Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-07 / 81. szám

1982. április 7. • PETŐFI NEPE • 3 A SZAKSZERVEZET IS TÁMOGATJA Érdekvédelem a szerződéses formában KEREKASZTAL-BESZELGETÉS Dr. Ivanics Lajos Juhász István Rohoska György Dr. Tonna László Kiskőrös tömegközlekedéséről Évek óta egyre több fórumon tették szóvá Kiskőrös tö­megközlekedési gondjait. A város környéki települések la­kóinak bejárása, a munkahelyek megközelítése, a megálló­helyek létesítése, a várost átszelő autóbuszjáratok igénybe­vétele olyan összetett feladat megoldását jelenti, amely túl­nő a városi tanács hatáskörén. Lapunk javasolta, és meg­szervezte: A Icgilletékesebbeket hívjuk meg Kiskőrösre, hogy a tömegközlekedéssel szemben támasztott jogos igé­nyeket mondják el, s kapjanak megnyugtató választ. Vendé­geink voltak: Dr. Ivanics Lajos, a városi-járási pártbizottság első titkára, Juhász István, a városi tanács elnökhelyettese, Rohoska György, a városi tanács műszaki osztályvezetője, Rigó István, a Volán 9. sz. Vállalat igazgatója és dr. Torna László, a Volán személyforgalmi osztályának vezetője. DR. IVANICS LAJOS: — Evek óta kérjük, hogy a város belső tömegközlekedését oldják meg,' amely csak részben sikerült. A távolsági és a helyközi járatok ugyan felveszik az utasokat, de az autóbuszok nem csatlakoznak minden esetben az érkező és in­duló vonatokihoz. A másik kéré­sünk, hogy a város központjában álljanak meg az autóbuszok. RIGÓ ISTVÁN: — Az autó- buszmegálló áthelyezése, azaz, hogy minden, a városon átmenő járat ugyanazon a helyen álljon meg, számunkra nem okoz nehéz­séget. Arra kérjük a tanácsot, je­lölje ki a helyét, alakítsák ki az autóbuszöblöket és a megfordu­láshoz szükséges utat. JUHÁSZ ISTVÁN: — A Pető­fi tér erre a legalkalmasabb, ott A Kalocsa környéki Agráripari Egyesülésnek tagja egy állami', gazdaság, hét termelőszövetkezet, valamint a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat. Az egye­sülés tanácsa a fajszi Kék Duna Tsz-ben tartotta« zárszámadását, amelyen megvitatták az elmúlt évi eredményeket, az idei terveket. az év végéig elkészítjük a meg­állóhelyet, sőt az autóbuszok számára a megfordulási lehető­séget. DR. TOMA LÁSZLÓ: — Az izsáki, kaskantyúi és a tabdi já­ratok visszafordulása ezen a sza­kaszon megoldhatatlan. Kéré­sem: válami más megoldást ja­vasoljanak. ROHOSKA GYÖRGY: — Az egyik utca egyirányúsításával a visszafordulás megoldható. Sze­retném kiegészíteni Juhász elv­társ szavait azzal, hogy a léte­sítendő megállóban 5—6 kocsiál­lást is kialakítunk. JUHÁSZ ISTVÁN: — A másik nagyon fontos kérdés, - hogy a vasútállomásra nem megy ki minden autóbusz. Egy helyi autó­A ^beszámolókat írásban meg­kapták az ülés résztvevői. Az egyesülési millió 352 ezer forint nyereséget ért el az elmúlt esz­tendőben. Tavaly az első negyed­évben megkezdődött egy naponta 70 ezer liter tejet feldolgozó üzem, építése. Az agrokémiai te­busz közlekedtetése megoldaná a vasútállomás—városközpont, az ipartelep—városközpont forgal­mának 80 százalékát. Ez az igé­nyünk. DR. TOMA LÁSZLÓ: — Az igény indokolatlanságát mutatják a március 11-én és 12-én tartott forgalomszámlálás adatai. Vala­mennyi járatunkon — ez toDo mint harminc — a helyben fel- és leszálló utasok száma 'alig mér­hető, naponta öt és hét között váltakozik. A vasútállomást 13 járatunk érinti, s csupán három kerüli el. DR. IVANICS LAJOS: — Ez bizonyára így is van. Vélemé­nyem szerint a gyorsjáratú autó­buszok ne térjenek be a vasútál­lomásra, s a többiek közül is csak azok, amelyek csatlakoznak az érkező és induló vonatokhoz. Ott azonban kocsiállást kell . kialakí­tani. ROHOSKA GYÖRGY: — Erre már a tervünk készen van. DR. IVANICS LAJOS: — A na­gyobb gond, s ehhez kellene a he­lyi autóbuszjárat, az este 17.30 és 20.20 órakor érkező vonatok miatt- van. Az ezekkel Kiskőrösre ér­kezők képtelenek tovább utazni a környező községekbe, mert már. nincs autóbusz. Főleg az erdőtel­kiek érdekeltek ebben. RIGÓ ISTVÁN: — Sajnos, autóbuszt nem tudunk adni, ép­pen eszközhiány miatt, de ha er­re lehetőség is volna, javítását helyben nem tudjuk megoldani. Ajánlatom: egyezzenek meg va­lamelyik helyi vállalattal,’ s ve­gyenek igénybe közületi autó­buszt. (A vállalati autóbuszok ki­használását kormányszerveink is sürgetik. A szerk.) Ezzel a válla­lattal mi szerződést kötünk és kilométerenként 12 forintot ' té­rítünk. Ügy vélem, négy járat tökéletesen kielégítené az igé­nyeket. ■ JUHÁSZ ISTVÁN: — Köszön­jük. ez jó lehetőség, élünk vele. lepen több mint 1 millió forint értékű fejlesztés történt. Az egyesülés tanácsa újjává­lasztotta. a tisztségviselőket. Az elnök ismét dr. Berta Jenő lett. Elnökhelyettesek: Túri István, Zsilinszki M. László, Würtz Jó­zsef. Az ellenőrző bizottság elnö­ke: Szemerei István. megpróbáljuk a helyi vállalatok közül valamelyiket ennek a cél­nak megnyerni. Jelzem a másik igényünket is. Erdőtelekről az iskolásokat most is tanácsi autó­busszal szállítjuk, de az ötnapos munkahéttel együtt jelentkezik a két műszakos tanítás és a hét vé­gi városiba utazás. Erre mit java­sol? RIGÓ ISTVÁN: — Lehetőség van arra — miután ez rövid tá­volság —. hogy közület végezze el a személyfuvarozást. Ez eset­ben vállalnia kell a kiadást, de a bevétellel gazdálkodhat. A gépkocsivezető oktatásában mi segítünk. DR. ✓-IVANICS LAJOS: — A több szabad idő és az úttörőtá­bor létszámának növekedése megkívánja, hogy Kiskőrös és Soltvadkert—Petőfi-tó között a hét végén, péntek délutántól vasár­nap estig autóbusz közlekedjen. Van-e lehetőség arra, hogy ezt is közületi autóbusszal oldjuk meg? RIGÓ ISTVÁN: — Természe­tesen. Ebben az esetben is a kö- zületnek kell vállalnia a kiadá­sokat, s a bevétellel szabadon gazdálkodhat. DR. IVANICS LAJOS: — Min­den kérdésünkre választ kap­tunk, s bízunk abban, hogy si­kerül előrelépnünk a helyi tö­megközlekedés alakításában. A közületi autóbuszokat, ha sikerül megnyerni e cél érdekében a gazdasági vehetőket, egy szezon­ban működtetjük, s a tapasztala­tokat — azt hiszem, így a he­lyes — egy év múlva megbeszél­jük. A kerekasz tál-beszélgetésen szó esett még a Volán Vállalat te­lephelyének továbbépítéséről, a taxigépkocsik közlekedtetéséről, illetve magántaxi-engedélyek ki­adásáról is. A megbeszélés ered­ményes volt, s ha holnap még nem is, de a közeljövőben bizo­nyára jobbá, zökkenőmentesebbé válik Kiskőrös tömegközlekedése. Gémes Gábor Új húsipari termékek A húsiparban a következő idő­szakban nem lesznek nagyberu­házások, azt az árualapot ugyan­is, amit a mezőgazdaság felkínál, a korábbi évek sikeres fejleszté­se nyomán zavartalanul feldol­gozhatják. Évente 7 millió ser­tést és csaknem 600 ezer szarvas- marhát vásárolnak fel az üze­mek, ebből kielégítik a belföldi szükségleteket és exportra is jut. A vásárlók gyakran kifogásol­ták, hogy néhány felvágottnak az ízét alig lehetett elkülöníteni egymástól. A legtöbb rosszallás emiatt a Veronait, az Olasz és a Soproni felvágottat érte. Az üze­mekben már az elmúlt évben változtattak a fűszerezésen, a ko­rábbinál jobban igyekeztek a he­lyi ízeket „belevinni” a nagy­iparban gyártott termékekbe is. Ä statisztikák arról tanúskodtak, hogy a változást a fogyasztók is észrevették; mind nagyobb arány­ban keresik egyes gyárak, vidéki feldolgozók termékeit — még a fővárosi üzletekben is. Az ipar — miközben néhány már kevésbé keresett termék gyártását megszüntette — újab­bakkal gazdagította a választé­kot. A Megyeri paprikás felvá­gott kellemesen fűszerezett ízű termék, amelyet Budapesten. Cegléden és másutt gyártanak, és széles körben hoznak forgalom­ba. A Pápai párosból — miután a termék bemutatkozása külö­nösen jól sikerült — többet ké­szítenek. A Gyulai Húskombinát terméke a parasztkolbász; azok­nak ajánlják, akik a magyaros ízesítést kedvelik. A hurkafélék gyártását is bővítették: a Rába- májasra a jó kenhetőség a jel­lemző. A Bácskai hurka ízhatá­sát javították. Rövidesen több új termék is bemutatkozik a boltokban. A Bács-Kiskun megyei vállalat ké­szíti majd a Kunsági pástétomot, májjal ízesítik. Már négy üzem gyártja a hosszabb ideig eltart­ható felvágottakat. Ezek felbon­tás nélkül 21 napig elállnak, szemben az eddig gyártott ter­mékek 4—5 napos szavatossági idejével. Kedden a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége , a szerződéses gazdálkodási formá­ban üzemelő egységek dolgozói­nak érdekvédelméről, érdekkép­viseletéről és szervezeti életéről tárgyalt. Az elnökség véleménye szerint az új üzemeltetési forma bevezetése óta eltelt viszonylag rövid idő tapasztalatai azt mu­tatják, hogy az mind a népgaz­daság, mind a vállalkozó egyén számára hasznos, és ezért a szak- szervezet is támogatja a szerző­déses üzletek körének további bővítését. Ugyanakkor az elnök­ség felhívta a figyelmet a káros mellékhatásokra, és javaslatokat tett a gondok megoldására. Az ülésen áttekintették, milyen korlátokat lehet állítani annak érdekében, hogy a több évre ga­rantált arányos haszon hajszolása ne vezessen a szakma, a munka színvonalának csökkenéséhez, az emberek egészségi károsodásá­hoz. A többi között megállapítot­ták: szükséges lenne az üzletek nyitva tartásának a létszámtól függő jogi szabályozása, mert a szerződéses rendszerben előírt minimális 48 órás munkaidő és az áttérés utáni létszámcsökkenés a dolgozók leterheltségének erő­teljes növekedésével járt, ez első­sorban a szerződésbe adott ven­Kiskunfél- egyházán az április 4-i ün­nepi készülő­dés keretében osztották ki a díjakat a pá­lyázatot nyert kistermelők között a Bács- Kiskun me­gyei Állatfor­galmi és Hús­ipari Vállalat központjá­ban. Ámint azt lapunkban is­mertettük, az állami hús­ipar és tejipar vállalatai 1981. év végén hirdették meg a kister­melők munkamódszer-átadó pá­lyázatát Bács-Kiskun megyében. A felhívásra számos háztáji szarvasmarha- és sertéstartó küldte be módszerismertetőjét, amelyet az érdekelt vállalatok, s a mezőgazdasági szakigazgatás képviselői bíráltak el. Bács-Kiskun állattenyésztési ágazataiban a háztáji és kisgaz­daságok jelentősége nagyobb az országos átlagnál. Az anyakocák 61,1 százalékát, a tejelő tehenek 42,4 százalékát a kistermelők tartják. A megyei húsipar tavaly 4 ezer vemhes.kocát helyezett ki a háztáji gazdaságokba, s előnyös feltételekkel szerezhettek be te- nyészüszőket is a tehéntartásra vállalkozók. A beküldött pályázatok között kiemelkedő nem volt, ezért az el­ső díjat nem osztották ki. A szarvasmarhatartó kisterme­lők közül II. díjat nyert és há­romezer forintot kapott Szabó János lajosmizsei és Zsikla Imre bócsai lakos. Mindketten eredmé­nyes megoldásokat alkalmaztak a legnagyobb költséget igénylő takarmányozás ésszerűsítésére, a tej higiénikus kezelésére. Zsikla Imre teheneinek átlagos tejterme­lése egyedenként 5701 liter volt 1981-ben, s összesen 30 ezer 491 li­ter tejet szállított közfogyasztás­ra. Kétezer forint pénzjutalmat és III. díjat kapott Banász Péter mátételki és Sipos Mihály fü- löpházi tehéntartó. Baná$z Péter a megyei tejtermelési versenyben • A pályázatot nyert kisterme­lők az állatforgálmi és húsipari vállalat termékbemutatóját tekin­tik meg a díjkiosztó ünnepségen. déglátóipari egységeknél jelent­kezik. A KPVDSZ elnöksége java-- solja, hogy tegyék kötelezővé a munkaidő-nyilvántartást, mert jelenleg megtartása, az alkalma­zottak heti pihenőnapjának ßs szabadnapjának kiadása gyakor­latilag ellenőrizhetetlen. Ugyan­csak nagyobb figyelmet kell for­dítani a társadalombiztosítási elő­írásokra, az eddigi tapasztalatok szerint az új üzemeltetési forma bevezetése óta ezekben az üzle­tekben a dolgozók alig voltak be­tegállományban, pedig közismert, hogy a szakmában viszonylag magas — 6—7 százalékos — a táppénzesek aránya. Nem rendezett az sem, kit ter­helnek a munkavédelmi költsé­gek, az üzletvezetőt vagy a vál­lalatot. Az elnökség véleménye szerint a szerződéses üzemeltetési for­mának megfelelően a munkaver­seny elismerését, tartalmi köve­telményeit is a megváltozott kö­rülményekhez kell igazítani. A szervezeti életről" a KPVDSZ elnöksége megállapította, hogy a korábbi szakszervezeti tagok mintegy 90—95 százaléka szerző­déses üzletekben is tag maradt. Ugyanakkor szükséges, hogy a szervezeti életben figyelembe ve­gyék a dolgozók megváltozott kö­rülményeit. (MTI) fi* KISSÉ • Banász Péter mátételki tehén­tartó átveszi a díjat. már több alkalommal kapott el­ismerést. Volt olyan esztendő, amikor 54 ezer liter tejet adott át tehenészetéből a feldolgozó üzem­nek. Sipos Mihály nyolc tehenet tart olcsó megoldással, házilag épített istállóban. Tehenei 1981- ben átlagosan 5500 liter tejet ad­tak, s megközelítőleg 28 ezer li­ter jutott abból közfogyasztásra. A bizottság beküldött pályáza­ta elismeréseként ezer forintos különdíjban részesítette Visnyei Miklós zsanai és Gazsó György lajosmizsei kistermelőt. A sertéstenyésztő, -hizlaló kis­termelők közül pályázatáért II. díjat érdemelt Farkas Jenő he- tényegyházi kistermelő, aki házi­lag elkészített önitatójával, a vá­gósertés szállításakor a rakodás megkönnyítésére szerkesztett be­rendezésével, s kiemelkedő hizla- lási eredményével szerezte meg a díjat és a vele járó háromezer forintot. Ugyancsak II. díjat és háromezer forintot .kapott Hor­váth István kiskunmajsai gazda, aki a hizlalási eredményén kívül a sertéstrágya szakszerű kezelé­sével, a lehetőség szerinti szag­talanításával, fertőtlenítésével másutt is jól alkalmazható mód­szert vezetett be. Harmadik díját és kétezer fo­rint jutalmat kapott pályázatáért Molnár Sándorné izsáki pedagó­gus, aki illetményföldjének pél­dás hasznosítását oldotta meg a háztáji sertéshizlalással. Takar­mányozásra konyhai hulladékot, gazdasági abrakot és ipari keve­réket egyaránt használ. A több éves hizlalási szerződést az elsők között kötötte meg a megyei vál­lalattal. Ugyancsak harmadik dí­jas lett Körmőczi István szanki termelő pályázata, aki kevés sza­bad idejében tizennyolc sertést hizlal szerződéses keretek kö­zött. A kistermelők országos át­lagánál kedvezőbb sertéseinek az abrakfelhasználása. A vásárolt ipari takarmánnyal hizlaló kis­termelők jól alkalmazhatják ál­lattartási módszereit. Pályázatáért elismerő oklevelet és 500 forintos pénzjutalmat ka­pott Seres Ferenc kiskunfélegy­házi sertéshizlaló és Szabó Ká­roly öregcsertői tenyésztő. A díjakat Juhász Ferenc, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat osztályvezetője és Biró Imre, a Bács-Kiskun megvei Ál­latforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója adta át a nyertesek­nek. Kiss Antal Alkonyidőben Április T-ét, az egészségügyi világ­napot az idős emberek ügyének ajánl­ják ebben az évben. Üttalan utakon, igazverte homokdűlőkön bo­lyongva, alig látszó mezsgyecsikokhbz, kóbor je­genyékhez igazodva valahányszor kimentem hoz­zá, szorongás fogott el, ijedtség. Itt is lehet, igy is? ... Nyári napnak bitang izzásában, csontkaparó fagyos szelek rohanásában; ahol az egyetlen szomszédon, egy maródi árva vénemberen kí­vül semmi föl inem foghatja, hát a belátható messzeség ítéli kárhozatra ember, s állat szavát- hangját; ahonnan már a pusztai gazdaság meg- tévedt-elcsigázott gépei is visszafordulnak; ahol már a gondviselésben sem lehet hinni ... Kiszolgáltatva mindennek, legfőképp pedig az önemésztő egyedülvalóságnak. 1 Ahogy madzagon feszülő, csahos ebét csitítóan elibém jött, s azután is, ha beljebb kerültünk: folyvást mosolygott a szeme. Faggatni mégse, sose mertem: boldogtalan viskódban minek örülsz, sajgólábú, kampóhátú, pókhálóarcú, ta- nyarsorsú drága kis öregasszony? Mi ád vigaszt, támaszt, lelkierőt, bizodalmát? De hát kell-é, il- lik-é kedélyállapota okát firtatni a hajótörött­nek, ha bármit — legyen az halászbárka vagy ágyúnaszád — lát föltűnni a horizonton?) Bori néni, ’82-ben, túl a hetvenötön. Tíz kilo­méterre a legközelebbi lakott helytől... Amikor csak tehettem, olcsó kekszet, almát, édességet vittem neki, tudván: ezeket szereti, kívánja nagyonl. Csókolomot köszöntem fenn­hangon a zabos korcs miatt; istenhozta. volt a válasz, s a csillogó-ölelö szeme. Egyszer sem kér­dezte: honnan, mi járatban, mi tetszik. Ösztönös ragaszkodással terelt szakadt udvarába, szegény- szagú hajlékába. Beszélgetni, ahogy kedves ro­konok, rég látott földiek között szokás. Napra összeállt már bennem az élete, anyámé sem jobban tán, mégis idegennek érzem, szívem­hez nőtt légies-titokzatos lénynek. Három kazet­tát, több tucat fotót őrzök — de mit tudok vajon? — róla. Elrebegte egyszer, hogy meghalt az embere '51-ben, tüdőbajban, s én nem kérdeztem meg: azóta miért nem választott másikat magának? Együtt küszködtek evvel a pusztulat földdel, de högy bírta két gyerekkel az 50-es évek elején? Ritkán látott fia hívja <a faluba, talán várja is, az otthonban is volna helye, mi fogja, tartóztat­ja hát? Távol a templomtól is barátsággal él Is­tennel, de milyenek az álmai? Meg-meghallgatja kisrádióját, de mit csinálna szombat este a vá­rosban? Hétszámra rá nem nyitja szomszéd, ba­rát az ajtót, ha mégis, véletlen, miről beszél ve­le, neki? Békességért imádkozik, fájlalja a go­rombaságot, miért bocsát meg mégis mindenki­nek? örül, ha lát, mégsem kérdez tőlém soha semmit? Miért? ... Üttalan' utakon, gazverte homokdűlőkön bo­lyongva, aliglátszó mezsegycsikokhoz, kóbor je­genyékhez igazodva, ahányszor — meddig még?! — kimegyek hozzá, szorongás fog el. ijedtség. Fé­lek, hogy kihűlnek, s nem ' ragyognak mindig me­leget sugárzón azok a szemek, félek, hogy előbb- utóbb hatalmába kerít a szánalom, ami már a tehetetlenség, a vég. És dörömböl bennem szüntelen és egyre va­dabbal: Bori néni, itt is lehet, így is? ... " Elhinné-e ugyan, hogy más, emberibb már ez a világ? Kutast Ferenc Zárszámadás az agráripari egyesülésnél Díjnyertes kistermelők • Rigó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom