Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

1982. április 22. • PETŐFI NEPE • 5 112 ÉVE SZÜLETETT LENIN A forradalom kötetei Ma van Lenin születésének 112. évfordulója. Sok más mellett egyik művének jubileumára is gondolnunk keli A napokban múlt 65 észtén- / deje, hogy Lenin visszatért emigrációjából Pet- rográdba, majd meghirdette az Áprilisi tézise­ket, a polgári demokratikus forradalom -szocia­lista forradalommá való továbbfejlesztésének programját. Mint ismeretes, a „Minden hatal­mat a szovjeteknek" jelszóval a 'bolsevikok azért küzdöttek, hogy a hatalom békésen men­jen át a szovjetek kezébe. Vajon szólnak ma az ünnepi megemlékezések a művek mellett Nagyezsda Krupszkajáról, a feleségről és harcostársról. Lenin első életrajz­írójáról is? Mindenesetre felütöttem a Visszai- emlékezések kötetét. Az 1903-as évnél, amikor Genf be költöztek, ezt találtam:! „A hiányos bú­torzatot ládákkal egészítettük ki, amelyekben a könyveket és az edényt szállítottuk". Nagy jövés-menés alakult ki a fogadószobának is használt konyhában. Kongresszusok, cikkek, felkészülés, álmatlan éjszakák és beszédek követték egymást. Aztán „ősszel, amikor visszatértünk Genfbe, a külvá­rosból a város központjához közelebb költöz­tünk. Vlagyimir lljics beiratkozott a Société de lecture-be (Olvasóegylet), melynek óriási könyv­tárában nagyszerűek voltak a munkafeltételeik, rengeteg újságot és folyóiratot lehetett olvas­ni francia, német és angol nyelven. Ebben a So­ciété de lécture-ben nagyon kényelmesen lehe­tett dolgozni, az egylet tagjai — nagyobbrészt öreg professzorok — ritkán jártak a könyvtár­ba; külön dolgozószoba állt lljics rendelkezésé­re, itt írhatott, sétálgathatott fel és alá, törhet­te a fejét a cikkeken, s akármilyen könyvet le­vehetett ■a polcokról. Itt nyugodt lehetett afe­lől, hogy egyetlen orosz elvtárs sem nyitja rá az ajtót, és nem kezdi el mesélni, hogy a men- sevikek ezt meg ezt mondták, s ezt meg ezt a rlisznóságot követték el. Itt semmi sem terelte el a figyelmét, nyugodtan gondolkodhatott. Már­pedig volt min gondolkodni”. Gondolatokból születnek a tettek és fordít­va. Lenin gondolatait kötetek hosszú sora őrzi a több száz oldalas filozófiai műtől a szikra­távirat néhány soros szövegéig. Aki könyvtá­rakat bújt odahaza, Oroszországban és a külföl­di emigrációban, kitörölhetetlen része a köz- és a magángyűjteményeknek, a legtöbb példányban megjelenő szerzők közé tartozik a világon, s a róla szóló elemzések is könyvtárnyi terjedel­műek. Lenin tanulmányozta a könyveket, és megalkotta a forradalom könyveit. Ilyen meg­alapozottság vált szükségessé egyebek közt ah­hoz, hogy érvelhessen, agitálhasson az „ügy ér­dekében”, illetve szervezhesse az új társadalmat. Becses. dolog tehát • összegyűjteni és rendezni minden sorát. Egy korábbi interjúból tudom,- hogy Lenintől 35 ezer olyan dokumentumot őriz­nek Moszkvában, amelyeket ő írt, javított, köz­# Fotó 1920 júliusából: Lenin a Kommunista Internationale 11. kongresszusán. reműködött a szerkesztésében, magán viseli a kézjegyét, széljegyzetként rótt a könyvekre, la­pokra. Ennek alig egynegyede fér el a piros bo­rítójú Összes Művekben, amely viszont húsz kötettel több az 54-es évek barna borítójú Szikra­kiadásánál. Két esztendeje készült el az eddigi legteljesebb magyar nyelvű életműsorozat: megjelent az Összes Művek 55. kötete is. Az idén változatlan utánnyomásokkal jelentkezik a Kossuth Könyv­kiadó. A 2. kötet írásai például zömében- az orosz marxisták program-, taktikai és szervezeti feladatainak kidolgozásával foglalkozik. Továb­bi 530 oldalt tesznek ki 1905 március—júniusá­ból a lír. pártkongresszus anyagai, Lenin hatá­rozati javaslatai, kongresszusi felszólalásai. A sorozat 46. és 47. darabja hat év leveleit gyűjti össze. Az oktatásban legtöbbet tanulmányozott, forgatott alkotásokat a háromkötetes válogatás adja közre. A kultúráról tematikus csoportosí­tásban olvashatjuk együtt Marx, Engels és Lenin cikkeinek, leveleinek és más munkáinak idevá­gó részleteit. Ötödik kiadásban lát napvilágot a Magyarországról című gyűjtemény, s változatla­nul tanulságokkal szolgál az Egy lépés előre, két lépés hátra a párt szervezeti elveiről, a szerve­zettségről. a párttagok aktivitásáról, a demokra­tikus centralizmusról. Haszonnal forgathatjuk a műveket. Az újabb és régebbi kiadásiakat egyaránt. Erre figyelmez­tet a Központi Bizottság 1976 októberi határozata is: „a párt csak akkor töltheti be sikeresen a hivatását, ha eszmei, politikai és cselekvési egy ' sége szüntelenül magasabb szinten megújul; ha tagjai szakadatlanul növelik marxista—leninista műveltségüket." Az eligazodást könnyítik meg a tematikus kiadások. Egyszóval: fölbecsülhetetlen kincset hagyott hátra Lenin a propagandistáknak és mindazok­nak, akik nem kevesebbet tesznek, mint meg­vívják magukban és szűkebb vagy tágabb kör­nyezetükben mindennapjaink forradalmát. Halász Ferenc Még egyszer az Éneklő Ifjúságról... Evek óta szép eredményeket ér el, arany fokozatra minősül a bajai 609-es Türr István Szakmunkásképző Intézet leánykara, Sasi János vezetésével. Az Éneklő Ifjúság hagyományos tava­szi amatőr művé­szeti seregszemlé­ink egyike. Idén ta­lán minden ediginél ünnépélyesebb, szer­vezettebb volt a fia­tal dalosok szokásos bemutatója: méltó­képpen adóztak Ko­dály Zoltán születé­si centenáriumá­nak. A városi, járási találkozókon, majd a megyei dalosünne­pen több ezer fiatal — általános iskolás, gimnazista, szakkö­zépiskolás és szak­munkástanuló — vett részt, és bizonyította: bármilyen szkeptikus vélemények is hang­zottak el mostaná­ban ifjúságunk ének­zenei kultúrájáról és a kórusmozgalom jövőjéről, a lelkes pedagógiai munka legtöbbször meghozta eredményét... Köztudott, hogy ma egyetlen ifjúsági rétegben sem túl köny- nyű kórust szervezni, nevelni. Mégis, talán a legfáradságosabb a Szakmunkástanuló diákok köré­ben. Ok azok a fiatalok, akik többségükben — például családi’ hátterük miatt — kulturálisan in­gerszegény környezetben élnek. Sokan közülük bejárók, ingázók, tehát kevesebb, hasznosan töltött szabad idővel, az amatőr művé­szeti tevékenység iránt kevesebb érdeklődéssel, motiváltsággal bír­nak. Az ő \,esélyeiket” rontja má- iga az iskola is. Hátráltatja a kó­rusmozgalomba való bekapcsoló­dásuk lehetőségét például a szak­munkástanuló intézetek tanrend­je, a\művészeti tantárgyak hiá­nya, az iskolába járás módja, gyakorlata, a munka—tanulás, az­az diák—felnőtt életforma párhu­zama, kettőssége... Ha akad is a városban, vagy az oktatási intézményben egy-egy lel­kes, a fiatalok számára Vonzó személyiségű karvezető, zenetanár, akik köré bizalommal gyűlnek össze a fiúk-lányok, akiknek a próbáira .szívesen járnák; az újab­ban bevezetett egyhetes váltású oktatás csak néheziti a pedagó­gus dolgát. Az egy hét iskola, majd egy hét munka — valamely üzemben, gyárban, vállalatnál — nem csupán hetenként váltakozó, merőben más életformát, de sok­szor kapcsolatmegszűnést, vagy szakadást jelent a kórussal, a karvezetővel. Jelenti: a már meg­tanult művek, vagy szólamok el­felejtésének nagyobb lehetőségét és egyfajta állandó újrakezdést. Léteziic azonban a fiatalok, ak­tivizálásának egy még nem elég­gé feltárt lehetősége. A szak­munkásképzős diákok jelentős hányada községben él. Többségük még rendelkezik a falusi otthon és a paraszti családi háttér által valóságosan meg- és átélt népi, népzenei kultúrával. Ne feledjük, már nemi egy szakmunkástanuló intézetben működik citerazene- kar, vagy néptánccsoport. | Több tanuló, ha nem is a saját oktatá­si intézményében, de a falujában felnőtt népzenei csoportnak, pá­vakörnek, citerazenekarnak tagja. Jóllehet, ezt a lehetőséget (adott­ságot?) csak azokban az intézmé­nyekben kamatoztatták, ahol az átlagosnál nagyobb gondot fordí­tottak a kulturális^nevelésre, egye­bek között az amatőr művészeti tevékenység támogatására. Vannak olyan iskolák, ahol ez régi, dicséretes hagyomány. Ahol kiváló művészeti csoportok mű­ködnek évek óta. Jó példáért ér­demes ismét az Éneklő Ifjúság­hoz visszakanyarodnunk. A szak­munkásképzők diákjainak a KÓ- TA és az SZMT által rendezett énekes ünnepein többedszer és méltán szerepelt nagy sikerrel — legutóbb Baján — a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskola leány­kara és a 609-es Türr István Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet ének­kara. Az utóbbi intézményben nemzetiségi néptánccsoport és zenekar is működik, az előbbi is- • kola pedig a humán — például az anyanyelvi — oktatásban sem marad el a hazai, hasonló típusú, intézmények legjobbjaitól. Az Éneklő Ifjúság szervezői úgy vélik, a jó példa elöbb-utóbb követőkre talál. Ma már a szak­munkástanulók kórustalálkozóin is egyre több a bemutatókra lel­kesen készülő, minősítést is bát­ran kérő énekkar. ' P. E. Nemzetiségi iskolák Magyarországon Társadalmi gyakorlatunk teljes mértékben összhangban áll az Alkotmányban kinyilvánított nemzetiségi jogokkal: „A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv haszná­latát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőr­zését és ápolását”. Meredek ívű fejlődés A nemzetiségi lét megőrzésé­nek alapvető fettétele az anya­nyelvi oktatás, aminek a kitér- • jedtsége sok mindent elárul a társadalmi-politikai viszonyokról. Az iskoláztatás, az anyanyelv, ta­nítása egy ország nemzetiségi po­litikájának. legérzékenyebb mérő­műszere. Hazánkban évről évre emelke­dik a nemzetiségi oktatás iránti igény. Másfél évtizeddel ezelőtt' 320 nemzetiségi óvoda és álta­lános iskola működött az ország­ban, a legutóbbi statisztikában pedig már 510 intézmény szere­pel. Ennek megfelelően változott á tanulók létszáma is: 22 ezerről 43 ezerre növekedett. Az elkövet­kező években további emelkedés­re már nem lehet számítani, te­kintettel a nemzetiségi összlakos­ságra, sőt demográfiai okok miatt átmenetileg némi csökkenés is bekövetkezhet a tanulók létszá­mában. Meredek ívű ez a fejlődés, de nincsen mögötte titok, sem vala­miféle rejtett társadalmi mozgás. Egyszerű rá a magyarázat: a szo­cialista demokrácia kiszélesedése ösztönzőleg hatott a nemzetiségi lakosság tudatára, politikai köz­érzetére is. Magyarországon délszláv, né­met, szlovák és román nemzeti­ségiek élnek, ennek megfelelően kell gondoskodnunk gyermekeik szerb-horvát, szlovén, német, szlo­vák, román nyelvű iskoláztatásá­ról. A felszabadulás után a nemze­tiségi általános iskoláknak két­féle típusa alakult ki. A nyelv­oktató iskolákban heti négy órá­ban folyik az anyanyelv tanítá­sa, a többi tantárgyat magyarul tanulják a gyerekek. A nemzeti­ségi tannyelvű iskolák növendé­kei az összes humán tantárggyal anyanyelvükön foglalkoznak, a reál tudományok alapjaival pe­dig a körülményeknek megfele­lően magyarul és az anyanyelvű- kön. Attól függően, hogy ezekből a tárgyakból van-e nemzetiségi nyelven jól beszélő tanára az is­kolának. Kétségtelen, hogy a ta­nulók műveltségbeli gyarapodá­sához a nemzetiségi tannyelvű iskola járul hozzá alaposabban. Képzett pedagógusokkal Felszereltség dolgában sincse­nek hátrányos helyzetben ezek az iskolák. A mindennapi oktató­nevelő munkához nélkülözhetet­len szemléltetőeszközökkel, rádió­val, tévével, különböző vetítőkkel és más oktatógépekkel jól el van­nak látva, hasonlóan a magyar iskolákhoz. A tanulólétszám egy- egy osztályban tíz-húsz között váltakozik, és ez ideálisnak mond­ható a hatékony tanítás szem­pontjából. Az viszont gondot okoz, hogy egyik-másik községben kevés a nemzetiségi nyelvet kiválóan is­merő pedagógus. Ebbe semmi­képp sem törődhetünk bele! Ok­tatási kormányzatunk egyrészt az itt tanító tanárok külföldi nyelvi továbbképzésével, másrészt a ha­zai tanárképző főiskolák nemze­tiségi nyelvi szakjain a fölvételi keretszámok emelésével próbál ja­vítani a helyzeten. Elsőrendű feladatuk ezeknek az iskoláknak, hogy hozzájáruljanak a nemzetiségi fiatalok sikeres tár­sadalmi beilleszkedéséhez. A kétnyelvűség Az esetleges nehézségek ugyan­is mindig a hiányos nyelvtudás­ból származnak. Olyan kis lét­számú nemzetiségek esetében, mint a magyarországiak, létfon­tosságú követelmény a kétnyel­vűség. Ha netán mind az anya­nyelvét, mind a magyart gyatrán beszéli egy nemzetiségi tanuló, akkor igencsak nehezen tud majd pályát választani, továbbtanulni, végső soron keserves lesz a tár­sadalmi beilleszkedése. Ennek el­kerüléséért az iskola tehet a leg­többet. Különösen ráillik a nemzetiségi pedagógusra, hogy ő a kultúra letéteményese a faluban, aki fák­lyaként világol. Fáradságos, de szép feladat vár rá a nemzetiségi tudat erősítésében, a kultúra megőrzésében, az anyanyelv ápo­lásában. Mindez sajátosan értel­miségi tevékenység, és a jobbá­ra szórványokban élő magyar-1 orszá nemzetiségeknek a peda­gógia kívül alig van más értel­miségi rétegük. Ez a kérdés azért is hallatlanul időszerű, mert a nemzetiségi lakosság egy része közömbösséget mutat hovatarto­zását, Kultúráját, nyelvét illetően. Hazánkban ma a nemzetiségek közérzete, politikai hangulata jó. Nemzetiségi politikánk eredmé­nyeiben jelentős szerepük van a nemzetiségi iskolának is, mert nemcsak a művelődési-társadal­mi egyenjogúság előmozdítói, ha­nem többletet is adnak a nem­zetiségi léthez a hagyományok ápolásával, a nemzetiségi tudat erősítésével. P. K. I. REMEKMŰVEK MŰHELYE Mintha múzeumban, mintha nemzeti emlékhelyen szemlélőd­ne, aki a főváros nagy művészte­lepén sétálgat. Márványtábla hir­deti: itt dolgozott 1912-től 1919-ig Pór Bertalan, a Ny oldok művész- csoport tagja, itt készítette remek­műveit negyvenhat éven át Med- gyessy Ferenc. Hajdani műtermé­ben ma állandó kiállítás látható. Kisfaludi Strobl Zsigmond 1911- tői 1944-ig híres szobrok tucat­jait mintázta az 1908-ban alapí­tott telepen. (Három év kellett 32 lakás, a hozzá tartozó műtermek fölépítéséhez.) Főként szobrászok kedvelték, de a festők is otthonosan érezték magukat a Százados úti művész­kolónia fás, patinás környezeté­ben. Szebbnél szebb műalkotások ke­rültek innen Bács-Kiskunba is. Elegendő, ha Medgyessy Jelky- szobrára, Kiss István jánoshalmi „Három tavasz” című alkotására, Szabó Iván kecskeméti Éneklő lány müvére utalok állításom bi­zonyítására. Az említett nevekből az is kitű­nik, hogy az alapítókat, a már el­távozott mestereket idéző telepen napjainkban is kiváló művészek élnek. A műtermekbe bekukkant­va formálódó, öntésre váró szob­rok láthatók. A hagyományosnak tekintett anyagokon kívül vasda- rabolc, fémlemezek várnak alakí­tó kézre, szerszámra. A hegesztőpisztoly mellett tíz— harminc esztendeje fölállított mű­vek gipszmásolata, végleges for­májukat elnyert művek társasá­gában vázlatok, kísérletek, elron­tott próbálkozások. A művész csak ideig-óráig figyelemre érde­mes munkái mellett nemzedékek hosszú sorát elgondolkoztató, ne­mesítő művek. • Itt dolgozott az egyik alapító. ..Kiätofc­M ülcrincs. ikerház. (Straszer András felvételei) • Műteremsarok. • Jobbra: A katona emlékezete. A jelenből a múltba és a min­dig ígéretes jövőbe pillanthatunk a Százados úti művésztelepen. H. N. x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom