Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

1982. július 16. • PETŐFI NÉPE • 5 KÉTÉVENKÉNT — KALOCSÁN Népművészeti vásár GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Sok ezren táboroznak! A vakáció legtöbb kisdobos és úttörő életében egyet jelent a táborozással! A legtöbb ismeretet nyújtó vándortáborral, a romantikus váltótáborral, — amit legtöbb esetben sátorban- lakással szerveznek — és különféle szaktáborokkal. Az idén egy csodálatos összefogással megteremtett tábor is kaput nyitott: Bükkszéken a kecskeméti járás úttörőinek tábora, ahova mintegy ezer pajtás mehet- Az első csoport már élvezi a faházas tábor kínálta lehetőségeket. A tervek szerint sok kiránduláson, különféle gyalogtúrán, vetélkedőn, közös fej­törőkön vesznek majd részt. Nagy érdeklődés • előzte meg Kalocsán az első pün­kösdi népművészeti vásárt, amelyen az ország minden részéből összesereglett nép­művészek és népi iparmű­vészek mellett külföldi meg­hívottak is bemutatták ter­mékeiket. Jó visszhangja volt a különféle kísérőműso­roknak, tartalmas rendezvé­nyeknek is. A kísérlet ta­pasztalatairól és az ezzel kapcsolatos további tervek­ről beszélgettünk dr. Geri Istvánnal, Kalocsa város ta­nácselnökével. — Milyen céllal szervezték meg az országos vásárt, és milyen előzmények után került sor a változatos program lebonyolítá­sára? — Jó egy évtizeddel ezelőtt ve­tődött fel a gondolat, hogy rend­szeres időközönként népművé­szeti vásárokat kellene rendezni Kalocsán. Akkor el is készültek a pavilonok, de különböző okok miatt az elképzelés nem valósult meg. Helyette jó lehetőség nyílt kisáruházak kialakítására. A folk­lórfesztiválok ugyanakkor sike­resnek és időtállónak bizonyul­tak. Ezekhez társult a népművé­szek színpada, majd a nemzetkö­zi folklórtábor. Mivel több fóru­mon is felvetődött, hogy bővíteni kellene a népművészeti, népi ipar­művészeti alkotások piacát (je­lenleg országosan húsz—huszon­három millió dollárt jelent évente), arra gondoltunk: miért ne történ­hetne ez éppen Kalocsán? A többféle előzmény után ez a vá­ros alkalmasnak látszott erre a megtisztelő szerepre. Cél még az is, hogy jobban élővé tegyük és népszerűsítsük a népművészetet. — Nem lett volna jobb a Du­na menti fesztiválokhoz kapcsol­ni, illetve azok keretében meg­rendezni a vásárokat? Olyankor amúgyis sok ember megfordul itt. — Először arra gondoltunk mi is, hogy így legyen. De közbeszólt az üzleti szempont. A fesztiválok idején ugyanis, a nyár kellős kö­zepén a számunkra fontos üzlet­emberek nyaralnak; tehát több­nyire távolmaradnának. S a fesz­tiválokat háromévenként szervez­zük, ez pedig a vásárok esetében nem megfelelő. Az is szóba ke­rült, hogy csináljuk évenként. Ezt viszont a hazai érdekeltek nem vállalnák. Ezért határoztunk úgy: legyen kétévenként a pün­kösdi vásár. — Országos vásárról van szó ugye? Nem mond ennek ellent, hogy a határainkon túlról is érkeznek népművészek? — A Nemzetközi Vásár Iroda engedélye kellene ahhoz, hogy nemzetközivé tegyük hivatalosan is a rendezvényeinket. Ez első­sorban anyagi okok miatt nem megy. Az országos vásárokra vi­szont szabályosan meghívhatunk külföldieket is. Ebben segítsé­günkre van az OKISZ és a Népi Iparművészeti Tanács. — Lezajlott az első nagy talál­kozó. A közönség körében jó visszhangja volt. A május utolsó napjaiban lebonyolított vásárt hogyan ítélik meg? Készült-e va­lamilyen számvetés a tapasztala­tok alapján? — Azzal kezdem, hogy sajnos hazánkban széles körben divat lett a népművészeti vásár. Lehan­goló, hogy az ócska giccsek, a bóvlik, az értéktelen „alkotások” is terjednek. A rossz értelemben vett bazár belopakodott ezekre a vásárokra. Ennek megakadályo­zására hozták létre a Népi Ipar- művészeti Tanácsot. Így csakis zsűrizett termékeket szabadna kiállítani és árusítani. De sajnos, nem így van a gyakorlatban. A NIT-nek nincs elég lehetősége és hatalma ahhoz, hogy változzon a helyzet. Sürgős és alapos össze­fogásra lenne szükség. Nos, a kérdésre válaszolva: sikerült ki­szorítani az ügyeskedőket, a giccset terjesztő kalmárokat. Nálunk csakis márkás kiállítók szerepeltek. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy hívásunkra összesen hetvennégy egyéni alkotó, illetve szövetkezet és vállalat jött el, hogy a közönség elé lépjen. Vol­tak köztük csehszlovákok, jugo- szlávok és bolgárok is. A siker­rel elégedettek vagyunk. — Hozzájárultak ehhez az egyéb rendezvények, a színvona­las művészi műsorok is ... — Feltétlenül. Kocsis Zoltán zongoraművész szereplése emlé­kezetes marad sokak számára, és a Kalocsai Népi Együttes is ki­tett magáért. Érdeklődés kísérte a művelődési központ udvarán az együttesek bemutatkozását. • — Hogyan érvényesült a ke­reskedelmi szempont a sereg­szemlén? — Voltak, akik csak bemutat­ták a termékeiket. Mások árul­ták is. és megint mások a hely­színen csinálták azokat, nagy ér­deklődés mellett. Aki csak bemu­tatta az alkotását — a csipkeve­rő, a festett és faragott bútorok készítője és mondjuk a citeraké- szítő — az átadta a névjegyét az érdeklődőnek, az esetleges meg­rendelőnek. — Visszagondolva az egészre: a jövő szempontjából mit csinál­nának másképpen? Történtek-e hibák a szervezésben, a propa­gandában? — Ügy „jött be” az egész, aho­gyan elképzeltük. Talán egy ki­vételével. A külföldi üzletköté­sek nem következtek be úgy, ahogyan elvártuk volna. — Jól készítették elő ezeket? Nem történt vajon mulasztás ilyen tekintetben? — A NIT elnökével megkeres­tük előtte a külkereskedelmi vál­lalatokat. A programunkat több nyelvre lefordíttattuk, s eljuttat­tuk az egyes országokba. Volt ér­deklődés a külföld részéről — amerikaiak, németek és franciák kerestek meg bennünket például —, de a jövőben többet szeret­nénk. Az országos jelleg megha­gyása mellett bővítjük a nemzet­közi kört. Ázsia népművészetéből is akarunk ízelítőt adni. És job­ban kidomborítjuk majd a vásár­jelleget. Nagyobb súlyt helyezünk a vendéglátásra. A színvonal megtartása mellett nagyobb teret adunk az üzleti szempontoknak. A fentiekhez azt tenném még hozzá, hogy ezután a vásárokhoz egésznapos országos szakmai ta­nácskozást kapcsolunk, a* érin­tett népművészek részvételével. Varga Mihály A néhány esztendeje még nép­szerűtlen vándortáborozók száma örvendetesen megnőtt! A nyár fo­lyamán a tiszakécskei és a bajai gyakorlóiskola úttörői a Zemplén- túrát gyalogolják végig. A tisza- kécskeiek Vas megyében a Kék­túrát járják, a Cserhát útjain ka­locsaiak és bajaiak, a Bükkbe nemesnádudvari és csávolyi paj­tások indulnak. Érdekes utat vá­lasztottak a kecskeméti Zrínyi Ilona és két kalocsai úttörőcsapat tagjai: a Mátrában a Gaja-patak- tól a Cuháig terjedő utat járják be. A Balaton északi partját jár­ják végig a halasi Kállai Éva út­törőcsapat tagjai, míg a kiskőrösi Petőfi iskolából Aggtelekre és környékére mennek. Nógrádi par­tizántúrát a kecskeméti Petőfi iskola, a KIMSZ útját a foktői iskola úttörői járják végig. Bácsbokodi és bajai úttörők mennék a Vértesbe, miskeiek és szalkszentmártoniak a Szalajka völgyébe, a szeremleiek a Me­csekbe, a kecskeméti Mátyás téri iskolában tanulók pedig a Bör­zsönybe indulnak. A váltótáborokat az idén is já­rási — illetve városi úttörőelnök­ségek építették fel, módot adva a csapatoknak, hogy egymást váltva — rendszerint 10 napos ciklusok­ban — a táborhely környékének valamennyi nevezetességét megis­merjék. A bajai és a bajai járás úttörői az idén Balatonberényen és Pa- rádfürdőn nyaraljak, mintegy ezerötszázan! A halasi és halasi járásbeliek — húromezren! — egymást követve ’ mennek Tatára, Kunfehértóra il­letve Balalonakalira. A kalocsaiak régi kedves he­lyükön, Óbányán nyaralnak az idén is, mintegy ötszázan. Az ő járásukban lett a legnépszerűbb a túrázás, vándortáborozás is. Kemencén nyitotta meg új, ál­landó táborhelyét a kiskunfélegy­házi úttörőelnökség. Csaknem ez­ren nyaralhatnak itt az idén. Megyénk harmincöt úttörőcsa­pata önálló tábort épített. A kecs­kemétiek közül a Buday Dezső úttörőcsapat Zalaegerszegen, a le- ninvárosiaké Várgesztesen, a hu­nyadivárosiaké a Bánpatak völ­gyében állította fel sátrait. Szaktáborból összesen tízet hív­tak életre. Ezek közül a legnépe­sebbek; a bajai fúvószenekari, a kunfehértói gárdisták, a balaton- akali énekkarosok tábora. De ide sorakozik még a kunfehértói ol­vasótábor is. Ebben a hónapban sok buda­pesti úttörő érkezik hozzánk a Budapest—Baja Vízi-vándortábor útján. Ordason az iskolában, Ba­ján a KISZ-iskolában pihennek meg, hogy mindkét helyről ki­sebb túrákon ismerkedjenek me­gyénkkel. Örvendetesen fokozódott az ér­deklődés a Kiskun-túra iránt is, aminek teljes útvonalát úgy ala­kították ki a szakemberek, hogy a Duna—Tisza közére jellemző tá­jat ismerhessék meg mindazok, akik végigjárják. A Kecskemétre érkező úttörők első szálláshelyén, a Mátyás téri iskolában egy napot és egy éjsza­kát töltenek, megismerkedhetnek a megyeszékhely nevezetességei­vel. Másnap Lakitelekre mennek, az árpádszállási iskola az ottho­nuk. Itt természetesen módjuk van a Tőserdőt felkeresni, a kije­lölt turistautakon az őstölgyessel, a kilátó tetejéről a Tisza kanya­rulatával megismerkedni. Ütjük következő állomása Bugac, az er­dészet központja. A pusztát, az ősborókást, a Pásztormúzeumot keresik fel. Másnap a Ludas-tóhoz mennek, Helvécián alszanak, majd a túra befejezéseként a kun- szentmiklósi kollégiumban vernek tanyát, indulnak a Kiskunság északi részének felfedezésére. Az idén huszonnégy csoport kö­veti egymást ezen a túrán. Hét budapesti mellett jönnek sziget­vári, fertődi, soproni, gödöllői, isaszegi, egri, salgótarjáni, hód­mezővásárhelyi, tatabányai úttö­rők is. A tíznapos túra során min­den „támaszponton” mosdási és étkezési lehetőség, kőház, iskola vagy sátortábor a pihenőhelyük. Utaznak kisvasúton, autóbuszon, de legfőképpen gyalogosan halad­nak egyik helyről a másikra. És viszik magukkal megyénk hírét, a puszta, az erdő csendjét, semmi­hez nem hasonlítható hangulatát. A balatonfenyvesi úttörőtábor­ban, a Bács-Kiskun megyei úttö­rők táborában is javában zajlik az élet. A tanév befejezése után á ki­váló kisdobosok érkeztek, százan. Őket a rajvezetőképzőn résztve­vők követték. A harmadik cso­portban látták vendégül a szom­szédos Vajdaságból érkezett úttö­rőket és a kiváló lapterjesztőket. Ezekben a napokban a Tudo­mányos Technikai Űttörőszemle legjobbjai, az orosz nyelvi mű­fordítói pályázat helyezettjei és a Krím-területről érkezett úttörő­vendégek a tábor lakói. Sor kerül még két rajtitkárképzőre, komp­lex művészeti táborra, és sporttá­borra is. Valamennyi csoport szervezett programok keretében ismerkedik Balatonfenyves nevezetességeivel, a környékkel. Tesznek hajókirán­dulást, és túrát a Bakonyba. El­látogatnak Keszthelyre, Bada­csonyba, jó idő esetén Balatoniü- redre is. Jut idejük játékra, tá­bortűzre, vetélkedőre, sétára, kö­zös programokra. A táborhelyek ismertetése ter­mészetesen nem teljes. A száz­hetvennégy megyénkbeli .úttörő- csapat vezetői ezen felül is szer­veztek — főként szülői munkakö­zösségek segítségével — különféle kirándulásokat, túrákat. A leg­főbb célt azonban mindenhol szem előtt tartották: minél többet töl­teni szabad levegőn, minél töb'- bet megismerni hazánkból! Hogy őszre új erővel, frissen kezdhessen tanuláshoz mind a hatvanezer megyénkbeli kisdobos és úttörő. Selmeci Katalin Rejtvényfejtőknek y' Az elmúlt alkalommal közölt rejt­vény helyes megfejtése: 15. Sok jó megfejtést kaptunk, közülük sorsolta ki Horváth Ariella kecskeméti kisdo­bos a következők nevét, akik részé­re postán küldjük cl a nyereményt, az emblémás trikót! A szerencsés nyertesek a követke­zők: Bagyinszky Mónika, Izsák; Tóth Erika, Agasegyháza: Séra Julianna, Császártöltés; Gyallai Erzsébet, Sza­badszállás; Minda Gábor, Kecel- Paz- dernyik Ildikó, Kiskőrös; Mócár Ist­ván, Kecskemét; Bella Mária. Oros­háza; Bán Miklós, Kecskemét; Ko­vács Angéla, Nagykőrös. • Bükkszékre indulnak a kecskeméti járás úttörői. (3.) „69-ben, a Kiváló Szolgálatért után Hegedűs azt mondta: Kál­mán, te vagy a legtisztább em­ber, akit valaha ismertem. Idege- sítően, néha nyomasztóan tiszta vagy, melletted az ember még gondolatban se mer vétkezni. Elégedetten mosolyogtam. Büsz­kén. A legcsekélyebb balsejtelem nélkül. Három hétre rá jött az áthelyezési ajánlat(?): Darida elvtárs, van ott egy elkutyult zászlóalj, úgy gondoljuk, a te ta.- pasztalataid, következetes szigo­rod .. Mindig ez volt a szöveg. És én mindig elhittem. ' Sírjak? Nevessek?” „Én mindent, de mindent.a se­regtől, a seregbe, a seregért...” i 6. ‘ (Telefon június 19-én) — Halló, Darida őrnagy elv- _társ? Szabó tizedes jelentkezem. Kapcsolom Sándor ezredes elvtár- ,sat. Tessék beszélni! — Kálmán? Szervusz, Kálmá­nom! Erőt, egészséget neked! Na ; mondjad, hogy viselkedik a köz- . egészséged? — Jelentkezem, ezredes elvtárs. Köszönöm, megvagyok. Valami baj van? — Baj? Mért volna baj? A szokott nyűgökön kívül semmi az égvilágon. Hehe. távolléted eile-, nére, Kálmánom. Mindössze hal­lani akartam a hangodat. — Megtisztelsz, ezredes elv- társ. — Ugyan, ne szamárkodj! Na­gyon is önös okokból hívtalak. Saját lelki ismeretem megnyug­tatására. — Mégiscsak baj van? — Igen, baj, Darida őrnagy. Már amennyiben baj az, hogy magam is felelősnek érzem ma­gam az állapotodért. Hehe. Job­ban kellett volna vigyázzak rád. — Felnőtt ember vagyok, ezre­des elvtárs. — Na persze. Nézem itt a je­lentéseket meg a statisztikákat. Háromszor annyi szolgálatot ad­tál, mint bárki a csapatból. Tár­sadalmi munka a tanácsóvodá­ban, felelős Darida őrnagy. Me­zőgazdasági -munkák, felelős Da­rida őrnagy. Darida itt, Darida ott, Darida mindenütt. — Ugyan, ezredes elvtárs,' tu­dod jól. az ilyesmi nekem ... — Sok, Kálmán. Eszméiletlenül sok. És én vagyok érte a felelős. Ha valamin ott láttam a neve­det, önző módon csak arra gon­doltam: oké. ha Darida van ott, zűr nem lesz, nyugodtan álha­tók. — így voltam én is. Különös­képp, ha az enyéim ... — Ez akkor se normális, Kál­mán. Ebbe csak tönkremenni le­het, mint a mellékelt ábra mu­tatja, hehe. Bármennyi is a te­her rajtunk, káderkikészítő intéz­ménnyé nem torzulhatunk. — Tönkremenésről szó sincs, ezredes elvtárs. Pusztán a szí­vem ... vagyis hát a vegetatív idegeim ... — Így kezdődik, öregein. Min­denkinél így kezdődik. Az első jelzőrendszer vészcsengője. A túl­terhelést jelzi, nem a gyengesé­get. — Félek, ezredes elvtárs. ez nem egészen rajtunk múlik. — Jól van Kálmán, nem azért hívtalak, hogy ezt most megvi­tassuk. — Nincs kibúvó, ezredes elv­társ'. Hallgass rám! A dokik, a családom, ti odabent mind azt mondtátok, eredj, kapcsolódj ki mindenből, felejtsd el a világot, regenerálódj. Nagyon szép. Csak­hogy a világ elől nem lehet el­bújni. A világ utánunk mászik. Nem hagy egy órára se lecke nélkül. — A kőművesek, mi? — Honnan tudsz róluk? — Találkoztam a nejeddel. Em­lítette, hogy ráncba akarsz szed­ni ott néhány lógós építőmun­kást. Hehe. Erről rád ismerek. Csakhogy ez egyszer messzeme­nően helytelenítem az eljáráso­dat. Sőt kifejezetten megtiltom. — A családnak hiába magya­ráznám. Neked viszont értened kell, avval izgatnám fel magam, ha csak bámulnám őket, ha szót­lanul tűrném... — Értem én, öregem, hogyne érteném. Csakhogy számomra eb­ben a témában — sajnos, hogy ezt kell mondanom — nem az egészséged az elsődleges szem­pont. Gondolkodj, Kálmán! Mi lenne abból, ha mi, hivatásos ka­tonák; a seregben is indokolt szempontjaink szerint elkezde­nénk beledumálni, belavatkozni a civil intézmények konfliktusaiba? — Bocsáss meg, ezredes elv­társ, én itt a legteljesebb mér­tékben civil vagyok. Az alsőne- műt kivéve nincs nálam egy da­rab katonai... — Te is bocsáss meg, de ez nem külső megjelenésen múlik. — Ha a stílusra gondolsz, meg­nyugtathatlak ... — Még csak nem is a stílusra. Kálmán. Han^n az esetleges fej­leményekre. Ismered te úgy álta­lában az épitőmunkásokat? — Katonaként volt szerencsém néhány... — Ezek ott most nem katonák, Kálmán! — Én se katonaként szólok hozzájuk, ezredes elvtárs. Meg­tehetném, mert ahogy elnézem, mind az öten, sőt mind a hatan leszolgálták az adagjukat. De én úgy szólok, mint egy... mint egy országa sorsáért felelősséget érző átlagos magyar állampolgár. Ügy hiszem, ez nemcsak jogom, de kötelességem is. Vagy nem ezt ugatjuk ... bocsánat. — Ide figyelj. Kálmán! — Az inkább a baj, hogy hiába. Mintha valami idegen égitesten nőttek volna fel. A szót nem ér­tik. Se a szépet, se a haragosat, se a fenyegetőt. Mintha ... — Na csak ez hiányzott? Már a fenyegetőzésnél tartasz? Az Is­ten...! És mivel fenyegetted őket? Feljelentéssel? Karhatalom­mal? Népi ellenőrzéssel? Fenyí­téssel? Netán az elfuserált jövő­jükkel, ahogy ... Na nem, Kál­mán! — Nem értelek, ezredes elv­társ. Én azt hittem, azt remél­tem, legalább ti... te ... — Jól van, Kálmán. Értelek én. Nagyon is megértelek. Ha ki­pihenten. lehiggadva visszajössz, majd tárgyalunk. A kőművesek­ről azonban feledkezz meg. Ez nem kérés, hanem parancs. Neked most egyetlen kötelességed van: pihenni, lazítani, még csak nem is gondolkozni. Ehhez tartsd ma­gad. ha mégoly nehezedre esik is. Értve vagyok? — Én... — Ellenkező ecetben kénytelen leszek egy őrszakaszt a nyakadra ültetni.' Hehe. Na minden jót, öregem. A jókedvű viszontlátás­ra, Darida őrnagy! Szervusz, szervusz! — Ezredes elvtárs, egy szóra még! Halló! Halló! —Az ezredes elvtárs befejezte, őrnagy elvtárs. Kilépett a vonal­ból. Visszhallás, őrnagy elvtárs! Vége. 7. (Telefon, június 21-én.) (Szombaton egész nap foglalt volt a telefonja, öt felé leszól­tam a B-i központnak. Vasárnap reggel, hogy a telefon még min­dig foglaltat jelzett, újra hívtam a központot. Azt mondták, való­színűleg rosszul van letéve a kagyló, majd kiküldik az ügye­letes szerelőt. Délben végre ki­ment a csengetés. Sokára vette fel.) — Szervusz, apuka, mi volt a telefonnal? — Mi lett volna ... semmi se volt. Mellécsúszott. Melléraktam. Miért kell hívni állandóan? — Mi történt veled? Mi van a hangoddal? — Cukrot rágok... Hideget ittam ... Az ajkamba csípett egy lódarázs. Túlságosan elvadult ez a kert... annyi benne a rovar, mint a nyű.. .■ nem győzöm csapkodni. Akarsz... még va­lamit? — Nyögsz, vagy csak sóhajto­zol? (Folytatása következik.) Pillanatképek a vásárról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom