Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-05 / 103. szám

1982. május 5. • PETŐFI NEPE • 5 „Engem mindig a munka érdekelt” Beszélgetés Kohold Ferenccel Kóbold Ferencet, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet gazda­sági igazgatóját a közelmúltban a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatával tüntették ki. Negyvenedik éve dolgozik az oktatás­ügy területén. Minisztériumi dolgozóként kezdte annak idején ebbéli tevékenységét, majd 1950-től kilenc éven át a kecske­méti Bányai Júlia Gimnázium gazdasági ügyeit intézte, 1959 óta pedig az óvónőképző gazdasági igazgatója. — Hogyan emlékszik vissza az intézetben eltöltött, jóval több mint ikét évtizedre? — Amikor ide kerültem, nyom­ban komoly' feladatok vártak rám. Az intézetet akkor szervez­ték át felsőfokúvá. A meglevő helyiségeket a megváltozott kö­vetelményeknek megfelelően kel­lett átalakítani. Bővíteni kellett a kollégiumot és a gyakorló óvo­dát is. Kialakítottuk a korszerű távfűtéses rendszert. Nagy mun­ka volt.' Aztán újabb fejlesztési feladatokat kellett megoldani. Az 1970-es évek közepére ’gondolok. Akkor épült az intézet új kollé­giuma. Jelentősebben bővült a könyvtár. A nappali és á levelező tagozatos hallgatók száma egy­aránt megduplázódott. Javítottuk az oktatás feltételeit oly módon is. hogy az egyes szakcsoportokat egymástól elkülönítve helyeztük el, továbbá, hogy, kialakítottuk a zárt rendszerű, ipari tv-láncot. — Adódtak-e komolyabb ne­hézségei? — Nem voltak ilyenek. Engem mindig a munka érdekelt, s ha bármit sikerült jól megoldani munkatársaimmal együtt, annak örültem. — .Kiktől kapott segítséget el­sősorban? — Mindenki segített, akinek kellett. Úgy látszik, szerencsém volt. A minisztérium mindig meg­adta a szükséges támogatást, az intézet igazgatóságával is kezdet­től jól együtt tudtam működni. A közvetlen irányításom alá tartozó adminisztratív és technikai dolgo­zókkal úgyszintén. Ugyanezt mondhatom el az intézeti párt- szervezettel, szakszervezettel va­ló kapcsolatomról. — Ügy hírlik, ön mindig kö­vetkezetes — ha kellett kemény — munkát követelt meg mások­tól. tgy volt ez?, — Igen, de önmagámtól is. Másképp nem lehet jól dolgozni.. — Milyen egyéb társadalmi funkciókat, megbízásokat vál­lal t? ' — A Pedagógusok Szakszerve­zete Bács-Ki$kun megyei Bizott­ságának 1950 óta tagja vagyok. Jelenleg üdülési felelősként segí­tem elsősorban a bizottságot. A szakszervezet központi’ vezetősé­gében pedig a számvizsgáló bi­zottság titkári tisztét töltöm be. Korábban közreműködtem a né­pi ellenőrzés munkájában is: amikor a pedagógusok bérhelyze­tét, illetve az oktatási intézmé­nyek dologi ellátottságát kellett vizsgálni. — Előzőleg milyen elismerés­ben részesült? — Az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést háromszor kaptam meg. Átvehettem a Mun­ka Érdemrend bronz , fokozatát, valamint a belügyminiszter. tűz­védelmi kitüntetésének arany fo­kozatát. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát most, nyugdíjazá­som előtt, egész eddigi tevé­kenységem elismerésének tekin­tem. — Mikor megy nyugdíjba? — Ez év decemberében. Át­adom majd a stafétabotot, de az intézettől nem akarok teljesen megválni. Ha igénylik, szívesen segítek kezdetben az utódomnak. A szakszervezetben is tovább kí­vánok tevékenykedni, s ily mó­don is kapcsolatban maradok az óvónőképzővel. I Rapi Miklós PRÓBA • Számtalan sikeres fellépéssel dicsekedhet a kalocsai úttörő-fúvószene­kar. De a sikert nem adják ingyen, Túri Tibor a kalocsai Állami Zene­iskola fiatal igazgatóhelyettese hetenként tart próbát, tanít be-új számokat a gyerekeknek. (Pásztor Zoltán felvétele) MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKEK A pékek sztrájkja Az utópista szocialistákról Kecs­keméten is tudtak a szigorú cen­zúra ellenére. Simonyi Antalt be­börtönözték forradalmi művek fordításáért, Fekete József újság­író a szocializmusról írt könyvet 1876-ban. Először — ismereteim szerint — 1878-ban próbáltak szervezkedés­sel javítani létföltételeiken két­keziek az Alföld metropolisában. „A bécsi és a fővárosi pék-segé­dek mintájára városunk péksegé­dei is azon a ponton állanak, hogy a munkát beszüntetve ők is kitű­zik a sztrájk zászlaját”. A to­vábbiakban a mesterekhez küldött körlevelükből idéz a Kecskemét, 1878. május elsejei száma „T. úr! Jelenlegi sorsunk annyira elnyo­mott miszerint elviselni csaknem lehetetlen; a legutolsó iparágból nincsenek olyan sanyargattatások- kal terhelve a segédek, mint je­lenleg mi. Nemcsak a fizetésünk csekély aránylag a túlterhelő munkáért, hanem a rendes élel­mezésünk és nyugvó helyünk sincs megadva. Tehát felkérjük a T. mester urakat, miszerint kö­vetkező szerény kérelmeinket megadni szíveskedjenek, úgy kö­telezzük magunkat kötelességein­ket szívesen és pontosan teljesíte­ni: ellenkező esetben kénytelenek vagyunk a munkát beszüntetni. I. A fizetés megjavítását aránylag a munkához. II. Tiszta és ízletes vacsorát és 20 krajcár vacsora­pénzt. III. Tiszta és egészséges hálószobát, ágyneműt, minden két hétben változtatva.” A Kecskemét messzemenően támogatta követeléseiket. A mesterek kezdetben hajtha­tatlannak mutatkoztak, és az ál­lamhatalomban bizakodtak. A május 24-én a kecskeméti pék­segédek sztrájk kísérlete című cikk nyomatékosan elítélte a rendőrség brutálisnak minősített beavatkozását. (A gyülekezőhely­ről visszakísérték munkaadóikhoz a legényeket, családapákat.) A megmozdulás „a munkáskér­dés” megvizsgálására ösztönözte a liberális szerkesztőséget. Batt- ■lai János hosszú vezércikkben aggodalmaskodott. A kecskeméti pékeknek igazuk van, egy pilla­natig se vitatta a szerző. „Szihte megborzadunk, hogy már ennyire jutottunk, hogy nálunk vannak emberek, kiknek még a levegőért ... is könyörögniük kell.” A gépek térhódítása, az osztrák gazdasági túlsúly és az állam engedékeny­sége miatt jutottunk ide, vélemé­nye szerint. Előrelátásra biztat­ta a polgárságot. Az ittenihez ha­sonló jogfosztások — szerinte — a szocializmus terjedését segíthe­tik, pedig „ennek a bajnak nem szabad terjedni”. Ezért „a mun­kásokkal szemben napirenden lévő visszaéléseknek elejét kell venni”. A Kecskemét szerint csak íRy menthető meg a társadalom a szocializmustól, a kommunizmus­tól, „amely tanoknak a terjedése (mert dacára, hogy azt mondják: Magyarország nincs jó talajuk, mégis terjednek; ez tény)." Bizony terjedtek és az új szá­zad első évtizedeiben itt is egy­más után tették le a szerszámot a nagyüzemi és a kisipari dől-, gozók. —I — r Koncertekről röviden Érdeklődéssel várt hang­verseny színhelye volt egy héttel ezelőtt a Kodály-is- kola díszterme. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általá­nos Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközép- iskola fiatal művésztanárai, Sárosi György és Radványi Mária Telemann G-dúr zongoraversenyének elő­adásával tartotta meg kecs­keméti bemutatkozó kon­certjét, a Városi Szimfo­nikus Zenekar közreműkö­désével. A két szólista biztos fel- készültséggel, igényesen muzsikált, bár némi elfo­gódottság mindkettőjük já­tékán érződött. Mégis ígé­retes reményeket ébreszt­hettek a Zeneművészeti Szakközépiskola révén a zenei élet felfrissítését és fellendítését váró szakem­berek és a szélesebb kö­zönség körében. Dicséretet érdemel a Kecskeméti Vá­rosi Szimfonikus Zenekar, és vezetőjük, Kemény Endre karmester, hogy kezdeményezésével és köz­reműködésével segítette a fiatal művészek komoly versenyművek előadásával való bemutatkozását. Ugyancsak április 28-án este nem mindennapi ze­nei élményt jelentett Keönch Boldizsár dalestje, Brahms A szép Magelone című nagyszabású dalcik­lusának megszólaltatásá­val. A kitűnő énekművész ismét a tőle megszokott ma­gas színvonalon adta elő az önmagukban is teljes ér­tékű dalokat: hangjának teljes színskálájában gyö­nyörködhettünk, a zengő­harcias, telt fortétól a visz- szafogott. de mégis inten­zív pianissimóig. Érzelem­gazdag, elmélyült, mégis tartózkodó előadásmódja remekül felszínre hozta a romantikus dalirodalom e rendkívüli nehézségei miatt ritkábban hallható darab­jainak rejtett szépségeit. Carol Rankin (USA) zon­gorakísérete méltóképpen társult az énekszólamhoz, hitelesen igazodva a zenei tartalom követelményeihez, A rendkívüli koncentrációt, teherbírást és technikát igénylő zongoraszólam csak néha tűnt a szükségesnél erősebbnek az énekszólam mellett. A közreműködő Verebics Ibolya főiskolai hallgató szintén jól oldotta meg a két szoprán hangra irt dal előadását, szépen illeszke­dett a tenor szólam mellé a záró himnuszban is. A narrátor szerepét beugrás­ként ifjú Mucsi Sándor vállalta. , Horváth Ágnes SAJTÓNAP A SZOVJETUNIÓBAN A Pravda hetven éve Ma 70 éve, hogy Oroszország egykori fővárosában, Péterváron megjelent a Pravda című legá­lis munkásújság. A lapnak Le­nin nemcsak eszmei alapítója volt, de közvetlenül is irányítot­ta tevékenységét, óvta az újság osztályharcos jellegét. Ahhoz, hogy valaki a munkássajtóban dolgozzék — mutatott rá — nem­csak jó stílusra, éleselméjűség-, re és népszerűsítői hajlamra, de arra is szükség van, hogy áz új­ságíró újat adjon olvasóinak, va­lóban segítse a munkások felvi­lágosítását.' A Pravda első lépéseitől fog­va hozzájárult a bolsevik párt erősítéséhez, a dolgozók széles tömegeivel való ,kapcsolatok szi­lárdításához. Eleinte 40 ezer pél­dányban jelent meg. Az újság körül hamarosan nagyszámú munkáslevelező-túdósító csopor­tosult. Az Októberi Forradalom győ­zelme után a Pravda igyekezett bemutatni az oroszországi dol­gozók történelmi alkotását, a szo­cialista társadalom kialakulását. Nagy figyelmet fordított ’ „az új élet tényleges építésére”: aho­gyan a munkás és paraszt töme­gek valóban valami újat, forra­dalmit hoztak létre mindennapi munkájukkal. A Szovjetunió fej­lődésének valamennyi szakaszá­ban következetesen, a rá jellem­ző szenvedélyességgel segítette elő a szocializmus építése leni­ni tervének megvalósítását. Fel­tárta, milyen sikereket ért el a szovjetek országában az iparosí­tás, a szövetkezetek szervezése, a népjólét emelése, a tudomány és kultúra fejlesztése. Az újság a maga eszközeivel hozzájárult a hitleri fasizmus ellen folytatott harcban a nehéz győzelem kiví­vásához is. Jelenleg a Pravda csakúgy, mint az egész szovjet sajtó, pub­• Készül a Pravda licisztikai eszközökkel igyekszik elősegíteni az SZKP XXVI. kong­resszusán a XI. ötéves tervre ki­jelölt gazdasági és szociális fej­lesztési tervek megvalósítását. A lap fontos feladata a nemzetközi élet eseményeinek bemutatása, az SZKP és a szovjet állam bé­ke szerető külpolitikai irányvona­lának népszerűsítése is. Síkra száll a béke erősítésének, a kölcsönö­sen előnyös együttműködés és a népek biztonsága szavatolásá­nak eszméje, a különböző társa­dalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése elvei mellett. A Pravda — tovább folytatva a munkás és kommunista sajtó hagyományait — állandóan bő­víti kapcsolatait az olvasókkal, rendszeresen tart olvasói konfe­renciákat. A lap példányszáma jelenleg 10,7 millió. Moszkván kí­vül az ország 47 városában nyom­ják. A szerkesztőség évente 500—- 600 ezer levelet kap olvasóitól: ezek érdekes és értékes informá­ciók forrásai, segítenek a legjobb tapasztalatok terjesztésében, a hiányosságok megszüntetésében és a témaválasztásban. Az SZKP Központi Bizottsá­gának sajtóorgánuma, a Pravda, a szovjet sajtó vezető lapja. Min­dig a párt megbízható segítője, a párt össznépi fóruma volt és ma­rad. A lap mostani jubileuma fontos esemény a Szovjetunió társadalmi-politikai életében, s egyben az egész szovjet sajtó nagy ünnepe. Ivan Vorozsejkin, a Pravda főszerkesztő-helyettese KÉPERNYŐ A valóság hitele Távoli országokból a szenzáci­ók, az egzotikumok érdekelték az embereket még a századforduló éveiben is. A világ térképét át­rajzoló első világháború, a távol­ságokat összezsugorító közlekedé­si és hírközlő eszközök elterjedé­se óta tartjuk természetesnek, hogy a sajtó, a rádió, a televízió más földrészekről is hiteles tudó­sítást ad. Tanulgatjuk más népek szokásainak a tiszteletét, tanul­gatjuk az egymás mellett élést. A Magyar Televízió sokat tesz az átfogóbb gondolkodás megho­nosításáért, a sókféle érdek, a ren­geteg szempont tárgyilagos bemu­tatásáért. Azzal nem sokra me­gyünk, ha a magunk igazát vagy vélt igazát hajtogatjuk szüntele­nül. Tudomásul kell vennünk, hogy a világ mai állapota reali­tás. Hibázhatunk, elmaradhatunk, ha nem ismerjük eléggé, ha nem kellő számú információ alapján próbáljuk érvényesíteni törekvé­seinket. céljainkat. Mindez Róbert Lászlónak a leg­utóbbi A hét műsorában sugár­zott remek közel-keleti tudósítá­sa juttatta az eszembe. Ügy tett eleget a legelső újságírói köteles­ségnek: a pontos tájékoztatás­nak. a tárgyilagos beszámolásnak, hogy nemcsak fölvillantotta az el­lentétes, ellenséges nézeteket, ha­nem indítékaikat is érzékeltette. Valamennyire is tisztességes és értelmes néző azt a tanulságot ala­kíthatta magában: csak türelmes, jóindulatú politika teremthet tar­tós nyugalmat és tüntetheti el a gyűlöletet, a bizalmatlanságot a sokat szenvedett tájról. A ma­gyar riporter tudósításában indu­latoktól torzult arckifejezések ke­retezték az értelem kontroliján megszűrt szavakat is. Ugyanilyen nyitottság, őszinte­ség jellemzi a Panoráma cimű világpolitikai magazint. Nincs mi­ért tartanunk a műholdas tévé­zéstől. Mi hozzászoktunk a néze­tek ütköztetéséhez, a teljességre törekvő tájékoztatáshoz. Anké- ton, újságcikkekben számtalan­szor megfogalmazódott azonban az az igény, hogy a belpolitikai műsorok szerkesztői tanuljanak a külpolitikai újságíróktól. Káros beidegzettségek, helyi kisszerűsé- gek és légióként helyi hatalmas­ságok gátolják ügyeink teljes fel­tárását. Ez az állapot felesel ál­talános politikánkkal, nehezíti a szocialista demokrácia kiszélesíté­sét. A tévé egyelőre inkább kita­lált modellhelyzeteken szoktatja hallgatóit, nézőit gazdasági, terü­letfejlesztési és más ügyekben önálló, a terveket okosan, előze­tesen mérlegelő állásfoglalások­ra. Még a kimondottan a vélemé­nyek megvitatására szervezett Beszéljük meg műsor is az eset­legességek szintjén marad. A hét kísérletezik a legtöbb si­kerrel hazai valóságunk tükröz- tetésével. A „szeszmesterekről” bemutatott riportban megszólal- tatottak saját magukat adták, ami önmagában dicséretes erény egy ilyen műsorban. A zugpálinkafő­zők egyéni indítékait, „ideológiá­ját” pontosan tükrözték a ripor­ter — olykor (bántóan magyarta­lan — kérdéseire adott válaszok. (Mennyivel színesebben szemléle­tesebben, élvezetesebben beszélt például a póruljárt parasztbá- csd ...) örülhetünk annak is, hogy a pénzügyőrök bevallották szinté teljes tehetetlenségüket. Zám Ti­bor a Forrásban megjelent írásai­ban már mélyebbre nyúlt, utalt az összefüggésekre, kár, hogy erről nem esett szó a riportban. A 78-as körzet; tanmese felnőt­teknek. Pontosabban annak szán­ták. De nem az! Érdeklődéssel, mi több egykori szabócsaládos iz­galommal várnánk a fáradhatat­lan, nyughatatlan és csillapítha­tatlan aktivitású tanácstag újabb kalandjait, bár tudjuk: mindig ő jár rosszul. (Aki netán elfeled­te: az igazi mesében a hősé a pál­ma.) Csakhogy a Schütz Ila által megszemélyesített hölgy nem me­seországban, hanem valahol Bu­dapesten él. A mesés fordulatok ezért inkább megmosolyogtatják a nézőket, mint elgondolkoztatják. Heltai Nándor Óvodai felvételek Kecskeméten Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően az óvodai felvételi ké­relmek benyújtását idén valami­vel korábban — május 24. és jú­nius 4. között — várják a kecs­keméti gyermekintézményekben. Széki Bálintné, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője az alábbiak szerint tájékoztatott bennünket a megyeszékhely óvo­dai helyzetéről: — Egy kicsit javult a helyzet a tavalyi zsúfoltsághoz képest. 130, 140 százalékos létszámtelítelt- ség várható idén Kecskemét óvo­dáinak többségében. Ám lesz olyan gyermekintézmény, első­sorban a lakótelepeken és a vá-, ros belterületén, ahol száz helyre százötven gyermeket leszünk kénytelenek felvenni. Enyhít majd a gondokon a Bocskai ut­cai új óvoda megnyitása, melyet a Magyar—Szovjet Barátság Tsz brigádjai építenek. Nagyon re­méljük, hogy az épületet átadják még a tervezett ‘ idő előtt, ’leg­alább szeptember 1-ig. Az idén is elsősorban azoknak a szülőknek a jelentkezését vár­ják, akiknek a gyermeke 1982. december 31-ig tölti be a harma­dik életévét. A felvételnél előnyt élveznek a három- és többgyer­mekes családok, valamint a fiu­kat. lányukat egyedül nevelő szülők. Pedagógiai, nevelési szempontok miatt fontos és kí­vánatos lenne az ötödik évüket betöltő gyerekek óvodába kerü­lése. Napjainkban rendkívüli módon megnőtt az óvoda iskola- előkészítő szerepe. Könnyebben boldogul majd az Iskolában az a kisgyerek, aki legalább egy évet töltött óvodában — hang­súlyozta Székiné. Éppen ezért várják még azokat az ötéveseket is, akiknek az édesanyja jelenleg gyesen van. — A városi tanács ügyfélszol­gálati irodájában, vagy az óvo­dákban kapható jelentkezési la­pokon három gyermekintézményt kell feltüntetni. Így lehetőség lesz a választásra, hogy a gyer­mek a legkevésbé zsúfolt óvodá­ban kapjon helyet. A jelentkezési lapokat június 11-ig várják visz- sza az óvodákba. Minden óvodai kérelemről június 17-én dönt a városi tanács, illetve a társadal­mi felvételi bizottság. Az ered­ményről körülbelül egy hét eltel­tével tájékoztatják a szülőket. A jelentkezésekkel kapcsolat­ban lényeges tudni még, hogy a leninvárosi óvoda — felújítás miatt — az idén nem fogad kis­csoportosokat. Azok a szülők, akik minden szombaton rend­szeresen igénylik gyermekük óvo­dai ellátását, az árpádvárosi (Tóth László sétány '1.), vagy a Lánchíd utcai intézménybe nyújt­hatják be a jelentkezési lapokat. P. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom