Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-13 / 110. szám
1982. május 13. • PETŐFI NÉPE Száz éve született Georges Braque Egy francia szobafestő családjában most száz éve; 1882. május 13-án látta meg a napvilágot az a Georges Braque, aki a modern festészet egyik vezéralakja lett, s aki elsőként mondhatta el magáról, hogy még életében befogadta müveit Párizs világhíres múzeuma, a Louvre. A Braque család előbb Argen- teuilben éli, majd a híres kikötővárosba, Le Havre-ba költözőit, és az ifjú piktor ott vette első rajzóráiit. 1900-ban — tehát alig tizennyolc éves ifjúként' — úgy érezte, hogy szűk neki az óceánparti világ, s Párizsba utazott kedve és tehetsége szerint palié- rozódni. Korábban — mint díszt tőfestő — szabadiskolába járt, majd már mint kiszolgált katona, az Ecole Des Beaux-Arts (szépművészeti akadémia) diákja lett. Mégpedig igen öntudatos, tehetségének értékéi idejekorán felismerő diákja; amikor úgy vélte, hogy amit kellett, megtanult, abbahagyta a vázlatolást, és 1905- ben műtermet bérelt. Ott, abban a párizsi kis termecskében festette meg azokat a tábláit is, amelyek révén a Fauves (vadak) el? nexezésű művészcsoport tagjai közé fogadta. Mit jellemző nevük mondja, valóban vadul lázadtak ezek a fiatal képzőművészek, mégpedig az akkor egyeduralkodó akadémikus ábrázolásmód ellen, s mindenekelőtt azért a jogukért, hogy ne magát a közvetlen látványt, hanem annak a személyesen értelmezett benyomásait örökíthesse meg. Braque például abbahagyta a szigorúan szerkesztett vonaltávlatok alkalmazását, ás helyettük — úgymond — felülről kezdett figyelni. Színei is kitisztultaké nem a természetben jelenlevő kevert színeket alkalmazta, hanem, ha úgy érezte’, hogy zöld az ég, hát akkor azt egységesen zöldre festette, és ha benyomásai azt diktálták, miszerint egy hegy vagy domb piros, hát e képződményeket is így vitte vászonra. Közkeletű szóval mondva, át- íita a látványt. Lázadását újabb lázadás követte: amiként' pálya- és kortársa, Picasso, 6 is rádöbbent arra, hogy világunk tulajdonképpen mértanias alapelemekből, azaz kis kockákból tevődik össze, s ezek szerint is kell ábrázolni azt. Ily módon kubista lett, tehát a rajzos szerkesztésre törekedve hengerformákká egyszerűsítette a fa- törzseket, a lombokat trapézokként jelölte stb. stb. Néhány év, és megint forradalmasított! Ekkor azt a tapasztalatát tette közzé, hogy nem szükséges minden hétköznapi tárgyat valahány ismérvével egyetemben megfesteni. Elég, ha a festő csupán utal rájuk, hiszen egy hegedűt testének hangnyílása, nyakának csigája is egyértelműen jellemez. Ez ismét csak korszakos jelentőségű felfedezés volt. Georges Braque 1914-ben bevonult katonának, súlyosan megsebesült, és csak 1916-ban kezdett ismét festeni. Mondani sem kell, hogy megint másként. A formák elaprózása helyett nagy síkok határozták meg az e korból való képeit. Évre év, évtizedre évtized — s festőnk ezek során is folyamatosan megújult: hol a tárgyak belső tereit bontotta ki, hol csiszolt gipszszalagokra festett; vagy alkalomadtán szobrászkodott. Az 1930-as évektől műtermét is odahagyta: a mediterrán tengerek partjain kereste témáit, köztük mindinkább az emberalakokat. Braque művészete sokak szerint ekkor teljesedett ki, hiszen képeinek nagy, színes csendjeiben az örökkévalóság igézete. jelenik meg... A most száz éve született festő a második világháború éveiben a Pireneúsok egy kicsiny falucskájában húzódott 'meg, majd amikor a csaták múltán visszatérhetett Párizsba, már nemigen lelte meg igazi önmagát. Életrajzírói szerint egyetlen új motívumot talált élete alkonyán: a madarat. Ennek szárnyrebbenéseit ismétél- getté, próbálta rögzíteni lapjain. Braque — ez a picassói rangú francia festő — 1963. augusztus 31-cn, a modern francia festészet immár elismert klasszikusaként hunyt el. A. L. KÖNYVESPOLC Körmendi Lajos: Barbaricum Nagyjából századunk eleje óta divat beszélni a költészet válságáról. mely jelzi a kimondott, s főképp a leírt szó hitelének a válságát, s emögött, az előidéző okok hátsó tartományában ott munkál az emberi kapcsolatok rendezetlensége. Furcsa ellentmondás, hogy ily módon bár a költészet feladata nem fogyatkozott, elvégezniva- lója számosabb, mint korábban bármikor, ám a szavak szaporodó meddőhányói alatt az eredeti jelentések eleven, tömör kincseket megragyogtató hajszálereire rátalálni egyre reménytelenebb. Hogy kit jegyzett el magának a pcézis, arra vonátkozóan végül is biztos fogódzónk van: azt, akinek a verseiben tettenérhetjük az anyanyelv újjászületését. Körmendi Lajos, aki évei számát tekintve talán nem is túl fiatal költő, a kevés számú kiválasztottak közül .való. Ha a Barbaricum című első kötetéről azt az alapbenyomást kellene rögzítenem, melyet a könyv a fogékony és az értékeket tisztelni tudó olvasóra tesz, alighanem így kezdeném: Végre egy költő, akinek verseibe büntetlenül belefeledkezhetem; a nyelvi zamatok — s nem lelemények, főképp pedig nem ötletek! — szerves részei a mondandó megformálásának. Körmendinek láthatóan nincs túl nagy szüksége a karácsonyfadíszként csillogó metaforák özönére. maga a költői dikció árad itt vérbőn, megejtően, le- f egy vérzőén. S folytatnám így: Könnyedén, vagy inkább erőlködés nélkül tud mai költő lenni, s persze pózok nélkül is, semmi szüksége arra, hogy mutogassa magát hejdenagy modernnek. Csak semmi cirkuszi ricsaj, hölgyeim és uraim, itt most komo. lyabb dolgokról van szó — sugallja nekünk a költő, s ez egyike a kevés számú sugalmazásának, mert hiszen a kimondó és nem az elhallgató költők közül való Körmendi — itt annyit közbeve- tőleg megjegyzek, hogy e két kategória nem annyira értékrendi, mint inkább alkatbéli különbségekre utal —. ám mindenképp üdítően hat az olvasóra, hogy a szerző nem gyötri sehol intellektuális, .vagy inkább csak annak vélt rejtvényekkel. Különben nyomon követhető, hogy önnön természete miként tudatosul a költőben, s miképpen, ad annak hangot, olykor csak egy-egy sor erejéig: „El a bútorozott szavak nyomorából.” Máshol pedig így: ,,ólöm az aranyruhás szavakat.” A nagykunsági szűkebb haza szülötte a költő. De még a gyö- keresedést. a törzsökösséget oly gazdagon megfogalmazó magyar költészetben is ritkaságszámba megy az a fajta azonosulás, amiként Körmendi szinte eggyé válik ezzel a zsíros földű, nehézkes, egyhangú tiszántúli virággal — a Barbaricum-mal. Ez mindenestől megmenti a költői szerepfelfogás ama veszedelmétől, hogy önmagát akként láttassa, mint a jövendő század korai előhírnökét, akinek balszerencséjére itt kell senyved- nie a huszadik század végi Mu- csán. (Csak zárójelben: nem egészen értékrendi dolgokról van itt sem szó, alkatbéli kérdés is, hogy ki miből mit hoz ki; Juhász Gyula a példa rá: lehet nagy költészet indíttatója az is, ha valaki szenved a kicsinyes vidéki miliőtől.) Fontosabb azonban az, hogy Körmendi megmenekül a hozzá jóval közelebb eső póluson leselkedő veszedelemtől is, jelesül attól. hogy szellemi horizontja leszűküljön e kicsiny tájra, s a dolgokat megítélő mércéjét e provincia léptékeihez, még inkább hivatalosnak tudott vagy vélt értékrendjéhez igazítsa. Költőnket ettől tehetségén kívül egészséges, azaz ösztönösen jó helyzetérzéke is megvédi. Mert nemcsak kimondó, de szembenéző költészet is az övé. Szolnoktól keletre egy közép-európai értelmiségi néz szembe a tribünlakókkal, s minden olyan tendenciával, mely még mindig gátja annak, hogy teljes emberként vehessünk részt mindabban, amihez itt közünk van. Mert ma még „díszlépések tiktakja méri időnket.” Körmendi költő, aki cselekvési tér, terep, lehetőség híján, tehát kényszerűségből értelmiségi, s aki folytonosan az idő és az el nem végzett feladatok drámai szorításában, sarkantyúzottságában él. (Kozmosz, 1981.) Hatvani Dániel A munkások hasznára Valóságos kis birodalom Bács-Kiskun legnagyobb építőipari vállalata, legújabb nevén a DUTÉP. Hatezer dolgozója Bajától Budapestig, mindenfelé megtalálható. Bizony, meglehetősen nehéz körülmények között dolgoznak; nyári forróságban és téli fagyban, esőben, hóban, viharban azok, akiknek szorgos munkája által benépesülhetnek az új iskolák, üzemelhetnek a gyárak, és lakásavatásra készülhetnek a családok. Miképpen művelődhetnek, szórakozhatnak szabad idejükben, erre a kérdésre kerestük a választ. Bánó István, a szakszervezeti- bizottság oktatási felelőse és Iványi János, a tömegpolitikai oktatás irányítója lelkesen magyarázza, mi- mindent tesznek annak érdekében, hogy a dolgozók életét megszépítsék. gazdagítsák. Szavaik nyomán a külső szemlélődő előtt plasztikussá válik egy nagyvállalat kulturális életének a sok- arcúsága. Könyvek, olvasók 0 Kellemes környezet a munkásszállás parkosított Mintegy tízezer kötet közt válogathatnak a művelődni vágyók. A kecskeméti munkásszálláson főállású könyvtáros tevékenykedik. Túrái Gábor örömmel végzi ezt a munkát, s a felettesei szerint hozzáértéssel. Írogat is, állandó munkatársa az üzemi lapnak. Évente általában nyolcvanezer forintot költenek a könyvállomány gyarapítására. Az idén ez ugyan felére csökken. Ugyanis kinőtték a könyvtár helyiségét; ma már szűknek bizonyul kedvelt intézményük. Ami a könyvek népszerűsítését illeti: nem várják, úgymond, a' „sült galambot”. Kiviszik az olvasnivalót a munkahelyekre is. Baján, Kalocsán, Halason működik letéti könyvtáruk. A bizományosok viszont eljuttatják a megvásárlásra javasolt kiadványokat. Évente sokoldalúan, alapos előkészítéssel szervezik a politikai oktatást. Ezáltal rendszeresen több ezer emberhez eljutnak. Jó alkalmak kínálkoznak arra, hogy megismerjék a dolgozók problémáit, gondjait, gondolkodását. Bács-Kiskun területén és a megyén kívül összesen negyvenhét helyen találhatók meg az oktatásban részt vevő csoportok tagjai. Iványi János erről ezt mondja: Az összejöveteleken nemcsak az a fontos, hogy jól felkészült előadók terjesszék a tudnivalókat, a politikai ismereteket. Arra is ügyelünk, hogy a tematikák kapcsolódjanak valamiképpen a munkahelyi élethez. S hogy sokféle visszajelzést kapjunk onnan a foglalkozásokon keresztül1. Klubok, szakkörök Évente összesen több mint félmillió forintot költenek szórakozásra, művelődésre. A. jóléti alap, a szakszervezeti bizottság költségvetése jó lehetőséget teremt a változatos kulturális élet kialakítására. Fotószakkör, KISZ-klub, színjátszó stúdió, citerazenekar található a vállalatnál. És az amatőrök klubja. A központban é3 a munkásszálláson egyaránt működnek együttesek, csoportok. Baján munkásklub, Kecskeméten a politikai filmklub keretében segíthetik saját művelődésüket az építők. A könyvtárszoba mellett színjátszó próbaterem, klubszoba, fotólabor is rendelkezésükre áll, és játékterem. Lehetőségük van kiállítások rendezésére is. Kedveltek az ismeretterjesztő előadások. Építészeti, egészségügyi, csillagászati és más témájú foglalkozásokat tartanak. A lézerbemutatót sokáig és sokan emleudvara. gették. Sok híve van az ismétlődő szellemi vetélkedőknek. Vendégek, kapcsolatok Az egyik munkás ezt mondta: — Mi nagyon nehéz munkát végzünk, sokszor igazán fáradtan érünk haza a szállásra. Higgye el, tudjuk, hogy művelődni is kell. De örömmel vesszük a szórakoztató kikapcsolódást. Ezért,/tapsoltunk jó szívvel Hofinak, Sas Józsefnek. Érthető á fenti vélemény. Ám a valóság kedvezőbb ennél. Mert egyrészt a kellemes — és tartalmas — szórakozás önmagában is jó dolog. Másrészt mert többek között vendégül láthatták az építők Buga doktort, 111 Márton csillagászt és másokat, akik a hasznos tudnivalókat továbbították számukra. És előadásokat hallottak egyebek között Iránról, Spanyolországról, és Mongóliáról. A munkásszálláson hetenként van filmvetítés. Ilyenkor százan, kétszázan, nemegyszer háromszázan ütnek a nézőtéren. Jó a kapcsolatuk a moziüzemi vállalattal, a TIT szervezeteivel. □ □ □ • Mindig akad látogatója a játékteremnek. (Pásztor Zoltán felvételei) Talán meggyőző mindaz, amit fentebb elmondottunk. Kétségtelenül meglevő eredményeikről árulkodnak az említett . adatok. ^Természetesen akad pótolnivaló is még, éppen elegendő. Lehetne több mozi- és színházbérletes. Még többeket be kellene kapcsolni az olvasási mozgalomba. Olykor-olykor bizony lehetne népesebb közönsége az úgymond komoly műfajú rendezvényeknek. Ezt a vállalat kulturális életének irányítói tudják. Jól tudja az a kilenctagú művelődési bizottság is, amelynek tagjai eddig is figyelmet érdemlő eredményeket tudtak felmutatni. Az új lehetőségeket, a célravezetőbb módszereket kereső igyekezetüket csak üdvözölni tudjuk. Varga Mihály Baján népszerű a tudomány A év első négy hónapjában több mint nyolcszáz TIT-előadás hangzott el Báján, és a városi-járási szervezet kilencven új szerződést kötött a helybeli üzemekkel, intézményekkel, társadalmi szervezetekkel — összesen mintegy félmillió forintos értékben. Ezek révén jelentősen bővült az együttműködés például az MHSZ városi-járási szervezetével, amely a TIT-előadások segítségét is igénybe véve igyekszik megalapozni a katonai szolgálat előtt álló fiatalok honvédelmi ismereteit: ennek érdekében legutóbb 150 előadásra kötöttek szerződést. Igen sok vállalat kér segítséget a különböző gépkezelői tanfolyamok szervezéséhez, a vezetői tovább képzések lebonyolításához. Ez utóbbinak köszönhető, hogy a csillagászat, a néprajz és egyéb népszerű témakörök mellé most a retorika is felsorakozott. Hangszeraukció előtt... • Ritka hangszerek felvásárlásával készül a Bizományi Áruház Vállalat a májusi aukcióra, ' amely ebben a „műfajban” az első lesz Magyarországon. Felvételünk a BÁV „Szignál” Hangszeráruházában készült. A képen: Gitárlant. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) A NÉPSZÍNHÁZ AJÁNLATA A Népszínház szervezési osztálya jó előre megküldte szerkesztőségünknek a következő, 1982/83-as műsortervét. A művelődési intézményeknek s a színházat kedvelő közönségnek egyaránt kedvében akarunk jármi, amikor nyilvánosság elé tárjuk az országot járó intézmény tervét. Szeptembertől az alábbi darabokkal lépnek majd a közönség elé: Tordon Ákos: Skatullyácska királykisasszony, mesejáték. Szigligeti—Sárközi: Liliomfi (zenés jáiték), Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom (színmű). Lázár Ervin: A hétfejű tündér (mesejáték). Gyárfás Endre: Márkus mester ezermester (mesejáték), Ár- gyélus királyfi. Eredeti népmesék felhasználásával színpadra írta: Malgot István. Mark Twain—MaL got István- Tamás úrfii kalandjai. Offenbach: Hoffmann meséi (opera). V FÉLMILLIÓ MŰVELŐDÉSRE, SZÓRAKOZÁSRA • Leányportré. X
