Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-17 / 140. szám
1982. június 17. • PETŐFI NÉPE • 5 BESZÉLGETÉS A SZERKESZTŐVEL A KÖZMŰVELŐDÉS SZGLGi' ATÄBAN A folyóirat útjelzői Minden jel arra mutat, hogy a Forrás képes ébren tartani azt az érdeklődést, amelyet eddigi története során kivívott. Három esztendeje elmúlt az első. tízéves jubileum, az évfordulós ünnepséget jobbára csak az akkor megjelent, igazán szép antológia juttatja az olvasók eszébe. Sorjáznak a csöndesebb hétköznapok, amelyek viszont nincsenek híjával a tartalmi meglepetéseknek. Ezekről a szeresztőség tiszte gondoskodni jobb és még jobb lapösszeállításokkal. Ném marad el a kísérő, értékelő visszhang sem. Legutóbb Pálréti Ágoston 30 perces riportja hangzott el a rádióban, a televízió rövidesen műsorra tűzi a szegedi körzeti állomás stúdióbeszélgetését, s szerepelnek Forrás-írások a lapszemlékben, vagy a Látóhatár válogatásaiban is, Egy testületi értékelés nemrég tényként könyvelte el, hogy havonkénti jelentkezésével az országos folyóirat-struktúra szerves részévé vált a kecskeméti alkotóműhely lapja. Aligha lehet elvitatni a szépirodalni, szociográfiai és művészeti kiadvány politizáló jellegét, még akkor sem, ha a feldolgozott valóságirodalmi témák időnkénti szű'kebb metszete vagy a szükséges elvi-tisztázó viták hiánya a hibák közé sorolható. De ki tud igazán tárgyilagos lenni a megítélésben? A fogódzókat egy vaskos kötet teremti meg, amely Heltainé Hegedűs Júlia anyag- gyűjtésének felhasználásával készült, s a Katona József megyei Könyvtár kiadásában látott napvilágot. Címe: A Kiskunság éb a Forrás repertóriuma 1955—1978. Az adatok kiegészítőjével és végső ösz- szeállítójával, Lisztes László megyei könyvtárigazgatóval beszélgetünk a vállalkozásról. — Eltelt néhány esztendő a Forxás alapításának 10. évfordulójától. Miben különbözik ez a kiadvány a többitől? — Valóban, az ünnepi alkalom kezdte érlelni a repertórium ösz- szeállításának gondolatát. A jubileumra az ismert antológia jelent meg, szövegkeresztmetszetet adva a lapról. Mi viszont arra törekedtünk, hogy teljes «egészében mutassuk be a folyóiratot, abban az időrendi sorrendben, ahogy megjelent, illetve a szerzők, fogalmak közti eligazodást megkönnyítő csoportosításokban. Végül külön kötet vált szükségessé, hiszen csak széles körű alapozással lelhet kijelölni az országos hírűvé vált orgánum helyét, változásának-fejlődésének útjelzőit. Ezért kértük fel Pomogáts Bélát, hogy egészítse ki a szokásos bevezetőt egy irodalomtörténeti igényű elemezéssel. Filológiai pontossággal el is készítette a Forrás első évtizedének mérlegét. — A repertórium viszont nagyobb időszakot fog át. — A tanulmány is foglalkozik a Forrás szellemi előzményeivel. A teljesebb kép megkövetelte a Kiskunság és a vele közeli rokonságot mutató antológiák, a Biztató és az Aranyihomok teljes feltárását. A repertórium szerkezete időrendben követi a közlemények megjelenését. — Nem maradtak meg a tartalomjegyzékek felsorolásánál? — Többletként .közlik a leírások például a műfaji megjelölést (tanulmány, értekezés), meghatározzuk a tárgyat, vagyis azt, hogy miről van szó. Az annotációk magyarázó megjegyzései közelebb vihetik a lapot az olvasókhoz. —( Mégis, az időrendnél sokkal többre kiváncsi az ember. — Akkor tárulnak fel a belső összefüggések, ha a mutatók lapozására sem sajnáljuk az időt. Ezek a nevek és tárgyak, fogalmak, művészi alkotások és dokumentumok, reprodukciók között igazítanak el. Érzékeltetik azokat a témaválasztásokat, amelyek jellemzőek a szerkesztői elképzelésekre, megjelennek a tartalomban. Nyilvánvalóvá lesz, hogy kik azok, akik a belső szerzői gárdában tömörültek, kitartottak a folyóirat mellett jóban-rosszban. — Milyen névsort kapunk? — Hetven-nyolcvanan vannak, akdk az átlagosnál többet dolgoztak a Forrásnak. Sokat foglalkozott a lap például Néme:h Lászlóval, számos fotót közölt róla, a Kiskunságban a Lányaim című könyv utóhangja, több kecskeméti emléke, a Forrásban Kecskemétihez és Tóth Lászlóhoz fűződő kapcsolata, kertészkedés! élményei és más művei jelentek meg. Gyakran feltűnik az évfolyamokban Veres Péter, Illyés Gyula neve, szinte itt kezdődött Simonyi Imre költői föltámadása, a fiatalabbak közül Kiss Benedek, Pintér Lajos verseinek közlése is a folyóirat érdemei közé tartozik többek között. — Melyek a leggyakoribb címszavak? — Talán a néprajz és a hozzá kapcsolódó fogalmak vezetnek: a babonától a vízimalomig .terjed a népélet elemzése, amit Bálint Sándor,., Bárth János, Ortutay Gyula, Tálas! István, Vargyas Lajos és társaik-« végeztek el. Egyaránt előfordulnak a néprajztudomány országos és megyei kutatói, élők és elhunytak. Ennél is jelentősebb tématerület a szociográfia. Az egész országot áttekintő munkálkodásnak vagyunk tanúi. Bács- Kiskun megyei terepek — Balló- szög. Fülöpszállás, Madaras, Pe- tőfiszállás — ugyanúgy megjelennek a hasábokon, mint a dunaújvárosi, vagy Budapest környéki problémák. A dokumentumirodalmi feldolgozásokat és elemzéseket pályázatok, illetve tanácskozások is segítették.- A tudományos igényű szociológia vizsgálatai pedig ifjúsági rétegekre, iskolákra, -lakáshelyzetre, olvasási felmérésekre és településfejlesztésre irányultak. A KISKUNSÁG ES A FORRÁS REPERTÓRIUMA 1 9 5 5 — * 97 8 • Berki Viola rajza a repertórium hátsó borítóján. — Hogyan kisérte nyomon a folyóirat azokat a törekvéseket, amelyek közel állnak választott elkötelezettségéhez? — Kritikákkal, jegyzetekkel és természetesen az eredeti művek közlésével. Számos szociográfiát ismertettek a szerzők a határokon innen és túlról egyaránt. A magyar nyelvű irodalom nyomon követését egyébként nem korlátozzák műfaji megkötések. Kisregények, memoárok, regények, elbeszélések, versek, tanulmányok mutatják a hazai és nemzetközi termés iránti érdeklődést. Különös érzékenységet mutat a szerkesztőség a környező országok magyar nyelvű alkotásai iránt. Elbeszélésekkel jelentkezett Bálint Tibor, Fodor Sándor, Király László, irodalmi szociográfiával Beke György, verssel Fehér Ferenc, Ladik Katalin, Létay Lajos, Bartalis János, Gellert Sándor, személyes üzeneteket küldött Sütő András. De a kortárs világirodalom olyan képviselői sem hiányoznak, mint a szovjet Andrej Voznyeszenszkij, a török Nazim Hikmet, a lengyel Tadeusz Rózewicz vagy Dumitru-Radu Popescu román elbeszélő. — Ki vitatná a kitekintések fontosságát? Ám a Forrás mégiscsak a Bács-Kiskun megyei Tanács folyóirata. — Alig zárja ki egymást a helyi témaválasztás és az átfogóbb érvényesség. Bács-Kiskun neve alatt bőségesen követik egymást azok a tételek, amelyek a megyéhez kapcsolódó témákra is felhívják a figyelmet. Elgondolkodtató, hogy legtöbbször a képzőművészet, azt követően pedig a bűnözés tárgyköre bukkan fel. Ugyanakkor ki-ki tájékozódhat az építészetről, oktatási kísérletekről, az embertani vizsgálatokról vagy a természetvédelemről is. Csupán Bajához több tucatnyi tétel fűződik, a Duna—Tisza közét csatornázási, kajszibairack-termesztési és a vallási szektákról szóló írások jegyzik a további választékkal egyetemben. Még gazdagabb tartalom kötődik Kecskeméthez, ami természetesen nem válik szégyenévé a folyóiratnak, hiszen itt jelenik meg, jó ideje immár havonta. H. F. Angeli Mái} ás A ZSENNYEI MÜVÉSZTELEPEN A császártöltési általános iskola helyettes igazgatója egyben vezetője a helybeli — Erkel Ferencről elnevezett — művelődési-háznak. Ötvenéves; Kalocsán és Szegeden végezte tanulmányait. A főiskola után az egyetemen is kiérdemelte a diplomát. Aktív kulturális szakembernek ismerik széles körben. A Szocialista Kultúráért kitüntetés és a Kiváló Népművelő cím tulajdonosa. ' f • A Művészeti. Alap zsennyei alkotóháza természetvédelmi parkjával, védett fáival, virágaival festői motívumokat kínál a művészeknek és egyben pihenést, felfrissülést is nyújt. A képen: Kiss Sándor és Lesenyei Márta szobrászművészek zsennyei házuk műtermében. hez kapcsolódó művész—közönség találkozókat, tárlatvezetéseket. Többek között Fe- ry Antal ex librisei, Bozsó János, Kurucz D. István és Kalmárné Horó- czl Margit festményei, Pólyák Ferenc fafaragásai arattak nagy sikert. Gondot fordítunk a zenei nevelésre az iskolában és a művelődési házban is. Szervezünk szakköröket, amatőr művészeti együtteseket. Közben jómagam soha nem fordítottam hátat a pedagógiának. Úgy akarok tehetségemhez képest jó közművelődési szakember lenni, hogy ne feledkezzem meg pedagógusi mivoltomról. Sb- kan kérdezik, hogy nem fárasztó ez az egész? Erre mindig azt válaszolom: ha belefáradok, sietve újrakezdem ... Erőt adnak ehhez a szép célok megvalósítására történő igyekezetek. Vagy tán a sikerek, az új barátkozások. És az az érzés, hogy használhatok másoknak .. T V. M. Sokat elárulnak már a legelső mondatai is: — „Nemegyszer hívtak máshová. Nem mentem, nem is megyek ezután sem. Nekem kedves a szülőfalum. Ismerek csaknem minden családot; tudom, hogy János bácsi, Vera néni mit akar, mit szeretne látni, hallani a művelődési házban. Tudom, hogy melyik embernek mi a vágya, az érdeklődési köre.” Majd így folytatja: — Tiszteletben kell tartani az emberek érdeklődési körét. Szükséges tudni, hogy kinek milyen az ízlése, és ismerni kell igényeiket, szellemi képességeiket. Figyelembe venni, hogy Császártöltés német nemzetiségi község. Éppen ezért én 2—3 évre előre tervezem a kiállításokat, az irodalmi műsorokat, a találkozókat. Az irodalmi presszónk már nyolcesztendős múltra tekinthet vissza. Képzőművészeti tárlataink is népszerűek. Jó előre megszervezzük, alaposan előkészítjük az ezekül).) A házikisasszony már nagyon unja a társalgást; a lehető legridegebb, legunottabb hangon feleli hát: < T, / | ■■«,. ■ . *] — Képzelje! Kis csönd; a fiú tétovázik. Érzi, hogy mennie illenék, ám esze ágában sincs ímenníis Végre eszébe jut a mentőötlet. — Tessék mondani, nincs valami munkagép a lakásban? Körkötőgép, varrógép, ilyesmi... Az a kedves, középkorú hölgy, aki az imént elment — találkoztam vele a lépcsőháziban —, nem bedolgozó véletlenül? — Nem. — Hanem? — Árudavezető. A fiú rágyújt; a gyufát komótosan elfújja. — Hol? A lány már majdném robban. — A KÖZÉRT-ben! — Hogyhogy ilyenkor itthon? Csak nem beteg szegényke? . — Váltott műszakban' dolgozik! Ma délelőttös volt. Óhajt még valamit tudni? > Most, most mintha kezdené észrevenni magát — állapítja meg magúban elégedetten a leány. Összébb kapja magát a széken, mindkét lábát a földre ereszti, és a táskája után nyúl. — Kérem, kérem ... motyogja halkan. — Elnézést!« De tessék engem megérteni, kérem: . meg kell találnom a hibaforrást! — Hirtelen feláll, a televíziókészülékhez lép. — Például ez! Nem szokott/, időnként vibrálni? — Bekapcsolja a készüléket. — Vagy nem látni néha olyan fekete-fehér harántsávokat a képernyőn, mint a lazán leeresztett esslingeni redőny? A lá'ny, bizonytalanul: — De ... Az bizony egyszeregyszer előfordult... — Na! — üvölti boldog diadallal a fiatalember. — Mondom! Mégiscsak az itteni 'kondenzátor-' ral lesz baj! Hát mégsem jöttem hiába! — A készüléket megfordítja, és lázasan kezdi lesterelni .a hátsó zárólapot. A lány reményvesztetten nézi. — Sajnálom, hogy most miattunk fárad... — Dehogy önök miatt, kérem! A ház :közösségének érdekében! — udvariaskodik a fiatalember. — És különben is: ez a dolgom. Arról nem is beszélve, hogy külön is boldoggá tesz, hogy ezt a kis szívességet egy ilyen, kedves hölgynek tehetem ... Maga igazán megérdemli, hogy zavartalan vétele legyen... 20. A lány önkéntelenül is elmosolyodik, mint a világ minden nője, ha bókot hall. S most először oldódik egy kissé a merevsége. — Miért érdemelném meg? — kérdi kedvesen. A fiú fölpillant a készülékről; ránéz. — Mert a szépségnek előjogai vannak — mondja halkan. A leány fölnevet. 1 — Ma már nincsenek előjogok! — A női szépség az egyetlen, amely megőrizte ezt a feudális vonást, nem vette észre? — Léhet — mosolyog megint a lány. — De ha így van is: hogy vettem volna észre ezt éppen én? A fiatalember — eddig a tévé- készülék fölé görnyedt — fölegyenesedik, a szerszámait leereszti, úgy nézi a lányt. Aztán bólint. — Buta is, csúnya is. Rossz az alakja, formátlan a lába ... Igaz? A lány a vállát vonja föl. — Hát... valahogy így ... — Nincs önbizalma! — Mitől volna? — sóhajt a lány. A fiú visszahajol a készülék fölé. ' . I — így már minden érthető — dünnyögi maga elé. A lány meglepve pillant rá. — Micsoda érthető? — Hát — veresedik el hirtelen a szerelő arca —, szóval, hogy itt, ez az izé... szóval, hogy itt ez a kondenzátor, ugye... Ennek sincs elég önbizalma, szegénynek, aztán csinálja azokat a ronda harántsávokat a képernyőn, és még a szegény szomszédok vételét is zavarja, pedig azok igazán nem tehetnek róla, hogy ez a szegény kis kondenzátor önbizalom nélkül jött a világra!... S mindezt egy szuszra mondta, rettentő gyorsan, annyira örült a hirtelen támadt mentőötletnek. — Csuda egy ember maga, hallja! — rázza fejét jókedvűen a lány. Szerény mosoly a válasz.' — Szegény nagynénikém is mindig mondta! — Ha nagy ritkán felugrottam hozzá, már az ajtóban ezzel fogadott: jól van, Lalikám, már csinálom is a kávét, ne célozgass aztán egész idő alatt arra, hogy de innál egyet... A leány pillája megrebben; egy cseppet restelli magát. — Csakugyan... Nem kér egy kávét? — Á! —. tiltakozik a fiú. — Bár... ha ilyen kedves, és ha már szóba hozta... De nem volna nagy fáradság? — Ugyan! Be van készítve, csak meg kell főzhi! — És lép a pohárszék felé. — Ebben a villanyfőzőben? — mutat; oda riadtan a fiú. — Hisz azt is megvizsgálom! — A zsebébe nyúl, egy lapos üveget húz ki onnét. — Inkább igyon velem egy kupica .kisüstit! — Igyék! — Kérem. Hozna poharakat? —: Legföljebb poharat. Én nem iszom. A fiú visszacsavarja az üveg kupakját. — Köszönöm, akkor én sem! A lány figyelmesebben pillant rá. £p§ — Pedig jólesnék? — Hajaj! Egész másképp megy tőle a munka! És reggel kilenc óra már réges-rég elmúlt! A lány indul a konyha felé. — Akkor hozom a poharakat. A fiatalember lerakja a műszereit, leül. — Tudtam, hogy számíthatok magára! — mondja elégedetten. A házikisasszony nemsokára jön is vissza a poharakkal, a fiú tölt, aztán — mint akit vendégségbe hívtak lezökken egy karosszékbe, s poharát magasba emeli. — Csirió! — Hirtelen fölpattan, meghajol. — Bocsánat, még be sem mutatkoztam: Bende Lajos vagyok. — Szotyori Mária — mondja a leány. — Proszit! . — Egészségére! A két pohár megemelkedik; isznak. A vendég aztán — mert most már hivatalosan is az — visszaereszkedik a karosszékbe, kényelmesen elterpeszkedik, újra töli a poharába* és elrévedve így szól: — Képzelje, mit hallottam a múltkoriban! Egy idősebb bácsi megőrült és fejébe vette, hogy elvesz egy fiatal kis nőcit... — Ugyan — mondja Mária, meglehetősen kelletlenül. — De! Képzelje: az öreg hatvankettő, a nő huszonhat. — Merőn figyeli a leány, arcát. — Maga szerint lehet ebből jó házasság? Mária egy pillanatig tűnődik, aztán von a vállán. — Az attól függ __• — Mitől? — Hogy mit vár a nő a házasságtól. — Mit vár!? — idézi szavait Lali gúnyosan. — No mit! Jaj, el is felejtettem mondani, hogy van az öregnek egy szép kis háza Gödöllőn — talán ezt várja a boldog ara ... — Pfuj! — csattan föl a leány. — Férfimentalitás! Hátha az a nő túl van már egy-két csalódáson, a hozzá illő fiatalemberek becsapták, faképnél hagyták... És most nyugalmat keres, biztonságot ... Lali eltűnődik. — Érdekes... Erre a szempontra még nem is gondoltam. — Mert maguk mindig csak a férfi szempontjából néznek mindent! — acsarkodik Mária. — Nem úgy, mint maguk — hajol meg gúnyos udvariassággal Lali —| akik viszont a nő szempontjából« néznek mindent. — Ugyan! — legyint a lány. — Ne haragudjék, ez r^bulisztika! A fiú rácsodálkozik. — Maga honnét tud ilyen kifejezéseket? Mivel foglalkozik? — Végzős bölcsész vagyok. — Ugyan. És mit tanul? — Olasz, francia. (Folytatjuk.)
