Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-30 / 177. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. július 30. HOL TART A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG? II. HÁZUNK TÁJA Ösztönzés és kényszer Ar erkölcsi, politikai tényezők önmagukban nem hatottak, csak a megfelelő intézkedések után váltak szervező erővé. Az állami gazdaságok például úgy szolgálhattak mintául, hogy műszakikémiai és szakember-ellátásuk, beruházásuk az átlagosnál gyorsabban növekedett. A mezőgazdaság kiugró teljesítményéhez pedig döntően az agrárolló felszámolása vezetett. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő két évtized során sikerült megszüntetni a parasztságnak a munkásokhoz viszonyított gazdasági és szociális elmaradottságát. Ez igen jelentős vívmány, ha meggondoljuk, hogy a világ nagy részén — a fejlett tőkés országokat is beleértve — hátrányok sújtják a mezőgazdasági dolgozókat. Például a malacok A szocialista mezőgazdaság felemelkedését segítette a kedvező gazdasági környezet: az irányítás direkt módszereit a reform előtt pénzügyi szabályozással váltották fel. így a 60-as évek derekán felismerhetővé vált az egyéni, a csoport és a népgazdasági érdekek viszonylagos önállósága. Az egyéni és a csoportos anyagi ösztönzési módszerek nagy formagazdagsága jelzi a határozott érdekegyeztetési törekvéseket. A személyes és a vállalati jövedelmek másutt gyakori ni- vellálása a mezőgazdaságot nem jellemezte és ma sem jellemzi. Az üzemek élvezik munkájuk eredményeit, de kénytelenek vállalni hátrányait is. Az 1968-as reform, mivel nem érte felkészületlenül a nagyüzemeket további lendületet adott a munkának. Az igazsághoz tartozik, hogy a mezőgazdaságnak nagyobb lehetőségei nyíltak a teljesítményközpontúság érvényesítésére, a jövedelmi különbségek növelésére. Amíg az ipar és az építőipar árai a forint 35 esztendejében átlagosan évi négy százalékkal növekedtek, addig a mezőgazdaságé 6,8 százalékkal. Az árelméleti és módszertani viták a mezőgazdasági árakat sem kerülték el, ám ahol a termelői -tenyésztői kedv megtorpant vagy visszaesett, ott emelték a felvásárlási áraikat! Spontán piaci hatások? Amikor kell, közbelép az állam. Az Állatforgalmi Vállalat például köteles felvásárolni a malacot, ha piaci ára kereslet híjára jelentősen csökken. (Ilyen állami intervenciós felvásárlásokkal és a folyamatos takarmány-ellátással meg lehetett szüntetni. Magyar- országon az úgynevezett sertés- ciklust.) Tény, hogy a munkás és paraszti átlagjövedelmek kiegyenlítődésének, a mezőgazdaság ösztönzésének szó szerint óra van: az élelmiszerek drágulása. De ez egyben a közös és a háztáji gazdaságok átlagon felüli szorgalmának, igydkezetének, leleményességének fedezete. Fóliázok, állattartók Most megéri! Ebben a két szóban összegeződik a mai falu gazdaságfilozófiája. Megérd nemcsak a itsz-tagoknak, az állami gazdaságok dolgozóinak, hanem a falun lakó munkásoknak, alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak is, akik jelenleg a mezőgazdasági kistermelők 86 százalékát alkotják. Megéri jól dolgozni a közösben, fóliázni, állatot tartani a háztájiban. Megéri, mert lehet építkezni és van mit vásárolni. Némelykor a kistermelés bővítésére, korszerűsítésére is futja. De többnyire mindent megelőz az utódokról, köztük a városba került gyermekekről való gondoskodás. Az új iránti fogékonyságot, a kezdeményezést, a vállalkozást könnyen nagyvárosi jelenségnek tekinthetnénk. A gyakorlati tapasztalatok ezzel szemben a mezőgazdasági üzemek, a falusi ember találékonyságáról, nyitottságáról, mozgékonyságáról vallanak. Hogy mást ne mondjunk: z önkéntes gazdasági társulások láromnegyed részét (szám szerint 765-öt) a mezőgazdasági üzemek tartják fenn. A magánerős építkezők, a fóliázok, az állattenyésztők a maguk médián kezdeményezők és vállalkozók. A szervezeti formák és a gazdálkodási tartalom rugalmas alakítására. a különböző tulaidonviszo- nvrak. szektorok szimbiózisaira a vidék mintát kínál a városnak. Az önellátás szükséglete A kezdeményezések nem mindig a „megéri” buzdítására, gyakran az ennél is nagyobb szervező erő, a „nincs más választás” kényszerének hatására születnek. A tömeges városba áramlás következtében például a mezőgazdaság azonnal, az intenzív fejlesztés kényszerpályájára lépett. A gépesítés, a kemdzálás, majd a fajta- és módszer vállas elől nem lehetett kiférni. Az elvándorlás megfékezése ugyanígy kikényszenítette a vidéki iparfejlesztést, a tsz-ek profilbővítését. Az élet parancsára javult a munkaerő foglalkoztatása a ítéli holtszezonban. A háztáji gazdaságok megszervezését szintén nem a kistermelés majdani lehetőségeinek latolgatása, hanem a falusi élelemhiány, az önellátás szükséglete diktálta. A mezőgazdaság közhasznú irányítási, gazdálkodási, szervezeti tapasztalatai, jelentős teljesítményei nem csökkentik az ipar meghatározó szerepét a gazdaság fejlesztésében, az életszínvonal alakulásában. Jellemző, hogy az összes termék fogyasztásának növekvő hányada, jelenleg mintegy féle ipari termék, a másik fele élelmiszer és élvezeti cikk. Az ország teljes árukivitelének háromnegyed része iparcikk, egynegyed része pedig mezőgazdasági termék. A nem-rubel elszámolású exportból kétharmad: egyharmad arányban részesedik az anyagi termelés e két nagy ága. A szocialista .iparosítás eredményei közvetlenül hozzájárultak a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság megalapozásához. A hazai vegyi- és gépipari háttér jelenleg is nélkülözhetetlen az élelmiszergazdaság tervszerű dinamikus fejlesztéséhez. A szocialista építőmunka nehezebb külső és belső feltételei között az ipar népgazdasági súlya tovább növekedett: a versenyképes ipari termelés növekedésétől függ a lakosság jó éllátása, az egyensúly javítása, az ország gazdasági és védelmi erejének fokozása. * Nincsenek véletlenek. Kedvező belső feltételek között ösztönzés és kényszer hatására emelkedett a magyar mezőgazdaság mai színvonalára. Ez az út nem volt diadalmenet. Előfordult, hogy a kezdeményező tsz-elnököt törvénysértőnek bélyegezték. Voltak kudarcok, akadtak bizalomra méltatlan emberek is. De nagyon sokan becsülettel dolgoztak ha kellett, vállalták és tisztességgel vívták a harcot. S munkájukra, eredményeikre mapjaimkiban elismeréssel néz az ország, a Világ. K. J. Kevesebb anyagból, korszerűbb technológiával A minisztertanács legutóbbi ülésén jóváhagyta az anyagtakarékossági és technológiai korszerűsítési programot. Nem nehéz megjósolni, hogy erről szák- nyelVen megfogalmazott programról még sóikat fogúink olvasni és hallani, s előbb-utóhb az élet minden területén érezni fogjuk hatását. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról a felismerésről — és erre nálunk gazdaságilag és technikailag sokkal fejlettebb országok is rájöttek, — hogy a Föld és az egyes országok nyersanyagforrásai végesék, az embernek pedig — ha továbbra is szeretnie kényelmesen élni — meg kell tanülnia ésszerűbben, takarékosabban, okosabban gazdálkodnia ezekkel a forrásokkal. A közelmúltban jelent meg az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának egy tanulmánya e témában, s ebben a következők olvashatók: „Az anyagtakarékosság problémája komplex kérdés, és megoldása nem lehet kampányfeladat. A gépipari ágakban — azoík gyors fejlődése és aránylag nagy anyagfelhasználása miatt — különös fontossága van az arayagtakarékfosságnak. A gépipari ágak döntő fontosságúak, a fejilődés bármely fokán is áll az adott ország; ki kelll elégíteniük a gazdaságok valamennyi ágának állandóan növekvő igényeit modern és hatékony berendezésekből. Így a problémával globálisan foglalkozva, még a látszólag szerény gazdaságok is jelentős megtakarításokat tudnának felmutatni. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az anyagtakarékosság sok esetben az energia gazdaságosabb felhasználását is eredményezi, és hozzájárulhat a környezetvédelemhez is”. Nyilvánvaló tehát, hogy e komplex feladat alaposan átgondolt és körültekintően előkészített programot igényel. A VI. ötéves terv időszakára már készültek programok az energiagazdálkodás hatékonyságának javítására, a fafelhasználás ésszerűsítésére, a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosítására. Ezek beépültek a népgazdaság tervezési rendszerébe és eredményei mór érzékelhetőek. A kényszerítő gazdasági körülmények közepette azonban egyre inkább szükségessé vált a termelésben felhasznált anyagok ésszerűbb hasznosításának átfogó programja. Ennek végső célja, hogy az, egyes ágazatokon béliül az egységnyi végtermékekhez felhasznált anyagok mennyiségét a legszükségesebbre csökkentsük. Hogy erre mennyire szükség van, azt néhány kiragadott nemzetközi összehasonlítási adat is alátámasztja. A magyar öntvények például 20—30 százalékkal súlyosabbak, mint a nemzetközi átlag. Ez fölöslegesen köt le gépkapacitást, növeli az élőmunka-, az anyag- és az energiaköltségeket és ezáltal megdrágítja, sokszor versenyképtelenné teszi termékeinket, miközben nehezen és drágán beszerzett importanyagokat építünk be — funkció nélkül, merő technológiai lazaság miatt — termékeinkbe. Ezt pedig nem tudjuk vevőinkkel megfizettetni.! Hasonló a helyzet az öntöttvas-radiátorokkal,, számos szerszámgépünkkel, városi autóbuszainkkal, sőt még a hullámpapírral is. A nálunk gyártott alumíniumaitok és ablakok például 15 százalékkal több anyagot tartalmaznak, mint a nemzetközileg ismert konstrukciók. A példákat hosszan lehetne sorolni, de talán ennyi is elegendő a bizonyításhoz, hogy a fejlett ipari országokhoz képest számos alágazatiban és gyártási kultúrában jelentős a lemaradásunk. A termelés anyagigényességét tehát feltétlenül mérsékelni kell ahhoz, hogy versenyképességünket növelni tudjuk. Ennék egyik fontos eszköze lelhet a technológiai és a gyártmánykorszerűsítés. Mint alhogy azt a kormány is megállapította, a jövőben a gazdasági növekedésnek egyik legfontosabb mozgósító és mozgósítható erőforrása épp a gazdaságos anyagfelhasználás lehet. Mert tartalékok bőven vannak! Ez azonban nem jelentheti azit, hogy figyelmen kívül 'hagyhatnánk a minőségi 'követelményeket, az exportképességet, vagy a bérköltségeket! Az efféle magatartás veszélyei nem kicsik. Erre korábban szervezett akciók figyelmeztetnek. A programhoz tehát olyan gazdasági feltételek és eszközök létrehozása, olyan ellenőrzési és beszámoltatási rendszerek kialakítása is hozzátartozik, amelyek csak a tényleges eredményeket felmutató vállalatok tevékenységét ismerik el. A kormány elé — a program kiegészítéseként — külön akciótervet is terjesztettek, amely tartalmazza 1 minisztériumok és országos hatáskörű szervek, illetve a vállalatok konkrét feladatait is. Az akcióprogram a fémekben, műanyagokban, textilibőr, papír, gumi ^s cementipari alapanyagokban elérhető konkrét — 1985-,ig 17 mililiánd forintra becsülhető! — megtakarítási lehetőségeket veszi számba. A közgazdasági környezet kényszerítő hatásán kívül fontos, Ihogy az anyagfelhasználásban érdekelt legfontosabb résztvevők szemlélete is megváltozzon. Nagy lehetőségek rejlenek a munkaversenyben, a szocialista és ifjúsági brigádmozgalomban, az Alkotó Ifjúság pályázataiban éppúgy, mint az újítómozgalomban. A Minisztertanács ezért felkérte a társadalmi és érdekképviseleti szerveket, hogy a programból adódó teendőket kezeljék megkülönböztetett figyelemmel és segítsék az anyagokkal való takarékosabb gazdálkodás szemléletének és gyakorlatának mind szélesebb körű elterjedését. A. T. A gyümölcsszedés után A kertekben már jó néhány növény megtette a magáét, a gyümölcsök beértek, a zöldségek is meghozták termésüket, ezért sok helyen már a következő év ígéretes terméséért fáradoznak. A zöldségeskertben már csak a rövid tenyészidejű fejeskáposz- ta-palántákat ültethetünk, azokat a bokorbabtöveket, amelyek „le- termettek” felszedhetjük. Rakjuk kazalba száradni, s ha felnyílnak a hüvelyek, csépeljük ki. A vetőmagnak szánt töveket ne csépeljük, mert sérülhetnek a szemek, kézzel fejtsük a magokat. A karfiol rózsáit továbbra is védjük a napsütéstől. Nem kimondottan zöldségnövény a kamilla, de most szedhetjük ezt a sokhasznú növényt. A gyümölcsöskertben továbbra is egyik legfontosabb teendő a hajtásválogatás. A sűrítő — a korona belseje felé növő — hajtásokat, s az úgynevezett vízhajtásokat, de a fertőzötteket is távolítsuk el. A szedés és a vihar következtében keletkezett sebeket kezeljük Santar, illetve Cell- cid sebkezelő pasztákkal. Aki nem elégedett a fajtával, készülhet az alvószemzésre, amelyet augusztus közepétől, szeptember elejéig végezhetünk el. A szemzés előtt győződjünk meg arról, hogy a hajtásokat csak jó fajtájú, nemes részről szedjük. A felhasználásig kamrában, vagy veremben tároljuk, lehetőleg nedves hullámpapír között. A szemzőhajtásról 3 cm nagyságú szempajzzsal vágjuk le a jól fejlett szemet és ezt helyezzük az alanyon vágott T_alakú nyílásba. A kajszi után az őszibarack, majd a nyári alma érik. Ahol a húsvéti fagy, a jég és a vihar megkímélte a fákat, jó termésre számíthatunk ringlóból és szilvából. A gyümölcsből, — hogy ne vesszen kárba — készítsünk kompótot, illetve lekvárt. Itt az idő a felkészülésre a szamóca telepítéséhez. Basudin 5—G-vel fertőtlenítsük a talajt és gondoskodjunk arról, hogy a telepítés idején a terület gyommentes és nedves, öntözött legyen. • A rózsabaracknak jól jött az eső A szőlőben továbbra se hanyagoljuk el a zöldmunkákat. A vesszőknek nemsokára a teljes súlyú termést kell hordozniuk. Ezért gondoskodjunk a kötések pótlásáról, legalkalmasabb kötözőanyag a fóliacsík, a rafia. A tavaszi fagyok következtében a megye egyes körzeteiben fürtpusztulással is számolhatunk. Óvjuk a meglévőt, műanyaghálóval, vagy kilyuggatott — tejes —, zacskóval. Aki szőlőt akar telepíteni, hozzákezdhet a terület forgatásához. A trágyázást lehetőleg talajvizsgálatok eredménye alapján végezzük, ha erre nincs mód, akkor 100 négyzetméterre 600 kilogramm szervestrágyát szórjunk. Megfigyeléseink szerint az alma- és meggyültetvényekben megkezdődött az aknázómoly hernyóinak bábozódásra vonulása. Az aknákat elhagyó hernyók könnyen szembetűnnek, mert fehér fonákon leereszkedve keresik a megfelelő helyet a bábozódás- hoz. Mivel elhúzódó volt a lepkék rajzása, várhatóan a hernyók aknából való leereszkedése is hosszú ideig fog tartani. Ezért a védekezést ellenük többször meg kell ismételni (3—4 naponként), lehetőleg minden alkalommal más-más készítménnyel. A lárvák ellen javasoljuk a Ditri- fon 50 WP, vagy Unitron 40 EC, Unifosz 50 EC, Safidon 40 WP, Bi 58 készítmények váltogatott felhasználását. Almásokban nagy számban találhatók a takácsatkák. Szívásaikkal a levelek zöld színét sárgászölddé, majd sárgásbarnává változtatják, amely idő előtt lehullik. Ellenük speciális atkaölőszereket ajánlunk, ilyenek a Mitac 20 EC, amely jelenleg kapható az Agroker-boltokban, és Pol-Akaritox, Rospin. Július 22-én hullott csapadék egy újabb varasodási hullámot indít el, várhatóan július 28—29- én jelenik meg a tünet, ezért ellene feltétlen védekezni kell. Felhasználható szerek a következők: Dithane M—45, Chinoin Funda- zol 50 WP, Tospin Metil 70 WP, Zineb 80. A növényvédelmi munkák során ügyeljünk az óvó rendszabályok betartására. Cz. P. A tűzeső Ezt az évelő növényt tűzgyöngyvirágnak is nevezik, hiszen virágzata hasonló alakú, mint a gyöngyvirágé. Észak-Amerikából származó fajok hibridje ez á leggyakrabban ültetett tűzesőfajta. A 40—50 centiméter magas növény levelei tő- állóak, szíves kerekded, gyengén fogasak vagy karajosak. A virágzata laza buga, kicsi égő korallpi" ros virágokból áll. Május végétől július közepéig virít. Ezen a legidősebb fajtán Ikívül még számos színváltozat ismert, így van rózsaszín, piros, sőt fehér színű is. Termése jelentéktelen, szinte por- szerűen magvakkal van tele. A tűzeső gyakran ültetett évelőágyi növény. Széles körű alkalmazását bizonyítja, hogy szikla- kertben is előfordul. Talaja ne legyen nagyon kötött, ha ilyen talajunk van, akkor azt tőzeggel és homokkal lazítani kell. Legalább 25 centiméter mélyen, jól dolgozzuk át és javítsuk fel a helyet, ahová ültetni szándékozunk. Eélárnyékos, friss helyre tegyük, ellenben, ha a talaj kásáé nedves, akkor teljes napra is ültethetjük. Talaját ne hagyjuk kiszáradni, mert a növény kipusztul. Idősebb tövek közepe kihal, ekkor át kell ültetnünk és a tövét szét kell osztani. Tavasszal tőosztással szaporítják, és az átültetését is tavasszal végezzük el. Május—júniusban dugványozással is lehet szaporítani, így a fajták vetésével ne is próbálkozzunk. A pincegazdaságnál jó termésre számítanak Két esztendővel ezelőtt bíráló riportban számoltunk be arról, hogy a Középmagyarországi Pincegazdaság kecskeméti telepén százával várnak átvételre a szőlővel megrakott kocsik. Tavaly viszont arról tudósítottunk, hogy a vártnál lényegesen kevesebbet vettek át. A Középmagyarországi Pincegazdaság vonzáskörzetéhez nemcsak megyénk, hanem Pest megye déli része is hozzátartozik. Az 52 ezer hektár szőlőből majdnem 45 ezer hektár a termő. ki a kistermelők számára, hogy Dr. Nagy Lajossal, a pincegazdaság termelési és forgalmazási igazgatójával beszélgettünk az elmúlt két esztendőről. Elmondta, hogy tavaly is vállalták volna a tavalyelőtti árudömipinggel jelentkező gondokat. Az idén óvatos becslések szerint 70 ezer tonna szőlőt várnak, de ha az időjárás kedvez, meggyőződése, hogy ennél többet is átvesznek majd. Várhatóan az idén nem lesz gond az átvétellel. Nemcsak a szervezettségben léptek előbbre, hanem a különféle szerződések pontosítása is eredményre vezet. Lesznek gazdaságok, ahól csak az áru átadása és átvétele jelenti a kereskedelmi kapcsolatot, másutt nyersségérdekeltségű szerződést kötöttek, s vannak társasági szerződések is, ahol „sír—nevet” alapon forgalmaznak. Egy bizonyos, úgy szeretnék maguk mögött tudná a szezont, hogy a partnerek meg legyenek elégedve. De tudomásul kell venni azt is, hogy azok akik csak akkor hozzák a termést, amikor más helyütt nem tudják értékesíteni — nem élvezik a kölcsönös megállapodás előnyeit. A kecskeméti telepen óránként 80 tonna szőlő átvételére képes az egy olasz és a három szovjet gépsor. Folyamatos üzemelés esetén naponta 200 vagon fürt kerülhet , préselés alá. Az idén külön átvevő garatot alakítanak ezzel ds csökkentsék az esetleges tumultust. Izsákon 12 ezer 600 tonna szőlő átvételére számítanak, lényegesen többre minit két évvel ezelőtt. Nemcsak az újjáépítésen „átes|ett” kiskőrösi telep készült fel a, szezonra, hanem a további 20 is. Kiskőrösön különben teljes ü táró ben gyártják a Kecskemét fantázia nevű vermutot, amelyet teljes egészében a Szovjetunióba exportálnak. Eddig 1 millió 700 ezer üveggel adtak fel a megrendelőknek, s várhatóan nem lesz akadálya annak, hogy a 4 milliós tervet teljesítsék. Jövőre tovább emelkedik, a mennyiség, 6 millió palack vermutot állítanak majd elő. Elkészült a meggy- vermuit receptje is, ezzel az újdonsággal a következő hónapokban jelentkeznek a piacon. A márkához szükséges ribiszke és meggy alapanyaga már a tárolóban pihen. Sőt a koncentrátoraiból jut exportra is. Vasúti tartályokban 8500 hektoliter szőlőt 1500 hektoliter ribiszkét és ezer hektoliter almát szállítanak a csehszlovák partnereknek. Sz. P. M.
