Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-24 / 70. szám

i • PETŐFI NÉPE 9 1982, március 24. ENERGIAGONDOK — KÍNÁLKOZÓ (?) LEHETŐSÉGEK Kalocsa és a hőtárolós kályha SAJTÖPOSTA Az AFIT X. számú Autójavító Vállalatot korábban (Fém- és Vasipari Vállalatként ismerték Kalocsán. Az átszervezés előtt egyebek mellett villamos fűtésű cserépkályhákat is gyártott ez a cég, amelyekből egy kisebb tételt az NSZK-ba szállítottak. Mind­ezt azért bocsátom előre, mert ez magyarázatául szolgálhat annak, miért kíván hőtárolós villamos kályhák előállításával foglalkoz­ni a kalocsai AFIT. Szükség van rá A terv első látásra roppant lo­gikusnak tetszik. Az olajárak emelkedése, a közintézmények olajfütésének néhány éven belüli megszüntetése érthetően fokozza az érdeklődést a nem olajat fel­használó tüzelőberendezések iránt. Ennek megfelelően élénk a szeneskályhák, gázkonvekto­rok, elektromos hőtárolós kan­dallók kereslete. Utóbbiak sok helyütt — mert semmilyen más fűtésre nincs mód — egyszerűen nélkülözhetetlenek. S még ahol nem is azok, ott is mellettük szól sok előnyös tulajdonságuk. A villamos hőtárolós kályhák­ra tehát szükség van, az idén bi­zonyára többre, mint tavaly, s kevesebbre, mint egy esztendő múlva. Ha pedig így van, s a je­lenlegi gyártó — a pápai Elek- thermax — egyre kevésbé képes ellátni a piacot, akkor kézenfek­vő a kalocsaiak ötlete: korábbi termelési tapasztalataink, vá'llal- kozókedvünk és műszaki felké­szültségünk birtokában nosza álljunk rá, s gyártsunk hőtáro­lós kályhát. Csakhogy — amint az hamar kiderült — a terv va- ióra váltása korántsem ilyen egyszerű. Pápára utaztak — Szeretnénk gyártani a hő­tárolós kályhát — mondja min­den nehézség dacára Pánczél Balázs, a kalocsai AFIT igazga­tója. Ám ennél többet nem sike­rül megtudnom tőle, sietnie kell, várják. Kovács László főmérnök nem titkolja, szívesebben .beszélne másról. Az éjszakai olcsó áram­mal üzemelő kandallók gyártása m kezdetben sikerrel kecsegtető vállalkozásnak tűnt, ámde az­óta! ... — Az, hogy egykor villamos fűtésű cserépkályhát is készítet­tünk, csak egyik oka a gondolat fölvetődésének. A lehetőséget mi emellett az értékesítés oldaláról is biztosítottnak láttuk, hiszen régi, kipróbált szállítói vagyunk a RAVILL-nak, s éppen tőlük kaptunk kezdetben biztatást: a hőtárolós kályha hiánycikk, a pápai gyár nem képes eleget gyártani belőle. — Mi történt ezután? — Vágjunk tbele, mondtuk. Persze, előbb nem árt alaposab­ban is tájékozódni. így hát min­denekelőtt elutaztunk Pápára, az Elekthermax igazgatójához. A legnagyobb gond Pápán hamar lehűtötték a ka­locsaiak lelkesedését. Taktika — vélhetné bárki. Kinek jó a kon- kurrenoia, rajta tehát, el kell riasztani a próbálkozókat. — Először magam is erre gon­doltam — ismeri be a főmér­nök —, de csak egy ideig. Aztán be kellett látnom, a gondok, a nehézségek nagyon is valódiak. — Melyek ezek? — Kezdeném a legnagyobba!, a tőlünk függetlennel, a lehető­ségeinket — úgy hiszem a nép­gazdaság teherbírását is — meg­haladóval. Hadd világítsam ezt egy példával meg, s legyen a helyszín a mi városunk, Kalocsa. Olajtüzelésről gazdaságosabb fű­tési módra kívánunk áttérni. Földgáz a városban nincs, ki tudja lesz-e, s mikor? Szén? A lakótelepeken, az emeletes há­zakban élők hol tudnák tárolná a tüzelőt, felaprítamii a gyújtást? Marad a villamos energia, az éj­szakai árammal működő, gazda­ságos, tiszta, kényelmes fűtési mód. Csakhogy tudja mi történ­ne, ha egyik napról a másikra több száz, vagy több ezer villa­mos kályhát rákötnének a háló­zatra? A túlterhelést a vezetékek még rövid ideig sem bírnák, s egykettőre áram nélkül marad­na a város. Tőkés importból? Ez az oka annak, hogy a DÉ- MÁSZ nem minden esetben ad engedélyt a hőtárolós kályhák üzemel tetésére. S ha a lakó, vagy a tulajdonos vállalja is, hogy a lakásban megfelelő keresztmetsze­tűre cserélteti a falban húzódó vezetékeket, az utcai kábelek, transzformátorok, s más beren­dezések cseréje aligha valósítha­tó meg rövid idő leforgása alatt. — Ez aztán vissza is szorítja tisztességesen a keresletet — mondja Kovács László. — Mert ki vesz hőtárolós kályhát akkor, ha az áramszolgáltató sajnálattal közli, nincs mód annak működ­tetésére? Emellett aztán már szinte eltörpülni látszanak a to­vábbi akadályok, amelyekről Pá­pán, majd a RAVILL-nál érte­sültünk. — Hallhatnánk ezekről részle­tesebben? — Az egyik probléma a gyár­tással kapcsolatos. A hőtárolós kályha lelke a csőfűtőtest, s ezt az Elekthermax svéd acél fel- használásával készíti. Amennyit ebből gyártani képesek, azt • ők maguk építik be. A tervünk, mi­szerint a csőfűtőtestet Pápáról szereznénk be, kivihetetlennek bizonyult. Következésképp csak tőkés importból tudnánk besze­rezni ezt a nélkülözhetetlen al­katrészt. Még nincs döntés Mindez nem vette el a kalo­csaiak vállalkozókedvét. A mű­szakiak terveket készítenek, a közgazdászok latolgatják az esé­lyeket. Kutatják a piacot, a szük­séges anyagok és alkatrészek be­szerzési lehetőségeit, számolgat­ják, mibe is kerülne a felszer- számozás. A főmérnök valami miatt mégis kedveszegett. — A RAVILL nemrég azt kö­zölte velünk, jobb, ha fölhagyunk ezzel a dologgal. A közelmúltban ugyanis a külkereskedelem beho­zott 30 ezer darab hőtárolós kály­hát, s a piac máris túltelített. — Ezek után föladják? — Mint mondtam, még nem vagyunk elegendő információ birtokában. A piackutatást, s a lehetőségek feltárását tovább folytatjuk. Mindez nem más, mint a döntéselőkészítés folyamata. Várhatóan áprilisban befejeződik ez a tevékenység, s akkor vagy elvetjük a tervet, vagy megkezd­jük a i^uptflpolós yillamos kályhák gyártását. I T&XScL/ .XÜJOJJ.Vjv xlijJArtO -ÍJ J'ItjJ Sitkéi Béla TÚL A MEGYEHATÁRON A szállítást könnyítik A kis irodahelyiségben két apró műanyag konténer árulko­dik az idegennek arról, hogy a Tárolási és Anyagmozgatási Ku­tatási Fejlesztési Társaság irodá­jában jár Öcsán. Dr. Hajagos An­itái ügyvezető igazgató így tájé­koztat : — A társaság alig négy eszten­deje alakult a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mű­szaki Intézete, az AGROBER, a Csepel Autógyár, a Komáromi Vasipari Szövetkezet és az ócsai Vörös Október Termelőszövetke­zet összefogásával. Ez utóbbi az együttműködés ügyintézője. Azon munkálkodunk, hogy olyan szál­lító- és tárolókonténereket, vala­mint ezeket töltő és ürítő beren­dezéseket adjunk a mezőgazdasá­gi nagyüzemeknek, amelyekkel megszüntethető a nehéz fizikai munka. A szállítási csúcsidőszakban megszámlálhatatlan zsákot kell mrjfgatni különböző távolságok­ra. Az ezzel járó fizikai megter­helést egyre kevesebben vállal­ják. A mezőgazdasági nagyüze­mek közül mintegy harminc al­kalmazza az általunk gyártott anyagmozgatási eszközöket. A szakemberek mérése szerint 50 százalékos munkaerő-megtaka­rítást és 15 százalékos teljesít­ménynövekedést lehet elérni a konténereky alkalmazásával. Fő­ként a műtrágyaszórás idején szembetűnő az előnye, amikor közvetlenül a szóróberen­dezésbe tölthető a vegyszer, vagy a gépbe a mag. Három—öt nappal is megrövidíthető a munka, ami nem közömbös a termés szem­pontjából sem. Ezenkívül egész évben sokféle módon hasznosít­hatják az üzemek a konténereket. — Az elmúlt időben 2000-et értékesítettünk belföldön. 20 ez­ret Finnországba exportáltunk. • Ig.v gyorsabb a rakodás. Lehetőségünk van azonban en­nél többre is — hangoztatja dr. Hajagos Antal. — Az alapanyag­ellátással nincs gondunk, mert a Szegedi Kenderfonó és Szövőipa­ri, valamint a Kender-Juta és Politextil Vállalat elegendőt szál­lítana. Akár 40 ezer különböző nagyságú és hasznosítású konté­ner gyártása is lehetséges. Tu- ' lajdonképpen jelenleg csak az ér­deklődés hiánya akadályozza a gyártás felfutását, a szolgáltatá­sok körének bővítését. Mindig valamin törjük a fe­jünket, a hajlékony falú konté­nerek új és új formáit dolgozzuk ki. Az élelmiszeripar számára liszt szállítására alkalmas eszkö­zöket készítettünk, az' áfészek részére pedig olyant, amivel megoldható a zsákok 30—50 kilo­grammos csomagokba történő ürí­tése. Kidolgoztuk a vetőmagtöl­tési technológiát. A töltőberende­zésünk a legutóbbi Országos Me­zőgazdasági, Élelmiszeripari Ki­állításon és Vásáron bronzérmet kapott. Dolgozunk vasúti kocsiba történő ki- és berakodást köny- nyítő eszközön is. A fejlesztésnek határt szab az anyagi lehetőség is. Az előrelépés­hez további ipari és mezőgaz.da- sági nagyüzemek csatlakozását várják, ami más szóval azt jelen­ti, hogy újabb tagokat várnak a társaságba. B. Z. KÉRDEZZEN — FELELÜNK Jár-e szabadság a tsz-tagság első évében? A szabadszállási Csorba Jó- zsefné és Krasnyánszky Jánosné tavaly július 1-e óta tagjai a helyi Aranyhomok Termelőszö­vetkezetnek, ahol becsülettel vé­gezték feladataikat az év máso­dik felében. Munkájuk után megkapták bérüket, ám szabad­ságban nem részesültek. Rekla­mációjukat is elutasították, elfo­gadható magyarázat nélkül. „Ügy tudjuk — írják olvasóink —, minden munkában töltött hónap után jogosultak vagyunk egy pihenőnapra. Vagy talán a közös gazdaság tagjaira más előírások vonatkoznak?” — zárják a kér­déssel levelüket. Mindenekelőtt közöljük, hogy a munkában töltött 1 hónap és az utána járó 1 nap szabadság eddi­gi rendje idén január óta meg­változott, s mindez a tsz-tagokat is érinti. A módosítás lényege: évente 15 nap alap-, illetve 3 évenként 1 nap pótszabadságot kapnak a dolgozók. Miért helyezték át a buszmegállót? Schárer János keceli tanács­tag mintegy 1200 ember érdeké­ben küldte el lapunkhoz sorait. Ebben kifogásolja, hogy az 54-es számú út nagyközségi szakaszá­nak tavalyi korszerűsítése során a régi helyétől csaknem fél ki­lométer távolságra tették át a tá­volsági busz megállóját, mely most egy kanyarban, tehát a közlekedésbiztonság szempontjá­ból sem szerencsés területen van. Miért? — kérdezi a levél írója. A közérdekű bejelentés kivizs­gálására a Volán 9-es számú Vál­lalatot kértük fel, amely a na­pokban küldte meg válaszát. Eszerint az illetékes szakembe­rek — a KP!M, a közlekedésren­dészet, a Volán és a tanács kép­viselői — az úgynevezett helyszí­ni bejárás alkalmával döntöttek a „Paplanos 'bolt” elnevezésű ke­celi buszmegálló végleges áthe­lyezéséről. Mindezt a forgalom- biztonsági szabályok tették szük­ségessé. Az új megállóban már leállósáv is szolgálja a zavar­mentes közlekedést. Kukaedények helyett kiskonténerek? Pici kerekeken guruló, szürke színű, lefedett tetejű tartályokat láthatunk egy ideje számos kecs­keméti emeletes lakóépület men­tén. Háborog is miattuk igen sok család. Egyesek telefonon véle­kedtek úgy, hogy az alkalmatos­ság a környezeti esztétikát teszi tönkre, mások arról szóltak, ha a tartalmuk kiürítése is olyan zökkenőkkel jár, mint az a ku­kák esetében volt jó párszor, akkor hamarosan bűz terjeng a megannyi sűrűn lakott terüle­ten. A Néphadsereg u. 2. szám alatt álló Gulogi György határo­zottan helyteleníti ennek az óri­ási szeméttárolónak a használa­tát. Mint a hozzánk eljuttatott levélben kifejti: eddig papucs­ban, otthoni öltözékben sétált le az ember a szeméttárolóba, s ké­nyelmesen öntötte ki a hulladé­kát a kukába/, most viszont ut­cai ruhába öltözve kell kibal­lagni a ház elé, ahol nem kis ügyesség közepette lehet csak felnyitni a nagy tároló tetőzetét, majd újra lecsukni, mármint a szemétbeletöltés után. Olvasónk az iránt tudakozódik többek megbízásából: végleges döntés-e, hogy a kukaedényeket a kiskon­ténerek váltják fel mindenütt? Érdeklődésünkre arról tájékoz­tatott a helyi kommunális és költségvetési üzem vezetője, Pó­lyák Péter főimérnök, hogy a szemétszállítás eddigi gyakorla­tának korszerűsítésére nagyon Hogyan igényelhető Trabant Hycomat gépkocsi? Munkába menet érte — más hibájából — súlyos közlekedési baleset a Szeremlén lakó Sz. Z— nét, aki 1975 óta mozgássérült, illetve rokkantsági nyugdíjas. Bár a társadalombiztosítási és egyéb ellátása révén rendezettek az anyagi körülményei, az a tény, hogy két kiskorú gyerme­kéről kell gondoskodnia, több eeyedi gondnak a forrása. Pél­dául a helyváltoztatásának, ugyanis tömegközlekedési eszköz­re felszállni, vagy onnan leszáll- ni csak kísérővel (segítővel) tud. Amint a szerkesztőségünkhöz ér­kezett levele további részéből megtudjuk, a megyei orvosszak­értői bizottság megállapította, hogy jogosult a Trabant Hyco­mat használatára. Ám nem is­meri, mi a teendő, s ki tartozik megtéríteni a beszerzésével fel­merülő költségeket. Szeretném, ha informálnának arról: volta- kénpen hogyan igényelhető ilyen jármű? — fejezi be e kérdéssel sorait olvasónk. Mint ismeretes, a mozgássérül­tek immáron tizenkét esztendeje juthatnak hozzá hazánkban ked­vezményesen a félautomata rend­szerű, úgynevezett Trabant Hv- comat járművekhez. Az ezzel kapcsolatos ügyintézés lényege: LEVELEKBŐL RÖVIDEN Szellők szárnyán... A környékbeli tanyasi embe­rek nevében fordult hozzánk Kis­kunhalasról Lakos Benő, aki le­velében amiatt kesereg, hogy az alsószállási 17-es számú, s a mel­lette levő többi postaláda régóta tárva-nyitva — tönkrementek ugyanis a záraik —, így aztán a kézbesítő hiába helyezi el abba a küldeményeket, a szellők szár­nyán csakhamar tovatűnnek. (Bár lehet, hogy az illetéktelenek jóvoltából is!) A további részlete­ket ekképpen sorolja olvasónk: Nem is egyszer szóltunk már a helyi postafőnöknek, de a pana­szunkra csak azt ismételgeti: sem iparos ember nincs a javításra, sem fedezet a költségek térítésé­re. A mi bosszúságunk fokozódik, s az lehet a vége, lemondjuk az összes olvasnivaló megrendelését. Annyira nem állunk jól anyagi­lag, hogy olyan lapokra fizes­sünk elő, melynek példányait csak hébe-hóba kapjuk meg. Per­sze, ha a magunk részéről ren­dezzük is az újságügyet, nyitott kérdés marad a címünkre érkező levelek sorsa. De hát meddig? megérett az idő. A folytonos munkaerő-hiánnyal küszködő üzemnek ugyanis szinte ismétlődő napi gondot jelentett a „hírős” városban elhelyezett rengeteg ku­ka rendszeres kiürítése — egyre kevesebben vállalkoztak az ese­tenként 80—100 kiló súlyú, teli edények riagyobb távolságból tör­ténő cipelésére, s a speciális szip­pantókocsira történő helyezésére. Ráadásul e járművek régiek, gyakran elromlottak, s a javítá­suk hosszú időt vett igénybe, vagy egyszerűen lehetetlenné vált a krónikus alkatrészhiány miatt. Ilyen okokból vezették be a más megyebeli városokiban már alkal­mazott módszert, vagyis a kis- konténeres szemétgyűjtést. Ezekből a — darabonként 10— 12 ezer forintért beszerzett — tartályokból jelenleg körülbelül 200 van már kihelyezve a vá­rosban. Általában heti két alka­lommal — néhol p>edig három­szor — szállítják el a tíz kuká- nyi űrtartalmú, összesen 1100 li­teres gyűjtőedényeket a szintén e célra kialakított új, csehszlo­vák gyártmányú járművek. Az előzőeket még annyival kell kiegészíteni, hogy a kiskonténe­rek csakis a háztartási hulladék összegyűjtését szolgálják, ami azt jelenti, hogy az udvari szemét, valamint a limlom elszállítását a jövőben is külön kell 'kérni a kommunális üzemtől. Ám ahol lehet, az új hulladéktárolónak sem ártana valamilyen, kevésbé feltűnő helyet keresni! Űttorlasz szemétből az orvosi bizottság szakértői vé­leményét a kérelemmel együtt kell elküldeni a megyei tanács egész­ségügyi osztályára, ahonnan igénylési sorszámot kapnak az érdekeltek. (Ez utóbbi nem té­vesztendő össze a Merkur ada­taival, melyeket a lapok rendsze­resen közölnek!) Tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, a behozatal is mér­séklődött, ezért jelenleg leg­alább három-négy évet kell vára­kozni e járművek első kiutalásá­ra, míg a második alkalommal csak az első kiutalástól számított 8 év múltán kaphat ilyen autót a megrendelő. Jó tudni: amennyi­ben a kissé hosszú idő alatt meg­hibásodik a kocsi hyeomat-szer- kezete, a javítást készséggel vál­lalja a budapesti központi Tra- bant-szerviz. Különben a tolóko­csival rendelkezők Trabant Hyco­mat Combit is igényelhetnek, mely alkalmas a tolókocsi szállí­tására. Végül arról szólunk, hogy tavaly 44. idén pedig 35 hycomat gépkocsi került gazdájához me­gyénkben, mégpedig a darabon­ként 16 ezer forint állami tá­mogatással csökkentett áron. A jármű összeköltségével indokolt esetben — s persze bírói úton — megterhelhető a sérülés kizáróla­gos okozója. Szinte hihetetlen, amilyen hely­zetbe került nemrégen a Kecske­mét, Alsószéktó 127. szám alatt lakó Orosz Imre. Az történt ugyanis, hogy az arra lakók kö­zül néhányan jó ideje töltögették tégla- és cserépdarabdkkal, sa­lakkal, meg egyéb törmelékkel az otthonukhoz vezető utat, s e vál­lalkozásuk olyannyira „sikeres­nek” bizonyult, hogy ha esik az eső, a víz máshová nem folyhat, csak egyenesen a panaszos udva­rára, minek következtében ve­szélyeztetve vannak a házának falai. A furcsa esetet jelentettem ugyan a városi tanácsnál — írja levelében —, de semmiféle in­tézkedésre nem került sor. És a lakótársak azóta is szorgosan vi­szik a szemetet közlekedési te­rületre, mely szinte eltorlaszolt már. Érthetetlen számomra, hogy a hatóságok miért nézik közö­nyösen ezt az abszurd körül­ményt. Még egyszer a tassi pébé-gázról Március 10-i Sajtóposta rova­tunkban közöltük — a DÉGÁZ szegedi központjától kapott tájé­koztatás alapján —, hogy a tassi propán-bután-gázellátás javítása él elekében kedvező intézkedés történt, jóllehet a meglevő gon­dokról nem értesítette a helyi ha­toség a szolgáltató vállalatot. E sorok nyomán levelet kaptunk a tassi Községi Tanács elnökétől, Tenke Andrástól, aki az aláb­biakról számolt be: Január 28-i keltezésű, a 215/82. számú átiratunk, melyet a gáz- szolgáltató kecskeméti kirendelt­ségéhez továbbítottunk, részlete­sen tartalmazza az újság által is említett fogyasztói panaszokat. Sorainkra sajnos, máig nem ér­kezett válasz hozzánk, bár az el­látás körüli javulást azóta ma­gunk is tapasztaltuk. Arról pedig nem mi tehetünk, hogy az esetleg téves helyre küldött értesítésünk nem jutott tovább a vállalat illetékeseihez. •>Mindezeket csu­pán a valós tények kedvéért tar­tottam szükségesnek a nyilvános­ság elé tárni. Szerkeszti: Velkei A»pád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 a. Telefon: 20-111. Ami pedig az érintett jogsza­bályt illeti, annak értelmében a termelőszövetkezeti tagok való­ban más feltételek alapján része­sülnek szabadságban, mint a munkaviszonyban állók. A tag mindig aszerint kaphat fizetett pihenőnapot, amilyen mértékben kivette részét a megelőző évben a közös tennivalókból. Ha ez idő alatt legalább 2180 * munkaórát dolgozott, folyamatosan munkát végzőnek számít, s jogosult a rendes évi szabadságra'. Más a helyzet, ha nincs szó egész esz­tendei tevékenységről, ilyenkor ugyanis az évi szabadság arányos része illeti meg a tagot, feltéve, hogy teljesítette a hat hónapra jutó átlagos munkamennyiséget. Ha önök úgy vélik, eleget tet­tek az utóbb említetteknek, kér­hetik — a három éves elévülési időn belül — a fizetett szabadsá­guk utólagos kiadását, melynek érdekében a szövetkezet vezető­ségét keressék meg levélben, in­dokolt esetben pedig a felügye­letet gyakorló tanácsi hatóságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom