Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-25 / 147. szám
AZ UTÓBBI SZÁZ ÉV MŰEMLÉKEI — NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS KECSKEMÉTEN Van mit védenünk A kecskeméti tanács áldozatkészségétől meghatott festők, szobrászok elhatározták 1911-ben, hogy részt vállalnak az épülő úri kaszinó belső kiképzéséből. Az akkoriban alapított művészkolónia valamennyi tagja — köztük Ivá- nyi-Grünwald Bélái, Falus Elek, Herman Lipát — dolgozott a Rákóczi út 3. számú épületén. Azt szerették volna, ha összefogásuk hosszú ideig ily módon is bizonyította volna a mükerti telep jelentőségét, jelenlétüket a város életében. A sajátos hangulatú palota ma már — alig hetven év múltán — csak töredékesen közvetíti a szép szándékot. A nagyterem felújításakor nem vették kellően figyelembe az összhangos terv szerint készített festést, egy hősugárzó kályha megrongálta lványi- Grűnwald nagyméretű alkotását„ a külső homlokzatról is eltűntek az épületdíszek. Kár! Szegényebbek lettünk. Sorolhatnék hasonló példákat, amelyek egybehangzóan bizonyítanák: a századforduló táján és a legutóbbi évtizedekben átadott építészet-, várostör. téneti értékű épületek nem kapták meg a kellő védelmet. Szerencsére előnyösen változik a közgondolkodás, a hivatalos szemlélet. Mind nyilvánvalóbb, hogy az utolsó száz év műemlékei éppen olyan gondoskodást, figyelmet igényelnek, mint a régebbi korok klasszikus alkotásai. Különösen hazánkban, ahol az 1880-as évektől az első világháborúig nagyarányú építkezésekkel gazdagodott az ország. Kerényi József Ybl-díjas építész említette egy előadásában, hogy az alföldi városok, főként i Kecskemét számára meghatározó jelentőségű volt a századforduló. Tudatos rendezési programokhoz igazodva ekkoriban váltak falusias településből igazi várossá. Képzeljük el Kecskemétet a Szabadság tér, a Rákóczi út, a színház, a tanácsháza, az Újkollégium nélkül. De a magyar építészet is szegényebb lenne a nagykörúti palotákkal feleselő, a magyar stílust — többkevesebb tévedéssel — kereső vidéki próbálkozások nélkül. Szocializmust építő korunk is jó néhány olyan ipari üzemet, kulturális intézményt, középületet teremtett, amelyeket unokáinknak is látni kell. Ügy ahogyan azt megépítették, tükrözve egy kor teremtő buzgalmát, ízlését. Ezért örülünk különösen annak, hogy az 1COMOS — a műemlékvédelem nemzetközi szervezete — idei tanácskozásainak egyik színhelyéül Kecskemétet választotta. Jó munkát kívánva a hasznos összejövetelhez azt is érzékeltetni szeretnénk összeállításunkkal, hogy mind színvonalasabban védjük, ápoljuk, hasznosítjuk műemlékeinket. „Gyönyörű hivatás” Ma is időszerű gondolatokkal köszöntötte dr. Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter a műemléki albizottságok soproni értekezletét. A beszédből most közölt részletek a műemlékvédelem össztársadalmi Jellegét hangsúlyozzák. A közelmúltban családommal magánemberként Szabolcs-Szat. már megyében jártam, s maradandó torök élmény számomra a jvyírb^jorL templomban paeghal^U gatott hangverseny, vagy a szamomra addig ismeretlen csaro- dai templom, és a turistvándi vízimalom megkapó szépsége. Az Önök munkája nyomán újultak meg a magyar történelem e pompás emlékei és elmondhatják, hogy jól gazdálkodva a lehetősé, geikkel az ország egyre több területén gyümölcsözik munkásságuk. Itt Sopronban is jelentős értékek sorát mentették meg, de sorolhatnám — bár Önök ezt jobban tudják — az elmúlt évtized országszerte végzett helyreállításait. A magam részéről mindig igen magasra értékeltem a műemléki szakemberek ^ munkáját. Ügy érzem, hogy ez nemcsak gyönyörű hivatás, de nagy felelősséggel járó, jó értelemben vett „megszállottságot" követelő munka. Azt kérem tehát Önöktől, hogy ezt a többletet, a meggyőzés erejét, a következetes, nem lan. kkdó harcot napi feladataik végrehajtásában mindig tartsák szem előtt, mert a magam tapasztalataiból tudom, hogy magas színvonalú munkát csak így lehet tartósan végezni... 1 ü m r x i i Pl í Hogyan illeszkedjen a modern kecskeméti Hírős Áruház a szecessziós evangélikus bérházhoz? Nehéz feladat, mert nagyon sok környezeti és funkcionális tényezőre kell figyel, niök a tervezőknek. (Aluljáró könnyíti majd a gyalogosforgalmat a Szabadság tér és a Nagykőrösi utca között. A Cifra-palota, az Űj- kollégium hangsúlyozott mozgalmasságával is harmonizálni kell a lebontott sarokház telkén épülő, az SZTK-épületéhez csatlakozó többemeletes háznak.) A Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat házi pályázatán legjobbnak bizonyult elképzelés igen tetszetősnek látszik. Remélhető, hogy a végleges, az elfogadott terv megőrzi a homlokzati rajzból is jól érzékelhető értékeit. Örömmel látom azonban, hogy a tanácsok vezetői közül szép számmal vesznek részt az értekezleten, s ezt így is tartom helyesnek. A műemlékvédelem csak a tanácsokkal szorosan együttműködve lehet eredményes, és látom, hogy e téren kedvezően változik a helyzet. Ha még akad is olyan megye, város, ahol a he. lyi vezetés nem a kellő súllyal, hozzáállással foglalkozik e té. mával, ebbe nem szabad betólö- 4'ődhi, s meg kell ^ni,ftdenkivei értetni a mulf emlékeinek fontosságát ... Nem szabad beletörődni értékeink elhanyagoltságába, s meg kell találni mindig a lehetőségét megóvásuknak. Ehhez az építés, ügyi tárcának is többet kell tenni, s ígérhetem, hogy tenni is kívánunk. Jó gondolatnak tartom a szocialista brigádok fokozott bevonását a műemléki helyreállítások kivitelezési munkáiba. Nemcsak azért, mert jó szervezéssel ka. pacitásbővítést eredményezhet, csökkentheti az igényes munkák munkaerőgondjait. Fontosabbnak tartom ennél az ezzel járó közvetett hasznot, amely a munkában részt vevők tudatformálása, íz- lésnevelése terén jelentkezik. Vonatkozik ez elsősorban a munkásfiatalokra, akik a műemléki helyreállításokon magas szintű szakmai igényességet, a szakma szeretetét is elsajátíthatják, s ezt a mai magyar építészetben, a korszerű építőiparban is hasznosíthatják. Tervszerű hasznosítás Miért Kecskemétet választották az ICOMOS nemzetközi tudományos tanácskozás egyik helyszínéül — ezt kérdeztem dr. Tamás Ferencné területfejlesztési főmérnöktől, a műemlékvédelem Bács-Kiskun megyei tanácsi felelősétől, akinek bőven akad dolga ezekben a napokban. — Nagyon jó visszhangja volt a műemléki albizottságok tavaly itt rendezett országos tanácskozásának. Tudtommal, ezt követően gondoltak arra, hogy Bács-Kiskun megyét választják a konferencia második helyszínéül'. — Sokan furcsállják a döntést, hiszen ez a táj szegény műemlékekben. — Csupán 225 épület áll műemléki védelem alatt. Középkori emlék csak mutatóban található néhány. Feltehetően a népi építészet értékei iránt újabban megnyilvánuló érdeklődés erősen motiválta a választást. Bács-Kiskunban hosz- szabb ideje tervszerűen igyekszünk leltárba venni a lassan eltűnő életformát az építészet nyelvén kifejező épületeket, hogy fennmaradásukról, hasznosításukról gondoskodhassunk. örvendetes, hogy a fiatal szakemberek mennyire a magukénak érzik ezt a mozgalmat. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éppen a meglévő értékeinket óvó gondoskodás hívta föl megyénkre a műemléki szakemberek figyelmét. Jó példának tekintik a kecskeméti város- központot. — Hány műemlékjellegű épület kapott új feladatot az elmúlt évtizedben? — Csaknem félszáz. A könyvtárként hasznosított egykori kalocsai zsinagóga kezdte a sort. Remélem, mielőbb hozzákezdenek a kunszentmiklősi Tóth-kúria felújításához. Szalkszentmártoni dilemma A Szalkszentmártoni Petőfi-ház környéke az egyik legszebb magyar faluközpont. Az utcavonallal párhuzamos párkányok, a jó atányú homlokzatok szép, nyugalmas látképet adnak. Érthető, hogy műemlékjellegű területnek minősítették a múlt században kialakult épületegyüttest. 1 Sajnos, megfeledkeztek arról az új művelődési ház helyének kijelölésekor, hogy egyetlen ház lebontása elrontja az összhatást, csökkenti a környezet sajátos varázsát. A közeljövőben elkészülő igazán korszerű, a nagyközség kulturális erőfeszítéseihez mindenképpen méltó művelődési otthon, az utca frontján elhelyezkedő volt általános iskola mögé „bújt". Már-már pusztulásra ítélték a klasszicista stílusú épületet, amikor a műemléki szakemberek és hatóságok közreműködésével sikerült kompromisszumos megoldást találni. A fiatal Boros Pál tervezőé az érdem, hogy a szinte reménytelen helyzetben nagyszerű megoldást talált. Az épület megmaradó részében könyvtárat alakítanak ki, a másik szárny pedig — a szomszédos hajdani vendégfogadó udvarán álló kocsiszínnel harmonizálva — oldalt nyitott, az oszlopos tornácok hangulatát idéző fedett bejárattal mintegy bevezeti a látogatókat a kultúra új hajlékába. Az így kialakított otthonos, félig nyitott, félig zárt téren hangversenyeket, táncesteket rendezhetnek a művelődési ház dolgozói. Ezúton is gratulálunk az építész és kulturális szakmberek egyértelmű elismerését kiváltó megoldáshoz. A VÁROSFEJLESZTÉS HÍDFŐÁLLÁSA Az Aranyhomok Szálló: tett az Alföldért Fiatalabbak számára elképzelhetetlen vitát kavart a kecskeméti Aranyhomok Szálloda. Túlméterezett- nek, modernistának, rosszul elhelyezettnek és ki tudja mi mindennek mondták, akik kisszerűén formáltak véleményt. Jól jött a megrendelőknek, a tervezőknek a Népszabadság 1963. augusztus 11-i számában olvasható Granasztói-cikk. A kitűnő szakember a tudós fölényes ismereteivel a korba és a tájba ágyazva mutatta ki Janáky István épületének meghatározó jelentőségét: A tanulmányigényű cikkből a környezet és az épület kapcsolatát vizsgáló részt közöljük: „A kecskeméti Aranyhomok Szálloda is vonzani fog hazaiakat, külföldieket, küldöttségeket, konferenciákat Hídfőállásává válhat a városfejlesztésnek, a külkereskedelemnek, az idegen- forgalomnak, Az építtető és az építész ezzel tett valamit az Alföldért, ezért a hasonlíthatatlanul monumentális tájért.’’ Nagy értéke a szállodának a főhomlokzata, elsősorban a városképi hatásában, de önmagában is. Illetve e kettő fogantatásában sematikusnak tűnne hálózatos, loggiás megoldásával, sőt felmerülhet a kérdés: városi szállodai szobák elé kell-e egyáltalán loggiasor. Ez a máshol esetleg sematikusnak ítélhető homlokzat azonban itt a parókia barokkos formái mellett, a lechneri szecesz- sziós városháza közelében az egész kevert épitészetű téren szinte tisztító, ellensúlyozó hatású' korunk keménységét, határozottságát hirdeti az álmodozó, formakereső elődökhöz képest, s illő formai szerénységet mutat a Nagytemplom sajátos alföldi ka- tedrális volta, megkapó, . szinte fenséges tömege formai gazdagsága mellett. A loggiák pedig funkcionálisan indokoltak a déli front, a róluk feltáruló páratlan kilátás; a szálloda idegenforgalmi szerepe miatt, s egyúttal biztosítják az említett fontos homlokzati hatást — nélkülük ezen a helyen ilyen hatású homlokzatot aligha lehetett volna létrehozni. Talán egyetlen hibáztatható része az egyébként formatiszta főhomlokzatnak a kissé aránytalan, suta oldalsó bárbejárat. Legnagyobb erénye és értéke viszont a formatisztaságon kívül a kiérlelt, szép. nyugalmas tömegaránya — ez a részarányokra is vonatkozik —, amiben érezhetjük azt az elöljáróban jelzett alföldi építészeti ízt, zömökséget, vaskosságot, egyszerűséget — amivel ez- az épület ; újszerűsége ellenére lényegében mégis a helyhez idomul, onnan nőttnek látszik.1 A kunszentmiklősi Tóth-kúria megmentésének története T Sr ír Q A klasszicista stílusban épült kúria felújításának elkészülte után az épület szépségeit szemlélők közül vajon ki gondol majd arra, hogy a harmonikus arányokon, a szép tornácon, oszlopsoron és egyéb építészeti értékeken kívül a kúria bontási engedéllyel is büszkélkedhetett? A felújítási munkák által várható építészeti eredmények hatása alatt úgy érzem: most már a megmentés és felújítás szükségességében senki sem kételkedhet. A bontási tervről szerencsére csak múlt időben beszélhetünk. Egyértelmű adatok hiányában a kúria építésének időpontját a vonatkozó szakirodalom 1820-ra becsülni. Az építtető Virágh Pál ekkor már három éve vezette főbíróként a várost. Korszerű és előremutatható alaprajzi kialakítása követendő példát jelenthetett a városban. Építtetője fogékony volt az újra, erre mutat a kúria helyének megválasztása is. A Bakér keleti partján akkoriban szérűskertek voltak, és az új épület mintegy meghatározta a varos fejlődésének az iráhyát. Az épület utolsó tulajdonosa a helyi áfész volt és ekkor került végveszélybe a műemlék. Ugyanis a település jobb kereskedelmi ellátásának érdekében áruházat akartak építeni helyén. Mivel — adminisztratív tévedésből — az épület nem szerepelt a műemléki jegyzékben, lebontásának látszólag nem volt semmi akadálya. Az utolsó pillanatban kezdődött a mentőakció. A megyei tanács kezdeményezésére a szakemberek megállapították, hogy a jegyzékben az ugyancsak Tóth-kúria néven ismert Kálvin tér 10. számú jellegtelen, rogyadozó épület szerepel. Már-már megjelentek a bontócsákányos munkások, amikor Varga Domokos, az Élet és Ii dalomban szenvedélyes hangú cikkben ecsetelte Kunszentmiklós szép műemlékének értékeit. A segélykiáltás és a megyei tanács közbelépése megtette a hatását. Az épület megmenekült a bontástól, de további sorsa még sokáig bizonytalan volt, mivel nem tisztázódtak a hasznosításra vonatkozó elképzelések. Ekkor jelentkezett egy reálisnak tűnő javaslattal Benkó Zoltán, az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű vállalat igazgatója, amely minden valószínűség szerint a legjobb úton halad a megvalósulás felé. Befejeződtek a műemléki kutatások, a felújítás műszaki tervei elkészültek, és így a kivitelezési munkák hamarosan megkezdődnek. i A hasznosítási terv alapkoncepciója az volt, hogy minél teljesebben megőrizve az eredeti állapotokat az épület jól kielégítse az új igényeket. A Tóth-kúria a vízmű vállalat üzemmérnökségének ad helyet, majd egy későbbi időpontban múzeumi célokat szolgál. Az épület környezetében a klasszicista stílus jegyében épített kertek hangulatát szeretnénk megteremteni. A telket oszlopos kerítéssel kívánjuk körülvenni, az oszlopok között kovácsoltvas rácsokkal. Az épület tengelyében, a tornácfeljárat lépcsőjével szemben nagyméretű, háromosztású kapu kialakítását tervezzük, amely egyaránt jelzi azt, hogy a mai korban épült és azt is, hogy vállalja a rokonságot az egykori kapuzattal. Farkas Gábor Ybl-díjas építész Összeállította: Heltai Nándor Mi is látni fogjuk?
