Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

1982. február 10. • PETŐFI NÉPE # 5 * Kiskőrösi könyvország Igenis, könyvország ez a javá­bból! Aki nem hiszi, kérdezze meg a gimnazistát, a kisdiákot, a be­betévedő szakmunkástanulót vagy éppenséggel az idős nénit, aki öre­ges léptekkel indul ezt a gyönyö­rű országot felfedezni. De még- inkább: aki nem hiszi a körösi könyvország létezését, az siessen elmenni oda. és meggyőződni ar­ról. milyen gazdag ez a kicsi or­szág. Kicsi? Bács-Kiskun legna­gyobb könyvtára, az első, ame­lyik az előírásoknak tökéletesen megfelel. Belép az ember az előtérbe, és máris legbelül érzi magát. Vala­miféle érzéki csalódás kezd ját­szani vele. Ugyanis féllábbal még az utcán van, ám nagy hir­telen teljes' lélekkel a könyvbi­rodalom belsejében. Itt jó ízlés­sel minden sarkot, zugot kihasz­nálnak. Itt gondolnak a legelső találkozás hatásosságára. Arra, hogy aki belép, máris kedve le­gyen megállni, leülni, nézelődni és végül itt maradni. Vonzóan csalogató, gyönyörűen berende­zett intézmény ez; Kiskőrös büsz­kesége. Izsák László igazgatóval be­szélgetünk. Ismerkedünk vele és az intézménnyel. Az első percek­ben figyelmes lesz az ember őt nézve, őt hallgatva a belőle ára­dó szenvedélyes ügyszeretetre, amivel a munkáját végzi, igazi hivatásérzettel. — Kettős célunk van — mondja —, egyrészt, hogy aki ide betéved, jól érezze magát, kellemesen töltse el az idejét. A másik, hogy amire szüksége van — könyv, hanglemez, dia, folyó­irat, bármilyen adat, felvilágosí­tás —, azt minél hamarabb meg­kapja. Ismerkedünk az emeleti és a földszinti helyiségekkel. A kor­szerű raktáron, a tágas-szép, sza­badpolcos kölcsönzőtermeken, a folyóiratolvasón kívül kutatószo­ba, zeneterem, gyermekeknek játszószoba, klub stb. Ki-ki meg­lelheti a helyét kedvére. A meg­hitt sarkokban zenehallgatás köz­ben lelhet olvasgatni, jegyzetelni. Göbölös János esztergályos ta­nuló ezt mondja: — Gyakran be­jövök ide, jól érzem magam. Mellesleg egy horgászati szak­könyvet olvas éppen. A zenei alá­festést a fülhallgatón keresztül az Omega együttes szolgáltatja. Minden elismerésem, amikor közelebbről megismerem a helyis­mereti, helytörténeti kutató, gyűj­tő munkájukat. Mindenre kiter­jed a figyelmük: régi újságokat, még régebbi fotókat, néprajzi, régészeti tárgyakat, egykori do­kumentumokat, leveleket szerez­nek be nagy igyekezettel. Mikro­filmeket készíttetnek régebbi helybeli kiadványokról. A kor­szerű leolvasó készülék segítségé­vel bárki akkorára nagyíthatja ki a betűket, ahogyan neki leg­jobban megfelel. Belenézek a ma­sinába, s egy 1914-es újságcímet látok: „Miniszter vagy harango­zó”. Kedvem lenne tovább a gép mellett ülni. Beszédessé lesz előttem egy idő után könyvország minden rej­tett kincse, megannyi szellemi ér­téke. S az talán a legjobban tet­szik, hogy mennyire nyitott ez az intézmény. Sokféle kapcsolatuk naponta gyümölcsöző. Órákat tar­tanak itt, e sokat ígérő falak kö­zött az iskolások. El-ellátogatnak a könyvtárba szocialista brigádok tagjai. Jönnek egyénileg és cso­portosan azok, akik a tartalmas helytörténeti kiállításukra kíván­csiak. Ez valóságos múzeum már, egyre inkább kinövi ezeket a fa­lakat. Érik a kiskőrösi helytörté­neti múzeum. Naponta szaporodik az anyag hozzá. Nagy fába vágták a fejszéjüket legutóbb. A megyében elsőnek kezdték el az új fajta járási-vá­rosi könyvtári ellátási rendszer kiépítését. Jó ötlettel integrálják a tanácsi, a szakszervezeti és az iskolai könyvtári munkát. Ta­kács Gáborné könyvtáros ezzel kapcsolatos tanulmányát nívódíj­ban részesítették. Hárman kiérde­melték már a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést. Ahol olyan lel­kes emberek munkálkodnak, mint például DvJ.ai András, aki a honismereti és a zenei részleget gondozza, ott nem maradhat el a siker. Varga Mihály • Izsák László igazgató rögtönzött tárlatvezetése. • Kellemes a válogatás. (Méhesi Éva felvételei) Tóth István zaklatott idők (39.) — A szájhagyomány szerint később csak megtalálták a hősö­ket. Ott temették el őket a mai K. közepe táján .. . A juhász elhallgatott. Furcsán esett, hogy újra ring alattuk a kocsiülés. Élesen csikor- dulnak az egymásba kapaszkodó vasalások. Komótosan kattognak fel a fényesre csiszolódott kerék- abroncsok, valahányszor valami keménybe zökkennek. A mindun­talan csápoló lófarkak ismét a kedves állatok jellegzetes tiszta szagát suhintják orruk a'lá. — Minden kor emberére vár valami, ök is megtették a magu­két ... Pista törte a fejét, mire is ért­hette az öreg ezt a bölcselkedő záradékot? Akkor eszmélt, mikor utasa megfogta keze niel'lett a gyeplőt. — Leszállnék, fiam. A lovak maguktól rákanyarod­tak a bejáróéira. Hogy megálltak, a tarlón hosz- szúkat ugrálva szaladt feléjük a Miklós gyerek. A bácsit látva nem ment el a szekérig, csak tá­volabbról köszönt oda. Kovács rácsodálkozott. — Hát te k: fia vagy? — Soós Miklósé. De apám már nincs. — Nem Ács Zsuzsika az anyád? — gondolkozott el az öreg. — De. Pistának megint melege lett. ' Most ő is beleszólt. — Unokatestvérem. A juhász szemét se mozdította rá. A gyerek érdekelte. — Kijártad már az iskolát? — Még egy osztály hátravol­na, de már nem járok ... Elsze­gődtem. Ifjú Koczogot szíven ütötte a szó. Nem pászolt az „unokatest­vérhez”. — Elszegődtél? ... Oszt mit ke­resel? — tapogatózott Kovács. — Havonta háromszáz forintot, meg majd kapok három mázsa krumplit. Gyanakvóan húzta a szót a kis- legény. Maszatos képéhez jól vá­gott a koszos, ki tudja honnét örökölt leventesapka. Agyonfolto­zott ruháját se rá szabták. — Nem szeretnél továbbtanul­ni? — Minek? Tanultam eddig. — Miilyen a gazdád? A gyerek szeme megrebbent. — Keresztapám? Enni adnak. — Nem szeretnél traktorista lenni ? — Minek? — Hát mindig tehenész akarsz maradni? — Kovács a messzibb legelésző két tehénre meg a kis- borjúra intett fejével. A fiú fél lábával — mintegy támasztékként — a térde alatt átfogta a botot, és idébb táncolt. — Mindig? Nem a... S mély hangon felnevetett. — Mennyit dolgozol? — Reggel hétre kijövök, alko­nyaikor hazamegyek. — Hát olvasni szoktál-e? — Szoktam hát... Ludas Ma­tyit. — Moziba jársz? — Nemigen ... Megyek, ha me­gyek ... Van jó film is, meg rossz is. — Neked mi tetszett? — Az „Örs a hegyekben” — vágta rá gondolkodás nélkül a kisfiú, és szemére most ült ki először valami kis örömféle. Vágyakozás másfajta, színesebb, mozgalmasabb életbe, mint az övé. Nem volt különösen érdekes párbeszéd, de Koczog Pistát fel­kavarta. Attól, hogy rokon, ugyan, úgy cselédjük a gyerek, mint egy idegen. Sőt, így még gyaláza­tosabban elbántak vele. Jönne-e más havi 300 forintért szolgának hozzájuk? Egyáltalán, merne-e alkalmazni valakit az apja — téesz-munkacsapatvezető lété­re? Kihasználja az özvegyasszony nyomorúságát. Hogy szüksége van arra a pár száz forintra is. Elcsalta a gyereket az anyjától. El az iskolától... Ha sejtené Ko­vács Imre, mit keld még Miklós­nak gürcölnie a disznóknál, ha behajtja a marhákat! És ehhez ő is segédkezet nyújt! Azzal, hogy vállalta a fuvarozást. Egy szegény asszony kijátszásá­val, a növőben levő kisfiú kizsi­gerelésével érik el, hogy még több pénz jöjjön a házhoz. Jövő annak a kisfattyúnak a 300 forint, meg a krumpli? Más szövetkezeti tagok ekko­ra gyerekei zongorázni, csellózni tanulnak a kultúrotthonban, ba­lettra járnak. A Május 1. Tsz- ben csupa technikumi növendék segédkezett a kombájnaratásnál. Két esztendővel idősebbek Mik­lósnál. Apja mohósága eddig csak be­lőle csinált cselédet. Most már a más gyerekéből is. — Maradjon csak fent, Imre bátyám! — tartóztatta fojtottan a juhászt, aki a lőcs fejébe ka­paszkodva készült lekecmereg- ni a szekérről. — Megyünk to­vább. Ezt már szinte kiáltotta. Olyan hevesen rántott egyet a gyeplő­száron, hogy a lovak csaknem ágaskodva curikkoltak, toporzé- koltak kifelé a bejáróéiról. Ko­vács úgy megbillent, hogy ha nem támaszkodik meg fél kezével a ló farán, s nem löki vissza- ma­gát az ülésre, a kerekek alá bukik. — Nana! — csak ennyit mert kibökni, mert maga is megütő- dött a legény szemében villám­ló iszonyú indulattól. Vágtattak. A szekér csakúgy hánykolódott. Az ülés bundata­karóján folyton előrecsúszott, két kézzel kellett megfogódzni. Pista úgy nekieresztette a gyep­lőt, mintha a földgolyót akarná körülnyargalni. Csak egy vigyá­zatlan rántás, aztán a jóisten se szedi össze őket élve. Már látszott a központi major. A kiserdőből, raktárak mögül kisebb-nagyobb csoportok szi­várogtak elő. Bámulták a porfel­hőt kavaró, őrült futást. A szép­szál szőke fiú kihúzta magát a bakon. Mellét majd szétfeszítet­te a diadalmas elhatározás. Ahogy a csatorna hídján átdübörögtek, lepillantott a vízre. A nap arany­szikrái megfutottak a kanális tükrös hátán. Csilingelősüket is hallani vélte. Együtt zenéltek vére lobogásával. Az emberek szürke vonalalak­ja ismerős formákká bomlott. A sorba állított vetőgépeknél két ember szedte a lábát, hogy elsőnek találkozzanak vele: any­ja meg apja szaladt elébe. Akkor torpantak meg dühödten, mikor az őrült kölyök két keréken vet­te a bejáró derékszögű kanyar­ját. Fogcsikorgatva húzta a hajtó­szárat, de hevült, szavát győze­delmes nevetés fényezte, mikor az utolsó métereket két lábra ágaskodva tették meg a táltosok. Habzott a szájuk, majd szétha­sította a zabla bársonyos bőrü­ket. Ekkorra Takács József, az el­nök is a nézősereg élére fura- kodott. Pont előtte álltak meg a lovak, mint a parancsolat. Pista hetykén, vidáman vágta a gyep­lőt a holtraijedt juhász ölébe. — Tartsa Itttre bátyám! Lát­ja, nem lett semmi baj... Ke- telék is „megtették a magukét”, ugye, így mondta? — Ezzél egy ugrással lerepült az ülésből. — Siettem,- hogy itt. találjam, elnök elvtárs — tért a tárgyra egyenesen a jónapot utón. Sző­ke haja valósággal gőzölgött, s félő vdlj, hogy világos arca is mindjárt lángot vet, úgy kipiro­sodott. — Behoztam ezt a két lo­vat a szövetkezetbe ... Meg ma­gam is belépnék. Szüleihez fordult. — Így gondoltuk, igaz-e apám? Csak most törölte le homloká­ról a verejtékáztatta port kabát- ujjával. Ottasz Pál tisztelendő úr kezét mosta a sekrestye csapjánál, amely fölé két éve csináltatott barnára pácolt faliszekrényt. Lelke még a hívek zengő éneké­től zsongott. Érezte, hogy a jól sikerül szentbeszédnek is része volt abban a boldog harmóniá­ban, ami a templom hajóját be­töltötte. Szép ezüstös fejét félre­hajtotta, míg elmerengve törül­között. (Folytatjuk) Lehet-e tanulni a demokráciát? Beszélgetés Szántnál* Ivánnal, a KISZ KB osztályvezetőjével Milyen legyen a leendő értelmiség? A szakmai isme­reteken túl elsőrendű köve­telmény, hogy nemcsak a saját sorsukért felelős, ha­nem közéleti érdeklődésű emberek kerüljenek ki felső-*- oktatási intézményeinkből. A közszerepléshez a hajlandó­ság nem múlhat' puszta el­határozáson. A jogok és kö­telességek kölcsönösséget, a közéletiség gyakorlatát már a diákévek alatt el kell és el is lehet sajátítani. Valójában milyen színvonalú a demokrá­cia az egyetemeken, főiskolákon? Erről beszélgettünk Szant- ner Ivánnal, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezető­jével. — Az intézmények irányításá­ban, a döntéshozatalban viszony­lag nagy szavuk lehet a hallga­tóknak. Az egyetemeken az osz­tott vezetés elve érvényesül, a jogkörök megoszlanak a rektor és az egyetemi tanács között. Utóbbinak pedig tagjai a hallga­tók választott képviselői is. En­nek ellenére ma még ahány ház, annyi szokás. Sok helyütt tártja magát az a megcsontosodott né­zet, hogy a tanulók részvételé­nek a közéletben csupán nevelé­si célzata van, azaz nem több, mint a fölkészülés egyik, esetleg nem is a fontosabbak közé sorol­ható része. Ahol az oktatói kar így Vélekedik, ott bizony ennek megfelelő komolysággal értékelik a fiatalok észrevételeit. Aligha kell bizonygatni, hogy a közéle- tiséget semmi sem ölheti k,i job­ban az emberekből, mint az, ha úgy érzik, hogy a szavukra azok figyelnek legkevésbé, akikhez az szól. — Gyakran hallani mos­tanság, hogy csökkent az egyetemi, főiskolai ifjúság politikai érdeklődése ... — Szerintem ennek éppen az ellenkezője’ igaz. Csakhogy ma már ezen a téren is igényesebbek a fiatalok. A rosszul szervezett, formális, érdektelen rendezvé­nyek senkit sem vonzanak. Az utóbbi néhány évben egyébként az tapasztalható, hogy a világpo­litika eseményeinél jobban fog­lalkoztatja a hallgatókat mindaz, ami itthon történik. Az kétség­telen, hogy vannak az egyeteme­ken, főiskolákon meglehetősen apolitikus csoportok, akiknek a bevonása, érdeklődésük fölkelté­se közös dolgaink iránt, válto­zatlanul feladatunk. mai perspektíva esetenkénti hiá­nya. A fiatalok rámutattak a pá­lyázati rendszer hibáira, és föl­hívták a figyelmet az egyes 'sza­kokon tapasztalható álláshiányra. Nem kevésbé fontosak a képzés­beli hiányosságok. Így a szakmai gyakorlatok szervezése, színvo­nala, avagy az oktatás elaprózott­sága,. merevségei. A diákok szo­ciális problémái közül éppen az e'mlített fórumokon vetődött fel az ösztöndíj reálértékének nagy­fokú csökkenése, és elosztásának igazságosabbá tétele. Ismeretes, hogy a KISZ X. kóngresszusán hangzott el a bejelentés, misze­rint mintegy 30 százalékkal föl­emelték az országos ösztöndíj- keretet. Néhány hete pedig, az egyetemek és főiskolák ifjúsági parlamentjén, maguk az érintet­tek határoztak az elosztás rend­jének korszerűsítéséről. Végül jogos az igény, hogy a-felsőok­tatási intézményekben működő KISZ-szervezetek markánsabban képviseljék a diákok érdekeit. — Az említett viták során több helyütt fölvetődött az öntevékeny csoportok helyes megítélésének kérdése ... — Meggyőződésem, hogy eze­ket a konkrét célra, spontán mó­don szerveződött csoportokat te­vékenységük szerint kell megítél­ni, nem pedig előítéletek alap­ján. , Ha céljaik, törekvéseik tar­talma nem ellentétes politikánk­kal, vagy a KISZ törekvéseivel, segíteni kell őket anyagi eszkö­zökkel, erkölcsi támogatással. Égy közművelődési vagy tudomá- - nyos diáKkóri célzattal összeke­rült társaság lehet értékek hor­dozója, függetlenül attól, hogy nem a megszokott kereteken be­lül munkálkodik. — A felsőoktatás reform­jának a tervek szerint 1983- ra el kell készülnie. Ehhez bizonyára kollektív bölcses­ségre, alkotó vitákra lesz szükség. Megfelelőek-e ehhez a közvetlen demokrácia fó­rumai? — Fórumokban nincs hiány. Mégis vegyes a kép. Az utóbbi években új vonásokkal erősödött a hallgatói vélemények elismeré­se az oktatási kérdésekben. Sokat jelent például, hogy egyre több intézményben a tanszéki testü­letek üléseire is meghívják a hallgatók képviselőit. Mégis, sok még a formalizmus nem egy he­lyen az elismerésben és a hall­gatók részvételében egyaránt. — Tavaly tavasszal, a KISZ kongresszusának előkészíté­se során jó néhány fórumon kemény bírálat érte az ifjú­sági mozgalmat. Mennyiben tükrözték az akkor elhang­zottak a valóságot? — A vitában a felvetett kérdé­sek döntő többsége a hallgatók valós problémáin alapult. Ezek­nek azonban csak kisebb hánya­da foglalkozott kifejezetten az ifjúsági szövetséggel. Mégis, el kell ismerni, hogy jogos kritikák értek bennünket is. De talán je­lez valamit, hogy a bírálatok egytől egyig a KISZ által szerve­zett eseményeken kaptak nyilvá­nosságot. A demokratikus véle­ménycserét, az előrevivő vitákat a jövőben is támogatjuk. Szerve­zetünk nyitott, így nem is tehe­tünk másképp, ha hűek akarunk maradni elveinkhez. — Hallhatnánk valamit bővebben a hallgatók kriti­kus észrevételeiről? — A vélemények négy kategó­riába sorolhatók. Az egyik: az elhelyezkedés nehézségei, a szak­— Az eredményesebb ér­dekképviselet igénye a felső- oktatásban, a KISZ X. kong­resszusán is többször elhang­zott. Mi szükséges ehhez? — Az egyenrangú partneri vi­szony alapfeltétele mindenekelőtt az, hogy a fiatalok, és különösen választott képviselőik jól ismer­jék a házon belüli helyzetet, és saját lehetőségeiket. Azaz: .igé­nyes elemzésen alapuló helyzet­kép, tájékozottság, információ nélkül az egyetemeken, főiskolá­kon sem képzelhető el valódi de­mokrácia. Azután rangsorolni kell a tennivalókat, és ennek alapján meghatározni, hogy hol érdemes vagy szükséges csatát indítani. Nagyobb nyilvánosság kell a döntések előkészítéséhez, mert ezzel nemcsak megalapozot­tabban lőhet határozni, de meg­teremthető a kölcsönös bizalom is, ami nélkül ugyancsak elkép­zelhetetlen a demokrácia széle­sítése. Végül feltétlenül szüksé­ges, hogy a közéleti tapasztalatok tovább éljenek az intézményen belül. — Ajz utóbbi időben néhány egyetemen, főiskolán „harcol­nak” azért, hogy a KISZ ér­dekképviselete váljon el a hallgatói képviselettől? Mivel magyarázható ez d bizalmat­lanság? — Sajnos, néhány helyen elő­fordult, hogy a hallgatók képvi­selőit a KISZ-en kívüliek kizá­rásával KlSZ-fórumokon válasz­tották meg, ami ellentmond a szabályoknak. A lényeg azonban nem ez. Ahol a KISZ-szervezet jól, érdekképviseleti munkájának a nyilvánosságát is megteremtve látja el a feladatát, ott a hallga­tók nem követelnek sem tartal­milag, sem formailag másféle képviseletet. Nekünk pedig erre kell törekednünk a jövőben is. Fórumokban, egészséges vitaszel­lemiben azt hiszem nincs hiány. G. L. F. Pillanatkép a zeneszobában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom