Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI mén AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 152. szám Ára: 1,40 Ft 1982. július 1. csütörtök Kádár János fogadta Pjotr Gyemicsevet Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fo­gadta Pjotr Gyemicsevet, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak póttagját, kulturális minisz­tert, aki a magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együttmű­ködési bizottság XVIII. ülésszaka alkalmából tartózkodik Buda­pesten. A szívélyes, baráti lég­körű találkozón véleménycserét folytattak a párt- és államközi kapcsolatok, a két ország közöt­ti sokoldalú együttműködés idő­szerű kérdéseiről. Hazánkba látogat Mitterrand Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Lo- sonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására Francois Mitterrand, a Francia Köztársa­ság elnöke július 7—9. között hi­vatalos látogatást tesz hazánk­ban. (MTI) Indiai békedelegáció megyénkben Tegnap négytagú indiai békedelegáció látogatott me­gyénkbe. Az Országos Béke­tanács vendégeként hazánk­ban tartózkodó küldöttség vezetője Choudhary Brahn Prakash, az Összindiai Béke és Szolidaritási Szervezet, az AIPSO elnökségének tagja, Delhi állam kongresszusá­nak elnöke; tagjai: Subrata Banerje, az AIPSO titkársá­gának tagja, az Indiai Tö­megkommunikációs Intézet professzora, Ganpatro Desh- muck, Maharastrha állam tör­vényhozó testületének tagja és Mahinder Karma, Madhya Pradesh állam törvényhozó testületének tagja. Az indiai küldöttséget, amely Hegyi György kíséretében érke­zeti Kecskemétre, a Hazafias Népfront megyei bizottságán Polgár István megyei titkárhe­lyettes és F. Tóth Pál, a béke és barátsági munkabizottság elnöke fogadta. A népfront mozgalmi te­vékenységéről, a békemozgalom idei akcióinak eredményeiről ka­pott tájékoztatást követően a ven­dégek városnéző sétára indultak. Ebéd után az izsáki Sárfehér Tsz- be látogattak, ahol Szemölc József tsz-elnök. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke fo­gadta őket. A hét további részében orszá­gos békemozgalmi és népfront­vezetőkkel találkozik az indiai küldöttség. • Az indiai delegáció városnézés közben. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságának 1982. június 30-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága 1982. június 30-án Romány Pálnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével kibővített ülést tartott. Az ülésen a testület tagjain kívül részt vettek a me­gyei tanács végrehajtó bizottságának tagjai, a megyei párt- bizottság osztályvezetői, a városi, városi-járási, járási párt- bizottságok első titkárai, megyei, állami és társadalmi szer­vek, valamint több vállalat és szövetkezet vezetői. A pártbizottság munkájában részt vett Zsuffa Ervin, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes, valamint dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes. O A testület Romány Pál elv­társ előterjesztésében meg­hallgatta és tudomásul vet­te a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1982. június 23-i üléséről szóló tájé­koztatót. O A megyei pártbizottság dr. Matos László, a pártbizott­ság tagja, a megyei tanács elnökihelyettese előterjesztésében megvitatta és elfogadta a pártbi­zottság végrehajtó bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága együttes jelentését a me­zőgazdásági nagyüzemek diffe­renciálódásáról, a gazdasági tár­sulások helyzetéről és a megyei feladatokról. Megállapította a testület, hogy a megye mezőgazdásága teljesí­tette a terv fő előirányzatát az elmúlt években. A termelés nö­vekedése, minőségi mutatóinak javulása viszont lassúbb volt, mint az országos átlag. a) A természeti tényezők és a személyi feltételek, valamint az anyagi-technikai különbségek, to­vábbá az eltérő költséggazdálko­dás miatt erősen differenciálódott a nagyüzemi gazdaságok gazdál­kodási színvonala. A változó és szigorodó feltételekhez nem ké­pesek egyformán alkalmazkodni. Az elmúlt tervidőszak utolsó két évének és 1981-nek az eredmé­nyei azt mutatják, hogy a különb­ségek növekedése felgyorsult a gazdálkodás jövedelmezőségében. A megye mezőgazdasági üzemei­nek egyiharmada alacsony jöve­delmezőséggel dolgozik, a ilOO fo­rint költségre jutó eredmény nem haladja meg a 6 forintot. A mezőgazdasági termelés in­tenzív árutermelő szakaszában a természeti környezet, a rendel­kezésre áldó eszközök, az elvég­zett munka minősége és mennyi­sége, a közgazdasági adottságok mellett lényeges szerephez jut a gazdálkodást és az üzemet irá­nyító vezetői csoport munkájának színvonala, szervezettsége, rugal­massága, valamint a közgazdasá­gi szabályozás és a kereskedelmi munka. Nélkülözhetetlen a veze­tők kezdeményezése, példamuta­tása, a pártszervezetek politikai, gazdaság-politikai szervező és ösz­tönző munkája. Az alacsony hatékonyságú me­zőgazdasági üzemek által művelt terület nagy, a felhalmozott esz­közállomány, a foglalkoztatottak száma és az előállított termékek mennyisége jelentős. Mindez in­dokolja termelési tevékenységük folytatását, a követelményeknek megfelelő javítását. A jobb fel­tételek biztosítása, a jövedelme­zőség növelése, a gazdálkodás jövőjét veszélyeztető és a napi gondokat is növelő nagy különb­ségek csökkentése, az ésszerű fejlesztés össsztársadalmi érdek, amely komplex, tervszerű intéz­kedéseket tesz szükségessé. b) A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizott­sága a megváltozott gazdasági körülményekből és a megye je­lenlegi helyzetéből kiindulva, a feladatokat számba véve, a me­gye agrártermelésének fejlődése érdekében együttes, jól összefo­gott munkára 'hív fel. Szükséges­nek tartja, bogy a termelés to­vábbi fejlesztését, a mezőgazda- sági nagyüzemek feladatait alap­vetően a népgazdasági egyensúly megteremtése, az életszínvonal megőrzése, és a területfejlesztési célkitűzések megvalósítása érde­kében hozott központi rendelke­zéseknek megfelelően kell meg­határozni. A fejlesztéssel a me­gye mezőgazdasága rugalmasab­ban, hatékonyabban és jobb mi­nőségben elégítse ki e fejlődést, a gazdaságos export fokozását szolgáló igényeket. c) A megyei tanács érintett szervei, a tsz-ek területi szövet­ségei folyamatosan és üzemen­ként foglalkoznak az alacsony jö­(Folytatás a 2. oldalon.) Előkészületek a búza aratására Az ország déli megyéiben meg­kezdődött az ősziárpa betakarítá­sa, az elkövetkező öt-hat napon belül pedig a búzaaratás is meg­indulhat. A júniusi időjárás ked­vezett a kalászosok érésének, s amennyiben továbbra is marad a meleg, s egyben esős idő, megfele­lő minőségűvé érik a kenyérnek- való. A MÉM illetékesei az MTI munkatársának elmondták: az idei aratási munkát jól előkészí­tették a gazdaságok. A most be­fejeződött gépszemlék tanúsága szerint mindenütt üzembiztos ál­lapotba hozták a kombájnokat, a bálázó- és a szállítógépeket, ösz- szességében 13 500 kombájn áll az üzemek rendelkezésére, ami any- nyit jelent, hogy — amennyiben az időjárás is engedi — átlagban 16—17 nap alatt végezhetnek az aratással. Az egyes üzemek gép­parkjai között azonban nagy az eltérés, ezért az állami gazdasá­gok, téeszek közötti együttműkö­dés alapján a több gépet tartó gazdaságok — ahogy a munkame­net engedi — kölcsönadják a gé­pek egy részét. Az északi fekvésű megyék üzemei abban is meg­egyeztek a termést hamarabb be­takarító délebbi vidékek gazdasá­gaival, hogy a géppark jobb ki­használására kölcsönösen segíte­nek egymásnak. Sőt, Szlovákiából is elindultak az első kombájnok, hogy az alföldi települések hatá­raiban vágják a rendet. A termény fogadására a tároló­kat mindenütt előkészítették, fer­tőtlenítették, s a gabonatröszt pon­tosította szerződéskötéseit partne­reivel. Megállapodott a bértárolás feltételeiről is, eszerint a termény egy részével a szállítás ütemének gyorsítására az üzemek raktárait töltik fel, s az aratás után csopor­tosítják át a gabonaipari vállala­tok tárolóiba. A tapasztalat szerint igen kö­rültekintően szervezték meg aá állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek az aratási munkamenetet. Kijelölték az egyes munkacsapa­tokat, a kombájnok kezelőit, a szalmabálázókat, a tarlómunkáso­kat. Az üzemek többsége a kisebb szemveszteség elérésére, a jó mi­nőségű munkavégzésre ösztönző bért, prémiumot ad az aratóknak. A búza betakarítása után a ta­vaszi árpa, a rozs és a zab aratása következik, ezzel egyidőben a tar­lóvetés is megkezdődik. Elsősor­ban szuperrövid tenyészidejű ku­koricát vetnek a kalászosok után, ehhez a legtöbb üzem már besze­rezte a vetőmagot. Ügy dolgozni, högy érzi va­laki a felelősséget: felemelően szép dolog. Munka közben vállalni valamilyen kockáza­tot: ugyancsak az. Ügy élni, tenni, alkotni naponta, hogy közben joggal érezheti az em­ber, amit tesz, cselekszik, az fontos, nélkülözhetetlen: ez sem képesebb. És úgy járni- kelni az emberek között, azzal a tudattal, hogy megtettünk mindent valami fontos, vagy fontosnak vélt, cél érdekében, ami csak tőlünk telt: örömmel tölthet el bennünket. Talán szélesebbre sikeredett az „alapozás” a tervezettnél, mondanivalóm kifejtése érde­kében, de mentsen az, hogy nagyonis komolyan gondolom mindazt, amit hangsúlyozni szeretnék e rövidre szabott cikk keretében. Arról van szó, hogy a bátor kísérletezőkről, a várható esetleges kudarcoktól sem visszariadó emberekről akarok említést tenni, hang­súlyozva, hogy nélkülük szegé­nyesebb lenne az életünk. Ezút­tal azokról, akik a mások mű­veltségének gazdagításán, az ismeretek terjesztésén, az íz­lés fejlesztésén fáradoznak, Szenvedélyesen, elhivatottan, olykor igazán megszállottan. Közművelődési szakemberek­ről — ha úgy tetszik: nép­művelőkről — beszélek, akik „nyugtalanok”. Akik nem nyu­godnak bele, hogy körülöttük az élet, mint mondani szokás, „ahogy esik, úgy puffan”, ha­nem állandóan és kitartóan jobbra, többre vágynak. Ez azért jó, mert tudomásul kell vennie minden illetékes­nek: jócskán megváltozott a világ, az emberi életberendez­kedés körülöttünk. Egyrészt felgyorsult az élettempó, más­részt viszont bonyolultabbá, nehezebben áttekinthetővé lett minden. Ez pedig erősen meg­határozza a népművelők alap­vető törekvését éppen úgy, mint a módszereket. Arról van szó tehát, hogy ebben a „sokdimenziós” mai életben „fel kell kölnié ama bizonyos textilt” annak, aki vállalja: mások művelődését naponta elősegíti, a világ meg­ismerésére irányuló törekvé­sekhez az utat szélesíti. Aki a megszállottak hitével és tuda­tával önzetlenül közművelődé­si hivatásának akar élni. Mert bizony nincsen könnyű dolga az ilyen embernek manapság. Hadd ne soroljuk most az okokat. Legfeljebb annyit je­gyezzünk meg ezzel kapcso­latban, hogy a megnövekedett pénzszerzési vágy, a sokszor időt, erőt nem kímélő hobbi­zás, s a sok-sok hasonló el­foglaltság nem éppen a nép­művelői álmok megvalósítását segíti — enyhén szólva. Ha viszont — így van, akkor ez azt jelenti, hogy rendkívül nagy a szerepük azoknak, akik az átlagosnál több eredményt akarnak elérni a mai közmű­velődésben. S hogyan is le­hetne ezt jobban, mint azáltal, ha azon fáradoznak: miként, milyen újabb és újabb mód­szerekkel lehetne másképpen, jobbat — és persze többet. Es eredményesebben, nagyobb ha­tásfokkal, gyümölcsözőbben. A jó szándékú törekvések következtében így születnek meg a jobbnál jobb új mód­szerek; így válnak valóra a régebben nem is gondolt szép elképzelések. így „lépnek szín­re” az új vívmányokkal ke­csegtető kísérletezések. Pél­dául az, hogy az egyik műve­lődési ház klubtagjai közösen — szórakozva, tanulva, az időt hasznosan és kellemesen tölt­ve — mezőgazdasági termelő- munkát végeznek. Mert úgy­mond éppen ez a profilja a kis együttesnek. Vagy az, ami­kor a konferencia egész napos idején a vállalkozó kedvű népművelő programot szervez az „éppen ráérő” gépkocsive­zetőknek. Ide sorolhatjuk azt is, hogy egyes helyeken „kiviszik” a programot a településtörténeti szempontból figyelmet érdemlő pincesorra, vagy pedig azt, hogy művészek csoportjait hívják meg az adott település­re és környékére, hogy zavar­talan lehetőséget teremtsenek a közös alkotói tevékenység­hez. És azt is, amikor négy-öt község összefog a tartalmas műsorok sikere érdekében, s azért, hogy a közösen szer­kesztett műsorfüzet minél töbr bekhez eljusson. Szerencsére a jó példákat még sorolhat­nánk. Más kérdés, és ennek már kevésbé lehet örülni, hogy bizony egyes helyeken vajmi kevés törekvést láthatunk a kezdeményezésekre, a kísérle­tezésekre. Könnyű a válasz ar­ra a kérdésre, hogy kinek van igaza, hogy ki jár el helye­sen. Varga Mihály Napirenden a TSZKER A Termelőszövetkezetek Érté­kesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalatának áruforgalma az alapítástól eltelt négy év alatt csaknem megkétszereződött, de ha a szolgáltatásokat is beszá­mítjuk az összforgalom két és félszeresére emelkedett — hang­zott el a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának szerdai el­nökségi ülésén, ahol áttekintették a TSZKER eddigi munkáját. A TSZKER=-t 960 termelőszö­vetkezet hozta létre, ma 1195 tag­ja van, s így tevékenységében az ország közös gazdaságainak csak­nem 90 százaléka érdekelt. A vállalat működésének anyagi alapját a tagszövetkezetek va­gyoni betétek összeadásával te­remtették meg. Jelenleg ez a va­gyon meghaladja a 140 millió fo­rintot. A betétek közötti szóródás igen nagy, tízezertől kétmillió fo­rintig terjed. Mivel a csekélyebb vagyoni hozzájárulással rendel­kező szövetkezetek kevésbé érde­keltek a forgalom bővítésében, a jövőben — az elnökség véleménye szerint — növelni kell a tagok vagyoni hozzájárulását. A TSZ­KER fontos üzletpolitikai felada­tának tekinti, hogy a gazdaságo­kat munkájukhoz szükséges gé­pekkel, eszközökkel, anyagokkal is ellássa. Folytatni kívánják azt a sikeres tevékenységet, amely az egyes, felesleges kapacitással rendelkező termelőszövetkezete­ket összehozza az ipari üzemek­kel. A jövőben tovább fokozzák a lakosság ellátásában való rész­vételt, a gazdaságok által meg­termelt termékeket — a legrövi­debb úton — saját boltjukból jut­tatják el a fogyasztókhoz. (MTI) MUNKA KÖZBEN • Tancsik László gépszerelő már húsz esztendeje dolgozik a Bácsalmási Állami Gazdaság központi műhelyében. A hidrauli­kák es sebességváltók mesterének tartják a munkahelyén. A nagy tapasztalatú szakmunkás kétszeres kiváló dolgozó és a Beke szocialista brigád tagja, ö és társai szakértelmét, szorgal­mat dicséri az. hogy a gazdaság betakarító gépei idejében ké- szen lettek az esztendő egyik legfontosabb mezőgazdasági mun­kájára, az aratásra. Miközben a bácsalmási kombájnosok az eiett gabonát gyűjtik a magtárba, a megbízhatóan működő munkaeszközök Tancsik László és az ezüstkoszorús címet el­nyert brigád többi tagjának helytállását is bizonyítják. (Pásztor Zoltán felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom