Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

4 • PETŐFI NÉPE ® 1982. március 17. Természetvédelem és gazdálkodás Érdekegyeztetés a mezőgazdasági nagyüzemekkel A Kiskunsági Nemzeti Park — KNP — 1975. évi megalakítása óta eltelt időszak próbaköve volt az érintett területek védelmének. A nemzeti park természetvédelmi céljai ugyanis csak a területet használó mezőgazdasági üzemek egyetértésével valósíthatók meg. A KNP természeti, földrajzi adottságai olyanok, hogy a mező- gazdasági termelés szempontjából érdektelen vagy csak nagy költ­ségekkel hasznosítható területek (például homokbuckák, szikes puszták, tavak, mocsaras rétek. ' nádasok, zsombékosok stb.) ké­pezik a természetvédelmi szem­pontból legértékesebb részeket. Ezt jól tükrözi a KNP 30 628 hek­tár alapítási területének művelési ágak szerinti megoszlása is. mely szerint: a szántó 15, a rét 10, a szőlő-gyümölcs 1. a legelő 36, a nádas 2, erdő 15. a termelésből kivett terület 21 százalék. A KNP területei — éppen szét­szórtságuk miatt — a környezet- védelmi szempontból rendkívül veszélyeztetettek. Hiszen min­den egyes védett területünk egy. egy szigetet képez a környező, nagvüzemileg hasznosított mező- gazdasági táblákban. Természetvédelmi célunk, hogy a művelési ágak változatlanok maradjanak és azok élővilága em­beri beavatkozásoktól mentesen, külső káros környezeti ártalmak nélkül fejlődjön. Az ellentétek forrása A nemzeti park létrehozása óta eltelt 6 év alatt elsősorban a vé­dett területekhez tartozó szántók és legelők gazdasági hasznosításá­ban jelentkeztek érdekellentétek az egyes mezőgazdasági üzemek és a KNP igazgatósága között. A megyében is terjedő növényter­mesztési rendszerek és a legelők intenzív használata váltották ki a legtöbb vitát, mivel ezek általá­ban a szokásosnál több kémiai anyag — műtrágya, növényvédő szerek — alkalmazásával járnak. Márpedig a természetes növény- társulásoknak és az állatoknak egvik legnagyobb veszedelme a vegyszer. . A KNP-hez tartozó szántók a megye összes szántóterületének 1 százalékát jelentik, és átlagosan 5—6 aranykorona értékűek. A rét­legelő pedig csak 6 százaléka a megye összes rét-legelő területé­nek — melyek aranykorona-érté­ke .szintén a lehető legalacso­nyabb — nem valószínű, hogy ezek „intenzív" hasznosításán múlik az érdekelt üzemek nyere­séges gazdálkodása. Nem akadályozzuk Félreértések elkerülése végett az üzemekkel közöltük, hogy — pár hektáros kutatási területek­től eltekintve — sehol nem aka­dályozzuk a védett területek hasz­nosítását. de csak a hagyományos, természetkímélő vagy természe­teshez közelálló módszerekkel. A talajerő-utánpótlásra az istálló­trágya. vagy egyéb természetes szerves anyag bármikor használha­tó. A legelők növényzetének rend­szeres legeltetése pedig kifejezet­ten kívánatos is természetvédel­mi szempontból. Vagyis közös jó­indulattal. ésszerű üzemszervezés­sel megoldható a védett területek hasznosítása is. a természetvéde­lem érdekeinek elsődlegessége mellett (hiszen ezért nemzeti park). Az érintett mezőgazdasági üzemek nagy részével ez a jó együttműködés már kialakult (kunszentmiklósi Egyetértés, pá- hi Petőfi, szabadszállási Lenin Tsz), de bízunk a többi megér­tésében is. Újabb négyezer hektár Az érdekellentétek megelőzése miatt, valamint egyes nemzetkö­zi egyezmények elfogadása után • A bugaci űsborőkás is a Kis­kunsági Nemzeti Parkhoz tar­tozik. 1981-ben állami tulajdonba és nemzeti parki kezelésbe vettünk át a megyében újabb négyezer hektár területet. Ezek pz UNESCO által 1979-ben bioszféra-rezervá­tummá kijelölt és a ramsari egyezmény hatálya alá tartozó szi­gorúan védett területeket jelen­tik. amelyek a hazai és nemzet­közi tudománv számára is kiemel­kedő fontosságú természeti érté­keket tartalmaznak. Ezeknél elen­gedhetetlen követelmény — és nemzetközi előírás — az állami tulajdon és kezelés, mivel esetle­ges környezeti károsodásuk vagy pusztulásuk esetében jóvátehetet­len veszteség érné az egyetemes tudományt is. Valamennyi érintett területet kisajátítási eljárás nélkül, kétol­dali megállapodás után vettük át. mintegy 5 millió forintért. Ahol a természetvédelem érdekei megen­gedik, ezekre is hasznosítási szer­ződéseket kötöttünk a korábbi tu­lajdonosokkal. bérleti díj nélkül. Az Elnöki Tanács által február 26-án elfogadott új természetvé­delmi törvényerejű rendelet to­vábbi biztosítékokat nyújt a KNP természeti értékednek jövőbeni fenntartására és az itt gazdálkodó üzemekkel kialakított további jó együttműködés folytatására is. ' Dr. Tóth Károly a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója A KALOCSAI PAPRIKÁRÓL A termelő szemszögéből nézve (2.) Szakmai berkekben folyik a vita, hogy miért sikeredett gyengébbre az elmúlt né­hány esztendőben a féltermék minősége. A teimelő azt mondja, hogy ő úgy és annyit termel, amennyit az öntözés adta lehetőség megenged. A paprikások azt mondják, hogy ez a minőség nem elegendő ahhoz, hogy meg­jelenjenek vele a külpiacon. Egy bizonyos: alapvető gondok származtak abból, hogy a minőség figyelmen kívül ha­gyásával csak az érdekelte a termelőket, mennyi csövet tudnak betakarítani. A hetvenes évek elejének paprikahiánya a felvásárlókat is — egyfajta liberális szem­lelettől vezérelve — arra ösztönözte, hogy szemet hunyjanak a gyengébb minőség fölött . . . Nem lenne teljes a kép. ha ntm szólnánk a feldolgozás köl- ségeiről. Nemcsak a központi in­tézkedések hatására csökkent a tájkörzetben a termőterület. Há­rom évvel ezelőtt még 6900 hek­táron termesztették e fűszernö­vényt, tavaly már csak 4500-on. s az idén az előzetes szerződés­kötések szerint alig haladja meg a négyezret. Lassan tehát eljutunk odáig, hogy az ideálishoz közel álló te­rületen hírősük majd a növény. Siettette a terület visszaszorítá­sát a szárítási költségek rohamos növekedése. Ellentétben más me­gye szárító üzemeivel, a Kalocsa környéki berendezések nem gáz­zal, hanem fűtőolaj jal üzemelnek. Emiatt egy kiló féltermek anyag­mentes feldolgozási költsége meg­közelíti. vagy meghaladja a 20 forintot. Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos minőségű, csutasze- gény féltermékért nem kapnak 6(1 'forintot, kiderül, hogy a szá­rítóval bíró gazdaságokban még akkor is veszteséges a fél termék- előállítás. ha különben az utóer- li It fűszerpaprika termesztése nyereséges lenne. * Zsilinszky .László, a dusnoki Munkás-Paraszt Termelőszövet­kezet elnöke: — Termelőszövetkezetünk 900 hektárról 500 hektárra csökken­tette a fűszerpaprika termőterü­letét. Az okokrol szólva elmondja, hogy .számukra is hátrányt jelent szál ítóüzemük léte. Aki nyersen adta át a paprikát a feldolgozó vállalatnak, az nem fizetett rá az üzletre az elmúlt esztendő­ben sem. Tavaly rendkívüli módon ked­vezett az időjáiás a fűszernö­vény termesztésének. A sok nap­sütés. a hosszúra nyúlt ősz ha­tásai a olyan magas festéktarta- lommal bírtak a csövek, mint • A fűszerpaprika- és zöldség- szárító üzem egyik részlete a dusnoki Munkás-Paraszt Tsz- ben. amilyennel nagyon régen nem ta­lálkoztak. Beszélgettünk a múltról is. Ar­ról. hogy a korábbi esztendők­ben is elő-előfordult. hogy vesz­teséges volt a termelés. Csakhogy akkor — szóhasználata szerint — még nem éltünk olyan kemény éveket, s így nem jelentett olyan nagy gondot az esetleges veszte­ség elsimítása. Az egyik esztendő hozott, a másik esztendő vitt. de hosszú távon — a jó partneri kapcsolatokból eredően — nem fizettek rá az üzletre... Beszélünk a jövőről is. Arról, hogy ők már évek .óta a kalocsai fajtákkal szemben a szegedi 20-as fűszerpaprika termesztését szorgalmazzák. Szakmai tapaszta­lnia alapján vallja, sogy eltartha­tóságban felveszi a versenyt bár­melyik kalocsai fajtával. S ez a hosszúra nyúlt feldolgozási sze­zonban bizony, nem mindegy. Szóba került, hogy érésgyorsi- tóval. defóliálással minőségi árut előállítani nem lehet. Azt mond­ja. nem föltétien szükséges még a meglevő hátrányok ismeretében sem — lemondani a gépi szedés­mi. Csak tudni kell azt. hogy melyik esztendőben, s milyen nagyságrendben alkalmazzuk a gépi szedést... * A bátyai Piros Paprika Tsz el­nöke nyilatkozta egy tavaly de­cemberben elhangzott rádióri­portban: — Valóban sokan szidják a termelőszövetkezetünkben a fű- szerpaprikát. Hisz a legrosszabb ágazatunk. Az elmúlt évben 8 millió 600 ezer forint veszteséget okozott. Ez a termelőszövetkezet tiszta nyereségét is tetemesen csökkentette, szinte elvitte a nö­vénytermesztés által produkált nyereséget. Az okokat elemeztük. A fűszer- paprika termelési költségei az utóbbi időben megnövekedtek. De rendkívüli mértékben nőttek a szárítás energiaköltségei is. A fel- vásárlási ár ezeket nem követte sem a fűszerpaprikánál, sem a felterméknél. 1976-ban részt vetütnk a zöldség- fejlesztési programban. Igyekez­tünk ez alatt a pár ev alatt a részünkre adott fejlesztési eszkö­zöket — ezek értéke az éves zöldségárbevételünk 10 százaléka — úgy felhasználni, hogy a zöld­séges ágazatok hozama és terü­lete is növekedjék, és így ma már fűszerpaprikából nem is gond számunkra 12—14 tonnát termelni. Túl jól dolgoztunk. — A pokolba vezető út is jó­szándékkal van kikövezve — mondta a riporter. — Igen. a termelés felfutását nem követle a feldolgozási ka­pacitás megnövekedése, de véle­ményem szerint a kész őrlemény él tőkésítésénél sem volt olyan körültekintő a piackutatás, mint ahogy ezt a termelés indokolt­tá tette volna. Ezért óriási kész­letek halmozódtak fel. Szabó Pál Miklós (Folytatása következik.) SAJTÓPOSTA LEVELEKBŐL, RÖVIDEN Sárban, vízben — bokáig Bodor Sándor és még tizenöt panaszos írta alá a szerkesztő­ségünkhöz Kecskemétről érkezett levelet. Ebből az derül ki, hogy a Műkert 6. szám alatti és a kör­nyező házakban levő családok tarthatatlan, útviszonyok közepet­te kénytelenek közlekedni hosz- sz.abb ideje. Az ok: tavaly szennyvízelvezető csatorna épült un afelé, s a munkálatok során markológéppel törték fel az út­test zömét is. A helyreállításra azonbap már senki sem gondolt. Íme a további részletek: Évekkel ezelőtt több millió fo­rintért hozatta rendbe állami ott­honainkat az ingatlankezelő vál­lalat. Ez a tény boldogsággal töl­tött el bennünket, mióta azonban a környékünket csatatérré vál­toztatták, sokat bosszankodunk. Nem hisszük el, hogy értéket csak úgy lehet alkotni, ha közben rombolnak is. Mi régebben is vé­geztünk a közlekedési területün­kén társadalmi munkát, s most is lennénk ilyet, de az illetékesek beadványainkra nem is vála­szolnak. Ha eső van, gyakorlati­lag szinte lehetetlen a laká­sunkról eltávozni, s oda vissza­térni. A postás nem jön be hoz­zánk, de a tüzelőt szállító fuvaros sem. Csak jóindulat kellene, hogy ezen a 250 méternyi szakaszon legalább ideiglenesen helyreállít­sák a közlekedés feltételeit. De kitől várhatjuk ezt el, hová for­duljunk még? Magunk is jártunk a helvszí- nen. mely valóban megfelel an­nak. amit a levélben olvashat­tunk. Vajon meddig? Megközelítőleg azonos környe­zetre bukkantunk Patkós Klára levele nyomán is. amikor meg­nézi ük a Tatársor 47 b. számú ház környékét. Ott sincs járda, sem pedig portalanított út. Olvasónk tehát a hiteles képet lesiette le. amikor így fogalma­zott: Legalább húsz gyermeket vi­szünk innen naponta hólesődébe és óvodába. Csupa kín és bosz- szüság az oda-vissza út. Idestova tizenhét esztendeje ígérik az il­letékesek a közlekedési állapotok megváltozásai, de eddig egy lé­pest sem tettek az érdekünkben. Egyszerűen képtelenségnek tar­tom. hogy egy megyeszékhelyen ennyire nem törődnek a hatósá­gok az állampolgárok sürgős ügyeivel. Mi lesz a sorsa az orgoványi szemétnek? Horváthné Kontra Teréz leve­lezőnk is sokakat érdeklő ügyben fogott tollat. Mint írja. a nagy forgalmú orgoványi piac mellett, a vasúti átjáró közelében hosszú évek óta gyűlik a szemét egy gödrös területen. A látványtól, meg a bűztől ugyan sokan meg- botránkoznak — az ottani. Árpád utca lakói pedig szenvednek —. de a szükséges hatósági intézke­dés mégis késik. Es ez teljességgel érthetetlen — közli Horvátné —. hiszen ha­sonló szeméthegyet a tanács ko­rábban már eltüntetett az Ady Endre utcában. A gödörbe ho-„ n>ok került, s ma már olyan szép a környék, mintha sosem adott volna okot a panaszra. Bízom benne, hogy a hatóság intézkedési lehetőségéből talán futja még a piac környezetének rendbetételé* re is! A kisbolt nem holt? Bajáról, a Szalvai Mihály u. 53-ból írt lapunkhoz elkeseredett hangú levelet Muharos Sándor. A kői nyéken lakók nevében is szó­vá teszi, hogy a Nagy István u. 10. szám alatti élelmiszerboltban na­gyon különös körülmények ural­kodnak. A szűkös raktár miatl a kereskedők állandóan cipekedni kényszerülnek — egyik helyről a másikia kell rakniuk az árut, hogy éppen a keresetthez jussa­nak hozzá —. s emiatt sokan véglegesen elmennek az ott dol­gozók közül. Megtörténik gyakran — tud­juk meg olvasónktól —. hogy a bolti olajkályha füstöl, s e szer­kezetet ilyenkor rendszerint a vá­sárlók segítségével hozzák hely­re. A következő héten pedig kez­dődik minden eleitől. Ez a kis bolt igen nagy forgalmú, hiszen lakótelepi igényeket is kielégít. Nem érdemel ilyen mostoha sor­sot ... Szerkeszti Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét. Szabadság tér 1 á. Telefon: 20-111. VISSZHANG A szülő is kiveszi részét az iskolai munkából Negyedik éve tanítják az alsó- tagozatos iskolásokat az új tan­terv szerint, ám a viták máig sem ültek el. Természetesen vélemé­nyük van minderről a gyakorló szakembereknek is, akik közül néhányat megszólaltattunk a március 2-i lapszámunkban. Soraink élénk visszhangot vál­tottak ki olvasóink, pontosabban a szülők körében. A szerkesztőségünket szemé­lyesen felkereső kecskeméti anyu­ka például elmondotta, ő nagyon tisztában van azzal, harmadikos fia mit tanul, hiszen az olvasó­könyvében lévő történelmi tár­gyú írásokat rendszeresen „ma­gyarra fordítja", tehát érthetővé teszi, mert a stílus, a nyelvezet bizony nem éppen a 9 évesek fel- készültségéhez igazított. Egv lajos- mizsei apuka arról beszélt, gya­korta segít második osztályos lá­nyának. hiszen több matematikai feladat helyes megoldásához még nem elegendő az ő logikai kész­sége. fejlettsége. Járt nálunk nagyapa is. ő arról számolt be. nemrégen fából faragott egy kulcstartót 8 és fél éves unoká­jának, aki az iskolában volt köte­les bemutatni azt. mint saját kéz­ügyességének bizonyítékát. Az idős ember közölte még. ha a faragási műveletet a kisiskolás gyermekre bízza, talán perceken belül megvágja magát az éles késsel, s akkor a kulcstartó he­lyett legfeljebb az orvos által be­pólyázott kezét mutathatta vol­na meg a tanítónak. Ez ügyben levelet is kaptunk a kiskunfélegyházi Barczikay Lász­lótól, aki ezt írta: Jön a kislányom este haza, s mondja már a bejárati ajtónál, másnap reggel sok-sok gyufásdo- bőzt kell vinnie a suliba. Gyorsan „fellorditom" a lakást, s nagy ne. hezen előkerül három doboz. Ez uyyan kevés az üdvösséghez, de a szomszédok szerencsére segí­tenek. igaz, a megmaradt renge­teg gyufaszálul alig tudjak hová tenni. A következő alkalommal a kiürült tejfeles poharakon a sor. Majd fénykép kell kertes ház­ról, de szükség van egyéb dolgok- ra is. A szülő ha akarja, ha nem, szenvedélyes gyűjtögetővé válik. Adandó esetben végigméregeti titkon a kukákat is, s egy óvat­lan pillanatban — nehogy gube­rálónak tűnjön — kiemel onnan pár darab ilyen-olyan alkalma­tosságot. Mert ki tudja, mikor van szükség rézdrótra, bádogle­mezre, tégladarabra, dióhéjra, miegymásra az iskolában, ahol ez idő szerint kissé szokatlan mó­don nevelik az életre a gyerme­keket. Nem vitatom én, hogy az okta­tás hatásosabb a különféle szem­léltetések segítségével. Közlöm ugyanakkor, hogy mi sem va­gyunk varázslók, s e sajátos kí­vánságok kielégítése bizony pró­bára tesz bennünket, szülőket. De hát tényleg effélét követel tő­lünk az új tantervi program si­keres megvalósítása? Iskolaügyben tehát folytatódik a vita, melynek során talán cél­szerű lenne csokorba szedni a szülői véleményeket is. s azokat egy alkalmas fórumon napirend­re tűzni! Alighanem nagy fába vág­nánk a fejszénket, ha megkí­sérelnénk akárcsak felbecsül­ni is, jelenleg hány jogsza­bály van hatályban Magyar- országon. De talán akkor sem lenne könnyebb dolgunk, ha az iránt tudakozódnánk, mely rendeletek okozzák a legtöbb galibát. Vegyük elő az Elnöki Ta­nács 1977. évi 11. számú, a társasház intézményéről szóló törvényerejű rendeletét. Ez. világosan taglalja egyebek kö­zött a társasház építésének, illetve tulajdonközössége lét­rejöttének feltételeit-módját, majd részletezi a lakók közös ügyeivel való foglalkozásra hivatott szervek (közgyűlés, intéző bizottság stb.) megvá­lasztásának, tevékenységének tudnivalóit. Arról persze fo­galmunk sincs, vajon rendel­kezik-e mindegyik közös kép­viselő (lakóbizottsági elnök), illetve lakóközösségi tag a szükséges jogi tájékozottság­gal, azt viszont tanúsíthatjuk, sok társasházban enyhén szól­va elkeseredettek a tulajdo­nosok, mert rendszertelensé­get. gazdátlanságot tapasztal­nak maguk körül. Ezúttal hadd hivatkozzunk a megye számos részéből ér­kezett panaszokra, ezek a tár­sasházi közös helyiségek elha­nyagolt voltára, fűtés- és vi- lágítászavaraira. meg a bejá­rati ajtók kitörött ablaküve­geire és elromlott záraira hív­ják fel a figyelmet. Kaptunk olyan levelet is, melyből kide­rül. túlságosan megnőtt a házbeliek vízfogyasztása. de csak azért, mert a lakok egy része önkényes módon, a kö­zösség számláját terhelve, mossa rendszeresen vezetékes vízzel az autóját. Másutt a lakásokon belüli' hangoskodá- sok (szópárbajok, bömbölő té­vé, rádiók stb., a különféle hangszereken való unos-unta- lan gyakorlások, a nemritkán hajnalig tartó dáridók), s a roppant zajosan működő ház­tartási gépek idéznek elő kel­lemetlenséget. Akad társas­ház. ahol régóta nincs köz­gyűlés. s a lakók a havonta befizetett közös költségek sorsát sem ismerik. És a sort még lehetne folytatni. Az ilyen helyeken mit tesz. a közös képviselő (lakóbizott­sági elnök), aki e pozíciójáért 800, vagy 1000 forintot — s néhol még többet is — kap havonta? Édeskeveset — han­gozhat a válasz. Megkísérli ugyan az intézkedést, de ha akadályokkal találja magát szemben, nem harcol, nem ke­resi a megoldás lehetőségét. A kényelmére vigyáz, no meg arra. ne kerüljön haragba egyetlen lakótárssal sem. In­kább elnézi hibáikat, szabály­talanságaikat. Emberileg ért­hető az álláspontja, csakhogy ez a passzivitás — mely ellen a lakók semmit sem tehetnek — nem viszi előbbre az ügyet. Ezért is tartjuk figyelmet ér­demlőnek az egyik kecskemé­ti olvasónk javaslatát: Meg kellene alakítani az, ilyen házak közös képvisele­tének csúcsszervét. melynek nagyobb lenne a hatásköre. Az e testület nevében fellépő személy pedig határozottab­ban intézkedhetne akkor is. ha az ismerőseivel, netán a haveri körrel kerül szembe. Ez is egy vélemény. Bár nem biztos, hogy ez lenne a végső megoldás. Addig is, amíg az megszületik, érdemes lenne a tulajdonosi mivoltát minden lakóval tudatosítani. CIKKÜNK NYOMÁN Hol létesülhet új postahivatal? Február lH-i lapunkban Városrész hátrányban címmel a kecskeméti mükeitvárosi tanácstagi beszámolón elhangzót* lakossági panaszokról-ké- relmckröl írtunk. Többi között arról is. hogy a környéken sajnos nincs posta sem. amiből következik: az ar­ia lakoknak a távoli vnro.sko/.poiit- ba kell menniük, ha táviratozni, aján­lott levelet feladni stb. akarnak. Sorainkra írásban válaszolt a Sze­gedi Postaigazgatóság helyettes veze­tője. dr. LénárcI László. Mint a köz­léséből megtudtuk, az előírások értel­mében új postahivatal csak olyan te­lepülésen (városkörzetben) létesíthe­tő. ahol legalább 2(1 ezer ember la­kik. Ettől igen messze van a mű kert­városi lélekszám. így még csak terv­be sem lehet venni a hiányolt posta építését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom