Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

KÖZELEBB A GYAKORLATHOZ Laboratórium Izsákon Egy növényvédő szer előállítását, forga­lomba hozatalát több tucat tudós sokéves kutatómunkája előzi meg. A gyári kísérle­tező csoport tevékenysége jószerivel a ter­mék forgalombahozatalával véget is ér. A felhasználók ezután dicsérhetik, illetve el­marasztalhatják őket. Bosszantó néha azt látni, hogy rosszul karbantartott gépekkel, csepegtetik, csurgatják — a hosszú munka eredményét — a vegyszert. Egy-egy perme­tezéskor több ezer forint is veszendőbe me­het. A drága szer pedig nem oda kerül, ahová szánták. A kutatók egy része nem a holnap ésszerűbb, gazdaságosabb termelésért — aminek gyakorlati hasznát csak évtizednyi távolban várhatjuk — ha­nem a máért dolgozik. Éppen ezért nagy jelentősé­gű az üzemi kísérletezés. Még a 70-es évek elején is alig képzelhettünk volna el, egy — a mindennapos gondokkal elfog­lalt — termelőszövetkezetben tudományos munkát végző csoportot, pedig az izsáki Sárfehér Termelő- szövetkezetben már évek óta dolgozik ilyen. Dr. Szolnoky Győzővel a szakszolgálat vezetőjé­vel beszélgettünk. Elmondásából kitűnt, hogy ők elsősorban az adott feladat minél gyorsabb meg­oldásában érdekeltek. Vegyük például azt az egyszerű tényt, hogy a szövetkezet körtésében sárgulni kezdtek a fák. Má­sutt, bízva a levélanalízis eredményében, a nö­vényvédő szakember lombtrágyázást javasolt vol­na, itt is ez történt, de úgy, hogy a két vegyszert amely mellett végül döntöttek, összesen négy ké­szítmény közül választották ki. Emellett számos vizsgálatot folytattak a lombtrágyázással. Megál­lapították, hogy sok gazdaságban használják akár szükség van rá, akár nincs szinte menetrendszerű­en keverik a permetlébe. A saját körtésben szerzett tapasztalatokat ez­után más gazdaságoknak nyújtandó tanácsadáskor is felhasználják. Hasznos ásványi anyag Régi téma az Alföldön a homokhasznosítás. Izsá­kon, a laboratóriumban 1981-ben kezdtek olyan anyagokkal foglalkozni, amelyek olcsók, könnyen beszerezhetők és talajjavító hatásukat hosszú időn át kifejtik. Így esett a választás, többek között a Lithofloren nevű ásványi anyagra, amely jó víz­megkötő, valamint csökkenti a deflációs károkat. E mellett a növény számára felvehetpriápanyagokat is tartalmaz. Köztudott, hogy a talaj egyik beltar-. talmi mutatója az ágyagásványok, koloidők jelen­léte. A Lithofloren szervetlen agyagásvány, zeolit. Elsősorban a foszfor és a kálium műtrágyák ható­anyagának feltáródását segíti elő, ha az átmeneti­leg kötődhet az agyagásványhoz. Tavaly csak a po­zitív hatást keresték, az idén pedig a gazdaságos­ságot. Ugyanebbe a témakörbe tartozik a Cofuna hu­musztrágya hasznosítása is, amit eddig a Badacso­nyi Állami Gazdaságban állítottak elő. A gyártási technológiát átvette a Kiskunhalasi Állami Gazda­ság — és a megyei AGROKER Vállalattal kötött szerződés értelmében már az idén 400 tonnát hoz­nak forgalomba. Az összefüggő, nagy szőlő- és gyümölcsültetvé­nyekben mindig gondot jelentett a nyesedék elhe­lyezése. Néhol talajmarókkal földbe dolgozzák, máshol a tábla szélén, vagy kazánokban égetik el. Izsákon más megoldással is próbálkoznak. Gombák­kal beoltották és így 3—4 hónap alatt komposztál- hatóvá vált, ezt műtrágyával dúsítva juttatták a ta­lajba. TUDOMÁNY • Dr. Szolnoky Győző, Juhász Tibor munkatárssal a szőlővesszők víztartalmát méri. Kísérletek a bitumennel Jó néhány évvel ezelőtt még utópiának tűnhe­tett, hogy az útépítésnél használt bitumen a nö­vénytermesztők ^segítségére lesz. Francia tapaszta­latok alapján — akik a sivatagban alkalmazták először — csökkentették ezzel az anyaggal a szél­kárt. Felületkezeléskor 4 köbméter bitumenemul­ziót juttattak egy hektárra, aminek az anyagkölt­sége 13 ezer 600 forint volt. A fekete folyadék a földfelszínre érve, 1 milliméteres összefüggő réte­get alkotva megszilárdul. Növeli a talaj vízmegtartó képességét, kedvezően befolyásolja hőgazdálkodá­sát.' Tavaly a cirokkal próbálkoztak és a 0,3 száza­lék humuszt tartalmazó talajon jó termést hozott. Az idén a bitumennel kezelt talajop a szegedi Ga­bonakutatóintézet két új cirokfajtaját a Reményt és a Napsugarat fogják termeszteni. Ilyenkor télutón a szőlészek kíváncsian várják: ültetvényük hogyan vészelte át a telet. Izsák szűk körzetében január második'és harmadik hete volt legkeményebb. Több alkalommal mértek tartósan —18 és —21 Celsius-fokos hideget. A laboratórium­ban mintegy 177 darab tőkét vizsgáltak át, így meg­állapították, hogy a föld feletti részek, vesszők, rü­gyek, átlagban 52,4 százalékos fagykárt szenved­tek. Tízszer kevesebb víz Növényvédő gépekkel kezdtük, ezzel is fejezzük be, bár nem adtunk teljes képet az izsáki laborató­rium munkájáról, amelynek bruttó árbevétele ta­valy 2,5 millió forint volt. A szakemberek körében régóta vitatkoznak a csepp megfelelő méretén. A különféle eljárásokkal kijuttatott növényvédő szer nem egyformán fejti ki hatását, és más a munka költsége is. Egyszerű belátni a finom porlasztásos eljárás gaz­dasági hasznát, hiszen tízszer kevesebb víz szüksé­ges a permetezéshez, mint a hagyományos gépek­nél. Igaz, csak szélmentes időben lehet az elsodró- dás veszélye nélkül permetezni, viszont a víz az Alföldön nagy érték. Éppen ezért más megoldással próbálkoznak Izsá­kon. Az amerikai Rohm and Haas cég ausztriai képviseletének szakemberei a napokban alakítana* át egy Kertitox NA—10-es földi növényvédő gépet, alkalmassá téve a finompprlasztásos permetezésre. Ügy tervezik, hogy nyáron 8—10 permetezés után. bemutatót szerveznek, amikor a szövetkezet almá­sában a meghívottak felmérhetik a gép munkájá­nak eredményét. Napjaink kutatóinak és gyakorlati szakemberei­nek egyik legfontosabb feladata, hogy a kutatási eredmények minél gyorsabban hasznosuljanak. Ügy tűnik, Izsákon ez sikerült. • TECHNIKA I MÁJUSS27-2IGÖL Tengeri rezervátum Műszaki hónap A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségé­nek megyei Szervezete az idén április 22. — május 27. között rendezi meg a XVII. Bács-Kis- kun megyei műszaki hónapot. A MTESZ tudományos tagegyesüle­tei igen gazdag programot állí­tottak össze, amely felöleli a me­gye gazdasági és társadalmi éle­tének eredményeit, fejlesztési le­hetőségeit, megoldásra váró gond­jait. Megyeszerte 80 rendezvényt tartanak, amelyből kiemelkedik az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Fémkohá­szati Szakosztályának kétnapos Nemzetközi Alupigment Szimpo- zionja. Ünnepi ülésen emlékezik meg a Közlekedéstudományi Egyesület Kandó Kálmánról, a vasúti villamosvontatás úttörő­jéről, halálának 50 évfordulóján, a Magyar Agrártudományi Egye­sület Miklós Gyula szőlőnemesí- tőről, a kecskeméti Miklóstelep megalakítójáról, születésének 150. évfordulóján. A műszaki hónap alkalmából két kiállítás nyílik, ezenkívül két filmnapot és két tanulmányutat rendeznek. Szőrtelen uborka A Szovjetunió sok érdekes természetvédelmi területéhez a közel­jövőben egy újabb csatlakozik: egy tengeri rezervátum a Csendes­óceánban. Ez a terület, amelynek kijelölését most fejezik be, mintegy 63 ezer hektárt foglal el a víz alatt és további néhány ezer hektárt a szárazföldön, Vlagyivosztoktól keletre. Nem véletlenül választották ki ezt a területet: a Szovjet Tudo­mányos Akadémiának kutató expedíciói több éves vizsgálatok után megállapították, hogy itt közel négyezer tengeri halfajta él. A rezer­vátum egy része lesz a Rimszkij—Korszakov szigetvilág egyik szi­getcsoportja is, ahová eddig még nem jutott el a civilizáció. A Po- pov-szigeten kutatóközpont is létesül, ahol nemcsak laboratóriumok lesznek, hanem botanikus kert és tengeri múzeum is. Az üveg alkonya A tel végi tájképhez már szin­te elválaszthatatlanul hozzátar­toznak a messziről feltűnő, magá­nyos vagy egymás mellett sora­kozó fóliasátrak. A jóval drá­gább és sokkal nehezebben ke­zelhető üvegházak végnapjai ak­kor érkeztek el, amikor az ipar már nagy tömegben elkezdte gyártani a műanyag fóliát. Az átlátszó 0,1—0,4 milliméter vastagságú műanyag fóliák a nö­vények számára legfontosabb 400—700 nanométer hullámhosz- szúságú fénysugarakat az üveg-, gél majdnem azonos mértékben engedik át, az ibolyántúli suga­rakból és a hosszú hullámú hő­sugarakból pedig még többet is átbocsátanak, mint az üveg. Az igazsághoz hozzátartozik viszont, hogy a fóliák az üvegnél jóval rövidebb élettartamúak (ezzel szemben nem törékenyek). A fó­liaburkolat alatt, a fólián szin­te akadálytalanul áthatoló hő­sugaraktól erősebben felmeleg­szik a levegő, mint a szabad lég­térben. Ennek a hőtöbbletnek egy ré­sze éjszakára is megmarad. A növények növekedését még az is serkenti, hogy a fólia alatt páradús légtér alakul ki, mivel a burkolat visszatartja a talaj fel­színéről és a növényekből elpá­rolgott vizet. A páratartalom gyakran eléri a telítettség hatá­rát, és ekkor megindul a kicsa­pódás a fóliasátor belső felületé­re vízcseppek formájában. Ez nem okoz különösebb fénycsök­kentést, legfeljebb a vízcseppek megtörik a fénysugarakat, ami a növények számára kedvezőbb, szórt fényt eredményez. A nedvdús melegházi növényeket (például uborkát, paradicsomot) káro­sító üvegházi molytetű biológiai le­küzdésére a fürkészdarázs bevetését tervezik. Mivel azonban a fürkészda- razsakat mozgásukban akadályozza az uborkanövény szőre, a kutatók most szőrtelen uborkafajta nemesítésén fá­radoznak. Holland növénytermesztők két olyan szőrtelen uborkaváltozat termesztésé­vel kísérleteznek, amelyeket régebben szovjet kutatók fedeztek fel. A kí­sérlet során a keresztezésekből szár­mazó első nemzedékű uborkanövények még szőrösek voltak, a második utód- nemzedékben azonban már sikerült ismét szőrtelen egyedeket kapni, ame­lyeket majd a „szülőnövényekkel” új­rakereszteznek. Ha a kísérletek ered­ménnyel járnak, olyan új uborkafaj­hoz jutnak, amely az üvegházi moly- tetú károsító hatásától könnyebben megvédhető. • Egy termálvízzel fűtött korszerű fóliasátor belsejébe pillantottunk be, ahol már szedésre érett a retek. MTESZ-RENDEZVÉNYEK Március 22-től 27-ig A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Bács-Kiskun megyei Szervezetének tagegyesületei a jövő héten az alábbi rendezvényeket tartják: Március 22-én a Magyar Meteorológiai Társaság Bács-Kiskun megyei csoportja rendezésében Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában Dr. Szilágyi Tibor Kecskemét éghajlati vi­szonyairól tart előadást. Március 25-én a Neumann János Számítógéptudományi Tár­saság Bács-Kiskun megyei Szervezetének Államigazgatási szakosztálya Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában országos tanácskozást rendez a regionális számítástechnikai hálózat és a területi igazgatás együttműködési lehetőségeiről. A földrengés hat a szervezetre A földrengések némely ember szer­vezetére bizonyos körülmények között már kitörésük előtt hatnak. Erre a megállapításra jutottak bolgár tudó­sok. Teljesen egészséges embereknek a földlökések előtti első és hatodik óra között megalapozatlan félelemérzetük, fejfájásuk, szívdobogásuk, szédülésük van és gyengeséget éreznek. Az egyes megkérdezettek fülzúgásról panasz­kodtak. és megdagadt, illetve száraz nyelvről. Az esetleges okokat feltehe­tően az infrahangok hatásában vagy a Föld mágneses terének rendellenessé­gében kell keresni. összeállította: Czauner Péter >:*>:*:*x*»:*x*:* wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm® Tóth István zaklatott idők (70.) — Embereek! Segítseteek óóótani! Szerteszét a messzi pusztán mindenütt mozog már a mező. Rohannak az emberek. Bálint kinyújtott karral köröz a lámpával, pedig már nincs szükség hívójelre, hiszen magas fények lobognak, ugrálnak az árnyékok a parlagon. A jószágok, ha ijedten is, de szabadon szaladgálnak a tágas mezőn. Megmenekült mind . . . Gyűjthetik holnaD a szénát, húz­hatják az ekekapát, hordhatnak újkor. Özönlik a nép, a városból ki- hallatszik a félrevert harangok kongása. Botos végre leengedi a lámpát, támolyog a lótó-futó em­berek közt. Reszket most már ő is minden ízében. Egy mondat minden búját fe­ledteti. — De jó, hogy köztünk voltál, Bálint... Másnap olyan volt a Május 1. székháza, mint a méhkas. Min­denki tudni akart a villámcsapás részleteiről. Dicsérték a jószág­mentés hőseit, kiváltképpen Bá­lintot — küzdőtársai elmondása után. Rontóné az adminisztrátori író­asztalnál foglalatoskodott. A téesz alapszervezetéhez érkezett népne­velő-füzeteket, szortírozta. Egy irkalapról nézte, .mennyit kell brigádonként szétosztani. Hét ördög költözött belé. olyan lobogó tettvággyal dolgozott, mi­óta Koczog örökébe lépett. Lelkes tájékoztatókat tartott aktuális politikai kérdésekről, alig volt nap, hogy ne tartott volna röp- gyűlést. Ezen a napon is repdesett az örömtől. Buzgón számolta ki a brosúrákat, s mikor egy-egy kö- teget felkapott, újból és újból csillapíthatatlan izgalommal nyi­tott bele egy-egy füzetbe. Majd­nem mindig a 9. oldalt sjkerült egyből eltalálnia. Ott kezdődött a Botosékról összeállított cikk­komplexum, de ugyanott olvasha­tott sajátmagáról is. Mondhatni, hiánytalanul boldog ' volt, bár az a bizonyos villám az ő örömébe is belevágott. Való­sággal a hideg rázta, hogy Botos Bálintot egyre-másra magasztal­ták. Aztán csitította magát. Min­den csoda három napig tart, majd csak abbahagyják. Rájön­nek. hogy kötelességét teljesítet­te. Az ő dicsősége viszont tartós lesz. Nyomtatásban is megörökí­tették, szemináriumokon is felem­legetik. De jaj, ide is becsapott az is­tennyila! Takács, az elnök éppen mellet­te telefonált a megyére. A szö­vetkezeti osztálytól kért halasz­tást valami jelentésre. Megegyez­tek. Néhány közvetlenebb mondat után hallja ám, hogy az „egyéb­ként mi újság a Május 1-ben” kérdésre az elnök nagy dicsek­véssel újságolta el, milyen érté­keket mentettek meg Botosék az égő istállóból. Rontónéval majd megfordult a világ, amikor a beszélgetés végén az elnök ezt kérte. — Németh elvtárs, szóljatok már át a megyei laphoz. Küldje­nek ki egy jótollú újságírót, hadd írja meg ezt a hőstettet.. . Meg­teszed? ... Garantálod, hogy hol­nap már itt lesz a riporter? Na­hát, ezt köszönöm. Erzsiké eddigi körömmel- foggal kiharcolt diadala elleni támadásnak fogta fel a fordula­tot. Szerette volna onnét félre­rúgni azt a vénembert. Ne mond­ja senki, érzi róla, hogy nagy Bo­tos-párti. Persze, most kihasznál­ja a ziccert, hogy kedvencének dicsőséget szerezzen. Azt mond- ‘ ják. hogy az öreg Takács bölcses­sége, higgadtsága nélkül sokszor lenne felfordulás a Május 1-ben, gyakran összerúgnák a port volt középparasztok meg agrárproletá­rok, Bölcs, bölcs — de képzetlen marxista. Ha az volna, elvileg se tartaná helyesnek, hogy valakit feldicsérjenek, mert a véletlen hőssé tette. Még inkább begerjedt, hogy en­nek ellenére Bálint nevétől vissz­hangzott a központ. Nem a nép­nevelő-füzet 9. oldalánál időztek el, pedig hány elvtársnak nyomta a kezébe kedvesen: „Rólunk is szó van benne ...” Morcosán hajigálta szét az utol­só stószokat. Némelyiket három­szor is meg kellett olvasnia, any­nyira nem ott volt már a figyel­me. Másnap nem volt maradása a brigádban. Akárhogy is, neki ott kell lennie, ha megjön az újság­író. Éppencsak odavetette Ko- czognak, hogy a pártbizottságra megy. máris biciklire kapott. Bal­lonját is elfelejtette begomlbolni. úgy hajtott — hátán zöld püffál —, mint egy garabonciás. A pártházban egyenesen az ad­minisztrátori szobába ment. Ürügyként olyan elvtársat kere­sett, akiről biztosan tudta, hogy nincs ott. Sopánkodva rogyott le a kis olvasóasztal mellé. — Ejnye, ejnye — pedig hogy siettem!... Jó neked, milyen csend, nyugalom van nálatok. — Kezdett beszélgetni a kislánnyal. — E percben. Volt már épp elég forgalom reggel óta. A fiatalasszony felvette a Szovjet Kultúra egyik számát, la­pozgatta, s közönyt színlelve je­gyezte meg. — Gondolom, a sajtótól is. — Nem. DISZ-vonalon jártak itt. meg üzemekből. Rontóné megkönnyebbült. Míg elszemlélődött a régimódi, nagy szekrényes faliórán, gyorsan vé­giggondolta tervét. Ha eddig nem jött, ezután már vonattal kell ér­keznie az újságírónak. Autóval már rég ideért volna ... A félti­zenegyes jön legközelebb Sz.-ról, addigra vígan kiér. — Hűha, tíz lesz mindjárt! — kapta össze magát, mint akinek egyszerre sietős lett a dolga, s el­köszönt. A vonattal sokan jöttek, az uta­sok ellepték a síneket. Rontóné kapkodta a fejét, kutatott az ar­cokban. El ne nézze. Előre kisze­melte a legjobb helyet, ahonnét a fő- s a mellékkijáratot egyfor­mán szemmel tarthatta. Kerék­párját a zöld drótkerítésnek tá­masztotta. Végre-valahára megismerte a riportert, ö az a testes, jóképű, behízelgű modorú fiú. Szép fér­fias hangja van. Sokszor járt a gépállomáson is. Ha jól emlék­szik, vagy két esztendeje a Sza­badság Tsz szüreti mulatságán látta először. Megfigyelte hogy csudára bukott a nők után. Mi­kor már beszívott egy kicsit, ugyancsak markolászta a lányokat tánc közben, s igyekezett min­dig homályosabb sarkokba sod­ródni. Persze, a lányok is szíve­sen vették a smacizást. és jobbá­ra biztatásnak hatott, ha a kezé­re vágtak. „Ez az én emberem! Kicsit slampos ugyan de nem ez a fon­tos. írása dönt és felemel!” — in­dult csatába Rontóné. Az újságíró a leghátulsók közt kullogott. A „Kimenet” táblánál meg is állt, s a menetrenden ki­kereste, mikor indul vissza vo­nat. A menyecske ezután minden lé­pését ellenőrizte már. Akik a peronon álldogáltak, csak azt lát­ták, hogy a csinos fiatalasszony fejcsóválva néz , a távolodó vonat után. Nem jött, akit ol^án nehe­zen várt. Majd hogy Sztrelkó Pál — ő volt az újságíró — kisétált a vá­rócsarnok túlsó ajtaján, a „csa­lódott vendégváró” gyorsan meg­fordította kerékpárját, és a hátsó kapun elhagyta az állomást. A Rizshántoló Malomnál sűrű rajokban vonultak az utasok a köves úton. Sztrelkó fejét leszeg- ve bandukolt a nyomukban. Erzsik,»-- valamivel túlhajtott rajta, aztán ugrott le a bicikliről. Bevárta, s meglepetést színlelve köszönt rá a fiatalemberre. A riporter szeme felcsillant. Barátságosan üdvözölte, bár lát­szott, hogy hirtelen nem tudta, hová tegye ismerősei közt ezt a szemrevaló fehérnépet. — Ugye nem tudja, ki va­gyok? Ilyenek maguk újságírók. / Látja, én emlékszem magára ... Arról a szüreti bálról. A fiú elpirult, Erzsiké rögtön lecsapott: — Ugye, ugye, huncut ember? Hány kislányt bolondított el' az­óta? — kacsintott rá bizalmasan. — Jó kis bál volt — zökkent helyre az újságíró nyugalma. Azt már tisztázta magában, hogy ak­kor ezzel a nővel nem csintalan­kodott. Nem vette hát át a bizal­maskodó hangnemet. Arra mindig kényes volt, hogy munka közben ne befolyásolják csábos körülmé­nyek. Becsületesen elvégezte dol­gát, aztán jöhetett a magánügy. — Az elvtársnő a Szabadság téeszben dolgozik még? — Rossz a memóriája. Nem is dolgoztam ott soha. A gépállomá­son találkoztunk. Többször is. — Tényleg. — Megint milyen dörgedelem­re készül? Olvasom ám a cikkeit. — Most véletlenül sem. elv­társnő ... Ismer valami Botos Bá­lintot? Azt hiszem ő az, akiről a télen az a „dörgedelmet” írtam. — ő az. Tán a villámcsapásról lesz szó? — Tud az esetről valami köze­lebbit? — Most abban a téeszben dol­gozom, vele egy brigádban. Mun­kacsapat-vezető vagyok. f (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom