Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-11 / 135. szám

1982 június 11. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÜLEIMMEL MINDENT MEGBESZÉLTÜNK Pályaválasztók nyomában Félegyházán A tavaszi időszak: legaktuálisabb kérdése: hol ta­nulnak tovább az általános- és középiskolák végzős diákjai. Ezt igyekeztem megtudni Kiskunfélegyhá­zán, a József Attila Általános Iskolában. Bányai Ferenc igazgatóhoz vezetett az első utam. — A hetedikeseket és a nyolcadikosokat a sportpályán találja meg. Ma honvédelmi napon mérik össze erejiiket! — hangzik az útbaigazítás az igazgatói szobában. □ □ □ Nem marad más hátra: irány az ifjúsági sport­telep. Az Alpári - út mentén gyerekzsivajra leszek , figyelmes, tehát jó helyen járok. A honvédelmi nap ' javában tart, de mindig akad egy-egy ráérő diák. ^aki már leküzdötte az akadályokat. A továbbtanu­lás első akadályain is túl vannak, mindenki válasz­tott; hol szeretné folytatni tanulmányait. A várva várt válaszborítékok is megérkeztek: felvettték-e vagy_sem. TÓTH ZOLI a 8. c-be jár. Szemüvege alól szerényen beszél: — Felvettek-a félegy.házi Móra gimnáziumba. Mindenképp sze­rettem volna középiskolában to­vábbtanulni, hiszen távolabbi cé­lom, hogy állatorvos legyek. Ked­velem a biológiát, a kémiát és a fizikát. A gimiben majd fakulta­tive foglalkozhatok ezekkel a tantárgyakkal. — Szüleid segítettek-e a pá­lyaválasztásban? — Inkább a propagandakiad­ványokat nézegettem, de a szü­leimmel is mindent megbeszél­tünk. ‘ \ 9 Turcsányi András. • Máttyássy Adrienne. • Berkes Éva. ■m • Kiss Zsolt 9 Csermely Csilla.. KISS ZSOLT is a Móra gimná­ziumba jelentkezett, sikerrel. Or­vos szeretne lenni, méghozzá nő­gyógyász vagy szülész. Villodzó, humoros személyiség. — Mit teszel célod érdekében? — Igyekszem erőmhöz mérten tanulni: négyes, ötös jegyeim vannak. Sók jót hallottam az or­vosok munkájáról, rokonaim is meséltek erről a pályáról. Szüle­im nem szóltak bele a döntésem­be. — S ez jó? — Jó. Én ezt választottam, ez a foglalkozás tetszik. Olyan munkát szeretnék végezni, amit kedvvel csinálok. — Milyen orvos lennél? — Komoly, de a humoromat is megőrizném. CSERMELY CSILLA a 8. c. ta­nulója. A helyi Petőfi Gépészeti Szakközépiskolába jelentkezett osztálytársai legnagyobb csodál­kozására, ugyanis ebben az intéz­ményben csak fiúk tanulnak. — Nem félsz a sok fiútól? — Nem. Azért választottam ezt az iskolát, mert szeretem a ma-, tekot, a fizikát. Az iskolai verse­nyen második lettem. Műszaki rajzot is tanulunk majd, ehhez is van huzalmam. Gépszerkesztő­nek jelentkeztem. TURCSÁNYI ANDRÁS halk szavú. Pályaválasztásáról így be­szél : — A kecskeméti 624-es szak­munkásképző intézetben a me­legburkoló szakmát tanulom majd szeptembertől. Nem na­gyon ismertem ezt a mesterséget, de Félegyházán láttam szakembe­reket dolgozni, így megtetszett a munka. — Kollégista leszel? — Nem. Úgy gondolom sok hát­ránya van a kollégiumnak. Meg­kötik, hogy mit, mikor csinálhat a diák. — Hiányozna az otthon is? — Főképp a barátaim. JAKAB FERI a 8. a-ban fejezi be általános iskolai tanulmánya­it. Szobafestő lesz. Félegyházán tanul majd. A keresetével csín­ján szeretne bánni. KISS JÓ­ZSEF 8. c-s. "A pályaválasztási tanácsadó segítségével döntött, hogy melyik szakma lenne neki a legmegfelelőbb. Az asztalos foglalkozást választotta. Lehet, hogy egyszer még műhelyt is nyit? — Mi szerettél volna lenni kiskorodban? — kérdezem OR- TUTAY JÁNOSTÓL. — Kamionsofőr. — És most? — Még nem határoztam, gim­náziumba megyek. BERKES ÉVA és MÁTTYÁSSY ADRIENNE különleges terveket szövöget. — Felvettek a szentesi gimná­zium irodalmi és drámai tagoza­tára. A félegyházi színjátszószak­kör tagja voltam — mondja Éva. — Színész szeretnél lenni? — Ha jól sikerül a gimi, meg­próbálom. — Régi álmod valósulna-meg? — Nem. “Ügy terveztem, hogy tanítónő leszek. — Ha befutnál ■ a színipályán, irigyelnének-e az osztálytársaid? — Nem tudom ... Adrienne újságírói babérokra pályázik, persze csak az egyetem után„ Előbb a Móra gimnázium­ban tanul, majd a bölcsészkarra jelentkezik. Mondom neki, hogy nem könnyű mesterség az újság­íróké. — Diákújságotok van-e? — Nincs, s úgy tudom, hogy a gimiben sincs. — Akkor honnan az ötleted? — Tetszik ez a pálya, művelt lehet az ember, sok mindent meg­ismer, érdekes témákkal találko­zik egy újságíró. Szeretem a nyelveket is. □ □ □ Sok pályaválasztás előtt álló diákkal beszélgettem még Fél­egyházán, de mindenki nem fér bele ebbe a körképbe. Sokan a gimnázium kapui felé tartanak, kevesebben szakmunkásnak. Egy hátránnyal is számolni kell Kis­kunfélegyházán: a nagy múltú középiskolák — tanítóképzők, mezőgazdasági iskola — helyett ma kevesebb a választási lehető­ség — helyben. A jobb tanulók a gimnáziumot választják, főként a fiúk az ipar felé orientálódnak. Az osztályfőnöki órákon szó esett a lehetőségekről, de az is­kolákban kevés illetékes jelent meg toborzóra. A katonai iskolá­tól voltak ugyan kinn, de senkit sem ragadott el ez a pálya. Az osztályfőnök t propagandakiadvá- nyokkal segítette pályaválasztó diákjait. Már mindegyik diák tudja, hogy hol kezdi új életét szeptembertől. Egy másik iskolá­ban szólal majd meg a csengő... Borzák Tibor GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET Az idei gyermeknapon me­gyénk két úttörőcsapata vehette át a legnagyobb úttörő-kitünte­tést, a Vörös Selyemzászló Csil­lagát: a kecskeméti Buday De­zső és a kiskőrösi Petőfi Sándor úttörőcsapat. Természetesen mindkét helyen ünnepélyes keretek között vették át a sokéves, kiemelkedően jó munkát dicsérő, Vörös Selyem­zászló rúdjára kerülő csillagot. Hogyan, miként dolgoztak. ju­tottak a kitüntetéshez — erre próbáltunk választ kapni, hogy valamennyien birtokába kerül­jetek a nagy „titok”-nak! □ □ □ A kecskeméti Buday Dezső út­törőcsapat egyidős a mozgalom­mal, ami pedig egyedülálló: Vár­nagy Istvánná, Sári néni a csa­pat első vezetője! Ö volt az, aki a megyéből is az elsők között ment — mehetett — Budapestre, elsőként tanulta a mozgalmi ve­zetést. — így, harmincöt esztendőnyi távolságból magam sem tudom hogyan mertünk ennek a nagy és felelősségteljes munkának nekivágni! Az utat is magunk ta­postuk. csak a cél volt világos: összefogni a háborútól még ret­tegő gyerekeket, vinni őket sza­bad levegőre, és kialakítani a kö­zösségi szellemet. A kiindulópont mindenképpen a lelkesedés volt! Nehéz és felejthetetlen évek kö­vetkeztek ... nehezek, mert sem­mink se volt, de szépek, mert valamennyien hittük, hogy érde­mes együtt lennünk, valami újat csinálni. A jubileumi csapatünnepélyt, az avatást és a kitüntetés moz­zanatait képmagnón (!) rögzítet­ték. A kazettát Szeges Lajos igaz­gató kapcsolja a televízióhoz, együtt nézhetjük az emlékezést. Hajdani tanítványok szavait hall­juk:* Fazekasné dr. Berényi Éva vegyészmérnpk arra emlékezik, hogy ebben á közösségben tanul­ta meg: mindig szorgalmasan, pontosan kell dolgozni! A haj­dani gyermekvezető szavai nyo­mán egyértelművé vált: itt kap­ta az első közösségi élményeket, itt vállalt felelősséget társaiért, tudatosult benne a továbbtanulás igénye. Az eseményen műsort adott a zenei pályára lépett Szi­getiné Mulykos Teréz, Szenáky Ágnes, Szombati Zitá, a színmű­vész Bújdosó Mária,' a zongora­művész Maczelka Noémi. ( A ''sok- ötlettel, maguk írta je­lenettel fellépő pajtások eiőtt a csillagot Haraszti István, a Ma­gyar Úttörők Szövetségének tit­kára tűzte fel. Megható, a jelen­levőknek örökké emlékezetes pil­lanatok maradnak, bár a csapat eddig öt kiemelkedő teljesítmé­nyért kapható kitüntetést vehe­tett át — a csillag a legnagyobb .. □ □ □ — A csapat ebben az eszten­dőben hol táborozik? — kérde­zem Várnagy Isvtánnétól. — Mi kezdünk Fehértón, hat- százan. Százan Zalaegerszegre, turistaházba megyünk pihenő­táborba. Több tucatnyian mehet­nek különféle képzőtáborba, Zán- kára. Csillebércre, Balatonfeny- vesre. És amikor megkezdjük az .új mozgalmi évet, csaknem min­den kisdobosunk, úttörőnk új­ságolhatja, merre járt, mit lá­tott. . . — A csapat tagjai sikerrel, és sokat vesznek részt különféle ve­télkedőn, versenyen. így lesz ez továbbra is? — Természetesen! Aki vetél­kedőre megy, annak esélye van arra, hogy nyerjen. Kisdobosként negtanuljuk. hogy érdemes „pást”- ra lépni. Legutóbb, a gyermek­napon is nyertek úttörőink, mert részt vettek a fejtörőn ... — Mit kívánjak a csapatveze­tőnek búcsúzóul? — Hogy a mozgalom negyve­nedik évfordulóján újból talál­kozzunk ! □ □ □ A megye egyik legnépesebb is­kolája volt a kiskőrösi Pelőfi-is- kola, hiszen több mint ezerkét- százhatvanan jártak ide. amíg az új épületben meg nem kezdték a tanítást. Most „csak” hatszáz­ötvenen vannak. Amikor kétany- nyian voltak, nyilvánvalóan ne­hézkesebben bonyolították a ta­nítást és a mozgalmi munkát. De tették ezt nagyon jól. És a lét­számcsökkentés után érdekes do­log következett be: a nehéz kö­rülmények között kiválóan dol­9 A gyermeknapon Petőfi Népe- emblémás pólót nyertek húszán, köztük a Petőfi iskola két úttö­rője: Várnagy András és Mann Szilvia. gozott! Megtanulták a követel­ményrendszer pontos kidolgozá­sát, betartását, számonkérését. A csapatmunkatervet a rajmunka- tervekre építik, és, tökéletesre csi­szolták a KISZ-életre való fel­készítést" is. Külön érdemük a tizenegy szakkör, és a társszer­vekkel való összehangolt tevé­kenység. Két esztendővel ezelőtt önálló csapattábort hoztak lét­re, útlörőgárdájují híres a me­gyében. kulturális megmozdulá­saik, ünnepségeik a város fon­tos eseményei. Barabás Zsófia, a csapat veze­tője rendkívül szerény, szorgal­mas pedagógus. — Nagyszerű eredményei vol­tak a csapatnak, amikor én ide­jöttem: Fecske Istvánná húsz esz­tendőn keresztül irányította a mozgalmi munkát. Amit elér­tünk, azt annak köszönhetjük, hogy az alapokat ű rakta le mun­katársaival. Valamennyien büsz­kék voltunk arra, hogy nyuga­lomba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany foko­zatát vehette át. Örülünk, hogy számos kezde­ményezésben vehettek részt csa­patunk tagjai. Dulai András kol­légánk irányításával ők kezdték meg a szlovák tájház tárgyainak gyűjtését, laktározását. Sok ve­télkedőnk, visszatérő eseménnyé lett az évek folyamán. Ilyen a minden tavasszal sorra kerülő Ti és Mi vetélkedő, ahol a lá­nyok és fiúk mérik össze ügyes­ségüket, , talpraesettségüket. A Kiváló rajok versenyéből kike­rültek jutalma most is a kisoroszi táborban való nyaralás lesz. Nagyon megszerették a csapat­fát is az idejáró kisdobosok és úttörők. A másfél méternyi fán levő levelek alatt a soron követ­kező feladatok kapnak helyet. Ha ezeket teljesítik az őrsök és ra­jok, akkor a levél helyére virág kerül: kivirágzik a csapatfa. És most. amikor a legnagyobb úttörőkitüntetést vehettük át, örömmel hallottuk. dr. Szabó László szavait: „ha a csapat to­vábbra is így dolgozik... új ki­tüntetést kell majd alapítani...” — Igaz, eddig sem kitünteté­sért dolgoztunk, hanem azért, hogy az iskolából, a csapattól ki­kerülő gyerekeink értékes tag­jai legyenek a társadalomnak. Persze, azért már törjük a fe­jünket. mit lehetne még jobban csinálni... Selmeci Katalin 9 Dr. Szabó László a kiskőrösi Petőfi Sándor úttörőcsapat ünnepélyén a KISZ KB Vörös Selyem­zászlajára feltűzi sssi 14.) Tibor a kép után siet, hogy fel­vegye a földről, és biztonságba helyezze. — Komoly itt ez a hülyeség? — hajol oda villámgyorsan Lali a nénjéhez. — Á! — legyint Kata. — De valamivel rá ikell \kényszeríte- nem, hogy álljon a sarkára. Egy­szerűen nem képes megérteni, hogy csak az ő meg az apja ér­dekében erőszakoskodom! Hiszen az öreg az élete legnagyobb őrült- ségére készül! Házasság az ő ko­rában ! > Valóságos öngyilkosság lenne! — Értem — bólogat Lali, s mert Tibor jön már .vissza, odafordul hozzá. — És te? Mit szólsz a dolog­hoz, Ttbikém? A sógor legyint. — Ahol a nő rhár határozott, ott a férfi tehetetlen. Kata hangja szinte csattan. — Én inkább úgy mondanám: ahol a férfi tehetetlen, ott a nő előbb-utóbb önállóan határoz! — Háj igen — sóhajt fel szí­nészien Lali —, innét csakugyan egy igazi férfi hiányzik! — .És sógára sandít. — Mert aki igazán férfi, az nem hagyja a dolgokat eddig fajulni... — Köszönöm, Lalikóm! — kiált fel hirtelen Kata. — Most adtad az ötletet! — Mifélét? — csodálkozik rá a bátyja, aki tulajdonképp az öccse. 15. — Csönd! — int erélyesen Kata. — Hagyj gondolkozni! Igazi férfi: ugye, ezt mondtad? — Valami ilyesmit ... — Hát igen, innét egyvalaki hiányzik: egy igazi férfi! — Az asszony leveti magát az egyik karosszékre, onnét kiáltja: — Van egy orránál fogva rángatha­tó öregúr, és van egy jólnevelt, apukája fiacskája fiatalember, akivel a papája, illetve a papája macája azt csinál, amit akar... — De kérlek! — szól közbe lo- vagiasan Tibor. — Nem ás isme­red azt a hölgyet!... — Nem is óhajtom ismerni! — int Kata. — És nem is fogom, biz­tosíthatlak! — Hogyan? — néz rá Tibor. — Ügy, hogy itt az igazi férfi, aki megoldja a gordiuszi csomót! — kiáltja Kata, és színpadi moz­dulattal Lalira mutat. — Micsoda? — hebegi a fiú. —I Mit csinálok én? — Megoldod a gordiuszi cso­mót! — Hogyan? — bámul Lali.. — Huszárvágással, ahogy szok­ták! Tibor is leül; szeme a felesé­gén. — Vagyis? — kérdi nyomot­tan. Kata fölszabadultan nevet. — Udvarolni fog a kis nőnek, és leüti az öreg kezéről! Most Lalin a sor, hogy leros­kadjon egy székre. — Én?! — kérdi elképedve. — Te, fiam, te! — nevet Kata. — Csak több az esélyed nála a huszonnyolc éveddel, mint a papának az ötvennyolcával! Tibor felpattan. — De Kata! Térj észbez! Mi­csoda ötlet! Az asszony büszkén kihúzza magát. — A legnagyobb, amit életem­ben kitaláltam! Nagyobb a csü­törtöki vacsoránál, pedig azzal három év alatt a gyár harmadik emberévé futtattam föl ezt a mamlaszt! — Azt mondod? — dünnyögi Lali. — Azt, azt! Ez a kis nő nyil­ván úgyis csak jobb híján az jár az öreggel... És akkor be­lép az életébe egy ilyen ragyogó fiatalember! Nyugodjatok meg. nem fog sokat tétovázni. — Rá­ver öccse vállára. — Egy ilyen srác többet ér, punt egy ház Rá­kospalotán ! Dermedt csend; a két férfi riadtan nézi Katát. — No és — szólal meg aztán Lali nagy nehezen —, mi .lesz aztán? Ha, tegyük fel, megy a dolog, és a kis nőt sikerült leva­karnom Imre bácsiról? Talán vegyem el feleségül? Ügy illik, nem? Robbantom a házasságát az apósoddal, tehát kárpótolnom kell egy másik házassággal... Ne haragudj. Katikám, de mit gondolsz, megér ennyit nekem a te villád Leltén? — És csú- fondárosan nevet. Kata dobol az asztalon. — De szegényes a képzelőerőd. hallod! Még sosem hallottál fel­bomlott jegyességről? Imádjátok egymást, de aztán sajnálatos módon közbejön valami... Mit tudom én: megoldhatatlan lakás- probléma ... .Vagy kicsöppensz a jó állásodból. .. Vagy egysze­rűen: beleszeretsz másba, és visz- szaküldöd a jegygyűrűt... Lali hallgat, Tibor szólal meg most. — De hiszen azt sem tudjuk, hogy ki az a nő... Hogy tudná így Lali befűzni ? Kata legyint. — Előbb kinyomozza a kilé­tét! Született detektív az öcs- kös! — Ránéz. — No? Rástartolsz, Lalikám? A fiú Tiborra pillant; de mert a sógor nem szól, csak egy ha­talmas sóhajt ereszt az égnek, té­tován széttárja karját. — Esetleg ... Kata odaugrik hozzá, megcsó­kolja. — Isteni! Mikor kezdesz hoz­zá? Lali fölemeli az ujját. — Ne olyan rohanva, asszo­nyom! Még nem volt szó a hono­ráriumról! Mégis, mit kapok, ha vállalom?, Kata rámosolyog. — Egy különbé járatú szobát a leilei villában! Lali szája a fülénél. — Miért nem ezzel kezd tétek? Érvekkel lehet rám hatni, ismer­hettek. Egy viharvert, nagy időket megélt, ütött-kopott Trabant áll a külső Jászberényi úton, átellen- ben az időslb és ifjabb Kovács gyárüzemének bejáratával. Két óra múlt; a kapun ömlik ki a sok ember. Olyik kerékpárt tol ma­ga mellett, olyik motorbiciklit pá- tyolgat gyöngéd mozdulatok közt. s van, aki a kocsija slusszkulcsa után matat zsebében, miután blokkolt az óránál. A legtöbbje azért, persze, az autóbusz-megálló felé igyekszik. i iLal.i nézi őket. Egy másnapos déli lap van kezében, annak jóté­kony lepedője mögül figyeli az emiberáradatot. Negyed három is lehet már, amikor végre megpil­lantja az idősebbik Kovácsot. Lassan, komótosan ballag, szóra­kozottan, mintegy mellékes moz­dulattal blokkol, s közben egy alacsony, cingár kis emberrel be­szélget. Innét, kőhajitásnvi távol­ságból úgy festenek, akár Stan és Pan. Lali lassan feljebb emeli az. újságot, és óvatosan az öninditó után nyúl. .. ."Aztán sokszor megismétli \ még ezt a mozdulatot, a lassú, megfontolt gördülést az autóbusz- megálló felé, az újabb tétova áll- dogálást, amíg a busz befut, és az öreg Kovács felszáll rá.- És megismétli az öreg átszállá­sainak strázsálását, háromszor is. amíg ki nem érnek Rákospalotá­ra .., És semmi, és semmi!... Egyszer-egyszer összefut ugyan valakivel, szóba elegyednek, s neki mindannyiszor hevesebben ver a szíve, ha nő a beszélgető táfes... ■ (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom