Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. június 16. események sorokban BUDAPEST___________________ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki rész­vétét Fahd szaúd-arábiai uralko­dónak Khaled király elhunyta al­kalmából. (MTI) BECS ~ Francois Mitterrand francia köztársasági elnök — kormánya több tagjának kíséretében — ma kétnapos hivatalos látogatásra Ausztriába érkezik. Mitterrand, akinek személyében 105 év óta először jár francia államfő Auszt­riában, Kirchschläger szövetségi elnökkel, valamint Kreisky kan­cellárral megbeszéléseket folytat a nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseiről, és tájékoztatni fogja őket Franciaország nyugati szö­vetségeseinek vezetőivel folyta- tott tárgyalásairól. BUDAPEST __________________ Cz inege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter meg­hívására hivatalos baráti látoga­tásra katonai küldöttség élén kedden hazánkba érkezett Cons­tantin Olteanu altábornagy, a Ro­mán Szocialista Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere.__________ G ENF_______________________ II. János Pál pápa kedden Genf be érkezett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILÓ) meg­hívására. A katolikus égyházfő részt vesz a szervezet kongresz- sz.usán, és svájci egyházi veze­tőkkel, a nemzetközi Vöröske­reszt képviselőivel, valamint ne­ves tudósokkal is találkozik. PEKING A kínai kormány hosszú idő óta először részben Amerika-el- lenes tüntetést engedélyeztt Pe- kingben. Kedd délelőtt a pekingi Barátság Áruháznál a kínai fő­város egyetemein és intézeteiben tanuló külföldi diákok mintegy háromszáz képviselője gyűlt ösz- sze Izrael libanoni invázióját el­ítélő, és a PFSZ-t éltető táblák­kal. A menet először az ameri­kai nagykövetség közeli épületé­hez vonult, ahol Amerika-ellenes jelszavak is elhangzottak. SZÓFIA ~ Georgi Dimitrov és korynk címmel háromnapos nemzetközi elméleti konferencia kezdődött tegnap Szófiában. A bolgár és a nemzetközi kommunista mozga­lom kiemelkedő alakja születésé­nek 100. évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású nemzetkö­zi találkozón á kommunista és munkáspártok, a forradalmi pár­tok, a szocialista, szociáldemok­rata és más demokratikus pártok, nemzeti felszabadító mozgalmak és nemzetközi szervezetek kép­viseletében több mint 130 küldött­ség vesz részt. A magyar pártkül­döttséget Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának 'tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese vezeti. A külföldi küldöttségvezetők közül -elsőként Borisz Ponomar- 3öv, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, az SZKP KB titkára mondott beszédet. A Szovjetunió kötelezettséget vállal, hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert (Folytatás az 1. oldalról.) li ülésszaka folyik, Izrael az egész világ szeme láttára újabb agresz- sziót követett el egy szuverén ál­lam — Libanon ellen. Tel Aviv nem csinál titkot abból, hogy ki-> tűzött célja a palesztinai nép meg­semmisítése. Az ENSZ-nek és a Biztonsági Tanácsnak teljes súlyát latba vetve érvényesítenie kell az izraéli agresszióval szemben az ENSZ-alapokmányában foglalt rendszabályokat. Az izraeli erőket haladéktalanul ki kell vonni Li- . banonból és vissza kell adni az araboknak az Izrael által koráb­ban elfoglalt arab területeket. A palesztin népnek meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy érvénye­síthesse elidegeníthetetlen jo­gát: létrehozza saját államát. A szovjet külügyminiszter sze­rint kiváltképp hangsúlyozandó az a felelősség, amely az agresszor tetteiért az Egyesült Államokat terheli. Ezt a felelősségét tanúsít­ja az Egyesült Államoknak a Biz­tonsági Tanácsban mutatott ma­gatartása, amellyel megfosztotta a Tanácsot a lehetőségtől, hogy megakadályozza a Libanon elleni izraeli agressziót. Mindenki szá­mára világos, hogy Washington­nak csak a kisujját kellett volna mozdítania az akció ellen, s Iz­rael nem mert volna szembesze­gülni az Egyesült Nemzetek Szer­vezetével. Andrej Gromiko a továbbiak­ban a dél-ázsiai imperialista be­avatkozásról, a Kuba ellen folyta­tódó aknamunkáról, a Nicaragua elleni amerikai fenyegetésről és a salvadori nép ellen folytatott irtó­hadjáratról beszélt. Megállapítot­ta, hogy immár a dél-atlanti tér­ségre is kiterjesztették a nyers erő alkalmazásának politikáját. Az ENSZ helyesen lépett volna fel — hangsúlyozta , ezzel kapcsolatban Gromiko —, ha erélyesen hallatta volna hangját minden katonai ak­ció haladéktalan beszüntetése mel­lett, annak érdekében, hogy igaz­ságos, gyarmatosítás-ellenes poli­tikai megoldást találjanak ebben a nehéz kérdésben. A genfi szovjet—amerikai euro­rakéta-tárgyalásokkal kapcsolat­ban Gromiko kijelentette: a Szov­jetunió célja hogy Európában ne legyen, semmiféle nukleáris fegy­ver. A hadászati fegyverzet korláto­zásával foglalkozó tárgyalásokkal kapcsolatban Gromiko pozitív tényként értékelte, hogy az Egye­sült Államok beleegyezett: kez­dődjenek tárgyalások a megbeszé­lések megkezdésének időpontjáról. Másfelől' az amerikai fél nem ra­tifikálta a SALT—2 szerződést, s ezzel csapást mért a nemzetközi bizalomra és a nemzetközi biz­tonságra. Az a tárgyalási pozíció, amely a hivatalos amerikai nyilatkoza­tokban kifejeződik, jogos aggoda­lomra ad okot. Durva hiba lenne azt feltételezni, hogy a Szovjet­unió kinyújtott kézzel kéregét a tárgyalásokért. Leonyid Brezsnyev legutóbbi beszédére utalva Gromi­ko összefoglalta, hogy mi szüksé­ges a szovjet—amerikai fegyver­zetkorlátozási tárgyalások ered­ményességéhez. Először: a tárgyalások célja az legyen, hogy valóban korlátozzák és csökkentsék a hadászati fegy­verzetet. E megbeszélések nem szolgálhatnak a fegyverkezési haj­sza folytatásának spanyolfalaként, a meglevő egyensúly megbontásá­nak eszközeként. Másodszor: a két félnek e tárgyalásokat egymás jogos biztonsági érdekeinek figye­lembevételével, az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján kell folytatnia. Végül: meg kell őrizni mindazokat az eredményeket, amelyeket korábban sikerült el­érni. Ez vonatkozik a SALT—2 szerződésre is. A Szovjetunió kész arra, hogy megállapodjék a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegyverzetének azonnali, a tárgya­lások megkezdésével egyidejű mennyiségi befagyasztásában és abban, hogy korszerűsítésüket a lehetséges mértékben ugyancsak korlátozzák. Reméljük, hogy a másik fél ko­molyan tanulmányozni fogja eze­ket a szovjet indítványokat — je­lezte Gromiko. Emlékezetes, hogy Leonyid Brezsnyev konkrét javaslatot tett a Ronald Reagan elnökkel való találkozó megtartására. A Szov­jetunió abból indul ki, hogy a csúcstalálkozót meg kell tartani, s hogy természetesen azt jól elő kell készíteni. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen találkozó központi kér­dése a fegyverzet korlátozása és a leszerelés lenne, vagyis ugyan­azok a problémák, amelyek a mostani rendkívüli ülésszak fi­gyelmének középpontjában áll­nak. Ezután Andrej Gromiko utalt arra, hogy a Szovjetunió kész egy •nukleáris leszerelési program ki­dolgozására. Ezt a programot lé­pésenként lehetne életbe léptetni. Gromiko hangoztatta annak a fontosságát, hogy megakadályoz­zák az atomfegyverek elterjedé­sét, és ezzel1 kapcsolatban a többi közt kijelentette: álláspontunk e kérdésben figyelembe veszi sok más állam, s mindenekelőtt a nem nukleáris országok állás­pontját. A Szovjetunió hajlandó arra, hogy a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség ellenőrzése alá helyezze békés célú nukleá­ris berendezései egy részét — atomerőműveket és kutatóreak­torokat. Az atomfegyver-kísérletek be­tiltásával1 kapcsolatos tárgyalá­sokról szólva a külügyminiszter megállapította: a Szovjetunió úgy véli, hogy ezeket a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal és Ang­liával fel kell újítani. A bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokról szólva Gromiko meg-, állapította, hogy a Szovjetunió más szocialista országokkal együtt ismételten felszólítja a nyugati partnereket, hogy lássanak végre munkához egy olyan egyezmény elkészítésére, amely- csökkentené Közép-Európában a fegyveres erőket és a fegyverzetet. Andrej Gromiko közölte: a Szovjetunió emlékiratot terjeszt az ENSZ-közgyűlés rendkívül^ ülésszaka elé „A növekvő nukleá-’ ris veszély elhárításáról és a fegyverkezési hajsza megfékezé­séről’. FRANCIA SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUS A nemzetközi szolidaritás jegyében A francia CGT szakszervezeti szövetség Lille-ben folyó kong­resszusának hétfő esti ülése a dolgozók nemzetközi szolidaritá­sának jegyében zajlott le. Pierre Gensous, a CGT szövetségi tit­kára hangsúlyozta, hogy a nem­zetközi szolidaritás a CGT tevé­kenységének szerves részét alkot­ja. A különböző országok dolgo­zói saját országaikban vívott har­cukkal egymás küzdelmeit is tá­mogatják, és ez ré hatalmas moz­galommá ötvöződve — világmé­retekben érezteti hatását. Ez jel­lemző a dolgozóknak a békéért folyó harcára is, ma erre a harc­ra kell fordítani a legnagyobb fi­gyelmet, mert a fegyverkezési hajsza soha nem látott méreteket öltött. Gáspár Sándor, a Szakszerve­zeti Világszövetség elnöke a vi­lágszövetség üdvözletét tolmá­csolta a kongresszusnak. Hang­súlyozta, hogy a CGT munkáját a nemzetközi szakszervezeti köz­vélemény mindig nagy figyelem­mel kísérte. A CGT-nek mindig megvolt és ma is megvan az a képessége, hogy munkájában szerencsésen ötvözze a dolgozók napi érdekeiért kifejtett tevé­kenységét a távlati harc célkitű­zéseinek meghatározásával. Gáspár Sándor ezután a Szak- szervezeti Világszövetség X. kong­resszusáról szólva hangsúlyozta, hogy a kongresszus napirendjén a dolgozókat közvetlenül foglal­koztató problémákon kívül sze­repeltek az egész emberiséget foglalkoztató nagy kérdések is. így a kongresszus meghatározta, mi a tennivalója a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a béke biztosítása érdekében, és pontosan megfogalmazta a nem­zetközi szakszervezeti mozgalom osztálycélkitűzéseit is. A kong­resszusnak a világ minden tájá­ról Havannába érkezett résztve­vői egyértelműen kifejezésre jut­tatták, hogy a dolgozók, a mun­kások előtt nincs más alternatí­va, csak a szocializmus. EGV FORRADALMI ÉLETŰT TABLÓJA [ 2. Peruik munkásai emlékeznek • Szobarészlet a Dimitrov-múzeumban. A dimitrovi életút első jelentő­sebb forradalmi állomása az 1906- os perniki bányászsztrájk volt: a 37 napos munkabeszüntetést ő irányította és .vezette győzelemre. Ebben a fontos bányavárosban alakult meg az első bulgáriai marxista kör, amelynek tagjai a legértelmesebb, legöntudatosabb bányászok közül kerültek ki. Amikor az 1905-ös oroszországi forradalom hatására Pernikben is nyugtalanság támadt, a kör tag­jait letartóztatták. A helyi párt- alapszervezet és a szakszervezeti vezetőség sztrájkot hirdetett: a munkások nyolcórás munkaidőt, a szervezkedési jog megadását, az elbocsátottak visszavételét köve­telve megszállták a bányákat. A szófiai rendőrség nagy erők­kel vonult ki Pernikbe. A sztrájk­ban részt vevők családját kila­koltatták. A letartóztatottakkal szemben brutális erőszakot alkal­maztak, magát Dimitrovot is le­tartóztatták, sőt, amint a korabe­li sajtó beszámolt róla, kétszer is merényletet kíséreltek meg elle­ne. A sztrájkoló bányászok mögé felsorakozott az egész ország munkássága. Tüntetésekkel petí­ciókkal tiltakoztak az állami ter­ror ellen, élelmiszerrel, gyűjté­sekkel segítették a perniki bá­nyászok családjait. Az országos összefogás és a pernikiek követ­kezetes harca végül is meghozta a győzelmet: a dolgozók követe­léseit teljesítették. Lenin egyszer azt mondta: nehezebb egy szak- szervezeti sejtet létrehozni, mint egy csatát megnyerni. Nos, Di­mitrov a perniki sztrájkban: győ­zelmes kivívása után kifogyhatat­lan energiával látott hozzá a szakszervezeti mozgalom, az Ál­talános Munkás Szakszervezeti Szövetség szervezéséhez, a külön­böző szakmai szervezetek kiépí­téséhez. Agitált, cikkeket, tanul­mányokat írt. | Pernik a felszabadulást követő évtizedek során sokoldalúan fej­lődő ipari központtá vált. Az or­szágos fontosságú feketeszén-bá­nyászat mellett jelentős az acél­ipara és a gépipara. Százezer la­kosa közül 28 ezer ipari munkás, 12 ezer bányász őrzi híven a di­mitrovi hagyományokat. Pernikben elkalauzoltak a „Kitüntetettek és munkában élen­járók” klubjába, amely a város és környéke legjobb ipari munká­sait, bányászait tömöríti. Bulgá­riában 68-an viselik a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, közülük 28 Pernikben él. A klubtagság semmilyen kiváltságot nem jelent, célja a tapasztalatcsere, a tudo­mányos és technikai ismeretek elterjesztése, a munkásutánpótlás kiválasztása és nevelése. A klub­tagok száma 920, az elnök M. Ga­tev, nyugdíjas műszerész, a Szo­cialista Munka Hőse. — Tízszer annyi itt a kiváló munkás, mint ahányon klubtagok vagyunk — mondja. — Ebben a helyiségben ugyan csak ötvenen férünk el, de igazi tevékenysé­günk nem itt folyik, hanem az iskolákban, üzemekben, kulturhá-1 zakban. Az 1906-os harcosok közül már nemigen élnek Pernikben, de a klubban több olyan idősebb bá­nyásszal, kohó- és gépipari mun­kással találkoztam, aki személye­sen ismerte Dimitrovot, többször találkozott vele a felszabadulás után. A. Angelov vájár például, aki 1951-ben kapta meg a Szocia­lista Munka Hőse kitüntetést, tagja volt annak a perniki mun­kásküldöttségnek, amelyet Di­mitrov hazatérte után 1945-ben elsőként fogadott. Egy másik klubtag, A. Sztoikov 1947—48-ban többször is találkozott / a bolgár nép nagy személyiségével. — Nagyon kedvesén fogadott bennünket, valamennyiünkkel kezet rázott, frissítővel kínált, de aztán nagyon hamar rátért a lé­nyegre — emlékezik vissza Sztoi­kov. „Adjatok több szenet, mást nem is kérek tőletek”, ? mondta. Hát Pernik adott is. Vasvári Ferenc (Következik: 3. Harc a törpe vádlókkal) Megállapodás a tűzszünetről és a csapatkivonásokról Buenos Airesben tegnap hivata­losan bejelentették, hogy az ar­gentin és brit katonai képviselők megállapodtak a tűzszünetről és a csapatok kivonulásáról. Az argentin erők „megadták magukat” a brit csapatoknak. Az argentin egyesített katonai főpa­rancsnokság 165. számú közlemé­nye a következőképpen fogalmaz: „Június 14-én találkozott egymás­sal Jeremy Moore brit parancsnok és Mario Menendez tábornok, a Malvin-szigetek katonai helyőrsé­gének parancsnoka. E találkozás során megfogalmaztak egy ok­mányt, amely meghatározza a tűzszünetnek és a csapatok yisz- szavonásának feltételeit. A doku­mentumot akkor teszik majd köz­zé, ha annak szövege rendelkezés­re áll” — hangzik a közlemény. A falklandi válság 75. napján a szemben álló felek tehát tűzszü­netet kötöttek. A fejleményekről hétfőn késő este Margaret Thatcher miniszter- elnök tett rövid nyilatkozatot a parlamentben. Elmondta, hogy az elmúlt éjszaka lezajlott újabb tér­nyerés nyomán a brit csapatok a falklandi főváros külső pereméig nyomultak előre. A bekerített ar­gentinok tömegesen hajították el fegyvereiket, több helyütt kitűz­ték a fehér zászlót. A brit katona­ság parancsot kapott, hogy ne tü­zeljen, legfeljebb akkor, ha ezt az önvédelem teszi szükségessé. Thatcher asszony nyilatkozata azzal végződött, hogy „tárgyalások folynak a keleti és nyugati Falk- land-szigeten tartózkodó argentin erők fegyverletételéről”. A tárgyalások Walters brigád- tábornok és Menendez tábornok, a falklandi brit szárazföldi erők helyettes parancsnoka, illetve az argentin védők parancsnoka kö­zött folytak, illetve folytatódnak azután, hogy Menendez visszatér Buenos Airesből, ahol a juntát tá­jékoztatja a hadihelyzetről. A brit hadügyminisztérium ille­tékesei szerint a fegyverletétel! tárgyalásoknak „semmiképpen sem lehet” témája, hogy az ar­gentinok esetleg fegyvereikkel együtt távozzanak. Nem világos azonban, hogy ilyen körülmények között a brit fél miért ragaszkodik a „nem feltétlen fegyverletétel”- minősítéshez. John Nőtt hadügyminiszter hét­főn, valamivel éjfél előtt azt mondta, ,súgy fest, hogy a háború­nak vége van”. A győztes kormányt a parla­mentben az ellenzék— a munkás­párt, a liberális és a Szociálde­mokrata párt — megtapsolta. A nyugat-európai közösség kor­mányai már tegnap érintkezésbe léptek egymással, hogy megszün­tessék az Argentína ellen hozott kereskedelmi tilalmi intézkedése­ket, amelyeket a falklandi válság kapcsán' Nagy-Britannia támoga­tására határoztak el. A közösség tíz tagországa ápri­lis 16-án teljes behozatali tilalmat rendelt el az argentin árukra és megtiltotta a fegyverek szállítását. Egy hónappal később, május 17-én nyolc tagország előbb egy héttel, majd meghatározatlan időre meg­hosszabbította a tilalmi intézke­dések hatályát. Olaszország és Ír­ország gyakorlatilag kivonta ma­gát a közösségi szankciók betar­tása alól, csak a fegyverszállítási tilalom fenntartására kötelezte magát. A „tízejt” külügyminiszterei hétfőn Luxembourgban összeül­nek, de az elnökséget betöltő Bel­gium külügyminisztériumának szóvivője nem zárta ki, hogy az Argentína elleni intézkedéseket már előbb megszüntetik. Ezt első­sorban Bonn és Párizs sürgeti. A NATO-központban örömmel fogadták a tűzszünet hírét, és an­nak a reménynek adtak hangot, hogy ezek után megnyílik a lehe­tőség a probléma „tartós rende­zésére”. Izrael a hadműveletek kiterjesztésével fenyegetőzik Az izraeli invázió tizedik nap­ján elviselhetetlen katonai, poli­tikai és lélektani nyomás neheze­dik a bekerített- Bejrútra. - -Mi­közben Philip Habib amerikai elnöki megbízott a tűzszünet és az esetleges izraeli csapatkivonás drasztikus feltételeit ismertette az ugyancsak körülzárt libanoni' elnöki palotában, Izrael részéről Ariel Sáron hadügyminiszter és Rafael Ej tan vezérkari főnök a hadműveletek folytatásával, ki- terjesztésével fenyegetőzött. Hétfőn nagyszámú izraeli harc­kocsi hatolt be a falangista mi­líciák uralma alatt álló terüle­tekre. megszilárdítva a Űamasz- kuszba vezető főútvonal ellenőr­zését. Az izraeli csapatok északi irányú előnyomulása arra enged következtetni, hogy Tel-Aviv — politikai kudarc esetén — a Be- kaa-völgy északi részében is fel­készül a Libanonban levő szíriai és palesztin erőik kiszorítására. Ellentmondó nyilatkozatok, cél­zatosan terjesztett rémhírek lát­nak napvilágot a Nyugat-Bejrút- ban bekerített, Sáron szerint 6000 főnyi palesztin gerilla sorsáról. Az izraeli vezetők egyfelől azt bizonygatják, hogy nincs szándé­kukban Bejrút bevétele, másfelől a palesztin erők és vezetőik fegy­verletételétől, kapitulációjától te­szik függővé a város ostromát. Dél-Libanonban — ahol Sáron szerint még mindig több tízezer palesztin és libanoni fegyveres tartózkodik — szintén folytatód­nak a felmorzsoló akciók. Külö­nösen heves harcokat jelentenek a körülzárt Szidon térségéből. A lakosságra nehezedő lélek- . tani nyomás része, hogy az izrae­li bombázások mind a főváros­ban, mind Dél-Libanonban súlyos zavarokat okoztak a víz- és áram­szolgáltatásban, a blokáddal pá­rosuló megszállás pedig lehetet­lenné teszi a sok ezer sebesült el­látását, elszállítását, a kifogyó­ban levő élelmiszer utánpótlását. Bej rútban az izraeli légierő le­bombázta a rászorulók segélyezé­sére korábban felhalmozott álla­mi készleteket. Áthidalhatatlan nehézségbe ütközik 700 ezer haj­léktalan menekült elhelyezése. A libanoni rendőrség adatai szerint eddig 9600 libanoni és palesztinai halálos áldozata, valamint 16 600 sebesültje van az izraeli agresz- sziónak. Az izraeli inváziós csapatok Bejrút bekerítése után nemcsak • a Damaszkuszba vezető, hadásza­ti fontosságú útvonal ellenőrzé­sét erősítették meg, hanem — a keddi csapatmozdulatok tanúsága szerint — a falangista milíciák egyetértésével és közreműködésé­vel a Kelet-iBej rútból északra ve­zető tengerparti utat is ellenőrzé­sük alá kívánják vonni. Ezen az úton könnyűszerrel megközelíthe­tő, az észak-libanoni Tripoli, a palesztin ellenállási mozgalom északi központja, ahol a szíriai békefenntartó erők is jelen van­nak. Ezzel az átkaroló hadmozdu­lattal gyaikbrlatilag az egész szí­riai—'Palesztin ellenőrzés alatt ál­ló terület bekeríthető. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Világbajnoki mérkőzések Magyarország—Salvador 10—1 (3—0) V.: Ebrahim Yousif Al-Doy (Bahrein) Góllövők: Nyilasi, Pölöskei, , Fazekas, Tóth, Fazekas, Ramirez, Kiss, Szentes, Kiss, Kiss, Nyilasi. Magyarország: Mészáros — Martos, Bálint, Garaba, Tóth — Mül­ler, Nyilasi, Sallai — Fazekas, Törőcsik, Fölöskel. Csere: Kiss és Szentes. Salvador: Móra — Castillo, Jövel, Rodriguez, Recinos — Huezo, Rugamas, Ventura, Hernandez — Gonzales, Rivas. Csere: Ramirez, Fagoago. A nagyon szerény képességű ellenféllel szemben a magyar válo­gatott 1 könnyed, tetszetős, önbizalmat növelő játékkal aratott megle­pően nagyarányú győzelmet. Peru—Kamerun 0—0. La Coruna, vezette: Wöhrer (osztrák) ­Peru: Quiroga — Duarte, Diaz, Salguero, Olachea — Velasquez, Cueto, Cubillas — Leguia, Űribe, Oblitas. Kamerun: NKono — Kaham, Onana, NDjeya, Mbon — Kunde, Abega, Mbida — Aoudou, Milla, Nguea. Nagy meglepetés a gól nélküli döntetlen. A peruiak továbbjutási esélye kicsi. Nem az eredmény, hanem a mutatott játék miatt. Skócia—Űj-zéland; félidő 3—0,. néhány perccel a lefújás előtt 5:2 Skócia javára. Ez maradt a végeredmény is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom