Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-05 / 103. szám

1982. május S. • PETŐFI NÉPE • 3 Kereskedők a gyárkapun belül IFJÚSÁGI PARLAMENTEK UTÁN Fél 4-kor ébresztő. Négyre már a boltban kell lenniük, öt óra­kor pedig nyitnak, hogy elsőként kiszolgálják a délelőtti műszak­ba érkezőket. így kezdik a napot a Kecske­méti Sütő- és Édesipari Vállalat kiskunfélegyházi, Nyomás úti üzeme szaküzletének az eladói. Hogy délig bírja a dolgozó... öt órától tálcán a meleg lán- gos. Az üzemi konyhában, haj­nalban sütötték. Mire kivilágo­sodik, de legkésőbb 8—9 óráig, ötszázat—hatszázát eladnak. Ka­pós! „— Vesz egy lángost, kér hozzá fél liter tejet, és délig bírja a dolgozó. Az ebédig nem éhezik meg túlságosan — sorolja Borbás Istvánná vezető a bolt egyik rendeltetését: a reggeliztetést, majd így folytatja: — A gyári ember kiméret magának egy kis csemegét, és otthonra is vásárol. Ilyenkor, meg délután 1—4 óra közt tart a csúcsforgalom. Egyelőre azonban reggel van — s nincs megállás. Jönnek az emberek. Találgatom, ki a gyári munkás, k,i nem; ki az, aki a piac­ra megy, vagy onnan igyekszik hazafelé; ki a helybeli, ki az át­utazó. A 211-es (így nevezik), konténereiben csemegekenyérrel, polcain 72-féle sütőipari áruval, valamint mézzel, teával, kávéval, zöldbabbal, cseresznyebefőttel és mással, a sütőipari dolgozókon kívül ellátja az egész környék lakosságát. Az ABC-knél egy— másfél órával korábban nyit. Havi bevétele — részben ezért is — negyedmillió forint, ami 10— 11 ezer forint napi forgalom eredménye. Büfé? Cukrászda? Délfelé a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár 2-es számú félegy­házi gyáregysége büféjénél. — Ki milyennek tartja az el­látást? — kérdezem. Tóth Lajos marós, aki egy Márkáért, egy túrós rétesért és egy csomag kávéért ötszázassal fizet, azt mondja: — Jó, hogy mindig van süte­mény. — Az viszont baj, hogy nincs tejtermék, és 8 órára elfogy a kenyér — szól Nagy Józsefné gépkönyvelő. Szó, ami szó, itt inkább az édesség javára billen a mérleg. A napi öt és fél—hatezer forint forgalom mégis azt mutatja: ér­demes kereskedni a gyárkapun belül. Egy üveg üdítő, egy doboz cigarettá percenként elkel. Fog­krém, dezodor, folyékony moso­gatószer is kapható. Tavaly volt őszibarack és szőlő. Mindezek ellenére, a dolgozók úgy látják, az üzemeltető Dunavidéki Ven­déglátó Vállalat többet ígért, mint amennyit adott. A tápláló, meleg reggelivel és a tízóraival adós maradt. A presszógép pedig, amelyet kértek, nem vált be. A szekrényben őrzik. — Ismerem a gondokat — ez­zel fogad Simon Károlyné szo­ciálpolitikai előadó. — Én is ta­pasztalom, hogy a büfé egyre jobban cukrászdává válik. Nyolc­százötven dolgozónk érdekében TI síw;­Föltették az i-re a pontot • Retek, zöldhagyma is kapható a konzervgyári bUfében. 0 Simon Károlyné szociálpoliti­kai előadó a Villamosszigetelő- és Műanyaggyárból: .— Megszer­vezzük az előfizetéses reggelizte­tést. az idén az ebédhez hasonlóan, megszervezzük az előfizetéses reggelizést. Főtt virslit, kolbászt és tejeskávét kérünk a Dunavi- déki-től. „Forintért kenyeret” A Kecskeméti Konzervgyár Szolnoki úti portai büféjében a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat bőséges áruválasztékkal várja a dolgozókat. — Forintért kenyeret. — Tíz deka téliszalámit. — Húsz deka szalonnát. — Sós pogácsát kérek ... így vásárolnak reggelit, pén­teken fél 7-kor, egymás után. A pulton, egy vágódeszkán megkezdett kerek sajt, piros fó­liában. Mellette fél rúd szalámi. S még valami. Retek, zöldhagy­ma. — Honnét valók? — érdeklő­döm. — Egy városkörnyéki kiskert­ből — feleli Burda Klára üzlet­vezető. — Este megveszem, reg­gel behozom. A 15 éve árusító 505-ösben jó a kávédaráló, és nyáron fagylal- * MINDENNAPI ÉLETÜNK Két piros jelzés között A tömeg az úttest két olda­lán arra várt, hogy a lámpa zöldre váltson. Közöttünk csak néhány autó suhant el: nem volt nagy a forgalom. Néztem 1 a szemben állókat. Indulni kész mozdulatlanság, a jelzőlámpára szegezett fi­gyelem, a kezekben tömött táskák: vacsora a családnak, vagy a túlórának hazavitt munka. Ilyenek lehettünk mi is ideát. A tudatunkban már az otthon járt, a terv, hogy hogyan osszuk be a rank váró parányi időt. Ekkor vettem észre a túlsó lámpa tövében álldogáló fia­talembert. Nekitámaszkodbtt az oszlopnak, és a kezével mutogatott, „kommunikált”, mintha suketnéma lett volna. A jelző váltott, a tömeg meglódult, Az út két olda­lán állók szinte egymásnak rohantak, de a fiatalember mozdulatlan maradt. Én is visszaléptem a járdá­ra. Kíváncsivá tett' a jelen­ség. Netán csak részeg, és magának gesztikulál? Vagy tényleg beszélget valakivel? De kivel? Megfordultam. A hátam mögött egy modern kockaház első emeletén női fodrászot volt, s a hatalmas kivilágí­tott üvegablakok mögött vagy tizenkét fehér köpenyes lány dolgozott. Egy közülük szoro­san az ablakhoz simulva állt, 1 éppen bólogatott. V isszaf ordultam. A lámpa közben ismét pi­rosra váltott, s az emberek újból gyülekezni kezdtek mindkét oldalon. Ugyanaz a türelmetlenség, mint előbb, csak a fiatalember állt, mint a megtestesült nyugalom a lámpaoszlop tövében. Most éppen a két mutatóuj­ját tette egymásra, mintha fe­lezni akarná őket, majd fel­emelte nyolc ujját, és az órá­jára mutatott. ..Fél nyolckor!” Ezután lemutatott maga elé a földre. „Itt.” Egy kicsit várt. Most nyil­ván a lány „beszélhetett”, majd bólintott, és a kezével olyan mozdulatot tett, mintha ezt mondaná: „Minden rendben.” Aztán a bal kezével ked­vesen búcsút intett, és meg­fordulva eltűnt a tömegben. Sajríálattal vettem tudomá­sul, hogy véget ért a szép vallomás, a szavak nélküli költemény. A lámpa ismét zöldet jel­zett. Átmentem az úttesten, és megfordultam. A szőke lányt kerestem a tükörablakok mö­gött. Már egy frizurán dol­gozott, mintha mi sem történt volna az előbb. A i fodrászat neoncsövei azonban, vakítóan szórták még áz utcára is ai fényt. Tóth Tibor tot is kínálnak. A három árjegy­zékről leolvasható, mi mennyibe kerül. Ám a legfontosabb, amiről Ko- nyári Zsigmondné címkeraktáros így beszél: — Itt mindig -jó az ellátás. Kövecses. Veronika vásárol Az MMG Automatika Művek kecskeméti Izsáki úti gyáregysé­gébe is „beköltözött” a kereske­delem. Az úgynevezett VAZ-szereldé- ben épp tízóraiznak. Sziget La- josné és Bakos Mihályné 7 óra előtt jött dolgozni. Jóízűen fala­toznak az otthonról hozott szalá- mis kenyérből. Ám a legtöbb fe­hér köpenyes nő itt vásárol enni­valót. Hogyan? Kövecses Veronika reggelente a szalagnál megkérdi, ki mit kér az üzemi büféből. Egymaga L.'^z társának vesz tízórait, mialatt azok zavartalanul dolgozhatnak tovább. Jó módszer. Keresik, kutatják azonban a módját, hogyan javíthatnának még a munkásellátáson. A kenyér friss és forró, amint Szabó Károlyné büfévezetőtől megtudom. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz sütödéjéből való. Azért, hogy ne késve kapják a kenyeret és a süteményt, Poór Sándor gépkocsivezetőnek har­madik hete az a megbízatása,, hogy reggel 6-kor kocsijával ő induljon a fontosabb élelmisze­rekért: A büfé raktárkészlete nem ha­ladhatja meg a 40 ezer forintot. Igen ám, de a göngyöleg majd­nem 30 ezer forintot ér! Mitévők legyenek? Boros Dénes, a szakszervezeti bizottság titkára és a büfé veze­tője keresik a megoldást a hely­szűkére. Megszabadulhatnának könnyen az üres üdítős üvegek­től és a rekeszektől, ha sikerül­ne egy üdítőgyártó automatát beszerezni. Az italt a géptől ki­vinnék a műhelyekbe, s ott pa­pírpohárba töltve, felszolgálnák. Minden jó javaslat megéri, hogy a gyakorlatban hasznosítsák! Kohl Antal Miről ír a Kertészet és Szőlészet? Nem ördöngösség az uborka metszé­se: a hajtásvégeket visszacsípjük, s ez a művelet a növényt jobb termés­képzésre serkenti. Erről írt cikket Tú­ri* István a Kertészet és Szőlészet e héten megjelenő, 18. számában. Bubán Tamás írásában azokat a vegyszereket ismerteti, amelyekkel késleltethető a virágzás, s egyúttal ezek a vegyszerek a késő tavaszi fa­gyoktól is védik a növényeket. Egy virágtermesztő arról számol be, hogyan lehet megelőzni a szegfűbe­tegségeket. Á •- aktuális teendői rovatban a tavaszi időszerű munkákról, a gyep- telepítésről, a keleti gyümölcsmoly el­leni védekezésről olvashatunk érde­kes, hasznos írásokat. (MTI) Űtvonalváltozás Kecskeméten Kecskeméten a Bethlen körút— Ceglédi út és a Bocskai Utca kö­zötti útlezárás miatt egyes helyi járatú autóbuszok megállóhelyei megváltoztak. A Rákóczi út egy­irányú lett (előreláthatóan május 10-ig), ezért az 1-es, 5-ös, 7-es, 8-as, 18-as járat csak az SZMT- székház előtt áll meg, tehát a Városi mozi, előtti megállóhely megszűnt. Ugyanakkor az 1-es busz végállomása ismét a vasút­állomás. A város felé közleked­ve, valamennyi kocsi megáll a Nagykőrösi utcában a KSC előtt. A 8-as, 18-as és' a 24-es pedig a Felszabadulás parkból kiindulva a Bethlen körúti trafik előtt is. Változott még az 1-es és a 21-es autóbuszok Felszabadulás parki állomáshelye. A további módosí­tásokról lapunk szombati számá­ban adunk hírt. FONTOS ESEMÉNY, napi beszédtéma, volt az elmúlt időszakban az ifjúsági parlamentek tanács­kozássorozata. Az országos ágazati fórumok után, kellő lényegi tapasztalatszerzés birtokában számve­tések készülnek, hogyan, mi módon töltötték be sze­repüket az alsó-, középszintű és országos parlamen­tek. Ezek hasznosítása természetesen nem lehet csak állami, vagy mozgalmi feladat. Felszínre ke­rült azonban számos olyan jelenség, téma, mely egy-egy szerv eddiginél érzékenyebb, értőbb rea­gálását igényli. Az 1981—82. évi ifjúsági parlamentek nemcsak puszta létükkel, a rájuk vonatkozó imponáló sta­tisztikai adatokkal fémjelezhetők. Sokkal inkább témafelvetéseikkel, légkörükkel igazolták helyüket a demokratikus fórumok sorában. A fontos, előre­mutató és elsődlegesen hangsúlyozandó jó példák mellett szót kell ejteni gondokról is, szerencsére nem úgy, mintha a parlamentek „jövője” múlna ezen. Persze minden parlamenti periódus előtt és után elhangzanak szélsőséges vélemények — mélyek el­sősorban más fórumok meglétére hivatkozva — megkérdőjelezik létjogosultságukat. Bebizonyosodott, hogy ezek az egyszeri parlamentek is valós tükrét nyújtják annak, hogyan érvényesül a demokrácia, milyen a fiatalok közérzete egy adott közegben. EGYMÁS MELLÉ — és nem szembe! — állítva érdemes megvizsgálni, hogyan készültek fel fóru­maikra, eszmecseréikre diákok és felnőttek. Érde­kesség (mely nem mellékes), hogy az egyik fél végig ugyanaz a tanuló volt, míg partnerei szintenként váltakoztak. Az iskolai szintű parlamenteken többnyire kül- dötti rendszerben képviseltették magukat a tanin­tézeti alapegységek, az osztályok. Az a tapasztalat, hogy így érdemibb, aktívabb vita folyt. Nagy fej­lődés, hogy az igazgatói beszámolók előzetes véle­ményezésére szinte mindenütt módja nyílt az is­kolai KISZ-hizottságoknak. Mégis az okos, felelős véleményekét sokszor éppen a diák KISZ-vezetők kozmetikázták, s bizony a tanulók valós eredmé­nyeit is többnyire sablonos formában mutatták be. Több helyütt 20—30-an is szót kértek, a témák között kiemelten és gyakran szerepeltek a tanulás­sal, gyakorlati képzéssel, szabad idővel, tanár— diák-viszonnyal, mozgalmi munkával kapcsolatos kérdések. Hogy ezen a néhány fő témán belül és kívül mely kérdések hogyan, mi módon jelentek meg. azok nem alapvetően iskolatípustól, vagy az iskola egyértelműen kifejezhető paramétereitől függtek. Sokkal inkább attól, hogyan és milyen de- nokratikus fórumok működtek folyamatosan az is­kolában, milyen légkört sugároznak a diákok felé a pedagóguskollektívák, milyen színvonalú a diák­önkormányzat. Persze, a számszerű aktivitás nem mindenütt volt egyenlő a gondolataival. Sajnálatos, hogy van ahol több éve diákparlamentre kell várni, hogy kiderül­jön, egy-egy vállalatnál nincs munkaruha, nincs hol öltözni, tisztáikon; vagy X, Y durva a tanu­lókkal, rossz és kevi ■> ebéd a menzán. MIND A BESZÁMOLÓKBÓL, mind a hozzászó­lások egy jelentős részéből hiányzott a felelős part­neri viszonyra való készség és felhívás, ahol azonos a célja, feladata tanulónak, pedagógusnak egyaránt. Sok helyütt az intézkedési tervek csak kötelezett­ségből készültek. Nem kevés feladat záradéka ez volt: „Felelős: tanulóifjúság; határidő; folyama­tos”, s alig érdemesültek méltónak arra a tanulók, hogy megismerjék annak a néhány tízezer forintnak a sorsát, melyet ifjúságpolitikai pénzeszközöknek neveznek. Érdekes tanulságokkal tükrözték az iskolák belső világát a megyei diákparlamentek is. Hiszen ezek­re a fórumokra már nem egyszerűen csak diákvé­lemények, hanem iskolaközösségek állásfoglalásai kerültek. Legtöbb helyütt valóban ezek voltak. De bizony gyanús — jogos — moraj fogadta az “ így kezdődő hozzászólásokat: „Ötszáz diáktársam forró üdvözletét tolmácsolom...” Ezután általában a diákszájba adott igazgatói üzenet következett, ami bizony mutatta, milyen torz is ma néhol az iskolák és a művelődésirányítás kapcsolata, ahol még ezt a lehetőséget is „be kell dobni”. Kár visszaélni azzal, hogy a tanulók szívesen azonosulnak a napi diákérdeken is túlmutató iskolai célokkal, hiszen ilyen módszerek torzítják felelősségtudatukat, érték­ítéletüket. Több megyei fórumon a beszámolók tényközlését bizonytalan tervek követték, s igencsak hallgattak az alsóbb parlamentek és az iskolai demokratiz­mus, a szocialista tanár—diák-viszony értékeléséről, így a művelődésirányítás sok felelős pedagógusa — bizonyára szándékai ellenére — a nevelést is jól szolgáló nyílt eszmecsere jielyett felnőttes értekez­letet szervezett. Az összefoglalók többségében, a konkrét válaszok mellett mindig jutott hely, kossuthi, Németh László-i, vagy éppen kongresszusi idézetnek. Ezek hitelét csak az a pár folyosói mondat zavarta meg parla­ment után, mely több helyütt is elhangzott: „aztán jó lesz vigyázni ezzel a gyerekkel... remélem az igazgatója is tudja ...” Az ifjúsági szövetség számára is figyelmeztető jelenség — mellyel nem azonosulhat semmilyen ér­dekképviselet címén —, hogy számos olyan diák- véleménny kapott hangot, mely a „külső szemlélő” sokszor tartalmában, stílusában egyaránt parttalan kritikáját tartalmazta. Ez viszont nem egyedül az ő felelősségük. GONDJA ÉS DOLGA kell legyen családnak, is­kolának, ifjúsági szövetségnek egyaránt, hogy a ta­nuló fiatalok részt vegyenek az .őket érintő helyi és országos ügyek eldöntésében, elsajátítsák a kö­zösségi éle't, a demokrácia gyakorlatát, a viták nor­máit, megismerjék a döntések felelősségét. így lehet elérni, hogy útkereséseikkel járó konfliktusaik ne okozzanak kiábrándulást. A most legjobbnak minő­sített ifjúság parlamenteken elhatározottak sikerre vitele is ezáltal válhat megalapozottá. Kerényi György, a KISZ KB munkatársa Az érettségi vizsgák és az egyetemi felvételik új rendje Űj érettségi vizsgaszabályzatok alapján adnak számot felkészült­ségükről a diákok a szakközép- iskolák egy részében már ez év­itől, a gimnáziumokban és a töb­bi szakközépiskolában 1983-tól. Ezzel összefüggésben módosul a felsőoktatási intézmények felvé­teli rendje is. Az új szabályokat fokozato­san vezetik be, annak megfele­lően, hogy a középiskolák kor­szerűsített nevelési-oktatási ter­vei alapján képzett diákok mi­kor végeznek a különböző isko­latípusokban. Így idén csupán a szakközépiskolák nappali tago­zatán, a szakmunkásképzést foly­tató szakokon, továbbá az egész­ségügyi, a kohó- és öntőipari, a képző- és iparművészeti, a zene- és táncművészeti, a vízépítési és vízgazdálkodási, a víz- és szénny- víztechnoíógiai szakokon, vala­mint a bányaipari aknászképző technikumban lépnek életbe az új rendelkezések. A gimnáziu­mokban és a többi nappali ta­gozatú szakközépiskolai szakon ezúttal még a korábbi szabály­zatnak megfelelően vizsgáznak a tanulók. A változások az általános mű­veltség 'eredményesebb megala­pozását és a népgazdaság igé­nyeinek jobb kielégítését szolgál­ják; nagyobb hangsúlyt kíván­nak fordítani a fiatalok világ­nézeti felkészültségére, önkép­zésre való képességére. Mivel a szakközépiskolai tanulóknak az általános mellett szakmai isme­reteikről is számot kell adniuk, az új szabályzat szerint a to- . vábbiakban ők érettségi-képesítő vizsgát tesznek. A vizsgatárgyak á szakközép- iskolákban a következőképpen alakulnak: valamennyi vizsgázó­nak érettségiznie- kell írásban és szóban magyar nyelv és iroda­lomból, szóban történelemből, emellett — szaktól függően — kötelező vizsgatárgy lehet a ma­tematika, a biológia, a fizika, vagy egyéb tantárgy. A szakmai elméleti tantárgyakból és szakmai gyakorlatból minden szakközép- iskolásnak érettségiznie kell. Szabadon választható továbbá egy olyan idegen nyelv, amely égj ébként nem lenne kötelező vizsgatárgy. A gimnáziumokban a jövő év­től is változatlanul öt tantárgy­ból kell majd vizsgázni, ezek közül- három a kötelező: a ma­gyar nyelv és irodalom, a ma­tematika és 'a történelem. A ne­gyedik tárgy valamelyik — leg­alább három évig tanult — ide­gen nyelv, a nemzetiségi gimná­I ziumokban pedig nemzetiségük nyelve és irodalma. Űj vonásai lesz a gimnáziumi érettségiknek, hogy ötödik tantárgyat azok kö­zül kell választani, amelyeket a diákok a harmadik és negyedik osztályban kötelezően vagy fa­kultatívan tanultak. Így fizika, kémia, biológia, földrajz, techni­ka egyaránt lehet majd vizsga­tárgy. Továbbra is lesznek majd kö­zös érettségi—felvételi vizsgák matematikából, fizikából, bioló­giából és kémiából. Ezzel kap­csolatban fontos tudnivaló, hogy a közös érettségi—felvételi vizs­gán részt vevőknél kötelező az írásbeli dolgozat elkészítése, míg a többi érettségiző fizikából és kémiából választhat az írásos, vagy szóbeli forma között, bio­lógiából pedig csak szóbeiizik. Ha az egyben felvételinek is szá­mító vizsga két tárgya a fizika, a biológia és a kémia közül ke­rül ki, akkor ez egyben már meghatározza a negyedik és az ötödik érettségi tantárgyat, s nem kötelező idegen nyelvből is vizs­gát tenni. Mindkét középiskolai forma érettségi írásbeli vizsgái a nap­pali tagozaton a negyedik évfo­lyam utolsó tanítási napját kö­vető napon kezdődnek. A tan­tárgyak sorrendjét, a feladatok megoldására adott időt a részle­tes vizsgaszabályzat tartalmazza. Ugyancsak egységes, hogy a szó­beli vizsgát jühiús 9—22. között tartják meg. Az érettségi követelmények tar­talmilag általában megegyeznek az egyes tantárgyak törzsanya­gával, amelyet a szakközépisko­lákban a szakmai elméleti, illet­ve gyakorlati tudnivalók — a' vizsgaszabályzatban részletesen meghatározott — köre egészít ki. Kivételt csak a gimnáziumok speciális idegennyelvi vagy ma­tematikai osztályai jelentenek, ahol a sajátos tantervhez igazod­nak a követelmények is. Az új érettségi rend részletesen is kör­vonalazza, hogy milyen ismere­teket kérnek számon például ma­gyar nyelv és irodalomból, tör­ténelemből, vagy matematikából, illetve az idegennyelvi tárgyak­ból. A nyelvi .képzés során erő­síteni kívánják az írás és olva­sás. illetve a beszédkészség egy­ségét^ ezért a gimnáziumokban 1983-tól e tárgyakban az írásbeli és a szóbeli vizsgaforma egy­aránt kötelezővé válik. Ugyan­csak a szabályozás rendelkezik a vizsgák lebonyolításáról, az ered­mények minősítésérők továbbá arról, hogy a gimnáziumi érett­segi^^illetve szakközépiskolai érettségi bizonyítvány és képesí­tő oklevél milyen munkakörök betöltésére jogosít. A felsőoktatási intézmények felvételi vizsgarendjének módo­sítása ugyancsak az elmúlt évek­ben fokozatosan bevezetett új ne­velési és oktatási tervekhez iga­zodik. Így a megváltozott felvé­teli rend értelemszerűen azokra vonakozik, akik már az új kö­vetelmények szerint tesznek érettségi vizsgát. Az elbírálás mércéjéül szolgáló pontszámok fe* lét változatlanul a középiskolai tanulmányi eredményeik alapján, másik felét pedig a felvételi vizs­gateljesítmény alapján számítják ki. Módosulni fog viszont az a gyakorlat, hogy a középiskolai eredményeket csak a felvételi vizsga tárgyaiból, és csak az érettségi évében kellett kötele­zően figyelembe venni. Így ez­után a középiskolai érdemjegye­ket az érettségi évében és az azt követő esztendőben számítják be, a további két évben a pályázó számára kedvezőbb pontszámí­tást kell alkalmazni, négy év után pedig csak a felvételi vizs­ga eredménye adja az összpont- számot. Valamennyi szakközépiskolá­ban a magyar nyelv és iroda­lom, a matematika és a történe­lem, harmadikban és negyedik­ben év végén szerzett érdemje­gyei, továbbá a képzés irányától függően szakmai tárgyak osztály­zatai kerülnek majd a mérleg serpenyőjébe. A gimnáziumok-- ban — szintén a harmadik és ne­gyedik , osztály év végi eredmé­nyét tekintve — a magyar nyelv és irodalom, a matematika, a tör­ténelem, a fizika és egy idegen nyelv jegyeiből alakul ki a pont­szám, továbbá egy, a tanuló ál­tal szabadon választott/tantárgyé- ból. Ha olyan tárgyat választott, amelyet csak elsőben és máso­dikban tanult, értelemszerűen e két év végi osztályzatát kell fi­gyelembe veniji. A számítások eredményeként a középiskolából az új felvételi rend értelmében összesen 60 pontot vihetnek ma- púkkal a pályázók; ehhez ugyan­csak 60-at szerezhetnek a felvé­telin, így a maximális összpont- szám 120 pont. A szabályozás a szakközépiskolákra vonatkozó sa­játos felvételi tudnivalókat is részletesen tartalmazza. Az érettségi és az egyetemi fel­vételi új rendjéről részletesen tá­jékozódhatnak az érdeklődők a Házi jogtanácsadó különkiadásé, bői. amely a napokban került a hírlapárusokhoz. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom