Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-26 / 72. szám

1982. március 26. • PETŐFI NÉPE • 5 ARCOK ÉS VALLOMÁSOK fiatalokról - fiataloknak Alföldi Albert népművelő A Szeged melletti Balástyán született, negyvenhárom éves. Orosházán nőtt fel, ott szívta magába — amint mondja — a valóságos életet, életalakulásokat. Többek között a rozoga földkunyhók lakóinak sorsát. Később a Honvéd Művész Együt­tes tagja volt, színészi státuszban. Közben tanult tovább, népművelő lett Újkígyóson. 1968 óta Hajóson él, azóta a művelődési ház igazgatója, de egyben — túlzás nél­kül — a nagyközség szenvedélyesen dol­gozó mindenese. Sokoldalú tevékenysé­gért eddig többek között kiérdemelte a Szocialista Kultúráért, a Kiváló Népmű­velő és az Ifjúságért Érdemérem kitünte­téseket. — Kezdhetem „kényes" kérdéssel? Dunapatajról jött Hajósra, nem éppen zavartalan előzmények után. Erez keserűséget az akkori élmények miatt? — Nem. Engem az élet sokfé­leképpen edzett azelőtt is, azóta is. Miért ne mondanám el. hogy mi történt? A pataji művelődé­si házat Kodály Zoltán avatta. Akkori beszédét azóta sokszor és sokfelé idézték. Megtáltosodtam, nagy ünnepségeket rendeztem. Mivel ehhez nem volt meg a törvényes anyagi fedezet, meg kellett válnom munkahelyemtől. A laza gazdálkodások miatt pél­dát akartak statuálni. — Haragszik rájuk ezért? — Nem. Tették a dolgukat. — Mi történt azután? — Segédmunkás voltam egy évig. Akkor jött Perényi Béla hajósi tanácselnök, és hívott: jöj­jek hozzájuk. Tudta, hogy jót akarok, felelősséget vállalt ér­tem; jólesett. Az eredmény: az itt élők befogadtak. Hajósi lettem igazán. Ma már nemcsak műve­lődési gondokkal fordulnak hoz­zám. — Milyen ez a község? — Nem speciálisan Duna—Ti­sza közi település, nem forra­dalmas tiszántúli falu. És nem is amolyan kesergő kitelepítettek az itteniek. Büszkék arra, hogy hajósiak. Volt olyan nyugatra kitelepített, aki később hátán kisgyermekével, gyalog jött visz- sza. Egy öreg, akinek hazaláto­gatásakor nem hosszabbították meg az ittmaradást, felakasztotta magát. Ezek jelképes példák. A hajósiak annyira jószándékúak, nyitottak, hogy ezt sok idegen ki is használja. Az itt élő emberek szoigalmasak. kedélyesek, derű sugárzik belőlük. A munkát már-" már túlzásba viszik. — Fiatalon került ide, ebbe a németek lakta nem­zetiségi faluba, feleséggel, két gyerekkel. Idegen kö­zegben nem érezte gyengé­nek magát? — Azzal kezdtem, hogy min­den házhoz bekopogtattam. Ke­restem mindenkivel a kapcsola­tot, ilyen formában is. ■ — S még hogyan? — Például úgy, hogy beenged­tem a lakodalmakat a művelő­dés házába. Sokan elmarasztal­tak ezért, helytelenítették. Én ma is vallom, hogy kellett. Nemcsak a bevétel, de a sokoldalú kap­csolatteremtés, az ideszoktatás miatt is. — Mint népművelő, mi­lyen egyéb törekvésekkel kezdte? — Volt már bizonyos tapasz­talatom; többek között színját­szói koncepcióm. Kezdettől figye­lembe vettem, hogy Hajós nem­zetiségi község. A feleségem, mint könyvtáros, művészeti cso­portvezető segítségemre volt a l'oklór, a népművészet kibonta­kozásában. S hamar rájöttem: a fiatalságot a táncos-zenés mu­latságokkal nyerhetem meg. Hét­végeken — a szenteste és a ha­lottak napja kivételével — min­dig alkalmat adtunk a szórako­zásra. Ezáltal megközelítettem, megnyertem őket. Közülük kerül­tek ki a szakkörök, klubok, tan­folyamok tagjai. 1 — Es az idősebbek? — Amikor csak tehettem, fag­gattam őket: mit akarnak, mit szeretnének? Sváb bálra, opera- és operettestre volt igény? Ügy intéztük, hogy legyen ilyen. Az idősebbek közül elsősorban a leg- r.epszerűbbeket, a legtekintélye­sebbeket igyekeztem megnyerni, őket szívesen követték a többiek. — Néhány évvel ezelőtt a művelődési rendezvé­nyekkel kapcsolatban komplexitást és a nyitott ház kísérletet sokszor együtt emlegették Hajós nevével. Hogyan kezdődött? Eljöhetünk holnap is? Március 13—14-én, a Kertészeti Főiskola rende­zésében tartották meg Kecskeméten az Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napok területi seregszem­léjét, 1100 Bács-Kdskun és Csöng rád megyei diák részvételével. A fesztiválra 13 felsőoktatási intéz­mény küldte el képviselőit. Amatőr. Gúnyosan ejtve: ámátőr. Az átlag sze­mében: csökkentett érték, esetleg kontár. Mit léhet ezek után mondani a kérdésre: — Jó volt? Esetleg ezt: amatőrök, nem amatőrszínvonalon . . . (Pászti |Miklós, a zenei bemutatók zsűrijének el­nöke: „Elmondhatom, ihogy egyetlen plyan produk­ciót sem hallhattunk, melynek kapcsán ne az el­ismerés hangján kellene szólnunk ...”) Csak az amatőrség irárfti beidegződésnek tudható be, hogy a rendezvénysorozat a kecskeméti közön­ség általános közönye mellett zajlott le? Eltűnőd­hetünk, hogy a plakátok hiányoztak, vagy az egy­más iránti érdeklődés? (Oláh Attila, a SZOTE Medicus Színpadának színjátszója: — iSajnos a fesztiválok jellemzője, hogy csak Ja résztvevők kíváncsiak egymásra ...” Agyagási < Gábor, a SZOTE néptánccsoportjának tagja: ,„— Kevesen voltak kíváncsiak ránk. Nem értem, hogy a kecskeméti diákság Imiért nem volt jelen, szükségünk lenne a közönség érdeklődésére. Biztatólag ihatna .. ,'j Azt tapasztalhattuk, hogy míg a rendezvényeken pezsgett az élet, a megyeszékhely szinte tudomást sem vett a diáksereg megmozdulásáról. Pedig a tenniakarás mindenképpen nyilvánosságot érdemel­ne. tudatosítaná, hogy nem volt hiábavaló a sok munka! Közösségeket kovácsolhatna, a közösségi életre nevelhetne, az értelmiségi életre készíthetne elő. Értelmiséginek lenni ugyanis nem egyenlő a diploma megszerzésével... Kétségtelen: az együttlét felszabadít, ötleteket és energiát ad. Szomorú, hogy erre indokolatlanul rit­kán nyílik lehetőség. Jobbára csak az évente—(két­évente megrendezett vetélkedők alkalmával. Ennek is tulajdonítható, hogy a hazai amatőrmozgalom fejlődése nem követhető. A „nem-mérhetőség” eredményezi valószínűleg a közönség körön kívül maradását.' (Dékány István, a kecskeméti Kertészeti Főiskola versmondója: „— Sokkal jföbb találkozót kellene rendezni, csupán bemutató jelleggel! Unalmas, hogy csak ünnepélyen vagy versenyen mondunk verset. Szeretném, ha egyszer la közönség által mé­retnénk meg!”) Érdekes kérdés, hogy miért nincs az ország fel­sőoktatási intézményei között műsorcsere? Világos tétel ugyanis, hogy az amatőr művészeti csoportok — Olvastam ilyen témájú írá­sokat. Hogy más országban ez már természetes. S hogy jó lenne nálunk is. Tanácsülésen felszó­laltam, többen mellém álltak. Jó három év telt el már azóta, s a kísérletből valóság lett. Az el­múlt napokban országos tapasz­talatcsere-látogatás volt nálunk. Azt láthatták az érdeklődők, hogy az itt élők tömegesen látogatják a házat. — Ez azt jelenti, hogy már minden rendben van, hogy nincs több tennivaló? — Sajnos, vannak a háznak falai. Nem bővíthető az épület. Jó dolog, de mégis csak rész- eredmény, ha a tész-tag fod­rászra várva képkiállftást ' lát. esetleg könyvárusításba botlik. — Van orvosság a szű­kös elhelyezési gondokra? Ennek felismerése arra ösz­tönzi, hogy a minőségre nagyobb gondot fordítson? — Egyes külföldi példák alap­ján el akarunk jutni az egyes lakásokba, az otthoni-családi kör­nyezetekbe. Vagyis így nem csu­pán nyitott házról lesz szó. ha­nem ami talán ennél fontosabb, nyitott népművelésről. — Hajós nagyközség hír­nevét fokozza, rangját eme­li,.hogy évente művésztábort szerveznek, s fogadják az egyetemistákat közművelő­dési gyakorlatra. Folytatják ezeket? — Feltétlenül. Bizonyítják az összefogás erejét, a hajósi em­berek nyitottságát. Partnerek — gazdasági, társadalmi, idegenfor­galmi szervek — nélkül ez lehe­tetlen lenne. Enélkül minden álom. szép elképzelés csődöt mon­dana. — Sikeres embernek tart. ja magát? — Nem ez a fontos. Azt csi­nálom, amit szeretek. Amit én alkotói tevékenységnek fogok fel. S van úgymond „alkotói szabad­ságom”, ami abban rejlik, hogy amit teszek, azt szabadon teszem. Egyre nagyobb megértés közben végzem a munkámat. A viszony­lag kevés számú értetlen. irigy és rosszindulatú ember ellenére egy­re többen látják, hogy jószán­dékkal és tisztességgel végzem a munkámat. Varga Mihály válogatva kéziét lesz a mai. mikor már az előszobában is lapjára fértek csak. Egyszerűen kicsi lett a nagy székház. A szinte teljes létszámú megjelenés megmutatta, milyen hatalmas, erős szövetkezet már a Május 1. Elkezdődött. Az első napirendi pont pereg: új tagokat vesznek fel. Ezzel csak akkor van huza­vona, ha hivatalos emberek mű" ködnek közre. Az elnöki asztal a színpad leg­elején pompázott vörös drapériá* san, virágosán. De azt is tömöt­ten vette körül a hallgatóság, re­csegett. döngött a dobogó. Takács József elnök egyik lá­báról a másikra áll, csendet kér. Felemeli az első belépési nyilat­kozatot. — Kelemen János! — olvassa a nevet jól nekieresztett hangon, mert még nagy a zsivaj. Forgatja a papírt, átfutja az adatokat, hát­ha bővebb felvilágosítást kér a gyűlés. Zúgás, forog a sok fej. vizslat a töméntelen szempár, keresi, hol áll fel a név gazdája, vagy ki tartja fel a karját. Végre észre­veszik. Alacsony, kerek fejű. kurtára nyírt hajú ember mozog feltűnően, hogy így jobban meg­lássák, mert állva is alig emel­kedik ki az ülők közül. Rákóczi- ferences komolyság, méltóság a száján. Vidáman kiáltoznak minden­felől. — Nagyon ió lesz. elfogadjuk! — Ilyet akár ötszázat is fel­veszünk. Kelemen megilletődötten ba- zsalvog. jólesően állja a vizsgát. Járatlan valaki azt gondolná, túl könnyen döntenek. Hohó! Nem tudja az ilyen, hogy száz és száz paraszt egvüttes ember- ismerete milyen pontos, ha jó dolgos társat kell választani. Ha Szabó Sándor nevénél csupán annyit kiáltanak is, hogy — El! —, mérget lehet rá venni, hogy ember a talpán. — Hajnal Gábor! — kiáltja a következő nevet az elnök. Kissé hajlott, dús bajuszú, szürke hajú ember áll fel leghá­tul. Jó nagy fejéhez nehezen passzol hosszú, vékony nyaka. — Ne bolondozzon már! — hullámzik végig a nevetés a ter­men —, hisz' maga régen tag. Az öreg nem zavartatja magát, csak az elnöknek mondja. — Kint van a nizsföldön, dol­gozik ... A fiamról van szó — pislog körül. — Akkor kivált jöhet! Ugyanígy Lőzér Mihály is, aki szintén halaszthatatlan mun­kán van. Tulajdonképpen a ké­relmezők jó része hetek óta meg­találta már helyét a téeszben, csak most a közösség beleegye­zése szentesíti végleg felvételü­ket. Aki nincs itt, és közelebbről nem ismerik, annak a kérelmét félreteszik. Majd legközelebb sor kerül rá. — Mondja el. hol járt egy évig? Ezt várják a tagtársak — szólítja fel borzasztó komolyan Takács, s hogy nyomatékot ad­jon a közóhajnak, leül. Hosszabb válaszra számít. Érthető a kíváncsiság. Tavaly ősszel, miután már jól megszedte magát három év alatt a szövet­kezetben. kilépett. De nem volt ám se lova, se szekere, se szer­számja. December is eljött, mire drága pénzen kerített egy rozo­ga, felemás kerekű szekeret, egy gebét részletre, de hajtószár már csak madzagból tellett. Akkor fogott az ártatlan a szántáshoz. Persze, hogy a hitelbe vett gyen­ge konyi megszakadt az erőlkö­déstől. Páncélkemény volt már a talaj. Volt tagtársai ott érték a sze­rencsétlent, ahogy a gyengécske barázdákra omolva keservesen zokogott, verte a földet a döglött ló mellett. Persze, hogy megszán­ták. Még aznap éjjel felszántot­ták a földjét a gépállomással — a szövetkezet kontójára. A ter­mészetes az lett volna, ha szá- nom-bánom, visszatér a közösbe. Ehhez viszont túlságosan restell- te magát. Kiskeservesen végig­nyögte az esztendőt. Ma aztán eljött. Ugyancsak kapkodja erre-arra tekintetét, szeme környéke fény­lik, úgy kiizzadt hirtelen. Lazán tartja magát, keze a zsebét ke­resi, mint a gyerek, aki csínyt •követett el. Ha semmit se szól­na, foltos kopott-fekete kabátja, grádicsosan, otthoni ollóval nyírt haja is tanúskodna, hova jutott a közösségből kiszakadt ember. Azelőtt el nem jött volna ilyen tarkafoltos gúnyában. Végre sóhajt egy tűnődőt, s bár halkan fohászkodik neki. mindenki meghallja szavát. Mert szíve rezgése is benne van. — Tanulmányúton voltam ... Többet nem tud mondani. De ennyi magyarázat pontosan elég. A szilárd hitűek, erősek megbo­csátó derűvel segítenek neki. — Elfogadjuk! Alaposan megfi­zette a tandíjat. Muzsik meghatottan törölgeti homlokát a kezefejével. és této­vázva leül. Ám rögtön fel is egyenesedik. — ... Ezt látom igazinak — közli elérzékenyülten a rozoga ember. Majd elfelejtette. hogy ezt még meg akarta mondani. (Folytatjuk.) Még viccből sem állíthatjuk, hogy Kecskemét az ország popze­nei hanglemezekkel jól ellátott tá­jai közé tartozik, ha egyáltalán van ilyen vidék... (A beérkező lemezek jó része még a kirakat- batétel előtt a pultok alatt íelej- tődik. hogy aztán onnan keljen el. de a „nagyobb” példányszámú import lemezek sem elégítik ki a vásárlók igényeit. Igv aztán nem csoda, ha az új­donságokra éhezett — kiéhezte­tett — fiatalok egyre többet hall­ják: „elfogyott”, nincs. esetleg, talán szófordulatokat. A hiányo­kért — ez talán világos — nem célszerű a kereskedelmet bűnbak­nak állítani... Az Alföld Áruházba betérők egy hqpapja meglepetve tapasz­talhatták a lemezeladás körül végbement változást. Látszólag csak annyi történt, hogy az eme­letről a földszintre költöztek, a műszaki osztályra. Koczka István eladó mondja: — Régebben is ezen az osztályon keresték a leme­zeket, a műsoros kazettá­kat. Nyilvánvaló, hogy ott árusítsuk, ahol a magnót, a lemezjátszót lehet kapni! Azzal, hogy szem előtt va­gyunk. a forgalmunk is nö­vekedett. — A kínálat viszont sze­gényesebb, mint Budapes­ten. Miért? — Ja, kérem, ez vidék. Nem hinném azonban, hogy más vidéki városban na­gyobb volna a választék. Kevés import lemezt kapunk mi is. a kereslet pedig nagy. Hazai lemezekből vi­szont bőséges a kínálatunk. — A magad részére az „osztályodról" be tudod sze­rezni, amit szeretnél? — Még első kézből sfcm megy .... Szabó Balázst, az aruház áruforgalmi előadóját is megkérdeztük. — A Skála budapesti nagyáruházában viszonylag gazdagabb a lemezkinálat. Ezek egy részét saját valu­takeretből szerzik be. Van- - rá mód. hogy az import le­mezekből kapjanak a vidéki Skála-COOI» áruházak is? — Sajnos nines. A buda­pesti a ruha/ a „nagy vevő” pozíciójából kapja a lemezt, de nagy a forgalma, és el is adja. Tárgyalások folynak azonban arról, hogy az au­gusztus végen megjelenő Má­té Pétcr-nagylemezt csak a Skála-COOR áruházak áru­sítják majd. ez afféle egyed- arusitási jog a terjesztésre. — Nem lehetne bekapcso­lódni a kishatármenti áru­cserébe? — Egyelőre nem, a szű­kös valutakeret miatt. Le­mezeket csak a Hungaro- coopon keresztül tudunk beszerezni. — Az ül lemezárusítási módszerről mi a vélemé­nye? — Kulturáltabb lett a hanglemezeladas. Ifjú kol­légáim nagy hozzáértéssel es lelkesedéssel foglalkoznak a lemez-árusító ss a 1. Természe­tesen a műszaki cikkek ér­tékesítésével is. hiszen az osztály mi milliós forgalmá­ból a hanglemezek csak négymilliót jelentenek éven­te. Most előfordulhat, hogy néha a U-mczvásárlóknak várniuk kell az eladóra. Ezért hamarosan bevezetjük g ndoláró! választhatnak, az önkiszolgálást. A vcv-u< Így nem lesz alkalom a le­mezek kioróbálására. do a e ári hibás hanglemezeket í. irantáltan kicseréliöjt. —s. -f. • A kecskeméti Óvónőképző Intézet kórusa. (Pásztor Zoltán felvétele) csak a társintézmények és saját alma materük tá­mogatásával életképesek igazán. Márpedig egy in­tézménynek sem lőhet közömbös, hogy fiataljai ak­tív egyéniségek, vagy passzív információfogyasz­tók! Továbbá ezek a diákcsoportok minden város kulturális életének egyéni karaktert adhatnának. (Fodor iAndrás, a .versmondók zsűrijének elnöke: „— A versmondás helyzete gyengén áll Magyaror­szágon alábbszállt a kívülről megtanult versek be­csülete. Jó, hogy |a szavalok nem utánozták a be­vált sablonokat, hanem megpróbálták egyénien újra alkotni la |művet.'... Sok a jó, élő magyar köl­tő, de kevésszer szerepelnek versmondásokon.’’ Dé­kány: „— En személy szerint >nagyon szeretem az élő magyar költőket, Ide 1 egy kevéssé ismert költő­vel könnyen háttérbe szoríthatnak, mondván, hogy rossz ;a versválasztás. Hogy kedveltethetjük meg ezek után a fiatalokkal a mai magyar költészetet?”) Végül néhány szó a rendezésről. Sajnos, a pár­huzamos műsorok, a négy helyszín miatt (MMK, Kelemen Színpad, Óvónőképző, illetve Piarista Gim­názium) a rendezvény egészét átfogóan nem lehe­tett követni. A helyszínek méltó keretet adtak az előadásoknak. (Bajai Tanítóképző Főiskola női karának tagjai: „— A lebonyolítás jó volt, de sajnos, tkevés időt kaptunk la próbákra.” Bajai TK Irodalmi Színját­szó Stúdiója: „— A rövid próbaidő \miatt még a vi­lágítást sem tudtuk beállítani"). Kommentár nélkül: az Országos Egyetemi és Fő­iskolai Kulturális Napok döntőit április 5—6—7-én rendezik meg. Tizenhárom szegedi, négy kecske­méti és egy hódmezővásárhelyi csoport, illetve előadó képviseli Bács-Kiskun és Csongrád megyét. Komlós József Nem úgy van, mint régen... Értelmesek, rokonszenve­sek, talpraesettek — állapí­tom meg a két fiatalember­ről; Huszta Vincéről és Ge­bei Lászlóról rövid beszélge­tés után. Mindketten a Kecs­keméti Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet diákjai és saját korosztályukban a szőlő- és gyümölcstermesztő szakma legjobb ismerői. A közelmúltban lezajlott orszá­gos versenyen első, illetve második helyezést értek el, így a szakmunkásbizonyít­vány mellé megkapták „A Szakma Kiváló Tanulója” oklevelet is. A versenyről, a szakmájuk mai sajátosságai­ról és jövőbeli munkájukról beszélgettünk. H. VINCE: Nagyképűen hangzana, ha most kijelenteném, nem is volt néhéz ez a verseny. Igaz, tanáraink nagyon gondosan felkészítettek, közülük is elsősor­ban Kocsis Pál és Khélné Sipos Adrienn. A duna- szentmiklósi „erőpróbán” úgy érzem se többet se ■kevesebbet nem kívántak tőlünk, mint aimit a szőlő- és gyümölcstermesztés alapjairól tudni kell egy szakmunkástanulónak. Tesztvizsga és önálló írásbeli után négyórás gyakorlati versenyen vet­tünk részt. Mi szerepelt ebben? Egyebek között met­szés, gépi oltás, borbírálat, fajtaismeret. G. LÁSZLÓ: — Sokan azt hiszik a ml szakmánkról, hogy fi­zikailag megterhelő. Aki ezt mondja, nem járt még modern mezőgazdasági üzemben. Nem úgy kell ezt a munkát már elképzelni, ahogy régen. Kapálás helyett például már szerves gyomirtást végzünk. A metszésnél gombnyomásra működő pneumatikus metszőollót használunk. És még sorolhatnám. H. VINCE: — Hogy kerültem ebbe az iskolába? Apám ja­vaslatára. Ö is szakmabeli, a zákányszéki téesz elnökhelyettese. Csongrád megyének az a területe, ahol mi lakunk, az ittenihez hasonló homokos vi­dék. Ott is elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztés­sel foglalkoznak... G. LÁSZLÓ: — Nyolcadikos koromban eredetileg nem is ide jelentkeztem, hanem járműipari szakközépiskolába. Végül is az első évet itt kezdtem el. Időközben megszerettem ezt a szakmát. Az öcsémet is váltig biztatom, válassza a szőlő- és gyümölcstermesztést. A kereset sem rossz. Hamarosan elkezdem a mun­kát a belsőnyíri Kossuth Tsz-ben. Traktorosként háromezer forint körül kapok, két^három év múl­va. ha leérettségizem, még többet. Valószínűleg ak­kor már nagy erőgépeket bíznak rám. H. VINCE: — Én a következő két évben otthon szeretnék dolgozni a háztájiban. Nekem is. a családnak is megéri. Ügy tervezem, ez idő alatt elvégzem a ker­tészeti szakközépiskolát. Hogy mi lesz később? Le­het. hogy főiskolára megyek. Még nem tudom. Ahogy sikerül... P. E. • Iluv/Li Vince. • Gebei László. Lemezek közt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom