Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
1982. április 7. • PETŐFI NEPE • 3 A SZAKSZERVEZET IS TÁMOGATJA Érdekvédelem a szerződéses formában KEREKASZTAL-BESZELGETÉS Dr. Ivanics Lajos Juhász István Rohoska György Dr. Tonna László Kiskőrös tömegközlekedéséről Évek óta egyre több fórumon tették szóvá Kiskőrös tömegközlekedési gondjait. A város környéki települések lakóinak bejárása, a munkahelyek megközelítése, a megállóhelyek létesítése, a várost átszelő autóbuszjáratok igénybevétele olyan összetett feladat megoldását jelenti, amely túlnő a városi tanács hatáskörén. Lapunk javasolta, és megszervezte: A Icgilletékesebbeket hívjuk meg Kiskőrösre, hogy a tömegközlekedéssel szemben támasztott jogos igényeket mondják el, s kapjanak megnyugtató választ. Vendégeink voltak: Dr. Ivanics Lajos, a városi-járási pártbizottság első titkára, Juhász István, a városi tanács elnökhelyettese, Rohoska György, a városi tanács műszaki osztályvezetője, Rigó István, a Volán 9. sz. Vállalat igazgatója és dr. Torna László, a Volán személyforgalmi osztályának vezetője. DR. IVANICS LAJOS: — Evek óta kérjük, hogy a város belső tömegközlekedését oldják meg,' amely csak részben sikerült. A távolsági és a helyközi járatok ugyan felveszik az utasokat, de az autóbuszok nem csatlakoznak minden esetben az érkező és induló vonatokihoz. A másik kérésünk, hogy a város központjában álljanak meg az autóbuszok. RIGÓ ISTVÁN: — Az autó- buszmegálló áthelyezése, azaz, hogy minden, a városon átmenő járat ugyanazon a helyen álljon meg, számunkra nem okoz nehézséget. Arra kérjük a tanácsot, jelölje ki a helyét, alakítsák ki az autóbuszöblöket és a megforduláshoz szükséges utat. JUHÁSZ ISTVÁN: — A Petőfi tér erre a legalkalmasabb, ott A Kalocsa környéki Agráripari Egyesülésnek tagja egy állami', gazdaság, hét termelőszövetkezet, valamint a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat. Az egyesülés tanácsa a fajszi Kék Duna Tsz-ben tartotta« zárszámadását, amelyen megvitatták az elmúlt évi eredményeket, az idei terveket. az év végéig elkészítjük a megállóhelyet, sőt az autóbuszok számára a megfordulási lehetőséget. DR. TOMA LÁSZLÓ: — Az izsáki, kaskantyúi és a tabdi járatok visszafordulása ezen a szakaszon megoldhatatlan. Kérésem: válami más megoldást javasoljanak. ROHOSKA GYÖRGY: — Az egyik utca egyirányúsításával a visszafordulás megoldható. Szeretném kiegészíteni Juhász elvtárs szavait azzal, hogy a létesítendő megállóban 5—6 kocsiállást is kialakítunk. JUHÁSZ ISTVÁN: — A másik nagyon fontos kérdés, - hogy a vasútállomásra nem megy ki minden autóbusz. Egy helyi autóA ^beszámolókat írásban megkapták az ülés résztvevői. Az egyesülési millió 352 ezer forint nyereséget ért el az elmúlt esztendőben. Tavaly az első negyedévben megkezdődött egy naponta 70 ezer liter tejet feldolgozó üzem, építése. Az agrokémiai tebusz közlekedtetése megoldaná a vasútállomás—városközpont, az ipartelep—városközpont forgalmának 80 százalékát. Ez az igényünk. DR. TOMA LÁSZLÓ: — Az igény indokolatlanságát mutatják a március 11-én és 12-én tartott forgalomszámlálás adatai. Valamennyi járatunkon — ez toDo mint harminc — a helyben fel- és leszálló utasok száma 'alig mérhető, naponta öt és hét között váltakozik. A vasútállomást 13 járatunk érinti, s csupán három kerüli el. DR. IVANICS LAJOS: — Ez bizonyára így is van. Véleményem szerint a gyorsjáratú autóbuszok ne térjenek be a vasútállomásra, s a többiek közül is csak azok, amelyek csatlakoznak az érkező és induló vonatokhoz. Ott azonban kocsiállást kell . kialakítani. ROHOSKA GYÖRGY: — Erre már a tervünk készen van. DR. IVANICS LAJOS: — A nagyobb gond, s ehhez kellene a helyi autóbuszjárat, az este 17.30 és 20.20 órakor érkező vonatok miatt- van. Az ezekkel Kiskőrösre érkezők képtelenek tovább utazni a környező községekbe, mert már. nincs autóbusz. Főleg az erdőtelkiek érdekeltek ebben. RIGÓ ISTVÁN: — Sajnos, autóbuszt nem tudunk adni, éppen eszközhiány miatt, de ha erre lehetőség is volna, javítását helyben nem tudjuk megoldani. Ajánlatom: egyezzenek meg valamelyik helyi vállalattal,’ s vegyenek igénybe közületi autóbuszt. (A vállalati autóbuszok kihasználását kormányszerveink is sürgetik. A szerk.) Ezzel a vállalattal mi szerződést kötünk és kilométerenként 12 forintot ' térítünk. Ügy vélem, négy járat tökéletesen kielégítené az igényeket. ■ JUHÁSZ ISTVÁN: — Köszönjük. ez jó lehetőség, élünk vele. lepen több mint 1 millió forint értékű fejlesztés történt. Az egyesülés tanácsa újjáválasztotta. a tisztségviselőket. Az elnök ismét dr. Berta Jenő lett. Elnökhelyettesek: Túri István, Zsilinszki M. László, Würtz József. Az ellenőrző bizottság elnöke: Szemerei István. megpróbáljuk a helyi vállalatok közül valamelyiket ennek a célnak megnyerni. Jelzem a másik igényünket is. Erdőtelekről az iskolásokat most is tanácsi autóbusszal szállítjuk, de az ötnapos munkahéttel együtt jelentkezik a két műszakos tanítás és a hét végi városiba utazás. Erre mit javasol? RIGÓ ISTVÁN: — Lehetőség van arra — miután ez rövid távolság —. hogy közület végezze el a személyfuvarozást. Ez esetben vállalnia kell a kiadást, de a bevétellel gazdálkodhat. A gépkocsivezető oktatásában mi segítünk. DR. ✓-IVANICS LAJOS: — A több szabad idő és az úttörőtábor létszámának növekedése megkívánja, hogy Kiskőrös és Soltvadkert—Petőfi-tó között a hét végén, péntek délutántól vasárnap estig autóbusz közlekedjen. Van-e lehetőség arra, hogy ezt is közületi autóbusszal oldjuk meg? RIGÓ ISTVÁN: — Természetesen. Ebben az esetben is a kö- zületnek kell vállalnia a kiadásokat, s a bevétellel szabadon gazdálkodhat. DR. IVANICS LAJOS: — Minden kérdésünkre választ kaptunk, s bízunk abban, hogy sikerül előrelépnünk a helyi tömegközlekedés alakításában. A közületi autóbuszokat, ha sikerül megnyerni e cél érdekében a gazdasági vehetőket, egy szezonban működtetjük, s a tapasztalatokat — azt hiszem, így a helyes — egy év múlva megbeszéljük. A kerekasz tál-beszélgetésen szó esett még a Volán Vállalat telephelyének továbbépítéséről, a taxigépkocsik közlekedtetéséről, illetve magántaxi-engedélyek kiadásáról is. A megbeszélés eredményes volt, s ha holnap még nem is, de a közeljövőben bizonyára jobbá, zökkenőmentesebbé válik Kiskőrös tömegközlekedése. Gémes Gábor Új húsipari termékek A húsiparban a következő időszakban nem lesznek nagyberuházások, azt az árualapot ugyanis, amit a mezőgazdaság felkínál, a korábbi évek sikeres fejlesztése nyomán zavartalanul feldolgozhatják. Évente 7 millió sertést és csaknem 600 ezer szarvas- marhát vásárolnak fel az üzemek, ebből kielégítik a belföldi szükségleteket és exportra is jut. A vásárlók gyakran kifogásolták, hogy néhány felvágottnak az ízét alig lehetett elkülöníteni egymástól. A legtöbb rosszallás emiatt a Veronait, az Olasz és a Soproni felvágottat érte. Az üzemekben már az elmúlt évben változtattak a fűszerezésen, a korábbinál jobban igyekeztek a helyi ízeket „belevinni” a nagyiparban gyártott termékekbe is. Ä statisztikák arról tanúskodtak, hogy a változást a fogyasztók is észrevették; mind nagyobb arányban keresik egyes gyárak, vidéki feldolgozók termékeit — még a fővárosi üzletekben is. Az ipar — miközben néhány már kevésbé keresett termék gyártását megszüntette — újabbakkal gazdagította a választékot. A Megyeri paprikás felvágott kellemesen fűszerezett ízű termék, amelyet Budapesten. Cegléden és másutt gyártanak, és széles körben hoznak forgalomba. A Pápai párosból — miután a termék bemutatkozása különösen jól sikerült — többet készítenek. A Gyulai Húskombinát terméke a parasztkolbász; azoknak ajánlják, akik a magyaros ízesítést kedvelik. A hurkafélék gyártását is bővítették: a Rába- májasra a jó kenhetőség a jellemző. A Bácskai hurka ízhatását javították. Rövidesen több új termék is bemutatkozik a boltokban. A Bács-Kiskun megyei vállalat készíti majd a Kunsági pástétomot, májjal ízesítik. Már négy üzem gyártja a hosszabb ideig eltartható felvágottakat. Ezek felbontás nélkül 21 napig elállnak, szemben az eddig gyártott termékek 4—5 napos szavatossági idejével. Kedden a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége , a szerződéses gazdálkodási formában üzemelő egységek dolgozóinak érdekvédelméről, érdekképviseletéről és szervezeti életéről tárgyalt. Az elnökség véleménye szerint az új üzemeltetési forma bevezetése óta eltelt viszonylag rövid idő tapasztalatai azt mutatják, hogy az mind a népgazdaság, mind a vállalkozó egyén számára hasznos, és ezért a szak- szervezet is támogatja a szerződéses üzletek körének további bővítését. Ugyanakkor az elnökség felhívta a figyelmet a káros mellékhatásokra, és javaslatokat tett a gondok megoldására. Az ülésen áttekintették, milyen korlátokat lehet állítani annak érdekében, hogy a több évre garantált arányos haszon hajszolása ne vezessen a szakma, a munka színvonalának csökkenéséhez, az emberek egészségi károsodásához. A többi között megállapították: szükséges lenne az üzletek nyitva tartásának a létszámtól függő jogi szabályozása, mert a szerződéses rendszerben előírt minimális 48 órás munkaidő és az áttérés utáni létszámcsökkenés a dolgozók leterheltségének erőteljes növekedésével járt, ez elsősorban a szerződésbe adott venKiskunfél- egyházán az április 4-i ünnepi készülődés keretében osztották ki a díjakat a pályázatot nyert kistermelők között a Bács- Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat központjában. Ámint azt lapunkban ismertettük, az állami húsipar és tejipar vállalatai 1981. év végén hirdették meg a kistermelők munkamódszer-átadó pályázatát Bács-Kiskun megyében. A felhívásra számos háztáji szarvasmarha- és sertéstartó küldte be módszerismertetőjét, amelyet az érdekelt vállalatok, s a mezőgazdasági szakigazgatás képviselői bíráltak el. Bács-Kiskun állattenyésztési ágazataiban a háztáji és kisgazdaságok jelentősége nagyobb az országos átlagnál. Az anyakocák 61,1 százalékát, a tejelő tehenek 42,4 százalékát a kistermelők tartják. A megyei húsipar tavaly 4 ezer vemhes.kocát helyezett ki a háztáji gazdaságokba, s előnyös feltételekkel szerezhettek be te- nyészüszőket is a tehéntartásra vállalkozók. A beküldött pályázatok között kiemelkedő nem volt, ezért az első díjat nem osztották ki. A szarvasmarhatartó kistermelők közül II. díjat nyert és háromezer forintot kapott Szabó János lajosmizsei és Zsikla Imre bócsai lakos. Mindketten eredményes megoldásokat alkalmaztak a legnagyobb költséget igénylő takarmányozás ésszerűsítésére, a tej higiénikus kezelésére. Zsikla Imre teheneinek átlagos tejtermelése egyedenként 5701 liter volt 1981-ben, s összesen 30 ezer 491 liter tejet szállított közfogyasztásra. Kétezer forint pénzjutalmat és III. díjat kapott Banász Péter mátételki és Sipos Mihály fü- löpházi tehéntartó. Baná$z Péter a megyei tejtermelési versenyben • A pályázatot nyert kistermelők az állatforgálmi és húsipari vállalat termékbemutatóját tekintik meg a díjkiosztó ünnepségen. déglátóipari egységeknél jelentkezik. A KPVDSZ elnöksége java-- solja, hogy tegyék kötelezővé a munkaidő-nyilvántartást, mert jelenleg megtartása, az alkalmazottak heti pihenőnapjának ßs szabadnapjának kiadása gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Ugyancsak nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalombiztosítási előírásokra, az eddigi tapasztalatok szerint az új üzemeltetési forma bevezetése óta ezekben az üzletekben a dolgozók alig voltak betegállományban, pedig közismert, hogy a szakmában viszonylag magas — 6—7 százalékos — a táppénzesek aránya. Nem rendezett az sem, kit terhelnek a munkavédelmi költségek, az üzletvezetőt vagy a vállalatot. Az elnökség véleménye szerint a szerződéses üzemeltetési formának megfelelően a munkaverseny elismerését, tartalmi követelményeit is a megváltozott körülményekhez kell igazítani. A szervezeti életről" a KPVDSZ elnöksége megállapította, hogy a korábbi szakszervezeti tagok mintegy 90—95 százaléka szerződéses üzletekben is tag maradt. Ugyanakkor szükséges, hogy a szervezeti életben figyelembe vegyék a dolgozók megváltozott körülményeit. (MTI) fi* KISSÉ • Banász Péter mátételki tehéntartó átveszi a díjat. már több alkalommal kapott elismerést. Volt olyan esztendő, amikor 54 ezer liter tejet adott át tehenészetéből a feldolgozó üzemnek. Sipos Mihály nyolc tehenet tart olcsó megoldással, házilag épített istállóban. Tehenei 1981- ben átlagosan 5500 liter tejet adtak, s megközelítőleg 28 ezer liter jutott abból közfogyasztásra. A bizottság beküldött pályázata elismeréseként ezer forintos különdíjban részesítette Visnyei Miklós zsanai és Gazsó György lajosmizsei kistermelőt. A sertéstenyésztő, -hizlaló kistermelők közül pályázatáért II. díjat érdemelt Farkas Jenő he- tényegyházi kistermelő, aki házilag elkészített önitatójával, a vágósertés szállításakor a rakodás megkönnyítésére szerkesztett berendezésével, s kiemelkedő hizla- lási eredményével szerezte meg a díjat és a vele járó háromezer forintot. Ugyancsak II. díjat és háromezer forintot .kapott Horváth István kiskunmajsai gazda, aki a hizlalási eredményén kívül a sertéstrágya szakszerű kezelésével, a lehetőség szerinti szagtalanításával, fertőtlenítésével másutt is jól alkalmazható módszert vezetett be. Harmadik díját és kétezer forint jutalmat kapott pályázatáért Molnár Sándorné izsáki pedagógus, aki illetményföldjének példás hasznosítását oldotta meg a háztáji sertéshizlalással. Takarmányozásra konyhai hulladékot, gazdasági abrakot és ipari keveréket egyaránt használ. A több éves hizlalási szerződést az elsők között kötötte meg a megyei vállalattal. Ugyancsak harmadik díjas lett Körmőczi István szanki termelő pályázata, aki kevés szabad idejében tizennyolc sertést hizlal szerződéses keretek között. A kistermelők országos átlagánál kedvezőbb sertéseinek az abrakfelhasználása. A vásárolt ipari takarmánnyal hizlaló kistermelők jól alkalmazhatják állattartási módszereit. Pályázatáért elismerő oklevelet és 500 forintos pénzjutalmat kapott Seres Ferenc kiskunfélegyházi sertéshizlaló és Szabó Károly öregcsertői tenyésztő. A díjakat Juhász Ferenc, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat osztályvezetője és Biró Imre, a Bács-Kiskun megvei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója adta át a nyerteseknek. Kiss Antal Alkonyidőben Április T-ét, az egészségügyi világnapot az idős emberek ügyének ajánlják ebben az évben. Üttalan utakon, igazverte homokdűlőkön bolyongva, alig látszó mezsgyecsikokhbz, kóbor jegenyékhez igazodva valahányszor kimentem hozzá, szorongás fogott el, ijedtség. Itt is lehet, igy is? ... Nyári napnak bitang izzásában, csontkaparó fagyos szelek rohanásában; ahol az egyetlen szomszédon, egy maródi árva vénemberen kívül semmi föl inem foghatja, hát a belátható messzeség ítéli kárhozatra ember, s állat szavát- hangját; ahonnan már a pusztai gazdaság meg- tévedt-elcsigázott gépei is visszafordulnak; ahol már a gondviselésben sem lehet hinni ... Kiszolgáltatva mindennek, legfőképp pedig az önemésztő egyedülvalóságnak. 1 Ahogy madzagon feszülő, csahos ebét csitítóan elibém jött, s azután is, ha beljebb kerültünk: folyvást mosolygott a szeme. Faggatni mégse, sose mertem: boldogtalan viskódban minek örülsz, sajgólábú, kampóhátú, pókhálóarcú, ta- nyarsorsú drága kis öregasszony? Mi ád vigaszt, támaszt, lelkierőt, bizodalmát? De hát kell-é, il- lik-é kedélyállapota okát firtatni a hajótöröttnek, ha bármit — legyen az halászbárka vagy ágyúnaszád — lát föltűnni a horizonton?) Bori néni, ’82-ben, túl a hetvenötön. Tíz kilométerre a legközelebbi lakott helytől... Amikor csak tehettem, olcsó kekszet, almát, édességet vittem neki, tudván: ezeket szereti, kívánja nagyonl. Csókolomot köszöntem fennhangon a zabos korcs miatt; istenhozta. volt a válasz, s a csillogó-ölelö szeme. Egyszer sem kérdezte: honnan, mi járatban, mi tetszik. Ösztönös ragaszkodással terelt szakadt udvarába, szegény- szagú hajlékába. Beszélgetni, ahogy kedves rokonok, rég látott földiek között szokás. Napra összeállt már bennem az élete, anyámé sem jobban tán, mégis idegennek érzem, szívemhez nőtt légies-titokzatos lénynek. Három kazettát, több tucat fotót őrzök — de mit tudok vajon? — róla. Elrebegte egyszer, hogy meghalt az embere '51-ben, tüdőbajban, s én nem kérdeztem meg: azóta miért nem választott másikat magának? Együtt küszködtek evvel a pusztulat földdel, de högy bírta két gyerekkel az 50-es évek elején? Ritkán látott fia hívja <a faluba, talán várja is, az otthonban is volna helye, mi fogja, tartóztatja hát? Távol a templomtól is barátsággal él Istennel, de milyenek az álmai? Meg-meghallgatja kisrádióját, de mit csinálna szombat este a városban? Hétszámra rá nem nyitja szomszéd, barát az ajtót, ha mégis, véletlen, miről beszél vele, neki? Békességért imádkozik, fájlalja a gorombaságot, miért bocsát meg mégis mindenkinek? örül, ha lát, mégsem kérdez tőlém soha semmit? Miért? ... Üttalan' utakon, gazverte homokdűlőkön bolyongva, aliglátszó mezsegycsikokhoz, kóbor jegenyékhez igazodva, ahányszor — meddig még?! — kimegyek hozzá, szorongás fog el. ijedtség. Félek, hogy kihűlnek, s nem ' ragyognak mindig meleget sugárzón azok a szemek, félek, hogy előbb- utóbb hatalmába kerít a szánalom, ami már a tehetetlenség, a vég. És dörömböl bennem szüntelen és egyre vadabbal: Bori néni, itt is lehet, így is? ... " Elhinné-e ugyan, hogy más, emberibb már ez a világ? Kutast Ferenc Zárszámadás az agráripari egyesülésnél Díjnyertes kistermelők • Rigó István