Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

1983. július 18. PETŐFI NÉPE • 3 Nagy lehetőséget kínál a Tisza Háromszázharminc kilomé­ter árvízvédelmi fővonal tar­tozik az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság hatáskö­rébe. A Körösök és a Maros mellett a Tisza gátjait is vi­gyázzák több mint negyven kilométeren. A Duna—Tisza közi hátság keleti lejtője 40— 50 méterrel magasabb, mint a Tisza mélyártere. A ter­mészetes érvonulatokban (Csukásér, Dongér) kiépített belvízi főcsatornák a víz­gyűjtő területen levő csapa­dékot általában Csongrád megyén, illetve részben Ju­goszlávián keresztül a Tiszá­ba vezetik. Megyénkben az igazgatósághoz tartozó terü­letből alig két és fél ezer hektár öntözhető. Ez nem csak a ked­vezőtlen domborzati és talajadottsági viszonyok miatt van így. A Tisza hasznosításának lehetőségeiről és az alpári nyá­ri gát által védett 4 ezer hektár szántó jövőjéről beszélgettünk dr. Simády Bélával, az ATIVIZIG Állami-díjas igazgatójával. — Közgazdászok réges régen kiszámították már, hogy a vízi úton történő szállítás a legolcsóbb. Néhány, Tisza menti megye, töb­bek között Bács-Kiskun is, mint­ha megfeledkezne erről... — A nálunk sokkal gazdagabb országok — Hollandia, Francia- ország, a Német Szövetségi Köz­társaság — sem engedhetik meg maguknak, hogy vízi útjaikat ne használják ki maximálisan. A csongrádi és dombrádi vízlépcső megépültével a Tisza Záhonyig hajózható lesz. Előbb-utóbb ezzel a lehetőséggel nekünk is élni kell. A folyó menti vegyi művekből a műtrágyát uszályok szállíthatnák Csongrád -és Bács-Kiskun me­gyébe. Az őszi cukorrépa-kam­pánykor előforduló vagonhiány is sokkal kisebb lenne, ha vízi úton jutna el a répa Szolnokra, vagy 'Rabára. Persze, ehhez az kell el­sősorban. hogy a folyó mellett megfelelő kikötők is legyenek. — Csak a felismerés hiánya okozta, hogy alig találni a Tisza mentén kikötőt? — Mint minden egyéb, manap­ság a kikötők létrehozása is pénz­kérdés. Megfelelő vízállás mellett az épülő duzzasztóművek segít­ségével — mint említettem — a Tisza gyakorlatilag Záhonyig ha­józható lesz. Túl a vízi szállítás gazdasági hasznán, úgy gondolom, idegenforgalmi jelentőséggel is bírhat majd a nagy kék országút. Akik végigjárták csónakkal, vagy ladikkal a Tiszát és a Marost, azok igazolhatják, hogy ennél ro­mantikusabb, ennél csendesebb tájék aligha létezik az országban. — Evezzünk zavarosabb vizek­re. Az alpári nyári gát által vé­dett 4000 hektáros terület régóta foglalkoztatja a gazdasági szak­embereket. Valahogy úgy tűnik, a legjobb alkalmazási módot még * * fess»4 f a*w" ; V/t. nem sikerült megtalálni, hisz a nyári gát védelme nem egy eset­ben sok tízmillió forintba kerül. — A vízügyeseknek van egy aranyszabályuk. Ha a nyári gát által védett területen 100 millió forint értékű mezőgazdasági és egyéb termék van, akkor azt még 99 millióért is meg kell mente­ni. A gond akkor jelentkezik, ha a költségek túllépnek a 100 mil­lión ... — Nem tűnik számomra meg­győzőnek a válasz ..; — Ez, sajnos, a lényegen mit sem változtat. Tény az. hogy meg­felelő lehetőségeink birtokában sem szabad költségen fölül véde­ni egy területet, ha az már nepn gazdaságos. — Bács-Kiskun megyében hi­szik néhányon, hogy a törökbe- csei vízi lépcső fölépülte az egyik okozója annak, hogy a Tisza ra­koncátlanabb . mint amit eddig is megszoktunk. — Szerencsére ez tévedés. Már Szegednél is 2JÍ0 centiméter fölött úgy viselkedik a folyó, mintha nem volna törökbecsei vízlépcső. Tehát árvízveszélyt, éppen emiatt nem okozhat. Az más Kérdés, hogy nyáron, kis víznél, pangó víznél az öntisztulási ké­pessége sokkal kisebb a folyónak, hamarabb következik be algáso- dás. — Bács-Kiskun megyében ke­vés a halastó. Talán azért, mert a víz-utánpótlás meglehetősen ne­hézkes. Nemrég Harkakötönyben jártam, ott panaszkodtak, hogy a Dongér túlontúl szennyes vizet szállít a halastavakba. — Könnyű a felelősséget eb­ben az esetben megállapítani. Tény viszont, hogy a Dongér szennyezettségét leginkább Kis­kunhalas környékén ..szerzi be”. A megfelelő víztisztítók hiánya, az egyes ipari üzemek és a város által kibocsájtott szennyvíz az oka annak, hogy a Dongér olyan, amilyen. A kritikus helyzet elle­nére remény van arra, hogy meg­szűnjenek ezek a gondjaink. — Végezetül egy kérdés: el­képzelhető-e, hogy rövidesen je­lentős hajózási útvonalunk lesz a Tisza? — Elképzelhető, de ehhez sok minden kell. A Tisza mellett itt még a Maros is. Tény, hogy a MAHART monopolhelyzetben van a folyón, annak ellenére, hogy itt nincs hajóparkja. Pedig a Tisza megfelelő vízállás esetén tenger­járó hajók fogadására is alkal­mas. Ettől kezdve már csak fan­tázia kérdése, hogy megállapít­suk, mekkora lehetőséget kínál egy-egy kikötő Szolnokon, Csong- rádon, Mindszenten, vagy ázege- den. Nemcsak műtrágyát és kö­vet szállíthatnának, hanem gabo­nát és cukorrépát is, sőt Bács, Szolnok és Csongrád megye ide- denforgalmának bizonyára jót tenne, ha kirándulóhajók indul­nának egészen Záhonyig... Szabó Pál Miklós Felvételiztek a jövő orvosai Több mint 1200 diák kezdi meg tanulmányait a budapesti, a pé­csi, a szegedi és a debreceni or­vostudományi egyetemen a kö­vetkező tanévben. Az orvosi ka­rokon 900, a fogorvosin 120, a gyógyszerészetin 220 fiatal tanul majd, csaknem ugyanannyi, mint amennyi diplomát kap. Az egye­temek a napokban közük a fel­vételi vizsgák eredményét, hogy a felvételizettek közül kik tanul­hatnak az 1982—83-as tanévben az orvosi egyetemek első évfo­lyamain. Az Egészségügyi Minisztéri­umban e vizsgákkal kapcsolatban előzetesként elmondták: az első­éves hallgatók számát — akárcsak az előző tanévekben — a népgaz­daság közép- és hosszú távú tervei szerint állapították meg. A buda­pesti Orvostudományi Egyetem orvosi karán csaknem 900 diák jelentkezett a 340 helyre, a debre­ceni és a szegedi egyetem orvosi karán két- és félszer, a pécsin két­szer több volt a jelentkező, mint amennyi a hely az első évfolya­mokon. A fogorvosi karokon is ugyanilyen arányú, a gyógyszeré­szetieken viszont minimális volt a túljelentkezés. Az idén még több nő jelentke­zett felvéteü vizsgára, mint ta­valy: mintegy 60 százalék volt az arányuk. A felvételizett diákoknak több mint a fele nem a most zárult tanévben, hanem tavaly, vagy korábban érettségizett: másod­szor, harmadszor vagy ennél is többedszer kísérelte meg a beju­tást az egyetemre, az orvosi hiva­tást tekintve életcéljának. (MTI) • Szunyogh Balázs zene­szerző, a Zeneművészeti Főiskola tanára a 20. szá­zad stílusirányzatairól tar­tott előadást a szeminá­riumon. KODÁLY-SZEMINÁRIUM 1982 & Alexander Farkas (USA) zongoraművész kíséretével nagysikerű dalestet adott csütörtökön este Pcczely Sa­rolta. Egész estét betöltő mű­• Denise Bacon, a Kodály Zoltán nevét viselő amerikai oktatási sorában többek között Haydn. központ igazgatója az ének-zeneoktatás USA-beli alkalmazásáról és Kodály-művck hangzot­beszélt a hallgatóknak. tak el. • Szolfézsórán a szeminárium egyik nemzetkö­zi csoportja. Tanár: Herboly Ildikó, a Kodály- intézet tanára. £ A Kodály-intézet első hathetes intenzív to­vábbképző tanfolyamának résztvevői a tanév fo­lyamán tartott foglalkozásokat követően a nyá­ri szeminárium programjába is bekapcsolódtak. Képünkön: Fárdányi Juditl, a kecskeméti Óvónő­képző Intézet tanára zeneelméleti órát tart. • A kórustábor résztvevőinek kamaraének-óráit Szabó Orsolya a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára vezette. 9 A szeminárium résztvevői­nek bemutató foglalkozást tartottak a megyeszékhely óvónőképző intézetének óvo­dásai, Lakos Imrédé tanár vezetésével. © Ezt a szemináriumi csoportot magyar népi hangszerekkel ismertet­te meg Joób Árpád, a debreceni művelődési központ népzenei isko­lájának vezetője. © A foglalkozások szüne­teiben rendszerűek a ba­ráti beszélgetések, szakmai eszmecserék a Koáály-Im- tézeí árnyas, udvarában. (Tóth Sándor' felvételei) • Tillai Aurél, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanár­képző Karának tanára vezénylési gyakorlatot vezet, magyar csoport­ban. Szegednél is megépítették az új védfalat a Tisza-parton. Kopogtatások — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Mit csinálsz? — írok. — Kritikát? — Nem, most nem kritikát írok. Verset. — írjál nekem is egyet. — Nicsak, ez nem is rossz gondolat. És miről írjak? — Valamiről. — Micsoda? ... Egyébként igazad van. S nem is tudod, mennyire keményen. Valami­ről még úgysem írtam soha. Mindig csak másról... min. dig csak másról. * * * — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Találtam egy sípot. Fúj. hatom? — Miért pont itt, s amikor dolgozom? — Mert máshol nem hallja senki. Akkor pedig minek fújjam? — Nagy igazság. Magam is így lennék vele. — Hátha dolgozni is jobban tudsz majd tőle. — Ettől nemigen, de fújjad, hallgatom. — Szép? — Hát, olyan-amilyen. Kö­zönséges Á-síp. Ehhez mérik a hegedű hangolását. — A csellóét is? — Azt is. — ágiiét is? — Igen, ha ugyan méri egy­általán valamihez az a mihasz. na. Hol találtad? — A kissublót alatt. — Ugye mondtam. — Amit te dolgozol, azt nem kell mérni semmihez? — Kéne, de nem Á.síphoz. Valami máshoz. De ezt meg alighanem, én hánytam el va­lahol. — Megnézzem a kissublót alatt? — Hol? ... Különben miért ne? Hátha ott van. Mért ép­pen ott ne lehetne? — Akkor menjünk és keres, sük meg. — Menjünk. Ennél fonto­sabbat úgysem tehetünk. * * * — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Miért kérded mindig, hogy ki az? — Megszokásból. Az ember sohasem tudhatja, hogy ki kopogtat. — Például most ki kopog, hatott volna? — Ha jaj, de nehéz. Van, ami bármelyik percben kopog­tathat. — Miért mondod hogy ami? Aki kopogtat, az nem ami. — Mert az az egy, az sajnos: ami. — És kopogtat? Mint a fa­kopáncs? — Igen. Talán éppen úgy, mint a fakopács. — Piros a feje? — Hogy piros.e? Nem tu­dom. —■’ Sose láttad? — Még eddig — hálisten — csak messziről. — Ha piros a feje. akkor biztos, hogy fakopáncs, és akkor ami. De ha aki, akkor az én vagyok. És most én ko. pogtam. — Legyen hála annak, aki ta kopogtatásoknak is ura. Mester Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom