Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-07 / 105. szám

1983. május 7. • PETŐFI NÉPE • 5 VITASSUK MEG: Mi legyen a Centrumban? Tehát a levelek: Jeleztük már, hogy érkeznek, méghozzá szép számmal, tartalmukat tekintve pedig többnyire két vé­lemény, két fő lehetőség — a kávéház és a könyvtár — kö­ré csoportosulva. Ha az eredményt sportszerűen kellene megállapítani, azt mondhatnánk: a két tábor képviselőinek '„összecsapása” — már ami a jelentkezők számát és érveit illeti — jelenleg döntetlenre áll. De nézzük sorjában. Az első borítékot Centrum­ügyben az Alföldi TÜZÉP Vál­lalat szállítási osztályának hat nődolgozója adta postára, április elsején. Igen. tömören fogalmaz­tak: „örömmel olvastuk a már­cius 31 -i számában megjelent vi­tacikket. Szeretnénk, ha azr A változat — az úgynevezett iro­dalmi kávéház — valósulna meg. Legalább kulturált körülmények között tudna mindenki kávézni, olvasni, szórakozni, pihenni stb.” A következő napon jelentkezett Erki Jánosné, a Petúr bán utca I. szám alól. Írását rövidítés nél­kül idézzük: „Mindig nagy ér- leklödéssel és figyelemmel bön­gészem a városunk fejlődéséről száló cikkeiket. Így most a régi Centrum Áruház sorsa is érdkel. Örömmel veszem Nagy Ferenc­nek, az Aranyhomok Szálloda igazgatójának elképzelését, Kecs­kemét megyeszékhely volta és megnövekedétt idegenforgalma szerintem is indokolja egy ex­kluzív kávéház vagy söröző léte­zését, előtte természetesen kert- helyiséggel. Gondolom, a terve­zők járlak már Ausztriában, és láttak rá elég példát. A műszaki osztály helyén talán elférne még az idegenforgalmi hivatal is. Bár­mennyire mezőgazdasági áruter­melők vagyunk, kérem ne te­gyék a főtér kellős közepére a termékbemutatót, és az üzletkö­tésre alkalmas helyiséget! A me­gyei könyvtár is nagyon fontos és mielőbbi megvalósításra váró feladat, de ha jól körülnézünk, esetleg találunk máshol is meg­felelő épületet számára.” Varga Lászlóné, a Tinódi utca 13-ból már más húrokat penget. Nagyon elszomorítónak tartaná, ha a templomra támaszkodó épü­letben „kettős funkciójú — nap­pal kávéház, éjszaka bár — ven­déglátó üzemegység” lenne, és ha „a kirakatokban hangosított vá­rosismertető diafilmeket vetíteté- nek”. Mint írja, észre kellene már venni és elgondolkpdni azon, hogy a Nagytemplom szomszéd­ságában is van egy hasonló, nyá­ron fülsiketítő zenét árasztó, tö­megeket megbotránkoztató léte­sítmény, az Aranyhomok .terasza. Nem hjszi, hogy bárkinek — vá­roslakónak vagy bámészkodó turistának— is megnyugtató lát­vány lenne a református temp­lommal egybeépült zajos söröző, vagy éjszakai mulató. Sokadma­gával meghallgatást és megértést kérve a negyedik alternatívára, a város kultúráját és jó hírét szol­gáló könyvtárra szavaz. Ide másolunk még egy levelet, feladója dr. Katona Piroska, nyu­galmazott középiskolai tanár (Jó­kai u. 32.). Soraiban új színt, új ötletet véltünk felfedezni. „Szívem szerint azt válaszol­nám : bontsák le, mint a. Barátok temploma körüli boltokat, így szabaddá válna Kecskemét egyik legrégibb műemléképületének kb. száz éve üzletsorral eltakart ol­dala. Sajnos, azonban mi sem le­hetünk kevésbé anyagiasak, mint múlt századi eleink. Bontás he­lyett tehát a legkisebb költség­gel járó felhasználásra szavazok: helyezzék oda a megyei könyvtá­rat! Ügy'gondolom: az áruház el­adótere — 'a kirakatok mélysé­gével megtoldva —, galériái, rak­tál- és irodahelyiségei a jelenle­ginél jóval nagyobb teret nyúj­tanának a könyvtárnak. Érde­mes lenne ideiglenesen oda-1 költöztetni, hiszen az új megyei könyvtár felépítésének ideje még eléggé bizonytalan. A könyvtár helyére szerintem, és egy régeb­bi terv szerint is, a most haj­léktalan — bár az új várostér­képen Csongrádi utca 13. szám alatt feltüntetett — Patika Mú­zeum kerülhetne. Semmiképpen sem helyeselném, ha a vendég­látó vállalat kapná meg az épü­letet. Van szórakozóhely több is a főtéren, a sétálóutcában és az új városközpontbaij. Szeret­ném, ha a centrumban a közmű­velődés intézménye lelne ott­honra.” Továbbra is várjuk — nemcsak kecskeméti! — olvasóink írásba foglalt észrevételeit, javaslatait. A kérdés még nyitott: mi legyen a Centrum Áruház jövő évben megüresedő helyén? K. F. A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Horák Béla Horák Bélát sokan ismerik Bács-Kiskun megyében, s a me­gyehatáron túl is. Izig-vérig nép­művelő, mozgékony, cselekvő em­ber. A közművelődés néhéz tere­pének, a műszaki és természet- •tudományos ismeretterjesztésnek a?, elkötelezettje._Szervezője és vezetője a kecskeméti, Erdei Fe­renc Művelődési Központ műsza­ki és természettudományos stú­diójának. Kezdettől az intézmény apparátusában dolgozik. Negy­venhét éves. Sok mindent elért már, mégis állandóan újabb tér­vek foglalkoztatják. — Hogyan latt népművelő? — kérdezem elsőként. —Tekervényes úton. Érettségi után fizikai munkákat végeztem egy ideig Kecskeméten, Budapes­ten és másutt. Aztán képesítés nélküli nevelőnek szegődtem Bu­gac község iskolájához. A köz- művelődéssel tulajdonképpen már ott eljegyeztem magamat, ugyanis megbíztak a művelődési ház vezetésével is. Később gé­pész üzemmérnöki diplomát sze­reztem Debrecenben, s a fülöp- szállási gépész szakmunkáskép­zőben, majd a Kecskeméti Me­zőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben tanítottam. Volt még néhány munkahelyem. — Mikor került vissza Kecs- kemétre? — 1968-ban, újra a mezőgazda- sági szakmunkásképzőbe. Idő­közben tovább tanultam, műsza­ki-tanári oklevelet szereztem; Gépjárművezetői oktatással is foglalkoztam. Amikor az új me­gyei művelődési központ pályáza­tot hirdetett népművelői állások betöltésére, én is jelentkeztem, örvendetes számomra, 'hogy részt vehettem az intézmény sokirá­nyú módszertani munkájának ki­dolgozásában, a természettudo­mányos rendezvények szervezésé­ben. Már 1965-ben megalapoz­hattam a természettudományi stúdió munkáját, amely később műszaki profillal bővült. Ehhez minden támogatást megkaptam a művelődési központ igazgató­jától. Az Országos Közművelődé­si Tanács százötvenezer forintot adott, melyből különféle audio­vizuális eszközöket vásároltunk. — Mi minden zajlik a stúdió­ban? — Sok lenne felsorolni. A rendszeres szakköri foglalkozá­sok mellett sikeres előadássoroza­tokat szerveztem, olykor más szervekkel közösen. Ilyenek vol­tak egyebek között a természet- tudományos napok, a híres tudó­sok, a' nyelvi tanfolyamok, a földrajzi előadássorozatok. Meg­szerveztem a közlekedési stúdi­ót. Nemcsak Kecskeméten, ha­nem az- egész megyében—rendez­tem --- rtiíüszEfRi""” fsnférétterjesztő bemutatókat, előadásokat, kiállí­tásokat. Megtiszteltetés számomra, hogy az' illetékes országos szer­vek engem kértek fel a népmű­velő közlekedési szakreferensek módszertani és szervezési isme­retei tanterv- és jegyzetanyagá­nak elkészítésére. A stúdiót a Mű­velődési Minisztérium módszer­tani központnak nyilvánította. A környező megyék intézményeit is segíti. — Ügy érzi, hogy elismerik a munkáját? — Igen. Munkahelyemen, a művelődési központban többször kaptam pénzjutalmat, A TIT az ismeretterjesztő munkámat a „Tudománnyal a népért” plaket­tel és oklevéllel jutalmazta. A legnagyobb elismerés számomra a Szocialista Kultúráért kitünte­tés, melyet 1977-ben vettem át. — További tervei? — Kecskeméten szeretnék megvalósítani egy fizikai jelensé­geket bemutató termet, melyet az iskolások és a felnőttek is láto­gathatnának, s ahol mindenki kí­sérletezhetne is. Rapi Miklós Népi építészet — festményeken Huszonöt év 8 után találkozhat ismét a közönség Jakab István László képeivel. Az április 16-án ;i,\ ílt kiállításnak a Néprajzi Mú­zeum ad otthont, s a színhely megválasztása ez eíetben egyértel­műen utal a látogató elé kerülő 11 -ag témájára. A festő népraj- íz árgyú képeit) mutatja be. | A két világháború között a bá- íi j ászok festőjeként ismert Jakab •Isiván László a hadifogságból ha- 7 ti érve került közelebbi kapcso­latba a népi építészettel. Az Iparterv Vállalat mérnökeként járta az országot, s eközben fedez­te fel azt a témát, ami az elmúlt három és fél évtized alatt mun­káját meghatározta, s a háború előttihez képest más irányba te­relte. — Csodálatos lendülettel kezd­tük az ország újjáépítéséhez, szinte napról napra szépült vá­ros, falu — mondja a most het­vennégy éves festő. — Ezzel együtt rohamosan pusztulásnak indult népi építészetünk. A pa­rasztházakat jellegtelen, torz épü­letekké alakították át, vagy egy­szerűen lebontották, és helyükre .újat építettek. Ezt látva határoz­tam el, hogy, lerajzolom vagy • Hauer Lajos reprodukciója. megfestem a népi építészet jel­legzetes darabjait, akvarell, tech­nikával. Határozott vonalak és visszafogott színek — Hg® a mai napig ezzel dolgozom. A három évtized alatt több mint ötszáz Írón vázlatot és minti egy százötven vízfestményt ké­szített. Eljutott a határainkon kí­vül lévő magyarlakta területek­re is, majd hazaérkezve tájegy­ségek szerint rendszerezte képeit. Ebből az anyagbó nyílt a hat hé­tig megtekinthető kiállítás. GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET így látja a csapattanács A megyeszékhely egyik legki­sebb csapata a már iáivá rosi: mindössze százkilencvenöten van­nak! ök a Dobó Katalin úttörő- csarpat tagjai. Gondosan szervezik meg mozgalmi életüket. Csapat- vezetőjük, Puskás Mária, joggal büszke arra, hogy a gyermek­önkormányzat jól működik! A esapattanács tagjaival a gondo­san díszített úttörőszobában arról ■beszélgetünk, hogyan élnek, mi­ként értelmezik a Hass, alkoss, gyarapíts! — jelmondatot. — Nálunk az is érdekessé teszi az úttörőéletet — kezdi a beszá­molót Zajacz Erika —, hogy so­kunk szülei is idejártak, itt vol­tak úttörők. És olyan jól érez­ték magukat ennek az iskolának a falai között, hogy bériünkét is idehoztak! És persze, sokat tu­dunk tőlük arról az időről, ami­kor az egész úttörő-mozgalom új volt még ... — Lá/ttam a csapatfalat, a nap­tárt, amit valóban nagyon gondo­san állítottatok össze. Ki gondoz­za? — Az egész csapatfalat, és ezen belül a naptárt is minden hónap­ban másik raj gondozza — feleli Tóth Valéria. — A csapatfalon lévő felhívásokat, különféle ver­senyekre, akciókra; szellemi ve­télkedőkre való jelentkezési lehe­tőséget pedig a raj „figyelő”-je kémleli. Neki az a feladata, hogy az új dolgokról azonnal értesítse társait. — A mi csapatunk — folytat­ja a hatodikos Szabó Éva — min­den esztendőt egy nagyszabású közős kirándulással tesz emléke­zetessé. Szeptemberben a széche- nyivárosi kiserdőben voltunk, természetesen akadályversenyt is rendeztünk. A harmadikos kis­dobosok és a hatodikos úttörők győztek! — Nekem az orosz szaktárgyi vetélkedő, — és a Mit tudunk vá­rosunkról verseny tetszett — ösz- szegezi a hetedikes Hagy Gab­riella. A hetedikesek és a nyol­cadikosok között rendezték meg, és a hetedikesek győztek: Török József, Nyúl Tibor és Nagy Gá­bor. Valamennyien sokat tanul­tunk belőle és szurkoltunk is! — Mindig kislétszámúak osz­tályaink — tűnődik Kovács Sára. — 'Nálunk mégis mindenki to­vábbtanul! Az idén heten közép­iskolába, tizenhatan pedig szak­munkásképzőbe mennek! — Ünnepeitekről is szólnátok? Esztendők óta hagyományosan, emlékezetesen ünnepük meg a kisdobosok és úttörők napját, a gyermeknapot, hazánkban, me­gyénkben. Egyfajta befejezése ez a mozgalmi esztendőnek, és a tanévnek. Csapatünnepélyekkel, kirándulásokkal teszik emléke­zetessé ezt a napot mindenhol, hiszen ekkor vehetik át a kitün­tetéseket is a legkiválóbbak. A gyermeknap legemlékezetesebb eseménye mégis az, hogy ekkor kerül sor a kisdobos- illetve út­törőavatásra is. A szokásos események mellé a kecskeméti pajtások az idén kü­lönleges ajándékot is kapnak: a Magyar Rádió egyenes adásban közvetíti a városban zajló gyer­meknapi eseményeket két órán keresztül, tizenhárom helyszínről. A tervek szerint lesz légipará­dé, néptáncbemutató — erre nemzetiségi csoportokat szeretné­nek meghívni —, s eljönnek az Állami Artistaképző Iskola nö­vendékei. A Kecskeméti Katona József Színház tagjai is részt vál­laltak a gyermeknapi események­ből, jörjnek neves sportolók, báb­csoportok, és megelevenednek a Pannónia Filmstúdió mesefigurái is... Sok szépet ígér a program a rajzolóknak; a palánkrajzverseny, az aszfaltrajzverseny szervezői minden nevezőt szívesen fogad­nak, a legjobbakat jutalommal várják! Természetesen jut idő a spor­tolásra is, hiszen a Hofmann Já­nos utcai iskola udvarán torna- és cselgáncsbemutatót tartanak a leninvárosi iskola sportolói, egy csomó versenyre pedig a hely­színen várják a nevezőket. A Sport utcában — a Petőfi Sándor utca alakul át erre az alkalomra -r- -roller- és görkorcsolyaversenyt, ügyességi kerékpározást, gördesz­ka-bemutató tartanak. A csodasátrat az UNIVER ABC- arüház tövében állítják fel, itt lesz bazár és alkalom a kedvelt „horgászásra”. A Naiv Művészek Múzeumának udvarán is meglepetés vár ben­neteket: Csináld magad! jelszó­val, népi játékok készítésére, bá­— Rajtfoglalkozást tartottunk március tizenötödike, huszon­egyediké és április negyediké al­kataiéival. Kivonultunk a Kos­suth-szofooiíhoz, és megemlékez­tünk Arany Jánosról is — foglal­ja össze Farkas Aranka. — Javában készülünk a szoká­sos tavaszi takarításra — veszi át a szót Polgár Tibi. — Ezen va­lamennyien részt veszünk, és a máriavárosi vasútállomástól a Mária utcáig mindkét oldalon ösz- szegerablyézzük a szemetet, le­mossuk a közlekedési táblákat is. És .patronáljuk a máriavárosi óvo­dát, hiszen közülük kerülnek ki a mi kisdobosaink. — Bernieteket ki patronál? — A SZIM! — szögezi le Prusz- kai Gizi. — Nagyon sokat dol­goztak nálunk, iskolánk korszerű világítását ők készítették el. Tá­borunkba ők szállítják csomag­jainkat is. Mi pedig a gyári ün­nepségeken adunk műsort. — Beszéljünk az Egy család — Egy őrs mozgalomról! — mondja Végh Erika. — Nagyon jól sike­rült a legutóbbi összejövetel is. Szabó Éva, Kasza Erika és Árki Ildikó szülei örömmel fogadták a pajtásokat — mondja Végh Erika. — Milyen hagyományai van­nak a csapatnak? — Például a gyermeknapi ki­rándulás a Lúdas tóhoz! Eddig minden esztendőben nyolcvanan fölpakoltunk, és a külső-ballószö- gi úttörőkkel közösen rendeltük meg hagyományos főzésünket is. — Hol táboroztatok az utóbbi években? — Dömösön, Tatán, Füzéren, Sikondán, Káptalanfiireden, Szil­vásváradon, és persze, készülünk az idén is! — A gyermekönkormányzat ke­retei között a csapattanácsnak értékelési lehetősége is van. Er­ről kérünk összefoglalót! — Gondosan választjuk meg tisztségviselőinket! — kezdi Za­jacz Erika. — örsvezetőképző tá­borban például tizenhármán vol­tak, és akik elmehettek, azok valamennyien őrsvezetők, vagy helyettesek lesznek, 'hiszen erre készítették fel őket. Zánlkára, raj- titkáricéjpzőre ketten mehettek: Polgár Tibi és Enhoffer Erika. Kiválasztásukra időt szántunk, és reméljük, kamatoztatni tfogják az úttörővárosból hozott tudásukat. hozásra, agyagozásra, sárkány­készítésre és -eresztésre tanítanak benneteket a felnőttek. Egyedülállóan érdekesnek ígér­kezik a lovasbemutató, a Május 1. téren. A szalagház árkádsorá­ban pedig autókosárlabda- és tv- teniszverseny is lesz. Biztosan nem maradtok éhesek sem, hiszen az élelmiszeripari ter­mékek kóstolójára is sor kerül, és természetesen árusítják majd a különféle üdítő italokat is! Végül a Petőfi Népe kínálta vetélkedőt ismertetjük, reméljük, hogy sokan részt vesztek benne, hiszen a befejező részt, a nyer­tesek nevének sorsolását éppen a gyermeknapon bonyolítjuk le, a műsorok helyszínén. A vetélkedő címe: Akarsz pólót nyerni? Ha igen, akkor az alábbi kér­désekre küldd be a válaszod le­velezőlapon szerkesztőségünk cí­mére — Petőfi Népe Szerkesztő­sége, Kecskemét, 6001 Bf, 76 S és ha helyesen válaszoltál, lapod bekérül k szerencsekerékbe, ahonnan a gyermeknapon húzzák ki a nyerők nevét. (Az eseményen ott lehetsz, vagy a rádiót hall­gatva megtudhatod, nyertél-e?) A levelezőlap ■ címoldalára írjá­tok rá: GYERMEKNAP ’82.* A kétfordulós verseny résztvevői között tíz—tíz pólót sorsolunk ki, lapunk emblémájával díszítve. A beküldési határidő: május 15. A kérdések: 1. Hol van a Bács- Kiskun megyei úttörők vezető­képző tábora? 2. Mi a neve a magyar úttörők Balaton-parti út­törővárosának? 3. Mikor alakult a Magyar Üttörők Szövetsége? 4. Mi a neve a csapat legkisebb egy­ségének? 5. Nevezz meg egy me­gyénkben úttörőházat! Ha ezekre a kérdésekre jól fe­lelsz, és beküldőd címünkre, te is nyerhetsz pólót a bizonyára fe­lejthetetlen gyermeknapon. Ha ott vagy, nyomban átveheted, ha nem, akkor postán küldjük el cí­medre! A második forduló kér­déseit két hét múlva közöljük. Az ő elődeik ötlete volt az érté­kelőlap bevezetése. Ezen négy dolgot értékelünk: a magatartást, a szorgalmat, a közéleti tevékeny­séget és a sportszereplést. — Ezután az értékelő bizottság — veszi át a szót Váczi Beáta — kéthavonta összeül és elvégzi a rábízott feladatot: kiszűri azo­kat, akik nem dolgoznak megfe­lelően. ' — Ez a „nem megfeleljen” pontosabban mit jelent? — Például fekete pont jár az elégtelen feleletért, és akkor • is; ha nincs készen a 'házi feladat, vagy ha nem hoz el valamilyen felszerelést... — És mikor jár piros pont?. — A jó feleletért, közösségi munkáért, vagy idős emberek patronálásáért. Például a hetedi­kes Orion őrs rendszeresen felke­resi Ilonka nénit — Borbély Fe­rencnél — és a kapott feladató-' kát elvégzi! Ezért is piros pont jár! — Amikor pedig összegezésre kerül a sor, kiderül: ki hogyan dolgozott. Ha jól, akkor megdi­csérjük, ha rosszul, akkor kizár­hatjuk a kulturális rendezvé­nyeinkből is. De mindig nevelő szándékkal tesszük ezt és léhető- séget adunk az újabb bizonyítás­ra ... Búcsúzkodunk. amikor jön a postás bácsi, és táskájából egy szép képeslapot húz elő. Oláh Ferenc, a csapat volt úttörőjének köszöntését a drezdai műegyetem­ről! Selmeci Katalin TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Uj csapatzászlót kaptunk a helyi KlSZ-alapszervezetek képviselőitől. — írja Vadászi Borbála a dunavecsei csapat Riporter őrsének tagja. A régi már muzeális értékű zászlót a továb­biakban őrizni fogjuk! A másik nagy, és emlékezetes hír az, hogy bennünket ért a megtisztel­tetés: megrendezhettük a kalocsai já­rás kisdobosainak hapját. Csaknem háromszázan érkeztek! Az ünnepélyes megnyitóhoz a zenét a bátyai úttörő- zenekar szolgáltatta, majd negkezdő- dött az egész napon át tartó vetélke­dősorozat. A vers- és mesemondók a művelődési házban, a többiek a sportcsarnokban mérték össze tudá­sukat. A csapat tagjai ugyanekkor Solton, a kulturális szemlén szerepel­tek szépen: Gasparik Erika és Pro- hászka Melinda szerzett dicsőséget a dunavecsei úttörőknek. Az Öregek Napközi Otthonában sze­repeltek a keceli pajtások — olvas­hatjuk Kriston Éva csapattudósító le­velében. Az eseményre szép műsort állítottak össze, 'hogy a munkában megfáradtak részére egy kis vidámsá­got vigyenek. Első alkalommal jelentkezett be­számolójával Oláh Rita, a kecskeméti Buday Dezső Általános Iskolából. Ritáéknál krónikástanfolyamot tar­tattak, két csoportban tanulták az őrsi. a raj- és a csapatnapló vezeté­sét Koncz Imréné, Adrien nénitől. Most tehát valamennyi résztvevő tudja, mi az amit érdemes leírni, rög­zíteni az utókor számára, és mi az, ami csak pillanatnyilag érdekes. Gratulálunk valamennyi immár szakképzett krónikásnak, reméljük, ismereteit mindenki jól hasznosítja! SITKÉI BÉLA: Tavaszi telefon Halló! Ki beszél? Csak a szél! Csak a szél! Halló? Ki van ott? Zápor hull, az kopog! Kérem! Mondja már! Csupa dal a határ! Téves kapcsolás? Szivárvány lobogás! Most már elég! Tegye le! Táncot jár a cinege! Halló! Halló! No de kérem! Tavasz ficánkol a réten! Szélkakas Tavaszi szél csikorgatja. Nap sugara cirógatja. Réz a szárnya, lába vas: Nem madár, csak szélkakas. Perdül-fordul, szertekémlel. Ismerkedik a vidékkel. Hét határ a birtoka. Toronycsúcs az otthona. Ajándék a gyermeknapra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom