Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

KÍNAI KEL, BROKKOLI, CIKÓRIASALÁTA Korszerű módszerek, újfajták A Zöldségtermesztési Társaság 1980 februárjában alakult, célja a nagyüzemi, és a szervezett zöldségtermesztés rendszer­szemléletű fejlesztése, a hazai és a külföldi kutatási, termelési eredmények gyors gyakorlati alkalmazása, hasznosítása, ügyin­tézője a Zöldségtermesztési Kutató Intézet, amely az említett feladatok ellátására szaktanácsadó szervezetet hozott létre. A társaság kétoldalú szerződéseket köt, részben ebből származik anyagi bevétele, másrészt a tagok által befizetett dijakból. Az együttműködésnek tagja több intézmény, termelési rend­szer, felvásárló és feldolgozó vállalat, mezőgazdasági nagyüzem. Uborkatermesztés — támrendszerrel Ez évtől kezdődően közvetlen szerződéses kapcsolatot alakított ki a Kecskeméti Konzervgyárral. Nyolc megyei gazdaságban, több • A társaság ügyintézője a Zöldségtermesztési Kutató Intézet, ahol fajtanemesítés is történik. Képünkön Fő­ző Lászlóné szakmunkás paradicsombeporzást vé­gez. mini 600 hektárnyi területen a paradicsomtermesztést, 70 hek­táron az uborka intenzív tech­nológiájának, a támrendszeres módszernek kipróbálását segíti a bátyai Piros Paprika Termelőszö­vetkezetben. A tavalyi kedvező eredmények alapján, amelyeket a szabadszállási 'Lenin és a kis- kunmajsai Jonatfián Termelőszö­vetkezetben értek el, megkezdték a póréhagyma nagyüzemi ter­mesztését. Az egyes fontos termelési té­mákat, gondokat jelezték a fel­sőbb intézményeknek. Tavaly például a göngyölegellátási prob­lémák voltak a termelőszövetke­zetekben. A nehézségekről fel­jegyzésben értesítették a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumot. A háztáji termelés­ben érdekeltek munkanap jóvá­írásának tárgyában a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsá­nak készítettek anyagot. A síkfólia terjesztése A társaság rendszeresen küldi tagjainak a nagyüzemi zöldség­termesztés eredményeit ismertető szakcikkek rövid kivonatát. A hajtatásban és a korai termesz­tésben szintén sok segítséget kapnak a nagyüzemek. A Korai Zöldségtermesztési ’ Rendszer megbízásából végzett szaktanács­adás felöleli a komplett techno­lógiát. A HÜNGAROFRUCT-tal kötött szerződés alapján egyes, Magyarországon újnak számító növények termesztésének szerve­zésében is közreműködnek. Ilyen például a kínai kel, a brokkoli, a cikóriasaláta. Ezzel az áruvá­lasztékot is gyarapítják. Törek­szik a társaság a hozamnövelő új eljárások bevezetésére. Sike­rült országosan elterjeszteni a váznélküli, síkfóliás termesztést. A zöldségihiajtaló és palántane­velő telepek tervezésében, a be­ruházások előkészítésében — megbízások alapján — együtt­működnek az AGROBER Válla­lattal. A múlt évben három zöld­séghajtató és palántanevelő te­lep tervezési és beruházási mun­káiban vettek részt. JSemzetközi kapcsolatok Nemcsak hazánkban, hanem külföldön is végeztek termelés­szervezést és adtak szakmai ta­nácsokat a társaság szakemberei, elsősorban Csehszlovákiában. Tárgyaltak a Szovjetunió Zöld­ség- és Gyümölcsgazdasági Mi­nisztériumának .képviselőivel ez év januárjában, ahol a MÉM-de- legáció tagjaként a társaság ne­vében részt vett' Csikai Miklós ügyvezető igazgató. Kijelölték az együttműködési témaköröket, el­sősorban a zöldborsó- és a para­dicsomtermesztésben, valamint a fóliaborítású hajtátótelepek • léte­sítésében. Az együttműködés tagjai részé­re tavaly először szerveztek szak­mai utat a Német Szövetségi Köztársaságba, a müncheni nagybani zöldségpiac tanulmá­nyozására.' Ez is egyfajta kitekin­tés volt, tapasztalatok szerzésére. Ebben az évben a társaság szak­emberei tovább szeretnék bővíte­ni a kapcsolatokat a megye me­zőgazdasági nagyüzemeivel. K. S. A Góbé előnyei KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK Vetés szántás nélkül Az energiapazarlás nemcsak nálunk gond, hanem szerte a világon. Eg>pen ezért még a legfejlettebb tőkés orszá­gokban is keresik a takarékosság le­hetőségeit. A mezőgazdaságban a legtöbb ener­giát a talajművelés, főleg a szántás igényli. A szántás nélküli haszonnö­vény-termesztést már évszázadokkal ezelőtt megkísérelték. A módszer azon­ban csak két évtizeddel ezelőtt kez­dett elterjedni. Például Franciaország­ban alig húsz éve ismerik. Három-öt ezer tonna földet kell megmozgatni egyhektárnyi terület felszántásakor: ez az egyre dráguló üzemanyagárak mellett jelentősen növeli a költsége­ket. Fontos cél az időnyerés is. Franciaország északi vidékein álta­lában őszi búzát vetnek a kukorica után. Ebben az esetben egyszerűbb a vetésforgó-eljárás. Ilyenkor szántás nélkül a hagyományos módszerhez képest 30 százalékos időmegtakarítást érhetnek el a gazdálkodók. A másik lehetséges út, hogy a me­zőgazdász a direkt vetőgéppel dolgo­zik. Itt más problémák vetődnek fel. Hogyan lehet megfelelően előkészíteni a termőtalajt és adejtt mélységig el­juttatni a trágyát, aRz’ megteremteni a csírázás előfeltételeit? Fogalmazhat­nánk másként is: helyettesítheti-e a herbicidekre háruló .«kémiai szántás” a hagyományos mechanikai munkát? Európában még csak kis területen végeznek ilyen kísérleteket. Nagy- Britanniában háromszázezer hektáron termesztenek direkt vetési módszerrel haszonnövényeket. Franciaországban ötszázezer hektáron. A francia tapasztalatok kedvezőek. Három egymástól távoli vidéken ke­rült sor ilyen kísérletekre: a Párizsi­medencében, Vendée területén, vala­mint Haute-Garonne környékén. Az itteni talajviszonyok hasonlítanak a magyarországi feltételekhez. Nálunk is vannak próbálkozások» amelyek biz­tatóak, de indokolt lenne a külföldi tapasztalatokat jobban hasznosítani. Érdekes az amerikai futurológusok előrejelzése. Szerintük az Egyesült Államokban az ezredfordulóra már a haszonnövények 61 százalékát olyan földeken fogják learatni, amelyek ve­téskor nem kapják meg a hagyomá­nyos szántást. (A Scienes et Techni-, ques francia tudományos folyóirat­ban olvastuk.) A vitorlázó repülőgépekről tudjuk, hogy akárcsak a gólya, a meleg légáramlás felhajtóere­jét igyekeznek kihasználni a magasságnyeréshez. A földről felszálló meleg levegő csavarvo­nalhoz hasonlítható utat jár be, ezeken a körökön kell „megka­paszkodnia” a vitorlázógépnek is. Ha megszűnik a 'kedvező áram­lás, a gépmadár fokozatosan süllyedni kezd, hacsak nem ta­lálkozik újabb árajnlattal. Arra mindenkor ügyelni kell, hogy a sebesség ne csökkenjen hirtelen, mert a repülőgép lendületét vesztve a földre pöröghet. Van egy hazai konstrukciójú és ' építésű géptípus, a Góbé, amely kevéssé hajlamos a dugóhúzóra, ha pedig a pilótanövendék gya­korlatlansága következtében még­is előfordul ilyesmi, könnyen ki­vehető a zuhanás-pörgésből. Ér­demes többet is megtudni erről a világviszonylatban is kitűnő gép­ről. Először is azt, hogy igen könnyű, mindössze 220 kiló, s ez a maga nemében világrekord. Vázszerkezete zömmel alumínium­ötvözetből készül, de ahol csak lehet, vászon helyettesíti a fém­részeket. A szárnyon és a vezér- síkokon nincsenek merevítőbor­dák: a fémfelület hullámos ki­képzése pótolja őket. A- kabinnak csak a kerete van alumíniumból, és a lemezeken lyukakat vágtak: néhány dekányit- így is megtaka­rítottak. A rakéta formájú repü­lő szárnyai valamelyest rövideb- bek és szélesebbek, mint a vitor­lázógépeké' általában; a viszony­lag kis súly miatt képezhették ki ilyenre. Főként ennek köszönhető, hogy nagyon kis körön tud meg­fordulni, könnyen manőverezhet. A Góbék dicséretéül szolgál az is, hogy csak ezerötszáz repült óra után kell őket nagyjavítás-? nak alávetni, és még további öt­száz órát tölthetnek a levegőben a kiszuperálásig. Csiszolás jéggel Az optikai lenesek csiszolására ez ideig koptató, port tartalmazó vizes szuszpenziót alkalmaztak. Egy szovjet mérnök a koptatóanyagéal telített vizet megfagyasztotta, s az így készített csiszolószerszám alakját a kívánt lencseprofilnak megfelelően alakí­totta ki. A lencse felülete és a jégszerszám közötti súrlódás hatására fejlődő hő a jeget vékony réteg­ben megolvasztja, a csiszolópor kifejti koptató ha­tását, a víz pedig megfelelő kenést -biztosít. Mivel a víz és az üveg hővezető képessége majd­nem azonos, mód van a folyamat szabályozására, hogy a jég csak olyan vékony rétegben olvadjon meg, ami a lencsék tökéletes csiszolásához és polí- rozásához elegendő. Ezzel az eljárással nem csupán csiszolási sebesség növelhető, de a hőmérséklet emelésével, illetve csökkentésével lehetővé teszi a szerszám keménységének változtatását is: —50 C- fokon hűtött csiszolószerszámokkal a legkeményebb fémek is polírozhatok. Hulladékhasznosítás Évente átlagosan 6 ezer ton­na kábel- és huzalhulladék ke­letkezik'az országban és kerül a MÉH-telepekre. Tetemes mennyiség, de csak alig felét képesek jelenleg feldolgozni. Nem csoda, hiszen megfelelő berendezések híján a kábelda­rabokat többnyire kézierővel szabadítják meg'műanyag vagy textilburkolatuktól. Ez nemcsak kezdetleges, gaz­daságtalan megoldás is, a vég­termék gyenge minőségű, ko­hászati célra alkalmatlan és csak alacsony áron exportál­ható. Minderről dr. Mátsik György, a MÉH Tröszt vezérigazgatója tájékoztatta a héten Szegeden a Dél-magyarországi MÉH köz­ponti telepén az újságírókat. Utalt arra is, hogy a Miniszter- tanács 1979. július 26-1 határo­zata értelmében a VI. Ötéves terv kiemelt programjainak egyike a hulladékhasznosítás fejlesztése. E törekvés érdeké­ben dolgozta ki a tröszt azt’ a koncepciót, melynek megvaló­sításához a Magyar Nemzeti Bank támogatását is sikerült megnyerni. A sikerrel kecsegtető elgon­dolás lényege, hogy Szegeden 153 millió forintos beruházás­sal hulladékfeldolgozó üzemet létesítenek, az ország vala­mennyi MÉH-telepéről egy héljáfe gyűjtött kábel- és veze­tékhulladék hasznosítására. A tervek szerjnt évente 2700 tonna kohászati anyagnak mi­nősülő vörösréz és alumínium őrleményt állítanak majd elő a jelenleg legkorszerűbb techno­lógia és sv.éd gépek alkalmazá­sával. Az eljárás gazdaságos, a beruházás költségei 3 és fél esztendő alatt térülnek meg. Évente ugyanis 150 millió fo­rintot érő rezet és alumíniumot tudnak a hulladékból vissza­nyerni. 40—45 milliós nyere­séggel. Ami ugyancsak nem mellékes: e korszerű, a környe­zetet cseppet sem ' szennyező, gépesített eljárásnak köszönhe­tően jelentős összegű devizát takaríthat meg az ország. A hamarosan elkezdődő beruhá­zás a jövő év közepére fejező­dik be. L. Zs. Földrengésbiztos lakóházak A Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság fővá­rosa Kisinyov a Bik folyó partján fekszik. Lakói­nak száma félmillió. , A Bik partja közelében ma is látható még az óvá­ros, amelynek girbe-gurba utcáin festői városkép­pel találkozhat az idelátogató. Az elmúlt negyven évben Kisinyov fejlődésében és városképében igen nagy változások mentek vég­be. A legjelentősebb talán az, hogy földrengésbiz­tos 8—15 emeletes házak épültek. Ezek alapozása, építési anyaga, szerkezete úgy van kialakítva', hogy erős földrengéseknek is ellenállnak. Az új épület- csoportok a kisinyovi. városképet teljesen megvál­toztatták. Ma Kisinyov az ország jelentős ipari és kulturá­lis centruma. Itt összpontosul több mint 100 ipari üzem termékeiket 52 országba exportálják. Kisinyovqt a Szovjetunióban a lakásavatók váro­sának is nevezik. Az elmúlt 25 évben minden má­sodik városi lakos új lakásba költözött. A város ke­leti irányban terjeszkedik tovább, a távlati tervek szerint a századfordulóra eléri a Dnyeszter partját. . összeállította: Kereskedő Sándor wmmmmm (10.) — Még mindig nem érted! —■ A szája szélét rágja; látszik, .nehezen mondja ki, amit most mégis kimond: — Ne haragudj... De végeredményben mit kaptam én eddig tőled? Az öreg az asztal sarkát nézi. — Az életedet, fiam — mondja halkan. — És a diplomádat. Vagy már nem emlékszel? Pedig nem yolt olyan rég ... Nyugodtan ta­nulhattál a nappali tagozaton, nem kergettelek dolgozni! Helyt­álltam érted a diplomaosztás nap­jáig. '".A Tibor, bőrén enyhe pír fut fel a homlokáig. Tiltakozón emeli fel g kezét. — Amit elértem, magamnak köszönöm! — Köszörül a torkán; apja is látja, hogy zavarban van. — A magam erejéből jutottam idáig! És ne haragudj, igazán nem célzásképp mondom, de ha már érről került szó, hadd szögezzem le: valamivel még többre is vittem nálad! Ti/Jost az öreg arcát színezi sö- tétebbre egy hirtelen támadt in­dulat. De türtőzteti magát; meg­értőén bólogat. — így igaz... És így is szeret­tem volna mindig! Hogy maga­sabbra juss, mint az apád. De mit gondolsz: ebben a madárverseny­ben melyikünk volt a sas, és melyik a veréb? Mert a veréb is magasabbra szállt, igaz, így áll a' mesében ... De kinek a válláról, amikor az már nem bírta az ira­mot, és kifulladt?. Tibor a hamutartót nézi. Egy darabig csönd van, — Sosem tagadtam, hogy sok­kal tartozom neked — mondja végül keservesen. — Helyes! — biccent az öreg. — Akkor most számoljunk el: ki tartozik kinek? Én a házammal neked, vagy te a hálával nekem? — Tibor hallgat. Az -öreg előre­hajol ültében, s a térdére ver. — Nehéz dolog ez, te Tibor. Ügy ágálsz itt most előttem, olyan követelődzőn, mint valaha, á régi világban a főnök úr, aki mélyen meg volt győződve róla, hogy Istentől rendelt, szent joga van a kizsákmányolásra ... — Hirtelen fölnevet. — Osztályharc ez is, látod? Űjmódi osztályharc, amelyben ti, fiatalok zsákmányol­tok ' k!i bennünket, öregéket... Leány az anyját, fiú az apját, a gyermek a szülőt! — Keserűen mosolyog s legyint. — Csakhogy ez a korosztályharc reményte­len ... Mert a kizsákmányoltak most nem gyűlölik a kizsákmá­nyol óikat, mint régen — ó, nem! Most imádják őket, reménytelen szerelemmel... Tibor fölcsattan. — Kikérem magamnak ezt az ízetlen hasonlatot! Mást imádsz te reménytelen szerelemmel, nem a fiadat! — Hanem kicsodát? — kérdd az öreg szűkülő pillantással. — Azt a perszónát, aki a va- gyonodrá-pályázik! Az öreg tenyere hatalmasat csattan az asztalon. — De a jóistenedet! — Az in­dulat szinte föllöki székéről; fel­pattan. — A menyasszonyom ne­ked nem perszóna, ezt meg én kérem ki magamnak! — Néhány mély lélegzetet vesz, hogy kissé lehűtse az indulatát, aztán így szól. — Fejezzük be, Tibor! Vé­gighallgattalak, de most már elég volt! Nyeltem, mint ahogyan nyelek tíz éve egyfolytában. Le­nyeltem, hogy itt az üzemben megtagadtál, zokszó j nélkül nye­lem, hogy Kovács szaki vagyok neked, nem édesapám ... — Tudod jól, hogy miért! — int Tibor idegesen. — Hogy a protekciónak még a látszatát se!... Nem akartam azzal kezde­ni a pályám, hogy mint az apuka fiacskája kopogtatok a gyár ka­puján ... Az öreg gúnyosan bólogat. — És mert az újdonsült mér­nök úrnak derogált egy ilyen primitív, yén melós édesapának! Kovács meg úgyis annyi van min­den üzemben, mint a nyű! Tibor tiltakoznék, de az öreg leinti. | — Jó, én neked már kevés va­gyok, ezt megértettem... És in­kább vállaltam ezt a megalázta­tást tíz éven _át, csakhogy itt kezdjél dolgozni, a szárnyaim alatt, hogy jaj, közelemben légy, bármikor segíthessek rajtad. Ta­lán a gyors emelkedésedet is en­nek köszönheted ... Ügy látszik, mégserti voltak egészen rosszak azok a tanácsok, amelyeket az öreg prolitól kaptál... — De apa? — Jó jó, tréfálok ... És odáig, ahol most vagy, talán nem is si­került volna az apai szárnyak­kal fölrepülnöd — legyünk csak tárgyilagosak, ahhoz más is kel­lett. Például a három főnököd sze- retetéhsége, megtetézve a felesé­ged félelmesen zseniális lélekta­ni ötletével... Tibor elégedetten elmosolyo­dik. — No meg hozzá a legújabb káderpolitikái irányzat: „Léptes­sétek elő merészen a fiatal szak­embereket! ...” Az öreg arca nem veri vissza a cinkos mosolyt; komolyam bó­lint. — Igen. A gyár harmadik em­bere lettél, ahogy Katalin büsz­kén emlegeti. Ennél följebb ’már nemigen tudnálak tolni... Hát eresszük el egymást, Tibor. Ügysem az apád vagyok én már neked, hanem a féltett takarék- betétkönyved, amit adandó alka­lommá! elő lehet, húzni a zseb­ből ... Hát ez a bankbetét most fellázad, - és önállósítja magát! Mostantól .éld a magad életét, fiam, és hagyd, hogy én is éljem fiz enyémet! Én húszéves korod óta nem szólok bele az életedbe —. hadd kérjem tőled én is ugyanezt, két évvel a nyugdíjazá­som ielőtt... Tibor nem felel; maga elé bá­mul. — De így elhagy a feleségem — mondja nagy sokára. — Értsd meg! 11. Az öreg széttárja karját. — Ki tehet róla? Aki nem tud­ja tartani az , asszonyt, magára vessen! Ami vére van, az most mind a fiú fejébe tolul. Hát nem ért az öreg a szóból, igazán nem?! — Te meg a vesztedbe rohansz! — kiáltja vadul, hogy végre tér­jen észhez ez a szerencsétlen em­ber, Kata se váljék el, és a villa is megépüljön. Az öreg arca rezzenéstelen most is, akár az imént. — Az meg az én vesztem lesz — mondja konokan. — Aki bele­rohan, megint csak magára ves­sen! Csönd van; Tibor a hallottakat emészti. S arra gondol: bárcsak itt volna most Kata — ő bizony jobban győzné 'érvekkel a vitát! Tőle magától ugyanis most már csupán annyi telik, hogy meg­kérdezze ! — Érdemes^ kockáztatnod az életed nyugalmát azért a nőért? Az öreg arcán megenyhül a fe­szültség. — Nézd, fiam1 — mondja csön­desen —, próbálj megérteni en­gem. Eddig az adott tartalmat az. életemnek, hogy téged szeretlek.’ De most már az kell, hogy en­gem is szeressen valaki, mert ér­telmet csak így kaphat az élet! Tibor látja már, hogy minden­nek vége; oly mindegy, mivel fe­jezi be a beszélgetést. Feláll hát, és gúnyos udvariassággal megha­jol. — Ha csak ez az egy hiányzik, akkor engedd meg, hogy melegen gratuláljak a nagyszerű elhatáro­zásodhoz! , A célzás oly nyilvánvaló, a sér­tés oly, arcpirító, hogy az öreg most legszívesebben arcul ütné a fiát. De természetesen erőt vesz magán, s ő is úgy igyekszik ütni, ahogy őt ütötték: gúnnyal. De tisztában van vele, hogy ez a gúny csak úgy érvényesüli, ha a szerepét halálosan komolyan játssza. Ezért most udvariasan meghajol. — Köszönöm szépen a jókíván­ságot. — Még mélyebbre görnyed. — Parancsol még valamit a fő­mérnök úr? Vagy elmehetek? A többi proli már nagyon vár... (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom