Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

Jó szerencsét, mecseki bányászok! • Klővájás. Csanádi József vájár és Tavali Tibor segédvájár egyenletes tempóban ha ladnak előre a bányamérnökség által kitűzött Irányba. • A fejtésben hidraulikus tárnok váltották fel az egykori faácsolatot. Brauner Ferenc csillés bizto­sítási munkál végez. • Kocsiséknak amíg kicsik a gyerekek elegendő a másfél szobás lakás. Mire „kinőnek", nagyobbra cserélik. • Kiss Mátyás csillés: — A fe* le',égem ápolónő. Ügy gondol­tuk. Pécsen mindketten megta­láljuk a számításunkat. • Tóth Lajosnak. Kalocsán két­szobás. összkomfortos lakása van, mégis eljött Pécsre. — Töb­bet keresek, és a családra is in­kább jut időm — vallja. • — A társam, Vjncze Sándor vájár ugyancsak az Alföldről. Kecelről jött — mondja Czine- ge Flórián. <r-^s 9 A bánya nemcsak lefelé terjeszkedik. Képűn, kiin a pécsi Vasas-bánya keleti aknatornya lát­ható. • Kövid megbeszélés a mozdonyvezetővel. A csil­léket már régen nem kézzel mozgatják a föld alatt. P écs és a Mecsek verőfény­ben fürdöft. A várost' él* hagyva a hegy lankái kö­zött kanyargóit az út. .Kísérőnk, a Mecseki Szénbányák munka­ügyi előadója a gépkocsiban az itteni szénbányászat kétszáz éves múltjáról és a 23 milliárdos re­konstrukcióról, a liászprogramról beszélt. Mígnem tízperces autózás után feltűntek előttünk a domb­tetőn a Vasas-bányaüzem aknái­nak tornyai. Az órámra néztem: negyed kilencet mutatott. Negy­venöt perccel később Gerner Já­nos főbányamester azt mondta: — Most pedig leszállónk a bá­nyába ! Az első leszállás Fotóriporter kollégámmal, úgy hiszem, nem sokban különbözhet­tünk a föld mélyébe először me­részkedő újonc bányászoktól. Éppoly tájékozatlanok és kíván­csiak voltunk, s éppúgy volt ben­nünk- — minek tagadni? — némi szorongás. Bányászruihában,-csizmában, sisakkal a fejünkön, s oldalunkon az elmaradhatatlan bányászlámpával és az önmentő­készülékkel, ha mindjárt nem is, de amint egyre beljebb hatoltunk a vágatokban, majd a „gurító- ban", kezdtük magunkat otthono­san, s már-már bányásznak.érez­ni. / Amikor úgy három óra múltán ismét a kék eget láttuk a fejünk fölött, arra gondoltam, ha holnap, vagy holnapután ismét leszállnék, már mennyi személyes ismerősöm lenne odalent. Visszalntene a „né-'*' pes” vonat alacsony, tömzsi ve­zetője, szénporos arcából egészsé­ges fogalt kivillantva nevetne rám a csapatvezető vájár, s óva­tosan bújna elő, miként az első alkalommal, a frontfejtés blzto- sítótámjal közül, a kaparószalagot átlépve, az újonc csillés. S nem­csak az emberek, a tárgyak is jó ismerőseim immár: az aknában aláereszkedő kas, a bosszú csil­lesort vonszoló apró dízelmoz­dony, a biztonságot szolgáló tá­rnok és idomok, a friss levegőt, vizet szállító csővezetékek, az elektromos kábelek, a nehéz mun­kát megkönnyítő gépek, a jelző- és hlrközlőeszközök ... Vigyáznak ránk! A bánya veszélyes üzem, jólle­het a háztartásokban, s még in­kább az autóutakon több baleset történik, mint a föld mélyében, Mégis: a bánya, az bánya. Ott sokféle veszély leselkedhet a bá­nyászra. Éppen ezért a bánya az a hely is, ahol mindennél jobban ■"Vigyáznak 'az “ emberre. 'Ennek számtalan módja, fortélya, sza­bálya van. Elkezdődik már a le­szállásnál. A kasba lépők leadják a bányászlámpával együtt fölvett, számozott fémlapocskát, a „már­kát". — Mi célból? — kérdeztem a főbányamestert. — A leadott márkák alapján tudjuk mindenkor pontosan meg­állapítani, hogy kik tartózkodnak lenn a bányában. Aki feljön, vi­szi a márkáját, aki még lent van, azé ittmarad. Természetesen nem­csak azt tudjuk, hogy 'hányán tar­tózkodnak a föld alatt, hanem azt is, hogy ki hol, a bánya me­lyik részén dolgozik. Ha bármi történne, a bányamentők a le­adott márkák alapján keresik a bányászokat. Ez nagyon fontos biztonsági intézkedés, s az előírá­sok betartását szigorúan megkö­veteljük. A diszpécserközpontban egy mágneses táblára rajzolt bánya­térképen minden pillanatban le­olvasható, melyik csapat hol tar­tózkodik, s hányán dolgoznak az egyes munkahelyeken. A diszpé­cser telefonon, rádiótelefonon érintkezik a bányában levőkkel, jelentést kér, tájékoztat, ha szükséges, utasításokat ad. A diszpécser engedélyével indulnak egyebek között a föld alatti vo­natok is... (Leadtuk a márkát, beszállunk a kasba. A kas csak az élénk fan­táziával megírt riportokban „zu­han", a valóságban szinte észre­vétlenül gyorsul föl. és lassul le. Semmi különöset nem éreztem: olyan volt, mintha gyorslifttel ereszkedtünk volna le egy felhő­karcoló 50. emeletéről a föld­szintre. A Vasas-bánya második szintjén vagyunk, 150 méterre a felszín alatt. A liászprogram Mielőtt a leszálláshoz beöltöz­tünk, Lafferton Győző vasasi fő­mérnök elmondta, hogy Magyar- országon egyedül a Mecsekiben található kokszgyártásra alkalmas feketeszén. A Dunai Vasmű évi kokszszükségletének jelenleg egy­ötödét adja Pécs és Komló. Négy­ötöde a Szovjetunióból, Lengyel- országból, Csehszlovákiából érke­zik. Az élkövetkezendő évek cél­ja: a koksztermelés növelése, tíz év alatt történő megkétszerezése. Ez az úgynevezett liászprogram. — Az itt bányászott kokszolható szén mintegy 160 millió éve, a földtörténeti középkor jura idő­szakának elején, az alsóllász kor­ban keletkezett — magyarázza a főmérnök. — Innen a rekonstruk­ciós program elnevezése. — Mit tartalmaz a rekonstruk­ciós program? / — A Mecseki Szénbányáknak hat mélyművelésű és egy külfej­tés ű bányaüzeme van. Közülük a mázaszászvári és a külfejtési üzem jellege folytán nem érde­kelt a programban. A komlói Kos­suth és IBéta bányákban a 90-es évek elejére befejeződik a szén- kitermelés. Marad tehát Pécsbá- nya. Vasas-bánya és a komlói Zobák-bánya. E három üzem ter­melése a rekonstrukció után el­éri majd az évi 3,3—3,4 millió tonnát. Ám nem csupán a bányá­kat, a szénelőkészítő üzemet is korszerűsítjük. Ezzel a jelenlegi 18—19 százalékos kokszkiihozatal 27—28 százalékosra emelkedik. A szénbányászat mindenütt a világon a reneszánszát éli. A me­cseki szénmező még mintegy 200—250 esztendőre elegendő fe­keteszenet tartalmaz. Utazás a föld alatt A kasból kiszállva beültünk a „népes" vonatba (a bányászokat a munkahelyekre szállító csille­sort nevezik így), és mintegy két kilométert utaztunk az egyik fő- szállító vágatban. Olyan ez, mint a metró, csak lassúbb annál és jobban ráz. A vágatot Időnként ajtók zárják le: a frisslevegö-ellá' tás zavartalansága ilyen módon biztosítható. — Kétszáz éve, itt Vasason kez­dődött a mecseki szénbányászat — említi útközben a főbánya­mester. — Akkoriban állapították meg, hogy a falu határában bő­ven van kőszén, azaz, ahogy a ré­giek mondták, bányászszén ... A vasasi bánya termelése 1852- ig jelentéktelen ,volt. Az igazi fej­lődés itt is, miként a többi me­cseki bányában a felszabadulás után kezdődött A bánya napi ter­melése jelenleg 1600 tonna, a vá­gatok együttes hossza 17 kilomé­ter. Tovább kanyarog velünk a föld­alatti vonat és fél méterenként be­épített acélívek alatt (hagyomá­nyos faácsolatot az egész bányá­ban nem láttunk), s azután már itt a végállomás. Tovább nem futnak a sínek, gyalog folytatjuk az utat. Az alapvágatban vagyunk, a frontfejtés közvetlen közelében. Vájárok és csillések És ez már az igazi bánya! Két­száz méter hosszú, 30 fokos lej­tő: ez az újonnan indított fejtés. A kettes szinten indul, és a né­gyesen. 250 méteres mélységben ér véget, miközben napról napra, óráról órára halad előre. — Óvatosan — int bennünket a hidraulikus tárnok között ha­ladva a főbányamester. — És a kaparószalagra is ügyeljenek. Lassan, óvatosan ereszkedünk le a meredek „gurítóban”, amely­ből a frontfejtést kihajtják. Jobb­ról még ívelt acélidomok, de bal­ról már megkezdődött a fejtés. A hidraulikus tárnok védőpajzsa alatt vájárok, segédvájárok, csil­lések dolgoznak. Középen megál­lás nélkül szállítja el a kitermelt szenet a lefelé futó kaparószalag. — Jó szerencsét! — köszöntjük a bányászokat. — ... szerencsét! — hangzik a felelet. Vájárokkal, csillésekkel beszél­getünk. Bemutatják Molnár János bányamérnököt, aki két esztende­je végzett az egyetemen, s most az aknászi gyakorlatát tölti. — Az aknász a bányában a művezető — magyarázza Huttner József csapatvezető vájár, aki egyben a 137 tagú Jó szerencsét szocialista Brigád vezetője is. A közösség tavaly a vállalat kiváló brigádja lett. Ahogy továbbhaladunk, egyre több a szén a kaparószalr.gon. A front közepe táján dolgozik Jor­dán István, aki Szentesről költö­zött Pécsre. Segédvájár, két és fél esztendeje dolgozik itt, rövid idő utón lakást kapott. — Mennyi volt a múlt havi ke­resete? — Nyo.lcezer-ötszáz — válaszol­ja, és siet vissza a kaparószala­gon túlra, „jövesztení" a szenet. , Magas kereset, új lakás Beszélgettem fiatal bányászok- .kal. Volt akit a lakásán kerestünk fel, volt akivel az üzemiben talál­koztunk. Egyikük még csillés, má­sikuk mór segédvájár. A néhány hónapja jöttek munkásszállón, al­bérletben laknak, az egy-két éve itt dolgozók másfél-, két- és há­romszobás, összkomfortos laká­sukban élnek családjukkal. Kocsis János segédvájár példá­ul Bajáról költözött Pécsre. Szak- képzettsége nincs, korábban gép­kocsit vezetett. Most a siklósi városrészben, a Sarohin tábornok utcában laknak szép, új, negye­dik emeleti lakásukban. — Nefn bántam meg, hogy ide­jöttem — mondja, s a nagyobbik zobába tessékel. A kicsiben a hét­hónapos Krisztina alszik. Renáta, aki már négy és fél esztendős, a nagymamánál nyaral. Helyes. -fiatal pás. .Éva. a -fele- ség rábólint a férje által mondot­takra. — Ha az óvoda is felépül a kö­zelben, igazán nem lesz okunk panaszra. Kocsis János tavaly, áprilisban lett bányász. Kezdetben a szállón lakott, ám a távházasság mind­össze hét hónapig tartott. No­vember végén megkapták a la­kást. Jól keresnek, s hamar lakáshoz jutnak Pécsett és Komlón az ifjú bányászok. Mindazok, akik szor­galmasan dolgoznak. A bányá­ban hamar kiderül, ki, mire ké­pes. — 'Én például azelőtt sohasem jártam bányában. Talán még fényképen sem láttam — árulja el Czinege Flórián zobáki segéd­vájár. — Mégis csak az első két hét volt egy kissé nehéz. Izomlá­zam volt, megfájdult a nyakam, lépten-nyomon bevertem a fejem. Az eredeti szakmája lakatos, s Hetényegyházáről jött Komlóra 1980. augusztus 15-én. Főnökei szerint szorgalmas, szívesen vál­lal plusz műszakot. Csillésként kezdte ő is, de idén márciustól segédvájár. A lakást tavaly feb­ruárban kapták. A négyesztendős Flóriánnak néhány héten belül kistestvére születik. Szorgalmas fiatalok Most. ahogy itt a gurítón lefelé haladva felidézem ezeket a be­szélgetéseket, eszembe jut a Má­tyás Zoltón munkaügyi előadó által említett adat. Czinege Fló­rián tavalyi átlagos havi jövedel­me 10 ezer 654 forint volt. Az idén — hiszen időközben segéd­vájár lett — bizonyára több lesz ennél. Búcsút veszünk a fejtésben dol­gozóktól, még megtekintünk egy elövájást, aztán az egyik kereszt­vágaton kibaktatunk a „vasútállo­másra”. Száz méterrel mélyebben vagyunk, mint eredetileg, ez egy másik szállítóvágat, a „népes" vonat is másik, s a szénporos ar­cú mozdonyvezető sem ugyanaz. — A nyugati aknán szálltunk le, s most a keletin térünk yisszá — mondja Gerner János, főbá­nyamester. S aztán a kas, amint röpíti föl a szénnel megrakott csilléket, majd ránk is sor kerül, s néhány perc múlva már a felszínen va­gyunk. Mire kimosakszunk, átöl­tözünk, megérkeznek a délutános műszakba beosztott bányászok, köztük két fiatal csillés: Tóth La­jos és Kiss Mátyás. Tóth Lajos Kalocsáról jött: az idén januárban cserélte föl a termelőszövetkezetet, ahol trak­toros volt. a bányával. Kiss Má­tyás még hozzá képest is újonc: március elején jött Garáról. Az ő családjában azonban nem is­meretlen a bányászat, édesapja néhány évig Zobákon dolgozott. — Jól dolgoznak, hamar beil­leszkedtek ezek a fiatalok — mondja a főbányamester. — Az idősebb, tapasztaltabb vájárokat külön is kértük: törődjenek ve­lük, segítsék őket. A leendő bányász A Mecseki Szénbányák a Dél- Dunántúl egyik legnagyobb vál­lalata. Csaknem tizennégyezren dolgoznak a hét bányában és a kiszolgálóüzemekben. A szakem­ber-utánpótlást a komlói vájár- iskolán és a felnőttek számára szervezett tanfolyamokon neve­lik. — Én annak idején protekcióval lettem bányász — meséli Mátyás Zoltán. — Ma, aki csillésként kezdi, egy-másfél év után segéd­vájár, három, három és fél esz. tendő múltán vájárképesítést szel rezhet. A leendő bányász első útja az orvosi rendelőbe vezet. Alaposan megvizsgálják, s csak ezt követő­en derül ki, alkalmas-e a fiatal erre a pályára. Ha igen. hatnapos bányajárás, ismerkedés követke­zik. majd kezdetét veszi a mun­ka, a bányásszá válás folyamata. A bánya sok előnyhöz juttatja munkásait. A kezdő csillés havi jövedelme megközelíti a nyolc­ezer forintot. A szorgalmasan dolgozó újonc bányászok egy- másfél éven belül összkomfortos lakáshoz jutnak. A nőtleneket otthonos kényelmet nyújtó bá­nyászszállón helyezik el. Tíz év föld alatt végzett munka után két, minden további öt eszten­dő után egy-egy év nyugdíj-kor­kedvezmény illeti meg a bányá­szokat. Minden föld alatt dolgozó bányász pótszabadságban része­sül. Minderről, s a bányászszakmá­val kapcsolatos egyéb tudnivalók­ról a Mecseki Szénbányák mun­kaügyi osztályán kaphatnak az érdeklődők részletes felvilágosí­tást. Mi pedig búcsút veszünk a bányától, amelyet megcsodáltunk, s -elköszönünk a bányászoktól, akikben nyíltszívű, bátor, kitartó, a férfias helytállástól vissza nem riadó embereket ismertünk meg. Jó szerencsét! (X)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom