Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-05 / 54. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. március 5. Magyar—jugoszláv pártmegbeszélések A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságá- nak meghívására Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságá" nak tagja, a KB osztályvezetője március 3-án és 4-én látogatást tett Jugoszláviában. Fogadta őt Lazar Mojszov, a JKSZ KB el­nökségének tagja, és ’ tárgyalt Vlado Janzsiccsal. a JKSZ KB elnökség végrehajtó titkárával, valamint Boriszlav Milosevics titkárhelyettessel. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken áttekintették a nemzetközi élet és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Megelégedéssel méltatták a két testvérpárt, valamint a Magyaror­szág és Jugoszlávia sokoldalú együttműködésének eredményes fejlődését. Megállapodtak az MSZMP és a JKSZ 1982-re és 1983-ra szóló együttműködési programjában. Puccsisták pere • Madridban tovább folytatódik a tavaly februári puccskísérlet fő­vádlottjainak pere. Képünkön egy plakát látható — amelyből a baloldali pártok aktivistái egyre többet helyeznek el az utóbbi na­pokban a spanyol fővárosban —, s azt követeli, hogy sújtsák élet­fogytiglani börtönbüntetéssel az államcsínykisérlet két vezetőjét, Tejerót és Boscht. (Telefotó) Változások Panamában Panamában szerdán átszervez­ték a nemzeti gárda - vezetését, és eltávolították legkonzervatí­vabb tagjait. A közép-amerikai országban a nemzeti gárda tölti be a hadsereg és a rendőrség szerepét. Az átszervezés keretében ez­redessé léptették elő Ruben Da­rio Paredes alezredest, aki ez­után átvette a nemzeti gárda fő­parancsnokságának tisztét. Nyug­díjazták a vezérkari főnököt és a vezérkar több tagját is. Az új főparancsnok, az ország legnépszerűbb katonai—politikai személyisége, és ő rendelkezik a legtöbb eséllyel arra, hogy az 1984-ben tartandó általános vá­lasztások után Aristides Royot felváltsa az elnöki székben. Mitterrand a knesszetben Francois Mitterrand francia köztársasági elnök csütörtökön a jeruzsálemi knesszet szószékéről a palesztin állam megalakítása mellett foglalt állást, a konflik­tusban érintett felek kölcsönös elismerésén alapuló párbeszédét sürgette, de óvakodott attól, hogy véleményt nyilvánítson a palesz­tin nép képviselte kérdésében. Izraeli hivatalos tartózkodása második napján elhangzott be­szédében Mitterrand hangsúlyoz­ta, hogy Párizs nem kíván „dön­tőbíróként vagy közvetítőként” fellépni a válság szereplői között, de minden érdekelthez „egy nyel­ven” akar szólni. Az elnök nyomatékkai hangoz­tatta a népeknek a létezéshez va­ló elidegeníthetetlen jogát, amely, mondta, ugyanúgy megilleti Iz­rael népét, mint szomszédait, ne­vezetesen a ciszjordániai és gazai palesztinokat. Válaszában Begin miniszterel­nök határozottan elvetette ven­dégének a párbeszédre s a palesz­tin államra vonatkozó indítvá­nyát s megállapította: „a francia —izraeli tárgyalásokon továbbra is akadályt jelent az, hogy Fran­ciaország támogatja a Ciszjordá- niá'ban és Gázában felállítandó palesztin állam gondolatát.”. A Mitterrand-beszéd után a pa­lesztin ellenállás köreiben az ural­kodó érzés — bejrúti jelentések szerint — a csalódás és a felhábo­rodás volt, ám hivatalos állásfog­lalásra nem került sor. Ezt a meg­figyelők azzal magyarázzák, hogy a palesztin vezetők behatóbban tanulmányozni kívánják a francia politikus beszédét, és gondosan mérlegelni akarják válaszukat. (MTI) Magyar felszólalás Genfben A genfi leszerelési bizottságban, amely ezekben a hetekben a nuk­leáris leszerelés kérdéseivel fog­lalkozik, csütörtökön felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Meg­erősítette: a Magyar Népköztár­saság népe és kormánya változat­lanul a' legsürgősebb feladatnak tekinti a nukleáris fegyverkezé­si hajsza megszüntetését, az atom­háború veszélyének felszámolását, s a nukleáris leszerelést, ezen belül mindenekelőtt az atom­fegyver-kísérletek teljes és álta­lános betiltását. A nagykövet elítélte az Egye­sült Államok merev magatartá­sát, amelynek következményeként a bizottság még mindig nem tudott eredményt elérni ezekben az égető fontosságú kérdések-' ben. Rámutatott arra, hogy a bizottság tagjai átlátnak Washing­ton megtévesztő tárgyalási „re­ceptjén.” Kőmíves Imre végül — Ma­gyarország és az NDK küldöttsé­ge nevében — munkaokmányt terjesztett a leszerelési bizottság elé. Ebben részletesen kifejtik javaslatukat, amely előirányozza egy nemzetközi megállapodás mielőbbi kidolgozását és elfoga­dását arról, hogy ne telepítsenek nukleáris fegyvert olyan terüle­tekre, ahol jelenleg még nem tá­rolnak ilyen fegyvereket. * Genfben csütörtökön teljes ülést tartott az európai nukleáris fegy­verzet korlátozásáról folyó tár­gyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. (MTI) STEFAN OLSZOWSKI A LEMP HELYZETÉRŐL Tisztul a politikai légkör A Lengyel Egyesült Munkás­párt soraiban továbbra is bonyo­lult a helyzet, annak ellenére, hogy a párt osztálybázisa nem rendült meg az elmúlt másfél év során. Az 1980. augusztusában ki­robbant széles körű konfliktus, majd a nyomában fokozódó el­lenforradalmi hullám aktivizálta a pártban az olyan erőket, ame­lyek vagy nem voltak a marxis­ta-leninista ismeretek birtoká­ban. vagy pedig átengedték ma­gukat különféle anarcho-szindi- kalista, illetve burzsoá nézetek­nek. Mint Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a skierniewi- cei vajdasági pártbizottság ülé­sén kifejtette, ilyen talajon kü­lönféle megalkuvó, jobboldali koncepciók nyertek teret. Egyesek odáig mentek, hogy a Szolidaritás által kikényszerített béremeléseket, a munkaidő meg­alapozatlan csökkentését a dol­gozók sikereként könyvelték el. A Szolidaritás létrejöttében — helytelenül — a pozitív változá­sok garanciáját látták. Az eszmei naivitás, az engedékenység, a megalkuvás vitt rá bizonyos párt­tagokat arra, hogy kilépjenek a pártból, vagy hogy sztrájkokban vegyenek részt. A kommunistaellenes táma­dásnak szerepe volt és részben még most is szerepe van abban, hogy a párt egysége és ereje nem kielégítő — mondotta Olszowski, majd hozzátette: ma már meg­szűnőben van a párttagok köré­ben az eszméi zűrzavar, a poli­tikai légkör tisztul és stabilizáló­dik. Mint megfogalmazta, az el­lenforradalommal szemben, a len­gyelországi szocializmus megszi­lárdításáért vívott harc során le­het majd elérni, hogy a LEMP ismét aktív politikai szervezet, munkásjellegű, a társadalmi igaz­ságosságot, a dolgozók érdekeit képviselő párt legyen. A lengyel párt- és állami kül­döttség napokban tett moszkvai látogatásáról szólva Olszowski hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unióval való kapcsolatok meg- bonthatatlanok, és a párt a gyen­gítésükre irányuló minden pró­bálkozással határozottan szembe­száll. A moszkvai megbeszélések új, fontos, konkrét impulzuso­kat adtak a lengyel—szovjet együttműködésnek, főként a poli­tikában és a gazdaságban — mon­dotta a KB titkára, majd emlé­keztetett arra, milyen nagy jelen­tőségük van a Szovjetunió által szállított nyers- és alapanyagok­nak, termékekek egy olyan idő­szakban, amikor Lengyelországot komoly gazdasági veszteségek érik a szocialistaellenes erők kampánya miatt. Igen fontos munkát végeznek azok a szovjet —lengyel szakértői csoportok, amelyek jelenleg felmérik: me­lyek a lengyel ipar azon terüle­tei, ahol a normális termelési ütem fenntartásához nélkülözhe­tetlen a szovjet segítség. Katowicéi ítéletek A sziléziai katonai körzet bíró­sága háromtól négy és fél évig terjedő szabadságvesztésre ítélt három olyan személyt, aki ta­valy decemberben, közvetlenül a szükségállapot bevezetése után sztrájkot szervezett a jastrzebiei Borynia szénbányában. További nyolc vádlott a szervezésben való részvétel miatt egytől két évig terjedő börtönbüntetést kapott. Ez utóbbiak közül néhánynak az esetében az ítéletek végrehajtását két-, illetve négyévi próbaidőre felfüggesztették. (MTI) KUBA Megvalósulnak a párthatározatok • Kelet-Kuba Granma lartoinánya rizstermeléséről nevezetes. A képen: zsákba kerül a feldolgozott rizs. „Termelés és védelem”. A Ku­bai Kommunista Párt II. Kong­resszusának jelszavai híven tük­rözik a párt ideológiai munkájá­nak jelenlegi fő vonalát. Más szavakkal: mindent el kell kö­vetni a szocialista Kuba gazdasá­gi erősítésére, anyagi jólétének emelésére, és egyidejűleg moz­gósítani a dolgozókat a Karib- tengeri szigetország szocialista vívmányainak védelmére, az USA-imperializmus agresszív terveinek visszaverésére. Ebben a törekvésükben a kubai kom­munisták szorosan együtt halad­nak a szocialista testvérorszá­gokkal. A kongresszus joggal hivatkoz­hatott a kubai dolgozók öntuda­tára, gyors politikai-ideológiai és kulturális fejlődésére. Ez a többi között abból is következik, hogy a párttagság összetételében a munkások száma megháromszo­rozódott, és az üzemekben meg­erősödött a párt vezető szerepe. A KKP elsőrangú feladatának tártja a tagság rendszeres ideo­lógiai nevelését. Ezt a célt szol­gálja mindenekelőtt a NICO Lo- pezről elnevezett háromévés nem­zeti pártiskola, amelynek a ha­vannai központon kívül az or­szág mind a hat tartományában fiókintézetei vannak. Más kép­zési formák, tömegszervezeti és különböző szakterületi oktatá­sok szolgálják ugyanezen célok elérését. A pártvezetés joggal hivatkoz­hatott arra, hogy a növekvő el­méleti és szakmai tudás tette le­hetővé az olyan kimagasló ter­melési eredmények elérését, mint a „Revolucion de Octubre” mű­trágyagyár jelentős terv túltelje­sítése, amely korántsem elszige­telt jelenség az ország üzemeiben. A cukorárak jelentős esése elle­nére az 1981-es esztendőben 8 százalékkal növelték ezen alap­vető iparág árutermelését, ami 5 százalékkal haladja meg a kongresszus előirányzatát. Az 1980 81-es cukornádaratás egyéb­ként a forradalom történetében kiemelkedő eredményeket hozott. A kubai kommunisták ideoló­giai érettségére utal, hogy a szi­getország aktív internacionalis­ta segítséget nyújt más népek­nek. Nicaraguában például önkén­tes tanítók százai tevékenyked­nek, Kubai építőmunkások ez­rei, orvosok és ápolónők százai működnek számos fejlődő ország­ban. <-<>•) Szövetség kontra üzlet? Ronald Reagan amerikai el­nök elhalasztott minden döntést a Szovjetunió ellen alkalmazan­dó további gazdasági szankciók­ról, és ezekről csak azután hatá- ioz, hogy a James Buckley kül­ügyminiszter-helyettes vezette küldöttség hazatér nyugat-euró­pai egyeztető tárgyalásairól — ezt erősítette meg szerdán Dean Fischer, a külügyminisztérium szóvivője. Buckley utazásának időpontját azonban még mindig nem közölték. A szóvivő mind­azonáltal hozzátette, hogy Wa­shington változatlanul a nyugat­európai—szovjet földgázcső ügy­let ellen van. A külügyminisztériumi szóvivő bejelentése szerint a halasztás — és Buckley missziója — első­sorban a Szovjetuniónak nyújt­ható Tiitelek feltételeinek továb­bi szigorítására, amerikai olaj­os gázipari berendezések export­jának végleges megszüntetésére, és arra a kísérletre vonatkozik, hogy az amerikai kormány a nyugat-európai partnerek köz­reműködésének akadályozásával késleltesse a gázvezeték építését. Mint a szóvivő elmondta, ezek azok a kérdések, amelyekkel kapcsolatban „jobb együttmű­ködést kell kialakítani a szövet­ségesekkel”. Az AP amerikai hírügynökség emlékeztet arra, hogy az Egye­sült Államok nyugat-európai szövetségeseinek nem akaródzik követni az amerikai kormány nünden szovjetellenes lépését. Nem ítélik meg egységesen a szankciók értelmét az Egyesült Államok politikai köreiben sem. Szarvasmarhahús-termelő gazdasági társaság alakult A húshasznosítású szarvasmar­ha-állomány növelésére, a tartás jövedelmezőségének fokozására csütörtökön szarvasmarhahús­termelő gazdasági társaság ala­kult hatvan résztvevővel. A Me* zőhegyesi Mezőgazdasági Kom­binát gesztorságával működő tár­saságnak állami gazdaságok, téeszek, cukorgyárak, az állat- tenyésztési kutatóintézet, az Ál­forgalmi és Húsipari Tröszt és a TERIMPEX a tagjai. A húshasznú szarvasmarha-tar­tás fejlődése — a tejtermelésre fenntartott tehenészetekéhez ké­pest — az elmúlt években meg­torpant, az állomány megcsap­pant, s a tartási körülmények sem tették lehetővé az ágazat gazdaságosságának növelését. Ugyanakkor a marhahús kere­sett termék a külpiacon. Éppen ezért, az állomány növelésére, a tartástechnológiák színvonalá­nak emelésére fogtak most össze az üzemek, közös munkával igye­keznek megteremteni ehhez a feltételeket. A jövedelmezőség javításához mindenekelőtt új tartási, takar­mányozási technológiákra van szükség. Az olcsó takarmány pe­dig szinte adott; a cukor- és a szeszipar alig-alig hasznosított melléktermékei értékes kiegészítői lehetnek a szarvasmarhák napi étrendjének. Több cukorgyár és az állattenyésztési kutatóintézet öt gazdaság bevonásával ki is dolgozta már a répaszelet*tartó- sítás eljárását, amellyel nemcsak egy rövid szezonban, hanem egész évben lehetővé válik az ál­latok etetése. A módszert a tár­saság közreadja tagjainak, s ez­zel évi 2 millió tonna ilyen takar­mányhoz juthatnak az állattartók. Megvannak már az olcsó elhe­lyezési típustervei is. Még az idén négy helyen: a mezőhegye- si, a sarkadi, a hajdúnánási és a szerencsi gazdaságokban téeszek- ben olyan mitatelepeket ala­kítanak ki, ahol az új tartási, ta­karmányozási technológiák a gyakorlatban mutatkoznak be._ s modellként működnek a többi tag számára. A húshasznosítású szarvasmar­ha-állomány jelenleg 75 ezer ál­latból áll, s számítások szerint a társaság működése nyomán 1985- ig megkétszereződhet a számuk. Eredményesen működnek a szerződéses üzletek A szerződéses és bérleti forma bevezetésének egyéves tapaszta­latairól tájékoztatták csütörtö­kön az újságírókat a Belkereske­delmi Minisztériumban. Herner Ernő főosztályvezető­helyettes emlékeztetett arra, hogy 1981. január 1 óta lehet szerződéses formában üzemel­tetni kisebb létszámú üzleteket és vendéglátóhelyeket, s a ma­gánkereskedők szélesebb köre bérelhet ilyen boltokat. Az első évben még viszonylag mérsékelt volt a vállalkozó kedv, a meghir­detett több mint ötezer üzletből 2054-re akadt szerződéses üzlet­vezető, körülbelül 2000-rel nőtt a magánkereskedők száma, közü­lük 160-an állami boltot bérel­nek, a többik önállóan létesített elárusitóhelyet. Körülbelül annyi pályázat érkezett a vállalatokhoz és szövetkezetekhez, ahány üzle­tet meghirdettek, amíg azonban a boltoknak körülbelül a felére senki sem tartott igényt, egy-egy budapesti vendéglátóhelyre át­lagosan hárman is pályáztak. Szí­vesen kötnek szerződést ruháza­ti, háztartási, műszaki és dohány­boltokra is, viszont nem eléggé népszerűek az élelmiszerüzletek. Pedig a szerződésbe adott 346 élelmiszerbolt eredményesen mű­ködik. A boltok iránt nagyobb az érdeklődés a városokban, ki­sebb a falvakban. Az új formában működő üzle­tek forgalma két-háromszor olyan gyorsan növekszik, mint más hasonló boltoké. A vásárlók általában máris megkedvelték ezeket az üzleteket, hálásak az udvariasabb, figyelmesebb kiszol­gálásért, értékelik az eladó és a vevő személyes kapcsolatát. A nyitvatartási idő is rugalmasab­ban alkalmazkodik az igények­hez. A szerződéses üzletek a meg­növekedett forgalmat mintegy 20 százalékkal kisebb létszámmal érik el. Az átalánydíj formájá­ban befizetett nyereség majdnem kétszer akkora, mint a bolt ko­rábbi nyeresége, a korábbi vesz­teségeket is sorra felszámolják. Az új forrna természetesen a problémáktól sem mentes, jócs­kán akad még tennivaló. Az üz­letvezetők jelentős része árube­szerzési nehézségekre panaszko­dik, amin széles választékkal rendelkező önkiszolgáló raktá­rak országos hálózatának kiépí­tésével is igyekszik segíteni a minisztérium. A hatóságok bő­víteni kívánják a forgalomba hozható termékek körét, enyhí­teni azokat az elírásokat, ame­lyek a szerződések megkötéséhez végzettséget, bizonyítványokat követelnek meg. A legfontosabb a rátermettség. Tervezik a forgó­eszközök megváltására vonat­kozó licitálás megszüntetését, hogy a nagyobb befektethető pénzzel rendelkezők ne kerülje­nek előnyösebb helyzetbe. Föl­merült annak gondolata is, hogy a jövőben a vállalatok esetleg ne három, hanem ötéves szerződése­ket kössenek, ami növeli a bolt­vezetők biztonságérzetét, erősí­ti bizalmát. Az év folyamán körülbelül 5000 szerződés megkötésére és több­száz bolt bérbe adására számíta­nak. (MTI) Figyel és alakít HUSZONÖT ÉVE, 1957 már­ciusában jelent meg gazdaságpo­litikai hetilapunk, a Figyelő el­ső száma. Nincs mód e 25 évfo- lyam sajtótörténeti elemzésére, ámde kárpótolhat-e monográfia hiányáért az újság működésének néhány tanulsága. Gyaníthatóan többről is van szó mint kárpót­lásról; ha a jubileumot a mai teendőkhöz hasznosítható forrás­ként kezeljük, akkor a Figyelő munkássága a hazai közgazda- sági sajtóelméletnek éppen ilyen tapasztalatait kínálja. NEM RANGSOROLÁS, ha a sajtóelméletre utalunk, jóllehet, politikatörténetről, és — része­ként — e negyedszázad gazdasági fejlődésívéről kellene elsősorban szólni. Ám a korszak, - amelyben a lap munkához látott, a politi­ka elsődlegességét már nem ha­tóságilag elrendelt primátusnak tekintette, hanem a realitások, a tapasztalatok összegezett — tehát politikává emelt — kifejezésének. Ily módon a Figyelőnek nemcsak módja nyílt rá, de éppen a kor követelményeként érvényesíhet- te azt a törekvését, hogy a gaz­dasági újságírásban, a közélet alakításában új utakon induljon el. Milyen előzményekre hagyat­kozhatott? A hazai kapitalista sajtó gazdasági laptípusa — job­bára tőzsdei hírszolgáltatásával, a „magasabb” üzleti körök raf- finált kiszolgálásával — aligha bizonyult előzménynek, s még ke­vésbé az ökonómiai zsurnalisz­tikának az a — Mikszáthtól Krú- dyig és Heltaiig olyan elnéző de­rűvel ábrázolt, s az irodalmi ere­detben Maupassant-ig visszave­zethető típusa, amelyhez inkább a zsaroló zsurnalizmus jelzője kapcsolható. A másik, közvetlen előzményt is sok szempontból meghaladásra ítélte a kor. Az ellenforradalmat megelőző évek­ben ugyanis, sajtóelméletileg, a közgazdaság, mint publikációs szakág nem létezett; helyét in­kább az érzelmi hatások, olykor csak a felszólító módban fogal­mazott instrukciók foglalták el. A FIGYELŐ — a tömegkom­munikáció és a közgazdaságtu­dományi folyóirat közötti sáv­ban működve, mindkettőtől kü­lönbözik, ám mindkettő módsze­reit alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi-gazdasági igé­nyekre gyorsan reagálva, a válto­zásokat frissen észlelve dolgozik, érvényesítve egyszersmind a tudományos, ám olvasható-közért­hető közlési módszereket. A párt gazdaságpolitikáját tol­mácsolva — s egyben közremű­ködve e gazdaságpolitika formá­lásában —, a Figyelő az új gaz­dasági gondolatok publikációs fóruma, s a gyakorlati alkalma­zás tapasztalatainak színvonalas lapja lett. Így érzékelte az újság a hatvanas évtized elején azt a változást, amelyet azóta az ex- tenzív források szűkülésének ne­vezünk, s mely változások a gaz­dasági reform gondolatához, majd vitákban kiérlelt alkalmazásá­hoz vezettek. Sajtótörténeti tény, hogy a Figyelő egyike volt azok­nak az érzékelő ,,antennáknak , amelyek „fogták” a változások jelzéseit; ezért adott teret az új­ság a reformot előkészítő viták­nak, javaslatoknak. A GAZDASÁG hatékonyabb működésének, a változások be­fogadási készségét erősítő válla­lati magatartásnak gazdasági és társadalmi feltételeit mindig ösz- szefüggö rendszerként értelmezte az újság. Ezért szólhatott teljes egyértelműséggel arról az előny­ről, amit az agrárgazdálkodás­ban a háztáji, és a közös együttes fejlesztése jelent; ezért vált a Fi­gyelő a kezdeményezés, a vállal­kozókészség elismerésének, meg­becsülésének — s az ebből követ­kező irányítási, vállalatszervezé­si koncepcióknak is — követke­zetes támogatójává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom