Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

1982. július 24. • PETŐFI NÉPE • 3 VANNAK, AKIK RÓZSASZIRMOT TÉPNEK Meggyszedés Alsótekeresen • Hurrá, víz! Mára már végeztek a munkával, rövidesen fél kettő, jön értük a busz. Addig néhány szót váltunk. Vass Anikó a legbeszédesebb: — Jó ez a meggyszedés, keresni is lehet vele, volt nap, amikor 120 forintot kaptunk. — Nehéz a munka? — Harminc kilót kell szedni fejenként. Ez a norma. Győzzük. — Tetszik a tábor — így Ju­hász Anita. — Együtt van a. bri­gád, s délelőttre kell is a munka. Most vagyunk először, de elha­tároztuk, hogy jövőre is me­gyünk. — összerázódott a csapat — kiabál le a fáról Kovács Kati. — Minden építőtáborban kulcs- fontosságú a szállás és az étke­zés ... — vetem közbe. — A szállással nincs gond — felelik kórusban. — Hat-nyolc ágyas szobákban lakunk, kényel­mes, s mindig' van a fürdéshez meleg víz is. A kaja ... „Válto­zatos!” A reggeli például egyik nap kakaó kaláccsal, a másikon tea virslivel. S ez váltakozik. — Látogatók jönnek? — Voltak vasárnap. Képzelje, egyik lánynak meggyet küldött az édesanyja. — Újra kitör a ne­vetés. Vége a műszaknak. Bent a köz­pontban az otthonról érkezett le­vél és újság, valamint a megszol­gált ebéd várja a nyári munká­sokat. Tarhonyaleves, tökfőze­lék pörkölttel a mai menü. Meg­kóstoltam, állíthatom nem rpssz. S bőséges is. A lányok körében azonban nem népszerű, ök tud­ják miért. De aztán pillanatok alatt el­múlik a fáradtság, mert szabad az egész délután. íme néhány a két hét programjából: Hobó Blues Band és Karát-koncert, vetítés régi idők filmjeiből, diszkó, Rév Tamás műsora, pingpong-baj­nokság, tréfás vetélkedő, fod­rászverseny. Vasárnap volt hajó- kirándulás Tihanyba, orgona­hangverseny. Aki akarja, az dél­utánonként a Balatonban hűthe- ti magát. Na és amíg tartott, ad­dig a foci-VB is hozzátártozott a naphoz. Egy-egy meccsnél meg- •nyújtották a tízórás takarodót. Nem unatkoznak hát a táboro­zok, s ez magyarázható a koráb­binál alaposabb előkészületek­kel is. Ám a tábortervezők most sem tétlenkednek. A táborzárás előtti napon a hazautazáshoz szervezik a vasúti kocsikat. A telefonokból és a megjegyzések­ből úgy tűnik, ez az egyik leg­nehezebb feladat... Persze az indulásig van még elég idő, s addigra ez a gond is megoldódhat. Ha már a táborral úgyis minden rendben volt! Váczi Tamás "'S. A 140 kilométeres utat akár egyszerűnek is lehet nevezni. Az a 15 kilométer volt rázós-poros- kanyargós, amelyet a tábortól a munkahelyig megtettünk. Ugyan­is a gyümölcsösben szedett meggyet a Bács-Kiskun megyei középiskolások egy csoportja a Siófoki Állami Gazdaság alsóte- keresi építőtáborában. A többiek — s voltak jó néhányan a 277- ből — kapáltak, gyomláltak, s né­hány napig rózsaszirmot tépdes- tek. De térjünk vissza az érkezés­hez. Tíz óra körül a tábor csen­des. Nem csoda, a lakók — immár második hete — ilyenkor a föl­deken szorgoskodnak. A napi munka felével lehetnek kész ek­kortájt. A főépületben hiába ko­pogok, nem jön válasz. Beljebb egy kisebb helyiségből szűrődik ki zaj. Benyitok. — Újabb vendég érkezett — fogadják vidáman a belépőt. Oda­bent Óvári Lajossal az élen a táborvezetőség tagjai — mármint azok, akik nincsenek kint a mun­kahelyeken, a gazdaság gondno­ka, a diákok egészségéért felelős orvos, és Bujdosó Imre, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, aki szintén ellátogatott Alsóte- keresre. Ö ma a másik vendég otthonról. — Minden évben felkeressük azokat a megyebeli fiatalokat, akik Bács-Kiskun határain túl táboroznak — mondja jövetele célját. — Kíváncsiak vagyunk, hogyan dolgoznak, mi a vélemény róluk, ők pedig láthatják, tudhat­ják, hogy figyelünk rájuk, törő­dünk velük. A gazdaság megbízottja elége­dett a diákok munkájával. — Ez a csoport valahogy jobban dol­gozik. A minőséggel az előzőnél sem volt baj, de a mennyiségért ott két hétre 52 ezer forintot fi­zettünk ki, míg a mostani máso­dik turnusbeliek egy hét alatt kerestek 56 ezret. — Nincs panasz senkire — mondja a táborvezető. — Ez an­nak is köszönhető, hogy nem téblábolunk, van mindig elegen­dő munka. így ki-ki végzi a fel­adatát, és sokkal könnyebb fe­gyelmet tartani. Az már néhány szóból kide­rült, hogy a fiatalok munkájával elégedettek. Most viszont kime­gyünk a területre, s megkérdez­zük a diákokat. Miként véleked­nek a táborról a kecskeméti 607. ipari szakmunkásképző, a mező- dasági szakiskola, a Bányai, va­lamint a halási Szilády Gimná­zium tanulói. Közben azt is meg­nézhetjük, hogy tényleg olyan jól dolgoznak-e, mint mondják róluk. Az első állomás közel van a központhoz. Ami rögtön szembe­tűnik: az ivóvíztartály körül nagy a nyüzsgés. Nem csoda, csaknem delelőn áll a nap, léhet vagy 35 fok árnyékban. De hol van itt ár­nyék? A kapát pedig meg kell markolni, lehajolni, lesújtani ve­le, vigyázva, hogy csak a gazt vi­gye és ne a kultúrnövényt. A lá­nyok és a fiúk úgy kezelik már a kerti szerszámot, mintha min­den nyáron ez lenne a kezükben. Persze most még csak a tar­tályban van. Fürdés, majd dél­után, amikor a gazdaság autóbu­sza elviszi a vízimádókat a strand­ra. Addig azonban még marad pár óra, és néhány sor is, ami kapálásra vár. Bujdosó Imre vált még pár szót a diákokkal, majd ő is iszik egy bögre vizet, s in­dulás az újabb munkahelyre, a gyümölcsöskertbe. Az útikalauz ezúttal Szabó Sándor, megyei úttörőtitkár, aki tagja a tábor vezetőségének. Az énekkarosai után jött le Alsóte- keresre,- s állítja magáról: isme­ri a rövidebb utat. Megyünk hát utána. Vagy — így pontosabb — az általa kavart porfelhőt követ­jük a gödrös-kátyús gazdasági utakon. Mikor megérkezünk — 20 perc után — úgy 200 méterre lehetünk a sima betonúttól. (Visszafelé már azon megyünk!) A kertben ott a traktor, amely a rekeszekkel teli vontatót húz­za, hatalmas ládák sorakoznak egymás mellett, s a fákról szedik 1 az exportra szánt meggyet a diá­kok. Főként a lányokat dicséri Góczán József kertvezető. — Ök sokkal pontosabban dol­goznak — magyarázza. — Mert ez a munka nem olyan egyszerű ám! Kiválasztani, óvatosan le­szedni a gyümölcsöt! De ezek a diákok jól kezdték a szedést, s jól is folytatták. Mi Siófokon mindig örülünk, ha megtudjuk, hogy a táborunkba Bács-Kiskun megyei fiatalok jönnek. Az egyik sor elején ládahal­mok, köröttük csoportnyi lány. # Bujdosó Imre és a diákok. 9 Műszak végén — tele ládák mellett. AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL: A környezetvédelemmel kapcsolatos perek A vegyszeres növényvédelem önmagában, még gondos eljárás mellett is veszélyhelyzetet idézhet elő a hasznos élő szervezetekben, így a méhészetekben és a növé­nyi kultúrákban. Ezért a méreg- tartalmú szerek használata foko­zott veszéllyel járó tevékenység. A veszélyhelyzet nő, ha a vegy­szeres növényvédelemnél nem a megfelelő gondossággal járnak el. Ennek alapján a méregtartalmú vegyszert alkalmazó gazdaság, ha munkája során kárt okoz, a teljes kártérítési felelősség alól csak ak­kor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A Bács-Kiskun megyei Fő­ügyészség a közelmúltban elemez­te az egész megyére kiterjedően a környezetvédelemmel kapcsola­tos polgári ítélkezési gyakorlatot. Az elemzett ügyek nagyobb ré­szét a vegyszeres permetezéssel és gyomi Hozással összefüggő kör­nyezeti ártalomból eredő kártérí­tési perek alkották. Az elemzett ügyek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a gazdálkodó szervezetek a veszé­lyes üzemi tevékenységükkel ösz- szefüggésben sok esetben nem a tőlük elvárható gondossággal jár­tak el. A mezőgazdasági nagyüze­mek a növényvédelmi munkák során a méhekre veszélyes nö­vényvédő szer alkalmazása előtt az érintett területek veszélyességi körzetében az állandó telephellyel rendelkező méhészeket közvetle­nül nem értesítették, csak a köz­ségi tanácsokhoz tettek bejelen­tést. Volt olyan eset, hogy a nagy­üzemi gazdaság az illetékes köz­ségi tanácsot is csak a permetezés után értesítette. Két ilyen eset­ben az egyik mezőgazdasági nagy­üzemet több mint 600 ezer forint, a másikat pedig közel 200 ezer fo­rint kártérítésre kötelezte ha­nyagsága miatt a bíróság. A Leg­felsőbb Bíróság egyik törvényes­ségi határozatában rámutatott ar­ra, hogy a környezetre veszélyes mérgező vegyszerek használójá­tól elvárható, hogy bejelentési kö­telezettségének teljesítésén túlme­nően meggyőződjön arról, hogy a méhészek tudomást Szereztek-e a permetezésről, a károkozás meg­előzése céljából. Az elemzett ügyek egy részében a méreggel történt permetezésnél a gazdaságok figyelmen kívül hagyták a gyümölcsösben, szőlő- ültetvényben az aljnövényzet vi­rágzását, holott az aljnövényzet beszántásával, kikapálásával a károsodás elhárítható lett volna. A mérgező anyagot tartalmazó permetlé ugyanis a virágzó gyom­illetve aljnövényzetre hullott, a méhek a virágzó gyomnövényekre szálltak, és mérgezést szenvedtek. Növényi kultúrában végzett gyom­irtózással összefüggésben a gaz­daságok nem tartották be a védő­sávra vonatkozó előírásokat. így különösen a repülőgépes, illetve helikopteres gyomirtózás során az 1500 méteres körzetben levő, s a vegyszerre érzékeny növényi kul­túrák szenvedtek károsodást. A vegyszeres permetezéssel ösz- szefüggő méhelhullásból fakadó kártérítési perek egy részében a károsult méhészek sem járnak el megfelelő gondossággal, jóllehet az együttműködési kötelezettség őket is terheli. Ennek megfelelően bejelentési kötelezettséggel tar­toznak az illetékes községi ta­nácsnál és engedélyt kell kérniük letelepedésükhöz a letelepedés kö­zelében levő nagyüzemi gazdaság­tól is. Az együttműködési kötele­zettség be nem tartása általában kármegosztáshoz, vezet, tehát a bejelentési, illetve engedélykérési kötelezettség be nem tartása miatt saját maguk kötelesek az őket ért kár egy részét viselni. A méhállomány megtartása és szaporítása, a növényi kultúrák védelme népgazdasági érdek. A vegyszert alkalmazó mezőgazda- sági nagyüzemek jelentős népgaz­dasági és egyéb károkat előzhet­nének meg, ha a jövőben szigo­rúbban követelnék meg és kérnék számon dolgozóiktól a növényvé­delmi előírások betartását, és a méhészekkel együtt megfelelően teljesítenék együttműködési köte­lezettségüket. . Dr. Simonyi Sándorné megyei főügyészségi ügyész ELÉGEDETT A MAGYAR FŐTITKÁR Zenei táborok bajai mintára Klenjánszky Tamás főiskolásként egyik alapítója volt 1965-ben a Jeuenesses Musicales magyarországi szervezetének. A fáradhatatlan, több nyelven beszélő fiatal zongorista-pedagógust azóta sok országban megismerték az ifjú zenebarátok. Része van abban, hogy hazánkat a legaktívabbak közé sorolja a nemzetközi szervezet vezetősége. Jó néhány éve főtitkárként képviseli Bartók és Kodály országának fia­tal muzsikusait külföldön, dolgozik idehaza vállalt céljaikért. Millió elfoglaltsága közben talált időt a Petőfi Népe olvasóinak tá­jékoztatására. Mivel neki is köszönhető, hogy itt rendezték meg a Fédération Internationale des Jeuenesses Musicales 37. közgyűlését, a választás szempontjairól érdeklődtem először. — A Bartók- és Kodály-em- lékév időszerűségén kívül más tényezőket is figyelembe vet­tek a közgyűlés helyének kije­lölésekor? — Többféle szempont érvénye­sült a döntésben. A Kodály-cen- tenárium volt a legfontosabb. A zágrábi kongresszuson kollégám, Ittzés Mihály, a kecskeméti Ko­dály Intézet igazgatóhelyettese olvasta föl a magyar küldöttség javaslatát. Meghívtuk a tagor­szágok fiatal hangszereseit egye­sítő Jeuenesses Musicales világ­zenekart. Kodály életművére hi­vatkozva nemzetközi kórustábor szervezését is indítványoztuk. A meghívás elfogadása azt is je­lenteste, hogy új akcióval bővük a szervezet tevékenysége. — Milyen érdeklődés mutat­kozott a kecskeméti tanácsko­zás iránt? — Harmincegy ország képvi­seltette magát. Annak ellenére, hogy megdrágultak a repülője­gyek, 11 tengerentúli ország de­legátusa is eljött. Külön öröm, hogy körünkben először kö­szönthettük Kolumbia, Ecuador, Peru, Kuba, Egyiptom, a Fülöp- szigetek, Kína képviselőit. Ja­pánból a rádiótársaság egyik ve­zetője is ideutazott, mivel ők pat­ronálják ifjú zenebarát klubjai­kat. Hiányoljuk, hogy néhány nagy zenei hagyományú ország egyelőre nem vesz részt szerve­zetünk munkájában. Szocialista országok is vannak köztük. A jugoszlávokkal, a lengyelekkel együtt segítjük mielőbbi bekap­csolódásukat. — Szervezetük céljai a ré­giek, de módszereik, akcióik változnak — ezt a következte­tést vontam le kiadványaikból. — Így van természetesen. A hagyományos zene felelevenítése például azokat a tengerentúli or­szágokat foglalkoztatja különö­sen, amelyeknek az eddiginél még nagyobb szerepe kívánatos lenne. Ezért is örvendetes, hogy egyik ülésünkön felszólalt Sárosi 'Bálint A Tradicionális Zenék ■Nemzetközi Tanácsa képviseleté­ben. Vagyis érdemesnek tartják az együttműködést. Magyar kez­deményezésre dolgozták ki a más szakmai szervezetekkel kialakí­tandó együttműködés formáit. Modellként szolgálhat másutt is, ahogyan a Kodály Intézet és Ze­neművész Szövetség támogatja a magyar tagozatot. — Mi a véleménye a Bács- Kiskun megyei „jeunesses-klu- bokról"? — Sok jó kezdeményezésükről tudok. Baján — például — elő­ször rendeztek területi zene; tá­bort. Hála a helyiek aktivitásá­nak, a KISZ segítségének, olyan pompásan sikerült ez, hogy ma már 17 hasonló tábort szerve­zünk nyaranta. Elégedetten tá­voztak Kecskemétről a Kortárs zenéről rendezett szimpozion külföldi és hazai résztvevői is. — A nemzetközi szervezet vezetősége szerint teljesítet­te-e feladatait a kecskeméti ta­nácskozás? — Ügy gondolom, hogy hasz­nos összejövetel volt, mint erről a kiadott tájékoztatás is szól. Jól sikerültek a hangversenyek. Több fiatal művésszel szerződést köt, vagy tárgyal az Interkoncert, ami azért is örvendetes, mert a pá­lyafutásuk elején álló művészek támogatását tennivalóink közé so­roljuk. A magyar ifjú zenebarát­mozgalom fejlődését is gyorsítja a sikeres kecskeméti tanácskozás. H. N. Autómentő-szolgálat Autómentő-szolgálatot szerve­zett a Magyar Autóklub Bala- tonvilágoson, az M 7-es autópálya 90. kilométerénél levő csomópont­ban. A mentőszolgálat telefonszá­ma: 84-11-899, vagy 30-006. A A MAGYAR SZÓ IRTA szám az autópálya 60. kilométe­rétől a 112. kilométerig terjedő szakaszán a segélykérőkön is hív­ható. A szolgálat minden magán­autósnak rendelkezésére áll, a klubtagoknak pedig kedvezmé­nyesen. Az új búzafajták sikere A legújabb nagy hozamú búza­fajták, amelyeket az újvidéki szakemberek kísérleteztek ki, az idén a kedvezőtlen időjárás elle­nére is jól termettek a Vajdaság és általában az ország búzaföld­jein. Két nagy elemi csapás ér­te a vajdasági búzaföldeket a tavaszon, először a talajvíz, utá­na a hosszan tartó szárazság, s így nagyon is bizonytalan volt, hogyan fognak beválni a terme­lésben az új fajták, a Jugoslavi- ja, a Balkan, a Nizija, a Mac- vanka, a Posavka és mások. Igaz, az aratás még nem feje­ződött be, s az új fajtákra vo­natkozó adatokat még csak ez­után fogják begyűjteni és rend­szerezni, néhány dolog máris is­mert. Azokon a vajdasági búza­földeken, ahol a mag október közepéig a földbe került, vagy valamivel később, s a korszerű agrotechnikai követelményeknek megfelelően készítették elő a ta­lajt, ott ia hektáronkénti hozamok is nagyon jók. így például egy 50 hektáros becsei parcellán a Balkan búzafajta héttonnás át­laghozamot adott, de ugyanígy jól bevált a Macvanka, és a Ju­goslavia is. A szenttamási Elan egyik parcelláján a Balkan hat­tonnás átlaghozamot adott hek­táronként, a Nizija pedig 6,9 ton­nás hozamával jelezte nagy le­hetőségeit. Ezeknek a búzafajtáknak a ge­netikai lehetőségei meghaladják a hektáronkénti 10 tonnát. Ezek a lehetőségek azonban csak ak­kor válhatnak valóra, ha a vetés legkésőbb október közepéig be­fejeződik, nem úgy, mint tavaly a Vajdaságban, amikor a búza­földek nagy részén csak novem­berben került földbe a mag, ami­kor már leesett az első hó is. Ezért az idei hozamok nem is .szolgálhatnak mércéül e búza- fajták értékének vizsgálatakor. Köztudomású az is, hogy voltak hibák a műtrágyahasználatban, vagy kisebb mennyiséget szórtak a termésre, vagy később végezték el a tárgyázást. Az újvidéki új búzafajták tehát minden bizonnyal a jövőben fog­nak bizonyítani. Igaz, őszre is a legtöbb helyen az újvidéki korai fajtákat vetik majd, de a szá­mítások szerint a vajdasági ve­tésterület mintegy 40 százalékán az új fajtákat vetik. Az említett hozamokon kívül ezek a leg­újabb búzafajták más jó tulaj­donságokról is tanúságot tettek, így például a Posavka II-ből és a Balkánból készült kenyér jobb minőségű. Nemzetközi viszonylatban az északi félteke 40 búzafajtája kö­zül tavaly a hektáronkénti ho­zam szempontjából a Jugoslavia messze kimagaslott a Balkan pe­dig a harmadik helyet foglalta el. A Jugoslavia volt az első ta­valy a csehszlovákiai búzafajtá­kat vizsgáló bizottság mintapar­celláján is. A jugoszláv búzafajtákkal kí­sérleteznek Magyarországon, Ro­mániában, Bulgáriában, Len­gyelországban és más országok­ban is, s e fajták mindenütt jó tulajdonságaikról tesznek tanú­ságot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom