Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évi. 107. szám Ára: 1,40 Ft 1982. május 9. vasárnap MÜf^A.KÖtBEN • Még mindig szükség van a gőzmozdonyokra. A kecskeméti körzeti üzemfőnökség vontatási részlegében a még megmaradt nyolc mozdony javításán, karbantartásán dolgozik Széles Fe­renc, aki 1954 óta szereli a különböző gőzmozdonyokat. A Ga­garin szocialista brigád tagja, sok fiatál tanulta keze alatt a szakmát — de mint mondja —, sajnos kevesen maradtak meg emeltet a nehéz munka mellett. (Pásztor Zoltán felvétele) Százezer hektáron földben a kukorica A szokásosnál jóval kevesebb csapadék és rendkívül alacsony hőmérséklet jellemezte az elmúlt hetek időjárását. Az agrometeo­rológiai állomás mérései szerint; egész áprilisban mindössze 8,3 C- fok volt a középhőmérséklet, ami 74 százalékát tette ki a sokévi átlagnak. Ez az időjárás eléggé hátráltatta a tavaszi munkát, mindenekelőtt a fagyra érzékeny növények vetését, megeredését. Sok helyen tett jelentős kárt az ültetvényekben az erőteljes éjsza­kai lehűlés. Ilyen körülmények között mű­szakilag gondosan felkészülve várták az időjárás változását me- gyeszerte a nagyüzemek és kis­gazdaságok. A vetési mélységben ugyanis a talajhőmérséklet ápri­lisban sem érte el a szükséges átlagértéket, csupán annak 73 százalékát. Végre április utolsó és május első napjaiban kezdett emelkedni a hőmérséklet. Gyors ütemben dolgoztak Katymáron, Hercegszántón, Madarason, Mély- kúton és Bács-Kiskun északi fe­lében is a kukorica-., napraforgó­vetők — általában több műszak­ban. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának legutóbbi értékelése szerint befe­jeződött a burgonya ültetése, a napraforgó vetése. Száz és félezer hektáron földbe került a kukori­ca, s 14 500 hektáron a zöldség­félék vetőmagja. E hét végéig összesen 143 150 hektárt vetettek. Ezen a héten már számos gaz­daság szakemberei ellenőrizték a tavaszi vetésű növények csírá­zását, fejlődését. Általánosságban nem károsodott a hetekkel koráb­ban elvetett napraforgó és a ku­korica vetőmagja a hideg idő­szakban, de nem is fejlődött. A kiskunhalasi járás szakemberei“ ugyanakkora csírát találtak az április fordulóján elvetett kuko­ricán, mint a május első napjai­ban földbe került magvakon. Amíg nem volt meg a szükséges talaj- és külső hőmérséklet, s hiányzott a nedvesség, addig ki sem kelt és nem fejlődött a nö­vény. Tanulság lehet ez a jövőre nézve is. A szakemberek az őszi kalá­szosok téli és kora tavaszi károso­dását is megvizsgálták. A búzá­nak másfél, a rozsnak két. az őszi árpának nyolc és fél százaléka fagyott ki. A mezőgazdaságilag művelt területet 3300 hektáron borította belvíz, ebből április vé­géig csupán 1600 hektárt tudtak félszántani, ./bevetni. Ballagó diákok A ballagás szó ma is a közép- iskolások hagyományos búcsúzá­sát juttatja eszünkbe. Érzelmes, ünnepélyes dalokat énekelve új­ra, utoljára' fölkeresik tantermei­ket, elköszönnek második ottho­nuktól. Kart karba öltve, virág­csokrokkal megpakolva, a kisebb diákok, szülők, rokonok, barátok sorfala közt 14 éves fiúk és lá­nyok, diplomázó főiskolások és egyetemisták is körbejárják tan­intézetüket, de ma is elsősorban az érettségihez kötődik e szép hagyomány. így lesz a jövőben is, noha nem olyan éles határvonal egy-egy if­jú életében a középiskola sikeres elvégzését tanúsító oklevél, mint hajdan. Az érettségizett szárma­zásától függetlenül a középosztály tagjának érezhette magát, elő­jogokra tett szert, más megszólí­tás illette, mint aki csak elemi­ben vagy polgáriban , okosodott, megkülönböztetett bánásmódra tarthatott igényt a katonaságnál. A társadalmi rang fényét persze az elhelyezkedés, a megélhfetés nehézségei hamar elhalványítot­ták. Így tűnhetett a búcsúzók szá­mára az iskola a gondtalanság, a fiatalos remények idilli szigeté­nek, ezért érezhették: más közeg­ben — ahogyan mondták —, „a nagybetűs életben” folytató­dott sorsuk, amelyben már az egyéntől független körülmények döntöttek, befolyásolták az ér­vényesülést. Ma sem felhőtlen a fiatalság holnapja. Csökkent valamelyest az érettségi rángja, hiszen majd a fölvételin dől el: ki tanulhat tovább. Munkanélküliségtől sen­kinek sem kell tartania, de nem találkozik olyan könnyen egyéni vágy, szándék és népgazdasági, nagyközösségi érdek, mint egy­két évtizede. A világ is borongó- sabb, mint amikor a mostani kö­zépnemzedék búcsúzott, örvende­tes és megnyugtató, hogy a mai fiatalok sok tekintetben éretteb­bek, mint mi voltunk. Az életmód átalakulásának köszönhetően előbb kerültek kapcsolatba a társadalmi problémákkal. Majd mindnyájan dolgoztak már épí­tőtáborban, üzemben, gazdaság­ban, többségük célokat követ ke­mény elszántsággal. Illetlenség volna, ha az 1982-es ballagáskor szóvirágokkal kö­szöntené lapunk az idén végzőket, tanáraikat és szüleiket. Az Erdei Ferenc Művelődési Központbem szombaton a kora délelőtti órák­ban közös ünnepségre össze­gyülekezett sok száz kecskeméti érettségizőt dr. Adorján Mihály, a megyeszékhely tanácsának tit­kára, a nagyváros párt- és taná­csi vezető testületéi nevében bú­csúztatta : „Feladatotok tovább építeni — az idősebbekkel együtt — azt a tudást, amely képessé tesz benneteket arra, hogy hol­nap egy, jelenleginél még fejlet­tebb társadalmat teremtsetek. Mennyi a dolgunk, míg kis ügyeink és erőtnyelő mammut- gondjaink megoldódnak! Mennyi eddig nem tudott törvényt át­élünk még!” Ilyen gondolatokkal, útrava- lóval ballagtak az európai béke harminchetedik esztendejében országszerte és megyénk közép­iskoláiban. A bajai Frankel Leó Gimnáziumban huszonhat távo­zót üdvözölt a Búcsúzunk és a Wir nehmen Abschied! felirat, a kiskunfélegyházi gépészeti szak- középiskola hatvannyolc érettségi­zője (képünk) erős akarattal és felelősségtudattal készül életpá­lyájára, mint a többi búcsúzó if­jú diák, akikre még sok szép ta- nulnivaló vár. Békességes hol­napot, jó egészséget, harmóniát, boldog munkát, szellemi gyarapo­dást, és minél gondtalanabb hét­köznapokat kívánunk az ősi kun- szentmiklósi, kiskunhalasi a fia­tal tiszakécskei, kiskunmajsai, bácsalmási középiskola; vala­mennyi végzős diák és mindnyá­junk számára. Ünnepségek a győzelem napján • Koszorúzás Budapesten, a Szabadság téri emlékműnél A győzelem napját ünnepük a hét végén a szovjet emberek: or­szágszerte megemlékeznek a fa­sizmus fölött 37 évvel ezelőtt ara­tott győzelem évfordulójáról. A megemlékezések egyik köz­pontja az ismeretlen katona sír­ja a Kreml falánál. Már pénteken egymás után jelentek meg itt az- * egykori harcosok küldöttségei, a moszkvai üzemek, intézmények delegációi, hogy az emlékművön elhelyezzék a megemlékezés virá­gait. Az ismeretlen katona em­lékművét 15 évvel ezelőtt, 1967, május 8-án avatták fel. Az egy­szerűségében is impozáns vörös márványlap, az örökmécs alatt a Moszkva védelméért vívott har­cok egy ismeretlen 'halottja fek­szik: az 1941 telén elesett hősök egyik tömegsírjából, a Moszkvá­tól Leningrádba vezető útvonal 41. kilométerénél levő sírból hoz­ták át maradványait Szombaton és vasárnap újabb koszorúzáso­kat tartottak, illetve tartanak a sírnál, elhelyezik koszorújukat a szovjet fegyveres erők vezetői, az egykori veteránok is. Országszerte megkezdődtek á veterántalálkozók, az egykori ala­kulatok harcosainak hagyomá­nyos összejövetelei. A szovjet főy városban például a Gorkij parii lesz a találkozó egyik központja. Itt mindkét napon át a Honvédő Háború idejét felelevenítő kultu­rális programokat is tartanak. Ve­terántalálkozókra kerül sor Ki- jevben, Minszkben, Novorosz- szijszkban és sok más városban. Az ünnepi megemlékezéseket ki­állítások, színházi és filmelőadá­sok egészítik ki. A moszkvai Mű­vész Színház például a győzelem napján Riscsin Szerelvény a hát­országba című darabját játssza, kamaraszínházában a Moszkva ■hősi védelméről szóló „Voloka- lamszki országút” című színmű­vet, amely Alekszandr Bek,regé­nye román készült. A Kisszín- ház Konsztantyin Szimonov „Orosz emberek” című színművé­vel emlékezik a háború hőseire. Hasonlóképpen a Honvédő Hábo­rú nehéz napjait felelevenítő fil­meket játszanak a mozik nagy ré­szében. A győzelem napján, vasárnap, népünnepélyeket tartanak. Este tűzijáték zárja le a megemléke­zést Moszkvában és sok más nagy városban. A fasizmus fölött aratott győze­lem 37. évfordulóján szerte a me­gyében, így Kecskeméten is ko- szorúzási ünnepséget rendeztek a szovjet hősök emlékművénél. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet egy­ségek képviseletében ■ Nyikolaj Dmitrijevics Tabunov vezérőr­nagy, Leonyid Szergejevics Zolo­tov gárdaezredes és Alekszandr Dmitrijevics Tyelbuhov gárdaal­ezredes helyzete el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit. A Ha­zafias Népfront Bács-Kiskun me­gyei, illetve Kecskemét városi Bi­zottsága képviselői szintén elhe­lyezték megemlékező koszorúikat az emlékmű talapzatán. A kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság tagcsoportok, majd a város dolgo­zói virággal fejezték ki kegyele­tüket a hazánk felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák emléke előtt. A koszorúzási ün­nepség az Inter.nacionálé hang­jaival ért véget. Tegnap délelőtt megkoszorúz­ták a vasútkerti szovjet hősi em­lékművet és koszorúzás volt a Bu­dai úti szovjet hősök temetőjében is. Irattömeg vagy mikrofilm mondanunk, a megvalósított 3 M- (amerikai) és Pentakta (NDK) mikrofilmkészítő 16 és 35 milli­méteres rendszer kihasználása nem teljes. Ennek oka a sok ira­tot, rajzot ..termelő” intézmé­nyeinkben meglévő személyi el-, lenérzéseken túl a rosszul alkal­mazott költségcsökkentési szán­dék. (összehasonlításul: egy négy­zetméter irattári tárolóhely leg­egyszerűbb kivitelben, legkeve­sebb 10 ezer forint. Viszont egy folyóméter irat — körülbelül 5 ezer oldal —, két filmkazettára elfér: egy oldal költsége 37 fil­lér. A kazetta mérete: 10x10x2 centiméter. A kapható olvasóké­szülékek ára: 9—27 ezer forint.) A célszerűség diktálta, hogy az ügyfelék egy része nem megyénk­ből való, mint a Magyar Rádió, vagy a Baranya megyei Tanács. Ezek irattári anyagát visszame­nőleg és folyamatosan fényképe­zik mikrofilmre Kecskeméten. A megyei kórház rendelőintéze­te 1977-től önálló mikrofilmtech- riikai részlege évi 30—40 ezer be­teg teljes írásos dokumentációját tárolja kicsinyítve (mikrokártya). A tervek között szerepel a vissza­keresés, adatlehívás számítógép­pel történő kombinálása, amikor irodai képernyőn találkozhat majd az ügyintéző és ügyirat, az orvos és kórlap. A mikrofilmtechnikai központ munkájáról képösszeállítást köz­lünk lapunk harmadik oldalán. **!», Tanácsi intézményeknél az or­szágban elsőként Bács-Kiskunban alakult meg a Mikrofilmtechnikai Központ 1975-ben. Kísérleteinek, munkájának cél­ja a korunkra jellemző hatalmas irattenger tavacskává kicsinyíté­se, s nem mellékesen az iratke­zelés egyszerűsítése, fizikai és anyagi erőink kímélése. Meg kell • Mikrokártyán a kórlap. A mezőgazdasági nagyüze­mek különböző termőhelyi adottságnak. Egyesek mostoha körülmények között termel­nek, mások jó földeken gazdál­kodnak. Az éghajlati és csa­padékviszonyok is különböző­ek. Mindezek befolyásolják gazdasági fejlődésüket. Ezért is differenciálódnak az üze­mek. Természetesen nemcsak az objektív körülmények okoz­nak gondot, hanem gyakran a szubjektivek is. Nincs elegen­dő szakember, jól képzett irá­nyító. A megyében kedvezőt­len adottságok, valamint ala­csony jövedelmük miatt 67 kö­zös gazdaság kap állami támo­gatást. Nagyrészük a Homok­hátságon van. A különböző ütemű fejlődés alapján a kapcsolatok sajátsá­gos formája alakult ki, ame­lyet úgy határoztak meg nap­jainkban, hogy az erősebb se­gítse a gyengét. Az egyik leg­égetőbb gond, a már említett szakemberhiány. A Kiskunsá­gi Mezőgazdasági Szövetkeze­tek Területi Szövetségének körzetében számos vezetőt ad­tak a jobban gazdálkodó me­zőgazdasági nagyüzemek, köz­tük állami gazdaságok, az ala­csonyabb jövedelműeknek. Az együttműködés azonban ennél jóval szélesebb körű. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság és a Kossuth Terme­lőszövetkezet jó példát szolgál­tat arra, hogy egy erősebb nagyüzem milyen sokféle tá­mogatást nyújthat. Az évek óta mérleghiánnyal küzdő Kossuth Termelőszövetkezet­nek nemcsak szakembereket adott, hanem gépeket, eszkö­zöket is. Sőt, együttműködnek különféle gazdasági társulá­sokban is. A megyében a rét­es legelöterület kihasználatlan számos gazdaságban. A hasz­nosításnak az is egyik módja, amit Izsákon tapasztaltunk, ahol az állami gazdaság a fü- löpházi Zrínyi Szakszövetkezet gyepterületein legelteti sZarvas- marha-állományának egy ré­szét. Hosszan lehetne sorolni a példákat. Az alacsony jövedel­mű és a magas színvonalon gazdálkodó nagyüzemek között eddig alig alakult ki mezőgaz­dasági jellegű együttműködés. Erre most megvan a lehetőség, kooperáció a kedvezőtlen adott­ságú üzemek tartalékainak ésszerűbb kiaknázását ered­ményezi. Például közösen fel­újíthatnak kihasználatlan vagy elavult technikájú állat­férőhelyeket. Ez esetben a kö­zös használat, a termelésben való együttműködést is jelen­ti. A kibontakozást az 1982. január 1-től életbe lépett sza­bályozók is segítik. Például a kedvezőtlen adottságú nagy­üzemekben, a gazdasági társu­lásban előállított termékek ár­bevétele után ugyanúgy elszá­molható az árkiegészítés, mint­ha önállóan termelték volna. A magas színvonalon gazdál­kodó nagyüzemeknek a terme­lési kooperációban való érde­keltségét az is növeli, hogy a gazdasági társaságban előállí­tott nyereség után az alacsony jövedelműek feltételei szerint adózhatnak. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, vala­mint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a közelmúlt­ban tájértekezleteken vitatta meg, a mezőgazdasági nagy­üzemek differenciálódásával kapcsolatos tapasztalatokat. Ezeken a tanácskozásokon is­mertették azokat az állásfogla­lásokat, határozatokat, amelyek a legutóbbi időben születtek a jól gazdálkodó és az alacso­nyabb jövedelmű gazdaságok együttműködésére. Ez utób­biak körének kiszélesítésére az eddigieken túl további intéz­kedések várhatók. Kereskedő Sándor H. N. (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom