Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

1982. április 9. • PETŐFI NÉPE • S NÉGYSZEREPLŐS MONODRÁMA Pokoljárás öregedő, fo- gahullató hím­oroszlán és egy hiúztestű nős­ténymacska küzdelme min­dig izgató ka­land a szín' pádon. Rej­telmeket sej­tető, sejtése­ket rejtő. Bio­lógiai és intel­lektuális küz~ delmet vív Já- kó és Zsálya a pokol torná­cán, amiképpen testi és szel­lemi harc kilá­tásaival ter­hes (netán ép­pen szép?) minden - pár- kapcsolat, ne­vezzék azt élet­társi viszony­nak vagy há­zasságnak, ahol a szerző* dö felek nem adják föl ko­rábbi énjüket, önállóságu­kat. pláne, ha a szükséges kom­promisszumokra is képtelenek. A Katona József Színház ka­maratermében olyan darabot játszanak, amelynek „sztorija” a fenti modellre készült, tagad­hatatlanul önéletrajzi (ettől még pikánsabb), s melynek szerzője, Zám Tibor, kétszer vonta kín- padra magát. Először amikor Túl a poklon címmel kisregénybe főj. tóttá keserűségét, másodszor meg. az irodalom dézsájából ki- halászva újraélesztette színpa­don is. „Te, Jákó, nagyon jól tu­dod, hogy lényegére egyszerűsít­ve minden emberi viszony, ér­dekviszony, amelynek alakulása és pillanatnyi állapota kihat a cselekvésre, meghatározza an­nak módját, mikéntjét”. Ezzel a fontos mondattal kezdődik a kisregény. Az író tükör elé ül, letegezi a látványt. Elcseveg ön­arcképével, elemeire bontja, majd az idő asztalán ismét ösz- szerakja a múltat, immár óha­tatlanul saját csoportosításában, elfogultan tehát. A múlt Zsálya kprül rendeződik, teljesen sze­mélyes önkitárulkozással, ahol az élet apró-cseprő történései, be­vásárlások, fizetetten számlák, zálogházi Ügylétek keverednek intimitásokkal, hálószobatitkok­kal, amiképpen az ember ezeket megéli, csak vannak dolgok, ame­lyekről veleszületett szemér­mességénél fogva hallgat az átlagember — itt lép be az író, és ragasztja össze a maga sajátos eszközeivel az összetartozókat, avatja racionális tartozékává az életnek azon momentumait is, amelyek a kétszerkettő hűvös józanságával voltaképpen irra­cionálisak. Őszintén szólva a második ne­kifutásért tudom tisztelni iga­zán Zám Tibort. Ahogy olvasom, nem az a fajta, aki merő anya­gi előnyökért odaállna két bőrt lenyúzni egy rókáról. Tudom tisztelni, hogy engedett a rende- ző Sándor János érthetően önös csábításának — vélhetően így történt —, s egy minden eresz­tékében remek, sodró erejű, ízig- vérig öntörvényű kisregényt, a • Jákó (Tolnai Miklós), a Férfi (Balogh Tamás). • Jákó (Tolnai Miklós), Zsálya (Várkonyi Szilvia). • Jobbra: a Nő (Egyedi Klára), Jákó (Tolnai Miklós). (Karáth Imre felvételei) sajátját, nekifogott föltrancsí. rozni, színpadi helyzetekre par­cellázni. Bemikrofonozni — be­díszletezni a fülbegyónást, testet gyúrni a lélekből, konkrétabbá tenni a fantáziát, láthatóvá a láthatatlant, a személyiséganalí­zist elidegeníteni —; s ezzel együtt, fölvállaltán, elszegényíteni. Tisz­teletem mélyebb oka pedig an­nak a metamorfózisnak készsé­ge, amely szembeötlő a Pokol­járás nézőjének, aki olvasta a regényt; az amott elsötétített, a rondabugyrok fertőjére átkozott Zsályából emancipált nő lép színpadra, legalábbis viszony­lagosan. A héjanászok vastörvé­nyei szerint ugyanis eleve erköl­csi vesztes a nő (Adytól tudjuk), ha művészhez tartozóan nem iga­zítja magát, minden életfunkció- ját a teremtés koronájához — s ez a férfiönkény tulájdonkéip- pen kicsit zavart is a regényben. Most meg hellyel-közzel voksol­ni lehet Zsálya önmegvalósítá­si ingeréi mellett, megérthetővé válnak gyarlóságai, mégha csa­ládi fészek helyett tűzfészket rak is. Jákónak tűzfészket, a kö­zösből elorolt lakásban. E kap­csolat, s benne az úgynevezett modern családi létforma, leépü­lésének' keresztútján a férfi vi­selt dolgai éppúgy hozzátartoznak a nő erkölcsi megítéléséhez, mint fordítva, bárha férfi is ácsólja az ítélőszéket. Szakácsi Márta szobadíszleté­nek szemöldökfájáról, férfiácsol­ta akasztófáról csüng alá a kö­tél. Jákó függeszti rá előbb rosz- szabbik énjének, Lukács evangé­listának arcmását, utóbb naturá­lisán is beléhurkolja a nyakát, s szakad le együtt a mennyezeti kampóval, tragikomikus összeg­zéseképpen a kálváriának. (Ekkor jutott eszembe — honnan, hon­nan nem — Strindberg Haláltán­cának dürrenmatti parafrázisa — noha az összefüggések kimu- tathatatlanul távoliak csupán). Sándor János rendezői közremű­ködése gyaníthatóan messzebb­re nyúlt egy rutinszerű beavat­kozásnál : értékes - irodalmi anya­got segített átmenteni új minősé­gébé., S ez az új minőség sem egyértelmenűen homogén. A Po­koljárás tudniillik négyszerep- •lős mopodráma, némileg fából vaskarika tehát, jóllehet a mű­faji varratokat sok-sok ötlettel igyekszik Sándor János elrajzol­ni. A mindenáron cselekménye- sítés oltárára így is fölkerül né­hány sete-suta, illusztratív, ál­dozati bárány (főleg a kórházi ágy körül), a részletek kétségte­lenül aprólékos kimunkálása köz­ben azonban olyan dramatur- giailag cseppet sem lényegtelen összefüggésekről sikkad el a fi­gyelem, hogy az idő múlásával például, ha a férfi „alakzata” nem is, Zsályáé igencsak válto­zik. Poós Éva máskülönben mo­dern vonalú, tetszetős jelmezei viszont nemigen vesznek erről tu­domást. Elnézem Zám Tibor csizmás- nadrágos, kockás inges fotóját a műsorfüzetben, favágás közben ereszkedik meg, s látom magam előtt Tolnai Miklóst: azonosulá­sa kísérteties. Több jó szóval aligha illethetnénk, túl a textus félelmetesen sűrű memóriaterhén, képes vállára venni az írói sorsnak (a színművészévé^ nem is .rokon­talan) rezdüléseit, melyek az al­kotó embernek különcségei, ha tetszik, születési rendellenessé­gei, bocsánatos bűnei. Várkonyi' Szilvia Zsálya-portréja pedig oly elementáris hatású, színes, ru’- ganyos, befelé is építkező, hogy az a bizonyos hangsúlyeltolódás, amit a kisregény és a darab akusz­tikájában véltem fölfedezni, az ő játékából lesz hiteles, vagy lega­lábbis vitaképesnek elfogadható. A különböző élethelyzetek epi- zodistáinak figurálisán igen összetett föladatait Egyedi Klá­ra (A nő, satöbbi) és Balogh Ta­más (A férfi, satöbbi) oldja meg te­hetségesen. Baloghnak mint or­vosdiagnosztának van egy mono­lógja, mely akár tanulmányváz­lata lehetne az úgynevezett pa­raszolvencia-jelenségnek. Mert sok kis egyéb ügyeink­ről is szól Zám Pokoljárása. Nikolényi István fiatalokról - fiataloknak „NEM MONDHATOM EL SENKINEK”- mert nincs, akinek elmondjam Milyen ma a falu? A rég nem látott szomszédok ráköszönnek a városban tanuló fiúra, még tán el" is beszélgetnek vele. Szóval ilyen a falu. Meg — másmilyen is. Andrea harmadikos szakközép- iskolás. bejáró. Nehezen áll rá a beszélgetésre, viselkedése zavart: mintha szégyellnie kéne valamit előttem — a városi előtt. — Amikor hazamegyek, rendbe- teszem a lakást, utána megtanu­lom a másnapi anyagot. Szóra­kozni ritkán járok, ha el is me­gyek valahova, csak ülünk egy­más mellett a falumbeli lányok­kal — nincs közös témánk. Szü­léimét leköti a gazdaság, a ház körüli munka java rám hárul. Anyuék? A gondjaimat nemigen tudom megbeszélni velük, nem azért, mert nem szeretnek, ha­nem mert... nem értenék ... Egy-két osztálytársnőmmel értjük meg egymást... — A falusi szülőnek éppoly ke­vés ideje van gyereknevelésre, mint a városinak — véli Zoltán, aki negyedikes gimnazista és kol­légista. — Azokat az anyagiakat, amiből felnevelik a gyereket, megfelelő környezetet, tisztes jö­vőt teremtenek számára, csak sok munkával tudják megszerezni. Az általános szemlélet szerint a gye­rek meg magától is felnő. Nővé­rem Szegeden egyetemista, én Kecskeméten tanúlok, s ez a tény nagyon sokba kerül. Régebben nehezebben jöttem ki apámmal, sokszor el is vert... Ma? Nem vitatkozom, „cikis” dolgokat nem hozok szóba, és szent a béke. Meg­értő. bőkezű apa és egy reprezen- tatíven jólnevelt szeretetcsomag — ennyi vagyunk egymásnak és nem több. Imre harmadikos szakmunkás- tanuló, bejáró. — Legjobban a barátnőmmel tudom megértetni magam: egy­idős velem, mindig meghallgat. Jólesik, hogy valaki rám is kí­váncsi. Régebben sokat jártam koncertekre, ahogy a tömegben a többiekkel ugráltam, azt hittem, hogy mi ott egymáshoz tartozunk. Utána elbeszélgettünk a zenészek­kel, jólesett, hogy szóba álltak velünk — aztán másnapra elmúlt az olcsó bor mámora és maradt az üresség. így utólag azt hiszem: nagyon naiv voltam. Nem, a szü­leimmel nem beszéltem soha a problémáimról. Elváltak, én anyámmal élek. de valahogy ... szóval komoly dolgokról inkább mással dumálok. Félreértenénk e pár sort, ha le­szűrnénk magunknak: a falusi szülők közül sokan nem tudnak igazán jó kapcsolatot teremteni a gyerekükkel. Nincs ez másként városon sem — sajnos. Egy tény: egy öt éve készített fölmérés szerint — akkor — a rockzenészek voltak a példaképek (még őrsök is alakultak). Ma — nincs példakép. Talán azért sincs, amiről ez az írás szól... Komlós József Első látásra szerelem? Regények gyakori témá­ja: szerelem az első látásra. Bár a valóság is elő­fordul, az ilyen romantikus sze­relem ritkán tartós. Miért érdemes ezt a kérdést boncolgatni? Mert sokszor elő­fordul, hogy a hirtelen fellépő vonzalom hatására két ember kö­zött olyan szexuális kapcsolat jön létre, amely érzelmileg nem meg­alapozott. így nem is bizonyul tartósnak. Nem is lehet az. mert két embert összefűző, emberileg értékes, tartós testi kapcsolat lel­ki összehangoltságot, hasonló élet­vitelt, érdeklődési kört és még sok összekötő szálat igényel, vagyis át kell állni egymás lelki „hullám­hosszára”. A mélyebb érzelmi tartalom nélküli szexuális vi­szony: a szerelmi egymásratalálás csodálatos élményének a leérté­kelése. A fiatalok érzelem nélküli sze­xuális kapcsolatáról szólva két veszélyre hívnánk fel a figyel­met. Az egyik az érzelmi sivár­ság, a másik a kapcsolat nem' kí­vánatos következménye, a gyer­mek. Az érzelemszegény szexuá­lis kapcsolat a lányok lelki éle­tében helyrehozhatatlan kárt, egész életre kiható kiégettséget. lelki egészségügyi problémákat okozhat. S ez veszélyeztetheti ké­sőbb házasságuk szexuális ki­egyensúlyozottságát is. Igen súlyos helyzetet teremt, ha a meggondolatlan szexuális kap­csolat következményeképpen új élet jön létre. Bár társadalmunk­ban a leányanyáknak a házassági kötelékben élő anyákkal egyen­rangú jog és megbecsülés jár, mégis a gyermeknevelés ezer gondját egyedül vállalni mindig nehéz feladat. Igen gyakran meg kell küzdeni a még felbukkanó társadalmi előítéletekkel is. De nem könnyű akkor sem a helyze­te a gyermeket váró leánynak, ha a terhesség megszakítása mellett döntött. Ez mindig egészségügyi veszélyekkel jár, ezen túlmenően lelkiismereti kérdésként • is nyo­masztó teher a szíve alatt fej­lődő kis élet megszüntetése. A terhesség megszakításának nem ritka következménye, hogy soha többet nem lehet gyermeke, s ta­lán egész életén keresztül hiány­zik majd az anyaság érzése. Mi legyen hát az első látásra ébredő szerelemmel? El kellene vetni? Nem. De elhamarkodott döntés helyett várjuk meg. hogy az idő igazolja-e érzelmeinket. HOGY ÉRZED MAGAD — bolondok királya? STEFY — hirdették a plakátok, és a Sóbányai Körgyár körsörös címkéi, és a propaganda nem is volt hiábavaló: 1982-ben Muki és Tsemy előtt a másik évfolyam jelöltjét választották a bolondok királyának a GAMF-on. Őexcel­lenciájával még aznap, de már a hatalom visszaadása után trécsel- tünk. — Polgári nevem Tiba István. Nyíregyházán születtem, Miskol­con voltam középiskolás, jelenleg a GAMF automatizálási szaká­nak rjiásodéves hallgatója va­gyok; jól érzem magam Kecske­méten. — Számomra ez volt a leg­szebb április elseje, nagyon bol­dog voltam, ugyanakkor megle­peti is, mert még nem fordult elő, hogy másodikost választottak volna királynak. A győzelem azt bizonyítja, hogy társaim lelkes és megbízható. partnerek voltak. — A legemlékezetesebb április elsejém? Még a középiskolában történt a dolog ... Kaptam egy csekket,, fizessek be száz forintot, mert barátom motorjával be­lehajtottam a pirosba. Már in­dultam volna a pénzzel — nem kapcsoltam ugyanis: a rendszám alapján nem engem, hanem ba­rátomat találják meg — mikor szóltak, jobb lesz a piroshasút másra költeni... —s _f D IÁKHUMOR — Milyen hosszú az egyenlítő? — Hát... körüléri a Földet. • Padfelirat: ha nincs radírod, mind­egy, hogy ceruzával vagy tollal írsz. * Tanárok mondták: „Olvashatóan diktálj, fiam!” „Vegyünk egy ellip­szis alakú kört!*’ Diákok mondták: „A bronzkorszak tüzzel-vassal pusztította a rézkorsza­kot.” „Dugovics Titusz falhoz tá­masztotta kötélhágcsóját és fölmászott rajta.” i* Apróhirdetés: Naey gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező aláiráshamisí- tót keresek orvosi igazolásaimhoz — pecsét van. Jelige: Randán ír a kör­zeti orvos. A kecskeméti Bányai Jú­lia Gimnázium Irka című iskolaújságjának anyagait is fölhasználva összeállítót, ta: Ballai József. ÉLET A TIT-KLUBBAN FILM JEGYZET Csátaljai beszélgetés a német nemzetiségi szövetség alelnökével Csátalján jelentős esemény zajlott le 1979. április 17-én. Akkor avatták fel ünnepélyesen a TIT Bács-Kiskun megyei szervezetének nemzetiségi klubját. Az intézmény létreho­zásához jelentős anyagi segítséget nyújtott az Országos Köz- művelődési Tanács és a TIT országos központja. Megszer­vezték a nemzetiségi ismeretterjesztés programját, besze­rezték az ehhez szükséges szakkönyveket, hangfelvételeket, technikai eszközöket, film- és diavetítőket, hangrögzítőket s az egyéb szükséges eszközöket. Szépen berendezték a klub- helyiséget. Helyet kapott itt a bajai könyvtár nemzetiségi részlegének ötszáz kötetes fiókkönyvtára, mely elsősorban délszláv anyanyélvi szépirodalmat kínál az olvasónak, s a német nyelvű kiskönyvtár, melyet Pécstől kölcsönöztek, s rendszeresen cserélnek. Csaknem három év elteltével most arra voltunk, kíváncsiak: miként teljesítette, illetve teljesí­ti a megyei klub a nemzetiségi hagyományok ápolásának felada­tát, melyet neki szántak. Erről beszélgettünk Röckl Józseffel, a Magyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének alelnöké­vel, a TIT Bács-Kiskun megyei német szakosztályának vezetőjé­vel: — Melyek a klub alapvető feladatai? — Két fő teendője van. Egy­részt rendszeresen helyet kell ad­nia a nemzetiségi településeken tevékenykedő TIT-titkárok és elő­adók módszertani továbbképzé­seinek, s azoknak a járási, me­gyei rendezvényeknek, melyeknek a témája: a marxista—leninista nemzetiségi politika érvényesülé­se az ismeretterjesztésben. Á prog­ram másik részét a helyi nemze­tiségi klubélet teszi ki. Elmond­hatom, hogy ez kezdettől tartal­mas, színes és változatos. — Mondana példákat is erre? — A megnyitást követően egye­bek között megrendezték a német nyelvet tanuló óvodások, majd az iskolások anyanyelvi délutánját. Kerekasztal-beszélgetést tartottak itt a bajai járás községi TIT-szer- vezeteinek titkárai, majd a klub­ban tanácskozott a megyei nem­zetiségi albizottság. Előadások hangzottak el a nemzetiségi isme­retterjesztés politikai jelentőségé­ről, a nemzetiségi létről, öntudat­ról, és sok más érdeklődésre szá- mottartó témáról. A további ösz- szejöveteleken szó volt a nemze­tiségiek díszítőművészeti motívu­mairól. Rendeztek anyanyelvi könyvkiállítást, nemzetiségi anké. tot. A következő évben, 1980-ban folytatódtak a hasonló témakörű rendezvények. Itt tartották talál­kozójukat a német nyelvet tanuló garai és csátaljai gyerekek. Be­szélgetések voltak a német nem­zetiségiek lapja, a Neue Zeitung írásairól. A klub minden évben bekapcsolódott — s ezt teszi ez­után is — az anyanyelv he­tének rendezvénysorozatába, elő­adásokat szervezett, s szervez 'az időszerű nemzetközi kérdések is­mertetése céljából. És sorolhat­nám tovább. Rengeteg rendez­vény volt eddig. — S ez évben? — Az első félévi programból említek néhányat. Ezek témái a családi ünnepségekkel, a szabad Egy kis romantika idő hasznos eltöltésével, a modern orvostudománnyal és a népi gyógymódokkal, továbbá az olva­sás örömével, a nyelvtanulás fon­tosságával, a munka megbecsülé­sével, s a környezetvédelemmel kapcsolatosak. Folytatják Csátalja néprajzi emlékeinek a gyűjtését, amely már eddig szép eredmény­nyel járt. Elkészült a község tör­ténetét összefoglaló könyv. Rövi­desen ezt is ismertetik majd egy összejövetelen. Tavasszal nemze­tiségi népművészeti kiállítás nyí­lik, s nemzetiségi estet rendeznek majd óvodások, iskolások .közre­működésével. — Az előadásokat, különböző műsorokat anyanyelven tartják? — Többnyire igen. Természete­sen magyar nyelvű rendezvények is voltak, és iesznek, hiszen az intézmény nem csak a nemzetisé­gieké, hanem mindenkié. Hang­súlyozni kell továbbá, hogy — a TIT-klubon kívül — a község va­lamennyi munkahelyén tartanak anyanyelvi előadásokat. A klub programja egyébként része a község közművelődési tervének. — Ön aktív részese a nemzeti­ségi politikának. Ezzel kapcsolat­ban milyen elfoglaltsága van még, amit szívesen megemlítene? — Bekapcsolódtam a Magyar Tudományos Akadémia dunántúli bizottságának megbízásából abba a munkába, melynek a nemzetisé­gi tudat kutatása a feladata. En­nek során sok emberrel beszél- \ gettem, s rengeteg német népdalt jegyeztünk fel, rögzítettünk mag­netofon-szalagra. Rapi Miklós Felnőtteknek szóló gyerekfilm. Mondhatja az első benyomások után bármelyik néző. Tele szenti­mentális fordulatokkal, könnyfa­csaró nosztalgiával a fiatalság, a tűnő szivárvány után, amely a kamaszkori szerelem első harma­toson szép perceit követve egyre távolodik. Mit is mondok? Csakugyan csak fiatalokról mesél ez a film, amely címében is hordozza a fi­gyelmeztetést: néző itt romanti­kával, szerelemmel találkozhatsz, múltad, vagy jelened szép pilla­natait idézheted meg. Pedig hát a kedves üde mese leginkább meghatottságot ébresztő, legérze- lemgazdagabb szereplője egy 72 éves rozoga öregúr, aki a szerel­mes fiatalok pártfogóját alakítja. Ez áz agg gavallér most kapott Oscar-díjat egész eddigi életmű­véért. Filmbeli státusza szerint sem túlzottan feddhetetlen jel­lem. Még reszkető kezekkel is fö­lényes ügyességgel varázsolja ki a mit sem sejtő, jómódú áldoza­tok zsebéből a pénzt. Tehát a zsebtolvajok hosszú-hosszú sorá­ba tartozik. Csak hát a mi zsebtol­vajunk egyedülálló személy. Ko­runk egyik legnagyobb színész­egyénisége Sir Laurence Olivier. Persze nem csupán Sir Lau­rence miatt érdemes jegyet válta­ni erre a filmre. Figyelmet ér­demel a két gyermekszereplő is, a kislányt alakító Diane Lane és 13 éves lovagja, Daniel, azaz The- lonious Bemard. Kellemes a meseszövés is, csak talán az vet némi árnyékot a gyermekhősökre, hogy a forgató­könyvíró nemcsak a bimbózó sze­relem mintapéldáivá nemesíti őket, hanem olyan intelligenciát is kölcsönöz nekik, ami becsüle­tére válna egy tisztes akadémiai tagnak is. A fiú egy párizsi taxis csemetéje, valódi műszaki zseni, a kislány kész filozófus. Emellett persze mindketten fü­lig szerelmesek. És mivel akar­ják megpecsételni érzelmüket?! Azzal, hogy Velencében a Sóha­jok hídja alatt, egy gondolában óhajtják az első csókot váltani. Ugye milyen egyszerű és termé­szetes mindez. Alfi nem hiszi, számoljon utána, mennyi dollárt, lírát, svájci frankot kellett Sir Laurence-nak el emelnie „áldoza­tai” pénztárcájából, hogy ez a nem túl olcsó terv valóra váljon. Szóval nem a leghitelesebb valóságra épült ez a történet. De ha ilyen jó művészek hitetik el a közönséggel, végül a néző is el­hiszi. És ez volt az alkotók célja, egy kellemes, gondokat feledtető másfél órát ajándékozni a néző­nek. Rendezte: George Roy Hill, a forgatókönyvet irta: Allan Bur ns. Nem végeztek rossz mun­kát. Cs. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom