Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. április 6.

A legfontosabb feladat a gabonatermelés

folyamatos növelése Interjú Soós Gáborral

Az agrártermelés növekvő népgazdasági jelentősége mind nagyobb érdeklődést kelt az ágazat eredményei és feladatai iránt. A fejlesztés módozatai különféle kérdéseket vetnek fel. Ezek közül néhányról beszélgettünk Soós Gáborral, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárával.

— Gabonaprogramunk az .idei évre olyan nagy mennyiségű termés betakarítását írja elő, amilyenre eddig még nem volt példa. A vetésterület növekedésén kívül milyen tartalékaink vannak a termesztés fejlesztésére?

— A mezőgazdaság legfontosabb feladata most és a jövőben is a gabonatermelés folyamatos növelése. Ez szükséges a lakosság kenyérellátásához, valamint a növekvő állatállomány abraktakar- mány-alapját adja és fedezetet nyújt exportlehetőségeink kihasználásához. Az utóbbi évtizedekben olyan jelentős eredményt értünk el a gabonatermelés növelésében, amilyet nem sok ország. A program célja, hogy az

1980. évi 13,8 millió tonna kalászos gabona, és kukoricatermeléssel szemben 1982-ben 14,2 millió tonnát, a VI. ötéves terv végére 15,4 millió tonnát termeljünk. Határozott véleményem, hogy ennek megvannak a reális feltételei. Az egyik, hogy 1982- ben a kalászos gabonát és a kú- koricát 2,9 millió hektáron, szántóföldünknek kereken 62 százalékán termeljük. örvendetes, hogy 1981 őszén másfél millió hektáron búzát.és őszi árpát vetettek el az üzemek. Most tavasszal csaknem 1,4 millió hektáron kell elvetni a tavaszi árpát, a zabot és a kukoricát. Elsősorban a kukoricavetés kíván megkülönböztetett szervezést. Az üzemek egy része terü- lethiányról adott jelentést, pedig véleményem szerint, ha jobban hasznosítjuk a gyepeket és a melléktermékeket, akkor a szántóföldi egynyári szálas- és tömegtakarmány területét a kukorica javára csökkenteni lehet.

A gabonatermelés komplex gépesítése megoldott, megfelelő mennyiségű és választékú műtrágya, növényvédő szer áll rendelkezésre. Nem hallgathatom el ugyanakkor, hogy az új pályázati rendszer mellett sem javul lényegesen a gabonatároló-kapacitás, ezért már előre fel kell készülnünk a szükségmegoldásokra. A termelés biológiai alapjai jók. A jelenlegi búzafajtáink hektáronként 7—8 tonna, a kukoricahibridjeink pedig 10—12 tonna elérésére képesek. Ezt a lehetőséget jelenleg csak mintegy 60—65 százalékban hasznosítjuk. Most az a feladat, hogy a gabona fajtaösszetételét mindenütt okosan alakítsák ki, és a legmegfelelőbb komplex technológiát érvényesítsék minden üzemben. A gabonatermelés növelésének lehetőségét adják a másodvetésként szemnek is beérő szuperkorai kukoricahibridek, amelyeket különösen öntözött területeken indokolt termelni. Végül, de nem utolsósorban, a gabonatermelés növelését az állam ösztönző felárral honorálja.

— A szabályozórendszer évről évre szigorúbb, így egyre nagyobb teher hárul az üzemekre. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket támogatják, de egy átlagos termőhelyi viszonyokkal rendelkező gazdaság nehezen tud előbbre lépni. Hogyan lehet így növelni évről évre csak. nem azonos ütemben a mezőgazdasági termelést?

— Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy a szabályozók nemcsak a kedvezőtlen adottságú gazdaságokat támogatják. Számtalan olyan beruházási és üzemviteli támogatás létezik, amelyre az árrendszer kiegészítéseként, az adottságoktól függetlenül valamennyi üzem jogosult. Az V. ötéves tervidőszak adatai is igazolják, hogy a magasabb termelési színvonal és a többlettermék, valamint a több fejlesztési forrás következtében, ezekből a támogatásokból az átlagos adottságú üzemek is képesék előbbre jutni. Versenyképességüket mutatja, hogy az 1976. évihez képest 1980-ra 40 százalékuk képes volt a magas jövedelműek közé kerülni. A "gabona- és húsprogram teljesítésében a gazdaságoknak jelentős szerepet szánunk. Az elmúlt tervidőszak tapasztalatai igazolják, hogy az átlagos adottságú üzemekben na- gvok még a termelési, hatékony- sági tartalékok. Ezeket — az érdekeltség fenntartása mellett — az adottságokhoz igazodó termelési szerkezettel, a közgazdasági szabályozókhoz történő rugalmas alkalmazkodással, az üzem- és munkaszervezés javításával, a megfelelő személyi feltételek kialakításával fel lehet tárni.

— A külpiac követelményeinek a termékek egyre jobb minőségével kell megfelelni. Erre milyen lehetősségeik lesznek azok. nak az élelmiszeripari üzemeknek, amelyek január 1-től önállókká váltak?

— Az év elejével végrehajtott szervezeti változás, számos tröszt és iparági iroda megszűnésének eredményeként számítunk arra, hogy a vállalati önállóság és az ezáltal megvalósuló közvetlen érdekeltség, hozzájárul a jobb minőségű nyersanyagok megter- meltetéséhez, a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításához, az apró cikkek exportjának növeléséhez, és a piaci igényekhez történő rugalmasabb alkalmazkodáshoz. Az exporttervek teljesítése és a vállalati érdekeltségi feltételek megteremtése érdekében az iparági adottságokhoz és a sajátosságokhoz kapcsolódó intézkedéseket kezdeményeztünk. Például a baromfiiparban főbb fajtánként és piaconként differenciált export-támogatási rendszert vezettünk be; a konzerviparban vállalati szinten differenciált exporttámogatás van érvényben. Egyes iparágak közös vállalatokat, társulásokat hoztak létre. Ezek a vállalatok megbízásából szervezik meg tevékenységüket.

Az átszervezés óta eltelt idő miatt végleges következtetést levonni nem lehet. Az azonban egyértelműen megfogalmazható, hogy szervezeti változás miatt sem a belföldi ellátásban, sem az exportfeladatok időarányos teljesítésében fennakadás nem volt, és a kezdeti tapasztalatok arra utalnak, hogy a vállalatok érzik az önállóság adta lehetőségeket, és gyorsan alkalmazkodnak az új feltételekhez, mind jobb kapcsolat alakul ki a partnervállalatok között.

— Ha az időjárás engedi, hét végén is járnak a gépek a határban. az állatokat iinneppap is meg kell etetni. A feldolgozó üzemekben is termelnek kampányidőszakban. Hogyan oldható meg az ötnapos munkahét bevezetése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban?

— Igen, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar élőanyaggal dolgozik, amely gyakran nem tűr naptári munkabeosztást. A növénytermesztési csúcsidőszakban a heti szabadnapokat csak részben, vagy esetenként egyáltalán nem lehet kiadni. Ezeket a csúcsidőn kívüli hónapokban veszik ki a dolgozók. Az állattenyésztésben az évi 52 szabadnap kiadása jelenleg még gondokat okoz. Különösen a szarvasmarhatelepeken a szabadnapok növelését általában csak létszámemeléssel lehetne megoldani. Az új munkarend bevezetését ezért az állattenyésztésiben fokozatosan oldják (meg az üzemék a korszerű munkaszervezet kialakításával, létszám-átcsoportosítással, a gondozási normák felülvizsgálatával, és új bérezési formák bevezetésével párhuzamosan. A megoldást tekintve ugyanilyen munkarendben dolgoznak az idényszerű feldolgozást végző élelmiszeripari üzemek is. Mindkét esetben tehát nem 5 napos munkahétről, hanem évi 52 szabadnap biztosításáról beszélünk.

— Milyen lehetőségei vannak az ágazatnak a népgazdasági egyensúly javítására, ezen belül mit tesz és mit tehet még a racionálisabb energiagazdálko. dásért?

1— Az agrártermelésnek jelentős szerepe van az exportáru- alapok előállításában, hiszen a népgazdaság összes kivitelének mintegy egynegyedét adja. a nem rubelelszámolású kivitelünkből pedig több mint egyharmaddal részesedik. A belső ellátás mind jobb kielégítése következtében az agrártermelés méginkább növelheti az exportot. Megítélésem szerint az ágazat képes a népgazdaság egyensúlyi helyzetéhez való hozzájárulásának eddigi aránvát tartani, sőt igényesebb munkával és kedvező körülmények esetén még növelni is. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak még nagyobb figyelmet kell fordítani a választék, a minőség javítására, a versenyképes árak kialakítására. Ennek nagyon fontos eszköze a racionális energiagazdálkodás. A mezőgazdaságban 1979-től az energiafelhasználás az előző évekhez mérten már nem növekedett, a termelés pedig — azonos energiafelhasználás mellett — nőtt.

A jövőben is alapvetőnek tartjuk a fajlagos energiafogyasztás mérséklését. Ezt szolgálja többek között, hogy közzétettünk egy módszertani útmutatót és irányérték alapján rendeletileg előírtuk az energiafogyasztási és gépi normák üzemi elkészítését és alkalmazását. Intézkedtünk továbbá a mezőgazdasági üzemek ökológiai és ökonómiai adottságaihoz jobban igazodó termelési szerkezet kialakítása érdekében; üzemi kísérletek alapján szorgalmazzuk az energiatakarékos talaj művelési módszerek széles körű elterjesztését, összekapcsolva az intenzív gabonatermelési programmal.

A kukoricaszárítás energia- igényének további csökkentése érdekében növeljük a korai tenyészidejű, kisebb mértékű szárítást igénylő hibridek vetésterületét. Az energiagazdálkodási programnak megfelelően fokozzuk a nedveskukorica tárolási és etetési technológiáinak alkalma-^ zását. A fűtőolaj-felhasználás mérséklésére, illetve helyettesítésével új energiaforrások, elsősorban mezőgazdasági melléktermékek hasznosítására alkalmas berendezések üzembeállítását szorgalmazzuk. A takarékosabb energiafelhasználásra természetesen anyagilag is ösztönözzük a dolgozókat..

A. G.

j Kárpitosüzem

a termelőszövetkezetben

A bácsborsódi Rákóczi Termelőszövetkezet az elmúlt év elején elhatározta, hogy a szabad munkáskezek foglalkoztatására ipari melléküzemágat létesít. A közös gazdaság vezetői a bajai Lakberendező-, Építő- és Vasipari Szövetkezettel kötöttek megállapodást. Ennek alapján egy régi épület átalakításával kárpitosüzemet létesítettek, ahol elsősorban asszonyokat foglalkoztatnak, akik előzőleg kéthónapos tanfolyamon vettek részt. Tavaly 2,5 millió forint termelési értéket ’ produkált a melléküzemág, amelynek bevételét a mezőgazdasági alaptevékenység támogatására fordítják.

Az együttműködés lényege, hogy az alapanyagot az ipari szövetkezet adja, a bácsborsódiak pedig bérmunkában végzik el a kárpitozást. Figyelemre méltó, hogy a minőséggel elégedett a partner, minden egyes terméküket átvették eddig. Ezért az a szándékuk, hogy az idén tovább fejlesztik az üzemet. Gépeket vásárolnak, így le- hetővé válik, hogy a bútorok favázait is a termelőszövetkezet készítse. Ezzel még zökkenőmentesebb lesz a termelés.

Ü Férfi is akad a kárpitosüzemben. Bartog József egy fotelt állít össze.

6 Bal oldali képünkön: Készül a heverő. Mák Jó- zsefné ég Eiviller Mátyásné bútorszövetet szegecselnek.

Belső tartalékok a mezőgazdaságban

Űj munkavállalási formák

(I.) Régebben alig találhattunk olyan mezőgazdasági szövetkezetét, amelynek vezetői ne panaszkodtak volna a munkaerőhiányra. Ha pedig volt túlmunkára vállalkozó dolgozó, akkor ez már a főkönyvelőnek okozott fejfájást, hiszen a bérnövekmény progresszív adóteher-emelkedést is jelentett. Az utóbbi időben egyre több szó esett a belső munkaerő-tartalékok jobb felhasználásáról.

A mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a közös gazdaságok törekedjenek a rendelkezésre álló erők jobb hasznosítására. Ésszerű és indokolt a közös, valamint a háztáji tevékenység jobb összehangolása, a szövetkezeti dolgozók vállalkozó készségének házon belüli hasznosításával. Az elmúlt időszakban számos olyan új rendelkezés lépett hatályba, amely kellően mérlegelve, és helyesen alkalmazva az egyén és a közös érdekét szolgálja.

Részesmunka

Az alkalmazottakat, a tagokat és a 'kívülálló munkavállalókat egyaránt érinti a 11/1981. (VI. 29.) MÉM. számú rendelet, amely a közös tevékenység munkaidő- alapjának csökkentéséről intézkedik.

Ez a rendelet kibővítette a részesműveléssel végzett munkák eddigi körét, lehetőségét teremtve a nagyüzem tulajdonában levő állatok tartására, halfogásra, faanyag kitermelésére, a termés betakarítására, szaporítóanyag- előállításra stb.

Részesművelésre vállalkozhatnak a szövetkezeti dolgozók meghatározott munkakörükön . és munkaidejükön kívül, az előírt éves munkaidőt — 3000 vagy

2500 órát — meghaladóan. A napi munka befejezése és a másnapi kezdés közötti pihenőidőt a

munkaviszonyban állóknál' 11 órában; a tagsági viszonyban állóknál pedig 8 órában állapították meg.

Bedolgozók

Bedolgozói munkaviszonyt létrehozhat a mezőgazdasági szövetkezet is. A közös szempontjából ez a munkaviszony beruházásmentes, és bér csak a ténylegesen elvégzett munkáért jár, ugyanekkor az eddiginél jobb szervezést igényel.

Bedolgozók — lehetnek szövetkezeti tagok is — foglalkoztatását a 10/1981. (IX. 29.) MŰM. számú rendelet határozza meg. Ebben a munkavállalási formában — írásos szerződés alapján — foglalkoztatható a szövetkezet tagja, alkalmazottja határozott, vagy határozatlan Időben, illetve meghatározott munka elvégzésére. Így lehetőség nyílik a főálláson kívüli, munkaidőn túli, munkakörbe nem tartozó termelésre. Például: . élelmiszeripari előkészítés, előfeldolgozás stb.

A munkaviszonyban álló szövetkezeti tag köthet más gazdasággal is bedolgozó^ megállapodást.

A közös gazdaságokban az állományi létszám számításánál a bedolgozóknak kifizetett munka- díjat az alkalmilag foglalkoztatottak munkabérénél kell figyelembe venni.

—r —r

(Folytatjuk.)

Egyre nagyobb szerep

A munkahelyi és a családi megemlékezés, nőnapi virágátadás után — mi, férfiak — mindig megfogadjuk, hogy nemcsak a március nyolcadika, hanem az év mihd a '365 napja az övék lesz. Tény, hogy az elképzelés valöraváltásá- ban még a következetes férj, apa, vagy fiú sem lehet bizonyos.

Nap nap után hallhatunk az egyes szakmák elnőiesedéséről, és az is igaz, hogy a mezőgazdasági termelésben egyre nagyobb szerepet vállalnak a nők. Érvényesülésükről, megbecsülésükről és gondjaikról beszélgettünk Tóth Gyulánéval, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Bács-Kiskun megyei Bizottságának munkatársával.

— A MEDOSZ-hoz tartozó ágazatok jellegzetessége, hogy elsősorban a szűkebb értelemben vett vidék női lakosságának a foglalkoztatását tudja megteremteni.

— A számokkal kezdem. Bács- Kiskun megyében, megközelítőig harmincezer tagja van szakszervezetünknek. Negyven százalékuk nő. Meglepő? Elsősorban a munka jellegének változásából, és a melléküzemágiak gyarapodásából adódik ez a mozgalmas arány.

A vízügyi, erdészeti üzemekben főleg az' irodai dolgozók között találunk nőket. De ellenkező példa is akad. Amíg a férfiak a Kiskunsági EFAG erdészeteiben döntik a fát, addig az erdőgazdaság jánoshalmi faipari üzemében szinte kizárólag nők gyártják a ládákat, s egyéb faipari termékeket.

Az ágazati kutató- és oktatóintézeteknél csaknem teljes az egyenjogúság. Az állami és szövetkezeti gazdaságokban pedig rég megszűnt a föld művelésében a férfiak meghatározó szerepe. A belterjesebbé váló mezőgazdasági termelésben ugyanis nagyobb szerephez jutnak a nők. Az egyes kiegészítő ágazatokban, vagy az élelmiszer-feldolgozókban gyakorlatilag csak a lányok, asszonyok végzik a munkát. Ide sorolom a palackozóüzemeket is.

Az egyre szigorúbb feltételek között gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek egyike sem engedheti meg, hogy elvándoroljanak a községből azok, akiknek a gazdaságok maguk is tudnának munkát adni. Nálunk egyébként a háztartás, a ház körüli kistermelés miatt, nem olyan gyakdri a faluhelyről a távoli munkahelyekre bejárás. Sok asszony inkább otthon marad. Jó szervezéssel ők is bevonhatók valamilyen termelő tevékenységbe, amely odahaza is elvégezhető.

Számos példa van arra is, hogy sikerült több településen megvalósítani a folyamatos foglalkoztatást. A császártöltési Kossuth Tsz, az ágasegyházi Mathiász János Szakszövetkezet varrodájában, az

Izsáki Sárfehér, a dunapataji Petőfi Tsz cipőfelsőrész-készítő üzemében dolgozó nőket a mező- gazdasági csúcsmunkák idején, paprika-. paradicsomszedéskor, szüretkor a határban találjuk..

— A mezőgazdaságban dolgozó nők iskolai végzettségét, szakmai felkészültségét nézve, beszélhetünk-e egyenjogúságról?

— Akár a fehér holló, a mezőgazdaságban olyan ritka az első számú női vezető. Szepes Zoltánnál, a Kunbajai Állami Gazdaság igazgatóját, vagy Farkas Jánosnét, a kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezet elnökét említem. A második vonalban, a köz- gazdasági, a számviteli munkakörökben inkább találunk nőket. Tény, hogy könnyebb az egyetemi, vagy a főiskolai diplomát megszerezni, mint a mező- gazdaság valamelyik munkaterületén. termelésirányítóként helyt állni. Az viszont egyértelmű, hogy a fólia, vagy az üvegfelület alatti zöldségtermesztés női munkává vált..

— Különösen a pályakezdők panaszkodnak, hogy nem ismerik el őket egyenrangúnak, amíg férjhez nem mentek, illetve egy, két gyermeket nem szültek.

— Gyakoribb az, hogy a feleség alkalmazkodik férjének munkahely-változtatásához, különösen akkor, ha város- vagy községcseréről is szó van. Ugyanez a helyzet a lányok férjhezmenetelével is. A gyessel pedig... Elvileg érthető annak a vezetőnek az aggodalma, aki nem akarja kockáztatni a termelésirányítás tö- retlenségét. Bizonyos az is, hogy a mezőgazdaságban a harmincöt év feletti nők jobban érvényesülnek, mint fiatalabb pályatársaik. Napjainkban mégis szemtanúi lehetünk annak a folyamatnak, amikor a nők eleve „be- skatulyázottságának” a korlátái ledőlnek — mondotta végezetül Tóth Gyuláné.

Czauner Péter

(