Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. június 3. KÉT ÉVE ELSŐ VOLT A MEGYÉK KÖZÖTT Bács-Kiskun zöldségtermesztése a számok tükrében A zöldségtermesztés feilend!" tésére kidolgozott kormányprogram annak idején kedvező hatással volt az egész ágazatra. Elősegítette a mezőgazdasági üzemek és a kisgazdaságok ez irányú tevékenységét, a termelési feltételek, értékesítési lehetőségek javítását. Az V. ötéves népgazdasági terv pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a lehetőség szerint, a helyi termelésből elégítsék ki a fogyasztást, és a jövőben még inkább ennek az elvnek kell majd érvényesülnie. Bács-Kiskun zöldségtermesztése számottevő, két esztendeje ez a megye adta az ország zöldség- termelésének 14,2 százalékát. A vetésterületi rangsorban pedig 1980-ban első volt a megyék között. Akkoriban Bács-Kiskun gazdaságai — az országos 2.6 százalékos aránnyal szemben — a vetésterület 5,6 százalékán termesztettek zöldségfélét. Ez a zöldáru azon kívül, hogy a helyi lakosság és a feldolgozóipar igényeinek kielégítését szolgálta, más megyék, sőt a főváros ellátásához is hozzájárult. A Duna—Tisza közén a különböző zöldségnövényeknek egy- egy térségben termesztési hagyománya van. Kalocsa környékén ilyen a fűszerpaprika; Harta, Hercegszántó, Dávod térségében a vöröshagyma; Mélykút, Tompa, Jánoshalma vidékén a pritamin- paprika és a paradicsom; Kecskeméten a paradicsom; Kiskunfélegyházán a zöldborsó és a hónapos retek a legkedveltebb. A zöldségágazat fejlesztését serkentő intézkedések hatására, 1976 és 1980 között ezek betakarított területe emelkedett. A VI. ötéves terv első esztendejében megszakadt ez a folyamat. Tavaly megközelítőleg kétezer hektárral, arányában 9 százalékkal kisebb lett a terület. A visszaesés a nagyüzemekben következett be, ezzel szemben a kistermelők zöldségterülete bizonyos mértékben gyarapodott. Az 1982. évi szerződéskötés alakulásából a'megyében ismét a zöfdségterület csökkenésére lehet számítani. Az állami gazdaságok tavaly 30 százalékkal mérsékelték a szántóföldi zöldséges területeket. Négy állami gazdaságban összpontosult 1981-ben az ágazat, főként konzervipari zöldséggel foglalkoztak. A mezőgazdasági téeszek két év óta egyre kisebb területen termesztenek zöldségfélét. Az egyes élelmiszeripari készítmények — • Szabad idejében rendszeresen öntözi kiskertjét Nagy József kecskeméti gépkocsivezető. A nagy szárazságot így próbálja leküzdeni a csókát vizével. paradicsomkonzerv, fűszerpaprika-őrlemény — iránti kereslet mérséklődött, és ez fékezte mindkettőnek a nyersanyagtermelését is. 1981'ben 48 százalékkal lett kisebb a szövetkezetekben a fű- szerpaprika, 41 százalékkal a paradicsom, 23 százalékkal a pri- taminpaprika, ezzel egyidejűleg növekedett a zöldbab, a zöldborsó, a petrezselyem termő területe. A közös gazdaságokban egyre jobban érvényesült az ágazat összpontosítása; kevés számú és kis munkaigényű kerti vetemé- nyekke! foglalkoztak. Mérséklődött azoknak a szövetkezeteknek a száma is, amelyek még vállalkoztak a zöldségféle termesztésére. Harmadéve még 78, tavalyelőtt 75, az elmúlt évben pedig 68 közös gazdaság, a téeszeknek 64 százaléka foglalkozott a zöldség nagyüzemi művelésével, átlagosan 136 hektáron. Összehasonlításként a kalocsai járás egy-egy kertészkedő szövetkezetében 248 hektár volt az üzemi zöldségterület. Az állami és szövetkezeti nagyüzemektől eltérően, a kisgazdaságok viszont szorgalmazták a ve- temények, főzeléknövények termesztését. A statisztikai adatok szerint 1981-ben a kisüzemek együttesen 9218 hektáron neveltek szántóföldi zöldségfélét, s ez a terület 2,3 százalékkal több az előző esztendeinél. Bács-Kiskun megye gazdaságai együttesen 249 ezer tonna zöldséget termesztettek 1981-ben. Ez a mennyiség 11 százalékkal maradt el az 1980-as esztendei mögött. A betakarított területen kívül a termelési színvonal is süllyedt 1981-ben. A friss zöldáru 6 százaléka származott az állami gazdaságokból, 36 százaléka a téeszek közös területeiről, 58 százaléka az egyéb gazdasági egységekből, főként a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságokból, Érdemes megemlíteni azt is, hogy a nem szántóföldi művelésű zöldségfélék 94 százalékát úgyszintén a kisüzemek termesztették. Az 1981-es adatok azt mutatják, hogy az üvegházakban, a fóliasátrakban, kiskertekben 55 ezer tonnával több vetemény, főzeléknövény termett, ami ebben a csoportban 5,2 százalékkal magasabb az 1980-as esztendőben betakarított mennyiségnél. A megye kisüzemeiben a primőrárukon kívül, mindenekelőtt a kézimunka igényes zöldségfélék művelése a számottevő. Az alábbi összegezés éppen ezt mutatja: a hagymafélék és a spárgatök 99, a fejessaláta 98, a gyökérzöldség 94, a sütőtök 88, az uborka 79, a káposztafélék 78, a sárgadinnye 76, a fűszer- és étkezési paprika több mint 60, a paradicsom 59 százaléka a háztáji és kisgazdaságok terméke volt 1981-ben. Mindezekből kitűnik az, hogy a kisüzemek a saját szükségletük fedezésén kívül, milyen arányban járultak hozzá a lakosság ellátásához. A legutóbbi esztendők alatt különösképpen Kiskunfélegyháza, Petőfiszállás, Lajosmizse, Tiszakécske és környéke kisgazdaságai növelték a fóliával borított zöldségtermő területet. Elsősorban fűtetlen fólia alatt hajtatnak zöldségféléket, és a sátrakat, fólia alagutakat többszöri hasznosítással teszik jövedelmezőbbé. Dr. Nagy Lajosné a KSH megyei igazgatósága közgazdász csoportvezetője Kísérleti ház Mélykúton Napjainkban talán semmiről sem esik annyi szó, mint a lakásgondokról, az otthonteremtés lehetséges útjairól. Az ország számos építésben jártas ipari üzeme azzal próbál segíteni, hogy anyagukban, kivitelezésükben új fajta lakóházakat kínál az érdekelteknek. A mélykúti UNIVER- EXPÖ Ipari Szövetkezet, amelynek profiljában komoly szerepük van a könnyűszerkezetes épületeknek és a faházgyártásnak, szintén igyekszik hozzájárulni a lakáskérdés megoldásához. Egy korábbi próbálkozás után most egy újabb családtház-proto- típusát hozták tető alá a szövetkezet telepén. A tetszetős formájú épületet a Típustervező Intézet dokumentációja alapján szerelik össze. Szerkezete fából' van, falaiban a faforgácslapok között salakgyapot biztosítja a szabványoknak megfelelő hő- és hang- szigetelést. Kívül időtálló mű- pnyagbevonattal látják majd el Gond van az autójavító iparban — állapítottuk meg korábban egy februári cikkünkben —, amikor azt taglaltuk, miért hagyják ott az AFIT X-és Vállalat 1-es számú üzemét a szakmunkások. Az állami autójavító ipar helyzete azóta sajrfos, tovább' romlott. A létszámhiány, a javítási árak stagnálása, az anyagárak növekedése, a teljesíthetet- lennek tűnő munkadíj-bevételi terv miatt növekedtek a gondok, s egyáltalán nem látni a kivezető utal, amely jobbá tenné a lakossági szolgáltatást, a javítás minőségét, az üzemben dolgozók hangulatát, közérzetét. Miután az üzemvezetőnek — elmondása szerint — a vállalat vezetői megtiltották az adatszolgáltatást, a párt- alapszervezet titkárával, Csikós Bélával arról váltottunk szót, miért deficites az AFIT X. Vállalat 1-es számú üzemegvesége? Alapvető okok Az üzemnek az első negyedévben 3 millió 822 ezer forintos munkadíj-bevételi tervet és 205 ezer forint nyereséget írtak elő, amelyet csak 88,1 százalékra sikerült teljesíteniök. Ilyen módon a nyereség helyett 450 ezer forint veszteséggel zártak. A pártalapszervezet titkára ennek okát a következőkben összegezte: — Az első negyedévben kilenc ' karosszérialakatos, autószerelő hiányzott, ami 5665 munkaóra kiesést jelentett. Ha az óránkénti munkadíjbevételt számolom — ami az első negyedévben 89,36 forint volt — ez egy negyedév alatt 506 ezer forinttal csökkentette a termelésünket. Ebből következik, hogy amennyiben a létszám teljes, sikerült volna túlteljesíteni a tervet. A másik ok a költségek túllépéséből származik. A hosszú tél miatti energiafelhasználás, az elöregedett szervizberendezés felújítása, csatornatisztítás, különböző rezsikölt-' ségek a terven felül 267 ezer forintba kerültek. Annak ellenére, hogy az üzem létszáma valamelyest stabilizálódott, ma sem vonzó — főleg fiatal szakemberek számára — itt teljesítményben dolgozni. Ennek is az indítékát, az okát kerestük. a ház falát, amely beton alapon áll. A földszinti alapterülete 52 négyzetméter a kísérleti háznak, a tetőtér beépítésével pedig 19 négyzetméter lakóterületet alakítanak ki. A prototípus építését június második felére fejezik be a szöt Teljesíthetetlen feltételek A második negyedév terv- feladatai az elsőnél még feszítettebbek. Ezért az üzemegység vezetői — a párt- és a szakszervezet bevonásával — úgy döntöttek, hogy a megszabott 101 forintos óránkénti munkadíjbevételt 105 forintra emelik azoknál a csoportoknál — személy- és tehergépkocsi-szerelők, karosszérialakatosok — ahol ez lehetséges. Igen ám, de ezt a felemelt munkadí- bevételt minden dolgozónak el kell érnié. (Zárójelben jegyeznénk meg, hogy az átlagórabér 20 forint, s kilenc évvel ezelőtt a munkadíjbevétel hasonló szerszámozottság, szaktudás mellett csupán 55 forint volt.) Ezt teljesíteni egyszerűen lehetetlen, mert az AFIT javítási díjszabásában egyetlen olyan munka, javítási folyamat, technológiai előírás sem szerepel, amely egy órára biztosítaná a 105 forintos bevételt, sőt olyan sem. amely eléri a korábbi 90 forintot. Ez a teljesítmény csupán egyetlen módon érhető el: ha nem tartják be a technológiát, amely tovább rontaná az AFIT hírnevét, balesetveszélyt rejtene magában. Nyilván ezt sem az üzem jól képzett vezetői, sem a pártszervezet nem tűrné el, nem is beszélve a becsületes munkásokról. S ha mégis sikerülne egy-egy csoportnak többet teljesíteni, elérni a 110 vagy ennél több százalékot — igazgatói utasítás szerint — ezt nem fizetik ki. A teljesítményeket 105 százalékban limitálták. A „módszer” természetesen csökkentette a szorgalmat, a nagyobb teljesítményre való törekvést. Elavult berendezések Ezek után nem csoda, ha a fiatal szakemberek nem tudnak beilleszkedni, hiszen — rutin hiányában — képtelenek megfelelni egyrészt a szakmai, másrészt az időbeli követelményeknek. Az üzem szakmunkás-létszámának negyede ilyen fiatalokból áll. Emellett más gondok is vannak: 25 fajta gépkocsitípust javítanak, s ehhez csupán 5 milliós raktárkészletük van. (A szakemberek tudják, ez nagyon kevés, vetkezet szakemberei. Akkor, a költségek összeszámlálása után már árat is tudnak mondani az érdeklődőknek. Nagy előnye lesz az elemekből készülő családi háznak, hogy gyorsan össze lehet majd szerelni. (Straszer András felvétele) s hogy némi fogalmunk legyen róla, megemlítenénk: egy fékerő- határoló — típustól függően — 400 —500 forint.) Az üzem — közhiedelem szerint modern — javító berendezései elavultak, felújításra várnak. Hiányoznak a legalapvetőbb, s mindig használatos célszerszámok, az egyszerű villáskulcstól a ponthegesztőig, a kézisajtolóig. A lakossági szolgáltatások zöme gazdaságtalan. Egyetlen példa: a vegyszeres'autómosás 24 forint. Ebből a munkadíj 8. a munkalap szintén 8 forintba kerül. Számoljuk hozzá az egy köbméter víz, a vegyszer, és a csatornatisztítás árát, s máris kitűnik, ezzel nem keresnek semmit... Mi lenne a kiút? Az üzem pártalapszervezelc — miután minden negyedévben beszámoltatja a gazdasági vezetést — jelezte a gondokat. Elemezték a gazdaságtalanság, s az ezzel összefüggő okokat, keresték a megoldás útját, segítettek az üzem vezetőinek, sőt megpróbálták a lehetetlent: agitáltak, győzködtek a 105 forintos óránkénti munkadíjbevételért. Ez úgy tűnik — éppen az előzőekben vázolt okok miatt — nem sikerül. Korábban a pártalapszervezet a vállalat ’ szakszervezeti vezetésének több pontos javaslatot tett az igazságosabb bérezés megvalósítására, de ezt figyelmen kívül hagyták a kollektív szerződés elkészítésénél. Mi lenne a megoldás? Miután Kecskeméten nagy a munkaerőelszívó hatás, a bérszínvonalat kellene magasabbra emelni, azt is számításba, véve, hogy a jó, hatékonyabb munka alapját a dolgozók anyagi érdekeltsége biztosíthatja. « A helyzet — mint látható — az állami autójavító iparban rendkívül feszült, majdhogynem tragikus. Ügy véljük, az utolsó órában szóltunk, mert ha ez a szervezet meg akarja őrizni vevőkörét, szakmunkásgárdáját, tekintélyét, tenni kellene, mégpedig sürgősen! Ennek sarkalatos pontjai: az ösztönző bérezés bevezetése, a javítási árkonstrukció felülvizsgálata, az alkatrészellátás és a készletgazdálkodás javítása. Gémes Gábor • Sokéves kapcsolata van a zöldséges szakcsoportokkal a UNIVER ÁFÉSZ hetényegyázi konzervüzemé- nck.A nyersanyag túlnyomó részét tőlük szerzi be. Miért deficites az AFIT kecskeméti üzeme? Az ötnapos munkahét bevezetése aligha okozott más területeken annyi gondot és problémát, mint a kereskedelemben és a vendéglátásban. Részben ez volt az oka annak, hogy a kollektív szerződések idei módosításának előkészítésében minden eddiginél nagyobb aktivitást tanúsítottak a dolgozók. A korábbiaknál élénkebb vitát persze még sok egyébbel lehetne indokolni, például azzal, hogy a szakszervezeti tagok érzékelik (és elismerik!) a bizalmiak megnövekedett hatáskörét, szerepét. S azzal is, hogy az időközben életbelépett jogszabályi változások miatt a kollektív szerződések módosítása a dolgozókat legközvetlenebbül érintő kérdésekben vált szükségessé. A Kereskedelmi és Vendégságoknak megfelelően úgy szabályozza, hogy a vállalati, szövetkezeti tevékenységet segítse. Az utóbbi időben a kereskedelem közismerten nehéz helyzetbe került. Az iránta támasztott követelmények megnövekedtek, az itteni bérek viszonylag elmaradtak más nép- gazdasági ágazatoktól. Fokozza a gondokat, hogy a dolgozók többsége nő, akik a kialakult vásárlói szokások miatt az ötnapos munkaihétnek inkább hátrányait, mint előnyeit érzik. Kisgyermekeik szombati elhelyezésének további problémáiról nem is beszélve. Ilyen körülmények között nem volt könnyű a kojlektív szerződésekben a munkaidőbeosztást úgy szabályozni, hogy az a dolgozók érdekeinek is és a munkáltató kötelezettségei• fordítani. A heti 42 órás munkaidő bevezetésével ez az ösz- szeg tovább növekedne, csökkentve a béremelési lehetőségeket, ha a dolgozók nem tettek volna javaslatot a jobb munkaszervezésre. S ami a kollektív szerződést közvetlenebbül érintette: az ösztönzőbb jutalékrendszer szabályozására. Ez egyben az egyen- lősdi felszámolására irányuló törekvést is tükrözi azt, hogy aki többet, jobban dolgozik, a jutalomból is így részesüljön. Igaz, hogy ezt az elvet már régóta vallják a kereskedelemben és a vendéglátásban is, eddig azonban gyakran maguk az érintettek akadályozták érvényesülését. Rendszerint azért, mert a csekély pénz- beni különbség nem érte meg a kollektívákon belül emiatt látóipari Dolgozók. Szakszervezetének megyei bizottsága közel huszonkétezer tag érdekét képviseli. Mint azt Rábai 1st- vánnétól, a KPVDSZ 'megyei bizottságának szervező titkárától megtudtam, a hozzájuk tartozó nefyven vállalat és szövetkezet határidőre elkészítette a kollektív szerződések módosítását. A törvényességi előírásoknak valamennyi megfelel, s örvendetesen javult közérthetőségük. E tartalmi és stílusbeli követelményeken túl is a módosításokból számos kedvező tapasztalatot lehet levonni. . .Mindenekelőtt azt, hogy a jó kollektív szerződés — az érvényes jogszabályok adta lehetőségeken belül — mind a dolgosok mind a munkáltatók jogait és kötelezettségeit a helyi sajátosnek is megfeleljen. E témánál maradva azonban feltétlenül szólni kell arról, hogy — mint az a szakszervezeti bizalmiakkal folytatott beszélgetések és a termelési tanácskozások során kiderült —, á’ dolgozók többsége nagy felelősségérzetről, megértésről tett tanúbizonyságot. A munkaidő-beosztás körüli viták nem éleshangú követelményeket jelentettek, hanem sok, nagyon is ésszerű javaslatot, a lehetőségek megfontolt keresését. Még inkább igaz ez azokban a témákban, amikor a kollektív szerződés módosításainak anyagi hatásával is számolniuk kellett az érdekelteknek. Egy korábbi felmérés azt mutatta hogy az évenkénti bér- fejlesztés 1—2 százalékát a túlmunka kifizetésére kellett keletkezett feszültséget. Most a jó munkával járó anyagi elismerés növekedett, de az.sem elhanyagolható, hogy a dolgozók szemlélete is sokat változott. A fentieken kívül természetesen több témában — így a dolgozók munkakörülményeit befolyásolóakban, a nem anyagi jellegű jutatásokban — sor került a kollektív szerződések módosítására. A vállalatok és a szövetkezetek vezetői illetve a szakszervezeti titkárok által aláírt belső törvénykönyvek azt tükrözik: a rhunkáltátók és munkavállalók érdekeit összehangolva, lehet és kell alkalmazkodni a társadalmi, gazdasági életünkben bekövetkezett változásokhoz. Kovács Klára Kollektív szerződések a kereskedelemben és a vendéglátásban