Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

i PN MAGAZIN Küzdelem a vatikáni sárkány ellen . Aggodalommal néz a jövőbe a vatikáni alkalmazottak kis szak­szervezeté, amelynek a világ leg­kisebb állama 1800, foglalkozta­tottja közül 1360 a tagja —1 „ha így nap azt fogják mondani, hogy 1982-ben a Vatikán állam foglal­koztatottjai először tüntettek nyil­vánosan mimkaadójak ellen, ak­kor senki 'sem csodálkozhat”, — olvasható á vatikáni világi alkal- mazottak egyesületének közlönyé­vetséges 150 'métert kell rriégten- nie. . A világiak -cásért javasolják, hogy a pápa hívjon életre egy . rjtminkáfigyi hatóságot’’, amely i véget vet -a régi hivatalok pac- ká/ásaipak. Az *;:„Associazioné" még egyszer türelemre ihlette tagságát. Talán, utoljára, a pápa ugyanis az utolsó f tiltakozó táv-! ’ iratrá már válaszolt.j ■' Az egyház íejétudatja a rétid őroivel és' a kertészekkel, a n^om-l dászokkal és az újságírókkal, a titkárnőkké! és a telefonos' kis­asszonyokkal ; „konkrét lépéseket’1 lettek a- kívánt hatóság létrehozá­sára. A vatikáni szakszervezet kis irodájában a funkcionáriusok le­szögezik:, „örökké ez nem is? me­Mindoiiesetre humorérzékről tesznek tanúbizonyságot. Közlő-1 .nyilk .-karikatúrái a-; '„vjilágiakat’í: öntudatos - fiatalemberként ábrá­zolták? egyfajta . latin Sfegfried- kénti a kúriát , viszont, nehézkes ősé Hatként. A közlöny első foly­tatásaiban Siegíriednek, jóllehet fáradság árán, sikerült az Ősá Ha­tol a .sok akadály egyikén át- kényszerítenie. Az utolsó kiadás­ban viszopt az állatkolosszus vísz- skafordul. .éggpnoszúll ■ tdíörjhed az ifjúra-,.A sárkárinyál valp,küz­delem a levegőben lóg: a Vati­kánnak hamarosan bő kell válta­nia a „konkrét lépésekre” lett ígéretét. Frankfurter Rundschau (Ford/: Eckhardt Béla) Mimmé DOROTHY MALOHE PRESTON FOSlfR ALEX NICOL. »«w Reagan és most Képeink Hónaid Reagan amerikai el- nők egykori sikerfilmjeinek plakátjait ábrázolják, öva Intjük az olvasókat attól, hogy erőszakolt párhuzamot von­janak Reagan egykorr szerepei és mai politikája között. Ha bármi hasonló­ságot fedeznének fel, az pusztán a vé­letlen műve. (A képeket a hamburgi Spiegel magazinból vettük át.) iOHN PftYNE • RONALD REAGAN ■ RHONDA FLEMING ■ C01EEN GRAY SUPffíSCOPIi THIS IS THE STURT Of OHE Of THE MOST daring submarine operatiohs in the HISTORY OF NAVAL WARfARE’ ADWRAl CHlSlER W NIMIVi | ESI HIS HEAD... IDS CITY ÁrifHH Ifit Ittt Balti» t/alatl ifrift Mtféitl “rawXu., Aggályoskodó európaiak Az USA-kormányzat magas állású hiva­talnokainak állandó hizonykodásai sem az Egyesült Államokban, sem Nyugat-Euró- páiban nem csökkentették a szkeptikusok számát, akik nem tartják meggyőzőnek az arra vonatkozó érveket, Ihogy feltétlenül szükségünk van a neutronbomba gyártá­sára. Valójában pedig ez tényleg annyira keli az Egyesült Államoknak, Ihogy egysze­rűen nehéz elképzelni, hogyan voltunk' meg. eddig nélküle. . >A neutronbomba a legnagyobb felfede­zés azóta, bogy a fdhér kenyér megjelent. Robbanásakor óriási sugárzás keletkezik, amely elpusztítja az embereket, de sértet­lenül hagyja az ipari létesítményeket és a lakóépületeket. Eltérően a már meglévő atomfegyvertől, amely főleg a légnyomás és a hősugárzás következtében pusztít. i jMinek nekünk a neutronbomba?” — ezt a kérdést persze csak olyan emberek teszik fél. akik mindig akadályokat gör­dítenek a fejlődés élé. Bár a kérdés figyelmet se érdemel, én mégis válaszolok rá. Kell a neutronbomba, amennyiben totális háborút akarunk visel­ni idegen területen: A neutronbomba biz­tosítja az egyensúlyt, amely arra kell, hogy visszatartsuk az oroszokat a Nyugat meg­támadásaiból. -. • ■ Azt várná az ember, hogy az európaiak végtelenül. boldogok lesznek amiatt, hogy egy korszerűbb bomba gyártására térünk át, amely megölheti őket, de megőrzi vala­mennyi gyönyörű palotájukat és templo­mukat. ••• X Ám ahelyett, hogy azt mondták volna: „Köszönjük, Uncle Sam”, váratlanul azt tanácsolták nekünk, hogy minél mélyebb­re ássuk el a neutronbombáinkat. Én így is tennék, s Utah államban hagy­nám a bombákat, de megnézném magam­nak, hogyan fognak nélkülük ezek a há­látlan európaiak háborút viselni. Ha az a szándékuk, hogy megelégszenek a hagyo­mányos atomfegyverrel, akkor nem tehe­tünk mást, mint hogy sikereket kívánjunk nekik. iHa azonban hirtelen valami erő­sebbre lesz szükségük, mindig lesz rá mó­dunk, hogy emlékeztessük őket arra a hű­hóra, amit akkor csaptak, amikor azt javasoltuk nekik, hogy neutronfegyverün­ket a földjükön helyezzük el. Ellenfeleink figyelmen (kívül hagyják a legfontosabbat: mi nem ázért gyártunk bombát, hogy háborút kezdjünk, hanem azért, hogy elhárítsuk. Ha az oroszok meg­tudják, hogy van neutronbombánk, és ké­szek vagyunk a bevetésére, nem fognak terveket szőni a Nyugat megtámadására. Persze ők is létrehozzák a saját neutron­bombájukat ... i Addigra azonban minden valószínűség szerint mi már lézerfegyvert fogunk gyár­tani. i; Az a fontos, hogy egy lépéssel mindig megelőzzük az ellenséget. 1 Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, hogy miután megfelelő mennyiségű neut­ronbombát halmoztunk fel, nyugodtan fo­gunk ülni a babérjainkon. Ez a fegyver, annak ellenére, hogy olyan heves vitákat váltott ki, nem egyéb, mint egy nehéz helyzetbe került közönséges gyalogsági pa­rancsnok rendelkezésére álló kényelme® eszköz. Nem szabad, ihogy zavarjanak a kiadások. Ha a bomba segítségével meg tudjuk óvni értékes ingatlanainkat a pusz­tulástól, a ráfordított költségek nyomban megtérülnek. íZahemszky László fordítása) OjsAghfr: Másfél tonna kokaint fe­deztek fel Miami nemzetközi repülő­terén a vámhatóságok egy kolumbiai gép fedélzetén. A szállítmány fekete­piaci ára 950 millió dollár. Eddig ez az amerikai vámosok legnagyobb fo­gása. Elveszett paradicsom Florida aranypartja még nemrégiben is az üdülők paradicsoma volt. A színes képeslapokban és pros­pektusokban az aranypart azúrkék ege alatt pál­mák hajladoznak, derűs, gondtalan emberek állnak a smaragdszínű tengerben. iDe aki ma fellapozza az újságokat, más képet kap: a nyílt utcán lelőtt férfi fekszik saját vérében egy autó mellett. A rendőrség és egy szupermarket fosztogatói utcai csatát vívnak. 13 éves gyilkost hallgatnak ki. ÉLETVESZÉLY AZ ÍGÉRET FÖLDJÉN Floridában, az USA egyik legkedveltebb üdülő­helyén, a turisták egykori ígécetföldjén ma veszé­lyes az élet. A mértéktelen kábítószer-kereskedelem, és az erőszakos bűncselekmények áradata hurri- kánszerűen tört be erre a földre, és elsöpörte a paradicsomot. iMa itt a legmagasabb az USA-ban a bűnözési arányszám>, legrosszabb a közbiztonság, és ez elviselhetetlen kockázatot jelent az üdülni vá­gyók számára. Az FBI évente kiadott bűnözési statisztikája sze­rint Miami az első, West Palm Beach az ötödik helyen áll a bűnözésben az USA városai közül. Mindkét város Dél-Florldában fekszik. Az elmúlt évben Miamiiban 1100 ezer lakos közül hetvenen lettek gyilkosság áldozatai. ! A Dél- és iKözép-Amerlkából származó marihua­na és kokain háromnegyedét Florida déli részén keresztül csempészik az USA-ba. Ennek piaci ér­téke évente eléri a tlzenkétmllllárd dollárt, miköz­ben ezen a vidéken a turistaforgalom már csak Két­milliárd dollárt jövedelmez. NARKÓS GYILKOSOK Az eflijréssal is vetélkedő csempészbandák fő­nökei JHpsárolják a legszebb tengerparti luxus- villákatÍQ$i onnan Irányítják az „üzletet". A ban­dák véres harcot vívnak egymással az „anyagért" és a piacért, és a gyakori utcai lövöldözéseknél nin­csenek tekintettel a járókelőkre. Miamiban már négy bank van a kábítószer-kereskedők kezében. A ren­dőrség kimutatta, hogy Floridában minden harma­dik gyilkos a kábítószer-élvezők — ahogy errefelé mondják, a narkósok — közül való. A kábítószer-csempészekkel folytatott harcban a rendőrség újból és újból reménytelenül alulmarad. Dél-Florida majdnem ötezer kilométer hosszú ten­gerpartja, melyhez számtalan sziget és öböl tarto­zik, szinte ellenőrizhetetlen. Florida hivatalos ha­lászainak egy része a nyílt tengeren lévő dél-ame­rikai hajókról a saját csónakjaival hozza be az ér­tékes és keresett rakományt, fordulónként átlago­san 5000 dollárért. A kábítószer-kereskedők kifogy­hatatlanok az ötletekben. A drága kokaint gyakran távolból irányított miniatűr robot-repülőgépekkel juttatják be az országba, vevőikhez. FEGYVEREK, KUTYÁK, VÉDŐRÁCSOK Érthető, hogy Florida veszélyeztetett lakói min­den áron meg akarják védeni magukat a bűnöző hor. dáktól, és a vidék ma csaknem egy erősen felfegy­verzett katonai bázis benyomását kelti. Miami tér­ségében 1080-ban a fegyverkereskedelem forgalma 50 százalékkal nőtt Ugyancsak virágzik a védőrá­csok, riasztóberendezésál, páncélozott autók, és a rablótámadók ellen kiképzett kutyák kereskedelme is. Ez bizony már nagyon távol áll a képeslapokban reklámozott gondtalan, nyugodt, virágzó furistaUz- lettől. _ > A floridai üdülőparadicsom turistaforgalma 1981- ben esett vissza először nagyobb mértékben. Miköz­ben az utazási társaságok mind több dél-amerikai látogatót Igyekeznek toborozni, az észak-amerikai üdülők egyre inkább elkerülik Floridát. . 1 'Még nyugtalanítóbb az állam vezetése számára, hogy Florida lakosai egyre növekvő számban hagy­ják el szűkefbb hazájukat, mert túl veszélyessé vált ott számukra az élet. Azok, akik' szinte pániksze­rűen távoznak az elveszett paradicsomból, 95 szá­zalékban észak-amerikaiak, sajnálják ugyan elhagy­ni a smaragdszínű tengert, de életösztönük erre kényszeríti öl:**, mert nem bíznak többé abban, hogy e területre valaha Is visszatér a nyugodt, biz­tonságos élet. VESZÉLYES NOSZTALGIA „Rajta uraim! Az első vérig!” olyasféle szalag, mint egy magyar anyakönyvvezetőnek. A táskákból kard és bandázs kerül elő. Egy orvos készenlétbe helyezi,kötsze­reit. Elhangzik az ünnepélyes kiáltás: — Rajta, uraim, en garde! Az első vérig! összeszikráznak a drága, pen­gék. A nézősereg megbűvölten figyel. Néhány perc múlva egy jól sikerült vágás nyomán kes­keny vércsík jelenik meg az egyik vívó arcán. A sérült mégis bol­dog : felavattatott a férfiasság próbáján. Ezentúl büszkén viseli arcán a kaland örök nyomát. Miért? A jellegzetes heg ma újra belépő a nyugatnémet gazdasá­gi-politikai -elit világába. A „mensur”, ez a párbajszerű összecsapás hozzátartozik az úgy­nevezett Búrschenschaftok — af­féle legényegyletek — hétköznap­jaihoz. Ezek a szervezetek nem­zedékeken ívelnek át. Derékha­duk előkelő egyetemek hallgatói­ból áll, patrónusaik a korábban itt végzett öregurak. A Burschen­schaf tok története 165 esztendőre nyúlik vissza. Az egyletek kez­detben — Napóleon leverése után — a haladás jegyében szü­lettek. Az 1848-as forradalmak „elzúgása” után azonban felis- merhetetlenül megváltoztak. " A feudális elit fellegváraivá váltak. 16íil-ben II. Vilmos császár már a „német erények bástyájaként” magasztalja őket. 1914-ben árad­nak tőlük az önkéntesek, akik a háború után ott vonnak a Ruhr- vidéki munkásfelkelések és a ba­jor tanácsköztársaság vérbefojtói között.) A második világháború után — érthetően — egy időre elcsende­sedtek e társulatok, de ma — a hamburgi Stern szerint — az NSZK-ban ismét van 40 ezer tag­juk, és mintegy 170 ezer (!) idő­sebb patrónusuk. Csoda-e hát, ha ezek az egyletek rendkívül gaz­dagok, ha szerte az országban több száz épület, köztük nem egy vár és kastély van a birtokuk­ban? A Burschenschaftokban nem­csak párbajoznak — politizálnak is. Szellemük maga a reváns- vágy. Visszakövetelik az elvesz­tett „keleti területeket”, a Fran­ciaországhoz tartozó Elzászt és az Olaszországba tartozó Dél-Tirolt. Sokszor povokálnak verekedést baloldali, vagy éppenséggel libe­rális ifjúsági csoportokkal. Játék? Vágyálom? Nagyzolás? — a nem is távoli hiúit fasiszta pokolgépes merénylete után félő, hogy ezek csak szónoki kérdések. Kit szeret Albánia? (Enrere válogatja) 0 Enver Hodzsa. Időnként szenzációs hírek ér­keznek Japánból olyan katonák­ról, aki évtizedek múltán is őr­zik a dzsungelben második vi­lágháborús őrhelyüket. Megállt számukra az idő. Félelemmel ve­gyes csodálkozással gondolunk ezekre az emberekre, akiknek nyomtalanul tűnt el több mint három évtized eseményekben, fordulatokban gazdag történel­me. Pedig nem kell távoli, eg­zotikus vidékre vennünk, Eu­rópában is van egy Ilyen „japán katona": Albánia. Az Albán Munkapárt tavalyi, VIII. kongresszusán olyan prog­ramot fogadtak el, amely alap­elveiben a nemzetközi helyzet értékelésében alig különbözik az 1948-as I. kongresszuson el­hangzottaktól. Politikájuk any- nyiban változott, hogy azóta el­szakadtak a szocialista országok­tól, először — nem fogadván el az SZKP XXI kongresszusának ér­tékelését — a Szovjetuniótól és az európai szocialista országok­tól. 1960-tól Kínával vállvetve folytatták harcukat a nemzetkö­zi munkásmozgalom, főként a Szovjetunió ellen. Kiléptek a KGST-ből és a Varsói Szerződés­ből is. Kínával való együttmű­ködésük sem volt hosszú életű: A hetvenes években Albánia egy­re kevésbé volt hajlamos követ­ni a pekingi külpolitika fordu­latait, mígnem 1977-ben a nyílttá vált ellentéteket szakítás követ­te, s az albán párt meghirdette — szóhasználatukkal élve — a kínai revizionisták elleni harcot is. Ezzel Albánia elvesztette utol­só szövetségesét is és jószerivel az egész világgal szembeszállt sajátosan hruscsovlsta jugosz­láv, kínai revizionistákra és burzsoákra osztva fel a nemzet­közi politika irányait. A 73 éves Enver Hodzsa — az utolsó olyan európai vezető, aki a II.világháború óta poszt­ján van — önkéntes elzárkózás­ra ítélte országát, hogy ne fer­tőzze úgymond a külföld bomlasz­tó hatása. Az albán hétköznapok is _ eh­hez igazodnak: a hosszúhajú fér­fiak, vagy rövidszoknyás nők éppúgy az erkölcsi züllés meg­testesítői, mint a jazz-, vagy a rockzene, a farmernadrág vagy a kozmetika. A „Blokád és beke­rítés” elleni harci Jelszavával meghirdetett teljes önellátásra épülő gazdasági programot az állandó harckészültség is nehe­zíti. A férfiak és nők kötelesek kiét évig hadseregben szolgálni, sőt minden állampolgárt évente behívnak egy-két hónap szolgá­latra. Buzdító jelszavakkal teleraj­zolt táblák árnyékában dolgoz­nak e kis balkáni ország lakói, sa­ját politikájuk jóvoltából heroi­kus erőfeszítésekre késztetve ön­magukat. Mint Enver Hodzsa mondja: nem ők szigetelődtek el a világtól, hanem a világ szigete. lŐdött el tőlük. A „japán katona” nem hajlandó tudomásul venni, hogy őrhelyé­nek azzal használna, ha letenné végre puskáját. . H. Z. :c • Nem vívóedzés — felkészülés a „mensurra”. • Burschenschaft — íelvonulás Heídelbergben. ' Heidelberg.. Az NSZK-bell ősi egyetemi város egyik elegáns épü­letének alagsorában különös tár­sulat gyülekezik. Többségük jónö- . vésű fiatalember, de nem egy te­kintélyes,. idősebb úr Is akad köz­tük. Hamarosan átöltöznek. Az ifjak és az öregurak fejére sap­ka. "kerül, mellkasukra pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom