Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

I 1982. április 27. • PETŐFI NÉPE • 5 MIT ÜNNEPLÜNK MÁRCIUS 15-ÉN? AZ ÉLET TANÍTÓMESTERE? Nemzedékek tapasztalatcseréje A fiatalok érdeklődve, de különösebb reagálás nélkül hall­gatták végig az előadás gondosan felépített bevezetőjét. Áchim András és Bajcsy-Zsilinszky Endre tragikus sorsával példázta a meghívott, hogy „ezerszer Messiások, a magyar Messiások”. Kiderült: szinte semmit sem tudnak a tiszántúli pártala­pítóról, a Sopronkőhidán kivégzett mártírról. Másutt is így járhatott volna. Aggasztó tájékozatlanság A Történelemtanításban néhány éve közölt fölmérés szerint csak, minden harmadik gimnazistának jelentett valamit a nácikkal szembeszálló politikus neve. A szakmunkástanulók többsége „a legfontosabb évszámokat sem ismeri”, állapította meg a me­gyei tanács egy korábbi vizsgá­lata. Sajnos, ma is hasonló követ­keztetésekre jutnának. Hat átlagos bizonyítványú szakmunkástanuló vállalta, hogy ha tudnak, felelnek kérdéseimre. . Szinte kivétel nélkül tájékozat­lanul botorkáltak századunk és a munkásmozgalom történetében. Vágó Béla, Tildy Zoltán, Gerő Ernő mintha nem is létezett vol­na; csodálkozva hallgatták a ró­luk elmondottakat. Engelsről tudták: forradalmár­ként élt. Hol, mikor? Hasztala­nul segítettem, nem derült ki. A legaktívabb ifjú Marx nevének hallatán azonnal kivágta: „har­colt a fasizmus, Hitler ellen". Elítélően, haraggal nyilatkoz­tak a náci vezérről. — A háború nem volt a hibá­ja, mert azt bárki más is, el­vesztette volna, csak a koncent­rációs táborokat nem lett volna szabad megcsinálnia — bizony­gatta indulatának jogosságát a rokonszenves^barna kislány. Társnője helyeslőén bólogatott: — Nem saját népe szenvedett a lágerekben, 'hanem más népek. Hányán? Több ezren, talán tíz­ezren is. Öngyilkos lett, amikor meglátta, hogy két orosz kato­na kitűzi palotájára a vörös zász­lót. Hol a hiba? A magyar történelem sem élő, eleven hatóerő számukra. Többszöri nekifutásra sem si­került megfogalmazni, hogy mit ünnepiünk március 15-én. Hogyan juthattunk ide? A tantervekben lenne a hiba? Király Károly, a Történelem- tanítás 1977/3. számában ekként hangsúlyozta a tárgy fontosságát. „A történelem a szakmunkás- képző iskolákban sajátos szere­pet, komplex feladatot tölt be. Itt a történelem az egyetlen tár­sadalomtudományi tantárgy s e minőségben pótolnia kell a gaz­dasági földrajz és a világnéze­tünk alapjai tantárgyat is. A történelemtanítás, a történelem- tanár társadalmi felelősségét nö­veli az a társadalmi igény, ame­lyet az MSZMP XI. kongresszu­sa úgy fogalmazott meg, hogy az ideológia minden frontján növel, ni kell a szocialista tudatformá­lás hatékonyságát.” Szabolcs Ottó is a tárgy fontosságát hang­súlyozta a szakfolyóiratban meg­jelent tanulmányában. „A törté­nelemtanítás végső nagy nevelé­si célja csak az lehet, hogy se­gítséget nyújtson, sőt az összes tantárgy közül a legnagyobb mértékben nyújtson segítséget a mai társadalomban való tudatos élés képességének kialakulásá­hoz.” Jó példák a szomszédból A jelenlegi állapot a pedagó­gusképzés elszomorító kritikája. Az említett beszélgetést végig­hallgató fiatal tanárnő bevallot­ta: tőlünk sem sokat hallhattak a legújabb kor történetéről tanít­ványaink, mert mi is többet fog. lalkoztunk az ősközösséggel, mint az utolsó félszázaddal. A szomszédos szocialista álla­mokban már fölismerték a tájé­kozatlanság veszélyeit. A Cseh­szlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága már 1976-ban úgy döntött, hogy a közelmúlt történelmét tanulják a legbeha­tóbban minden iskolatípusban. Az NDK VIII. pedagógiai kong­resszusán kimondták: életszerűb­ben oktassák e fontos nevelőtár­gyat. Két és fél tanévben taglal­ják a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig terjedő időszakot. Évtizedekig sematikus, unal­mas, magyartalan tankönyvekből tanultak a diákok honunkban. Kérdéses persze, hogy mit tehet a tanár egy olyan osztályba#, amelyben 15—16 éves fiúk-lá- nyok fele akadozva, szótagolva, sőt betűkereséssel olvas és Japán táján keresi Brazíliát...- Amíg a tanulmányi átlagjegy- gyel és nem diákjaik valódi tu­dásával mérik a pedagógusok munkáját, aligha remélhető alapvető változás. Amíg — mint Pach Zsigmond Pál akadémikus kifejtette az MSZMP 25 éve cí­mű tudományos ülésszakon —, nem törekszünk a jelenkor tör­ténelmi mélységű ismeretére, ad­dig nem alakulhat ki a törté­nelmi tapasztalatok nemzeti mé­retű átadása, addig a történe­lem nem válhat az élet tanító- mesterévé. Az egységes nemzettudat kialakításáért És az egységes nemzettudat mindaddig illúzió, amíg a mára neveld, a holnapot befolyásoló történelemről nincs tényszerűbb, a társadalmi mozgásokat érzé. keltető, az új információk befo­gadását, földolgozását könnyítő képe honfitársaink millióinak. A szocialista hazafiság csak akkor válhat előrehaladásunk er- jesztőjévé, ha a történelem a. társadalmi tudat valóságos, té­nyeken és mindenki által végig­gondolt. elfogadott következteté­seken alapuló részévé válik. Még nem tartunk itt! A mai fiatalok történelemszemléletének formálódásától függ, hogy nagy­jaink példája mikor hat társa­dalmi mértékben, mikor haszno­sulnak az előző nemzedékek fölhalmozott tapasztalatai min­dennapjainkban. Heltai Nándor ÉRDEMES MEGNÉZNI T óbiás Simon műhelye Óbudán, a barokk szépségű Zichy-palotában a helytörténeti gyűjtemény sokoldalú kiállításai között egy szobányi-műhelynyi területen sorakoznak Tóbiás Si­mon kádármester szerszámai. Az idős óbudai mester öt évvel ezelőtt ajándékozta az Óbudai Helytörténeti Gyűjteménynek műhelyberendezését. Tóbiás Si­mon, az erdélyi Torockóból szár­mazott Óbudára, 1940-ben. Mint öriálló kisiparos műhelyt nyitott, s maga készítette szerszámaival dolgozott. 1951-ben szövetkezeti tag, majd elnök lett, 1976-ig, amíg nyugdíjba nem vonult, ká­dárként dolgozott. Most ott sorakoznak a polco­kon, a gyalúk, a maga faragta szerszámok. Mívesek, kézhez szo­kottak. Az egyikre a Kossuth-cí- mert faragta, a másikra a követ­kező szavakat: „Minden magyar annyit ér, amennyit nemzetéért dolgozik”. A harmadikon az áll: „A világ az alkotásé, az alkotás az elmúlásé”. A polcokon a gyaluk, a hordó- dongák, deszkák, abroncsok, a mesterség kellékei. Mielőtt mú­zeumba kerültek a szerszámok, Tóbiás Simon modellt állt a fény­képésznek, s bemutatta, melyik, • (Hauer Lajos felvételei — KS) mire való. A munkafázisokat áb­rázoló fotóit a terem egyik fa­lára kerültek. A kiállítás utal a kádármester­ség múltjára is. Megtudjuk, hogy a kádárszakma, a hordókészítés az egyik legrégibb iparág. Még az időszámítás előtt a IV. szá­zadban a görögök kezdték a fa­hordók készítését — a borostöm­lők, agyagamfórák helyettesíté­sére. Az első szakkönyv a hordó­készítésről és sztereometriá járói a csillagász Kepler János tollából látctt napvilágot 1515-ben. A tu­dós Lambert 1728-ban könyvet írt és tabellákat készített a hordók űrtartalmának pontos kiszámítá­sáról. A magyarországi hordókészítés­re vonatkozó Utalás Szent István ideiéből származik. Amikor a ki­rály 1015-ben megalapította a pécsváradi apátságot, a többi ipa­ros mellé hat kádárt is telepített. 1376-ból való az az okmány, amely a kádárok céhbe tömörülé­séről tanúskodik (ezek az évek a hazai céhek kialakulásának esz­tendei). A kádáripar a többi magyar iparággal a 17. század végén pusz­tulásnak indult. A Rákóczi-sza- badságharc után Németországból és más környező országokból te­lepítenek hozzánk hordókészítő­ket. Az újabb fellendülést az 1875-ös filoxéra pusztítása vetette vissza. A később újra feltámadó ipar mesterei itthon és külföldön is hírt-nevet szereztek maguknak. Mígnem a felszabadulás után a szövetkezetek és nagyüzemek vet­ték át a termelést. A kismeste­rek hagyományai 'lassan kihal­nak. csak emlékeinkben élnek. K. M. Huszonhét éves, öt esztendeje él Dunavecsén. Az izsáki származá­sú közművelődési szakember népművelés—magyar szakon végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Eddigi munkájáért kiérdemelte a Szocialista Kultúráért megtisztelő kitüntetést. C okát elárul, amit a beszél- ^. getésünk kezdetén önma­gáról mondott: „Szerintem bár­milyen szituációba kerül az em­ber, mindenkor azt kell kutat­nia, hogy másoknak miként hasz­nálhatna jobban. Én mindig nép­művelő akartam lenni. Sikerült, és úgy érzem, ezen a területen még fontosabb, amit mondtam. Ez a gyorsan változó pálya meg­követeli a kísérletezést, annak kutatását, hogy miként végezhet­nénk eredményesebben a mun­kánkat.” Az előzményekről így beszél: „Izsákon először klubvezető, majd művészeti előadó voltam. Kezd­tem látni, mit lehet és mit érde­mes csinálni. Rádöbbentem, hogy a művelődési ház -bizony nem is­kola, ahol nap mint nap ugyan­azon módszerekkel kell végezni a hasonló feladatokat. A tágabb értelmű közművelődés sokféle ke­resést, újfajta módszert igényel. Ez a hivatás követeli az új öt­leteket.’! — Érték kudarcok is a kezdeti időszakban? — Sajnos, cserbenhagytak töb­ben; akik egy ideig segítettek, el­fordultak tőlem, idegenkedtek az új elgondolásoktól. Olyan ez a pálya bizonyos szempontból, mint a focistáké: az embert egyszer a vállára veszi a közönség, él­jenzi, s ha úgy jön, hidegen-ri- degen elfordul tőle. Részben ezért mentem Dunavecsfre; másrészt meg vágytam az önállóbb mun­kára. Vecsén amolyan fehér folt­nak számított a közművelődés, s ez tetszett nekem, mert éreztem: lehet mit tenni. Szerencsére jó társakra találtam. Majd később si­került a gazdasági szerveket meg­nyerni az ügynek. Siettem ma­gam mellé állítani a fiatalokat, és ők felerősítették a lendülete­met. Mindent jókedvvel csinál­tam. pedig hitetlenek ekkor is voltak körülöttyri. — Milyenek voltak a feltételek? — A lehető legrosszabbak. A művelődés háza szinte szó szerint istálló veit. Ez a gond is arra kényszerített, hogy keressem a célra vezető megoldásokat. Mun­kálkodásunk színterét társaimmal együtt kibővítettem. Bekapcsoltuk az iskolát, a tanácstermet, az üzemi klubokat, a termelőszövet­kezet kultúrtermét, és közben kö­zös erővel siettettük a művelődési ház építését. — Ügy tudjuk, hogy ma már minden oka megvan az elége­dettségre ... — Igen, az újf épület már min­den igényt kielégít, öt különféle termével, olvasó- és tévé-szobá­val. Az új helyzet ismét kísérle­tezésekre ösztönzött. Elkezdtük a komplex rendezvénysorozatot, változatos gyermek- és ifjúsági, valamint felnőttműsorokat ter­veztünk, kerestük a kapcsolatot más községekkel. Több falu ösz- szefogásával lérehoztuk a Duna menti Hívogató című műsorfüze­tet, mely gyorsan népszerűvé vált. — Mire törekszik legfőképpen napi munkája végzése közben? — Hogy a mai kornak megfe­lelően munkatársaimmal együtt kitaláljunk olyan közösségi talál­kozási formákat, melyek életre szólóak, tartósak lehetnek. Ide­tartozik, hogy többek között szor­galmazzuk a kölcsönös családlá­togatásokat, természetesen a mű­velődési törekvésekkel és a tar­talmas szórakozásokkal össze­kötve. V. M. FILMJEGYZET Aranycsapat Bizonyára a legendás hírű ma­gyar labdarúgók egy csoportjá­nak hazalátogatása adhatta az in­dítékot a film elkészítéséhez, a forgatókönyv árójának, Surányi Andrásnak, aki egyúttal a rende­ző teendőit is ellátta. Bizony az Aranycsapat sorait sikereik évei óta megtépázta az idő vihara, de az érdeklődés a kitűnő játékosok sorsa iránt úgy látszik, nem lanyhult. Pedig a rádió, a tv, a sajtó, sőt néhány aktuális irodalmi mű is gyakran felszínre dobta a régi szép na­pok eseményeit. Idézte a csodás gólokat, a hazai és külföldi vé­leményeket, melyek |szerint az 50-es évek elején kétségkívül a magyar labdarúgás állott e nép­szerű sport világélvonalában. A magyar válogatott tagjainak ne­vét egy ország ismerte, teljesít­ményeiket mindenki magasztalta. Csak hát azóta e nagy népszerű- ségű sportágnak a hire-neve ná­lunk egy kissé megfakult. Így az­tán az Aranycsapat témája is megöregedett, és emlegetni, fel­eleveníteni nem tartozott a leg­eredetibb vállalkozások közé. Il­letve mégsem! Tavaly, hogy a Népstadion le­látóin helyet foglaló közönség egy „öregfiúk” mérkőzésen újra lát­hatta az egykori aranycsapat még életben maradt, és 25 év eltelté­vel első ízben hazánk földjére lepő tagjait, ismét fényt és érdek­lődést kapott a téma. A feldolgozás a filmben a ha­gyományos tartalomjegyzék sze­rint idézi a múltat, a nagy mér­kőzések pillanatait, sőt megszó­laltatja a korszak nemzetközi hí-, rű labdarúgó-személyiségeit is. A sportág társadalmi jelentőségéről,: s nem utolsósorban személyes emlékeiről vall Beckenbauer, Pe­lé, Rummenigge, Fritz Walter és még néhányon. Vallomásos köz­vetlenséggel emlékezik a hires- neves magyar futballtörténelem részleteiről Puskás Ferenc, Czi- ber Zoltán, Grosics Gyula, Sán­dor Károly, Hidegkúti Nándor és nem utolsósorban Sebes Gusz­táv, a nemzetközi hírű sportve­zető, és még sokan. mások a ba­rátok, a sportág megszállottjai, szaktekintélyei sorából. Mindezt végignézni valóban ér­dekes volt, bár negyedszázad táv tatából Visszaidézve az Arany­csapat sikereinek, és széthullásá­nak napjait, már nem volt olyan fejbekólintó izgalmú szenzáció, mint akkor. Annál érdekesebb volt viszont a film végén a már említett „öregfiúk mérkőzés” rész­leteit bemutató képsor, és azt megelőzőleg a hazatérés megható jelenetei. Helyet kapott a film­ben a találkozás a régi barátok­kal, a sporttársakkal, a tisztelgés az eltávozott nagy játékosok em­léke előtt. Tör ölmetszett nosztalgiafilmet láthatnak az érdeklődők, amely bizonyára sikert arat azok kö­rében is, akik az idézett korszak eseményeit csak történelemköny­vekből ismerik. Cs. L. NÉGYEZER RÉGÉSZETI LELET A KNDK fővárosa közelében, a Taedong-gang folyó mentén 1.979- ben nagyarányú ásatást kezdtek az ország régészei. Azóta ötven­ezer négyzetméternyi területen több házból álló települést tárlak fel. _ Az újkökorszakbeli embert szolgáló eszközök, tárgyak száma négyezerre tehető. A település házai között óriási — fedezékszerű — mélyedésre bukkantak, amelybő} tárgyak szá­zait hozták felszínre: agyagedé­nyeket, kőbaltákat, különféle kő- szerszámokat, a halászat és a földművelés szerszámait. Megle­hetősen . nagy mennyiségben ta­láltak aZ edényekben elszenese­dett rizsszemeket is.. Más gabona­fajták is előkerültek ebből az éléskamra-, • iifletve rakitárszerü mélyedésből. A leletek tanúbizonyságot tesz­nek arról, hogy ezen a tájon a lakosság már évezredekkel ez­előtt is mezőgazdasággal foglal­kozott és ezt — a korhoz képest — magas szinten művelte. A rizs- termelésnek tehát több ezeréves hagyományai vannak Koreában' (BUDAPRESS — KCNA) A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Farkas P. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom