Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-04 / 53. szám
1982. március 1. ® PETŐFI NÉPE • 5 Bács-Kiskun megyében e tanévben több mini hétezer-egyszáz általános iskolai nyolcadik osztályos tanulónak, ezerötvennyolc negyedikes gimnazistának és nyolcszázhuszon- nyolc végzős szakközépiskolásnak keltett eldöntenie: milyen szakmát, pályát választ, hol akar továbbtanulni? A lehetőségek labirintusában bizony nem könnyű eligazodni. Diákoknak és szülőknek egyaránt segítségre volt szükségük. Bizonyíthatóan sokat jelentettek most is a már hagyományos pályaválasztási hónap rendezvényei, köztük a szülők fórumai, az üzemek bemutatkozásai, a középiskolások találkozói az egyetemek, főiskolák képviselőivel. A főiskolákon nyílt napokat tartottak. A megye községeiben negyvenöt szakmáról ezerháromszáz alkalommal vetítettek filmet. Az üzemekben működő mintegy ötven pályaválasztási szakkör bemutatókat tartott. A pedagógusok osztályfőnöki órákon, szülői értekezleteken ismertették a szakmákat, s foglalkoztak a személyenkénti pályaalkalmassággal. Mindez azt bizonyítja, hogy a fiatalok továbbtanulása társadalmi ügy. Kérdés, hogy ki hogyan él a sokféle segítségnyújtás lehetőségével. T öprengés... NEM IRIGYLEM túlzottan azokat a nyolcadikos diákokat, akik most kénytelenek dönteni (március 20-ig) az életüket meghatározó továbbtanulásról, a pályaválasztásról. Bizonyára lesz aki tenyérizzasztó idegességek nem túl kellemes emlékét őrzi, viszi majd tovább erről az időszakról. Hiszen dönteni nem könnyű. Bárki visszagondolhat, hogy nem volt az: tizennégy, tizennyolc, de még talán huszonnégy évesen sem. Kivéve a már tizenéves koruk kezdetétől különös elhivatottsággal rendelkezőket. Ilyen azonban rendkívül kevés akad. Az iskola jövőjével és az esélyegyenlőtlenségekkel foglalkozó egyik szociológusunk szerint: „még ma is hat az az utópisztikus nézet, miszerint az egyén érdekelt a tanulásban. és mindenképpen elég felelős és önálló az életével kapcsolatos kérdésekben...” Ebbel azonban érezhetően az következik, hogy a döntésképtelen fiatalt terelgetni kell, valamiféle pálya felé. A terelgetés legtöbbször meg is történik, melyet hol a családi, hol a népgazdasági érdek motivál. A legfontosabb azonban, a pályaválasztó diák személyisége, képessége, akarata, érdeklődése, ami sajnos gyakran elvész az érdekek kereszttüzében. Pedig valamennyien felsóhajtottunk már néhányszor: milyen jó is lenne, „megfelelő embert a megfelelő helyre” ... A NEHÉZ döntésektől függetlenül érdemes egy pillantást vetni a személyes törekvések és a felkínált lehetőségek számarányaira. A Bács-Kiskun megyei Tanács művelődési osztályának kimutatása szerint tavaly 6668 nyolcadikos végezte el megyénkben az általános iskolát. Közülük: 6300-an kívántak továbbtanulni.' A szándék azonban még nem tény. Végül is, szeptemberben 5970-en kezdték el tanulmányaikat megyénk valamelyik oktatási intézményében. (Hozzávetőleges becslés szerint megyén kívül csaknem százan.) A sehova sem jelentkező négyszázon felül tehát még körülbelül kétszáz diák nem tanult tovább. Feltehetően: sehová nem nyert felvételt, vagy időközben meggondolta magát. Érdemes figyelemmel követni a megyében tavaly végzett nyolcadikosok továbbtanulási szándékait, és felvételi arányszámait iskolatípusonként. A továbbtanulóknak csaknem fele szakmunkástanuló intézetekben kezdte tanulmányait. Itt a jelentkezési szóródás elég nagy a divatszakmák, vagy úgynevezett hiányszakmák között. A szakközépiskolákba továbbra is jóval többen kívántak bejutni mint a gimnáziumokba, mégis ez utóbbi iskolatípusban kezdte el valamivel több diák a tanulmányait. Elgondolkodtató, hogy a szakközépiskolák viszonylagos, és nagyon is kézzelfogható népszerűsége évek óta nem csökken. Hely hiányában évente több százan kénytelenek más iskolatípust választani. Bács-Kiskun- ban a népgazdasági és egyéb okok miatt kívánatos 20 százalékot sem éri el a beiskolázás ebben az intézménytípusban. AZ IDÉN VÉGZŐ nyolcadikosokról még nem tudjuk pontosan, hogy milyen arányban, hová kívánnak jelentkezni. Egy azonban bizonyos: csaknem ötszázzal többen vannak, mint a tavalyi tizennégy- tizenöt évesek. Nem nehéz megjósolni, hogy közülük még kevesebben kerülnek az általuk elképzelt és szívesen vállalt pályára. P. E. Pályaválasztó • Dr. Gaál Jánosné iskolaigazgató. Az általános és a középiskolákban a tavaszi hónapok izgalommal telnek el. Hogy miért? Ilyenkor kell a végső döntő szónak elhangoznia, hogy melyik diák hol kívánja folytatni tanulmányait, milyen szakmát választ. Komolykodva hangzik el a kérdés: „Mi leszel, ha nagy leszel?" Tiszakécskére látogattunk el felderíteni, hogy a nagyközségben milyen a jelenlegi pályaválasztási helyzetkép? Először Miskó István tanácselnököt kérdeztük meg. □ □ □ — Fontos kérdés, hogy a 180—200 nyolcadik osztályt befejező általános iskolás milyen irányban halad tovább, hogyan alapozza meg az életét jelenlegi döntésével — mondja a tanácselnök. Számunkra az is lényeges, hogy az új generáció hol alakítja ki életkörülményeit. Megpróbáltunk megfelelő tanulási feltételeket teremtem, vonzó perspektívát nyújtani. — Hogyan? — Tiszakécskén a középfokú oktatás két lábra állt. Gimnáziumunk mellett ipari tanulókat is képezünk: szerkezeti lakatosokat, konfekciósokat és mezőgépszerelőket. Vidékről is jönnek ide tanulni, számukra diákotthonban adunk helyet. Akik itt végeznek, el is tudnak helyezkedni, mivel a szakképzés nálunk egyensúlyban van a szakemberigényekkel. Javítani kell azonban a termelőüzem és az oktatás kapcsolatát, hogy a végzős diákok alapos ismerétekkel állhassanak munkába. — Hogyan segítik a pályaválasztókat? — Hetedik és nyolcadik osztályban ismertetjük meg a diákokat a helyi üzemekkel. Termékbemutatókra, előadásokra, filmvetítésre, konzultációra kerül sor. — Milyen tennivalók vannak a jövőben? — A politechnikai képzés lehetőségeit kell kiszélesíteni, tanműhelyek létrehozásával. Ez a Vegyép- szer Vállalat telephelyi átrendezése révén oldható meg, majd a következő' ötéves terv elején. Tantermek, sporthelyiségek mellett szükségesnek látjuk a műhelyek létét is, ahol színvonalas politechnikai oktatás valósulhat meg. □ □ □ A 2. számú általános iskolában mostanában az elsőrendű feladatok közé tartozik a nyolcadikosok továbbtanulásának kérdése. Az osztályfőnökök javában írják a jellemzéseket, a jelentkezési lapok rendben kitöltve állnak már. Dr. Gaál Jánosné igazgatónővel beszélgettünk az elmúlt évek továbbtanulási mérlegének tapasztalatairól. Mint elmondotta, a legtöbben szakmunkásképző intézetben folytatták tanulmányaikat. Jelentős a szakközépiskolába és a gimnáziumba jelentkezők száma is. őt év alatt húsz diák nem tanult tovább. Előfordul az is, hogy néhány szülő nem veszi figyelembe a tanuló képességeit, szorgalmát, kitartását, és olyan pályára irányítja gyermekét, ahol a követelményeknek nem felel meg, lemorzsolódik. □ □ □ A tiszakécskei 2. számú általános iskolához tartozik két külterületi intézmény is: Űjbögön és Kerekdombon. Ebben a tanévben három nyolcadik osztály végez. Varga Dudás Mihály tanár, pálya- választási felelős és a hetedikesek osztályfőnöke. így, ha a pályaválasztásról kérdezem, duplán érdekelt ebben a témában. — A hetedikeseknél is vannak már elképzelések a további sorsuk felől. Néhányan még most sem tudják eldönteni, hogy hová, merre vezessen az útjuk. Tapasztalataim szerint a legtöbben az ipari pálya felől érdeklődnek. Természetesen az agitációs munkát nem nyolcadikban kell elkezdeni, hanem hatodik és hetedik osztályban. Jó ötletként és kezdeményezésként említhető a nagyközségi KISZ-bi- zottság községi szintű pályaválasztási vetélkedője. fiatalok Tiszakécskén • Varga Dudás Mihály pályaválasztási felelős. • Papp László. • Totót kellett kitölteni az úttörőknek, ügyességi számok is voltak, előkerültek a szakmákkal kapcsolatos kérdések, „ki tud többet?” alapon. — Milyen feladatai vannak az iskola pályaválasztási felelősének? — Iskolánk területén a pályaválasztási teendőkből adódó feladatok koordinálása az év eleji tervek összeállításakor kezdődik, ahol szerepelnek a célkitűzések és a tennivalók, a harmadik osztálytól kezdődően. Üzemlátogatásokat szerveznek az osztály- főnökök, felmérik a tanulók elképzeléseit évről évre. — Az iskolásoknak minél több szakmát kell ismerniük, hogy reálisan tudjanak választani. — Ennek érdekében a nyitott kapuk elnevezésű akciónk keretében az osztályfőnöki órákon beszélgetünk a pályaválasztás gondjairól, a szakmák és foglalkozások követelményeiről. Különösen nagy hangsúlyt helyezünk erre hetedik és nyolcadik osztályban. Orientációs munkánk során figyelmet fordítunk a diák képességeire, készségeire is. Azoknak a tanulóknak, akik döntésképtelenek vagy egészségileg károsultak, javasoljuk a pályaválasztási tanácsadás igénybevételét. véleményünket egyeztetjük a szülőkével. □ □ □ A továbbtanulás legtöbbször a tanulmányi eredmény függvénye. Sokan ki is alakítottak már egy képet: a rosszabb tanulók szakközépiskolába vagy szakmunkásképzőbe mennek, a jó képességűek pedig gimnáziumba. Ha ezt a nem túl reális alapokon nyugvó sémát hívjuk segítségül Tiszakécskére is. hasonló képet vázolhatunk fel. A 2. számú általános iskola nyolcadik osztályában kevés a négyes és jeles tanuló, ök gimnáziumba jelentkeztek. A többiek különböző szakmát tanulnak, ipari tanulók lesznek. A 25 fős Osztály „főnöke” Klárik Zoltán tanár. □ □ □ — Mikor döntöttek a diákok, hogy hol szeretnének továbbtanulni? — kérdeztem az osztályfőnöktől. — Már ötödik osztályban elkezdtünk beszélgetni arról, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?” Most pedig „nagyok lettek” és határozniuk kellett. A szülők is segítettek nekik. Az évek során sok-sok szakmát szerettek volna választani a gyerekek: kőműves, autószerelő, pék — ezek voltak a divatos foglalkozások az osztályomban. A szülők a jól jövedelmező pályára hívják fel először a gyerekük figyelmét. Sajnos a képességeik, tehetségük csak utána kerül „terítékre”. — Most melyik a „menő" szakma a nyolcadik osztályban? — Szobafestőnek négyen is jelentkeztek. A lányoknál a bolti eladó a divatos foglalkozás. Elég reálisan megítélték diákjaim saját értékeiket, mindenki megfelelően választott. — Az előzetes felmérésekben meg is kellett indokolni a diákoknak, hogy miért azt a szakmát választják? — A legtöbbször azt írták erre a kérdésre, hogy „jól fizetnek”. A nevelői és egészségügyi vonalon továbbtanulók szeretik a gyerekeket. A sofőrök országjárók és sok pénzt keresnek. A bolti eladók pedig nem találtak indokot, hogy miért azt a foglalkozást választják. » — Egy-egy szakma kiválasztásában döntő volt-e a jó kereseti lehetőség? — Részben. < □ □ Nyolcadikosokkal beszélgettem. Sorban ültek: Papp László, Adám Erika, Tordai Éva, Petrolán Éva, Tóth Éva, Matúz Erzsi és Szűcs Sándor. Mindannyian jól döntöttek: továbbtanulnak helyben vagy a környező városokban. Először azt kérdeztem tőlük, hogy mikor tették fel életükben először a kérdést: ..mi leszel, ha nagy leszel?”, és mit válaszoltak akkor? Papp László: — Óvodás voltam. Gépkocsivezető szerettem volna lenni. Most is ezt választottam. Petrolán Éva: — Cirkuszígazgató leszek! — válaszoltam kiskoromban a kérdésre. Miután mindig kinevettek, letettem erről a szándékomról. Szűcs Sándor: — Bohócnak képzeltem magam. Már nem. Matúz Erzsi: — Négyéves koronában óvónői foglalkozásról álmodoztam. Tóth Éva: Az állatorvosi pálya vonzott. Most nehéznek tűnik ... Más pályát választottam. Adám Erika: — Óvónő, majd fodrász leszek — terveztem ötéves fejjel. Mondták, hogy nehéz pálya, így módosítottam kiskori elképzelésemet — Most hol tanultok tovább? Ügy is kérdezhetném: „mi leszel, ha nagy lettél?” A. E.: — Egészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem. Ápolónő szívesen leszek. Egyelőre kémiából és biológiából kell nagyon tanulnom, hogy felvegyenek az iskolába. P. L.: — Autó-motorszerelőnek készülök, mindig ez volt az elképzelésem. Kedvelem az autókat, már vezettem és szereltem is. Fizetésemből majd egy Ladára gyűjtök ... T. É.: — A gimnázium után a kozmetikus foglalkozást választom majd, de lehet, hogy változik addig az elképzelésem. Most négyes tanuló vagyok, a legjobban a rajz, biológia, és a történelem érdekel. P. É.: — A tiszakécskei gimnáziumban lehet tanulni műszaki rajzot. Mivel szeretek rajzolni, de nem alakokat, modelleket, hanem inkább műszaki vonatkozású dolgokat, azért döntöttem a műszaki rajz tanulása mellett. Helyben el is tudok majd helyezkedni ezzel a képesítéssel. Tóth Éva kereskedelmi szakközépiskolába indul az ősszel, a divatárurészlegen dolgozna szívesen, falujáGan. Matúz Erzsi hasonló elképzelésekkel kacérkodik. Szűcs Sanyi esztergályos lesz. mivel a gépek jó ismerője. Ki is próbálta már az esztergálást anyja munkahelyén. — Beleszólt-e valaki a pályaválasztásotokba? P. L.: — Közösen beszéltük meg a szüleimmel. Az iskolai üzemlátogatás is segített végső elhatározásomban. P. E.: — Az üzemlátogatáson én már tudtam, hogy gimnáziumba megyek. Mindig a különleges szakmákat szerettem. A gimiben nyelveket is szeretnék tanulni, hátha még később üzletkötő is lehetek ... T. É.: — Közösen az otthoniakkal és a tanárokkal döntöttem sorsom felől. A segítség azért kellett, hogy el tudom-e látni majd a feladataimat, miben vagyok gyengébb? M. E.: — A testvérem azt mondta, ne legyek bolti eladó, inkább fodrász. Megkérdeztem, hogy a szüleije foglalkozása hatással volt-e pályaválasztásukban? A legtöbb diák nem követi apja, anyja útját. Már az osztályfőnökükkel is beszéltünk arról, hogy a mai gyerekeknél a „pénzes” pályák a vonzóak. Nem hagytam ki a kérdést az illetékeseknél sem: — Azért választottátok-e ezeket a pályákat, mert sokat fogtok keresni? P. L.: — Nem a keresetet néztem. Most sem tudom, hogy mennyi lesz a fizetésem. Szüleim javasolták, hogy iparosmester mellé menjek. A. E.: —Nem az a fontos, hogy hány forintot keresek. hanem: szeressem a munkámat. Lehet az is, hogy sokat keres valaki, de nem szereti amit csinál. Nálam fordítva lesz ... Tóth Éva, Matúz Erzsi, Szűcs Sanyi, Tordai Éva is csatlakozik Erika véleményéhez. □ □ □ Itt az idő, készülni kell a felvételikre, jó jegyeket gyűjteni az évvégi bizonyítványhoz. Borzák Tibor Tóth István zaklatott idők (57.) Csak úgy tessék-lássék folyt még a szó köztük a térkép fölött. munkájuk nem ért már hajítófát se. Rá-rákérdeztek — s találgatásukból mintha halvány bizonyosság érződött volna —. hngv ugyan mi lehet az a nagy káder- ügy, amiért pont az ő brigádjukat tisztelik meg látogatásukkal a megyeiek? Az ajtót nem is zárták be. ki- bemászkáltak, nem tudták. kit mikor hívatnak közülük. Ügy háromnegyed óra múlva Rontóné dugta be a fejét. Ragyogott, roppant kedvesen köszöntötte a bentieket. külön is Botost. Hozzá külön kérése is volt. — Megengedi, hogy Koczog elvtársat elraboljam egy időre? — Menjen Pista bátyám! Koczog kisomfordált. Nem is tért vissza. Rontónéval együtt a bizottság rendelkezésére állt. Felváltva jártak fel udvart, istállót, raktárt, bognárműhelyt, s mindig idejében ..szállították” a következő tanút. Mit tudhatták a vendégek. hogy például Kapusi nem képes elfelejteni Bálintnak a mis* ling leetetéséért kirótt ötszáz forint büntetést. Székely Eszter se árulta el, hogy neki azért „kibír- hatalan ember” a brigádvezető, mert egyszer rajtacsípte, hogy hazainduláskor morzsolt tengerivel merte teli kosarát a táesz magtárában. Kiderült az is — többen tudtak róla. csak nem szóltak —, hogy jóideje lopkodta a kukoricát kacsahizlalni. Tizenegy brigádtagot hallgattak meg. Többet nem sikerült összekeresgélni Rontónénak. Igaz, „véletlenül” csak az olyanokat találták meg, akiket ők elég ..fejletteknek” ítéltek a káderesekkel való beszélgetésre. Krizsónét például nem hívták, pedig az adminisztrátoroknak segített odabent. Az öreg Kovács, a juhász az ágast támasztotta a gangon, de figyelemre se méltatták. „Hogyne, még az kéne. hogy vég nélküli példázataival untassa az elvtársa- . kát!" — A többi munkacsapat*-------------------------------------------------vezetőt se szólították el a brigád- vezető mellől. Rontó Béláné meg Koczog István elég „politikusán” adta meg az t alaphangot. Határozott vonal mentén — úgymond forgatókönyv szerint — folyt a kérdezősködés. A végén azért tényleg bementek Bálinthoz is. Leülni már nem tartották érdemesnek. Egypár formális kérdést feltettek a vetéstervről, a nehezen szilárduló munkafegyelemről. Majd a brigádvezetők felelősségénél kilyukadva erre intették: — Botos elvtárs igyekezzék közelebb férkőzni az emberekhez. Míg nem maga lesz az összetartó erő, nem várhat összhangot a brigádjában. A jó termésátlag nem minden, az emberekkel való bánásmód minősége a fontos. Nemcsak lélekbe látó szeme, de hanghordozásának drámaisá- ga is erővel töltötte meg szavait. — Egy kommunista tud uralkodni az indulatain. Maga pedig ököllel esett neki dolgozó társának. Ez nem méltó magához. Meg kell változnia, Botos elvtárs, ezt elvárja magától a párt. Kemény, férfias kézfogással búcsúzott Kurilla Emma, a másik elvtárs hasonlóképpen, csak zárkózott szótlansággal. Bálint ekkorra magára maradt. Elkeseredetten pakolta vissza irományait a táskába. Holtfá- radtan, magába roskadva vánszor- gott le a lépcsőn. Rontóné az irodaablakból leste. „Letört a mokány legény” — összegezte magában, és körülötte győzelmi harangok kondulásá- val telt meg a világ. Vágyai beteljesülését érezte közeledni. Siettette hát a „sorsot” maga is. Másnap délelőtt a megyeszékhelyen, a főutcán, egyik nagy áruház kirakatüvegében szemlélte toalettjét. Reti'küljéből cédulát vett ki, még egyszer meggyőződött róla, jól emlékszik-e annak a specialista orvosnak a címére, akit bizalmas barátnője ajánlott neki. A doktornál elintézte dolgát, aztán betért a város elegáns cukrászdájába. Először is a pénztárnál levő telefont vette igénybe. Mikor a hívott szám jelentkezett, tenyerét hangfogóként borította szája és a kagyló közé, úgy csicseregte. — Sólyom Dénes igazgató elvtársat kérem... Hogy ki keresi? Hát... chm-chm. Mondja meg, legyen szíves, hogy vidékről egy káder szeretne vele beszélni. Már aggódott, hogy nem lesz szerencséje, de végre mégiscsak megszólaltak a drót másik végén. — Csakhogy hallom a hangját. Sólyom elvtárs. Azt hittem, hiába hívtam . . . Ugye szeretné tudni, kivel beszél? Nem súgja meg a szíve? Törje csak egy kicsit a fejét! Még most sem találja ki? .. . Biztosan sokszor hívják nők, és nem akarja elszólni magát, hátha melléfog. Nos? Ugye jól sejtettem, maga kis csibész. Hahaha! — kacagott akkorát a kagylóba, hogy a tenyerét is lenevette a szájáról. A cukrászda vendégei mind odanéztek. Eddig is élénk feltűnést keltett paradicsommadár eleganciájával. Piros, cipő, élénksárga átmeneti kabát, libazöld kalap volt rajta. „Valami falusi divathölgy lehet” — saccolgatták a vendégek. Mostmár csak észrevette magát Rontóné. Elvörösödve fordított hátat csodálóinak, úgy folytatta. — Jól van, kihúzom a sárból, gézengúz — halkította le a hangját s ismét a tenyere alá beszélt. — Emlékezzék csak ... ünnepi vásár ... „barna szemű boszorkány” ... Na végre! Hogy? Igazán okos vagy, telefonon sokkal egyszerűbb. Akkor ezután te-tu és szevasz. Elhallgatott. Egyik lábáról a másikra nehezedett, két tüzes szeme pajzánul csillogott, két szá- jaszélét öntudalanul fente össze, miáltal nedvesebben fénylett fel rajtuk a rúzs. Akart is meg nem is gyorsan felelni egy alig várt kérdésre. — Hát jó . . . Az éjfél utáni vonattal utazom haza, na bumm. Tehát délben találkbzunk. Várjon csak . . . Körülnézett, konstalálta, milyen hatást váltott ki „műsorával”. — Ne, ne itt. A Magyar utca sarkán, abban a meghitt kis presszóban, jó? ... Neked is, viszlát. ö telefonálás után rögtön odasietett. Ráért. Ebédelni úgyse tudott volna az 1 izgatottságtól. A helyiséget kétfelé osztó függöny mögé ült, onnan szemmel tarthatta a bejáratot, s a káféfőzőnél várakozókat. Sólyom ebédidő alatt azzal a két kollegájával együtt szaladt le, akivel az ünnepi vásáron is együtt kódorgott. Nekik egyelőre nem szólt Rontónéról. Odaadták a blokkot, vártak sorukra. Odakönyökölt a két kartárs mellé a nyár emlékét idéző fagylaltgép szekrényére, s úgy tett, mintha akkor látta volna meg Rontónét. Nyomban figyelmeztette barátait, így hárman egyszerre üdvözölték olvadó udvariassággal a függöny mögül integető fiatalasszonyt. Az igazgató sokat sejtően pillantott a másik kettőre. — Majd megyek utánatok. — Odaszólt a presszósnőnek is. — Az enyémet kérem odaküldeni. (Folytatjuk.) • Klárik Zoltán osztályfőnök. Adám Erika. • Petrolán Éva. (Tóth Sándor felvételei)
