jelentőségét fokozza, min­den munkaszervezetben, vállalat­nál, intézménynél sürgető feladat a vezetők utánpótlása. Ebből fa­kadóan már általánossá válik, hogy a különböző munkaszerveze­tek utánpótlási terveket készíte­nek. A kézikönyv ehhez a munká­hoz gyakorlati segítséget nyújt. A személyzeti apparátusok gyakran készítenek statisztikai elemzéseket a személyi állomány­ról. Ehhez kapcsolódóan a kötet tárgyalja, hogy a személyi állo­mány mennyiségi és minőségi szempontú elemezésében hogyan használhatók fel a szociológiai módszerek. Megtaláljuk a minő­sítési rendszer ismertetését és a minősítő munka módszertani el­járásainak áttekintését is. Mind­ezek annak gyakorlati kivitelezé­sében segítenek, hogy a vezetők a minősítéssel a minősített dolgo­zó tevékenységének és magatartá­sának átfogó értékelését adják és céltudatosan munkálkodjanak a minősítésre kerülő dolgozók neve­lésén. ISMERTETÉST kapunk a lapo­kon a személyzeti munka nyil­vántartási rendszeréről, felépíté­séről, a személyzeti dokumentu­mok kezelésének szabályairól, a mindennapok gyakorlatában fel­merülő eljárási probléma megvi­lágításával, illetve a megoldások módjával. A személyzeti munka területeinek részletes tárgyalását összefoglaló jellegű fejezet zárja, amely a személyzeti munka érté­kelésének, ellenőrzésének kérdé­seit tekinti át. önálló fejezetekben mutatja be a Fejtet a személyzeti munkához kapcsolódó tudományos ismerete­ket, megtaláljuk a szervezet-, szervezés- és vezetéselméletről, a jogokról, a munkagazdaságtanról, a felnőtt-neveléstanról, az egész­ségügyi ismeretekről és a statisz­tikáról szóló tudnivalókat. Vala­mennyi hasznos alkalmazási lehe­tőségeket kínál a személyzeti munkához. KIKNEK IS ÍRÓDOTT a kézi­könyv? Tulajdonképpen mind­azoknak, akik a személyzeti mun­ka kérdéseivel foglalkoznak. Kö­rük elég széles, ezért egyformán hasznos lehet a különböző szintű vezetők, a személyzetyapparátus- ban dolgozók, a politikai és tár­sadalmi szervek tisztségviselői számára. Érdemes lesz forgatniok a könyvet a vezető-továbbképző tanfolyanjok, az esti egyetemek és speciális kollégiumok hallgatói­nak. Számot tarthat a könyv az alapszervezetek vezetőségi tagjai­nak érdeklődésére is. Több mint kétezer viharkár a megyében HAZAI TÁJAKON Tihanyi képeslap •j* Az ide érkezőnek, ha nem is először van itt, hetekre elegendő ir nézelődni valót, kirándulási al­kalmat kínál a félsziget. A Bala­ton északi partjának legjellegze­tesebb, legváltozatosabb vidéke Tihany, úgy is, mint tájvédelmi i körzet és felkapott kirándulóhely, nyaranta egyre nagyobb idegen- forgalommal birkózik, s mintha - időnként nehezen igazodna a megnövekedett turistaáradat al­kalmi igényeihez. Igaz, ezek az átfutó vendégek legtöbbször beérik azzal, hogy a hajóállomásról felbaktatnak a jellegzetes, messzire látszó ba­rokk műemlék templomhoz, be­tekintenek a volt apátsági épület múzeummá alakított szobáiba, fo­lyosóira. elfogyasztanak egy po­hár sört vagy egy adag fagylaltot a Rege cukrászdában. Talán a népművészeti házat is szemügyre veszik, de távolabbra legfeljebb a visszhangtalan hangdombig — ahol jól menő vendégmarasztaló épült — merészkednek. Azt is kétlem, hogy az egymást érő nyu­gati márkájú gépkocsik és autóbu* szók utasai — ahogy mi is, ha nagy ritkán külföldre vetődünk — a látványon túl sokat fogad­nának magukba az írott szövegek­ből, történelmi kalauzok magyá- ■ rázatából. Nyár van, s az ember élvezi á napsütést, a vizen suhanó vitor­lások, utasokkal teli hajók moz­gását, a nyüzsgő népet, a tarka inges figurákat, akik fényképező-2 géppel vagy kisgyermekkel a nyakukban, lihegve kapaszkod­nak az emelkedőn felfelé. Hogyan is kívánhatnánk tőlük, hogy meg­álljának Varga Imre különös, bá­dog galléros szobra: Az Alapító — I. András király emléke — vagy Amerigo Tot: Ófensége a Kilo­watt című műve előtt. A közeli kiállítások — főleg népművészeti érdekességek — kö­zül talán csak nekünk, Bács-Kis- kunból jöttéknek tűnik fel egy ismerős felirat, ami a Kecskeméti Kerámiastúdió nemzetközi alko­tótelepének munkáira hívja fel a figyelmet. Okos ötlet volt erre a „népvándorlásra” emlékeztető helyre elhozni ezeket a különleges — a kerámia megújhodását hir­dető — alkotásokat. A kis paraszt­ház udvarára és kertjébe is be­kéredzkedő kiállítást már az el­ső napokban több százan tekin­tették meg, bizonyára csak röp­ke kíváncsiságból, de az emlék­könyv bejegyzéseiből ítélve an­nál több meglepő élménnyel gaz­dagodva. Probstner János, a stú­dió vezetője, kétnyelvű (magyar, angol) szöveggel, amit kézhez kap minden látogató, az alkotói és emberi kapcsolatkereséshez, a munkák jobb megértéséhez nyújt érthető útbaigazítást. 'Lent. a kikötő közelében, ahol hajdanán a „kecskekörmöt” ‘áru­ló gyermekek tanyáztak, kagyló- maradványok helyett inkább az • Csöndes időben a víztükörben is látszik a templom. egyre gyakoribb angolnára, s a ritka fogassülő helyett horogra akadó keszegre, gardára, ponty­ra „vadásznak” a soha nem csüg­gedő, hajnalban már itt találha­tó horgászok. Őket figyelve ép­pen, egy régi kedves ismerősre akadtunk a parton. Fekete Ti­bor, a kecskeméti színház érde­mes művésze üldögélt kitartóan a víz mellett, s miközben elcseveg­tünk a honi színjátszás örömei­ről, gondjairól, a horgászzsák­mány is gyarapodott. A veszpré­mi színház nyári vendégművésze sok sikert aratott a Kis madár címú Móricz-darabban. A vízpar­ti kikapcsolódás az őszi kecske­• Mintha a fák közt úszna a hajó. méti évad előtt amolyan csöndes felkészülés is a várható felada­tokra. De ezt már csak én gon­doltam így. neki esze ágában sem volt ilyeneket mondani. In­kább halat kínált, ha van hol megsütnünk, neki lesz itt bőven még. Később még láttuk. hogy szalonnát falatozott zöldpapriká­val tízóraira, a kisfiádon, amúgy parasztosan, bicskával. Elfelejtet­tük megkérdezni, szereti-e vagy csak fogja a halat? Vagyis hát Tihany! A félsziget belsejében kevesebben járnak. A kirándulók közül ugyan hányán ismerik a híres levendulást vagy a mandulafákkal teli dom­bokat, a turistautakkal beháló­zott erdőt? Az épülő villák, ví- kendházak azt mutatják, hogy egyre többen élvezik Sajkód gyö­nyörű lankás — mediterrán ég­hajlatot árasztó — vidékét, ahol nemrég még az író Németh Lász­ló alkotott. Felfedezik már az Új­laki templomot, a szarkádi erdő kilátóját, ahonnét ellátni a „ma­gyar tenger” nyugati felére is. Kissé elfáradva, a falu utcács­káiban gyönyörködhetünk újra meg újra, a régi épületek meg­őrzött szép harmóniájában. az irigylésre méltó környezet — idegenektől alig látogatott — vi­lágában. Kétféle Tihany létezik, mond­tuk ilyenkor. Érdemes időt szen­telni, ha erre vet jósorsuhk, a másik, az alig ismert félsziget rejtett szépségeinek megismerésé­re is. F. Tóth Pál /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom