Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

i i ( í I IDŐJÁRÁS A Balaton vizének hőmérséklete kedden 11 érakor Siófoknál 21 fok volt. Várható időjárás ma estig: gyakran erősen megváltozik a felhő­zet. Többfelé várható zápor, zivatar. A szél zivatar idején átmene­tileg megerősödik. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 14 és 19, a legmagasabb nappali hőmérséklet 23 és 28 fok között alakul. (MTI) YILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évi. 163. szám Ára: 1,40 Ft 1982. július 14. szerda Kádár János és Louis Van Geyt megbeszélése Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára kedden a KB székházában talál­kozott a hazánkban tartózkodó Louis Van Geyt-tel, a Belga Kom­munista Párt elnökével és a kísé­retében levő Daniel Fedrigóval, a párt központi bizottságának tag­jával. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egy­mást pártjaik helyzetéről és fel­adatairól. Véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom, valamint a nemzet­közi élet időszerű kérdéseiről. En­nek során kiemelt figyelmet for­dítottak az európai béke és biz­tonság kérdéseire. Nagy jelentő­séget tulajdonítottak mindazok­nak a kezdeményezéseknek és ak­cióknak, amelyek a feszültség enyhítésére, a fegyverkezési ver­seny megfékezésére, a különböző társadalmi berendezkedésű orszá­gok közötti kapcsolatok fenntar­tására és fejlesztésére irányulnak. Megerősítették kölcsönös szán­dékukat a két párt közötti kapcso­latok és együttműködés szélesíté­sére. (MTI) Lázár György Romániában tárgyal Lázár György, a Minisztertanács elnöke — küldöttség élén — kedden Bukarestbe utazott. Constantin Dascalescu- nak, a Román Szocialista Köztársaság kormányelnökének meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz Romániában- A küldöttség tagjai: Veress Péter külkereskedelmi minisz­ter, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes, Tóth Dezső művelő­dési miniszterhelyettes és Rajnai Sándor, a Magyar Népköz- társaság bukaresti nagykövete, aki a román fővárosban csat­lakozik a delegációhoz. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes kül­ügyminiszter, továbbá állami éle­tünk több más vezető személyi­sége. Ott volt Octavian Gavris, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. Az otopeni repülőtéren meghí­vója, Constantin Dascalescu ro­mán miniszterelnök fogadta és üdvözölte. Az érkezésnél jelen volt az állami élet több más képvise­lője. Ott volt Rajnai Sándor. Ma­gyarország bukaresti nagykövete és Victor Boloján, a Román Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete. A fogadtatás után Lázár György és kísérete szálláshelyére hajta­tott. A délelőtti órákban a Victoria- palotában megkezdődtek a hiva­talos megbeszélések, amelyeken elsősorban gazdasági kérdésekről lesz szó. Kedden a déli órákban Lázár György és Constantin Dascalescu megtartotta első tárgyalását. A hivatalos megbeszélésen magyar részről részt vett Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes, Kovács Gyula, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese, Tóth De­zső művelődési miniszterhelyettes és Rajnai Sándor,, hazánk, buka­resti nagykövete. Román részről Nicolae Cortstantin külkereske­delmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter, Aneta Spörnic. az állami tervbizottság miniszteri rangú államtitkára, Ion Stefanescu, a szocialista mű­velődési és nevelési tanács első elnökhelyettese, Constantin Oan- cea külügyminiszter-helyettes és Victor Bolojan, a Román Szocia­lista Köztársaság budapesti nagy­követe volt jelen. A két kormányfő tájékoztatta egymást országaik belső helyzeté­ről, tárgyalt a kétoldalú kapcso­latokat érintő legfontosabb kérdé­sekről és a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról. Délután Lázár György üzemlá- ' togatáson vett részt Nicolae Cons­tantin kíséretében. Megtekintette Bukarest egyik legnagyobb gép­ipari üzemét, az Augusztus 23. gépgyárat, amely dízelmozdo­nyokon kívül olajbányászati és vegyipari berendezéseket is gyárt. A rövid gyárlátogatás után a Victoria-palotában Lázár György és Constantin Dascalescu folytat­ta tárgyalását. Takarékos anyagfelhasználással növelhető a nyereség Az utóbbi években kezd az őt megillető rangra emelkedni a vállalatoknál az anyag- gazdálkodás. A központi szabályozók szigo­rúbbá válása arra kényszeríti a termelő üzemeket, hogy a hatékonyság érdekében kihasználják tartalékaikat. S mivel a fel­használt alap- és nyersanyagok szinte min­den ágazatban tetemes költséget jelentenek a ráfordításokon belül, a figyelem a velük való takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodás felé fordult. Az Épületasztalosipari és Fa­ipari Vállalat kiskunhalasi gyá­rában az idén az első félévben 30 százalékkal több nyereséget könyvelhettek el, mint tervezték. Ez ' főként annak köszönhető, hogy 3 százalékkal javítani tud­ták az anyagkihozatalt. Vagyis a felhasznált fenyő-fűrészárunak nagyobb hányadát dolgozták be a termékekbe, mint tavaly, csök­kentve a hulladékot. Mint Pilcz Gyűl a főmérnök el­mondta. utólag fölszerelhető ajtó­tokokat állítanak elő. az idén 103 ezer darabot. Június végéig ebből ,12 ezret szállítottak ki. A kollek­tíva másik fő terméke az ablak, annak különféle változatai. Az 1982-re tervezett 109 ezer darabból az első félévben 57 ezret gyártot­tak megrendelőiknek. Az előirányzott termelési ér­téktől valamelyest elmaradtak, mert a vásárlói igények módosu­lása miatt nagyobb mennyiségben •kellett kisméretű ablakokat készí­teni, amelyek azonos darabszám esetében kisebb értéket képvisel­nek. Viszont — mint említettük — a nyereségtervet 30 százalék­kal túlteljesítették az anyagkiho­zatal javításával. Az ajtótokok és az ablakok elő­állítási költségében az utóbbi években rohamosan nőtt az •anyag hányada, mivel emelkedett az alapanyag piaci ára. Ez taka­rékosságra serkentette a halasi ÉPFA-kollektívát. Hetvenkilenc­ben még 3916 forintos átlagáron •szerezték be a fenyő-fűrészárjut. •Egy évvel később már 6624 fo­rintba került ugyanennyi anyag, míg 1981-ben 7253 forintos köbmé­terenkénti átlagárat fizettek az importfenyőért. (Ismeretes, hogy most, az év dereka táján köz­pontilag mérsékelték a faanya­gok árát.) Az arra érdemes hulladékot évek óta hasznosítják a gyárban. Ügynevezett hossztoldással tel­jes értékű, a termékekbe bedol­gozható anyagot állítanak elő azokból a deszkadarabokból, amelyek legalább harminc certti- méteresek. A hossztoldást eddig •h ”1 kooperációs partnerrel végeztet­ték, viszont az idén a gyárban is megkezdték. Ezáltal havi 100— 150 köbméter, hulladékból nyert teljes használati értékű fenyő­anyag áll rendelkezésre. A drága alapanyag gazdaságos felhasználását az is elősegíti, hogy újabban a beérkező fenyő­árut szélesség szerint — váloga­tás után — máglyázzák. Ennek az az előnye, hogy a szabászatra mindig olyan méretű deszkákat visznek, amelyből maradék, szél­hulladék nélkül lehet elkészíteni az éppen szükséges alkatrészeket. Az év második felében a tarta­lékok további hasznosításával ja­vítja gazdálkodását az ÉPFA kis­kunhalasi kollektívája. A. T. S. • Űjabban válogatás után máglyázzák a beérkező fűrészárut. Megnyitották a Nemzetközi Kodály Szemináriumot Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ­ban hétfőn este rendezték meg a X. Nemzetközi Ko­dály Szeminárium háromhetes programjának nyitó hangversenyét. Erdei Péter, a Kodály Zoltán Zene- pedagógiai Intézet igazgatója köszöntötte a résztvevő­ket: a szeminárium magyar és külföldi hallgatóit, a szülőváros zenebarátait, Bács-Kiskun megye és Kecs­kemét város vezetőit, köztük Romány Pált, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt, a me­gyei tanács elnökét. Ezt követően — a Kodály- emlékbizottság és a Művelő­dési Minisztérium nevéber — Tóth Dezső miniszterhe­lyettes nyitotta meg a sze­mináriumot. Hangsúlyozta a szülővárosnak a kodályi életmű ápolásában be­töltött szerepét, továbbá, hogy a születésének 100. évfordulója al­kalmából rendezett megemlékezé­sek országos központja Kecske­mét. Beszélt arról, hogy az el­múlt években a kodályi elvek be­épültek a magyar zenei életbe, az iskolai ének-zenei oktatásba, s hogy a Kodály-koncepció elter­jedt az egész világon. Ez évben öt földrész negyven országa em­lékezik meg a nagy magyar zene­költőről. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy mindezek ellenére m&g sok törlesztenivalónk van Kodály zenepedagógiai elveinek a gya­korlati megvalósításában. A miniszterhelyettes beszéde utáni ünnepi hangversenyen rep­rezentatív Kodály-művek hang­zottak el. A koncert első részében az 1914-ben komponált Duó he­gedűre és gordonkára című há­romtételes, nagyszabású kamara­mű hangzott el Szenthelyi Miklós és Botvay Károly előadásában. Szünet után a zeneszerző női kar­ra írt művei közül szólaltatott meg néhányat a Győri Leánykó­rus, Szabó Miklós vezényletével. A szeminárium nyitóhangver* senye nagy közönségsikerrel zá­rulj. ■ R. M. • A közönség soraiban ott voltak a megye és a város vezetői. Bemutatkozik a főiskola Nyáron viszonylag csendesek a felsőoktatási intézmények tanter­mei. Ilyenkor, a felvételik után, a leendő hallgatók izgalommal vár­ják a vizsga eredményét tartal­mazó értesítést. A köztudatban elterjedt az a nézet; a középisko­lai diákoknak kell mindent meg­tenni azért, hogy minél többet megtudjanak leendő iskolájukról. Jövőre lesz egy évtizede, hogy életre hívták a FEB-mozgalmat. A FEB, vagyis a Felvételi Előké­szítő Bizottság mindenegyes főis­kolán, egyetemen irányítja a to­vábbtanulási céljukat már meg­határozó középiskolások eredmé­nyes felkészülését a felvételi vizs­gáig. Tegnap délután a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán negyven középiskolás diá­kot köszöntöttek, akik a négyna­pos FEB bemutatkozó táboron is­merkednek a főiskolával, leendő szakmájukkal, valamint Kecske­méttel. Ezt az első látogatást még három kíséri: á középiskola har­madik osztályának elvégzése után; az érettségi előtt, s végül a szó­beli felvételi előtt találkoznak is­mét a fiatalok. Ez alatt az úgyne­vezett FEB-stúdiumkötet 40 leve­lét kell megoldani és a diáktaná­roknak értékelésre elküldeni. . A FEB-táborozás elsősorban a fizikai szülők gyermekeinek fel­készülését segíti, amit bizonyít az is, hogy az idén felvételt nyertek 80—90 százaléka részt vett a moz­galomban. Cz. P. ­Egymásra utalva Egész napos csatangolás utáni kellemes ernyedtséggel a lábunkban, kitűnő hangulat­ban értük el a turistaházat. Alig-várt menedék- és pihenő­hely, 700 méter magasságban, a Börzsöny egyik hűvös csú­csán. A tisztálkodás és a va­csora volt' már csak hátra, esetleg egy kis ,,büli” a felci­pelt magnó közreműködésé­vel. Azután, mihelyst átléptük a küszöböt, minden megválto­zott, kiváltképp a sorrend. A hallban lármás, számunkra el­addig vadidegen társaság fo­gadta diszkrét ovációval el­csigázott és hirtelen kicsit megszeppent csapatunkat. A következő percekben azonban — feledve fáradtságot, éhséget — már Ikoccintottunk is és gratuláltunk Editnek, mert ál­lítólag névnapja volt és Robi* nak, akit meg előléptettek vagy kitüntettek, nem is em­lékszem már pontosan, mi történt vele, de még a foglal­kozására se, csaik arra, hogy egyszeriben alapos okunk tá­madt az ünneplésre, az össze- borulásra, amit valahogy nem tudtunk és nem is akartunk kihagyni... A folytatást el lehet képzel­ni. Reggel — módosítva az eredeti programon — együtt láttunk neki a Csóványosnak. majd a drégelyi várnak. Akár­ha mindnyájan rokonok len­nénk, úgy viselkedtünk, s né­ha talán, úgy is éreztünk. Vagy legalábbis mint régi jó ismerősök, akik a viszontlátás alkalmából örvendezitek egy­másnak. Iskolatársak, akik egy osztályba jártak, öreg cimbo­rák, akik újra átélnek rég­múlt kalandokat. De szép is volt! Végül, a Nyugatiban, a Debrecenbe és Szegedre induló gyorsvonatok közti peronon még össze is ölelkeztünk; nem maradtak el a lakcímváltások — majd írjatok, és találkoz­zunk, és gyertek el egyszer — és a hosszan tartó búcsúinte­getések sem, mielőtt elnyelt volna mindenkit az esti uta­zás. s honi útvesztők megany- nyi tekervénye. Ki tudja, találkozunk-e va­laha is? A kérdés azóta sem hagy nyugodni. Milyen hirtelen ba­rátkozunk. milyen hamar ész­revesszük a másik szemében azt az ismerős, kedves villa­nást, ha nagyritkán „elszaba­dulunk” otthonról, kiszaka­dunk mindennapi megszokott környezetünkből?! Az egyik főnök, a másik beosztott, de akkor olyan jólesik ezt elfelej­teni. Rossz tulajdonságainkat levetjük és elhagyjuk valahol, útközben. Askálódás, alakosko­dás, intrika, fúrás-faragás, egymás félrevezetése, az, hogy vélt kiszolgáltatottságunkban a társunkat áruljuk el, ügyeske­dések, nyavalygások, bizal­matlanságok, amiket a vi­szonylatok téves értelmezése rakott ránk, s ez a kövület be­temeti az érzéseinket, ha nem vigyázunk — ez ilyenkor mind­mind olyan távolinak, hihe­tetlennek és valószerűtlennek tűnik. Azután, visszatérvén, ki-ki hazamegy a lakásába, beássa magát (meghitt kis odújába és — nem furcsa?! — eszébe sem jut arra gondolni: hiszen jó­formán a lépcsőházi lakótár- ~ sát sem ismeri, a bérházban élők sorsa pedig egyáltalán nem is érdekli. Röstellkedve meséli fiatal barátom, hogy a minap a kecskeméti Árpádvárosban, ahol idestova másfél éve bir­tokol két iszobát és egy kony­hát. a liftben, beszállás után, mint utóbb kiderült, ötödik emeleti közvetlen szomszédján, tói kérdezte meg: melyik’ gombot is nyomja be számá­ra... Azóta nem mer az ille­tő szemébe nézni, és rendsze­rint gyalogosan közelíti meg lakását. Érdekes egy állapot. , Ügy állnak sokan két lábbal a föl­dön, mintha ez kizárólag ne­kik adatott volna meg. Ha * nem lenne, ami csendre int — szerencsére akad ilyen mo­mentum nem is egy —, oly­kor egymás torkának ugra­nánk. Buszon hallható felcsat­tanó, ideges párbeszédek, név­telen és alaptalan bejelenté­sek, az, ahogyan valakit ki­kezdenek, ritkán szemtől szembe, gyakrabban a háta mö­gött. a munkahelyi légkörben sokfelé fellelhető feszültségek arra intenek: jó volna végre komolyabban venni — egyál­talán: tudomásul venni — az egymásrautalságot! Több lenne általa az ember, korunk embere. És többek len­nénk valamennyien munkánk­ban, müveinkben is. Kutas! Ferenc • Szabó Miklós a Győri Leánykórust vezényli. • Tóth Dezső miniszterhelyettes meg­nyitó beszédét mondja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom